Tudod éppen mert 82 éves, és mert úgy sejtjük agyilag nincs rendben nála valami, szeretnénk kivizsgáltatni. Ugyan nem egy fedél alatt élünk vele, de folyamatosan figyelemmel kísérjük az állapotát. Értsd meg határozottan segítségre szorul, de azt agyilag nem fogja fel, mindenféle segítséget durván visszautasít. Hogy hagyhatnánk annyiba ezt, hiszen a gyerekei vagyunk? Nézd, a gyerek se tudja megítélni, mi a jó neki és mi nem. A szülei a javát akarva döntenek helyette. Nos most ennek a fordítottja kell történjen. Ő a maga 82 évével akár egy csökönyös gyerek, hajtja a magáét, nem akar orvoshoz menni. Ezt mondják második gyermekkornak, már ne is haragudj,de most rajtunk a sor, hogy óvjuk, vigyázzuk. Tovább megyek, erre már törvény is született. Nos mi törvény nélkül, gyermeki kötelességből, szeretetből igenis rá akarjuk kényszeríteni a kivizsgálást. S ha nem járul hozzá, akkor arról írást szeretnénk, hogy ha történik vele valami, akkor tiszta legyen a lelkiismeretünk, hogy mi mindent megtettünk érte. Ettől függetlenül továbbra is gondunk lesz rá, de hangsúlyozom öregek vagyunk már magunk is, és nem egészségesek, ki tudja meddig tudunk hetenként takarítani, vagy akár bevásárolni a számára. Még az is meglehet, hogy túl él mind a kettőnket. Ugyan miért lenne az kivetni való bárki számára, hogy míg élünk, akarunk tiszta képet kapni a hogyan továbbhoz a mentális állapotáról. Csak nem nézhetjük tétlenül a leépülését? Meg kell tudnunk, mégpedig szakorvosi vélemény alapján, hogy képes-e mentálisan önálló életvitelre? Erre vonatkozóan kérdeztem tőletek, hogy háziorvosa közreműködésével jogilag van-e erre lehetőségünk? Sajnos van egy kényszerképzete, miszerint mi az örökségre várunk. Képtelenek vagyunk megértetni vele, erről szó sincs, sőt kifejezett kívánságunk, aminek nem egyszer hangot is adtunk, mindent, amit örökölhetnénk fordítsa a maga kényelmére. Adja el a lakását, válasszon egy nyugdíjas otthont, ahol 24 órás felügyeletben, de önállóan élhet, no erről hallani se akar. Takarítónőt akartunk fogadni mellé, nem engedi be a lakásba,vagy akár az is megoldás lenne, ha a lakásáért valaki 24 órában vele lakna, és még sorolhatnám ... mi mindent utasít vissza, konokul, durván minősíthetetlen modorban. Mi nagyon sajnáljuk, együtt érzünk vele, iszonyú lehet feldolgozni, hogy segítségre van szüksége, hogy oda az ereje, hogy elszálltak felette az évek, hogy élete vége felé tart, de hát ez van, ilyen az élet.
Szülőtartás
A háziorvos vagy az ügyeletes hívhat mentőt, akiket ha nem enged be az ajtón majd rárúgják azt (...), kap egy kábító injekciót és már viszik is a pszichiátriára. A néhány napos felületes vizsgálat után hazaengedik azzal, h bár vannak problémák..., de még nem szükséges a szakintézeti elhelyezés.
Mennyivel lesztek előbbre?
Sajnos meg kell várni amíg testileg leépül és akkor már nem fog tiltakozni.
Írod: ketten vagytok testrérek, valamelyikőtök nem tudná magához venni? (Erre itt nem kell válaszolni, ezt nektek kell egymásközt megbeszélni.)
