Gyerektartás és láthatás

„Más: Egyébként voltam párommal ügyvédnél (tudom ez senkit nem érdekel), és olyan tanácsot és segítséget kaptunk, amit itt nem, még a közelében sem voltak az itteni válaszok. ”

a legrosszabb megbízott ügyvéd is jobb tanácsadó, mint a legjobb ismeretlen fórumozó, két okból:

• felelőssége van a tanácsok vonatkozásában (sőt, felelősségbiztosítása is ;) ez is hasznos lehet)
• jóval részletesebb ismeretekkel rendelkezik a kérdeses jogi helyzetből, mint amit egy másfél soros kérdés alapján ki lehet következtetni.

Egyébként persze lehet az is, hogy hazudik, vagy nem ért hozzá, sajnos ilyenre is van példa, de én az ön érdekében remélem a legjobbakat :)

T. Wasp!

"Kíváncsi vagyok, hogy a pénzéért milyen tartalmú tanácsot fog kapni."

• ha tudná, hogy milyet, meglepődne.

Üdv. G.

Kedves Bagira Tours!

Persze ez egy jogifórum, és nem az érzelmekről szól. :) Ezt látjuk.
Kitartást Neked Bagira Tours, és minden tiszteletem az olyan anyáknak, akik igenis a gyermek érdekeit nézik.
Más: Egyébként voltam párommal ügyvédnél (tudom ez senkit nem érdekel), és olyan tanácsot és segítséget kaptunk, amit itt nem, még a közelében sem voltak az itteni válaszok. De biztos az ügyvédünk nem mond igazat. :)

Üdv.: Gabriella

Katakomba:
:) honnan tudhatnánk?

Aranyos volt Bagira-Tours freudi elszólása: "megkérdőjelezik a szülői alkalmatlanságomat"!!!

Tehát lehet, hogy mégsem alkalmatlan??? :-)))

Kedves Bagira Tours,

Kezdjük az elejéről:

• nem kérdőjeleztük meg az ön szülői alkalmatlanságát,
• Nem tisztünk, és ezért nem védünk senkit. (kivéve talán a gyermek érdekeit)

(olvassa csak vissza a hozzászólásokat. Az azonban, hogy a tartalmukat magára vette, legalábbis elgondolkodtató kellene hogy legyen ön számára.)

A sérelmezett "nagyon-nagyon meg fogja szívni" valóban nem jogi tanács volt, és ebben igaza van. Ez ugyanis csak egy személyes vélemény Andrástól (amit viszont az ön hozzászólásai alapján én magam is osztok, ennek belátásához talán még András szakértelme sem nagyon kell).

Nem kell felháborodni, mivel mi csak elmondtuk, hogy mit válaszol az ön kérdésére a jog. Ha ez nem tetszik önnek, akkor tessék olyan válaszadóhoz fordulni a kérdéseivel, aki az hazug választ fog adni.

Sajnos ezen a fórumon érzésem szerint legfeljebb a teljesen laikusok között talál ilyent, ha az ő véleményükre akar hallgatni, akkor kívánok ehhez sok szerencsét.

Helyesebb lenne viszont, ha a fagylaltárus és a nőiruha készítő tanácsainak megfogadása helyett (honnan tudja, hogy a fórumozók jogászok?) megbízna egy ügyvédet - és ez az általában követendő. Kíváncsi vagyok, hogy a pénzéért milyen tartalmú tanácsot fog kapni.

Komolyan azt hiszi, hogy azért, mert ritkán látogatja az apa a gyermeket, meg fogják vonni tőle a kapcsolattartás jogát? Komolyan azt hiszi, hogy nem fognak rákérdezni a bíróságon arra, hogy "hogyan készíti fel a gyermeket a kapcsolattartásra?", "mit tesz a gyermeknek az apával való kapcsolatának a javulásááért?". Hogy a főiskola vagy egyetem alatt nem fog hiányozni a gyermeknek a tartásdíj?

de tényleg azt csinál, amit akar, ahogy én is így teszek.

Például ahhoz a fórumhozzászóláshoz írok véleményt, amelyikhez csak akarok. Ez van, jobb, ha beletörődik :)

Kedves Gabriella80.

Köszönöm hogy Ön legalább megértett és kiállt a véleményem mellett, ami a többi hozzászólásról nem mondható el.

Igazából ezt csak egy anyuka értheti meg aki hasonló helyzetben van, mert akinek gyereke sincs vagy olyan apuka mint az én esetemben attól ne is várjak mást.

