Segítségkérés derilltől

Fórum → öröklés és családjog
régebbi elöl     új hozzászólás

csacska47 # 2005.11.16. 09:39

Kedves Derill!
Tanácsodat kérném az alábbi ügyben:
Férjemmel 23 éve élünk házasságban. 2003. júniusában - mivel korkedvezményes nyugdíjas lett, külön bankszámlát nyitott kizárólag a saját nevére, amire kb. 1 éve a fizetésének egy részét és utaltatja. Ehhez a számlához természetesen nekem hozzáférésem nincsen.
Közös bankszámlánkra az én fizetésem kerül, övének csak egy része vándorol ide.
Külön vagyonjogi szerződés nincsen közöttünk.
(elvi)Kérdésem a következő:
Esetleges válás esetén mi a helyzet ezzekkel a külön számlára utalt pénzekkel?

Válaszodat előre is megköszönve üdvözöllek és jó egészséget kívánok Neked.

balazs01 # 2005.11.16. 07:05

Vzoli!

Ez olyannyira ritka és "tündérmese szagú", de ugyanakkor nagyon követendő és tisztelnivaló élethelyzet, hogy tényleg tisztelheted érte szüleidet és hozzátartozóikat!
Igazad van, az ember gyarló és ha az új élettárs egy olyan helyzetben kerül a párja mellé, amiben gyereken való vitatkozás, pereskedés van, valahogy erkölcsi kötelességének érzi, hogy ebben az ügyben is maximálisan állást foglaljon.
Pedig igazad van - és az életed is bizonyította -, ebből ki kellene maradni.
A dolog nem jogi kérdés de - lévén családjog -, határozottan elgondolkodtató!:)

vzoli # 2005.11.16. 01:19

Én csak a saját példámat tudom elmondani. A szüleim már majd' 20 éve, hogy elváltak. (Igen elhúzódó, csúnya vége lett a kapcsolatuknak; no, nem minthogyha létezne olyan, hogy szép válás.) A szokásos: harc mindenen, az asztalterítőtől kezdve a hobbikerten át a gyerekekig.

Természetesen egy idő után mindkettőjüknek lett új élettársa, mert ugye, az ember nem arra teremtetett, hogy egyedül búsongva kóboroljon szerteszét a világban, miként Dante az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőben.

Azért egy jóideig az új kapcsolatukban is meg tudták őrizni azt a "jó" tulajdonságukat, hogy hű de nagyon utálják egymást. :) Kisvárosban éltünk, gyakran találkoztak; és pontosan emlékszem, hogy milyen hangos-dühös-kínos találkozások voltak ezek. Nekik hangos-dühös; nekem meg kínos.

Ugye, ehhez az új élettársaknak (házastársaknak) is viszonyulni kellett valahogy, mert az ember általában azért (is) él együtt egy másikkal, hogy megossza a problémáját vele és együtt próbáljanak megoldást találni.

A legérdekesebb az, hogy hogyan viszonyultak a szüleim új házastársai ehhez az áldatlan helyzethez. Hogyan? Úgy, hogy - bár egyébként mindenben támogatták a házastársukat -, a gyűlölködésben nem voltak hajlandók; és soha nem hallottam azt, hogy akár csak egy rossz szót is szóltak volna a házastársuk ex-ére. Érzelmileg is megpróbáltak kimaradni ebből az egészből; legalábbis ami az érzelmi felfokozottságot illeti.

És mi lett az eredmény? Az, hogy - meggyőződésem szerint leginkább a szüleim házastársainak köszönhetően - viszonylag rövid idő alatt normalizálódott a helyzet a szüleim között. És ez már nagyon hosszú idő óta így van.

Ezért én borzasztóan hálás vagyok mind apám feleségének, mind a mostohaapámnak. Pontosan tudom, hogy milyen rossz éveket spóroltak meg nekem éppen akkor, amikor gyerekként nagy szükségem volt arra, hogy - legalább akkor - jó éveim legyenek.

