Kedves Oligaliga,
Köszönöm szépen a hozzászólásodat. Teljesen érthető és logikus, amit írtál. Annyi kell tudni, hogy a kérelmem mindként esetben ugyanaz volt (önkényesen elfoglalt lakás kiürítése iránt). Az első esetben is megvizsgálták a kérelmemet érdemben. Ezt az igazolja, hogy az indoklásban a következő állt: "„A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a kérelmező a kérelmét a felek közötti jogviszony megszűnését követően terjesztette-e elő a Vht. 183. és 183/A §-i alapján.", és hogy „Tekintettel arra, hogy a kérelmező maga is megerősítette, hogy a rendes felmondási jogát gyakorolta, így a bíróságának a jelen kérelem elbírálásakor azt kellett vizsgálnia, hogy a kérelmező rendes felmondása a felek közötti jogviszonyt 2018.07.31. napjával megszüntette-e, ekként a kérelmező a kérelmét a Vht. 183/A §-ban meghatározott időben terjesztette-e elő.”
Ha az indoklás nem jogviszony megszűnésére hivatkozott volna, hanem a peres eljárás indításának a szükségességére, akkor nem adtam volna be a kérelmemet újra azonos módon a jogviszony megszűnését követően. A Pp. szerint a bíróságnak tájékoztatási, illetve nyilatkozattételre felhívási kötelezettsége van, de ezt elmulasztotta. Mert ha tájékoztatott volna arról, hogy peres eljárásra van szükség, akkor azt indítotam volna. Vagy ha felhívott volna nyilatkozattételre, hogy nemperes eljárás helyett peres eljárásban kívánom-e a kérelemmet benyújtani, akkor peres eljárásban nyújtottam volna be. Az ilyen tájékoztatáshoz azonban háromszori illetékfizetésre és több mint két hónapra volt szükség. A második elutasító végzésben már mégiscsak szerepelt a peres eljárás szükségessége, ami igazolja, hogy az első eljárásban a bíróság az ilyen tájékoztatásomat elmulasztotta.
Hasonlóan sérelmes a bíróság eljárása a peres eljárásban: ott ugyanis a járásbíróság megállapította, hogy nincs hatásköre a lakás kiürítésében, a törvényszékre áttett ügyben a törvényszék is megállapította, hogy nincs hatásköre, és az ítélőtábla dönt majd (ki tudja mikor), hogy a járásbíróság tévesen döntött, és mégiscsak annnak van hatásköre. Addigra már a károm meg fogja haladni az egymillió forintot, és a bíróság időhúzása miatti nagy kár miatt a jogsértések már bűncselekménnyé is válhattak, mivel a rendőrség ennek kapcsán is nyomoz. Tehát ha valaki a bírósághoz fordul ilyen ügyben, könnyen így járhat, hogy először félretájékoztatják, utána többszöri illeték megfizettetése után tájékoztatják hogy mit kell tenni, de utána sem történik érdemi döntés, csak a kára fog egyre növekedni, beláthatatlan ideig. Ennek hatására még jobban divatba fog jönni a jogsértés, csalás, és hasonló cselekmények, mert a bíróság nem nyújt jogorvoslatot ésszerű időn belül.