Segítségkérés derilltől

A mi esetünkben ítélet volt. Megegyezés fel sem merült az apa részéről. Szülői felügyeleti jogom megszűntetését kezdeményezte a keresetében. Azt hiszem objektíven is vérlázítóan aljas volt az irat, hát még úgy olvasva, hogy ez elvileg rólam és közös gyerekünkről szól. Nagyon nehezen találtam meg a megfelelő ügyvédet, többek között ezért is kezdeményeztem, hogy forduljunk mediátorhoz, javasoltam, hogy vonjuk be a mediációba a volt feleséget is. Visszautasították. Nagyon meg akartak leckéztetni.
De jól látod, a nő bebetonozta magát az apa életébe. Persze az lett volna számára az igazi, ha a gyereket is magához ragadhatja, akkor egy életen át revolverezhetett volna vele különösebb aggályok nélkül, és pasit örökre lekötelezte volna. Mert egy vérszerinti anyát könnyebb otthagyni a gyerekével, az nem tesz különösebb szívességet senkinek, ha felneveli a saját gyerekét. Tipikus krétakör történet.

Azért sorolom ezt az esetet is oda, mert az alapján, amit leirtál, szerintem oda tartozik. Az, hogy a pasi függő a nőtől, nem befolyásolja azt, hogy a gyermekével viszont joga van kapcsolatot tartani, ahogy irod.

(Nem egyezséget jóváhagyó végzésetek van véletlenül?)

Valószinü, hogy igazad van abban, ami a forgatókönyvet illeti, azonban nem érthető, hogy ennek mi köze a kapcsolattartáshoz. Az, hogy a nő olyan, amilyen, egy dolog. Ezen ugysem tudsz változtatni, mert a pasi ezt a nőt választotta. Gondold el, ha vele él, és a gyereket a kapcsolattartás alatt vinnie kell valahova (nyilván hazaviszi), esélytelen, hogy addig kötelezzék arra, hogy a nőt viszont dobja ki arra az időre.

Az jogos igény, hogy amennyiben nem él a kapcsolattartási jogával, akkor őt is birságolják, hiszen ezt a Gyer. 33. §-a előirja. Azonban ha huzamosabb ideig nem él ezen jogával, a figyelmeztetés, birság, védelembe vétel eredménytelen, akkor kérni lehet a kapcsolattartás korlátozását, ez a szankció azonban a gyermeket is sujtja.

A gyámhivatal a végrehajtási eljárásban nem birálhatja felül az itéletet, tehát muszáj neki a végrehajtási eljárást lefolytatni. Ha a birói döntés óta nem telt el két év, akkor még arra sincs lehetősége, hogy az ítéletben foglaltakon változtasson, és másfajta kapcsolattartást állapitson meg (na meg akkor sincs, ha a szülők ezt nem kérik), a kapcsolattartás ujraszabályozása érdekében pedig a gyámhivatalnak nincs perinditási jogosultsága.

Egyet tehet, javaslatot tesz a jegyző felé, hogy rendelje el a gyermek védelembe vételét, a jegyző kivizsgálja, hogy az apa és környezete tényleg veszélyezteti-e a gyermeket, és ha igen, akkor a gondozó szülő által, a kapcsolattartás megváltoztatása iránt inditott perbe beavatkozik a gondozó szülő pernyertességének elősegitése érdekében (ez jogi lehetőség, nem láttam még példát rá, de attól még lehet, hogy történt már ilyen).

Na most akkor végzés volt, vagy ítélet? Nem mindegy. Ugy sejtem végzés, mégpedig egyezséget hagyott jóvá a biróság.

Ha ez igy van, akkor az a szülők közös megegyezése volt, hogy a különélő szülő tájékoztat arról, hogy hova viszi a gyermeket a kapcsolattartás idején, és nem a biróság rendelte el (nem mindegy), ugyanis a különélő szülő részére zavartalan kapcsolattartást ir elő a jogszabály, ez azt jelenti, hogy oda viszi a gyermeket, ahova akarja, ezt a gondozó szülő nem ellenőrizheti, nem nyomozhat utána, nem hivogathatja a kapcsolattartás alatt (természetesen közös megegyezéssel van arra lehetőség, hogy ilyenkor is felhivják egymást, találkozzanak is akár stb.)

Továbbra is azt gondolom, hogy nem választhatod meg azt, hogy az apa kivel él, és bárkit is választ társul, ez a társ óhatatlanul is részese lesz a kapcsolattartásnak. Nem fogod tudni tőle eltiltani a gyermeket, kivéve, ha bizonyitani tudod, hogy a társ veszélyezteti a gyermeket valamivel. Az, hogy neked a társ nem szimpatikus, nem számit.

Az alapján, amit leirtál, azt vettem ki, hogy a gyerek apja ugysem fog tudni megszabadulni a nőtől (vagy nem is akar) hosszu távra, tehát ezt kell elfogadnod.

Viszont ahogy irtad, a gyerekek nem hülyék, csak kicsik. Értik a helyzetet, és hidd el, elég védekező mechanizmus van bennük az ilyen helyzetek ellen.
Viszont minden hatósági intézkedés iránti kezdeményezés elmérgesiti köztetek a helyzetet, és minden golyó a gyermekedet találja el. Nem biztos, hogy érdemes. Nem tudom, hogy konkrétan miket tesz a nő, de ha nem bántalmazza a gyermekedet, nem próbálja folyton megalázni, érzelmileg, erkölcsileg bántalmazni, akkor nagy baj nem lehet. Ha igen, akkor pedig próbáld a védelembe vételt.

