Kaméleon!
Újból elszállt a monológom, amit hozzád intéztem. Talán nem véletlenül, hiszek a sorsszerűségben:-)))
Na nem volt bántó, ilyesmi nem volt szándékomban.
Mindegy én megyek, itt hagyom eme topicot. Nem vagyok megbántva, csak nem gondolom, hogy bármivel is előbbre visz ez az eszemecsere, ráadásul nem akarom elvenni a teret olyanoktól akik valamilyen problámával kapcsolatban szeretnének írni és esetleg elijednek a vitától.
Még csak annyit az empátiáról és együttérzésről. Magamról mindig azt képzeltem, hogy empatikus vagyok, bárkinek át tudom érezni a problémáit. Hihetetlenül sok olyan családot ismerek ahol árvák, özvegyek vannak és én azt gondoltam magamról, tudom mit éreznek és milyen gondjaik vannak. Mostmár tudom milyen nagyon-nagyot tévedtem.
Kívánom hogy sem Te, sem Monalisa soha ne tudja meg milyen érzés elveszíteni a szeretett társat. Az élet rendje szerint már csak úgy van, hogy szüleniktől el kell búcsúznunk. Legyen ez nektek minnél később, és minnél fájdalom mentesebb.
A reakcióm sem túlzó, mert mint mondtam, az emberek empátiája -amint meghallják a szót árvaellátás- átfordul valamilyen megmagyarázhatatlan utálatba?, irigységbe? nem tudom minek nevezzem. Sajnálom de ezt tapasztalom.
Elköszönök mielőtt ez is elszáll.Véleményem nekem sem változott.
Minden jót!
