Gyerektartás és láthatás

deakba

A munkáltató köteles írásban elszámolni arról, hogy milyen jogcímen mikor mekkora összeget helyezett levonásba Párod mindenkori havi összjövedelméből. A levonás egyébként ügyvédi "bemondásra" nem megy, annak alapjául csakis bírósági végzés szolgálhat - ezt is csatolnia kell a munkáltatónak a kimutatáshoz.

T.díj visszamenőleg legfeljebb 6 hónapra érvényesíthető, kivéve ha a jogosult hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy a követeléstől tőle felróható okból nem maradt el.

Az esetleges késedelmes fizetések okán a tartozás bizonyára felgyülemlik, és lehet hogy a munkáltató a közelmúlt időszakában elkezdte azt is levonásba helyezni - arányosan.

De ha van is tartozás - részemről csak egy feltételezés -, előbb-utóbb csak lejár, és onnantól csupán a havi 25% kerülhet levonásba.

Szóval a Párod kérjen a munkáltatótól kimutatást, és egészen addig visszamenőleg, amikortól a cég elkezdte levonni a t.díj aktuális/esedékes összegeit.

Előfordulhat, hogy ebben a nagy levonási "hullámban" esetleg túl is teljesített a cég (...), és akkor meg a volt feleségtől kellene visszakövetelni amit netán jogtalanul felvett. (Ehelyett, az "egálig" a munkáltató pár hónapig kevesebbet vonna le a Párodtól.)

Javaslom előszőr is a munkáltatóval tisztázni a fentieket.

Külön írom: az hogy az ex felvagdosta az ereit stb. nem igazán tartozik ide...

Ellenben a kettőjük közti házastársi vagyonmegosztás dolgáról elő kellene venni a keletkezett papírokat: tisztázandó, hogy a váláskor forintosatva mekkora összegről mondott le a Párod a közös gyermek javára, és az MIKÉNT lett beépítve a mindenkor fizetendő t.díj összegébe.

Monalisa!
Olyan van hogy az egyik fél lemond a lakásról és akkor ennek függvényében fizet gyerektartást?
Nekem azt mondták hogy a tartásdíjba ilyen nem tartozik bele. Mert teszem azt lemondott a lakásról ez a pasi, és akkor nem kéne neki tartásdíjat fizetni?! csak mert ott hagyta a lakást? Bocsi de ezt nem értem :( mert eleve a tartásdíjba nem csak a gyerek szükségletei tartoznak, hanem pl az is hogy a gondozó szülő a lakást fenn tartja, a háztartást fenn tartja ilyenek. Vagy én tudom ennyire rosszul a dolgokat? :(

Igen, ha úgy egyeznek meg (...) hogy a lakás és/vagy ház őt megillető tulajdoni részéről A GYERMEK(EK) JAVÁRA történő ajándékozással lemond, akkor mentesül(het) a t.díj fizetésének kötelezetsége alól. Aztán mindenki maga számolja ki, hogy mennyi is az ingatlanból az őt megillető vagyonmegosztáskori összeg, valamint mennyi a jelenlegi - és vélhetően a jövőbeni - jövedelme, továbbá a gyermek(ek) életkorára figyelemmel várhatóan hány évig áll még fent a t.díj fizetésre való kötelezettsége.

Ha okés a dolog, akkor jogász elkészíti a vagyonátruházási okiratot, és azt jöváhagyásra meg kell küldeni a gyámhivatalnak - figyelemmel hogy a feleség a t.díjról NEM mondhat le, az nem az ő jövedelme, hanem a kiskorú mindenkori megélhetését hivatott nagyjából (...) biztosítani.

Tehát a gyermek kap vagyonrészt a továbbiakban megszünő t.díj helyett.

A bírósággal jóvá kell hagyatni a szerződést. Az ajándékozásra tekintettel illetéket kell a gyermeknek fizetnie, melyet lévén az anyja fizet majd ki helyette...

Az anya a gyermek tulajdonába került ingatlanrészt annak 18.éves koráig köteles megőrizni, vagyis nem adhatja el a lakást és/vagy a házat, ha mégis ezt szeretné, ismét kell a gyámhatóság előzetes engedélyezése, és a vagyoni értékrészt a megvásárlandó valami újba a gyermek nevére százalékosan bejegyeztetni kell.

Szóval nem lehetetlen, de elég körülményes.

Arról külön nem szóltam, hogy a t.díj megszünése okán az anya miből tartja majd el a gyermeket, valamint egymaga az ingatlant is fenntartani stb.

Jól kell másodjára férjhez menni vagy nyerni a lottón...