Ezért furcsa nekem az, ha az új élettárs, házastárs teljes mellbedobással veti bele magát az érzelmi viharokba. Nem ez a feladata. A szülőnek a környezete által is elvárt kötelessége az, hogy harcoljon a gyerekéért, hiszen ahogy minden ember meg van győződve arról, hogy csak Kopernikusz butasága az, hogy a Föld nem körülötte, hanem a Nap körül kering; ugyanúgy minden szülő meg van győződve róla, hogy ő és csakis ő jelenti a legjobbat, ő és csakis ő tudja nyújtani a legjobbat a gyereke számára. És ez azon kevés emberi gyarlóság közé tartozik, amely nemhogy bocsánatos; de igazán emberré teszik az embert.

Tehát a szülőnek harcolnia kell a gyerekért, mert ez a természet parancsa; ez az a categoricus imperativus, amely a faj-fennmaradást szolgálja. A vér szava kötelez; a madárnak is gondoskodnia kell a védtelen fiókájáról.

Viszont az új élettárs, házastárs miért érez kényszert arra, hogy beavatkozzon ebbe a harcba? Neki támogatnia kell a férjét, és igaz, hogy esetleg sokmindenben kell harcostársának is lennie, mert az élet kemény; de ha azt hiszi, hogy a szülő-gyermek-exházastárs viszonyban is harcostársának kell lennie: az egy óriási tévút.

Azzal a kockázattal jár, hogy amikor a kicsi gyerek nőni és eszmélni kezd: végleg megutálja. Elég egy rossz szó, egyetlen hiba, és ha ezután a gyerek utálni akarja: gyönyörű ideológiát fog keríteni magának abból, hogy ez a - számára korábban oly' kedves, őt annyira kényeztető - nő miket tett, mondott az édesanyja ellen. És ez olyanfajta ideológia, amely önmagát gerjeszti, és mindig talál alkalmat, időt és helyet, hogy megerősítésre leljen. És nem biztos, hogy egy kapcsolatnak előnyére válik az, ha a házastárs gyerekével hadilábon áll az ember.

Hogy ez most csak egy fikció amit leírtam? Nem, nem az. Erre is tudok több példát a környezetemből; az én esetem inkább számít kivételesnek.

Szerencsés voltam.

Legyen már szerencsés az a gyerek is, kedves Gasko! Megérdemli.

moamoa # 2005.11.15. 23:30

Nézd Derill,
Szerintem nagy felelősséged van abban, amit leírsz. Itt általában súlyos, válságos élethelyzetbe került emberek kérnek jogi tanácsot tőled. Gasko bizonytalanságot tükröző, álnaiv, álszent beírásaival szinte állandó megerősítést igényel felőled, miközben számomra pl. nem világos a szerepe a történetben. Lehet, hogy épp miatta ment tönkre az apa hazássága, és lehet, hogy ez nem is lényeges. Nekem úgy tűnik azonban, hogy a saját pozíciója megerősítése érdekében avatkozik bele olyan dolgokba, amiket a gyerek szüleinek egymás között kell elintézniük.
Óvatosabb is lehetnél pszichológiai távdiagnózisokkal, főleg, ha valaki ennyire szentírásnak veszi a véleményedet, mint Gasko. Érdekes, hogy az én esetemben egyáltalán nem tartottad problémásnak, hogy a gyerekem apja az általad beidézett személyiségzavarban szenvedő társa hatásának teszi ki a 3 éves kislányunkat. Nálunk teljes körű igazságügyi pszichiátria és pszichológiai vizsgálat történt, éppen az apa kezdeményezésére. Sajnos a régi-új feleséget nem vizsgáltak, igaz akkor éppen nem ő volt az aktuális társ. Személyes tapasztalatom az volt, hogy az igazságügyi szakértők körültekintő vizsgálatot végeznek, szakmai szempontok alapján mérlegelnek, és nem arra hagyatkoznak, hogy ki mit ad elő magáról vagy mivel próbálja a másikat lejáratni. A mi esetünk nem igazán jó példa az általánosításra, és az én helyzetem szerencsés, mert a gyerekem apjától anyagilag és érzelmileg is független vagyok. De az ismeretségi körömben két olyan eset is volt mostanában, ahol kisiskolás korú gyerek elhelyezésének megváltozatását kezdeményezte az apa és új társa az anya pszichológiai alkalmasságának megkérdőjelezésével. Mindkét esetben megvizsgálták az anya mellett az apát és társat is. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy éppen ők próbálják a gyereket az ezekben az esetekben anyagilag kiszolgáltatottabb helyzetben lévő anya ellen fordítani. Úgy hogy szerintem, nem árt a ha Gasko a saját motivációján jobban elgondolkozik. Nem mindenkinél jön be ez a más gyerekének az érdekeire való hivatkozás.

