Segítségkérés derilltől

Derill!
Hogy tudom Neked elküldeni a pszic. vizsgálat eredményét, ha nincs scannelem??

Milyen jó kis aranyköpés ez svejk...
Derill mi a véleményed arról a véleményről amit küldtem Neked?

A pótlásról annyit, hogy hajamra kenhetem, mert sokszor az sem jön össze.Az idő meg halad és a gyerek sehol...
Vissza emlékezve ...nem a gyerektől válnak el az apák, hanem az anyától!

Derill nálam a pszichológus azt nyilatkozza "az anya igyekszik a gyermeket az apa ellen nevelni..." Ez is benn volt a bírónál amikor döntött. Hivatkozott a bíró arra az indoklásban, hogy "xy iskolában kezdte meg a tanévet, beilleszkedése folyamatban van." A feleség kérvényezte az apa számára az ottani családgondozóban az ellenőrzött láthatást, számomra világosan elismerte hogy eddig is korlátozta azt. Kórházi kezelése alatt nem adta át az apának a gyermeket. stb stb..... arra hivatkozott a bíró, hogy a kapcsolattartás szabályozását még a nyári szünidőre kértem, persze intézkedés nem történt, potólni sem pótolták az elmaradt időt.... innentől NO COMMENT....

Balázs, Kissember: általában csak évek multán van komoly hatása, pl. olyan jellegü pszichés betegség kialakulása, aminek következtében gondnokság alá kerülhet a gyermek. Természetesen a szülők már azonnal látják a hatását, ők azonban tudják, hogy a gyermek milyen volt előtte. Ugyanakkor a szakemberek, pszichológusok nem látják, hisz fogalmuk sincs, mihez kellene hasonlitani. Ezen felül a jog olyan, hogy a kicsit nem biztos, hogy értékeli. Ilyen a kiskoru veszélyeztetése. Ez ugyan veszélyeztetési tényállás lévén ugy néz ki, hogy nem kell a kárnak is bekövetkezni, elegendő, ha a veszélye fennáll, mégis kaptam már olyan választ a rendőrségtől, hogy még nem érte el azt a fokozatot, amely büntetőjogilag értékelhető lenne. Minisztériumi dolgozó részéről is kaptam már olyat, hogy a gyermekvédelmi és a büntetőjogi veszélyeztetés nem ugyanaz. Veszélyeztetési tényállásként véleményem szerint ugyanaz. Ha a gyerekemet a sinek közt hagyom játszani, akkor is veszélyeztetem, ha épp nem jött a vonat, mert a veszélye fennállt, hogy jöhet.

Az a baj, hogy a bazinagy szakemberek egy érzelmi veszélyeztetéssel képtelenek bármit is kezdeni. Ugyanakkor mégis vannak olyan szakemberek, akik ezt érzik, ezért lett Btk. tényállás a kapcsolattartás akadályozása.

Nem is az a baj, amit az ideiglenes intézkedésről irsz, hisz a biróság itt elviekben azt kellene, hogy vizsgálja, hogy a gyermek életében a lehető legkevesebb változást, traumát okozza az elhelyezés. Tehát ha eddig lakott x helyen, lehetőleg ne kelljen ezt megváltoztatni. A gond inkább az, hogy a jogalkalmazók eleve feltételezik, hogy az anyánál jobb a gyereknek, holott ez igen sokszor nem igy van. Ma már egyre több apa sokkal alkalmasabb a gyerek nevelésére, mivel a férfiak személyiségéből adódóan ritkábban fordul elő, hogy manipulálják, a nők ellen próbálják forditani a gyereket, mint a nők esetében. A nők személyisége alapjában igy alakult ki évszázadok alatt, hiszen a férfiak fizikális erejével nem tudták felvenni a versenyt, tehát a szájukkal, eszükkel kellett ellensulyozniuk. Tehát a nők alapban manipulativ lények. Ugyanakkor a biróságok, gyámhatóságok elnőiesedtek, és a nők eleve ugy állnak hozzá, hogy szegény nőtől nem fogom elvenni a gyereket, mert akkor mi lesz vele, hisz ő anya. Én viszont azt gondolom, hogy ugy is kellene viselkednie.