Nem értettél meg bennünket. Ha magunkhoz tudná bármelyikünk is venni, elhiheted, már megtettük volna. Azzal is tökéletesen tisztában vagyunk, hogy ha elutasító marad, beáll az a helyzet, amit te is írsz, miszerint sajnos ki kell várnunk a teljes leépülését, akkor már nem fog tiltakozni. De ugye megérted, mi éppen ezt akarjuk késleltetni. Könyörgöm hogy nem lehet megérteni, hogy tenni akarunk érte, lépni valamit, amit módunkban áll, mégpedig törvényes keretek között. Továbbra is várjuk egy a családjogban jártas jogi szakértő érdemi válaszát. Mit tehetünk, mire van jogunk és mire nem? Mit kérhetnek rajtunk számon abban az esetben, ha éppen az időben nem felismert, és nem kezelt betegség miatt halálozik el? Hangsúlyozom magunk is öregek és betegek vagyunk, ezért 24 órában ellátni képtelenek, valóban nincs más megoldás, mint kivárni édesanyánk teljes leépülését?
Mit kérnének tőletek számon és miért ? ha egy 82 éves idős emberke " a nem felismert és nem kezelt betegsége miatt halálozik el " ?! Maholnap 60 éves leszek / ha leszek / és engem pl a legkevésbé se érdekelne , h 82 évesen már hogyan tovább ?!
Nehogy a szekálásotokba pusztuljon bele !
És ha az orvosi vizsgálat kimutatja, hogy semmi baja, csak makacs, de az nem betegség, akkor mi lesz? Jogilag nem tudjátok kényszeríteni az orvosi vizsgálatra.
Bár már ott tartanánk, hogy az orvosi vizsgálat eredménye a kezünkben lenne. Hogy mi lesz? Ezt most komolyan kérdezed? Ha nem találnak semmit, akkor megnyugodtunk, nincs másról szó, mint az öregsége feldolgozási nehézségeiről, ha viszont bármi gyógyítható, kezelhető betegségre találnak, úgy azt orvosolják. Persze más kérdés, ha azért tagadja meg az orvosi segítséget, mert meg akar halni, elege volt az életből. De nekünk tudnunk kellene, hogy ép elméje birtokában dönt, utasítja el a segítséget. Még egyszer, neked is csak az tudom mondani, felelősek vagyunk érte, felnevelt minket, gondozott most mi akarjuk mindezt visszaadni. Ah, minek is magyarázzuk, ha nem akarjátok megérteni, részünkről ez nem zaklatása, hanem élete utolsó szakaszának könnyebbé tételére való törekvés. De hát nem ez a természetes egy anya és gyermekei viszonylatában? Persze, ha ezt ő nem akarja, akarata ellenére semmi mást nem tehetünk, mint tesszük a dolgunkat körülötte amig megromlott egészségünk, fizikai erőnk engedi. Lényeg, hogy abban biztos lehet, amíg eszünknél leszünk, nem hagyjuk magára.
....amíg megromlott egészségünk ....engedi !!!!!!!!!!! Nem inkább nektek kéne az a kezelés ?! Főleg , h : " magunk is öregek és betegek vagyunk " !
Hasonló korúak lehetünk ! de öreg az országút !!!!!!!
Ha az orvos szerint szellemi állapota miatt már nem tud felelősséggel dönteni magáról, hiányzik a belátási képessége, akkor kérheted a gondnokság alá helyezését, aztán ha a bíróság gondnokság alá helyezi és te leszel a gondnoka, akkor dönthetsz helyette ilyen kérdésekről.
Sziasztok!
Szeretnék én is segítséget kérni. ha nem bánjátok, leírom az egész sztorit röviden.