Akkor ez az a történet ha jól sejtem amikor a gyámhivatalnak is köze van a lakáshoz? és a gyámhivatal ugymond a gyerek érdekét képviseli, és ezért nem lehet eladni a lakást, mert a gyh. megvétozhatja?!
Az egyik ismerösöméknél ez volt, hogy a gyh nem engedte a lakást eladni ő volt a vagyonkezelő vagy mi.

Amit írtál az alapján érthető hogy ez a tartásdíjjal hogy van összefüggésbe. Köszi.

Ez a tartásdíjról lemondás is kicsit hülyeség számomra, mert a gondozó szülő nem mondhat le mert a gyereket megilleti, ugyanakkor a másik szülő meg csökkentgethet meg ilyenek, mert nem tud megélni a tartásdíj fizetése miatt. Közben meg a gondozó szülő a teljes fizetését a gyerekre fordítja a másik fél meg csak X %-át ez számomra nem ferr dolog. Mert azért valljuk be aki a gyereket gondozza, joval többet költ a gyerekre, néha magára semmit se, csak a gyereknek minden meglegyen, a különélő szülő meg éli az életét, költi a pénzt. Igaziból wasp hozzászólása se tetszett hogy a 25% az sok, és le kéne csökkentettni. Szerintem sok különélő szülő azt hiszi hogy az ex magára költi a pénzt, és biztos van ilyen is, de normálisan ennek ugy kéne müködni hogy a gyerekre költi, vagy neki teszi félre. Én pl igyekszem a gyereknek minél több pénzt félretenni, hogy majd valamivel el tudjon indulni hisz ez a pénz neki jár, ahogy te is írtad. Bocsi hogy hosszu monologot írtam. :)

Mint írtam: a gyermek tulajdonrészt kap az ingatlanból a t.díj helyében. És igen, a gyámhivatal vigyázza a nagykorúságáig azt.

Aztán bármennyire is kiszámolják a dolgokat, a gondozó szülőnél beáll egy esetleges munkahely elvesztés és/vagy tartós betegállomány stb., mindjárt nem tudja a gyereket is egymaga eltartani és a lakást/házat is üzemeltetni, nos ilyenkor a körülmények változására tekintettel kérheti a bíróságot, hogy a t.díj fizetés éledjen fel ismét... Az apára nézve krach.

Ami pedig a gondozó szülő és a külön élő szülő dolgát illeti, van itt a fórumon pro-és kontra bőven példa arra, hogy egyikük-másikuk szerint ki költ a gyerekre eleget vagy éppenséggel alig csak... Nincs két egyforma panaszbeírás.

A tartásra kötelezett személy és a gyermeket tényleg eltartó, gondozó személy megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett a tartási kötelezettségnek kiegyenlítéséül megfelelô vagyontárgyat (pénzösszeget) ad a jogosultnak. A bíróság azonban a tartásra kötelezettet ilyen megállapodás esetében is kötelezheti a gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelô tartásának biztosítása érdekében szükséges.
A Csjt. 65. §-a szerint a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges, a leszármazó és a testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.
A Csjt. 69/B. §-a úgy rendelkezik, hogy a gyermektartásdíjról a bíróság a szülôk megegyezésének hiányában dönt. A Csjt. 69/C. §-a értelmében pedig a gyermektartásdíjat a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülô jövedelmi és vagyoni viszonyaira, továbbá a szülôk háztartásában eltartott más - saját, illetôleg mostoha - gyermekre és a gyermek saját jövedelmére is tekintettel általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani.
A jogszabályok tehát rendelkeznek a tartási kötelezettség mértékérôl, ez azonban nem akadálya annak, hogy az érdekeltek e vonatkozásban a jogviszonyukat megállapodással rendezzék. Ez következik abból az elôbb említett szabályból, amely szerint a bíróság a gyermektartásdíj összegét megegyezés hiányában állapítja meg, továbbá a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdésébôl is, amely szerint a tartás mértékének megváltoztatását lehet kérni, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be.
A jogszabályok nem tiltják olyan tartalmú megállapodás létesítését sem, amely szerint a tartásra kötelezett a tartási kötelezettségének kiegyenlítéséül megfelelô vagyontárgyat (pénzösszeget) ad át a gyermeket ténylegesen eltartó, gondozó személynek a gyermek részére. Az ilyen megállapodás bírósági egyezségbe foglalható, de létrejöhet peren kívül is.
Ha a felek a megállapodásukat bírósági egyezségbe foglalják, a Ptk. 19. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság bírálja el, hogy a megállapodás megfelel-e a gyermek érdekének.
Ha a megállapodás peren kívül jön létre, érvényességéhez a Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
Ha a felek a megállapodásuk jóváhagyását a gyámhatóságtól nem kérték, per esetén a bíróság maga bírálja el, hogy a megállapodás a gyermek érdekének megfelel-e.
A bíróság érvényes megállapodás esetén is kötelezheti a tartásra kötelezett személyt a gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelô tartásának biztosítása érdekében szükséges.

deakba!