gasko # 2005.11.15. 11:11

Ha SMS-ek vagy telefon-üzenetek vannak, azok felhasználhatóak? Érdemes egyáltalán?

gasko # 2005.11.15. 11:08

A pszichológiai vizsgálatot már elrendelték gyakorlatilag mindenkinél, aki a gyerekkel együtt él. Ezek szerint akkor abban az indítványban, amit korábban írtál (gyerek vizsgálatára vonatkozólag: befolyásolja-e bármelyik szülő...), ki kell térjünk az anya vizsgálatára is?
Nem tűnik ez úgy, mint amikor az anyák rutinból az apa erőszakosságára, iszákosságára hivatkoznak? Az apák gondolom ezzel szoktak jönni: az anya lelkileg instabil, pszichológiai eset stb.

derill # 2005.11.15. 10:56

Igen, inditványozni kell, hogy a tünetek alapján vizsgálják ezt a kérdést.
Mindenképpen érdemes a biróság figyelmét felhivni, de mint irtam, inditványt kell rá tenni, hogy a biróság ezt vizsgálja, csatolva a betegségre utaló összes tünet leirását, amit Ti is tapasztaltatok rajta (meg azt amit leirtam).

Ha nincs ilyen betegsége, akkor is kérheti és szerintem kérni is fogja. A közös szülői felügyeletet én nem tudom elképzelni valamelyik szülőnél történő elhelyezéssel, ugyanis szerintem ebbe épp azért szokott a szülő beleegyezni, ilyen formán, mert tudja, hogy a közös szülői felügyeletet ugyis meg kell szüntetni, ha kérik, igy a gyermekelhelyezést pedig már előre lezsirozza saját magának. A közös felügyeletet csak ugy tudom elképzelni, hogy mindkét szülőnél történő elhelyezéssel, ez esetben ha eleve ki akarta játszani a másik felet, erőteljesen tiltakozni fog ez ellen a megoldás ellen, hiszen nem nyer vele semmit. Ha nem tiltakozik, akkor nem volt hátsó szándéka.

Nem kell rávenni a vizsgálatra, kérni kell a biróságtól a pszichológiai vizsgálatot azzal, hogy felmerült ennek a gyanuja, és le kell irni, hogy mi minden alapozta meg a gyanut.

Nagyon oda kell figyelni, hogy mibe mentek bele, mert ha elcseszitek, később már többnyire lehetetlen helyrehozni.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

gasko # 2005.11.15. 10:45

Ja, és annak idején, a szétköltözések környékén pszichiátriai kezelésekre is járt, lehet, hogy érdemes lenne a bíróság figyelmét erre felhívni? Vagy bekéretni a papírokat?
Ha ez így van, ahogy mondod (márha bebizonyosodik), végképp megdől minden lehetőség a közös felügyeletre, nála való elhelyezéssel. Akkor ugyanis bármikor gondol egyet, amikor épp "rohama" vanm, és kéri (mert kérheti, ugye?) annak megszűntetését. Kvázi nála marad a gyerek.
Egyébként eddig is tartottunk ettől, de a felajánlott megállapodások között szerepelt ez a verzió is.
Hogyan lehet rávenni egy ilyen vizsgálatra?

