Gyerektartás és láthatás

Pert indítani? Azt írtad folyik a válóper. Abban kell kérni. Én kérném a gyermekek apánál történő elhelyezését, ha még az elhelyezés tekintetében nem született döntés, akkor akár az is szóba jöhet, hogy a gyermekeket átköltözteti az apa magához (legalább a bántalmazás miatt) és feljelentést tesz kiskorú bántalmazása (értsd: könnyű testi sértés) miatt a rendőrségen a bántalmazó személy ellen. Ha az anya is erőszakos a gyermekekkel, akkor még a távolságtartás elrendelése is szóba jöhet. A gyermek elhelyezés során a bíróság azt vizsgálja, hogy a gyermekek nevelésére melyik szülő alkalmasabb. Egy gyermekeket verő, erőszakos, pszhichiátriai kezelés alatt álló, a gyermekeket eltartani nem tudó személy nem hinném, hogy a legalkalmasabb választás lenne a gyermekek felnevelésére, remélhetőleg mindezt, amit írtál, bizonyítani is lehet, ez esetben pedig jó esélyetek van. Az ellennevelést kissé nehezebb bizonyítani, de nem lehetetlen, azon is múlik, hogy kit kaptok szakértőnek. Jó szakértő képes kimutatni, de találkoztam már olyannal is, hogy fogalma sem volt arról, hogy eszik-e vagy isszák a PAS-t (szülői elidegenítési szindróma).

Egyébként pedig a bíróságok nem szokták vizsgálni, hogy milyen kiadásai vannak a feleknek, mindenki maga "csinálja" a kiadásokat. Kérdés, hogy a közös gyermek figyelembe vételét kértétek-e, tehát a bíróság hogyan állapította meg a tartásdíj összegét, elviekben az apa jövedelmének 50 százalékát kell osztania 4 felé, tehát 12,5 százalék per gyermek. A fennmaradó 50 százalék mehet a hitelekre és megélhetésre. Ha nem ezt tette, akkor az ideiglenes intézkedést érdemes megfellebbezni ezzel az indokkal.

Meddig mehet ez így? Akármeddig. Melyik részére gondolsz? A tartásdíjra? Amíg rászorulnak. Az alblérlőkre? Amíg a per jogerősen le nem zárul és szükség esetén a végrehajtás meg nem történik. A gyermekek verésére? Amíg nem intézkedtek.

Az ideiglenes intézkedés jogszerűségének megítéléséhez kevés az infó, látni kellene az ideiglenes intézkedést, tudni kellene, hogy az apa jövedelme mennyi, milyen nyilatkozatok és indítványok voltak, stb. Ha van ügyvéd, ő meg tudja mondani, hogy jogszerű volt-e.

Segítséget szeretnék kérni.
Élettársi kapcsolatban éltem eddig a párommal, van egy 16 hónapos kisfiúnk. Egy hónapja elköltöztünk a kicsivel, végleg. Nem tudom, milyen lépéseket kéne először megtennem, hogy hivatalos úton is rendezzük a láthatás-gyermektartás kérdést. Eddig úgy gondoltam, hogy békésen kéne megoldanunk, de sajnos kezdem úgy látni, hogy ez nem fog menni. Arra vonatkozóan is lenne kérdésem, hogy mi kell ahhoz, hogy a gyerek úgymond "csak az enyém" legyen. Sajnos kiszámíthatatlan az apukája, habár komoly testi sértést még nem követett el rajta, már volt rá precedens, hogy belerúgott, arrébb rúgta, magára akarta hagyni(14 hónaposan!!!!). Tudni kell továbbá az eddig félre ismert apukáról, hogy több bírósági ügye is van folyamatban, adó és egyéb pénzügyi tartozások és gubancok folytán.Ilyen feltételek mellett ha belevágok a perbe, mik a kilátásaim? Elnézést, ha szánalmasan együgyű a kérdésem, de eddig sosem volt szükségem ügyvédi tanácsra (szerencsére), pláne nem ilyen ügyben. Köszönettel:
Pözümi

Jó estét, vagy szép napot!