Kedves Derill,
Köszönöm a választ, meg fogom keresni a nagykövetségen keresztül a hatóságokat a környezettanulmány ügyében.
Válaszodból úgy tűnik nekem, hogy egy nagyon fontos szempontot hoztál szóba, ami általában a vasárnapi apák kapcsán, és általában a nők, és általában a pasik kapcsán nem árt eleget hangsúlyozni. Valamiért úgy látszik a mi esetünket is ebbe a kategóriába sorolod.
Itt azonban én sem fel nem jelentgettem, se nem pereltem. Valóban rajtam is állt, hogy ő lett a kislányom apja, nem tudtam a pasi kodependenciájáról, ami szintén egyedi abból a szempontból, hogy azt hiszem nem gyakori, hogy családon belüli erőszak esetén a férfi a bántalmazott. Fizikailag is, lelkileg is. Én annyit tudtam akkor, hogy 7 éve elvált a feleségétől, jóban vannak, a nő anyagilag tőle függ. Az ötödik hónapban voltam, amikor közölte az apa asszonyával a hírt, és aztán őt majd egy évig nem láttam. Legközelebb akkor találkozott vele, amikor a kislányom fél éves volt a nője kísértében az általa kezdeményezett első per első tárgyalása előtti napon. A nő viszont masszívan napi szinten zaklatott.
Amúgy a mi végzésünkben kötelezik arra az apát, hogy minden alkalommal tájékoztasson a kapcsolattartás helyéről, tehát köteles rá. Nem véletlenül került be ez a bekezdés az ítéletbe.
Közben azért az kiderült, hogy ez a férfi rendszeresen megpróbált kitörni a anno és azóta is kínzója mellől, a koreográfia mindig hasonló, idealista elképzelések egy új kapcsolatról, új perspektívák, közös gyermek iránti vágy, ambíciók. Az, hogy árukapcsolással a volt nő is jár az amúgy autonómnak látszó férfi mellé általában akkor derül ki, amikor már megfogant a gyerek, az asszony színre lép, az ember eltűnik. Közös gyerekük nincs. Eddig kilenc (de lehet, hogy azóta mégtöbb) művi és spontán abortusz és egy megszületett gyermek a mérleg. Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy ez a pasi tényleg elhiszi, és tényleg ki akar törni, de egyre inkább úgy látom, hogy ez valami beteg játszma forgatókönyve kettőjük között. A muzulmán hasonlatod viszont illik a helyzetre, a hárem úrnője felveszi a harcot az idegen nők és magzatok ellen.
Persze igazad van abban is, hogy ez van, ő az apa, ezt választottam. Egyébként nem igaz, hogy korlátoztam volna a kapcsolattartást, sőt (ezt ma már bánom) én kezdeményeztem azt.
Apropó miért van az, hogy valahogy nem kezeli a jog azonos mércével mindkét szülő jogát a gyermekéhez való kapcsolathoz. Azonnal pénzbírsággal sújtják és szülő alkalmasságát kérdőjelezik meg annak a gondozó szülőnek, aki esetleg a körülmények pontosabb ismeretéből adódó tudása miatt nem mindig tudja betartani a végzést (biztos ilyen is, olyan is van, az is lehet, hogy valóban olyanból van több, aki visszaél a gyerekkel, és tényleg nem lehet eleget hangsúlyozni a gyerek lelkivilágának tiszteletbe tartásának fontosságát), de vajon akkor nem sérti meg a különélő szülő a gyerekkel való kapcsolattartási jogát, amikor látni sem akarja a gyermekét? Nem kéne minimum bírsággal sújtani azt is, hisz ugyanazt teszi? Szóval nálunk látni sem akarta, hiába kértem. Később viszont a régi-új-régi feleség akarta láthatni a kislányt az apa helyett, ezt nem engedtem. Majd az apa és parancsolója együtt akarták a kapcsolatot tartani a gyerekkel, és még ebbe is belementem, de néhány alkalom nagyon rossz tapasztalata miatt, ezt leállítottam. Az apa bármikor láthatta a gyereket, míg bíróság az első ideiglenes határozatában nem szabályozta azt, utána ehhez tartottam magam, ez persze lényegesen kevesebb idő volt mint korábban, viszont a helyzet is durvult, jöttek a rágalmazó bírósági beadványok, gyámhatósági feljelentések, szomszédaim megkörnyékezése, gyerekorvos, védőnő zaklatása. Amikor az apa a gyerekért jött sértetten egy szót sem szólt, vitte a kislányt mint egy csomagot, órákkal később jött vissza a késést nem jelezte. Így ment ez a végzés kihirdetéséig, akkor egy kicsit javult a helyzet, minimál kommunikáció elindult köztünk. Lett egy nagyon jó időszak, amikor egy fél évig egy új partnerhez vitte kislányt, nyugodtabb volt az apa is, aztán ez abbamaradt, és újra a régi asszony, újra a feszkó. Mostanában biztos megint új csaj van a láthatáron, mert a feleség beindította a rakétákat.
Igazad van, vannak indulataim az üggyel kapcsolat, valóban rühellem azt a nőt. De az apa kapcsolattartását messzemenően támogatom, és ezen a jövőben sem akarok változtatni. Nevelje muzulmánnak. A kislányomhoz fűződő kapcsolatomat nem hiszem, hogy veszélyezteti, ha negatív tapasztalataim miatt igyekszem óvatosnak lenni a nővel szemben. A gyerekek nem hülyék, azt veszik le, ami van, nyílt és egyértelmű viszonyok között élünk.
Még egyszer köszönöm Derill, a tanácsaidat, igyekszem megfogadni, amit lehet. Szerintem nagyszerű, amit itt a fórumban csinálsz.

moamoa: az, hogy a párod jellemgyenge, és hogy a társkapcsolatát belevonhatja a gyermeked nevelésébe, nem indok arra, hogy a kapcsolattartást belföldre korlátozzák (márcsak azért sem, mert ahogy kivettem ez a társa épp belföldön lakik).

A belföldre korlátozásnak komoly indokon kell alapulnia, például ha az apa olyan ország állampolgára, amely nem csatlakozott a hágai egyezményhez, tehát ha a gyermeket külföldre vinné, nem volna esélyed arra, hogy a gyermeket visszahozasd (pl. arab országok nem tagjai a hágai egyezménynek, onnan tehát esély sincs a gyermek visszahozatalára).

Természetesen a birósági eljárásban kérhetsz környezettanulmányt, azonban az osztrák hatóságokkal az osztrák konzulátuson keresztül is felveheted a kapcsolatot, vagy személyesen is kimehetsz (ha beszélsz valamilyen szinten németül, vagy viszel tolmácsot).

Kérheted az itteni gyámhivatalban is, hogy keressék meg az osztrák hatóságokat, hogy gyermeked, amikor kint tartózkodik, megfelelő helyen van-e.

Azonban itt csak az apa élet- és lakáskörülményeit vizsgálják. A kapcsolattartás során az apa már oda viszi a gyermeket ahova akarja, ebbe nincs jogod beleszólni, hiszen a kapcsolattartás alatt ő felel a gyermekért.