gasko # 2005.11.15. 10:40

Húha! Nagyon köszönöm, hogy ilyen gyorsan tudtál reagálni. Ezek szerint akkor tényleg lehet valami alapja annak, amire gondoltam.
Nos, akkor mit tegyünk. Ezek alapján amit írtál, már a gyereket is kicsit féltem, bár ennek is nyilván van enyhébb és súlyosabb változata is, és persze vannak mellette mások, úgyhogy ha muszáj biztos kordában tudják tartani.
A pszichológiai vizsgálathoz kérjük, hogy erre térjenek ki, vagy más megoldást javasolsz?

derill # 2005.11.15. 10:34

Amit leirsz, az elvileg lehet borderline személyiségzavar. Egy vizsgálat döntené csak el. Ez elég problémás betegség, olvass utána Fekete Mária-Dr. Grád András: Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak cimü könyvében. Egy kis izelitő, de ott többet lehet róla olvasni:

A borderline személyiségzavar „Egy olyan átmeneti állapot, ahol a személy a normalitás és a pszichózis határán hol erre, hol arra az oldalra billen. A borderline személyiség összefogottsága, integráltsága, a mentális funkciók kontrollja ugyanis annyira gyenge, hogy enyhe pszichés megterhelés hatására (veszteség, döntési helyzet, alkohol-, drogfogyasztás), vagy akár különösebb ok nélkül is könnyen szétesik (dezintegrálódik). A borderline személyiségnél ilyenkor disszociatív zavarok vagy pszichotikus epizódok jelennek meg. A disszociatív zavarban a tudatos kontroll órákra, napokra megszűnik. A személy elveszti időérzékét, megváltozottnak érzi önmagát ….Ezalatt az egyén kapcsolata megszakad a valósággal, a gondolkodás és az indulatok kontrollja teljesen megszűnik. Önkárosító viselkedéssel járó dühkitörések (tör-zúz, falba veri a fejét, felvágja ereit, megcsonkítja, felgyújtja magát stb.), téveszmék jelenhetnek meg...Érzelmei, hangulata, identitása labilis, az emberekkel való kapcsolata ellentmondásos…egyetlen stabil személyiségjegye a labilitás….szeszélyes ember. Hangulata kiszámíthatatlan. Érzelmei pillanatokon belül, átmenetek nélkül képesek megváltozni (pl. lehangoltsága átcsap dührohamba). Gyakran támadnak rossz hangulatú időszakai, amikor depressziós, szorong, vagy éppen túlzottan feszült, ideges….Depressziós időszakaiban nagyon magányosnak érzi magát, mérhetetlen belső ürességet, bizonytalanságot él át. Többnyire azonban mérges, ingerlékeny, hamar dühbe gurul. A borderline viselkedése indulatvezérelt, kiszámíthatatlan, a következményekkel nem törődik. A gyengén működő indulati kontroll ugyanis az agresszív impulzusokat képtelen megfékezni, így azok akadály nélkül, elemi erővel törhetnek elő. A váratlan dühkitörések mellett gyakori a durva, erőszakos viselkedés. Ezek az ellenséges indulatok vagy a borderline környezetében lévő emberekre (verekedés, fizikai bántalmazás, tettlegesség), vagy önmaga ellen irányulnak (önveszélyes viselkedés)….Kapcsolatai bár nagyon intenzívek, de rendkívül labilisak. A borderline ugyanazt az embert az egyik pillanatban szereti, a másikban már gyűlöli.” Fekete Mária-Dr. Grád András: Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

gasko # 2005.11.15. 09:45

Szia derill! Hogy vagy? Ne haragudj, hogy sokáig nem jelentkeztem, de eléggé összesűrűsödött a program...
Amennyire rossz volt a betegséged tényéről olvasni, annyira örömteli az előzőt. Tudod, mindig azt mondják, hogy senki nem gyógyulhat meg, aki nem akar. Úgyhogy akarni kell! Ezek szerint akkor kezeléseket már nem kapsz?