Néhány hónapja szétváltunk (nem voltunk házasok)az 5 éves lányom apjával és Budapestre költöztünk, hogy állást kapjak. A volt párom házasságából van 3 lánya, akikből már csak 1 után fizet gyerektartást. Az ő nettó fizetése kb. ugyanannyi, mint az enyém (kb. 190 ezer forint), azonban ő vidéken kertes házban lakik, én pedig a lányommal Budapesten albérletben. Mivel már nyáron költöztünk a fővárosban, állami óvodai helyet nem kaptam, így egyelőre egy alapítványi óvodába jár, ami 70.00 forint + 690 Ft/nap étkezés. Szerettem volna szeptembertől állami óvodába járatni, de a beiratkozás májusban lezárult, eddig mindenhonnan elutasítottak, kerületen kívül pedig szinte szóba sem állnak. Ha az albérletet és az óvodát kifizetem 20.000 forintom marad. Eddig még nem kaptam az apukától tartásdíjat. Szeretném tudni, hogy kérhetem-e a lányom óvodáztatási költségeinek a felét tartásdíjként? A másik lánya után 25.000 FT/hó fizet a másik anyukának.

Köszönöm!

Pözümi

Bírósághoz kell fordulni a gyermekelhelyezés dolgában - a döntésig is már ideiglenes intézkedést kérni -, egyúttal a láthatás/kapcsolattartás lehetőleg minimális szintre történő korlátozását. (A belerúgás éppen elég komoly veszélyeztetést jelent.) A t.díj kérdését is tisztázni.

Keresd fel a kerületi gyámhatóságot, segíteni fognak elinditani az ügyet.

"Lisa"
laikus hozzászóló

galga

Az általad leírtak alapján osztok és szorzok, és kérdezem: muszáj neked ca. 85.000 Ft/hó albérletben lakni? Olcsóbb ill. kisebb nincs?...

A drága alapítványi magánóvoda helyett is lehetne keresni egy otthon lévő anyukát aki a sajátja mellé bevállaná a kislányod napközbeni vigyázását, gondozását - vélhetően kevesebbért is.

Ha az apával nem tudtok egyezségre jutni a t.díj összegéről akkor kénytelen leszel bírósághoz fordulni. Egyúttal kérjed a kislány nálad történő elhelyezését - miközben vélhetően a közös szülői felügyelet megmarad. Tisztázandó a láthatás/kapcsolattartás kérdése is azzal, hogy mivel te költöztél másik városba, az ebből adódó mindenkori "hozom-viszem" költség vélhetően a te kontódra lesz majd...

"Lisa"
laikus hozzászóló

Kedves Lisa!

A dolog kicsit bonyolultabb ennél. Nekem muszáj volt onnan elköltöznöm, hiszen nem lakhatok a volt páromnál, amikor az új barátnő már odaköltözik, ráadásul azon a vidéken nincs senkim, a munkahelyemen pedig a volt párom miatt ellehetetlenedett a helyzetem.
Ha ismered valamennyire a budapesti albérleti díjakat, akkor azt is tudod, hogy ez budapesten egy átlag albérleti díj rezsivel egy 36 négyzetméteres galériás garzonért. Ennél kisebb már csak a kutyaól lehet. Bocs. Sajnos olcsóbban nem találtam a körzetben, 5 éves gyerekkel nem utazhatok napi 2 órát oviba, munkahelyre, segítségem nincs. Éppen ezért nem ismerek senkit, aki otthoni anyukaként tudna segíteni, meg egy picit tartok is az ilyesmitől, hiszen nem kis rizikó van benne. Addig 100 kilométerről jártam be naponta ( 5 óra hossza + 60ezer forint)a szüleimtől. De ez tarthatatlan volt amiatt, hogy szinte alig láttam a lányomat.Az alapítványi ovi is addig volt átmeneti, de egyetlen megoldás, amíg ovi szünet van. Gondolom az érthető, hogy dolgoznom kell, állami óvodák pedig bezárnak legalább 1 hónapra.
Én nem szeretnék pereskedni, túl sokat dolgozom ahhoz, hogy erre energiám legyen. Csak szerettem volna tudni, hogy az apának mi a kötelessége azon túl, hogy rövid határ időn belül eltávolít bennünket az addigi otthonunkból. Ezt a közös felügyeletet azért nem értem, mert 350 kilométerre lakunk most, tehát ez kizárt. Mit jelent a közös felügyelet? És ki mondja ezt ki? Sajnos nagyon tapasztalatlan és tájékozatlan vagyok ezügyben.
Azt pedig végképp nem értem, hogy miért kellene nekem fizetni az útiköltség felét. Kényszerből, az ő döntése alapján költöztünk. Másrészt erre akkor sem lenne pénzem, ha nem lennének ilyen ovi költségek.