Az igazi szakember ahhoz kell, hogy ezeket a manipulációkat észrevegye egy eljárás során, és ha ugy látja, hogy manipulálják a gyermeket, az apa ellen forditják, akkor azonnal ki kellene emelni a gyereket a nő mellől. Igen sok elhelyezési perben tapasztalható, hogy a gyereknek korábban igen jó kapcsolata volt az apával, majd anya megszakitotta a kapcsolatot, és a gyereket igen rövid idő alatt, három-négy hét alatt, olyan mértékben forditja az apa ellen, hogy ezt évek alatt sem lehet már eredeti állapotába visszaállitani. Ha ilyen esetekben ráadásul az apának még kapcsolattartási lehetősége sincs, ez olyan sikeressé válhat, mint pl. a Vámosi ügyben. http://im.hu/…i_vamosi.doc
Ilyen helyzetben az apának esélye sincs, hogy a gyermeke és közte lévő kapcsolatot helyreállitsa. A hónapokig tartó manipuláció eredménye az, hogy a gyermek olyan szinten fordul az apa ellen, hogy a végén szóba sem akar vele állni. Ezt utána visszacsinálni sem lehet, mert a gyerek nem olyan, mint egy butordarab, hogy ha nem kapjuk meg ma, majd végrehajtják, és elveszik pár év alatt. A gyerek sosem lesz ujra 2-3-4 éves, ezek az évek kimaradnak az apa életéből, nem visszahozhatóak.

Egyébiránt épp mostanában mondta ki a Monory ügyben a biróság, hogy jogsértésre nem lehet jogot alapitani, amit persze eddig is tudtunk. Az ügy lényege az, hogy az anya lelépett a gyerekkel Romániába. A román hatóságok átértelmezték a hágai egyezményt, és a magyar hatóságok sem nagyon tüsténkedtek. Ennek következtében a gyerek évekig Romániában élt (magyarul is elfelejtett, mert anyukának nem állt érdekében, hogy a gyereke ismerje az apa nyelvét). Majd ezen indokkal, hogy a gyermek az uj környezetébe beilleszkedett, kialakult a baráti köre stb. a biróság elhelyezte az anyánál. Az Emberjogi Biróság pedig kimondta, hogy a román (és magyar) hatóságoknak köszönhető, hogy egy jogsértő helyzetet legalizáltak, ők tették lehetővé, hogy ez a jogsértő helyzet tartóssá váljon és megszilárduljon. Márpedig jogsértésre nem lehet jogot alapitani. Ennek kapcsán elmarasztalták Romániát és Magyarországot. Persze ettől az apának még nem lett sokkal jobb, hiszen a gyermekével továbbra sincs kapcsolata (kapott ugy 21 ezer eurónyi kártéritést). http://www.im.hu/…ania_ugy.pdf

gasko: a betegség rák, a tanulmányok: letettem a jogi szakvizsgát, európai szakjogászképzésre jártam Pécsre, és strasbourgi eljárást tanultam - ez utóbbi még folyamatban, meg kereskedelmi jogot tanulok, na meg angolt, csak azzal igen lassan haladok, mostanában valahogy kevés az időm.

Kissember, szívemből szóltál!!
Ez egy nagyon jó jogi csavar a gyerekelhelyezésnél és nagyon figyelembe kellene venni az általad leírtakat a bíróságnak!!!!

Egyetértek azzal, hogy a gyereken már most látszik sőt talán ilyen brutális változás után leginkább a kis életében a lelki veszélyeztetettség. Derill szerintem mivel az esetek többségében elvben persze mindkét szülő ugyananyira alkalmas, még ideiglenes elbírálás esetén is legalább annyira fontosak a bizonyítékok mint nem sürgősségi esetén. És legalább annyira be kell bizonyítani, ha nem jobban mint normális esetben. A gond inkább az, hogy súlyos veszélyeztetettség esetén dönt a bíróság az elhelyezésben és mivel ez ritkán állhat fent, ezért talán a kevésbé alkalmas szülő nevelheti a végleges döntésig a gyereket. Csak pont az a gyakorlat nem kellene ebben az esetben, hogy előnyére válljon az ideiglenes intézkedés annak előnyére, akinél ideiglenesen elhelyezték. És ne hivatkozzanak arra utólag, hogy a folytonosság, meg az a szülő aki ideiglenesen egyedül nevelte a gyereket az alkalmasabb lenne mint akinek nem volt meg ez a lehetősége, sőt plusz hátrányt szenved azáltal, hogy a másik szülő befolyásolhatja a gyereket.