A szüleimmel és az öcsémmel éltem együtt. Szüleim viszonya megromlott, és hamarosan az én viszonyom is az apámmal. Alkoholista, részegen nem beszámítható, sok mindent a fejemhez vágott annak idején, pl. nem vagyok a lánya. Aztán 2 éve egy szép napon megfenyegetett, hogy jobban teszem, ha nem talál itthon, mire hazaér, mert baj lesz. Én akkor elmenekültem a papámhoz. Anyu eközben szolgálati lakást intézett, ahová elköltöztünk és kb 1,5 évig ott laktunk. Ezalatt szüleim elváltak, drága szeretett apukám csak az első tárgyalásra ment el, utána már az ajánlott leveleket se vette át. Aztán anyu elindította a következő pert, hogy a közös tulajdonban lévő házuk kizárólag anyu nevén legyen annak fejében, hogy öcsémre nem kell gyerektartást fizetnie, hogy átvállalja a házon lévő svájci frankos hitelt, illetve hogy a házban maradt bútorokat és a kocsit megtarthatja. Ezt a papírt se vette át, jogerőre emelkedett, de nem tudott róla. Sajnos az ítéletbe már csak a végrehajtást nem írták bele, tehát igaz anyu nevén van a ház, de az ő lakcíme továbbra is ott van, ezért nem lehet kirakni. Anyu azért átment hozzá és közölte, hogy, költözzön el, mert övé a ház, és nem hajlandó tovább fizetni az albérletet. Megígérte, hogy elmegy, mi szépen visszaköltöztünk, és nem történt semmi. A költözésnél azt sem hagyta, hogy kipakoljuk a cuccait, ott balhézott, úgyhogy minden keresztbe-kasul van a házban, az ő bútorai és a miénk. Ki se tudtunk rendesen pakolni se. És ő azóta is ott van, immáron április óta így élünk. 1-2 bútort átvittünk egy örökölt házba, de az eladásra kerül, és ki kell pakolni. De ha mi kitesszük a cuccait, akkor nekünk lesz priuszunk. A fater nem dolgozik, a munkanélküli segélyt is megvonták tőle, mert nem volt együttműködő. A kilakoltatási tárgyalás pedig csak októberben lesz... attól félünk, hogy addig tragédia történik. Én nyugtatókon élek :/ ő pedig éli világát, használja a tv-met, ellopja anyu cigijét, a kaját, és eladogatja a cuccokat, hogy legyen pénze piára. Inkább ara költi, mint kajára. Félünk, hogy egyszer arra jövünk haza, hogy eltűnik a tv, számítógép, vagy egyéb értékesebb cuccok. Ja azt elfelejtettem írni, hogy amíg mi nem laktunk itt, addig kb 250 ezres gáztartozást halmozott fel, amiért keresik a behajtók, de sose veszi fel a telefont. Anyu beszélt velük, és valószínűleg hamarosan kijönnek. Elvihetik a mi cuccainkat? És tényleg semmit nem lehet tenni októberig? El kell viselnünk? Továbbá még afelől érdeklődnék, hogy le lehet-e mondani a szülőtartásról, hogy én nem akarok róla gondoskodni? Jelenleg nappalis főiskolai hallgató vagyok, de soha többé nem akarom látni, ha egyszer megszabadulok tőle. A névváltoztatásom is folyamatban van. Aki esetleg tudna valami tanácsot, adni azt megköszönném.
Kedves szafika!
Vajon miért van olyan érzésünk, hogy csipkelődsz velünk?
Kedves Egyjogász!
Köszönjük a válaszodat. Édesanyánknak nincs betegségtudata, éppen ezért elutasítja a célzott (agyi CT, vagy MRI) kivizsgálást. Mi azonban kétségbeesetten tapasztaljuk, valami nincs rendben nála agyilag. Ezért kértük jogi tanácsotokat, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy akár akarata ellenére, az ő érdekében mielőbb szakorvoshoz kerüljön.
Nem csipkelődöm ! Ha körülnézel a 40-es 50-es korosztály hullik , mint a hó , én maholnap 60 évesen hálát adok a Jóistennek , h ezt megértem , 70 évesen + pláne örülök majd , ha.... 80 évesen meg méginkább . Ha megszülettünk , meghalunk , aki megérte a 60-70-80-at , az legalább nem fiatalon megy el . Nyilván sokan sokféleképpen látjuk a dolgokat , biztos , h ilyen idősen már a legtöbb embernek vannak az agyával kisebb-nagyobb problémák , kevés olyan 80 feletti van akinek még teljesen tiszta a tudata . Ahelyett , h a saját akaratotokat próbáljátok a mamira tukmálni , inkább azzal járhetnátok a kedvébe , ami neki még örömöt okoz . Anyósom , sose tett szemrehányást semmiért , ahogy én se neki , ha nem mentünk egész héten csak hétvégén , várt minket , nem szurkapiszkált , hetente 1x vásároltunk be neki , egy 80 feletti emberke , ha menni tud se megy már naponta boltba / 60 fele se megyek naponta / ő 84 volt , és sose nyafizott , mint te !