Újabb fejlemény van az ügyünkben, márha ezt lehet annak nevezni:
Nem tudom írtam-e már, de fontos, hogy a szülők több mint két éve élnek külön, mindkettejüknek van új, állandó élettársi kapcsolata.

Ennek ellenére az anya bizonyos (egyre gyakoribb) időközönként telefonálgat az apának. Ilyenkor egész estés műsort produkál nekünk (pl.: este 8-tól fél 11-ig). Beszélni azonban nem lehet vele, mert ha olyasmit mondanak neki, amit ő nem szeretne hallani, lecsapja a telefont, majd két perc múlva újra telefonál. Nekem a legtöbbször olyan, mintha ivott volna, de akik ismerik, azt mondják nem valószínű. Ettől függetlenül szó szerint rémisztő a dolog, olyan mintha meghibbant volna: egyik percben "kedves", békülő hangnemet üt meg, majd fenyegetőzik, aztán újra érzelmekrehatóan beszél, majd elkezdi szídni az érintett családját, barátait stb.

Eddig ezt úgy kezeltem, hogy csak azért történik, mert mindentől (kapcsolattól, hosszú időtől...) függetlenül sértett, és még mindig úgy hiszi, a volt férj a beszélgetőtárs. Most azonban minden más megvilágításba került, ugyanis a fent leírtakat már másokkal is eljátsza. Ismerőseinket, rokonainkat, barátainkat is elkezdte hivogatni, kitalált történetekkel okoz más családoknál konfliktusokat, és olyan embereket zaklat, akiknek ilyen mértékben nincs közük az ő/mi életünkhöz.
Komolyan olyan, mintha valami nem stimmelne. Szerinted? Biztos láttál már ilyesmit.

Köszi! :-)

kate # 2005.11.12. 18:48

Köszönöm a segítséged.Igazad van,lépnem kell.

derill # 2005.11.12. 15:36

Akkor nem volt, hanem van. Amig ugyanis nem helyezik hatályon kivül, addig hatályos, tehát be kell tartani. Ezért ha nem akarsz problémákat magadnak, kéred most a kapcsolattartás korlátozását, felfüggesztését, megszüntetését, tehát a jogszabályi lehetőségek közül valamelyiket. Ha már megjelenik, akkor ugyanis késő, mert mire a gyámhivatal dönt, addig lehet, hogy Te már rég büncselekményt követtél el, ugyanis ha nem adod oda a gyereket a jogerős határozat szerint, az jelenleg büncselekmény. Ezt tehát ugy előzheted meg, ha addig lépsz, amig nem jelentkezik.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

kate # 2005.11.12. 15:32

volt. Amig nem töltötte be a 3 évet addig kéthetente volt hétvégén 3 óra ,9-12-ig.Majd amikor betöltötte ,kéthetente szombat 9-töl vasárnap 17-ig.Amikor elhagyta akkor volt 8 hónapos.gyakorlatilag azóta nem tartja vele a kapcsolatot.

