Álláskereső jogászok

KBS: nem bántanám meg Grosschmidot, nagyon bejön a stílusa, oda meg vissza vagyok tőle, csak életében nem írt egy sort sem idegen nyelven ahogy a legtöbb 1945 előtti jogtudós sem (most azt a korszakot ne vegyük ide, amikor a latin volt a hivatalos nyelv). Ha most megmondanám, ki volt az első magyar jogtudós, aki érdemi jogi monográfiákat jelentetett meg jó kiadónál, idegen nyelveken (ráadásul 3 különféle nyelven) csúnyán nekem esnétek. lehet jönni, hogy ez sznobizmus, nem az, kelet-európai kisállamok nyomorúsága...

Kacs: A minőség tényleg fontos lenne. Elvben erre volna az idézettség, de tudom mit fogsz erre írni, azért írtam, elvben:-). Mondjuk a jogászok és a történészek írnak legtöbbet...Hidd el, sok mai nagyságot el fog feledni az utókor, de szerintem van kb. öt-hét 1970-2010 között alkotó jogtudós, akit tuti nem. De őket nem nevezem meg, max. négyszemközt, bor(sör)(whisky)közileg, ámde korrekt indokolással.

Kacs: a három nagy jogág közül egyben sincs jó tankönyv...

Kedves kbs,

„A követelmény talán. De a teljesítmény nem.”

tényleg szégyen, hogy civilistáink még arra is alkalmatlanok, hogy egy épkézláb tankönyvet összepakoljanak...az új Ptk.-ról nem is beszélve.

Kedves Legislator,

„A jogtudományból viszont nincs Nobel-díj.”

ez igaz, de nem is szűkítettem le pusztán jogtudományra azon állításomat, hogy az akadémia nem a csúcs...
ezzel együtt tartom azon véleményemet, hogy az akadémiánál - bár tényleg dícséretes dolog (pedig van egy-két emberke, akinek semmi keresnivalója ott) - még a jogászok számára is van feljebb.

„A hangsúlyom csak annak visszatükrözése, amit egyszer magam is megkaptam, fordított éllel. De erről majd személyesen.”

remélem nem tőlem...:)

„Az a helyzet, hogy kb. 130 éve két kis füzettel is lehetett valaki akadémikus”

nyílván ma ez már nem lehet, de megint csak szeretnék arra visszautalni, hogy a magyar jogtudományban többre értékelik a mennyiséget a minőségnél, és a minőséget is azon keresztül ítélik meg, hogy az iromány melyik folyóíratban jelent meg...mert olvasni lusták.

„amikor sokkal magasabb a követelmény, mint Grosschmid idejében.”

A követelmény talán. De a teljesítmény nem.

Kedves Legislator,

„az ilyen ügyvédkedések a kutatás elől veszik el az időt”

ezzel nem feltétlenül értek egyet...olyan anomáliákkal szembesülhet, amelynek létezéséről kutatóként sosem találkozott volna. Az ilyen anomáliák pedig rengeteg ötletet adnak arra, hogy hol, mit érdemes kutatni, és miképpen lehetne az anomáliát megszüntetni.
amit elvesztesz a réven, megnyered a vámon.

Kedves Rexor,

speciel pont ők nem voltak ügyvédek, de a lényeg, hogy régebben gyakorlatban is meg-megforduló vagy egyenesen abban dolgozó jogászok voltak az elméleti jogászság krémje.

ehhez képest tessék megnézni jelenlegi akadémikusainknak eddigi pályáját...tisztelet a kivételnek (ha akad).

Legislator,

Mondom, lehet hogy rosszul tudom, csak úgy emlékszem láttam olyan dokumentumot, amelyben Szladits mint ügyvéd képviselt valakit. De lehet, hogy rosszul emlékszem, ez a Te asztalaod :)

Grosschmid testvére biztos, hogy ügyvéd volt és nem akárkik lettek a testvérének a gyermekei sem, igaz nem a jogtudomány területén.