Hiányzik bizony ! Ahogy az Anyukám is ! örültem volna , ha megéri ezt a kort , még most is csak 79 lenne , és tényleg szerencsések vagytok , h ő még aktív és képes ellátni a dolgait .
Ok, ahányan, annyifélék vagyunk. Szeretjük az édesanyánkat, s egyedül ez vezérelte a kérdésünket. Köszönjük az igazán elgondolkoztató véleményeiteket. Annál is inkább mert óhatatlanul tükröt tartottatok elénk. Teljesen más szemszögből láttattátok velünk önmagunkat, a problémánkat. Sok mindenben igazat kell, adjunk nektek, ezért mindenképpen újra gondoljuk a problémánkat.
Volt egy tündéri szomszédnénim , idén már 10 éve , h elment örökre , irtó büszke volt a gyerekeire , volt is miért ! tényleg körülrajongták őt , nagyon szerették , ahogy ő is a gyerekeit . / nem mondhatták volna azt se , h a gyerekei az örökségre spekulálnak , mielőtt mellénk költözött eladta mindenét és szétosztotta a gyerekei között / Mindent idehoztak neki , ami a kényelméhez szükséges volt , ha metróztunk a férjemmel , én is kérdeztem tőle , hozzunk -e valamit ? v volt valami apró munka , a férjem kijavította neki pillanatok alatt amit kért , / mindenhez ért / a Mami + tényleg csak apróságokat kért . Nagyon sok idős emberkének többnyire nem is annyira fizikai segítségre van szüksége , hanem egy kis beszélgetésre , egy kis odafigyelésre + sok-sok nyugalomra , szeretetre .
Egy másik ismerős néni , 81 éves , régebben járt idős emberekhez takarítani , de sokszor leültették , h beszélgessünk egy kicsit ! aztán a takarítás elhalasztódott , jó volt az a következő héten is , egy idős emberke már nem csinál maga körül akkora piszkot , minha egy rakás gyerkőc után kellene rendet tenni .
Tisztelt Fórumozók!
Szülő tartásra vonatkozó kérdésem van. Egyedülálló vagyok,nyugdíjam 50 %-át egyetlen fiam jóvoltából vonják,szeretném ha magától segítene,de sajnos ez nem megy.
Bírósági úton milyen lehetőségem van?
Köszönöm a választ.
Bírósághoz lehet fordulni és a jövedelmi- vagyoni helyzetre tekintettel kérni a személyes költségmentességet, valamint hogy biztosítsanak pártfogó ügyvédet.
A bíróságon heti egy alkalommal van un. panasznap ahol segítenek a keresetlevél elkészítésében. (Vigye magával a személyigazolványát, a lakcímkártyát, a nyugdíjszelvényt, valamint a hatósági rendelkezést aminek alapján a nyugdíjából levonást eszközölnek.)
Maga bizonyára megélne a nyugdíjából ha annak egészével rendelkezhetne, azonban csak "félpénze" van...
Egy "szülőtartás" általában 15-20 ezer forint, viszgálják mindkét fél anyagi helyzetét, a rászorultságot, a teljesítőképességet.
Vizsgálni fogják azt, hogy a fia miért nem fizeti a saját adósságát., önhibáján kívül vagy esetleg neki felróhatóan?...
Egy ilyen per egy - másfél évig is eltarthat.
----- laikus hozzászóló
Véget ért a per első fokon szülőtartás ügyben, tanulságos dolog, ezért leírom itt a fórumon!
Visszamenőleg megállapították a szülőtartást 2010-ig, közel 800.000 forintot kell fizetnem és az egyik testvéremnek. Az egyedülálló szülővel a harmadik testvér él a válása óta, de ő csak havi 8 napot dolgozik Au-ban napi 45 euróért, ezért a gyerektartást sem fizeti (az állam előlegezi meg). A szülő (61 éves) havi nyugdíja 67 ezer forint + a havi 3000 forint lakástámogatás az önkormányzattól. Havi rezsi: víz 1500, villany 2500, gáz 4000, VW autó súlyadó, kötelező 4-5000, digi 3000, fundamenta 1800, telefon 1500, szív-érrendszeri gyógyszerek 1200.
