Na persze, én sem gondoltam azt, hogy bárkit is ki kellene dobni egy ilyen társbérletből. De mi van akkor, ha a társbérlő (ugyan a gyám-nagymama után folytathatta a jogviszonyt), rendelkezik saját, beköltözhető öröklakással. Ezt nem lehetett volna leszabályozni? Ebben az esetben senkit sem kellene az utcára tenni és anyagi ellenszolgáltatás fejében kötelezhették volna a társbérlőt, hogy hagyja el a bérleményt. Egyébként pedig a viszony is azért mérgesedett el annyira, mert a 300 nm területű lakást (az ő 1 szobájának kivételével) csak én takarítom, de ő rendszeresen vadidegeneket altat magánál, mocsok van és nagyívben tojik az együttélés szabályaira. Valami rejtélyes oknál fogva megengedheti magának, pedig már mindent megpróbáltam, mert minden olyan hibát elkövetett, amely szerepel a lakástörvény azon passzusában, amire hivatkozni lehet a társbérleti jogviszony megszüntetése kérelmezésekor. Ezenkívül birtokvédelmi eljárást indítottam ellene, mert rendszeresen eltűntek a hütömböl a kaják (röhelyes nem?), uralkodik a mocsok a konyhában az ö részén stb. Ki is jöttek, felvették a jkv.-et, majd elmarasztalták. Ö kitakaritott a barátnöjével, ammit egy hónap mulva leellenörzött az önkormányzat. Ez több mint egy éve volt, azota egyszer sem takaritott ki. Kértem a pénzbirság kiszabását erre-meg arra hivatkozva. Kijöttek megint, de előtte felhívták, hogy jönnek, persze mindent rendben találtak, engem meg elutasítottak. Több mint öt évig nem fizetett lakbért, ezért februárban felszólították, hogy vagy kiköltözik, vagy fizet. Ismét benyújtottam egy megszüntetésre irányuló kérelmet júniusban. Akkor bent voltam a bérleményüzemeltetőnél, semmit sem tudtak a csajról, semmit sem fizetett. Egy hónap múlva megkaptam a válaszlevelet az önk.-tól, melyben közlik velem, hogy kifizette a tartozását. Érdekes nem???? Ja, a legszebb az egészben az, hogy legutóbbi bejelentésem elött kaptam az ügyvédjétöl egy levelet, melyben 7 mill. forintért lemond a részünkre az egy szobájáról. Ezt az irományt is elküldtem az önk.-nak. Az egész úgy tünik, mintha csak az ö érdekeit védenék, mert egyáltalán nem reagálnak a panaszaimra, csak száraz elutasítást kapok. Nem is hajlandóak kivizsgálni.
Alkotmány kontra társbérlet
Nos, van a jognak egy nagyon fontos alapelve, amit jó lenne, ha mindem hivatal, minden állami szerv, minden bíróság egyszer és mindenkorra megjegyezne: a JOGÁLLAMISÁG.
Megpróbálom közérthetöen megfogalmazni. Létrejött 1948/49 folyamán egy meghatározott politikai rendszer és elkövetett számtalan gaztettet, kitalálált számtalan új jogintézményt és ezeket ha az emberek akarták, ha nem rájuk kényszerítette. Így pl. létrehozta a munkásság felemelése érdekében a lakáshoz juttatás céljából a társbérletet: valóban még a szó is idegen mai tizenévesek számára - az internet, a magántulajdon és a 'megszerzem ami az enyém'-korszakában - úgy hangzik mintha nem is magyarul lenne...
De ez az elözö társadalmi berendezkedés idején létrejött és az elözö rendszer pedig megszünt. Ezzel együtt azonban nem szünt meg számos olyan dolog, ami ebböl az - egyesek szerint jó, mások szerint rossz korszakból ránkmaradt. Nem azért mert objektíve nem lehetne megszüntetni: bármilyen jogintézményt meglehet szüntetni: ha akarták volna, hogy megszünjön a társbérlet, akkor az elsö szabadon választott kormány mondjuk teherautókat hozatott volna és kilakoltatta volna a társbérlöket, azzal a szöveggel, hogy 'A szocializmus véget ért, és mi felszámolunk máról a holnapra mindent amit az elözöek találtak ki.'
Meglehetett volna ezt csinálni? Nem. Azért mert, ha ez így történt volna a rendszerváltás megse történt volna, csak egy újabb rezsim jött volna újabb kiszámíthatalan lépésekkel, új ideológiával stb. És azért sem, mert 1989-ben bekerült egy szó az Alkotmányba: jogállam [lsd. Alk. 2.§ (1)] és ez a szó nem pusztán egy üres kifejezés kell, hogy legyen, hanem olyan valami kellene, hogy legyen ami a jogrendszer sarokköve, amiben bárki megbízhat, amire bárki hivatkozhat joga védelmében. Ha valóban 100%-ig jogállam lenne ez az ország, nem lennének a lakásmaffiának áldozatai, nem lennének olyanok sem, akik félig jogos-jogtalan módon szedték volna meg magukat és most elbujhatanak az igazságszolgáltatás elöl. stb.