Azt mondtad reagálsz a kérdésekre, de nem válaszoltál Leonard 2 fontos kérdésére. Hogy mennyi idős volt a gyerek amikor külön költöztek a szülei, és hogy ki csalt meg kit. Nem tudom jogilag ez mennyire fontos, de az biztos hogy emberileg nagyon is!
Igazából az egészben azt sem értem, te hogy kerülsz a képbe? Félre ne érts! Nem sértegetni akarlak, de ha jól olvastalak, ti még nem vagytok házasok. Vagyis max élettárs vagy, de annak is azt hiszem csak 5 év együttélés után vannak jogai. Nem értem miért te intézed ezeket az ügyeket? Úgy beszélsz arról a férfiról mintha egy báb lenne, akit középen áll 2 nő harcában. Sőt talán nem is a ffi áll középen hanem a fizetése.
Azt sem értem, hogy ha a munkáltató vonja t.díjat, akkor miért az anyát akarod perelni? Be kell menni a munkáltatóhoz, és vinni az összes papírt és leegyeztetni, ha nagyon ragaszkodsz hozzá, vigyél magaddal ügyvédet! (bár tök felesleges) Az anya valószínűleg azért írt nekik, mert azt hitte/úgy tudta hogy elmaradás van. Ha alaptalan lett volna a kérése nem vontak volna le többet mint kell. Bár ez is sántít nekem, hogy mi az hogy 22 ezret hagytak meg az apának fizetésnek. Ilyet nem lehet csinálni! De ez legkevésbé az anya hibája. Azt mondod rossz a viszony köztetek, hát ha pereskedni akartok egy béna bérszámfejtő miatt, ahelyett hogy a munkáltatóval tisztáznátok az ügyet, akkor ne csodálkozz rajta!

Az, hogy a párod mit hagyott ott a feleségnek vagy mit nem, most már mellékes, mert ennek a válóperben lehetett (volna) szerepe. De mégis, ha felhoztad beszéljünk róla!
Azt írod, hogy közösen vették a lakást és hogy a ffi felújította. Itt nem mindegy, hogy ki-mennyi pénzt tett bele a lakás vásárlásba, esetleg ha hitelt is vettek fel, az mennyi volt (hiszen ezek szerint ha van hitel, akkor a lakással együtt az is az anya nyakán marad). Mivel a felújításkor együtt voltak, ezért gondolom a felújítás költségeit is közösen állták. De ha nem így van, akkor sem tudod utólag elkérni a befektetett pénzt, vagy lekaparni a festéket a falról. Otthagyta a lakást, tehát ez a téma ugrott.

A láthatás ügyében mégis fontos tudni mennyi idős a gyerek, mert ha jól tudom 3 éven alul nem köteles odaadni az anya. Nem volt túl szép dolog belekeverned azt hogy milyen idegállapotban volt az exfeleség a terhessége alatt, de az amiket írsz elárul pár (vélhető) tényt!
1.) Te még nem voltál terhes (vagy sikeresen megúsztad a vele járó érzelmi ingadozásokat)
2.) Valami miatt nagy nyomás alatt volt az anya (netán akkor mentek szét? a párod terhesen hagyta el a feleségét?)
3.) Mivel még nem telt el 2 év a válástól számítva, de te pontosan tudod hogy mennyit keresett korábban az apa, amikor még nem fizetett gyerektartást, ebből valószínűsíthető, hogy ti már akkor együtt voltatok (hiszen változó fizetésről beszéltél).
4.) Az előző 3 megállapítás alapján, és a habitusodat figyelembe véve az a gyanúm, hogy miattad váltak el!

Ha ez így van, ne csodálkozz, hogy az anya nem kedvel!
Ha nem így van, akkor bocsánat az egész fejtegetésért!

Összességében azt gondolom, hogy a törvény konkrét: akinek külön élő kiskorú gyereke van annak anyagilag gondoskodnia kell róla! Ez kötelezettség. A láthatás pedig jog. A jogról le lehet mondani, de a kötelezettségről nem. (Sérti az apa férfiúi önbecsülését, ha kevés pénzt visz haza? De az nem sérti, hogy a gyereken akartok spórolni?)
Az már más kérdés, hogy ha jól tudom a 25% a kiszabható maximum. Nem értem azt sem, hogy neked ezzel a 25%-kal van a bajod, vagy azzal hogy a munkáltató rosszul vonogat? Mert ha az utóbbi akkor azt javaslom, hogy hagyjátok a pert és tisztázzátok a bérszámfejtővel. A perben nem biztos hogy nyertek, mivel az, hogy ti új életet akartok kezdeni nem befolyásolja negatívan az életkörülményeiteket, sőt! Hiszen így a te fizetésed is a közös kasszába csorog!