Jaaa! Bocs, nem vagyok enyire rafkós. Modhatnám persze úgyis, hog teljesen hülye vagyok, de erről már vannak elképzeléseid... (pedig nem is vayok "szőke")

Hahó gasko!

Azok fiktív nevek és címek és pont annyira igazak, mint ahogy Papp Zsolt vagyok (vagy Levi ami az e-mail címben volt) ... :-)
De azért köszönöm.

ZsLGy

Derill!
Nagyon elszomorít amit a id. elhelyezésről írtál.
Azzal nem értek egyet, hogy a lelki veszélyeztetettség csak évek múlva jelentkezik. Én tökéletesen látom a 19, 14 és 7 éves gyerekeimen is már most.

Értem a jogalkotásról szóló részt, és megint tanultam tőled :-)

Milyen jellegű tanulmányokról van szó? És a betegség? (Persze csak ha tudsz és akarsz róla írni)

Balázs szerintem nagyon gondold meg hogy mit mondassz a tárgyaláson. Sok szerencsét hozzá. Addig mi biztosan megfellebbezzük az ideiglenes elbírálását, a következő tárgyalásunk dec. elején lesz. Sajnos ez az erősebb kutya elv ez érvényesülhet. Többször is elhangzott itt a fórumon, hogy előnyben van aki ítélethozatalig neveli a gyereket. Ez van, ezt szívom most én is. A gyerek ellennevelésével kapcsolatban én is abban bízom, hogy a pszich. vélemény alá fogja támasztani az igazamat. De bárcsak ne bíznék...

Kissember és Balázs01: az ideiglenes intézkedést csak akkor rendelheti el a biróság, ha a gyermek vagy a fél ennek hiányában sulyos veszélynek lenne kitéve. A gond az, hogy a biróság nem nagyon értékeli sulyos veszélynek azt, ha mondjuk egy gyerek hónapokig el van zárva a másik szülőjétől, mégpedig azért, mert ez a tipusu veszélyeztetettség nem látszik kék-zöld foltok formájában. Ez ugyanis lelki veszélyeztetettség, aminek az eredménye évek multán - de tuti, hogy megmutatkozik. Ezzel viszont a biró nem sok mindent tud kezdeni, főleg, ha az inditvány nem megfelelően alátámasztott. Olyan esetben viszont azonnal születne ideiglenes intézkedés, ha az egyik szülő elzárja a gyereket a másikkal önhatalommal, a másik szülő erre önhatalommal visszaszerzi a gyermeket (és ez időnként ismétlődik, köznyelven szólva lopkodják egymástól a gyermeket). Ez esetben viszont a biróságnak elvileg a gyerek állandósághoz füződő érdekeit kellene figyelembe vennie, és azt, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek nevelésére mindaddig, amig végleges döntés születik. Az állandóság még egyértelmü, hiszen az addigi lakóhelye. Figyelembe kellene venni, hogy melyik szülő volt a jogsértő, de ezt igen nehéz aprólékos vizsgálat nélkül megállapitani, ugyanis az egyik elviszi a gyermeket vagy kizárja a másik szülőt, és arra hivatkozik, hogy a másik szülő valamilyen oknál fogva veszélyes a gyerekre. A másik meg arra, hogy ez nem igaz, jogellenesen vitte el a gyereket a gondozó szülő. A biróságok (általában nők), hajlamosabbak azt elhinni, amit a nők állitanak, hogy őket verik, nem törődnek velük, a gyerekekkel sem, a pasi nőzik, iszik, brutális, pedofil, alkoholista, buzi, vagy tudomisén még micsoda, mert a korábbi tapasztalatok azt támasztották alá, hogy ez igaz volt sok esetben, tehát kategorizálnak, és döntenek, az anyánál tuti jó helyen van a gyerek, hisz addig is szinte teljes mértékben ő nevelte.

Azokkal az ügyekkel van probléma, ahol egyértelmü, hogy nem ez a helyzet, ahol az apa is kivette a részét a gyereknevelésből, gyerekfürdetésből, házimunkából.

Vagy ahol a pasi dolgozik, a nő nem, de bébiszitterek garmadája vigyáz a gyerekre, mert a nő éli a világát, persze a biróságon meg előadja a szegény háziasszony sztoriját - és még sok biró beveszi.