Ugyanugy, ahogy neki sincs beleszólása, és neked sem kell beszámolnod arról, hogy az ő gyermeke hol van akkor, amikor nincs nála, ez forditva is igaz, ugyanis ez a szülői jogositványok körébe tartozó kérdés, ami azt jelenti, hogy megegyezhettek abban, hogy kölcsönösen tájékoztatjátok egymást, de nem vagytok rá kötelesek. (A gyermek érdekét az szolgálná, ha meg tudnátok ebben egyezni, erre viszont csak akkor van gyakorlati lehetőség, ha azt, ha az apa elmeséli, hogy ő mikor hol van a gyermekkel, Te nem arra használod, hogy zaklasd ott, vagy feljelentgesd.)

A szülői felügyelet körébe ez nem tartozik bele (a szülői felügyelet egyébként is döntési jogok összessége bizonyos kérdésekben).

Nem gondolnám, hogy megalázó, ha azt kell bizonyitani, hogy a másik hazudik (ill. max a másikra nézve megalázó, ha sikeres a bizonyitás).

Én azt sem gondolnám, hogy a 3 éves gyermeked veszélyben lenne az apjánál, hiszen Te választottad ezt a pasit apának, tehát gondolom akkor, amikor gyermeket vállaltál tőle, alkalmasnak tartottad rá.

Ha nem, akkor viszont akkor kellett volna meggondolnod, hogy kitől szülsz gyermeket.

Itt ugy gondolom, hogy inkább csak a Te félelmeid játszanak szerepet. Egy pasi másképp gondoskodik a gyermekéről, egy nő megint másképp.

Amit a pasik csinálnak, azt a nők sokszor veszélyeztetésnek tartják (pl. ha sportolni viszik a gyermeket, vagy este néha nem fürdik meg a gyermek, vagy nem mindig pont ugyanabban az időben eszik, fekszik, kel stb.).

Ugyanakkor a pasik meg azt tarthatják veszélyeztető tényezőnek, ha a gyermek állandóan mindent pont ugyanabban az időpontban csinál, pl. megszokja, hogy este 8-kor mindig ágyban kell lennie, mert ez esetben extrém körülmények között képtelen lesz ébren maradni, vagy ha állandóan fényesre suvickolják a gyermeket, sokkal könnyebben betegszik meg stb.

A nők viszont azt gondolják, hogy az a helyes, amit ők csinálnak, azért, mert évszázadok alatt bebizonyosodott, hogy amig a nők mellett volt a gyermek, kevesebb volt a halálozás. Ez viszont azért volt, mert amikor a férfiak mellett volt, akkor egy csomó veszélyes dologban is részt vett (fát vágott ami rádőlhetett, vadászott, netán csatába ment stb.)

Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy azok a gyermekek, akiket a férfiak neveltek, extrém körülmények között sokkal jobban megállták a helyüket és nagyobb volt az életbenmaradási esélyük.

Egy apa egyszer felvetette egyébként, hogy miért gondolom azt, hogy az a helyes, amit egy nő mond arról, hogy mikor van veszélyeztetve a gyermek? Miért nem lehet az, hogy esetleg a pasi érvei a helytállóak?

A nő igy gondolja, a pasi másképp és bármelyik oldalról nézem, mindkettőben van igazság.

Én azt gondolom, hogy amikor a gyermek az anyánál van, akkor az anya neveli, ahogy gondolja (sajnos nevelés mint tantárgy nem szerepel az általános és középiskolák tantárgyai közt, tehát mindenki kisérletezik, és ugy sikerül, ahogy), és amikor a pasinál van a gyermek, ő is neveli, ahogy gondolja.

Az átlag dönti el, hogy mikor csuszik át a veszélyeztetettség helyzetébe a gyermek (ha nem megfelelően gondozott, tehát nem kap elég ételt, nincs megfelelő ruházata, nem megfelelő az erkölcsi nevelése, tehát nem tanulja meg, hogy nem szabad lopni, hogy hogyan kell közösségben viselkedni, ha elzárják valamelyik szülőjétől, ha megpróbálják valamelyik szülő ellen nevelni, tehát érzelmileg bántalmazzák, ha fizikálisan bántalmazzák, ha nem járatják iskolába, tehát az értelmi fejlődése nincs biztositva stb.)

Attól, hogy én azt gondolom, hogy a gyermekem veszélyeztetett, nem biztos, hogy ténylegesen az, csak lehet, hogy nem egyeznek a nevelési elveink.

Pl. ha egy keresztény nő hozzámegy egy muzulmán férfihoz (mint volt rá példa most a törökországba vitt gyermek esetében), utána szerintem hiába hivatkozik arra, hogy a muzulmán vallás káros a gyermekre. Választott volna keresztény apát, ha igy gondolja, de ő egy muzulmán férfit választott, és még gyermeket is szült tőle, tehát tudhatta, hogy a muzulmán férfi muzulmánnak fogja a gyermeket nevelni.

gasko: a strasbourgi eljárást az egyetemi könyvesboltokban érdemes keresni, a félrelépők kézikönyvét pedig a Librinél, de mindkettőt a strasbourg bt. adta ki, szerintem onnan is megrendelhető, de ha beirod dr. Grád András nevét a keresőbe, szerintem megtalálod azt a weboldalt is, ahonnan megrendelhető, meg sok cikket is tőle. Az V., Egyetem téren lévő könyvesboltban tuti kapható a Strasbourgi Emberjogi eljárás kézikönyve. Ez ugy 5 ezer forint körül van, a másik 1200,-

Szeretem olvasni a cikkeit, könyveit, mert nagyon érthetően, logikusan, rendkivül jó humorral ir.

Egy példa a http://talalat.kurzor.hu/Tarolt?… oldalról , ami szerintem moamoa esetére is nagyon jól illik: - „Tulajdonképpen érthetetlen - mondja dr. Grád András jogász, pszichológus, aki tíz éven át bontóperes bíró volt -, hogy azok az emberek, aki valaha szerették egymást, és feltételezhetően ma is szeretik a gyereküket, miért nem veszik észre, hogy miközben folyamatosan egymásra tüzelnek, minden golyó a gyereküket találja el. Ebben a háborúban a peres felek képtelenek józan döntéseket hozni, a bíróságnak kell dönteni. A bíróság azonban a gyermeket nem vághatja ketté. Az ilyen perekben ezért nincs jó, csak kevésbé rossz megoldás.