Szerintem NYUGI! Beszéljetek higgadtan a munkáltatóval, várjátok meg míg lecseng a hátralék (ha van) úgy ahogy Monalisa1 is írta! Ha igazságtalannak érzed a váláskor történt vagyonmegosztást, akkor számolj utána! Ez egy lehetséges érv a bíróságon, de papírokkal kell alátámasztanod minden állításod! A bíróságon egyébként szerintem elég hülyén jönne ki, ha ott is te beszélnél a vőlegényed helyett. Engedd hogy ő mondja el a problémát!

Egyébként a saját lelki nyugalmad érdekében valahogy fel kellene dolgoznod ezt a helyzetet! Ahogy Leonard írta, olyan ffit választottatok akinek más felé is van kötelezettsége. Ezt fogadd el, és hagyd hogy ő intézze a dolgokat! Pl ne menj vele a láthatásokra (ezt már írtad hogy nem mész, ez jó, a későbbiekben se menj, de ne is várd őt pl a ház előtt hogy mikor jön már...) Igyekezz az anyagi helyzeteteket úgy intézni, hogy máshol tudjatok spórolni (ne a gyereken, mert az az 5% ami a 25 és a 20 között van nem olyan sok, hidd el, ha jól számolom havi 9 ezer forint?? ezért megéri ez a feszkó?) Szeressétek egymást, szülj neki közös gyereket, és éljetek boldogan!

u.i: Hosszúra sikerült a mondandóm, ha tévedtem volna valamiben amit leveleidből leszűrtem, akkor elnézést! Kívánom hogy mindenki számára megnyugtatóan oldódjon meg a problémátok!

Ilyen tartásdíjról lemondás volt az egyik koleganőmnél. Ott is egy gyerek volt (a váláskor 12 éves). A feleség egy autót kapott és cserébe lemondott a teljes tartásdíjról. Az autó váláskori árát vették számítási alapnak, és így kijött hogy az kb annyi mint amit összesen fizetne az apa, míg a fiú 18 nem lesz. Azt hiszem, hogy ez a megállapodás is peren kívüli volt.

Ilyen tartásdíjról lemondás volt az egyik koleganőmnél. Ott is egy gyerek volt (a váláskor 12 éves). A feleség egy autót kapott és cserébe lemondott a teljes tartásdíjról. Az autó váláskori árát vették számítási alapnak, és így kijött hogy az kb annyi mint amit összesen fizetne az apa, míg a fiú 18 nem lesz. Azt hiszem, hogy ez a megállapodás is peren kívüli volt.

Aghinessa:
megbocsáss, de csupa marhaságot írsz...

mi a "bolt " az anyának abban ha lemond a tartásdíjról, egyedül tartja el a gyereket, még illetéket is fizet?

45 évesen elviszi az infarktus és a gyerekek megöröklik az ő tulajdonrészét is. Komolyan nem értem.

mert ha még a nő kapná az ingatlanhányadot, annak fejében hogy a ő veszi át a férfi eltartási kötelezettségét, még megérteném. Természetesen akkor mndjuk később nem hivatkozhatna az életkörülményei megváltozására blabla....

de így???

A t.díjról való lemondás ellenében az anya a gyermek révén vagyontárgyhoz (pénzösszeghez) jut hozzá, mellyel bizonyos megszorításokkal gazdálkodhat, tervezhet - széles az egyéni lehetőségek tárháza.

Az apa is jól jár, mert hiába is az ingatlanból a tulajdonrésze, abból a gyermek(ek) miatt igazából egy garas annyit nem fog látni - legalább is belátható időn belül nem. Akkor meg "fizetésügyileg" legalább kötelezettség nélkül léphet tovább az életben.

Igaz, mint mindenben, mindkettőjük részéről nem kis kockázat van a dologban.

Ugyanakkor mint alant írtam: a következő házassággal jó partit kell csínálnia az anyának (...) és az új férj majd eltartja a "hozott" gyermeket, az ex-től meg "ölükbe pottyant" a vagyontárgy ill. a pénzösszeg - és itt jön ama bizonyos lehetőségek tárháza...

Lisall!