Épp most mondta ki a Strasbourgi Emberjogi Biróság, hogy jogsértésre nem lehet jogot alapitani. Ha az egyik szülő indokolatlanul önhatalmulag kivonja a gyermeket a közös szülői felügyelet alól és a hatóságok éveken keresztül semmit sem csinálnak az ügyben, majd arra hivatkozással, hogy a gyermek az uj környezetbe beilleszkedett, elhelyezik a jogsértő szülőnél, ez esetben éppen a hatóságok, biróságok teremtik meg azt a helyzetet, hogy a jogsérelem bekövetkezzen.
(Monory ügy).

Tehát megfelelően, megfelelő dolgokra kell hivatkozni, és akkor talán a biróság is elgondolkodik, és egyre többen gondolkodnak el.

Gasko: én csak javaslatot terjesztettem be, a döntés joga nem az enyém. Egyébként meg bárki, bármilyen javaslatot előterjeszthet az adott minisztérium felé, és ha megalapozottnak látják, elgondolkodnak rajta, és meg is valósitják adott esetben. De a döntési jog nem az enyém, és nem is az övék, hanem az országgyülési képviselőké, akik viszont többnyire legkevésbé sem jogászok. Sajnos a KET is igy született, olyan is. Egy példa: kiskoru ügyfél esetében soron kivül kell eljárni, és a határidő 15 nappal hosszabbitható. Na most a soron kivül az mit jelent, és mikor jár le, tehát melyik napon kell a határidőt meghosszabbitani?

Látszólag lényegtelen, de ha mondjuk kiskoru kérelmezi, hogy az ingatlanának az eladásához a gyámhivatal járuljon hozzá, és a gyámhivatal határidőn tul intézkedik, ez megalapozhat egy kártéritési eljárást. Egy több milliós ingatlannál meg nagyon nem mindegy, hogy hogy is van az a soron kivül? Főleg, ha gyámhivatal lévén több olyan ügy is lehet, ahol kiskoru volt a kérelmező, tehát a soron kivülben máris ott a sor. Ez csak egy, de van még pár hibája.

Egyébiránt gyámhivatalban dolgoztam, azonban tavaly szeptember 1-től betegállományban vagyok (kisebb megszakitásokkal, amikor tanulmányi szabadságon, vagy rendes szabadságon voltam).

Nagyon-nagyon-nagyon, sőt, egyre jobban azt látom, hogy sokszor nem az észérvek és a jogkövető magatartás a jó és eredményes, hanem az " erősebb" győz.
Én nem tudom, hogy ez mindenféle jogra igaz-e, de a családjogra biztosan!
Indokot mindig és mindenre lehet találni.
Mindenesetre kíváncsian várom a nov. 23-at.
(tárgyalás)
Amivel még nagyon nehéz szembesülnöm, az az, hogy néhány ügyvéd hogyan áll a dolgokhoz gyerekelhelyezésnél.
Amikor a saját fülemmel hallom, hogy a gyerekemet buzdítja arra, hogy tegyen rám terhelő vallomást, ne engedjen be a házba, a többit nem is sorolom.
Nyilván az a célja, hogy pert nyerjen. De milyen áron??
Minden tisztességes ügyvédtől elnézést kérek és tudom, hogy nagyon sok ilyen van.
Én viszont kifogtam a férjem mellet egy ilyet.
Mindenesetre ezt megfogom említeni a tárgyaláson, mit veszthetek vele?
Annyira gusztustalan és övön alulinak érzem, hogy naaaaaaaa!!

Így van.... csakhogy ítélkezési szünet van a bíróságon és amikor aug. végén már intézkedhetnének, akkor lehet azt mondani, hoy úgyis minnyá itt van az okt. 5 és várják ki türelemmel és találunk valami kis ügyvédi ellenjegyeznivalót, amivel tologathatjuk a határidőt, aztán meg ha mondjuk ilyen-olyan indokkal nem jelenik meg a másik fél a tárgyaláson , akkor meg hivatalból nem lehet intézkedni. Időközben meg be lehet gyűjtögetni mindenféle bizonyítékot, hogy milyen jól érzi magát a gyerek az új helyen, beilleszkedett az iskolába, tartsuk meg a gyerek életében a folytonosságot, mert erőszakkal bár de a másik félnek sikerült magánál tartania. És akkor marad az, hogy mit is akar a másik fél, mé háborog, nyugodjon bele hogy ez történt a gyerek érdekében persze, hiszen nem megalapozott, hogy súlyos veszélyben lenne a másiknál hiszen az is ugyanolyabn jogú szülő..... Brrrrrrrrrrrrr... hányingert kapok

Szia Papp Zsolt!

