Gyerektartás és láthatás

Ne haragudj, remélhetőleg értettem a problémát. Speciálisan az a helyzet, amikor a közös megegyezéssel nem megoldják, hanem elodázzák a konfliktust a felek.
Ráadásul, valószínűsíthető, hogy a közös szülői felügyelet sem fog sokáig tartani, hiszen már nem is működőképes.
Jogilag valóban nem vagy köteles felezni a gyerek dolgait. Csakhogy, ha fele-fele arányban tartjátok a gyereket, akkor a tartásdíj megállapításának is speciális szabályai vannak, vagyis természetben mindketten egyenlően járultok a tartásához, pénzben pedig a jövedelmetek és elsősorban a gyerek szükségletei szerint kell, de azt is mindkettőtöknek.
Kisokos szokta javasolni a mediációt, én nem tudom, hogy ez elég lenne-e, de hogy egy „családállításra”, vagy valamiféle családterápiára igen, az valószínű, mert rövid időn belül sokkal rosszabb helyzetben találjátok magatokat mindhárman.

Kedves Kaméleon, miért osszak ketté mindent, játokokat, könvyeket, ruhákat, ha a perben ezekről nem nyilatkoztunk, úgy viszont igen, hogy a per lezárta után egymással szemben semmilyen követelésünk nincs. Miért adjam oda azt, amit ő maga is meg tud venni neki, és miért elégedetlenkedik, követelőzik, hogy "mint már annyiszor megmondtam, hozz játékot". amit vittem, azt kevesli, vagy azt mondja, a gyerek nem játszik vele.Ha gyerekgyógyszerről viszek neki vényt , akkor meg azt vágja a fejemhez, hogy miért nem váltottam ki. minden kevés, viszont a gyerek minden alkalommal kap 5-7000 Ft-os játékot tőle, és már remekül manipulálja őt amikor találkoznak: apa, mit vettél?
Kedves Kaméleon, jog szerint mire vagyok kötelezhető?
sajnos a gyerkenek ezzel a szerencsétlen megállapodással - tudom, tudom, lettem volna oosabb - nincs otthona, hol itt, hol ott, és ha hazajön a 6 nap után az apjától, gyakorlatilag építhetem újra pszichésen és fizikailag is.
várom válaszod, akármilyen kemény is

Kaméleon, kedves, de miért osszak ketté mindent, ha már kialakult egy rendszer, ahol a gyereknek új élete van, ahol ott vannak a játékai, a ruhái. mi kötelez, hogy a gyerek dolgit kettévágjam, ha az nem volt a megállapodásban? amit adtam, azt kevesli, és folyton kéri a régieket is. 15 M ft- hitelt vettem fel, hogy kifizessem a közös ingatlanunkból, és közben megszűnt a munkahelyem, az újban kevesebbet keresek és még azt is adjam oda, amik a válás alatt nem lettek megállapítva?

nem ismerem a sztorit, de egyébként kérdés számomra, hogy ebben az esetben mennyire jogszerű (helyesebben: a jogszabály értelmezése mennyire alkotmányos elveket követ) ha a tartásdíj szokásos mértéken belül van megállapítva, az indoklásban annak figyelmen kívül hagyásával, hogy ténylegesen mindkét szülő nagyjából egyformán gondoskodik a gyermekről.

Viszont az sem mellékes, hogy 14 napból 6-on ő gondoskodi a gyermekről, és azt írtad, hogy a játékait vagy a ruhákat sem akarod megosztani, vegyen a férjed is mindenből.

ha pert indítasz, noha a bizonyítási teher rajtad van, de a bíróságon lehet kérni a férjtől a bizonylatokat, ámbár ha 40e magasabb, mint fizetése 20%-a, akkor lehet, hogy viszontkeresettel fog élni a minimumösszeg csökkentése iránt.

