#tamas9999
Jól látod.
A tartozást már töredék százalékért adják-veszik, mégis több száz százalékát követelik az eredeti tartozásnak.Miért is? E
Ennek mi köze van az eredeti tartozáshoz, mi köze van az eredeti követelőhöz? Semmi, ez innentől már csak megtűrt uzsora.
Esélyem sincs kifizetni az eredeti tartozást az eredeti követelőnek, mivel az eladta egy ilyen "cégnek" az meg tovább, és az meg megint tovább, stb...Így nőtt 300 százalékra a követelés.
Habár kerülhettem időközben olyan anyagi helyzetbe, hogy akár ki is fizethetném az eredeti tartozás összegét az eredeti követelőnek,NEM TEHETEM MEG!
Így próbálom belőnni azt az összeget (benne az ügyvédi díjat), amivel levakarhatom magamról ezeket a "behajtó cégeket"
És persze ezek sosem adóztak Magyarország területén. :D
Tartozás elévülés 5 év után létezik?
„mégis több száz százalékát követelik az eredeti tartozásnak”
Ez hazugság, de a legnagyobb jóindulattal ítélve is tévedés. A követeléskezelő nem követel többet, mint amennyit az eredeti jogosult is követelne. Ha ez most 300 százalék, nem azért ennyi, mert a követelést adják-veszik; hanem mert a kölcsön felvételekor az adós, mint az akaratával mindenben megegyezőt aláírta, hogy egyetért ezzel a jogkövetkezménnyel (t.i. a 300 százalékkal).
#gerbera317
Nem követel 300%-kot a sokadik követelés-kezelő sem?
Ne már, lesz itt még (vagy volt már)500%-os példa is. :D
Gerbera
Körülbelül 10 éve még teljesen "átlagos" volt egy személyi hitelnél a 40-45% thm. Ma kb. 9-10% ha jól tudom.
Ha egy követeléskezelő átvesz egy ilyen régi hitelt, melyik kamattal fogja számolni?
Azzal a kamattal, amit „a kölcsön felvételekor az adós, mint az akaratával mindenben megegyezőt aláírt”.
pontosan
Vegyünk egy kitalált példát:
Követeléskezelő megvásárolja Jóska 100 e. forintos tartozását, mondjuk X forintért.
A követeléskezelő ezeket a mai napon vásárolta meg. Ha ehhez a felvásárláshoz (elméletileg) ő is hitelt venne fel, akkor nyilvánvalóan a mai aktuális piaci kamatot fogja fizetni.
Azt is csak az X forintra és azt is csak arra az időre amíg ezt be nem hajtja... Eddig ez tény..
Tehát egyszer keres: 100 - X forintot a bedőlt hitelen.
Utána még érdemes kicsit húzni-halasztani a dolgot, hisz a kamatkülönbségen is húzhat egy régebbi hitel esetén akár 30% ot évente és VISSZAMENŐLEG is.
Ők nyilvánvalóan a tartozás keletkezését tekintik etalonnak, (nem a mai és felvásárlás időpontját) így csak ebből keletkezhet 100-150% profitjuk. Ezután még jönnek az egyéb kiadások...
Simán beleszaladhat Jóska abba, hogy az eredeti 100 e tartozás + 150 e. kamat + egyéb = 250-300 ezer...
(nyilván csak kábé számokat írtam, kéretik nem belekötni)
„A követeléskezelő nem követel többet, mint amennyit az eredeti jogosult is követelne.”
Ebben van igazság, csakhogy amennyiben én fizetek 5% kamatot és az adósból meg kisajtolhatok 45% ot, addig nyilvánvalóan az az érdekem, hogy minél jobban elhúzzam a dolgot, annak ellenére, hogy már a felvásárlással is profitom keletkezett, vagy kellett, hogy keletkezzen, (már amennyiben jó üzletet kötöttem).
Ezért van hogy a hozzászólások legtöbbje így kezdődik „"Van egy több éves tartozásom, de csak most keres ezerrel az X faktoring...”"
bermuda háromszög
„tehát ő csak valószínűnek tartja, te meg bizonyosságnak.”
Mivel leírta, hogy is történt - próbáld meg végigolvasni és ne ragadj le az első részénél - így nem csak "valószínűleg" történt meg.
Egyébként tudsz olvasni? Mint ha ezt írtam volna: „Részemről kiszálltam ebből a témából.”
Látom nem, csak tovább provokálod a másikat ész érvek helyett!
„A követeléskezelő nem követel többet, mint amennyit az eredeti jogosult is követelne.