galga

Galga!
A waldorf óvodák fantasztikusak, és "csak" 20000 ezer körül van azt hiszem a díjuk. Bár sajnos a hatalmas túljelentkezés miatt nagyon nehéz bejutni, de egy próbát esetleg megér... Melyik kerületben laksz?

Pözümi

:) bocsánat elütöttem: 20 000 = 20 ezer :)

Kedves Pözümi!

Az első gondolatom a waldorf ovi volt, utána is néztem, mert a családban több gyermek waldorfos (csak nem itt), A dolog ott állt meg, hogy amikor már a negyedik ovit néztem meg, és kiderült, hogy ott csak délután 13.00 óráig lehetnek a gyerekek, feladtam. Fél ötig dolgozom, és akkor még utána tudok érte menni. Ha tudsz olyan waldorfot, ahol tovább lehetnek, vagy valamilyen módon megoldják a felügyeletet, értesíts kérlek, nagyon megköszönném! A VI. kerületben lakunk.

Galga

galga

A párod másik gyermeke aki után 25e Ft-ot fizet hány éves? És ezt az össszeget önként fizeti vagy bírósági kötelezés alapján?

A kötelezett eltartott gyermekenként 15-25%-ot köteles fizetni a mindenkori havi jövedelméből, általában 20%-ot. A 190e Ft/hó nettó alapján a 20%-ot középarányosnak véve 38e Ft t.díj járna a közös gyermeketeknek., ezt vagy adja önként vagy bármennyire is sűrű az elfoglaltságod mégis csak kénytelen leszel bírósághoz fordulni. (Ezen utóbbi azért is célszerű, mert ha egyszer már jogerős itélet/végzés van a kezedben, esetleges nemfizetés esetén végrehajtás kérhető.)

Én az albérletet úgy értettem, hogy nem önálló lakás hanem szobabérlés/társbérlet a pénzszűke kényszere miatt. No persze a garzon az más, az önálló lakhatás...

A kerületi gyámhivatalban esetleg tudnának javasolni otthon lévő anyukát aki tudna vállalni gyermekfelügyeletet, gondozást - akár felepénzért is mint az alapítványi díjtétel.

A láthatás/kapcsolattartás dolgát a lehető legrészletesebben leszabályozni és papírra vetni és mindkettőtök részéről alá is írni, így ha valaki valamit nem tart be akkor a gyámhivatalban eljárhatnak vele szemben.

A gyermek vitele-hozatala további is mint költség, és továbbra sem biztos, hogy a különélő szülőnek fog kelleni ezt bevállalnia - bárhgy is van te költöztél másik városba.

Javaslom olvassad vissza ezt a topicot és a címben közel hasonlóakat, mert másik esetéből és a válaszokból sokat lehet tanulni, hasznosítani.

Kívánok további minden jót, jobbat.

"Lisa"
laikus hozzászóló

Kedves Liza!