Az a bolt, hogy vannak apák és azoknak párjaik akiknek felesleges a gyerek, és ha az anya lemond a pénzről akkor a láthatás is valószínű elmarad. Mert ha olvasgatod a fórumot akkor az is világossá válik, hogy ezek az emberek azt hiszik hogy a gyerek láthatása és fizetése kb olyan lehet mint az állatkert. Ha fizet akkkor látni akarja a gyereket, ezt ők szolgáltatásnak veszik, és ebből a mentalitásból is látszik hogy a gyerek baromira mellékes számukra. Az anya viszont szereti a gyerekét, és az ő érdekeit nézi, nem szeretné tönkretenni azzal hogy odaadja azoknak az embereknek akik így állnak a gyerekhez. Igy inkább vállalja hogy egyedül oldja meg az anyagi gondokat ami a lakással és gyerekkel meg az élet egyéb dolgaival jár, és cserébe nem teszik tönkre a gyerekét. Olvasni itt a fórumon is olyat, ahol az apuka és a párja, lemondtak a láthatásról, bár fizetnek, de nekik fontos a gyerek és kiszálltak ebből a csatározásból. Na hát azt hiszem ilyen hozzáállás kéne, és egy olyan szabályozási lehetőség is hogy le lehessen mondani a tartásdíjról, ha vállalja a gondozó szülő az ezzel járó nehézségeket. Akárhogy állítják hogy a törvény a gyerek érdekeit nézi, ez nagyon nincs így, mert nem az a gyerek érdeke hogy pénzt kapjon, hanem hogy normális gyerekkora legyen, boldogan nöjön fel. De amig a törvény ilyen addig a gyerek ki van téve annak hogy a szülők vitáznak rajta, végig kell néznie/élnie ezt az egészet, és megfejelve a dolgot még kötelező jelleggel együtt is kell töltenie az időt azzal akivel nem akarja. Mert az is baromira a gyerek érdekét szolgálja hogy rendörség viszi el akkoris ha nem akar menni, ahhoz a különélő szülőhöz akiről nagyon pontosan tudja hogy hogyan áll hozzá. Ez abszolut nem a gyerekcentrikusságról szól. A gyerek látja hogy a gondozó szülő vagy a különélő szülő mit hogy generál körülötte, és ő ennek az áldozata. Szóval én nem tartom rossz dolognak hogy le lehessen mondani a tartásdíjról! És igenis létezik ilyen, hogy a szülők megállapodnak hogy mi miről mond le.

"az anya a gyermek révén vagyontárgyhoz (pénzösszeghez)jut"

nem jut hozzá, csak ha meghal a gyerek. GOndolom ez senkinek nem motoszkál a fejében. Eladni, pénzzé tenni nyilván nem hagyja a gyámhatóság.

Egyébként a gyerek jut tulajdonhoz, ami ingatlan esetén csak akkor hasznosítható ha nem abban lakik az anya a gyerekkel. (ilyenkor meg a férfinek nem bolt)

de oké, meggyözhetö vagyok lehetnek olyan élethelyzetek amikor ez racionális.......

_Wasp_!

Semmi gond, csak mondd meg azt is mi a marhaság...

Az egész levelem (2 kivétellel) feltételezéseken alapszik, amiket vagy megválaszol az érintett vagy nem. 2 "tényt" közöltem , és amellé is odaírtam hogy "ha jól tudom", azt hogy a gyereket 3 éves korig nem kötelező odaadni a láthatásokkor, és azt hogy a 25% a maximum. Ezek nem iagazak szerinted, vagy a feltevéseim? Netán ismered deakba-t, és tudod hogy mindenben tévedtem?

Amit írtam, az a személyes véleményem, ezt többször is kihangsúlyoztam. A vélemény pedig nem lehet hülyeség, max nem értesz egyet vele :)

A feleségnek a házasságból 1/2 tulajdoni része volt egy lakásban és/vagy cs.házban. Az apa a gyermek(ek)nek ajándékozza a saját tulajdoni részét, így t.díjat a továbbiakban nem kell fizetnie.

A gyermek kiskorú, de idővel kezdik kinőni a lakást stb. Az anya akként határoz, másik lakásba és/vagy máshová költöznek - ennek számtalan oka lehet. Előzetes gyámhatósági engedéllyel eladhatja az addigi otthonukat, de a gyermek tulajdoni arányát - vagyonrészét (pénzösszegét) megfelelő százalékos arányban "vinnie kell" annak a másik megvásárlásába.

Magyarázva: az addigi 2 szobás lakás fele-fele tulajdoni arányban volt az anya és a gyermek közt, most vásárlásra kerül pl. egy 3 szobás lakás, ahol a továbbiakban is fele-fel arányú a tulajdoni arány.)

Tehát az van, hogy "kisfiam az van amit én mondok neked" alapon mégis csak az anya rendelkezik az egész
ingatlannal mint annak esetleges mobilizálása- a gyermeket javát/érdekét is figyelembe véve.