”
Hát ez az! Komolyan érdekelne, hogy mi a f@sz köze van a követeléskezelőnek ahhoz, hogy az eredeti jogosult mennyit követelhetne bárkin is. Ő most egy konkrét összegű tartozást vásárolt meg, (konkrét időpontban), - vagy egy lehetőséget?
Az eredeti jogosult az eladás pillanatában ki lett elégítve, annyit bukott legfeljebb amennyivel olcsóbban adta, de ezt tekintsük üzleti kockázatnak ami be van építve az áraiba. Ügy lezárva.
Elméletileg akár 100% áron is eladhatta a követelését, ez esetben a követeléskezelő nyilvánvalóan a lehetőséget vásárolta meg a korábbi ügyfél további lehúzására.
Ez törvényes ? Momentán igen!
Normális? Hát nem!
Amúgy én elfogadom, hogy a követeléskezelők trükköznek, furfangoznak, simliskednek, hogy minél jobban átbasszák az ügyfeleiket, mindaddig amíg nekik sincs azzal bajuk, hogy ügyfelek is furfangoznak és simliskednek, hogy kontra átbasszák őket.
Viszont amikor olyasmit olvasok, hogy gusztustalan és erkölcstelen adós mindent elkövet, hogy ezeket a szegény és talpig becsületes követeléskezelőket megvezesse holmi elévülésre való hivatkozással és ez mennyire fújj és nem erkölcsös, hát kinyílik a bicska a zsebemben, - nyilván jelképesen értendő...
Ptk. 6:193. §-tól. Elég egyértelmű, kár vele (és az ismerőivel) vitatkozni.
Magamat idézném:
„Ez törvényes ? Momentán igen!
Normális? Hát nem!”
Az engedményezés jogintézménye nem magyar találmány - ha esetleg megint a magyar jogrendszer pocskoniázása a célod. Ezt már a rómaiak is ismerték, és tudd meg, olyannyira nem magyar eredetű ügylet, hogy német, angol, sőt kínai elnevezése is van.
Az talán erkölcsös, hogy valaki szándékosan bliccel, utána sem nem fizet, majd itt kattog vigyorogva, hogy már elévült? Természetesen nem. Sőt minden jó érzésű embernek szintén bicska nyílik. De az a legkevesebb, hogy esze ágában sincs segíteni neki. Ennyi.
Először is nem a magyar jogrendszert „pocskondiáztam”, legfeljebb a a követeléskezelők jelenlegi gyakorlatát, ami egyértelműen nem ugyanaz, így ez nyilvánvalóan terelés a részedről.
Ha vetted volna a fáradtságot és legalább megpróbálod értelmezni a mondandómat, talán lejött volna, hogy NEM az engedményezés jogintézményének szükségszerűségét vitatom, azzal magam is egyetértek.
Mindössze azt a gyakorlatot tartom hibásnak, hogy valaki a követelés felvásárlása mellett további jogokat is vásárolhat, pláne hogy ezt sem emberileg, sem pénzügyileg nem tartom indokoltnak.
Ha ez neked pocskondiázás, hát ezzel nem tudok mit kezdeni.
„azt a gyakorlatot tartom hibásnak, hogy valaki a követelés felvásárlása mellett további jogokat is vásárolhat”
Ez fin§reszelés. Nem létező dolgot sérelmezel. Az engedményezés arról szól, hogy Feri megunja az adósával való vesződést, és némi aprópénz fejében az x Ft + járulékai követelését a nálánál fiatalabb, tehetségesebb, dinamikusabb, rugalmasabb Józsira engedményezi, aki a továbbiakban ugyanazt x Ft-ot + járulékait követelheti az adóstól, egy kanyival sem többet. Ez az elmélet, és ugyanez a gyakorlat is. Nem tudom, te miről rinyálsz.
Ha nekem valaki tartozik x forinttal és én ezt a követelést tovább adom engedményezéssel másnak, akkor ez az ügy részemről tekinthető lezártnak, hiszen hozzájutottam a pénzemhez.
Kevesebbért tudtam eladni? Hát így jártam, rosszul választottam adóst, balfasz voltam, de sebaj az ilyen bukták bele vannak építve a költségvetésembe.
Mi indokolja akár emberileg, akár pénzügyileg hogy ehhez a korábbi és részemről már lezárt követeléshez a feltételeket és jogokat is eladjam?
A dinamikus és rugalmas Józsi ne feltételeket és jogokat vásároljon, hanem konkrét követelést és annyiért, hogy megérje neki a visszahúzásával vesződni.