derill # 2005.11.11. 23:55

Volt szabályozva a kapcsolattartás? Ha nem volt, nem vagy köteles. Ha volt,, akkor viszont érdemes kérni a kapcsolattartás korlátozását vagy megvonását az alapján, hogy évekig nem tartotta a kapcsolatot a gyermekével.
Gyer. 31. § (1) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelmet elutasítja, ha a jogosult a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, illetőleg a szülő szülői kötelességeit saját hibájából tartósan nem teljesítette, illetve elhanyagolta, és magatartásán nem változtatott.
(2) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a már megállapított kapcsolattartási jogot a gyermek érdekében - kérelemre - korlátozza, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaél. Visszaélésnek minősül az is, ha a jogosult nem a szabályozásnak megfelelően él kapcsolattartási jogával, illetve ha ezen kötelezettségének önhibájából 6 hónapig nem tesz eleget.
(3) A kapcsolattartási jog korlátozása során a gyámhivatal vagy a bíróság a már megállapított kapcsolattartás formájának vagy gyakoriságának, továbbá időtartamának megváltoztatásáról dönthet.
(4) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság - kérelemre - meghatározott időre a kapcsolattartási jog szüneteltetését rendeli el, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél. A szünetelés leghosszabb időtartama 6 hónap, különösen súlyos visszaélés esetén 1 év.
(5) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a határozatában megállapított kapcsolattartási jogot - kérelemre - megvonja, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél, és e magatartásával a gyermek nevelését és fejlődését súlyosan veszélyeztette.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

kate # 2005.11.11. 05:41

És ha dolgozik? Soha nem látogatta,és ha felbukkan? Köteles vagyok ennyi év után odaadni a gyereket?

derill # 2005.11.10. 22:28

svejk: ez nem igy van. Olyan nincs, hogy előző nap derül ki, akkor ugyanis a gyerek szépen megy kapcsolattartásra, Te pontosan értemész, ha anyuka nem adja oda, akkor birságolni fogják, sőt, most már büncselekmény, tehát le is ültethetik. Ha viszont belemész a kifogásokba, akkor az ügyintéző sem tud mit tenni, hiszen Te sem tartottad be a jogerős határozatot, nem akkor mentél, és nem igazoltad tanuval, hogy akkor mentél, amikor az elő van irva.

Obsitos: még egyszer köszönöm.

Gasko: hogy éltem meg? Tavaly szeptember 27-én tudtam meg - egyébként akkor már vagy fél éve fórumoztam. Először megijedtem. Készültem a halálra, hiszen három kolleganőm már belehalt. Tanitottam a családomat főzni, mosni, hiszen sosem csinálták előtte. Tájékozódtam a netről, hogy mi is ez. Én - remélem - még időben vettem észre, tehát én igazából csak "papiron" voltam beteg. Persze a mütét (szerencsére az ország legjobb sebésze műtött, igy alig látszik valami), a kezelések időlegesen azzá tettek, de igyekeztem nem tudomást venni róla, ezért is volt a sok suli. Étrendet és életmódot változtattam, hogy többet ne forduljon elő. Amikor megtudtam azonnal arra is rájöttem, hogy muszáj tennem azért valamit, hogy ne kelljen azt dolgoznom amit addig (napi 8-10 óra munka, rendszertelen étkezés többnyire a közeli cukrászdából), tehát tanultam, ami néna nagyon nehéz volt, a vizsgaidőszak a kemoterápia végére esett, akkoriban napi 20 órát aludtam már. De segitséget kaptam a tanáraimtól is, a barátaimtól és persze a családomtól. Ez sok mindenre jó volt végül is. Átértékeltem dolgokat. Az emberi kapcsolatokat addig is sokra becsültem, azóta még többre. Sokat változtam. Új céljaim lettek.

Mindezt azért irom le, hogy ha bárki hasonló helyzetbe kerül, ne adja fel. Mindig van tovább, és ez rajtunk mulik.

Akkoriban sokat gondolkoztam azon, hogy milyen lehet azoknak, akik mellett nem áll senki ilyen helyzetben. Azt hiszem azok szoktak belehalni, mert nincs miért élniük.

Jelenleg nem érzem magam betegnek. Fogytam ugy 15 kg-ot, és nagyon élvezem. Imádok főzni, a varrás után ez a második hobbim, sok új ízt fedeztem fel az új étrenddel. Igaz, új ruhatárat kellett varrnom magamnak, mert minden leesett rólam (most 64 kg vagyok). Persze kapok még kezeléseket, de az inkább már csak macerás, mint fájdalmas, elveszi az egész napomat.