Tisztelt Fórum,
a közös megegyezéssel történt válásban - amelynek során a gyerek nálam lett elhelyezve - a tartásdíj mértéke eképp alakult: a volt férjem mindenkori jövedelmének 20%-a, de minimum 40.000 Ft. a viszonyunk borzalmas, képtelenek vagyunk kommunikálni, de a volt férjem rendesen fizeti is a 40.000 Ft tartásdíjat. A kérdésem azonban az, hogy az első tárgyaláson a jegyzőönyvben is rözgítetten 350.000 Ft-os fizetést említett, azóta egyszer kérdeztem, hogy ez nem 20%-a a fizetésének, amire az volt a válasza, hogy azóta válság van, és mint vállakozó, a 40.000 Ft így is több, mint a fizetésének 20%-a. A kérdésem az, hogy van-e mód arra, hogy kiderüljön, mennyi a férjem havi "fizetése" még akkor is, ha saját cége van, amiben ügyvezető.
köszönettel

Lehet, hogy igen, de nagyobb eséllyel nem.
Nem a saját nyugalmadat kell megteremtened elsősorban, hanem a gyerekét, akinek bizonyos alapvető szükségletei kielégítéséhez pénz kell, és akinek alapvető szükséglete az is, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson. A kapcsolattartásnak nagy valószínűséggel a két szülő közötti harag, bosszúvágy, stb. az oka. A kapcsolat még a pénznél is fontosabb. A kettőtök közötti konfliktus rendezése elől elmenekülni nem lehet azzal, hogy a nyugalom (a gyermek nyugalma) érdekében tetted.
Ez nem könnyű, az biztos. Esetleg annyira nem, hogy külső segítségre is szükség lehet. Ha nincs sok pénzed, akkor csak az ingyenes alapellátások igénybevételében gondolkodhatunk. Ismét „reklámozom” a családsegítő szolgálatot, mert ha nem hatósághoz fordulsz azonnal, jobb esélyed van a későbbi normalizálásra.

Máriucban a bíróság számunkra megítélte a gyerekt.fizetését. Beleegyeztem abba, hogy majd a pénz átadás-átvételével rendezzük az összeget.
Azonban apa megfenyegetett, hogyha igényt tartok az összegre megjárom. Azóta már eltelt 9 hónap, nem kiváncsi inkább a gyerekére sem, csak hogy ne kelljen fizetni. Ujabb feljelentést nem tettem, a nyugalmunk fontosabb. Elegem volt az állandó zaklatásából. Jelenleg nincs munkám sem, de a nyugalmunk fontosabb.
Remélem jól döntöttem.

Mirella !
20 -évesen már unod a házasságot ? Mi lesz később?
Elvárnád azt hogy mivel nem tudsz alkalmazkodni a férjedhez, tartson el Téged a gyereket, s még egy lakást is béreljen Neked ? Te a Holdon élsz vagy itt a földön ?

A t.díj fizetési kötelezettség és a láthatás/kapcsolattartás gyakorisága közt nincs összefüggés - egymástól teljesen független dolgok. (Amúgy a kapcsolattartásra nem kötelezhető...)

Mivel meg van állapítva a minimum 20.000 Ft/hó összeg, azt minden körülmények közt fizetnie kell - akár van munkája akár nincs. (Azt hogy miből az már legyen az ő gondja, problémája.)

Véletlenszerű megjelenésre nem kell odaadnod a gyermeket, ellenben bizonyára le van szabályozva kettőtök közt a kapcsolattartás módja, gyakorisága - annak alapján kell eljárni MINDKETTŐTÖKNEK.

Ne késlekedj a t.díj dolgát jogi útra vinni, bár a leírtakból én arra következtetek hogy ez előzőekben már megtörtént., a jogerős bírói itéletet/végzést kell a bírósági végrehajtónak átadni és letiltatni a t.díjat. (Az hogy "most" nincs vagy alig jövedelme ez nem jelenti azt, hogy az előzőekben megállapított összeg különbözetét is ne kellene utólag megfizetnie, nem, legfeljebb egyre növekszik neki az elmaradás summája.)

Ha újabb gyermeke születik, ezen lényeges körülményre hívatkozással kérheti a bíróságot az eddigi t.díj mérséklésére, lévén eggyel több gyermekről kell gondoskodnia a továbbiakban. (A mindenkori havi nettó összes jövedelem max 50%-a vonható t.díjra, a gyermekek számától függetlenül.)