Lissalnak írtam az utóbbi hozászólást.

„ti még nem vagytok házasok. Vagyis max élettárs vagy, de annak is azt hiszem csak 5 év együttélés után vannak jogai” tényszerű marhaság

„Azt sem értem, hogy ha a munkáltató vonja t.díjat, akkor miért az anyát akarod perelni? Be kell menni a munkáltatóhoz, és vinni az összes papírt és leegyeztetni, ha nagyon ragaszkodsz hozzá, vigyél magaddal ügyvédet! (bár tök felesleges)”
többszörösen marhaság.

„Mivel a felújításkor együtt voltak, ezért gondolom a felújítás költségeit is közösen állták. De ha nem így van, akkor sem tudod utólag elkérni a befektetett pénzt, vagy lekaparni a festéket a falról. Otthagyta a lakást, tehát ez a téma ugrott.”
ez sem feltétlen igaz....

„Összességében azt gondolom, hogy a törvény konkrét: akinek külön élő kiskorú gyereke van annak anyagilag gondoskodnia kell róla! Ez kötelezettség. A láthatás pedig jog.”
ez sem igaz.

„Az már más kérdés, hogy ha jól tudom a 25% a kiszabható maximum.”
nem jól tudod.

volt sok más is, de lusta vagyok másolgatni.
(A durván személyeskedő megjegyzésekről pedig egy szót sem ejtettem.)

Hmm érdekes, most sem mondasz semmi konkrétat, csak kimásoltad a mondataimat és mögéírtad hogy marhaság!

Ha rosszul tudok/írok valamit, és te tudod a jó "megfejtést", akkor kérlek írd le azt is! Erre van ez a fórum!

Tényleg nem kötözködni akarok! Csak tudni, hogy miben tévedtem.
Az élettársi kapcsolatnál valóban úgy tudtam, hogy bizonyított 5 évi vagyonközösség után van a feleknek olyan (anyagi követelésnek megfelelő, pl öröklés, vagy vagyonmegosztás) joguk egymás felé mint a házasoknak. De akkor sem lesz a különélő "mostohának" a gyerekhez semmi köze jogilag. Ha tévedek, javíts ki, ne csak lehülyézz! (nem sértődtem meg, csak szeretném tudni a valósat)

Nem értem miért nem jó az a javaslatom, hogy az anya perelése helyett, első körben tisztázzák a munkáltatóval a dolgot, hiszen (felszólításra vagy sem) ők vontak tévesen a pár szerint! Szerintem sokkal kisebb macera és kevesebb összeveszési faktor lenne így.

A gyermekkel kapcsolatos jogok, és kötelezettségek esetében sem írtad, hogy mi az igaz! És mi a max ha nem a 25%? (Az olyan esetekre vagyok kíváncsi ahol nem személyes megegyezés van, hanem a bíró szabja ki mint itt)

A levelem többi részével sem megbántani akartam deakba-t! Ezt többször hangsúlyoztam is!
Ő mesélt el személyes dolgokat az anyáról, és a gyerekneveléssel kapcsolatban, ám arra a kérdésre hogy menny idős a gyerek, és hogy mi/ki volt az oka a válásnak, (még) nem írt! (ezek nem az én kérdéseim voltak!) Mivel nincs sok esélye, hogy az ex kifejti itt a véleményét, a másik oldalt is kell kicsit képviselni. Átverés lenne, ha azt írnánk neki: menj nyugodtan perelni tuti hogy nyersz, ha egyszer nem ezt gondolom.
Deakba leveleiből szűrtem le a vitatott feltevéseket, melyekről valószínűleg sosem fog kiderülni az igazság. Ezért is felesleges rajta vitáznunk így ismeretlenül! Ő írta, hogy mindenki őket tartja rossznak. Érezhetően dühös, és valószínűleg utálja a párja volt feleségét (ami gondolom kölcsönös). Ez a helyzet nagyon kényes, sokkal jobb lenne mindenkinek (főleg a gyereknek) ha megnyugodnának a kedélyek. Ami megváltoztathatatlan, azt le kell fogadni, és nem hibásakat keresni a problámák miatt!
Tiszta szívből kívántam/kívánok nekik boldog életet és sok szerencsét az újrakezdéshez!