A gyermeknek elemi érdeke, hogy mindkét szülőjéhez kötődhessen, egészséges személyiségfejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy minél több időt töltsön mindkét szülőjével. Ha az egyik ember a másikban kizárólag az ellenséget látja, aki csak azért akarja, hogy a bíróság nála helyezze el a gyereket, hogy ezzel is őt bosszantsa, ez reménytelen zsákutca. Sajnos rengeteg válófélben lévő szülő ennek ellenére sokszor a gyerek nagykorúságáig folytatja a háborúskodást. Meg van győződve arról, hogy nem egy emberel, hanem magával a sátánnal kötötte össze az életét, akitől bármi áron meg kell óvnia gyermekét. Eközben sikerrel győzi meg saját magát is arról, hogy mindez kizárólag a gyermek érdekében történik, holott az ilyen háborúskodás mindent inkább szolgál, mint a gyermek érdekét.”

Gaskó melyikre gondolsz? a közös szülői felügyeletre válaszoltam:„Gasko: a bíróság nem állapíthat meg közös szülői felügyeletet a felek akarata ellenére. Tehát itt megegyezés kell, tehát anélkül nem megy. ”

moamoa: Attól, hogy egy döntés jogerős, attól még lehet ideiglenes intézkedés, igaz, ez esetben általában végzés szokott lenni.

Én a hozzászólásból egyáltalán nem azt szürtem le, amit Te. Inkább azt, hogy megpróbáltad hamis szinben feltüntetni az orvosi dolgot, majd most magad is elismerted, hogy egyetlen egyszer vitte orvoshoz szerinted a gyermeket. Egyszerüen ugy érzem, féltékeny vagy arra a nőre, aki vissza tudta szerezni az általad is szeretett férfit - bár megtartani ő sem tudta.

Szerintem ebből a háboruból hagyd ki a gyermekedet. Próbálj meg normális kapcsolatot kiépiteni az apával és a nővel is, ez esetben legalább fogod tudni, hogy hova viszik a gyermekedet, mit csinálnak, gyermeked jól érzi-e magát köztük.

Ha háboruzol, minden golyó a gyermekedet találja el, ahogy Dr. Grád András is irta.

Tudom, igen nehéz félretenni a büszkeséget és az elmult időszak rossz élményeit. De a gyermeked talán fontosabb.

Ezen felül egyébként azt sem gondolnám, hogy edzett azonos lenne azzal a nővel, akit Te gyülölsz. Ha viszont azonos, akkor igen kulturált személyiségre vall, ahogy fogalmazott. Leveléből semmi indulat, gyülölet nem sugárzik (ez a tiedről nem mondható el).

A névválasztásra vonatkozó rész is arról szól, hogy tulajdonképpen Te a gyermeket megpróbáltad kisajátitani, és az apát kizárni az életéből, a döntéseket egyedül meghozni, beleszólást sem engedve az apának, nemhogy a véleményét nem kérted ki.

Ezen szerintem jobb, ha mielőbb változtatsz, különben előfordulhat, hogy a gyermeked ellened fordul, hisz előbb-utóbb ő is fogja látni, hogy mi történik körülötte (hacsak nem fogyatékos).

Javaslom, hogy ami cikket most beidéztem, azt olvasd végig. Nagyon tanulságos. Egy olyen kislányról szól, aki fölött a szülők háborut vivnak. A kislány érzelmei magukért beszélnek.

Az alábbi hozzászólás is jelzi, hogy az apa amúgy grafomán, se veled, se nélküled társa úgy gondolja itt is van valami kavarnivalója. A bírósági bizonyítási eljárás során beadványaik hamis állításai sorra megdőltek. Részletesen nem reagálnél rá, nem is vállalkoznák több száz oldalra duzzadt aktahalom tartalmának begéplésére. A hamis orvosi leleteket olyan vizsgálatok nyomán nyujtotta be az apa, ahol a gyerek jelen sem volt. Fizikailag tényleg csak egyszer sikerült a tudtom nélkül orvoshoz hurcolnia az egészséges gyereket. A bírói döntés nem ideiglenes, hanem jogerős ítélet. A hozzászólás azonban megerősítette azt a sejtésemet, hogy a potenciális veszélyeztető személy ismét bekvártélyozta magát az apa ausztriai szálláshelyéül szolgáló bérelt irodahelységébe, és újra aktívan manipulálja az apát. Ártó módon próbál beavatkozni abba, hogy a kapcsolattartás nyugodt légköre kialakulhason és megszilárdulhasson.

A Moamoa ügyet ismerem. Néhány kiegészítés:

1. Az apa egyetlen alkalommal vitte orvoshoz a gyermeket. Az apa nem nyújtott be "hamis" orvosi papírt.
2. A gyermekelhelyezési perben a bíró ideiglenesen intézkedett: az apa a még szopó gyereket néhány órára elvihette, mert az anya akadályozta a kapcsolattartást.
3. A peranyagban szerepel egy véres torkú női hullát ábrázoló képeslap, az anya így gratulál az apának és feleségének az esküvőre.
4. Idézet az egyik végzésből: “A jogszabályalkotó a gyermek nevének meghatározását a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek minősíti, amelynek meghatározása körében a szülőnek akkor is joga van, amikor nem áll fenn közös szülői felügyelet. Ebből pedig az következik, hogy a szülő nem a gyermeke érdeke szerint cselekszik akkor, amikor a gyermeket nem gondozó szülőt ki kívánja zárni ennek eldöntéséből, különösen abban az esetben, amikor erre már megállapodás is létrejött közöttük. Ugyancsak nem a gyermek érdeke vezérli a kérelmezettet akkor, amikor a büntetés eszközeként azért kívánja a korábbi megállapodás megváltoztatását, mert úgy ítéli meg, hogy a másik szülő magatartása ellene irányul, erre utal a szerinte indokolatlan perek indítása.

Téved és a gyermek érdeke ellen cselekszik a kérelmezett, amikor a gyermekkel kapcsolatos bármely jog megvonásával kívánja az apát büntetni. A gyermek érdeke, hogy mindkét szülőjét maga mellett tudja, ezt a Legfelsőbb Bíróság nyomatékosan hangsúlyozta a többször módosított 17. Irányelvében, és az eseti döntéseiben, ehhez pedig szükség van arra is, hogy a gyermek mindkét szülőjéhez való kapcsolatát a neve is kifejezésre juttassa. Erre pedig igen jó és korszerő megoldás az, amelyben a felek korábban megállapodtak, ami a gyermek identitását, mely joga, mindkét szülő irányába kifejezi megtartva a társadalmi hagyományokat, és amelyet az első fokú bíróság döntésében követett.”
Moamoa állításait és feltételezéseit a fórumban nem tartom szükségesnek cáfolni.