Javaslom az ezen topic visszaolvasását mert az egyes beírásokból és a válaszokból sokat lehet tanulni, hasznosítani.

"Mona"
laikus hozzászóló

1. Ha nem fizet gyt-t, akkor azonnal jogi útra terelhető a dolog. Bíróságon kell kezdeményezni. Miből gondolod, hogy nem adja le a táppénzes papírt? Elég sok az OEP-nél is az átfutási idő...
2. Miért gond ha telefonál? Gondolom nem veled akar beszélni. Szerintem létezik...
3. Hát ez attól függ. Ha munkanélküli lesz, akkor abból max. 33%-ot vonhatnak csak, ha tartozást halmoz fel, akkor azt majd a következő elhelyezkedését követő első béréből kezdik vonni, úgy, hogy a mindenkori gyt-vel együtt nem vonhatnak többet, mint 50%.
4. Ha kéri a gyt leszállítását, jó eséllyel csökkenteni fogják
5. Nem. Gondolom van egy kapcsolattartási rend, azt kellene betartani és betartatni. Ha nem megy, érdemes újraszabályoztatni. Ha megy érte, szerintem hadd vigye, pláne, ha ez a gyerekeknek sem jó. Emelkedj felül:)

Előre is köszönöm a válaszokat,rengeteg kérdésem lenne!

1. Mennyi idő után lehet jogi úton kérni a gyerektartást? A volt férjem táppénzen van és nem adja le a táppénzes papírt,hogy ne kapjunk gyerektartást...
2.Létezik e olyan,hogy ő ,azért mert "ingyenessé" tette a telefonálást velünk,akkor hívhatja őket,amikor akarja(el nem viszi őket sosem,meg sem látogatta őket,amikor kórházban voltak,még karácsonykor sem jött értük,a születés -névnapokról nem is beszélve).A gyámüggyel fenyegetőzik,mert van amikor nem tudom felvenni,és szerinte direkt csinálom...
3.Ha otthagyja a munkahelyét,akkor mennyi gyerektartást kell kapnunk,most úgy van megállapítva,hogy a fizetése 33 %át ,minimum 20.000 ft-ot.
4.H a megszületik a következő gyereke változik e ez az összeg?
5. Ha nem jön rendszeresen a gyerekekért,akkor ha "véletlenül " el akarja őket vinni,bármikor oda kell adnom őket-akár milyen programot szerveztünk már akkora?( az éven 4-szer vitte el a gyerekeket)

Egyetértek monalisa1 írásával...jó lenne ha nem mindig a férjünktől várnánk a megoldást. Azért "néha" a nőnek is tenni kellene valamit...

Szerintem a 10-15 ezer forintos házastársi tartásra kapott összeg (az összeg csak egy példa) nem fogja megoldani a problémádat!

Az albérlet fizetésén kívül természetesen t.díjra tarthatsz igényt, valamint un. házastársi tartásra - ezen utóbbi néhány tízezer forint a saját megélhetésedre.

Az hogy nem jöttök ki jól az még nem ad okot/alapot arra, hogy a bíróság távozásra kötelezze az apát, vagyis tiéd legyen a lakáshasználat joga.

Szerintem a saját önös érdekében fogja az albérletet fizetni - csakhogy lakáson kívül tudjon téged, és nem a gyermekre tekintettel...

Már most kezdj azzal a gondolattal foglalkozni, hogy a kicsit inkább előbb mint utóbb bölcsibe kell majd adnod hogy munkába tudj állni., vagyis saját önálló jövedelemmel rendelkezni - amiből a továbbiakban már te fizeted az albérlet díját...

"Mona"
laikus hozzászóló

Üdvözlök Mindenkit!