Rexor: Én erről nem tudok, hogy Grosschmid avagy Szladits ügyvéd lett volna, kodifikátor annál inkább... Ki mondta ezt? Amúgy nekem egy (sajnos csak néhai:-S) akadémikus mondta: "Kérem, maga kutató, most ugye maximum tetszik tanítani az egyetemen, de a többi professzióval ne foglalkozzon." Más a magánjogászi álláspont, azonban az ilyen ügyvédkedések a kutatás elől veszik el az időt, főleg, amikor sokkal magasabb a követelmény, mint Grosschmid idejében.

A lefelé tekintést úgy értettem, mint amikor a hegycsúcsra fölérve letekintünk a lábaink alatt lévő tájra, és olyasmit is meglátunk, amit akkor nem, amikor a kezdetnél voltunk. Fejlődni mindig kell, ez világos. Ismertem olyan akadémikust, akinek még 80-hoz közel is négy monográfiára való terve volt, és csinálta is szépen...

Marci: Welcome on board! Hol rejtekeztél eleddig?

Kacs: A jogtudományból viszont nincs Nobel-díj.

A hangsúlyom csak annak visszatükrözése, amit egyszer magam is megkaptam, fordított éllel. De erről majd személyesen.

Az a helyzet, hogy kb. 130 éve két kis füzettel is lehetett valaki akadémikus (nem ez volt a tipikus, de volt ilyen is). Nem is folytatom...

Kacsának igaza van, én sem értem, hogy nálunk miért ilyen éles a határvonal az elméleti és a gyakorlati jogászság között. Lehet hogy rosszul tudom (ez Legislator asztala) de régen a híres "elméleti" jogászok pl. Zsögöd Benő, Szladits Károly gyakorló ügyvédek is voltak. Tehát az "ügyvédkéim" csinálták a jogtudományt is.

De visszatérve az "akadémikus" urakhoz a jog egy társadalomtudomány kismillió ággal, ami folyamatosan, gyorsan változik és kell is változnia, alkalmazkodva a megváltozott igényekhez. Aki úgy érzi, hogy nincs tovább fejlődni, az a saját szemét fogja be, vagy csak lefelé hajlandó tekinteni.

„Nem ügyvédkém, meg bírókám, meg ügyészkém csinálja a jogtudományt.”

Közülük egyesek (és kettesek)- reméljük egyre kevesebben- , áldásos tevékenységük alapján egyenesen "lecsinálják" a jogtudományt!

Kedves Legislator,

„Nem ügyvédkém, meg bírókám, meg ügyészkém csinálja a jogtudományt.”

igyekszem elegánsan túllépni a nyilvánvaló, ámde ok nélküli és oktalan lenéző hangsúlyon...

„gondoljuk csak át ezt kicsit...biztos nem lehet onnan tovább lépni?”

Rexor értette, hogy mire szeretnék ezzel kilyukadni...aztán már te is.:)
Az akadémia is csak egy állomás. Nem jogászok körében meg pláne az. Hol van az egész kakadémiai tagság pl. egy Nobel-díjtól!? Kérdezzünk meg egy ifjú orvos-kutatót: akadémiai tagságot vagy nobel díjat kéri-e inkább, ha lehetne választani? Szerintem nem sokat habozna...(más kérdés, hogy a valóságban, ha nobel díjat kapna, akkor rövid úton tag lenne néhány akadémián - de most a fejben történő sakkozás érdekében tekintsünk el ettől).

„kiknek volt/van neve a magyar jogtudományban”

És kiknek van a gyakorlatban? nem ugyanazoknak...
Akik az egyik körben számítanak, azok kb. senkik/közröhej tárgya a másikban.
Nem egy kör, nem is kell/szabad őket összehasonlítani.
Aaz más kérdés, hogy ez szerintem probléma, mert pl. gazdasági jogról a büdős életben nem fog tudni két értelmes mondatot leírni az, aki nem csinálja...
Érdemes megnézni, hogy nálunk boldogabb országokban az elméleti és a gyakorlati jogászkodás nem válik el ilyen élesen egymástól. Sőt, 100 éve nálunk sem volt ilyen áldatlan állapot, mint most.