Ez a jogállamiság ugyanis - ha 100%-ig meglenne - mindenki kiszámíthatná az állam lépéseit, és mindenki pontosan tudhatná, hogy mit vár el töle a jog. És ez az a fogalom ami miatt nem lehetett a társbérletet az egyik napról a másikra felszámolni, részban persze amiatt is, hogy nincs elegendö lakás a piacon, vagy, ha van is azaz önkormányzatok és a 'kevesebbpénzüek' (nem akartam szegényeket írni) számára nem elérhetö. De csupán azért mert egy elözö jogrend megbukott nem fognak szerencsétlen embereket kidobni az utcára, hiszen gondolj bele nagyon sokakat kellett volna utcára tenni. Az állam ehelyett a dolgok természetes folyására bízta a társbérlet megszünését és azt várja, hogy eröszak és kényszer nélkül szépen lassan megszünjön ez a jogintézmény. Ez a te esetedben persze szomorú, de gondolj bele most nem dobhatják ki a társbérlödet vagy éppen téged. nem adhat ki az önkormányzat egy határozatot, hogy 'Elrendeljük, hogy holnap déli 12-órára pakolja össze a homiját és keressen más lakást'. Ezt a helyzetet csak úgy lehetne megoldani, hogy vagy az egyikötök vagy a másikótok >önszántából< megy és új lakást keres.
Ez a hozzászólásom megint túl 'politikaira' sikeredett, de hát az alkotmányjog végsö soron a 'politika joga'.
Leiterjakab
A társbérlet alkotmányos. Az önkormányzati társbérletek megszüntetését írja csak elő a törvény, de tömegével vannak magán társbérletek, ahol ismeretlenek vagy ismerősök közösen bérelnek lakást. Különösen diákok esetében van ez így. Ebben semmi kivetnivaló nincs
Kedves the big cat!
Azt hiszem félreértettél. Én az alkotmányosságot magára a társbérletre értettem. Arra, hogy vadidegen emberek, családok kénytelenek egy lakásban élni, közös fürdőszobát és közös konyhát használni, mert a törvény lehetővé teszi. (pl. Szerintem ez sérti az emberi szabadsághoz való jogot.) Hiába mondja ki, hogy a társbérleteket meg kell szüntetni, nem ad rá határidőt, sem pedig megoldást. Az önkormányzat pedig nem fogja a bérleményeit csak úgy szétosztogatni, hogy a most egy lakásban élő bérlőket külön költöztesse.
Kedves Leiterjakab! Mennyire vagy profi a témában?
Üdv: Henriette
Azért ennek a társbérletnek csak van vmi köze az alkotmányjoghoz, legalább 20 AB hat.-ot találtam a társbérlettel kapcsolatban, ez már megérne egy nagy doktorit is...:-))
Leiterjakab
Szerintem ez alkotmányos. nem is értem mi nem lenne itt alkotmányos. Az alkotmány nem tiltja, hogy rosszban legyenek a társbérlők, sőt azt sem, hogy emmiatt megtagadják bizonyos beleegyezések megadását, és ráadásul a Ptk. biztosítja, hogy az iylen megtagadott jognyilatkozatot bíróság pótolhatja, ha azt méltányolhatónak tartja.
Mindenkit üdvözlök. Közel 13 éve foglalkoztat egy kérdés, amelynek eldöntésére valószínűleg nagyon hozzáértő jogász segítségére lenne szükségem. A témát akár vitaindítónak is lehet tekinteni, bár lehet, hogy csak számomra érdekes, mert engem nagyon közelről érint. Nevezetesen pedig az, hogy szerintetek alkotmányos-e a társbérleti jogviszony? Elsőre lehet, hogy banális a kérdés, de gondoljatok bele. Én, mint az egyik társbérlő egyenesági leszármazott (és a későbbiekben a lakásbérleti jogviszonyt folytató személy) unokája, - aki oda is születtem, ott éltem a szüleimmel együtt 6 éves koromig, most pedig 14 éve ott lakom - csak úgy jelenthetném be a lakásba a férjemet, ha a társbérlő írásban beleegyezik. Nos, ez rendben is lenne, ha a viszony nem mérgesedett volna annyira el, hogy már beszélőviszonyban sem vagyunk egymással. De ez csak egy probléma a sok közül, mely szerintem alkotmányos és emberi jogokat sért. Kíváncsi lennék, mi erről a véleményetek. Kérlek, minél többen szóljatok hozzá a kérdéshez, annál többet tanulhatnék tőletek. Lehet, hogy az EU-ba lépéssel a lakástörvény ezen passzusát is átgondolják? Vagy lehet, hogy olyan kevés már a társbérlet Magyarországon, hogy ez senkinek sem tűnik fel? Azért azt még elmondom, hogy a társbérlet jelentése röviden annyi, hogy egy önkormányzati lakást 2,3,4 társbérlő (és annak családja)részére utalt ki annak idején a tanács. Ezek nagy része aztán szépen, kihalásos alapon megszűnt, illetve az utolsó élő társbérlő megkapta. A mi helyzetünk azonban igen különös, hiszen én 36 éves vagyok, a társbérlő pedig 20. Magyarul előttünk az élet...
Várom hozzászólásaitokat, előre is köszönöm,
Henriette
