Kedves La Mano,
a felmerült tény jelzésétől visszafelé számított 6 hónapra mindenképpen lehet érvényesíteni az utólag felmerült igényt.
A folyósítás kezdő időpontjától történő magasabb összegben való megállapítás már összetettebb kérdés. Az 1997. évi LXXXI. törvény 80. § (1) bekezdése szerint: "Ha az igény elbírálása után megállapítják, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárása során jogszabályt sértett, és emiatt az igényt elutasították, illetve az ellátást nem folyósították, vagy alacsonyabb összegű nyugellátást állapítottak meg, illetve folyósítottak, akkor a jogszabálysértés megállapításától számított öt éven belül járó összeget, valamint az (5) bekezdés szerinti késedelmi kamatot ki kell fizetni."
Ehhez azonban látni kellene a konkrét ügyiratot. A kérelmen van arra vonatkozó kérdés, hogy az életben lévő szülője rokkant/megváltozott munkaképességű-e. Ha erre a kérdésre pl. azt ikszelte be, hogy nem, és más körülmény sem merült fel, amiből az igényt elbíráló hatóságnak erre a következtetésre kellett volna jutnia (tehát a nyugdíjbiztosítónak anno egyáltalán nem volt tudomása arról, hogy az édesanyja rokkant), akkor nem sok esély van 5 évre visszamenőleg az igényérvényesítésre.
A másik kérdésre pedig: az édesanyjának van rokkantsági nyugdíjat megállapító határozata; pl. ezzel tudja igazolni, vagy ORSZI/NRSZH szakvélemény/szakhatósági állásfoglalás. De ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor jelezze egy beadványban a felmerült tényt a nyugdíjbiztosítási igazgatóságnak, közölve az édesanyja adatait (esetleg az ő korábbi ügyszámát, amin a rokkantsági nyugdíjat megállapították), és utána fognak járni.