Szia!

Köszönöm a bókot, sikerélménynek minősítem a kérdésemre vonatkozó dícséretet :-) (gyakorlatilag semmi jogi tapasztalatom nincs, úgyhogy egy olyasvalakitől, aki ebben jártas, ez nagy szó szerintem)

Tegnap láttam egy másik Grád-féle könyvet is, amit még régebben ajánlottál itt a fórumon: Félrelépők kézikönyve. Az is felkeltette az érdeklődésemet, és most már ez is. Hol érdemes ezeket keresni, bármelyik könyvesboltban megvehetem, vagy van valami titkos forrásod?

Olyan sokat (és későn) írtál, hogy biztos átsiklottál a másik felvetésemen, megtennéd, hogy arra is írsz nekem valamit?

Persze alapvetően szeretnék jogkövető módon eljárni, de tényleg nincs lehetőség a megelőzésre? Valóban ki kell-e tenni egy 3 éves gyereket annak, hogy veszélyeztessék, és csak utána tehetek bármit is?

Kösz Derill a választ, bár különösebben nem nyugtatott meg. Milyen lehetőségem van arra, hogy a kapcsolattartást egyelőre belföldre korlátozzák? Szó sincs arról, hogy az apától el akarnám zárni a gyereket, még a végletesen elmérgesedett helyzetben is támogattam a kapcsolatuk alakulását. Nagyon szereti a kislányom az apját, és viszont. De mivel az a jellemgyengesége folytán nem a maga ura, attól tartok, hogy a saját párkapcsolati kiszolgáltatottságát a gyerekre is kiterjeszti és nem képes megvédeni őt, mint hogy saját magát sem a fölösleges lelki terhektől, zsarolástól. A nő a per során egyértelműen a gyerekkel próbált manipulálni, de végső soron azóta az is kiderült, hogy az neki nem érdeke, hogy elmélyült érzelmi kapcsolat alakuljon ki apa és lánya közt. No ez persze nem jogi kérdés. Amúgy nő is osztrák állampolgár, de van egy magyarországi lerobbant ingatlanja is. Hogyan vehetem fel a kapcsolatot az ausztriai hatóságokkal? Kérhetem-e, hogy előzetesen még mielőtt a gyerek odamenne vizsgálják meg az apa életkörülményeit, hogy milyen helyre viszi a kislányt? Mi a helyzet akkor, ha nem csináltatok útlevelet, milyen retorzió várható? A helyzetet az is nehezíti, hogy az apa az ítélet óta sem igazán kommunikál velem, a per alatt is a teljes szereptévesztésben levő asszonytól, illetve rágalmazó bírósági beadványokból, gyámhatósági feljelentések formájában értesültem az igényeiről. Alperesként állandóan nekem kellett bizonyítanom, hogy hazudik, ami nem volt különösebben nehéz, de elég megalázó.

gasko: igen, jó kérdések.

Ha elolvasod Dr. Grád András: A strasbourgi emberjogi eljárás kézikönyvét a 390.oldalon, ezt irja az ügyről: "Az ügy szomorú tanulsága, hogy a hatóságok által is elismerten a hosszú évek során mindvégig jogkövető magatartást tanúsító, pl. a gyermek erőszakos visszavitelét soha meg sem kísérelő kérelmező és a valamennyi hatóság által megállapítottan nyilvánvalóan rosszhiszemű és jogellenes magatartást tanúsító, jogerősen szabadságvesztésre is ítélt, a gyermeknevelésre lényegében alkalmatlan anya küzdelmében éppen az ügy ártatlan résztvevői váltak vesztesekké: a kérelmező, de még inkább maga az időközben nagykorúvá vált gyermek. Csak reménykedni lehet abban, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyek érintettjei a Bíróság döntéséből nem a jogkövető magatartás értelmetlen voltát és az önbíráskodás célravezetőségét fogják kiolvasni."

Egyébiránt egy másik ügyben (2005. április 5. Monory ügy) a bíróság kimondta, hogy tulajdonképpen a hatóságok semmittevése következtében alakult ki az a helyzet, aminek eredményeként a gyermek beilleszkedett az új környezetbe, és végül a bíróság erre hivatkozással helyezte el a gyermeket a jogsértő apánál. Egy jogsértő magatartás viszont nem keletkeztet jogot. Emiatt az apának ugyan megitéltek 18 ezer euró kártéritést Romániával szemben, azonban a gyereket azóta sem láthatja, összesen kétszer látta tudomásom szerint (a gyermek Romániában él). Itt bennem csak az merül fel, hogy mennyit is ér egy gyerek?

trouble: szivesen:) egyébként nemcsak a linket, hanem, az egész anyagot ismerem. Igen tanulságos ügy.

moamoa: Amennyiben a gyermekkel való kapcsolattartását nem korlátozták belföldre, viheti külföldre is, azonban Te nem vagy köteles neki utlevelet csináltatni, csak ha az apa a költségeit kifizeti, ez esetben viszont igen, mivel az ellenkező magatartás joggal való visszaélés lenne.

Azt sem tudod befolyásolni, hogy a kapcsolattartásnál ki van jelen, illetve erre csak akkor van esély, ha a jelenlévő személy magát a gyermeket veszélyezteti (bántalmazza, vagy bizonyithatóan ellened neveli stb.).

Én azt gondolom, hogy mindaz, amit leirtál, elgondolkodtató, azonban nem ok arra, hogy elzárd az apát a gyermektől.

Viszont ausztriában igen jól kiépitett gyermekvédelmi rendszer müködik, ha ugy érzed, hogy valami nem megfelelő az apa viselkedésében, kérj segitséget az ottani gyermekvédelmi hatóságtól. Õk az ügyet kivizsgálják, figyelemmel kisérik az apát, illetve azt, hogy a gyermeket a kapcsolattartás idején megfelelően gondozza-e.