A másik leányzó után közös megegyezéssel fizet, bíróság nem avatkozott be korábban, mert meg tudtak egyezni (a volt feleségnek vett egy lakást, így állapodtak meg még a 25.000 forintban).
Köszönöm az ötleteket és a segítséget, utána fogok ezeknek nézni a gyermekfelügyeletnek Viszont az most jutott eszembe, hogy nincs óvodáztatási kötelezettsége a szülőnek iskolába iratkozás előtt?.
Szeretem magam megoldani a problémáimat, ha tehetném egy árva garasra sem tartanék igényt, ezért sem pereskednék szívesen.
Azonban abban igazad van, hogy le kell írni a dolgokat. Mégegyszer köszi!

galga

Felelősséggel kell házasodni (élettársi kapcsolatot létesíteni) de főleg gyermeket vállalni. Alant írta valaki, hogy öt éves gyermekkel felmenekült Budapestre egy élettársi kapcsolatból. Budapesten lakásbérlet+magánovoda rezsije kifizetése után marad 20e Ft-ja. Ahonnan eljött, ott nem kellett lakásbérletet fizetni és ha jól emlékszem óvodát sem. Mi ez ha nem felelőtlenség. Az is lehet, hogy a gyermek jobban érezte volna magát édesapja mellett és az eddig megszokott környezetében.

Drága Dr. Attika!

Megdöbbenéssel olvastam a véleményét! Ön szerint abban az esetben, ha egy apa, aki fel sem teszi a kérdést, hogy vállaljam-e a gyermeket, vagy próbáljuk-e megoldani a problémánkat, mivel van egy egy új nő, aki mindenkinél jobban érdekel, van-e bármilyen választási lehetőség? Vagy tényleg úgy gondolja, hogy inkább egy fedél alatt kellene élnünk az új barátnővel? Azzal az 5 éves gyerekkel, aki ezt fel sem tudja fogni, hogy mi történt egyik napról a másikra? Csupán pénz miatt? Ismétlem: el lettünk távolítva a lakásból! És mivel nem a síránkozó kirúgott feleségek körét szeretném gyarapítani, elkezdtem újraépíteni az életünket. Úgy látszik, ebben a világban már ez is bűn. Engem nevez felelőtlennek, amikor mi kerültünk kiszolgáltatott helyzetbe? Nem volt választásunk, mennünk kellett és munkára volt szükségem. És itt segítettek nekem, nem ott ahol éltünk! Önnek minden bizonnyal remek választása sikeredett az életében. Becsülje meg! De ne gondolja, hogy az életben minden kiszámítható, és semmi nem változik. És örüljön, hogy nem cserélik le egy 15 évvel fiatalabbra! Ezeket a részleteket nem akartam leírni, de döbbenetes, milyen könnyen mondunk ítéletet más ember életében!

galga

És még két dolog: Igen, valószínűleg jobban érezné magát a gyerek az édesapja és a számára tök idegen új nő mellett, aki nem törődik azzal, hogy hogyan éljünk az életünket, mint az édesanyja mellett, akinek egyetlen dolga most az életben, hogy új otthont teremtsen a számára! Igaza van! Tényleg! Próbáljuk meg! És a gyerek lelkéért majd Ön felel? Ön szerint ez volt a megtestesült szórakozás a részemről?
A másik: azt hiszem, ez egy jogi fórum. És nem arról szól, hogy kinek mit kellett volna tennie, hogy ne váljon el, hanem ha már így történt, mit tehet?

Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy nem minden esetben esik egybe a gyermek érdekével az, ha az édesanyjával marad.Sajnos sok olyan esetet láttam, ahol agyermekhez való "mindenáron" anyai ragaszkodás mind a gyermek, mind az anya életét tönkretette.

Kedves Galga!

Engedje meg, hogy - amolyan a szó szoros értelmében fogadatlan prókátorként - elnézést kérjek a Dr.Attika által leírtakért. Biztosra veszem, hogy nem akarta megbántani Önt, még ha ettől bántó is lehetett mindez az Ön számára! Mindannyiunkkal előfordul időnként, hogy túl könnyen általánosítunk, netán egyoldalúak és előítéletesek vagyunk, és sajnos itt ez történt. Üdvözlettel:

Én is biztosra veszem, hogy bántó volt, de nem hiszem hogy ez lenne a véleménye Dr. Attikának.