Részemről ennyi, "vita" lezárva. Ha "marhaságokat" írtam, akkor javítson ki aki biztosan tudja az okosságot! :)

nem gondolnám, hogy hülye vagy. Ha így tűnt volna, elnézést. Amire utaltam, csak annyi, hogy hülyeséget írtál. A teljesség igénye nélkül:

pl: „Tényleg nem kötözködni akarok! Csak tudni, hogy miben tévedtem. Az élettársi kapcsolatnál valóban úgy tudtam, hogy bizonyított 5 évi vagyonközösség után van a feleknek olyan (anyagi követelésnek megfelelő, pl öröklés, vagy vagyonmegosztás) joguk egymás felé mint a házasoknak.” én ilyen törvényről nem tudok.

„Nem értem miért nem jó az a javaslatom, hogy az anya perelése helyett, első körben tisztázzák a munkáltatóval a dolgot, hiszen (felszólításra vagy sem) ők vontak tévesen a pár szerint! Szerintem sokkal kisebb macera és kevesebb összeveszési faktor lenne így.”
Azért, mert az anyának volt jogalap nélküli gazdagodása, amit vissza kellene téríteni. ha viszont időközben elkölti akkor nehezebb a helyzet, mert a rosszhiszeműségnek/jóhiszeműségnek is szerepe lehet. (és az ügyvéd nem kell... már megbocsáss... nem a legjobb jogi vonatkozású tanács. Általában SOKKAL többe kerül, mint amit megspórol.)

„A gyermekkel kapcsolatos jogok, és kötelezettségek esetében sem írtad, hogy mi az igaz!” Hát úgy az egész... pl a kapcsolattartás nem csak jog, hanem kötelezettség is a példabeli apa részéről.

„És mi a max ha nem a 25%?” az 50% a teljes fizetésére vetítve. És ez is csak általában, láttam ettől eltérő ítéletet. A tartásdíj összegét csupán általában kell gyermekenként a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25 %-ában megállapítani, az eset körülményei azonban ennél alacsonyabb és magasabb mértékű gyermektartásdíj megállapítását egyaránt indokolhatják.

„Mivel nincs sok esélye, hogy az ex kifejti itt a véleményét, a másik oldalt is kell kicsit képviselni.” kezdetű gondolatmeneted - bevallom - zavart a legjobban. Összekeverted mgad a bíróval. az emberek ide tanácsért jönnek, és nem azért, hogy ítélkezzenek felettük. De hát ez egy fórum, szóval itt az általad leírt a kritikai hozzászólásoknak is helye lehet, úgyhogy ez részemről is csak egy szubjektív észrevétel.

OKé, elfogadom a véleményed, és köszi az észrevételeket!

Most már csak egy dolgot nem értek, hogy lehet az hogy a cég többet vont le mint kellett volna? Az ott ülő bérszámfejtők nem értenek ehhez? Mert gondolom volt egy érvényes bírósági végzés a válásról, és abban le van írva, hogy mikortól és mennyit kell vonni. Egyszer csak írt nekik az anya ügyvédje, hogy szerintük nem jól vonnak, és erre a cég elkezdte még jobban megcsapolni az apa fizuját. Itt én még mindig a munkáltatót tartom felelősnek, mert egy ilyen levélre nem kell egyből többet vonni, hanem megvizsgálni és utánaszámolni, és lehet az is a válasz hogy kösz, de jól fizettünk eddig ezért meg ezért... Szóval lehet hogy én vagyok nagyon naív, de nem látom benne az anya rosszhiszeműségét. És az hogy nem kell ügyvéd, azt a céggel való egyeztetésre gondoltam, nyilván nem a perre.

Bocs még egy dolog, az apának nem csak joga hanem törvényi kötelessége is a gyereket látogatni? Ez azért elég érdekesen hangzik. Mi van ha nem megy? Nem tud vagy nem akar?

ilyenkor a cég a tartozásért kvázi kezesként felel. Gondolhatod, hogy nem örülnek az ilyen ügyeknek.

„Bocs még egy dolog, az apának nem csak joga hanem törvényi kötelessége is a gyereket látogatni? Ez azért elég érdekesen hangzik. Mi van ha nem megy? Nem tud vagy nem akar?”
elvileg lehet végrehajtást kérni. meg még más következményei is lehgetnek...