Emlitsd meg ezt az orvos tényezőt is, ugyanis amennyiben nem a Te magatartásod következtében kényszerül folyton orvoshoz vinni (előfordul, hogy a jogosult kénytelen folyton bizonyitani, hogy nem ő betegiti meg a gyermeket, tehát minden kapcsolattartást kénytelen orvosnál kezdeni és befejezni), ez esetben a gyermek előbb-utóbb megutálja az egész kapcsolattartást (ilyen esetekben egyébként a kötelezett célja pont ez).

A Te esetedben viszont azt irod, hogy szerinted a gyermek egészséges, az apa hurcibálja orvoshoz, az eredmény ugyanaz lehet, hogy a kapcsolattartást a gyermek megutálja (minden gyerek utál orvoshoz járni, és ha a kapcsolattartásról ez lesz a fő emléke, a kapcsolattartás ellen fog tiltakozni).

Ha jól sejtem, a volt feleség magyarországi lakos. Természetesen jelezheted a feleség lakóhelye szerinti gyermekjóléti szolgálatnak, hogy véleményed szerint ez a nő veszélyezteti a gyermeket, vizsgálják ezt ki, és amennyiben ezt megállapitják, van rá lehetőség, hogy az apát védelembe vételi eljárás keretében kötelezzék arra, hogy a kapcsolattartások során mellőzze a volt feleség részvételét.

Gasko: a bíróság nem állapíthat meg közös szülői felügyeletet a felek akarata ellenére. Tehát itt megegyezés kell, tehát anélkül nem megy.

Szia!

Olvasgattam a fórumot, és valakinek ezt írtad:
"Csjt. szerint ugyanis közös szülői felügyelet esetén is döntenie kell a bíróságnak az elhelyezésükről, azonban a Cstj. nem tiltja azt, hogy mindkét szülőnél helyezze el a bíróság a gyerekeket. Az viszont diszkriminatív lenne, ha akár az egyik, akár a másik szülőnél elhelyezné ilyen esetben, ugyanis a közös szülői felügyeletet kérelemre azonnal meg kell szüntetni. Ha tehát a bíróság közös szülői felügyeletet állapít meg, és a gyereket az egyik szülőnél elhelyezi, ezzel tulajdonképpen kijátszódna az a lehetőség, hogy ha a közös szülői felügyelet nem müködik, akkor ujra azonos eséllyel indulhasson mindkét fél a gyerekekért"
Ez számunkra is jelenthet megoldást? Vagyis elképzelhető, hogy a bíróság állapítson meg közös felügyeletet, és mindkét szülőnél való elhelyezést? Avagy a bíróság akkor dönt ilyen elhelyzésről, ha a szülők megegyeznek a közös felügyeletben.
(De azért kiváncsi vagyok, arra is hogy mit gondolsz az előzőekről)

Kedves Derill!
Gyermekem apja osztrák állampolgár, a bíróság úgy szabályozta a kapcsolattartást, hogy a kislány 3 éves kora után minden második hétvégét és az ünnepek felét vele töltheti. Az ítéletben nem határozták meg, hogy hol történik a kapcsolattartás, csak annyit, hogy minden alkalommal tájékozatnia kell engem arról, hogy hová mennek.
Kérdésem az lenne, hogy joga van-e külföldre vinni a gyereket, illetve, hogy köteles vagyok-e útlevelet csináltatni? Az előzményekhez tartozik csak címszavakban, hogy az apa gyereket fél éves koráig meg sem akarta nézni, majd perek sorozatát indította, többek között a szülői felügyeleti jogom megszüntetésére, rendszeresen feljelentett a gyámhatóságon, az egészséges gyerekről hamis orvosi papírokat adott be a bíróságra stb. A perek az idén lezárultak, az ítéletben nálam helyezték el gyereket, és a fentiek alapján szabályozták a kapcsolattartás, arra külön kitértek, hogy a gyerek egészséges. Az általa kikövetelt igazságügyi orvosi és elmeszakértői vizsgálatokból is ő került ki rosszul, a szakértői vélemény szerint alkalmassága a gyereknevelésre nem egyértelmű a leírásban az esetenként hátrányosan módosulhat kifejezés szerepel.
Az ügy hátterében a volt feleség buzdítása állt a gyerek megszerzésére, ő várandósságom óta folyamatosan zaklat. Labilis kapcsolatuk stabilizálását próbálta a gyerek megszerzésével elérni. Kérhetem-e, hogy a nő ne lehessen jelen a kapcsolattartás során? A gyerek nyáron volt 3 éves.Eddig a hétvégi láthatások során, vagy barátaihoz, vagy az épp aktuális partneréhez vitte a gyereket, aki időnként a volt feleség volt. Az ő magyarországi lakhelyéről készült környezettanulmány alapján a hely gyerek tartózkodására alkalmatlan. A nőről vizsgálat nem készült, de feltehetően súlyos személyiségzavarban szenved, veszélyes, az apát függőségben tartó személy. A per során újra összeházasodtak, hogy az úgynevezett teljes családot képviseljék a bíróságon, majd újra elváltak, most megint jóban vannak. A téli szünetben az apa szeretné külföldre vinni a gyereket, és valószínűleg újabb orvosi vizsgálatoknak kívánják alávetni a továbbra is egészséges gyereket.

Kösz Derill, hogy föltetted a Vámosi linket. Nagyon tanulságos. Bárcsak mindenki elolvasná, akinek megfordul a fejében, hogy a gyereket eszközként használja bárki ellen.

Szia Derill!

Háát, ez most elég nehéz. Lehet, hogy nem is igazán értek mindent tisztán. Például jó volna tudni, hogy első körben miért került az apához a gyerek, ha már "96.os balesete előtt is meglazult köztük a viszony". Ez a ritkább eset nem, mármint, hogy rögtön az apánál helyezik el?

Aztán az is furcsa, hogy az anya gyakorlatilag minden szabályt megszegett, mégis az ő javára változtattak a döntésen, mégha megfelelő büntetéseket alkalmaztak is ellene. Bár azokat nem tudták foganatosítani.

Persze megint ott tartunk, hogy mindkét félnek van igazsága, hiszen, ha a gyerek nem akar az apjával menni, nem kényszerítheti, és nyilván oka is volt rá (de ebben már lehet hogy az anya ráhatása is közrejátszott). Én sem szívesen küldeném a gyerekemet oda, ahová nem szeret menni, mindazonáltal neki is az lenne a dolga, hogy az éles konfliktusokat tompítsa, és segítsen a jobb viszony kialakításában.