Az biztos hogy soha többet nem fogok itt jogi tanácsot kérni mert itt túl sok a nagyokos és írkálják a hülyeségeiket. (Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge ne vegye magára.)

Üdvözlettel:

Bagira-Tours

Grád András és Wasp.

Mégis hogy jönnek ahhoz hogy megkérdőjelezzék a szülői alkalmatlanságomat?

Én egyedül maradtam egy 2 éves gyerekkel albérletben (6 éve), mert a drágalátos apuka egy idióta és otthagyott minket. Tisztességesen, becsületesen neveltem és nevelem a fiamat.

Védenek egy olyan embert akit nem is ismernek és azt "bántják" aki megtett a gyermekért mindent? Nem a gyerek érdekét szolgálja apuka védelme, mert apukának ott a lehetőség hogy láthatja a gyerekét és nem él vele mert minden más fontosabb neki mint hogy a gyerekével legyen. És maguk egy ilyen embert védenek?

És mi az hogy nagyon-nagyon megfogom szívni, maguk normálisak? Ez maguknak jogi tanács?

Én egyáltalán nem nevelem a gyereket az apja ellen, feléri már ésszel hogy az apja nem törődik vele és csak akkor viszi el amikor kedve szottyan (5-6 hetente).

Pontosan ettől károsodik a gyerek hogy az apja hülyének nézi és rángatja mint egy bábot és csak akkor viszi el mikor úgy tartja kedve.

Soha többet nem kérek itt tanácsot mert maguk az alkalmatlanok erre és nem én a szülői dolgokra. Jobban járnak ha nem írnak vissza mert nem teszik ki az ablakba amit válaszolnék.

Kedves András!

Nagyon köszönöm a gyors válaszát!

Minden jót kívánva,

Szatti

Kedves Szatti!

Amíg bíróság nem rendelkezik a gyermek elhelyezéséről és a kapcsolattartásról, bármelyik fél jogszerűen tarthatja magánál a gyermeket. Amennyiben valamelyik fél meggátolja a másik fél kapcsolattartását a gyermekkel, ez a nevelésre való alkalmatlanságának a legjobb bizonyítéka a perben. Üdvözlettel:

Tisztelt Fórumozók!

Segítségek kérnék az alábbi helyzetben:
10 éves házasság után Apuka válni szeretne. Anyuka is, de... feltételekkel, melyekre kitérek nemsokára.
A helyzet röviden:
2 kiskorú gyermek van (10 és 7 évesek). Az apával a kapcsolatuk jó, anyuka váltóműszakban dolgozik. A lakás közös tulajdon.
apuka ajánlata: lakást hagyja a gyerekek miatt anyukának (feltétel nélkül), és közösen megállapodnak fix összegű gyerektartásba (50ezer forint, ami nagyjából a bére 40%-át ki is teszi). Apukának van egy cége is, amiből szintén van bevétel (talán ez mellékes, nem tudom).
Szükség esetén a rezsi költségét is viseli apuka, aki költözne el már onnan.
Anyuka viszont azzal fenyegeti, hogy a gyermekek láthatását megvonja tőle.
Természetesen apuka tisztában van azzal, hogy a bírósági végzés nem tilthatja el tőle a gyerekeket (mert józan életű, gondoskodó, megbízható, stb, nem utolsó sorban a gyerekek nagyon szeretik), DE!, és ez lenne a kérdésem:

• mi a helyzet azon időszak alatt a láthatással, míg a keresetet beadja az egyik fél, és a bíróság ki nem mondja az ítéletet?

Nagyon köszönök minden hozzászólást!

„kérdezném, hogy ugyan miben fog a gyermek károsodni, ha nem akar egy olyan apával lenni, aki csak a láthatások töredékét szánja rá?”

ez egyrészt nem tipikus, és nem életszerű (hiszen azért viszik el a gyermeket, hogy vele legyenek)

másrészt, hogy választ is adjak (a saját nevemben, hiszen András nem állhat mindig ugrásra készen): ugyanazt a kárt szenvedi el a gyermek, ha megfosztják a kapcsolattartás nagy részét nem vele töltő apjától, mintha megfosztanák attól az anyjától, aki a hétköznapok csak töredékét fordítja rá.

A gyermeknek mindkét szülőre szüksége lenne, aki ezt nem látja be, annak kérdéses lehet a szülői szerep megértésével kapcsolatos véleménye.