Én is úgy tudom hogy bizonyos évhez van kötve amikor az élettársi kapcsolatban szinte olyan mint a házasság, mármint tulajdont érintő dolgokat illetően. Anno a suliba volt erről szó, és nekem is az 5 év rémlik. De végülis ez nem is fontos, mert ha házastársak lennének akkor se lenne köze a gyerekhez. Még láthatásokra se mehet, ez valamelyik törvénybe benn van hogy kik mehetnek a különélő szülők helyett, és hát eléggé a végén kullog a házastárs.
Monalisa tök jól leírta a munkáltató és a több tartásdíj vonását. És miután eléggé nagy cégről van szó, így kicsi az esélye hogy holmi ex feleségek leveleinek, fenyegetéseinek bedöljenek, kell hogy legyen jogászuk. Igy megint csak Monalisara hivatkozva, ha jogtalan lett volna a követelése az exnek akkor nem kapott volna pénzt. Ha igen akkor is mindenképp a munkáltató hibázott, miután ha jól emlékszem ő vonja a pénzt a bérből, így mást nem terhel felelősség a kifizetések miatt, tényleg a exet beperelni badarság. ÉS ahogy lentebb is lett írva, a gyerekre jár a pénz, ugyhogy mindenképp ugy gondolom hogy az anya ebben az esetben csak jogosan kérte az elmaradásokat, és a gyerek érdekét nézte, elnézést hogy nem a különélő szülő megélhetését. Én ugy gondolom hogy elmaradások voltak, ha a munkáltató fizetett, és ennek fényébe, azért felmerül a kérdés, hogy az elmaradás okozta hiányokat az anyának valahogy meg kellett oldani, mert ugye azt nem mondhatja a számla fizetéskor vagy a gyereknek ha kell kaja hogy most nincs pénz de majd utolag kárpotollak.
Mindezek csak találgatások, mert a valós dolgokat tényleg nem tudjuk.
Ugyanez vonatkozik a lakás otthagyására is, mert ezt se tudjuk hogy történt, de az azért furi lenne hogy közösen vették, de csak az egyik fél ujjítja fel fullosan.
Tartásdíjnál a törvény ugy fogalmaz hogy átlagos jövedelem 15-25% kell megállapítani, de ennél többet nem is szoktak, ha igen az is ritka. És mint a lentebbi példák is mutatják a 25%-ot is sokalják a különélő szülők, ami számomra azért röhej, mert ha együtt lakna a gyerekkel joval többet költene rá.
A kapcsolattartás igen kötelesség, nekem mindig azt mondta az ügyvéd váláskor hogy nem lehet a különélő szülőt kényszeríteni/ kötelezni, hogy járjon a gyerekhez, ha akar megy ha akar nem megy. Vagy él ezzel a jogával vagy nem.
Még egy dolog, hogy Wasp mint férfi és mint apa látja a dolgokat, mi meg mint nők. Szerintem tök reális dolgokat írt Aghinessa, nekem is ezek a gondolatok jutottak eszembe, mert elég kesze kusza amit Deakba irogatott.

Wasp!

Szerinted nem egyszerübb ha peren kivül oldják meg a munkáltatóval a dolgot? és így nem kell a kamatokat is megfizetni és az ex pénztárcáját még jobban megcsonkítani?
És mint ahogy írtad is, a munkáltató kezesként felel, nem fog holmi levelekre ill. fenyegetéskre pont emiatt a fontos tény miatt reagálni ha nem jogos. De lehet én is naiv vagyok, és hiszem hogy egy eléggé nagy cégnek van jogásza, meg egyéb szakembere.

látom, hogy nem értitek.

a jogalap nélküli gazdagodás az ex oldalán állt fenn. tehát ha a munkáltatótól lesz (peres úton) követelve, akkor ő úgyis kapásból perbehívja az exet, és neki se szolgálja majd az érdekét az esetleges csalás/okirathamisítás bebizonyosodása. (mert máshogy hogyan kaphatna meg "bemondásra" levonást? Valami olyant kellett írnia, hogy pl ilyen olyan ítélet rendelkezik az ügyben. Puff, ha ez hazugság, mehet is a mama a börtönbe.(mint ultimate lehetőség). No, mit gondoltok, jó lenne ez valakinek? Hát nem egyszerűbb attól elkérni a jogtalanul lenyúlt pénzt, akihez került?)

más. peren kívül miért fizetne a munkáltató? MAx úgy, hogy ezzel párhuzamosan visszakövetelné az összeget a felvevőtől. És megint visszajutottunk a kályhához.

„nem lehet különélő szülőt kényszeríteni, hogy tartsa a kapcsolatot a gyermekével” de lehet. csak nem szoktak ilyent csinálni a gyermekkel együttélő szülők, mert - tisztelet a kevés kivételnek - a kapcsolattartást csak az életük felesleges megzavarásának tartják, ami a különélő szülőn kívül senkinek sem jó.

Kali: „Mindezek csak találgatások, mert a valós dolgokat tényleg nem tudjuk. Ugyanez vonatkozik a lakás otthagyására is,”
pontosan. olyan dolgokról mondtok véleményt, amiről fogalmatok sem lehet. Miért nem tiszteljük meg a kérdezőt azzal, hogy legalább feltételes módban elhisszük amit írt?

kapásból - ismeretlenül lehazugozni valakit nem egy finom dolog.