Megkaptam az átküldöt anyagot, de szerintem jó alaposan nézd át, mielőtt esetleg másnak is elküldenéd, mert sokminen bene maradt (név, cím...). Természetesen nem élek vele vissza (:annyira nem értek a joghoz, hogy azt sem tudom, hogy tehetném, de persze nem is áll szándékomban...) Csak szóltam, hogy tudj róla! És mégegyszer nagyon kösz.

derill! Hála az égnek, nem csak itt osztod a tanácsokat, hanem módosító javaslataiddal a törvények megváltoztatásában is szereped van. Olyan jó ezt tudni, hogy nem csak fafejűek vannak döntési helyzetben. Néha már hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mindenkit csak az érdekel, hogy a saját pecsenyéjét sütögesse, és minél többet akasszon magának, a többi nem fontos. Lehet arról többet megtudni, hogy hol/mivel foglalkozol pontosan, vagy az inkognitód miatt ezt inkább fedje homály?

"És akkor mondja valaki, hogy nem ezek a döntések hivatottak arra, hogy gerjessze az indulatokat."

De igen. Már én sem nagyon bízom semmiben.

Balázs az a helyzet, hogy az indoklásban az szerepel(okt. 27. ) a 07.18. bedott kérelemre, aminek azóta már 3 kiegészítése is volt, hogy " az alperes az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében a kapcsolattartás szabályozását kérte, illetve az anya és a gyermek közözzi kapcsolattartás szabályozásáraterjesztett elő kérelmet". Persze hogy sürgősségi kérelem volt ez is, csak éppen nem találták gondolom indokoltnak, de semmi értesítést nem kaptunk.

Szia Kissember!

Az ideiglenes elhelyezési kérelmet nem sürgősséggel kellene elbírálni??
Csak azért kérdezem, mert Nálatok is eltelt 3 hónap a beadástól. Nálunk első fokon 2 héten belül elutasították, nosza beadtuk másodfokra is, aug. 19-én. Azóta semmi válasz nincs. Nálunk most 23-án lesz tárgyalás és lehetséges, hogy ítélet születik.
Lehet, hogy nálunk is erre várnak? Nem kellet volna azért mégis valamire hívatkozni a másodfoknak, hogy mi a fenéért ülnek eddig rajta?
Komolyan, én olyan bizonytalan vagyok ebben a jogrendszerben!
Ha valaki ideiglenes elh. kérelmet ad be, azért arra meg van az oka.
Nálunk viszont az elutasítás indokából tökéletesen kiderült, hogy nincs képben a bírónő, még a gyerek nevét sem írta helyesen!
Pedig én nő vagyok! De adja isten és őszintén kívánom, hogy a bírónő a tények alapján döntsön és ne a diszkriminácó elve alapján, miszerint "apának nem jár a gyereke!"

Nahát...! Akit érdekel, annak elmondom. Megszületett a döntés. Ideiglenes elhelyezési kérelemre, amit ez év 07.18.án adtam be a bíróságra...
Semmilyen reagálás nem jött a kérelemre eddig a bíróság részéről, az érvényes bontóperre (okt. 5), maradt a kérelem elbírálása.
Természetesen a másik fél nem jelent meg, lábadozásra hivatkozva , csatolt egy zárójelentést, ami tartalmazza hogy 09.23.-án a kórházból 3 napos betegeskedés után "javuló általános állapotban, tartósan láztalanul otthonába bocsájtjuk". Ezt az indokot a bíró elfogadta. Ugyanezen a napon viszont a gyámhivatalban meg tudott jelenni-idézés nélkül. Ez a papír is ott volt a bíró kezében amikor döntött.
Van egy pedagógiai vélemény, amiben a gyermek osztályfőnöke ezt a véleményezést írja 14 tanítási nap után (azelőtt nem is látta a gyereket és abban az iskolában senki sem, az apát sohasem látta)

• mint osztályfőnök úgy látom, hogy az anyánál való elhelyezés mindenképpen a kisfiú érdekeit szolgálná.."
• a környezettanulmány mindösszesen arról szól, hogy az ottlakóknak mennyi a jövedelme( ezt az ottani családsegítő véleményezte)

  Azt viszont végképp nem tudom, hogy a gyámhivatalnak miért van joga beidéznie "pszichológusi meghallgatás céljából", amikor éppen a másik fél áll pszichiátriai kezelés alatt immáron 6 éve és ez a papír ott is van a gyámhivatalnál.....