Rexor: persze, lehet valaki külf. akadémiák tagja is, és akadémikusként is írhat számos monográfiát stb. A lényegen nem változtat.

Kacsa, gondold el, kiknek volt/van neve a magyar jogtudományban. Nem ügyvédkém, meg bírókám, meg ügyészkém csinálja a jogtudományt. Tudom, beírsz valami cinikus izét erre...

KBS: "Ha nem lennék Nagy Sándor..." Hova is lenne akkor a szakszervezet:-D :-D.

Mindig lehet továbblépni. Sőt kell is :). Ha valaki azt gondolja, hogy már a csúcson van az régen rossz.

+1. Annyira nem, hogy én személy szerint, ha nem lennék ügyvéd, akkor ügyész lennék leginkább. (V.ö.: "Ha nem lennék Nagy Sándor..." - de lehet, hogy épp fordítva.)

Kedves Legislator,

„Mert az a csúcs. Onnan már lefelé tekintenek.”

hm...gondoljuk csak át ezt kicsit...biztos nem lehet onnan tovább lépni?;)

Kedves Izaliza,

„A másik topicot már kinyírtad.”

bagoly mondja verébnek!:)

ezzel együtt nem lenne baj, ha eljutna az agyadig, hogy mi is volt sokak problémája veled...nem, semmi köze nem volt az ügyészséghez.:)))

"És onnan már nemigen van hova továbblépni :-)"

Mert az a csúcs. Onnan már lefelé tekintenek.

Kedves Rexor!

Persze, nyilván szinte már mindenhol kell lobbizni. Ezt nem vitatom.

Viszont úgy értettem, hogy ha már akadémikus vagy utána hátradőlhetsz a székedben kicsit. Az akadémikusok szerintem nem abból élnek meg, hogy tanítanak meg írnak néha egy-egy cikket. A nevüket adják olyan projektekhez amiben sok a lé, ők az ún. húzónevek, és ezért csengetnek is nekik, cserébe valami csekélyebb munkáért.

Az odáig vezető út kemény, de utána elég laza. És onnan már nemigen van hova továbblépni :-)

Liza

Kedves Liza,

Én nem látok olyan nagy különbséget az akadémikus lét és más szakmák között. Szerinted melyik szakmánál nincs úgy, hogy lobbizni kell az előrejutásért? Hacsak nem a magad ura vagy ez elkerülhetetlen a karrierépítéshez.Ahhoz hogy bármilyen szakmában elérjél eredményeket és piacképes maradj egy élet munkája kell.

Kedves Legislator!

Valóban, akadémikusnak lenni egy élet munkája. DE ez nem elég. Nem csak jogász, de más akadémikus ismerősöm is van, aki elmesélte egy őszintébb pillanatában, hogy hogyan lehet manapság valakiből akadémikus. (rendes tag pl.)
Lobbi, lobbi, lobbi. De keményen. Az ilyen megbeszélések azzal kezdődnek, hogy megkérdezik, hogy a jelöltek kinek is a kicsodája?

Szóval egy élet munkája, amibe beleértendő a lobbi tevékenység, a tudományos munkásság és kapcsolatépítés.

Liza

Kacsa1111 da topic-killer:-D

Kacs,

Your choice:-D.

Iza,

Azt vedd észre, hogy akadémikusnak lenni, főleg most egy élet munkája. A jogászoknál nem 40 évesen lesz seni akadémikus, hanem inkább 60. Az intézeti dolgokon felül meg mindenki tanít egyetemen, rengeteg társadalmi kötelezettség stb. Talán összesen keresnek annyit, mint Nyugaton egy közepesebb bankár...