A gyermekeknek nagyon fontos a tudat, hogy szeretik őket, és hogy akarnak velük találkozni. Az se számít, ha nem olyan tartalmas a kapcsolattartás, mint egy túra Disneyland-ben, vagy nem tanulnak annyit, mint a Révai Nagylexikon szorgalmas lapozgatásával, a lényeg, hogy folyamatosan tudatában legyenek annak, hogy két szülőjük van, akire számíthatnak.

Bármikor történhet az anyával valami. Nem megnyugtató a gondolat, hogy a gyermek akkor sem kallódik el? Nem jó tudni, hogy lesz, aki törődjön vele, mert szereti?

Érdemes ezeket megfontolni.

Tisztelt Grád András!

"A legjobban azonban sajnos a gyermek fog károsodni."

• Kérdezném, hogy ugyan miben fog a gyermek károsodni, ha nem akar egy olyan apával lenni, aki csak a láthatások töredékét szánja rá?

Üdvözlettel: Gabriella

Bólogatok, úgy is, mint másoddiplomás pszichológus. Kedves Asszonyom! Vagy megfogadja Wasp szavait, vagy nagyon-nagyon megszívja, ami előbb-utóbb következik. A legjobban azonban sajnos a gyermek fog károsodni.

A törvény a gyermek védelmét szolgálja, és nem azt, hogy valakinek jobb legyen, vagy valakin bosszút lehessen általa állni.

A gyermeknek pedig joga a szüleivel való kapcsolat tartása.

Megjegyzem, hogy abban az esetben, ha a szülő is törekszik a kapcsolattartásra, akkor ez érdeke is.

Az a gyermek, aki nem akar a különélő szülővel elmenni kapcsolattartásra, 10 esetből 9-szer a gondozó szülő befolyására teszi ezt - egyébként a jog értelmezése szerint az ilyen befolyásolás a gyermek nevelésére való alkalmatlanság egyik biztos jele.

Ha a gyermek idősebb lesz, és nem akarja tartani az apjával a kapcsolatot, akkor valóban nehéz lesz a helyzet. Hasonlóképpen nehéz, mintha nem akarna iskolába menni. Gondolom arra nézvést sincs ötlete, hogy azt a problémát hogyan tudná megoldani...

De vissza a témához: ha a kapcsolattartóval a nagykorúvá vált gyermek a kapcsolattartást folyamatosan visszautasítja, azzal több joghátránynak teszi ki magát, és ebből csak egy a tartásdíj csökkentése, vagy akár teljes megszüntetése.

A nagykorú gyermektől ugyanis már elvárható, hogy ne csak követeléseket támasszon, de ő maga is megfelelően - érdemesen - viselkedjen az őt eltartó szülővel szemben.

Egyetértek Veled és igazad is van.

Wasp és Kisokos

Köszönöm mindkettőtök válaszát.

Hát megvan a véleményem a törvényről, mert sok esetben nem foglalkoznak azzal hogy a gyerek mit akar. Vágjon jópofát akkor is ha nem akar menni az apjával, az meg röhög a markába hogy "akkor jövök amikor akarok a gyerek úgyis jön velem mert kénytelen". Így aztán éli világát, amikor kedve szottyan jön és méltóztatik egy napot a gyerekével tölteni. Utálom ezt az egészet.

Arra viszont kíváncsi leszek ha a gyerek nagyobb lesz akkor már én se tudok "ráparancsolni" hogy márpedig menned kell apáddal mert muszáj, már most megvan a véleménye az apjáról pedig még "csak" 9 éves és nem nevelem az apja ellen. Nagy már ahhoz hogy felérje ésszel hogy az apja mennyit törődik vele és remélem megkapja apuka a megérdemelt "büntetését" majd a fiától mert elhanyagolta.

Ez az én szerény véleményem az egészről. De nektek köszi a választ.

Wasp és Kisokos

Köszönöm mindkettőtök válaszát.

Hát megvan a véleményem a törvényről, mert sok esetben nem foglalkoznak azzal hogy a gyerek mit akar. Vágjon jópofát akkor is ha nem akar menni az apjával, az meg röhög a markába hogy "akkor jövök amikor akarok a gyerek úgyis jön velem mert kénytelen". Így aztán éli világát, amikor kedve szottyan jön és méltóztatik egy napot a gyerekével tölteni. Utálom ezt az egészet.

Arra viszont kíváncsi leszek ha a gyerek nagyobb lesz akkor már én se tudok "ráparancsolni" hogy márpedig menned kell apáddal mert muszáj, már most megvan a véleménye az apjáról pedig még "csak" 9 éves és nem nevelem az apja ellen. Nagy már ahhoz hogy felérje ésszel hogy az apja mennyit törődik vele és remélem megkapja apuka a megérdemelt "büntetését" majd a fiától mert elhanyagolta.