20 éves feleség és anya vagyok,de a férjemmel nem jövünk ki,lehet válás lesz a vége VISZONT arra lennék kiváncsi,milyen alternatívák lehetségesek a gyermek elhelyezés ügyben ugyanis nekem nincs szinte senkim akihez költözhetnék,munkám sincs nem is volt mert tanutam.. így a férjet kötelezhetnék esetleg arra(ha nem tudnám vele megbeszélni nyugodtan,mert hirtelenindulatú) hogy a gyerek érdekében mivel 1 hónapos állja a férj az albérletem? Vagy milyen alternatívák vannak?

Köszönöm!

Köszönöm, ez a kapcsolattartás végére vonatkozó szabályozás (átadás-átvétel időpontja) nem jutott még eszembe. Ezt legközelebb bevetem.
Azzal, hogy ilyenkor a kapcsolattartó szülő szülői felügyeleti joga él, semmire nem mentünk, bár, szerintem is lényeges szempont.

Köszönöm, akkor egyformán gondoljuk. Ez megnyugtat, mert a szerencsétlen szülő nevében mostmár kissé határozottabb elvárásokat fogalmaztam meg a gyh. felé, és bár nagyon udvariasan írtam, kétségem nincs, hogy a „gyámnénik” megsértődtek. Mivel más ügyéről van szó, fontos, hogy az igazságérzetem ne késztessen túlzásokra, különben többet ártok, mint használok.

Az adott esetben a bukásra álló nyolcadikos gyereknek nem engedték, hogy tanulás helyett korlátlanul tévézzen, ezért úgy döntött, hazamegy, mert az anyja megengedi. A másik lakás a szomszéd. Az anyja pedig magukra zárta az ajtót, kopogásra nem jött ki, telefont nem vettek fel.

A gyámhatóság külön apai kérésre sem járult hozzá, hogy a gyerek ne legyen jelen a másik szülővel folytatott ilyen vitákon, és miután a gyerek előtt közölték, hogy ha elkezdte a kapcsolattartást, akkor bármikor hazamehet, a következő alkalommal ugyanezt csinálta.
Ekkor, mivel a nagybátyjával volt benn, és az nem engedte el, bezárkózott a szobájába, felhívta az anyját, aki azt tanácsolta neki, hogy hívja ki a rendőrséget, mert az apja és a nagybátyja megsértik a személyiségi jogait. A rendőr ki is jött, de neki az volt a véleménye, ami nekem is, és a gyerek maradt. Csakhogy, most ezután megérkezett a gyámhivatal végzése, ami a szülőket mostmár írásban is tájékoztatja arról, hogy az az álláspontjuk, hogy a gyerek közben bármikor mehet, a kapcsolattartást megvalósultnak kell tekinteni.

A (pedagógus) anyától levélben számon kérve a rendőrség bevonását, azt írta, hogy ezt nekik szakember tanácsolta, ugyanis, ha az apja nem engedi a gyereknek, hogy menjen, akkor megsérti a személyiségi jogait, és rendőrt hívhat. Nem viccelek, minden írásban van.

„A fenti állásfoglalást adó gyh. ugyanis nem tud magyarázatot adni a „csak”-on kívül, és amennyit eddig hibázott, nagyonis lehetségesnek tartom, hogy ez sem jó állásfoglalás. Időkorlát sincs, tehát, szerintük mindegy, hogy mennyi időt maradt.”

meg lehetne kérdezni akkor az okos ügyintézőt, hogy ha egyszer nincs időkorlát a visszaadásra, akkor az apuka vajon megteheti-e azt, hogy egy héttel késve adja vissza a kiskorú gyermeket a gondozó szülőnek, illetve a gondozó szülő megteheti-e azt, hogy a gyermek átadása után rögtön visszaveszi, így a láthatást 5 percre korlátozza.

Vajon ezt hajlandók lennének írásba is adni? Nem hiszem.

Nevetséges, komolyan mondom.

Még egy gondolat: a családjogi törvény által megfogalmazott követelmény, miszerint annak alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni, is hasonló eredményre vezet, hiszen a kapcsolattartás jogszerű gyakorlása a gyermek érdekét is szolgálja, az ezt akadályozni célzó magatartás minden esetben jogellenes lesz.

kaméleon: nem konkrét állásfoglalás, és nem tárgyi ismeret, csak "vélemény" és "beszélgetés" szintjén

A kapcsolattartás egy jogviszonyt takar, aminek van jogosultja, és kötelezettje. A kötelezett akkor teljesít megfelelően, ha pontosan a kötelezettségét körülíró szabályok szerint teljesít. Ez nem csak a gyermek átadására, de a visszavételére is vonatkozik.