Az apa viszont nem tehetett mást, mint hogy a hivatalos szervek segítségét kéri. Ezt sem értem, hogy róhatják fel neki, hogy nem volt megértő?! Biztos van benne igazság, és nem rögtön kellett volna rendőröket hívni stb, de mit tehetett volna? Megértően otthagyja, és tűri, hogy egyedül az anyuka nevelje?Úgy egy kicsit nehéz jó kapcsolatban lenni gymással, ha nem is találkoznak...

Az is érdekelne, hogy amikre hivatkoznak (Keegan v. Ireland, judgment of 26 May 1994, A no. 290. 19. o., 49. bek.), azok milyen súllyal szerepelnek az elbírálásban? A magyar jogban nincs precedens nem? Vagy ettől függetlenül érdemes ilyesmit is mérlegelni?

Szia Derill!

Elég érdekesnek tűnik amit küldtél, nagyon köszönöm! Sajnos egyelőre még nem csapódott le bennem minden, mert csak átfutni volt időm, de amint lesz rá módom, elolvasom, és írok! :-)

Ollek: küldd el nyugodtan, megnézem.

gasko: érdekességként arra amit irtál: http://www.im.hu/…i_vamosi.doc

Ollek: igen, osztom a véleményed: http://www.jogiforum.hu/forum/35/5245

Ha nem fizet tartásdijat, akkor egyrészt feljelentést tehetsz ellene tartás elmulasztása miatt, másrészt kérheted a végrehajtást.

Ha kommunikációs probléma van köztetek, kérhettek mediátort, bár az nem ingyenes eljárás, azonban kérheted a gyermekjóléti szolgálat segitségét is, szükség esetén a gyermeked védelembe vételét, amelynek keretében vizsgálják ezeket a problémákat, és a megoldásra próbálják rákényszeriteni a szülőket, amennyiben ez igy nem sikerül, akkor kötelezik.

Szia Derrill!

Már adtál nekem nagyon sok jó tanácsot és meg is fogadom őket. Most jutottam él odáig, hogy meg is írjak egy keresetlevelet gyermektartás felemelése végett. Remélem neked is az a véleményed, hogy a gyermekenkét 10-10 ezer Ft a mai világban már nagyon kevés. De igazából ha megindítom az eljárást attól félek, hogy a volt férjem bosszúhadjáratot indít ellenem. Ezt már többször meg is tette. Pl: nem fizet gyerektartást, nem mintha ebben a hónapban kaptam volna valamit. Minden gyerekekkel kapcsolatos problémának én vagyok az oka: a gyerek rosszul tanul, a gyerek kórházban van tüdőgyulladással, ilyenkor én vagyok a rossz anya, aki nem törődik a gyerekeivel. Nem tudom ezt a helyzetet igazából kezelni. Egy vállalkozótól mennyi tartásdíjat lehet kérni, mert úgye a jövedelme - gondolom - nem annyi amennyit bevall. Állítólag csak adóssága van. Az új feleségtől is van egy 2 hónapos gyereke. Ez is rontja az esélyeimet. Ha megírom nem tennéd meg, hogy megnézed. Adjon valaki valamilyen tanácsot, hogy hogyan lehet kezelni az olyan pasit, aki csak üvöltve tud velem komunikálni. Remélem nem tartottam fel senkit. Egyébként a gyereket 10 és 12 évesek.

Semmi baj, sokáig én is úgy olvastalak, mintha férfi lennél, de aztán számomra is kiderült az igazság! :-)

Teljesen egyet értünk, én is azt gondolom, hogy mindkét fél elrontotta ezt a dolgot. A probléma akkor kezdődik, amikor ezt az egyik nem látja be, és mindent a másikra hárít, ezáltal azt a látszatot keltve, hogy ő bármit megérdemel és neki minden jár. Egy házasság/kapcsolat megromlásáért ketten felelnek, csakúgy, mint ahogy azért a gyerekért, akinek az életéről ketten döntöttek.

Szerintem egyébként még az is indiferens ebből a szempontból, hogy ki mondta ki a végső szót, hiszen minden ok-okozati összefüggésben áll egymással.

Attól mindig rosszul vagyok, ha valaki ocsmány stílusban beszél az exéről, hiszen egy ideig valamiért mégis együtt volt vele, sőt talán még szerette is, bár ez manapság nem biztos hogy így is van. Ha valaki megtagadja a volt férjét/feleségét/..., az saját magát tagadja meg, és csapja is be.
A probléma ezzel csak annyi, hogy ha ezt akkor teszi, amikor már gyereke is van, akkor az nem pusztán hiszti vagy butaság vagy kapzsiság, az már önzőség és kínzás.
Nem hinném, hogy ezt a luxust egy anya/apa megengedheti magának.

Egy ilyen huzavona egy felnőttnek is nehéz helyzetet teremt, sokszor mi sem tudjuk mi a helyes, hát még egy kisgyerek, aki mindenhol, mindenkinek meg akar felelni. Ha a szülők rossz viszonyban vannak, akkor ő azt hiszi a megfelelés együtt kell hogy járjon a másik szülő megtagadásával. Nem meri vállalni az érzéseit és tele lesz szorongásokkal.
Ezt nekem kell mérlegelnem vagy a szülőnek???

Nos, mi megpróbáljuk hárítani, csillapítani a gyerekben ezeket az érzéseket, de ezáltal a másik fél lépéselőnyben van, hiszen ő az, aki mindent megvitat vele. "Majd a bíróság dönt", "Apád ilyen, olyan, amolyan" stb.

Egy szó, mint száz, nehéz helyzet ez, mert ha az ember nem akar tisztességtelen lenni azzal akivel együtt élt, magából csinál bábot.

Bocsánat, rájöttem, hogy nem pasi vagy:) Szóval ezek a pasik csinálják. Ezekben az ügyekben mindenki hibás egy kicsit és mindenkinek igaza van a saját szempontjából egy kicsit.

Előre szokták megirni és beküldeni észrevétel, vagy előkészitő irat cimmel. Kérd az ügyvéded segitségét, egyébként az a legjobb, ha megtervezed, és átküldöd neki emailben. Akkor ő átszerkeszti, esetleg kiegésziti és benyujtja.