Ez az én szerény véleményem az egészről. De nektek köszi a választ.

Wasp,

Ok, képben vagyok, igazad van. :-)

kisokos

idéztem lenn a jogszabályt :)))

szerintem tudod te egyedül is értelmezni, csak arról van szó, hogy ezt elnézted. Velem is előfordul...

nem gond, idézem még egyszer:

„Az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, ha
1. az a kapcsolattartásra kötelezett miatt maradt el,
2. az a kapcsolattartásra jogosultnak fel nem róható okból maradt el, feltéve, hogy a kapcsolattartást szabályozó döntésben foglaltak szerint eleget tett előzetes értesítési kötelezettségének, illetve az előre nem látható akadályok felmerülését utólag igazolja.” ”(149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet)

arról van tehát szó, hogy a kapcsolattartást pótolni kell, ha nem a jogosultnak felróható az elmaradása.

A gyermek betegsége nem neki felróható. A saját betegsége sem. A kötelezett által szervezett más program sem.

Ugye, így már világos lett az értelmezés helyes módja?

Üdv, W.

Wasp,

„nem a jogosulti és a kötelezetti érdekkörökről van szó a kapcsolattartás meghiúsulásának tárgyában, hanem arról, hogy fennáll-e a felróhatóság a jogosulti oldalon.”

Vagyis, ha a jogosult beteg lesz, az neki nem felróható, tehát pótolni kell az elmaradt láthatást. Ha a gyermek beteg lesz, akkor mi történik? Gondolom a betegség sem neki, sem a gondozó szülőnek nem felróható, tehát nem áll meg, hogy a kötelezett miatt marad el a láthatás. Ergo pótolni sem kell.

Vagy mégis pótolni kell? Én úgy tudom, hogy igen...

Érzek itt egy kis logikai bukfencet.. de ha a jogszabály ezt, mondja, akkor ezt mondja. :-)) Köszönöm az infot.

Wasp,

Nem gondolom, hogy udvariatlan lettem volna azzal, hogy konkrét jogszabályi leírást kérek az általam felhozott körülményekre egy olyan ügyben, ami igen érzelemmentes! Főleg, mivel a kiragadott részlet nem fedte az egész valóságot.

Bagira-Tours

„Mi van olyankor ha a gyerek nem akar menni az apjával láthatáskor?”
semmi - attól még mennie kell.

„Lehet arra kötelezni hogy vigye rendesen vagy ha nem tudja „megoldani“ a 2 hetenkénti láthatást akkor hagyja békén a gyereket és szüntessük meg a láthatást”
Biztos, hogy nem lehetséges ez alapján.

Arra viszont sor kerülhet, hogy gyámhatósági, vagy bírósági eljárás során olyan láthatási szabályok legyenek meghatározva, amiket a jogosult majd várhatóan tartani is tud.

Amikor nincs kapcsolattartás, akkor egyébként nem köteles odaadni a gyermeket - jöjjön az apa kapcsolattartási időben.

Bagira,

kérni kell a gyh-tól a kapcsolattartás olyan újraszabályozását, amely megfelel a kialakult gyakorlatnak. Addig viszont menni kell.
Teljesen megszüntetni nem fogják a láthatást.

Sziasztok.

Mi van olyankor ha a gyerek nem akar menni az apjával láthatáskor?

9 éves a fiam, az apja össze-vissza viszi. Most például 5 hét után jelentkezett (2 hét helyett), azt se tudtuk él-e vagy hal-e.

Engem az zavar hogy nem rendszeres a láthatás (ő miatta) és a gyereket ezzel felzaklatja, mert mire "megszokja" hogy az apja nem érdeklődik iránta (se telefon, se sms, semmilyen formában) akkor váratlanul jelentkezik apuka 4-5 hét után (2 hét helyett) és a gyerek pattanjon azonnal mert apuka méltóztatik időt szánni rá és még örüljön is neki a gyerek.

(Persze ha hangot adok apukának a véleményemről minden vagyok csak jó nem.)

Lehet arra kötelezni hogy vigye rendesen vagy ha nem tudja "megoldani" a 2 hetenkénti láthatást akkor hagyja békén a gyereket és szüntessük meg a láthatást, mert legszívesebben ezt tenném.

Aki tud erre válaszolni azt megköszönném.