A megélhetés a jó pár éve felvett hitelek törlesztése miatt nehéz: provident (heti 4500 Ft!!) illetve bb szabadfelhasználású hitel törlesztése 8000 Ft.
A dohányzás: nincs olyan betegsége, ami a dohányzás abbahagyását indokolná, azonban állapota súlyosbodhatna, ha a dohányzás stresszoldó szokásával felhagyna, tehát nem javasolt, így szól az ítélet.
2012 szeptemberétől dolgozom, a bíróság szerint a házastársam jövedelmének a "fele" engem illet, tehát fizetni kell visszamenőleg is, annak ellenére, hogy 2 kk gyermekünk van. (Ebben az esetben anyóstartásról van szó, nem?)
Félreértés ne essék, itt nem egy öreg, magatehetetlen beteg ember eltartásáról van szó, hanem egy lusta, bagózó és nem a munka, hanem horgászás miatt fenntartott autó, valamint a heti hiteltörlesztések visszafizetésére megítélt tartásdíjról van szó.
15 napom van, hogy a törvényszékhez benyújtsam a fellebbezést, tehát folyt.köv.....
Segítséget kérek (csak 15 napom van)!!!
Kimondja-e a Csjt.27 par. (1) bekezdése valóban azt, hogy a házastársam jövedelmének a rám eső "fele" kellő alap a szülőtartás megállapítására? Vagy hibázott a bíró?
Köszi a válaszokat!
A kiskorú gyerekek kárára is lehet kötelezni a szülőtartást ?! Lehet , h nem is jut annyi 1 főre , mint a szülőnél ! Egy gyerekre egész mások a kiadások , mint egy 60 é emberkére , a gyerek cipőt , ruhát , mindent kinő rövid idő alatt , egy nyd-as korú se úgy eszik , mint egy kamaszgyerek , aki növésbe van és a vasszöget is megenné !
Látom, nagyon nem válaszolnak. Nincs ügyvéded? Nem volt? Ezt egyedül nem nagyon lehet jól csinálni, és ha már ítélet is volt, még kevesebb a lehetőség a segítségre. Ha nincs, a fellebbezéshez keress meg egy jót!
Az általam ismert infók szerint annyit tudok, ez a gyermektartásdíjtól annyiban különbözik, hogy a kiskorú gyermekeid tartása megelőzi, + a saját szükségleteid rovására nem vagy köteles őt finanszírozni. Viszont, az együtt élő párok jövedelmi, anyagi viszonyait valóban egyben vizsgálja a bíróság – hogy a házastárs jövedelmének pont a felét a kötelezettéhez adni helyes-e, azt nem tudom sajnos. (Nekem így nem logikus, ez semmit nem jelent.)
Abból a kevésből, amit a topicban írtál, azt feltételezném, hogy talán nem annyira az édesanyád valós szükségleteiből, lehetőségeiből, valamint a ti valós teljesítőképességeitekből indultatok ki, hanem az érdemtelenségre koncentráltatok, ami nem jött be.
Ha az összjövedelmetek elég magas, és a két kiskorú eltartására, saját megélhetésetekre, rezsire, hitelekre fordított összeg fölött sok maradt, elképzelhető, hogy havi néhány ezer ft megítélése ellen nem lehet eredménnyel ágálni. Ellenkező esetben igen, de nem tudni, pontosan mi történt I. fokon, hogy édesanyád oldalán mit fogadtak el olyan költségnek, amibe be kell szállnotok, milyen szükségleteket, ksgeket támaszt alá a rokkantsága, stb. Ez már innen, netről, nem fog menni sajnos.
(Mondjuk, azt sem értem, hogy ha a vele együtt élő testvértől nem kért tartást, mert együtt élnek, akkor miért is nem úgy számol a bíróság, hogy a rezsiköltségek minimum felét a vele élő testvérnek kell fedeznie. )
Köszi Kaméleon!! A probléma a hitelfelvételekkel kezdődött, mármint, hogy nincs aki visszafizesse, nem konkrétan a megélhetésről, hiszen minden megterem a kertben a kenyéren és a tejen kívül. Nincs szó éhezésről.
Idézem a bírót: .....a tartást igénylő szülő maga választja meg, hogy melyik gyermekével szerben terjeszti elő a tartás megállapítása iránti kereseti kérelmét....