Lehet, hogy igazad van, de azt a gyereket Ti pasik csináljátok az ilyen nőknek. Nem olyan tul sok ilyen nő van azért, ha belegondolsz, a válóperek számához viszonyitva azért nem tul sok ügy jut el a gyámhatósághoz kapcsolattartás akadályozása miatt.

Van. A birósági eljárásban - esetleg akár büntetőben is, ha olyanra kerül sor - bizonyitani mindig annak kell, aki állit valamit. Ha azt állitod, hogy x a gyerek előtt próbál megalázni, a gyereket nem veszi figyelembe stb. ezt bizonyitanod kell. Egy hangfelvétel, amelyből kiderül, hogy az egyik szülő a gyerek jelenlétét figyelmen kivül hagyva trágár módon beszél a másik szülővel, tökéletesen bizonyitja, hogy megpróbálja a másik szülőt a gyermeke előtt megalázni, vagy épp a gyermeket - hisz ilyen is van.

A felvételekkel azonban csinján kell bánni, nem mutogathatod bárkinek, kizárólag bizonyitási eljárásban használhatod fel, ugyanis ellenkező esetben már személyiségi jogokat sértenél.

Szia Derill!
Nagyon hálás vagyok a sok segítségért (minden értelemben)! Ha megírom azt a bizonyos levelet, akkor azt majd az ügyvédünk csatolja más papírokhoz, vagy azt nekem kell majd átadnom valakinek?

A fórumokat már jóideje olvasgatom, azért is fordultam hozzád, mert nagyon szimpatikus volt a hozzáállásod a hozzánk hasonló helyzetben lévők ügyeihez, és látod, nem is csalódtam! :-)

A nők hozzáállásáról pedig azt gondolom, hogy ezekkel a döntésekkel árthatnak ugyan az apának is (el vehetik a házát, autóját, és a legfontosabbat, a gyerekét is), de a lerosszabbat mégis a saját gyerekükkel teszik. Aki ezt képtelen felfogni, annak se gyereket szülnie nem kéne, de még az is lehet, hogy bankszámlát se szabadna nyitnia. Tudom, ez kivitelezhetetlen és különben ha én olvasnám, azt gondolnám, hogy ez biztos egy szélsőséges liba, de hidd el nem vagyok az, sőt! Azt hiszem remekül tudom tolerálni az emberek különbözőségét, de ilyenkor a tehetetlen düh (is) beszél belőlem. Ezt főleg akkor érzi át az ember, ha rájön, hogy mások tolerálása addig megvalósítható, míg a saját életemre, ill. a szeretteimére az nincs hatással, helyesebben korlátozó hatással.

Apropó, szintén egy fórumon olvastam, hogy egy apának azt tanácsolták, készítsen a volt feleség "jeleneteiről" hangfelvételt, így ők most úgy értekeznek, hogy mindig ott van a diktafon. Van ennek értelme? A helyzet nálunk is úgy áll, hogy meglehetősen kiszámíthatatlanok a reakciók, hol kompromisszumkész, hol meg betart nekünk.

gaskó: valószinüleg nem lesz, tehát jobb, ha leirod. Általában egy-két órásak a tárgyalások, igy ritkán van idő arra, hogy mindenki elmondja minden bánatát.

Nem azért vagy képtelen felfogni, a pasik többsége ezt tényleg nem érti, és nem azért, mert sikhülyék, hanem mert tényleg elég érthetetlen, azonban sajnos adódik egyes nők alaptulajdonságából. A nők egy része, ha eldöntötte, hogy a pasi nem kell neki (vagy netán őt dobták ki), mindent elkövet azért, hogy a gyereket, a vagyont és a tartásdijat megszerezze, a pasit meg kiiktassa a saját és a gyerek életéből.

Megegyezni pedig épp azért nehéz, mert ő a fentieket akarja, mig a pasi általában legalább azt, hogy a gyereket láthassa, ez viszont nem illik a fenti koncepcióba.

A másik oldal megértéséhez azért mondjuk elég komoly operációra lenne szükség:) Viccen kivül: mindkét fél nagyjából érthető, ezeket már több helyen kifejtettem, olvasgasd a fórumot, a régebbi kérdéseket. A lelki tényezők itt nem kizárhatóak, mivel ez családjog, nem tárgyakról van szó, hanem gyerekekről, a legintimebb dolgokról. Sokan még egy autót, lakást sem tudnak érzelemmentesen odaadni a másiknak, nem tudom miért várná el bárki is, hogy a gyermekelhelyezésnél ne váljanak hevessé az indulatok, amit egyébként ráadásul mindig csak a pasitól várnak el, a nőnél természetesnek veszik, hogy ha elvennék tőle a gyermeket, akkor érzelmileg összeomlana. Egy pasinál meg csodálkoznak ezen, és nem értik, pedig semmi csodálkoznivaló nincs ezen.

Ollek: ha az autó opcióval terhelt, illetve a lakás lakáskölcsönnel, akkor nyilván annyival kevesebbet ér. Vagy mindketten fizetik majd a részleteket és ez esetben feleznek, vagy az egyik fizeti, a másik annyival kevesebbet kap tulajdoni hányadban, vagy forintban, ha megváltást kap.

Drága Derrill!

Mi van akkor ha az autó mondjuk opcióval terhelt, a ház meg lakáskölcsönnel

Szia Derill!
Most azért kicsit megnyugtattál, köszi! Nem kell semmit írnom, a következő tárgyalásra ugyanis állítólag beidéznek, bár még nem kaptam semmilyen értesítést eddig. Vagy ettől függetlenül kell, vagy szerencsés írni valamit?
Remélem lesz lehetőségem elmondani, hogy miről mit gondolok, de igazából ezzel sem vagyok tisztában, hogy hogy zajlik majd a dolog, életemben nem voltam még ilyen helyzetben... Elég tragikusnak látom, ha 2 ember képtelen megoldani egymás közt az ügyeit, és be kell vonni hozzá hivatalos szerveket. Ezt egyszerűen képtelen vagyok felfogni, de ez biztos csak azért van, mert nem voltam még hasonló helyzetben. Valószínűleg mindketten azt gondolják, hogy a másik miatt nem lehet megegyezni, de helyzetemből kifolyólag én ezt csak a másik fél részéről érzem. Bár szerintem meglehetősen objektíven látom a helyzetet, általában megpróbálom a másik oldalt is megérteni.
De nem fárasztalak lelki ügyekben, nyilván elég neked a jogi tanácsadás is :-) Köszönöm!