  A bíró a keresetet elutasította, a láthatást úgy szabályozta, hogy "... minden hónap páros hétvégéjén..", amit már ismerünk, hogy milyen vitára ad okot....

  Szóval ismét egy nagyszerű példa arra, hogy mennyire büntetik azt, hogy az anya 4 hónapja elzárja a gyereket az apa elől (pedig világosan le van írva hivatalos szerv által, hogy az anya mellett a gyerek veszélyben van, amit a pszichológus is alátámaszt). Az érdekes az, hogy betegségre való hivatkozással lett beadva az ideiglenes kérelem (alátámasztva az éppen aktuális kórházi jelentéssel), amikor is kötelessége lett volna átadni a gyereket az apának, valahogy ezt is elfelejtette a bíró. Amellet is elment a bíró, hogy az anya azáltal hogy ellenőrzött láthatást kért az apával szemben, elismerte hogy mennyire nem korlátozta eddig is azt.... 4 hónapi láthatáskorlátozás után szóba sem került az eddig elmaradott idő pótlása ...

  Magyarul hiába van az bizonyítva hogy a betegsége miatt nem alkalmas a gyermek nevelésére, hiába jelenti ki hivatalos szerv, hogy veszélyben van a gyerek, hiába támasztja alá a pszichológus is, hiába a láthatás bizonyított korlátozása, hiába az önhatalmú kiszakítása a gyereknek az eddigi nagycsaládos környezetéből, a bíró csak azt látja, hogy ahová a gyerek került ott elvileg nincs súlyosan veszélyeztetve. És akkor mondja valaki, hogy nem ezek a döntések hivatottak arra, hogy gerjessze az indulatokat.

Gasko: amiket irtál, azok sajnos tényleg előforduló dolgok, de szerencsére egyre kevesebb biróságnál, hatóságnál. Sajnos épp azok nem olvassák általában a fórumot, akiknek nem ártana, akik lemaradtak valahol a középkor elején, és még mindig ugy gondolják, hogy azzal, hogy a szülők elválnak, az anyáé a gyerek, az apáé meg kéthetente pár óra, az is az anya felügyelete mellett. Sajnos még látok ilyen szabályozásokat, főleg bizonyos bíróktól (fura módon mindig ugyanattól, és attól mindig olyat, ami az apának kedvezőtlen, olyat soha, ami az anyának lenne az).

Szerencsére egyre ritkább az ilyen döntés, a családjogi törvény módositása is abba az irányba mutat, hogy a jogalkotó már felmérte, hogy az apa nem a gyerektől válik, hanem csak az anyától.

Hahó gasko!

Elküldtem a fiktivizált megállapodásunkat.
De csak a gyermekelhelyezésest, a vagyonit nem. Mint látod mindent részletesen és pontosan le kellett írni ( hogy szünetekben ünnepek alatt meg amúgy hol a gyerek ).
Az 1 "hét itt - 1 hét ott"-ot igyekszünk pontosan betartani, de ha egyikunk pl. elutazik akkor néha borul a dolog. A szüneteket és ünnepeket meg rugalmasan elosztjuk, nem úgy ahogy le van írva, hanem ad-hoc jelleggel. Mármint, hogy kinek mikor jó, vagy mikor utazna a gyerekkel meg hasonlók.
Másképp nem is lehetne. Ha az számítana ami le van írva a megállapodásban, akkor már megette a fene az egészet.

Háát, az én bejegyzésem idejéről már nem is szólnék (na meg a hosszáról)...

Sziasztok, mindenkinek nagyon köszönöm a választ és a segítséget!

Papp Zsolt!
Először is, örülök a levelednek, és főleg annak, hogy most egész más stílusban szólítottál meg... Õszinte leszek: első körben nem loptad be magad a szívembe :-)
A lényeg, hogy nagyon sokat segít amit írtál, és természetesen megnézném a megállapodást is (köszi).