Ennyi erővel felelőtlenül vállalta a gyereket az az anyuka akit gyerekével együtt a zebrán ütött el egy részeg autós a piroson áthajtva.
Sajnos manapság egyre több dolog van ami nem csak rajtunk múlik, és hát ez is ilyen (nem minden esetben).
Felelőtlenül maximum albérletet választott, de erre pedig a választ is megkaptuk:" Alant írta valaki, hogy öt éves gyermekkel felmenekült Budapestre egy élettársi kapcsolatból. "

Statisztikai felmérések igazolják, hogy az esetek 98%-ában a menekülés ész nélkül történik! :)
Azért tanácsot adni lehet:

1.Olcsóbb albérlet és feltételezem, hogy az élet
egyéb területein is lehet spórolni, sürgősen
spórolni ott is.

2.Gyakorlatból beszélek. A lakhelyhez legközelebb
eső óvoda felkeresése és bombázása könyörgésekkel
nekem már bejött hasonló óvodai helyzetben.

Azért nekem úgy tűnik, hogy manapság a válások 99%-ban szólnak a pénzről és 1%-ban a gyermek valódi hogylétéről, miközben mindenki 99%-ban beszél a gyermek hogylétéről és csak úgy mellesleg 1%-ban a pénzről.
Vagy tévednék?

Tisztelettel:Csecskedi Péter - Sárga Ember

Nem, nem téved, kedves Sárga Ember! Igaza van, sok esetben a pénz áll a középpontban. Szeretném, ha már nálam is így lenne egy kicsit. Így 5 hónap után, amikor még a családi pótlékot is a volt párom kapja( adminisztratíve még nem tudta rendezni a számlára utalást, de én hiszek, és biztosan meg fogom kapni). Éppen arról beszéltem, hogy pénzért nem szívesen pereskednék. Úgy jöttem el, hogy még a közösen szerzett bútorokat, berendezéseket sem hoztam, csak amit még én vittem oda. Mert sokkal többet veszítettünk, mint egy mosógép, vagy mosogató.
Volt egy kérdésem. De már nincs. Elhagyom az oldalt. 14 éves korom óta folyamatosan dolgozom, így végeztem el az egyetemet, és mondhatom, hogy viszonylag jó hírem van a saját szakmámban (talán ezért kaptam Pesten rögvest állást). De még senki nem sütötte rám, hogy felelőtlen, pénzszóró, élősködő és pénzéhes ember lennék. Az óvodával kapcsolatosan - ezek szerint feleslegesen - már többször elmondtam, hogy kényszer volt, és nem választás. Éppen a lakhelyünkhöz közeli ovikba nem vesznek fel. Az albérlet pedig lehet kb. 10 ezerrel kevesebb, de akkor vehetek bérletet, ami ugyanennyi. Én Budapestre nem felmenekültem, hanem itt kaptam azonnal új állást, új lehetőséget a boldogulásra. De nem magyarázkodom. Elég volt.
Attika! Az életünket az az apa tette tönkre, aki kihúzott alólunk otthont, családot, munkát. És az elmúlt 5 hónapban egyszer nem kérdezte meg: boldogultok?
Köszönöm Grád Andrásnak, Lisának és Pözüminek a segítő tanácsait, hozzászólásait!