Vámosi: azt hiszem az a gond, hogy igazából gyereket nevelni sehol sem tanulunk meg, mindenki kisérletezik, aztán ahogy sikerül, az eredmény majd 15-20 év mulva mutakozik, amikor már késő bármit is tenni. Pedig pl. a gyermekpszichológia, vagy gyermeknevelési helyzetek megoldásának oktatása nem ártana, és talán sokkal fontosabb lenne annál, semhogy tudjuk mikor is élt Mozart vagy mi a sósav vegyjele.

Ebben a helyzetben csak az segitett volna, ha a gyereket elhozza az anyától, mert ilyenkor muszáj a befolyásoló szülő hatása alól a gyermeket kiemelni, hogy a manipulációt ellensulyozni lehessen a másik szülő jelenlétével, szeretetével. Ez itt nem sikerült, mert az anya magániskolájába járt a gyerek, tehát gyakorlatilag ki sem tette a lábát az utcára. Ott a gyermek persze jeles tanuló volt, bizonyitandó, hogy milyen jól gondoskodik az anyuka róla. Ezután viszont a jeles bizonyitvánnyal az egyik legjobb egyetemre nyert felvételt, ahol viszont az apa elmondása szerint igencsak bukdácsol. Talán majd az idő meghozza a változást. Talán majd a kislány is belátja, hogy rosszul döntött. De az is lehet, hogy sosem. Sajnos az anya nem mérte fel, hogy a lányának ártott a legtöbbet.

kate: hát sajnos nem tul sokat. Ha drogozik, elég valószinütlen, hogy van vagyona. Én kérném a tartásdij megállapitását, és ha megállapitották, kérném az állam általi megelőlegezését. Ezt három évre állapithatják meg, és még egyszer ujra kérhető, tehát legalább 6 évig kaphatsz tartásdijat a jelenlegi szabályozás szerint. Addig talán megjön a gyerek apjának az esze, vagy szerez valami vagyontárgyat, és talán abból behajtható lesz a továbbiakban a tartásdij.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

kate # 2005.11.10. 12:24

Kedves Derill! tanácsot szeretnék tőled kérni!

Már 5 éve elváltam.A lányom 8 éves,hallássérült. Édesapja soha nem kereste,nem fizet gyerektartást se.Nem volt tiltás se áskálodás ellene.Egyszerüen nem érdekli a gyereke.Az utolsó információm róla,hogy drogozik. Mit tegyek?

Kandi # 2005.11.10. 10:19

Mas dolog:
Te a Vamosi helyeben mit tettel volna? Szerinted, hol volt az a pont, ahol meg valtoztatni lehetett volna a dolgon? (elolvastam a bazikusan hosszu iratot)

Kandi # 2005.11.10. 10:18

szia derill!
Picit sokkolt, amit irtal. GYOGYULJAL MEG NAGYON HAMAR!!!
Szeretettel: kandi

gasko # 2005.11.10. 09:43

Szia derill!

Nekem sincs igazán időm most sokat írni, de nem tudok és nem is akarok elmenni a kérdésemre adott válaszod mellett.
Mi nem régóta tartjuk a kapcsolatot, de Te ezidő alatt is rengeteg dologban tudtál segíteni nekem, és most nem csak a jogi kérdésekre gondolok. Úgy érzem, sok dologban gondolkozunk hasonlóan a világról, így egy kicsit már ismerősömnek érezlek.
Éppen ezért ért áramütésként amit írtál. Nem tudom, hogy hogy éled meg a betegséget, és a legkevésbé sem szeretnélek megbántani semmivel, vagy beleavatkozni dolgokba amik nem rám tartoznak, de kérlek, ha bármiben tudok esetleg segíteni, szólj!
És hidd el, keresve sem találhattál volna jobb terápiát, mint ez a fórum. Kedves és segítőkész vagy, a szakmai tudásoddal pedig mindenkit leveszel a lábáról, úgyhogy csak így tovább! Én mindenképp számítok még rád :-)
(Az őszinteségedet pedig külön köszönöm, hiszen nem valószínű hogy valaha is kiderül/ne bármelyikünkről, ha nem ír igazat, így Te is megtehetted volna)

obsitos # 2005.11.10. 09:17

Kedves Derill!
Ismeretlenül is tisztelettel és nagy elismeréssel irántad. További sok sikert tanulmányidhoz, és mielőbbi teljes gyógyulást!