Igazad van természetesen abban is, hogy mindenről meg kéne egyezni, és szándékainkat mi sem bizonyítja jobban, mint a tény: ezidáig (nem vagyok biztos a számban) 3-5-ször ajánlottuk fel a közös felügyeletet a jelenlegi kapcsolattartási rendszerrel (amit már írtam lejjebb). Minden alkalommal a kategórikus fogadta az ajánlatot.
Éppen ezért írtam amit írtam. Az apának ilyenkor egyszerűen nincs más választása, minthogy harcol, és kénytelen belemenni a mocskos huza-vonába. Ha feláldozza a gyerekhez való ragaszkodását és "feladja a küzdelmet", azzal jót tesz?
Két emberen múlik a dolog, és ha ebből az egyik csak abban hajlandó megegyezni, amit elképzelt magának, akkor az nem alku.

Ja, és a közös elhelyezéssel kapcsolatos "butaságomról" csak annyit még, hogy természetesen mindennel amit írtál egyet értek és tisztában vagyok. Akkor is próbáltam jelezni (ezek szerint nem elég hatékonyan), hogy tehetetlen dühömben írtam, nem látok rá reális, elfogadható lehetőséget.
Ez is összefüggésben van az előzőekkel, vagyis hogy úgy gondolom, sokszor azon bukik meg a közös felügyelet, hogy a gyakorlat az anyáknak kedvezőbb helyzetet/esélyeket kínál (mégha ez egyre kevésbé igaz is), és ezt az anyák el is hiszik. Így tehát az alku pozíció úgy néz ki: "Vagy elfogadod az ajánlatomat, vagy nem. Ha nem, megyünk a bíróságra, ahol esélyed sincs, ezt lásd be! Egy anya azért mégiscsak egy anya!"
És mégyegyszer: lehet, hogy nincs igazuk, de elhiszik, így harcolnak, és az apát állítják be a harc okozójának.

derill!
Persze, tudom én hogy egyenlőek, de hát itt is áll, amit az előbb Papp Zsoltnak írtam. Remélem hogy az új módosítások, amikről írtál majd javítanak az ilyen helyzeteken, bár persze a gyerekenek mindenféle módosítás nélkül, a törvény ereje nélkül kéne élnie az életét, pusztán a szülők megállapodása alapján. De nyilván ha már itt tartunk erről már nem beszélhetünk.

Eszméletlen dühítő, amikor egy 8 éves gyerek bíróságról meg válásról beszél, és mikor rákérdezek, hogy "nahát, Te meg hol hallasz ilyesmikről?" akkor azt mondja "Hát, egy filmben láttam..." És akkor az ember szíve megszakad, mert nem ezt érdemli, neki még bőven elég kéne hogy legyen az a probléma, hogy a számítógépes játékában nem tud egy szinttel tovább jutni.
És akkor mit mondjak? Hogy apával mi azért nem beszélünk neki ilyesmiről, mert egy boldog életet szeretnénk neki, hogy ne kelljen egyelőre problémákkal szembesülnie? Vagy kezdjünk mi is kígyót-békát kiabálni mindenkire?
Ez az, ami miatt az ember tehetetlen dühöt érez, és néha butaságokat ír...

És tudod, amikor azt írod, hogy az erősebbé a gyerek akkor is hasonló dolgok jutanak eszembe. Minek legyen az ember emberséges, miért próbálkozik a békés megoldásokkal, amikor ezzel gyakorlatilag a saját esélyeit csökkenti? Persze kapásból rávágom: a gyerek érdekében. De hogy van az, hogy ezzel a hozzáállással nem pozitív irányba billen a mérleg?
Az egy szép, idealisztikus kép, hogyha valaki jó, akkor azt visszakapja a világtól, de ez nem feltétlen igaz. És még az is lehet, hogy hosszútávon az lesz, de mint tudjuk, az elmaradt éveket senki nem tudja majd apukának visszaadni. Ha a jóindulat vezérelte, és nem vette magához a gyereket amikor tehette volna, nem dumálta tele a fejét anyukáról stb., hanem ehelyett egyenlő arányban próbálta kivenni a részét az életéből, és mindennek következtében mégsem ő lesz/lehet a nyerő...