galga

Kedves Fórumozók!
6 éves gyermekem hétfő óta az apukájánál van, szünidei kapcsolattartáson, két hétig. Korábbi tapasztalatokból kiindulva ("ez a szünidő csak az övé, ne zaklassam, hogy beszélni akarok a kisfiúval") exnek szóban az átadáskor jeleztem, hogy hívni fogom majd a kisfiút, 3-4 naponta, kora esti időpontokban, kértem vegye majd föl a telefont, szeretnék vele pár mondatot váltani. Már akkor is félvállról válaszolt, hogy nem fogja felvenni.
Tegnap és ma is hívtam, nem vette föl, hagytam hangüzenetet, kértem hívjanak vissza, de nem reagált. Azt gondolom, engem is megillet a telefonos kapcsolattartás arra az időre, amikor nála van a gyerkőc, vagy ezt önkényesen megtilthatja? Nem beszélve arról, hogy hiányzik, ez az első egy hetes távollét. Sajnos a volt férjemmel a kommunikációnk elmérgesedéséből adódóan azt sem tudom (rá sem mertem kérdezni), merre járhat, merre lehet a kisfiúval, bízom benne, jó helyen, jól van. De ebbe próbálok beletörődni, mert ha jól tudom, jogi úton úgysem követelhetem meg, tájékoztasson erről. A kapcsolattartás ügyében hétfőn tegyek bejelentést a gyámhivatalban, ha addig nem tudok vele beszélni? A dologhoz még hozzátartozik, hogy jogerősen magánlaksértés ügyében megrovásban részesítette a bíróság, ezt az ítéletet is vigyem be, vagy ez a két ügy nem nincs hatással egymásra? Két és fél év után reméltem már lezárul minden jogi ügyünk, de úgy látszik, ex-szel nem lehet másképp, csak hivatalosan, a hosszú jogi utakon, drágán, ügyvéddel, mert a szép szóból nem ért és nem is hajlandó kommunikálni.
köszönöm.

Kedves galga!
olvastam a hozzászólásod (engedd meg a tegeződést, egyidősek lehetünk), átérzem a helyzeted, talpra fogsz állni, vagy már talpra is álltál, de ez némi időt és főként kitartást igényel. a családi pótlékkal kapcsolatban, ha jól tudom elég egy nyilatkozatot tenni a hivatalban, hogy te neveled a gyerkőcöt, és hogy egyedülállóként, az még valamivel magasabb is. Nem kell róla válási papír, elég a bejelentés, most hirtelen nincs meg a telefonszám, ahol megadják a szükséges felvilágosítást, de a neten rá lehet keresni, a MÁK intézi. Legalább ezt kérd át, hogy te kapd. minden jót!
a jogászoknak -tisztelet a kivételnek - meg nézd el ezt a más modort (bár amit kaptál az tényleg kicsit erős volt), nap mint nap ilyen ügyekkel találkoznak, mint a miénk és néhány kérdés tényleg csak akkor tisztázódhat, ha kívülálló személy teszi föl, mert mi a fától nem látjuk az erdőt.
minden jót neked és az ötévesnek!
meshi

Köszönöm meshi! Ez tényleg segítség, mert azt gondoltam, hogy a volt páromnak kell nyilatkoznia, hogy már nem ő kéri a családi pótlékot. (Gondolom az elmúlt 5 hónapit azért majd utalja)Sajna ezek azok a dolgok, amikkel nem akartam erőszakoskodni, meg keménykedni, hogy valamiféle normális viszony maradhasson. De nem nagyon van mód tovább várni. Neked pedig sok erőt! Kirázott a hideg a hátamon, amikor olvastam, hogy akár napokig nem beszélhetsz a fiaddal.Ennél rosszabb nincs!!!

galga

Kedves Galga meg Meshi!

Mivel egyrészt bontós bíró voltam, másrészt a pszichológia a másoddiplomám, értem én ezt a "nem-beszélhetek-vele-egy-hétig" pánikot, de szeretném ha valahol legbelül belátnák, hogy egy jó szülőnek el kell tudnia engedni is a gyermekét. A felnőtté válás egy folyamat, ami nem 18 évesen kattan egyet, hanem napról napra alakul. Egy normális 5 éves gyermeknek az égvilágon semmi baja nem lesz, ha nem hívja fel az anyja 1 vagy 2 hétig. Azok a gyermekek szoktak később neurotikus felnőtté válni, akikbe mintegy beleplántálja valamelyik szülőjük, hogy soha ne érezze magát biztonságban, ha ő nincs mellette. Sokat lehet így ártani a gyereknek, merő jószándékból. Vagyis igazából ezekre a hívásokra nem a gyereknek van szüksége, hanem Önöknek, és ezzel jobb idejében szembesülni. (Aztán azzal, hogy a másik szülő mennyit tud beszélni, találkozni a gyermekkel.) Úgyhogy javaslom a gyerek nem hívogatását az 1-2 hetek alatt, az ő érdekében. Meg kell tanulnia megállni a lábán, apránként, most még csak az apjával, később majd egy táborban a sulival már egyedül is. Aki nem tud leválni a gyermekéről, apránként, már most elkezdve, az később pokollá teszi az életét, gondolom nem kell mesélnem a felnőtt gyerekükön nevetségesen csüngő megöregedett anyukákról, akik miatt a gyerek nem fog tudni megházasodni, vagy ha mégis, borítékolva a válás. És szeretném, ha értenék, hogy nem bántani szeretném Önöket, hanem idejében segíteni, mert az ember nem látja a saját fejét kívülről... Üdv:

Kedves Grád András!
köszönöm a válaszát, eléggé el is gondolkodtam rajta, érzéseim kettősek. Egyrészt felfogom, hogy el kell engedni a gyermekemet, hiszen neki is meg kell tanulnia a világot, és tudom min ment keresztül ő is az elmúlt két és fél év, mondhatnám viharos válása alatt, ami hamarabb ér(t)ő gyermekké tette. Sajnos nálunk a kapcsolattartásokba is csúszik "hiba", ami a volt férjemmel való nem-beszélünk politika eredménye. Tudom, ebben én is hibás vagyok, ketten jutottunk el idáig, és most a gyermek issza meg a levét.
A nem-veszem-föl-a-telefont-ha-hívod viselkedésben a volt férjem bosszúállását vélem felfedezni, nem pedig az Ön által leírt önállóvá nevelést.
A másik oldal, ami fölmerült bennem, hogy ha nekem jogom és kötelességem ezalatt a két hét alatt nem tartani a kapcsolatot a gyermekemmel, még telefonon sem, akkor ehhez joga és kötelessége van apukának is, mikor nálam van? Miben különbözök én tőle, miért tekintendő a nála töltött szünidő másnak, mint a nálam? Ha apuka fölhívhatja a gyermeket nálam, akkor engem miért korlátoz önkényesen? Mert én az anyja vagyok a másnemű gyermekemnek és feltételezhető, hogy magamhoz láncolom?
Így viszont a gyermek hite rendül meg bennem, mert elindulás előtt a lelkemre kötötte, hogy "Anya ugye felhívsz majd? Szoktál hiányozni, és akkor mindig arra gondolok, vajon mit csinálhatsz éppen?" És én megígértem neki, hogy néha felhívom, apuka jóvoltából még pár szót sem válthatok vele.

Most akkor kinek van igaza? Eltelnek a szünidők, fölnő a gyermek és sérült felnőtt lesz belőle, aki az szüleiben sem bízhat. Apja azt mondta, nem is hívtam, én azt mondom hogy hívtam, csak a szüleiben csalódik, ez sem egészséges, kinek higgyen, ő döntse el ezt a hatéves kis fejében?
meshi

Meshi, szeretnélek megerősíteni abban, hogy sorstárskánt nagyon megértelek, és becsülöm, hogy a helyzethez képest ilyen intelligensen viselkedsz!

Galga, kérlek írj egy elérhetőséget, szeretnék írni Neked.

Tisztelt Grád András! Megtenné, hogy a pár hozzászólással lentebb lévő kérdésemre válaszol? Nagy segítség lenne.

Köszönettel:

Pözümi

Tisztelt Tanár úr!
Nem általánosítottam és szerintem nem is voltam bántó, hanem az eddigi gyakorlati és élettapasztalataim alapján fogalmaztam meg "galga"-nak egy prejudikiális véleményt. ( A prejudikális jelzőt a metajuridikáta ellenpárjaként használom.) Szegény nővérem volt ebben a helyzetben, mint "galga" cca. 20 éve. Én finanszíroztam az ügyvédi hátteret és végig kisértem a folyamatot. Mind nővérem, mind gyermeke megsínylette, mert mint "galga" nem tudta sem sajátmaga sem a gyermeke megélhetését biztosítani.