A polgári jogi jogviszonyokban - nem megfeledkezve a kölcsönös együttműködés követelményéről - úgy kell eljárni, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható.

Az, aki alapos ok nélkül arra bíztatja a gyermeket, hogy a kapcsolattartásra jogosult jogait magatartásával csorbítsa, nyilván nem jár el megfelelően.

A kapcsolattartásra jogosult azonban a gyermek felett ideiglenesen felügyeletet gyakorol, így az ő közreműködése (legalább halgatólagos beleegyezése) is kell elvileg ahhoz, hogy a kiskorú gyermek az általa kijelölt helyről távozzon. (Ha a gyermek már nagykorú, akkor ez a probléma végképp szóba sem jöhet)

Van esetleg valakinek konkrét tudása, állásfoglalása, stb. arról, hogy valóban megvalósultnak kell-e tekinteni a kapcsolattartást, ha azt a gyerek megkezdte, majd fogta magát és hazament?

A fenti állásfoglalást adó gyh. ugyanis nem tud magyarázatot adni a „csak”-on kívül, és amennyit eddig hibázott, nagyonis lehetségesnek tartom, hogy ez sem jó állásfoglalás. Időkorlát sincs, tehát, szerintük mindegy, hogy mennyi időt maradt.

Érdekes lenne pl. egy nyári egy hónapos, vagy a mostani 1 hetes kapcsolattartást megvalósultnak tekinteni, ha a gyerek (természetesen a gondozó szülő tanácsára) egy óra, vagy egy nap múlva már megy is.

KORREKCIÓ

az elévülési idő természetesen 5 év, nem 3
(csak veszélyes üzemmel foglalkoztam nemrég, és ráállt a kezem.)

A kérdés tehát helyesen: a gyámhatóság költségek megtérítésére kötelező határozatának meghozatala óta több mint öt év telt el?

„Igyekeztünk mindezt megtenni (meg is tettük), de a Gy.H. elutasította, igaz telefonon, hogy pótoltatni lehessen az elmardásokat, vagy végre valami pénzbüntetést lehessen kiszabni.”
Írásban kell kérni minden határozatot. (és írásban, illetve személyesen kell benyújtani a nyilatkozatokat, kérelmeket) Az, hogy telefonon azt mondják "nem lehet", kb csak annyira bír joghatállyal, mint a jogifórumon egy hozzászóló véleménye, de sokszor még annyira sem megalapozott.

„Már a régi elmaradások miatt is kértük a kötségtérítést, amit a régi Gy.H. meg is ítélt, de az anya költözés miatt, és a folyamatban lévő gyermekelhelyeztés megváltoztatása iránti per miatt, no meg az anya „fellebezése“ miatt hivatalból elhalasztódott, majd az „új“ Gy.H. elmondása szerint el is évült…”
Az elévülésnek csak polgári jogi értelemben lehet jelentősége. Hány év telt el a határozat óta? Több mint 3?

„Most kértünk lehetőséget egy megbeszélésre a mi lakhelyünk szerinti Gy.H.-nál. Hátha többre megyünk.”

Nem hinném, mert nem lesz illetékes. Az illetékes gyámhatósághoz kell fordulni, és a megfelelő alakisággal, azzal kikényszeríthető az eljárás, ami aztán jogszerűség szempontjából kontrollálva is lesz.

Elnézést kicsit csípősebb hangnemért - rossz szokás - de mindig felbosszant, ha a gyámhatóság lepattintja az ügyfelet a közigazgatás kávészabályára hivatkozva.

(kávészabály: ha lebeszéljük az ügyfelet az eljárás indításáról, akkor nincs több dolgunk, nem kell tovább gondolkozni, mehetünk kávézni)