Ebben az esetben a 3 gyerekből 2-vel. A harmadikkal együtt él, aki ház körüli munkában segít (baromfi,veteményes,gyümölcsös, málnaültetvény 1000 négyszögöl) havi 1000-2000 forinttal száll be a rezsibe, dohányzik, élelemre 15000 forintot költ, de a 15000 gyerektartást már nem tudja fizetni.
Mint írtam korábban, a leszázalékolás közel 20 éve történt, az akkori rendszer túlon túl is megengedő volt, most pedig 60 évesen persze hogy találnak egy kis kopást, stb.
Szafika!
Itt nem csak szülőtartásról van szó, hanem anyóstartásról. Ezért volt a kérdésem! A magyar polgári jogban hogy és hol teszik lehetővé egy teljesen vadidegen ember (anyós-vej) eltartását? Hogyan kellene az én férjemnek a munkabéréből az anyósát eltartani, mégis mit mond a csjt ide vonatkozó szakasza? Ha valakinek van ötlete, szívesen várom, köszi.
Amúgy van jogi képviselőm (140.000 Ft volt), de mégis úgy érzem, hogy egy ügyes, okos fellebbezést nekem kell megfogalmaznom.
„de mégis úgy érzem, hogy egy ügyes, okos fellebbezést nekem kell megfogalmaznom”
Nem ismeretlen érzés, de az ügyes-okosat ügyvédnek kell megfogalmaznia, max. beszéld át vele, mit miért és miért nem.
Ha nem volt jó, akkor le kell cserélni, akár most, ha találsz jót, aki el is vállalja, egyébként komolyan aggódnék.
Bár, ki tudja, lehetne esetleg azzal érvelni, hogy mint köztudott, hiszen miniszteri kijelentés, ma havi 47 ezer ft-ból lehet megélni, pláne, hogy van kert is, ahol megél a kecske. Ha ehhez képest 68 e. van, akkor az több is. Nem tehetünk különbséget állampolgár és állampolgár, ill., közmunkás között.
De tudom, nem vicces, úgy, hogy marad a feladat, tényleg megbízható tudású ügyvédtől kérni segítséget, aki megtalálhatja még az eddigi iratokból a kapaszkodót, ha van. Én biztosan nem a közös jövedelem beszámításában keresném a hibát, aztán kicsit gyanús, hogy felelőtlen eladósodással meg lehetne alapozni egy tartásdíjigényt. Úgy tűnik, vagyona is van, stb., stb. De pont az itt igazán lényeges dolgokat nem ismerjük, így segíteni sem lehet. (Egyébként, úgy, hogy van ügyvéded, másik nem is fog itt beleszólni.)
A férjed jövedelme úgy kerül ide, hogy amennyiben nincs köztetek házassági vagyonjogi szerződés, a jogszabály szerint minden vagyonotok és jövedelmetek közös, azaz fele-fele, pusztán azért, mert házastársak vagytok - a tartozások is ezért fele-fele.
Azért az anyós-vej viszonylatban általában nem vadidegenek vannak.
Kaméleonnak sok mindenben igaza van, arra kéne lőnötök, hogy kiskorú gyerekeitek is vannak, akiknek a tartása biztosan megelőzi a nagymamáét. Maga az ítélet nagyon furcsa nekem, csodálkoznék, ha a másodfok nem változtatna.
Pazs
....a II.r. alperes teljesítőképes még akkor is, amennyiben gyermekei tartása a felperes tartását megelőzik. Alperesnek nincs jövedelme, de házastársa bérjövedelme és két kk gyermek családi pótlék ellátása kellő alap a tartásdíj megállapításához....
A férjemnek előző házasságából van már két (felnőtt) gyermeke és két unokája. Tehát a "rokontartási" sorrend elég hosszú, de nem vették figyelembe. Amúgy idősebb az anyámnál és nyugdíjba megy jövőre. Mondtam neki, hogy jobb, ha spórol a nyugdíjából a fiatalabb anyósának tartásdíját kifizetni.
Nem az első vagy, aki meggyőződésből mondja, hogy a másodfok megváltoztatja az ítéletet.