svejk # 2005.11.09. 22:38

Derill,
én midig pontosan indulok, csak előzőnap derül ki, hogy pont éppen akkor van más elfoglaltsága-programja van a gyerkőcnek és megint.....
szóval kicsit nehézkes.
Nem értem.

Svejk

derill # 2005.11.09. 20:13

kissember: bocsánat, de nem volt még időm végigolvasni, és csak hétvégén lesz, remélem addig kibirod. Kielemzem, és megküldöm emailben az elemzést.

svejk: kicsit Te is hunyó vagy. Légyszives pontosan menni a kapcsolattartásra, tanuval igazolni, hogy megjelentél, és ha anyuka nem adja a gyereket, már büncselekmény, mivel nálad már volt birság. Ha pedig az ügyintéző ir, válaszolj, igazold amit kér, vagy jelenj meg nála, attól függően mit akar. Ha nem reagálsz, egyet tehet, megszünteti az eljárást. Még akkor is, ha neked abban igazad van, hogy unod, hogy luftra jársz. Ahhoz, hogy célt érj, legalább neked jogkövetőnek kell maradnod.

balázs01: gépeld le, és küldd el email-ben, ez a leggyorsabb.

obsitos: köszönöm:) a gyógyulásom a családom, a barátaim és nélkületek nem sikerülne. A kemo alatt Ti tartottátok bennem a lelket, a rosszulléteket a gép előtt töltöttem, és sokszor sikerült elfelejtenem, hogy épp lábra sem tudok állni. Szerencsére írni ülve is lehet:)) Sokat tanultam Tőletek és igen sokat fejlődött a jogi tudásom az eltelt több mint egy év alatt, bár még mindig van mit tanulnom. Vannak céljaim, már nem a halálra készülök. Meg akarok változtatni egy rendszert (egyes bírók és gyámhivatalok törvénysértő, diszkriminativ gyakorlatát), ami biztos, hogy nélkülem is megváltozna (hisz nálunk európaibb országokban már müködik a rendszer), csak talán sokkal lassabban. Ehhez a fórum igen sok segitséget nyujt, ily módon viszont én mondok köszönetet egyrészt nektek, másrészt a főszerkesztőnek.

dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

obsitos # 2005.11.09. 16:48

Előre is elnézést kérek mindenkitől, mert nem az itteni beszélgetés témájához kapcsolódik néhány sorom, de muszály a nagy nyílvánosság előtt írnom:

Kedves Derill!

Valamivel alant Gasko kérdezett tőled egy személyes dolgot és Te - egy éppen aktuális hozzászólásodban - amúgy fél szóban válaszoltál a príváti kérdésre is...

EZ az ami nem kerülte el a figyelmemet.

Derill: mi, laikus fúrumosok, akik egyre-másra kérdéseinkkel ostromlunk benneteket jogászokat - jogban jártas szakembereket, és többek közt Tőled is rengeteg segítséget, hasznos tanácsot kaptunk az eltelt hónapok alatt, nos nem is tudom mi lenne velünk nélküled?!

Nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, széles látókörű ember lehetsz, és bizonyára példás családanya.

Rendkívül erős akarattal és keményen küzdő ember lehetsz, mégis tele meleg szívvel, érzésekkel.

Kívánok tanulmányaidhoz további sikereket, és - és mielőbbi teljes gyógyulást!

Nekünk- fórumosoknak is szükségünk van
Rád!

Miklós