Tisztában vagyok vele, hogy momentán mi az elmélet és gyakorlat.
„ehhez a korábbi és részemről már lezárt követeléshez a feltételeket és jogokat is eladjam?”
Hogy mi van? Nem igazán értelek, mi zavar ebben. Milyen jogot és feltételt tartasz aggályosnak?
Leírnám és utoljára az álláspontomat, mert innentől tényleg fingfürészelés...
Ha én ma felvásároltam Béla bácsi 100 ezres tartozását, akkor én mától követelhetek Béla bácsin 100 ezret, a mai naptól verjem rá a saját költségeimet és kiadásaimat, hiszen a mai napon került át Béla bácsi tartozása az én tulajdonomba.
De mi a f@sz közöm van ahhoz, hogy amikor még Béla bácsi nem nekem tartozott 8 évvel ezelőtt milyen előnyös-előnytelen feltételek irt alá a számomra mindössze eladóként szereplő eredeti személlyel?
Ha az lenne az eredeti szerződésben, hogyha piros hó esik akkor megszűnik Béla bácsi tartozása, akkor ez rám is érvényes? Vagy akkor érvelhetek azzal, hogy leszarom a piros havat, én egy 100 ezres követelést vásároltam időjárástól függetlenül és azt is akarom behajtani.
részemről ennyi
tamas9999
Eléggé szétszemeteltétek ezt a topikot, de legalább mostanra kiderült legalább egy dolog: nem érted az engedményezést.
Az engedményezés (amit követelésvásárlásnak is szoktak mondani) azt jelenti, hogy az engedményes átveszi az engedményező helyét, annak minden jogával és kötelességével együtt. Nincs olyan, hogy a követelést eladom, de a behajtás jogát megtartom, mert az fogalmilag kizárt. Ez nem elmélet, hanem gyakorlat, kőkeményen több ezer éve.
Ennyi. Minden, amit ezzel kapcsolatban "sérelmesnek" és "embertelennek" tartasz, téves feltevésen alapul.
tamas9999
„Ha az lenne az eredeti szerződésben, hogyha piros hó esik akkor megszűnik Béla bácsi tartozása, akkor ez rám is érvényes? ”
Pontosan ezt jelenti, és ezt te tudtad, amikor megvetted a követelést, és ennek tudatában vetted meg.
Ha nem akarod megérteni a jogot és a jogrendszer működését (amit több mint 2000 éve a római "találtak ki"), akkor hiába próbálja neked bárki is elmagyarázni. Alább mégis megpróbálom.
A követelés egy vagyonelem (eleme a személy vagyonának).
példa: Van X pénzem. Azt kölcsönadom másnak. Ezentúl az X pénz (és szerződés vagy jogszabály szerint további kamatok, költségek) megfizetését követelhetem a másiktól.
A személy saját belátása szerint rendelkezhet vagyonának aktíváival (a "pozitív" vagyonnal); a teljesség kedvéért: a passzívákkal ("negatív" vagyon, a tartozások) viszont csak a másik személy (akinek tartozik) engedélyével.
Ahogy egy autót vagy ingatlant, mint pozitív vagyont el lehet adni másnak (és ezzel az autóval/ingatlannal kapcsolatos jogok és kötelezettségek is az új tulajdonos jogai és kötelezettségei lesznek), úgy szinte bármilyen más vagyonelemet is el lehet adni.
Tehát egy követelést is el lehet adni.
Egy követeléshez is kapcsolódnak jogok és kötelezettségek, melyek az eredeti szerződésben le vannak írva. Ha nincs leírva, akkor pedig az általános, törvényi szabályozást kell alkalmazni.
A követelésnek lehetnek járulékai: költségek és kamatok.
Ezek a költségek és kamatok szintén a személyt illetik meg, de azok a követeléshez kapcsolódnak.
Ezért a követelés (vagyonelem!) eladásával ezek is a követelés új tulajdonosát illetik meg.
A vagyonelemeknek ugyanakkor nem csak eladással lehet új tulajdonosuk, hanem például örökléssel is.
Ha a követelés eredeti tulajdonosa meghal, akkor az örököse lesz az új tulajdonos és ő ugyanazokat a költségeket és kamatokat érvényesítheti, mint amit az elhunyt személy.
.
A "feltétel" szó pedig nem értelmezhető ebben a kontextusban.
oligaliga
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi és hatályos jogszabályok szerint neked van igazad és ezt már korábban többször leírtam...
Grave7
ugyanaz mint az előző