És akkor persze megint ott tartunk, hogy nem minden ennyire fekete-fehér. Vagyishogy valószínűleg anyuka is érez hasonlókat (bár lassan már ezt sem tudom elhinni, hiszen akkor a megoldáson lennénk mindannyian), és egyáltalán nem biztos, hogy minden jó amit mi teszünk. De addig, amig egy kicsit is indulatok/harag keveredik a gyerekről folyó tárgyalásba, addig nem születhet megegyezés. SZERINTEM!

Egy hét itt- egy hét ott-verzió. Vannak félelmeim ezzel kapcsolatban, de kétségtelen, hogy nagyobb állandóságot jelenthet a gyereknek.
Félnék például attól, hogy amikor hazajön, vajon rám mer-e nézni. Merthogy van, hogy négy ott töltött nap után sem reagál semmire, ami velem kapcsolatos. (És ezzel megintcsak nem vádolnék senkit azzal, hogy rólam bármit is mondanának neki, de hogy a légkörből megérzi az is biztos). Persze az is lehet, hogy én teszek valamit rosszul, de azt mindenképp furcsának találom, hogy nem sokkal később pedig odabújik hozzám, a hajamat szeretné fésülgetni vagy csak egyszerűen rajzolni szeretne velem. Mondom, tudom hogy nem vagyok tökéletes de az ilyen dolgok szerintem elég furcsák...

Ja, és derill, már a múltkori beírásodat is kimásoltam, úgyhogy természetesen most is ezt teszem! :-)

Mégegyzser mindenkinek nagyon köszönöm!!!

Szia gasko!

Bocs most is rövid leszek mert rohanásban vagyok és csak 10 percem van.
De ha gondolod és van rá igényed, és kérdezel, írok hosszabbat is neked.
Nem olvastam el rendesen az utolsó leveled és Derill válaszát de a konstrukcióhóz hozzá tudok szólni. Nálunk 1 éve "1 hét itt - 1 hét ott"-ban működik a dolog a exem és köztem a 6 éves kisfiunkkal kapcsolatban.
És remekül bevált a dolog. A gyerek azóta is boldog és kiegyensúlyozott. És az exemnél és nálam is pont ugyanolyan jól érzi magát.
De ennek azért voltak előfeltételei.
1, Pont ugyanannyira vettük ki a részünket a gyerekkel kapcsolatos dolgokból mindketten a születése óta. Következésképpen ismerjük minden gondolatát, és tökéletesen el tudjuk látni külön-külön is.
2, Pont ugyanannyira szeretjük a gyereket és pont ugyanannyira szeret mindkettönket.
Mégha mást is kap mindkettőnktől ( De ez természetes. )
3, A szakításunk óta is jó a kapcsolatunk az exemmel és rugalmasak vagyunk mindenben.
( Mert ez a konstrukció majdhogynem napi kapcsolatot igényel. Komolyan. Ja, és ha már itt tartunk pl. ez volt az egyik butaság amire céloztam. Mármint amikor azt írtad, hogy a bíróság a felek akarata ellenére kényszerítse ki a közös elhelyezést. Pont a fentiek miatt ez nonszensz!!! És csak a gyerek inná meg a levét. :-( )
4, Maximálisan a gyerek érdekét tartjuk szem előtt.

Nem akarok okoskodni, de ha ti mindenféle meghallgatásokra, tárgyalásokra, és pszichológiai vizsgálatokra jártok, akkor azért kicsit necces a dolog.

Mindenben meg kéne egyeznetek még a bírói szakasz előtt. De abszolút mindenben!!!
Mi írtunk egy hosszabb vagyoni + gyermekelhelyezési megállapodást ügyvédek segítségével, amit ellenjegyeztek.
Aztán írtunk egy rövidebbet, csak a gyermekelhelyezésről, és ezt adtuk be a bíróságra ( a vagyonit azért nem, mert egyrész felesleges, másrész meg készpénzmozgás révén lettek volna adó- és illetékköteles dolgok is, amit így kikerültünk.) . Nem emlékszem pontosan, de 2-3 hónap várakozás után, egy 25 perces meghallgatás keretén belül ( ami csak puszta formaság volt) megkaptuk rá a nagypecsétet a bírónőtöl. Ennyi volt az egész hivatalos része.
Ha akarod elküldöm neked a mi rövidebb és hosszabb megállapodásunkat. Természetesen fiktivizálva.

Ez kész, basszus. Ez 20 perc volt. Bocs, most rohannom kell!

Zsolt