Gyerektartás mértéke

Ellenszenves az a jelenség ha egy anya mint már penzerinek irtam "megvonatom a láthatást és úgy rendelkeztem hogy nem viheti a nagyszülőkhöz" alapon neveli a gyerekeket.
Nekem sajnálom nem meggyőző hogy az apa olyan amilyennek le van írva. Ha a gyerekeket bántaná azzal kezdte volna penzeri. Nyilván erről nincs szó. Megoldás pedig van, mégpedig penzeri kezében, ha jól átgondolja a dolgokat rá fog jönni.

Ugy látom hagyd meg mások méltóságát, jobb lesz........... Róllad is lehetne véleményt mondani, elmaraztalni.

Õszintén sajnálom a volt feleségedet, és mostmár megértem.

Apa méltosága is fontos. Az ő méltóságárol sem szabad megfeledkezni.

Biztosan megvan az oka az exednek arra, hogy így viselkedjen veled. Nem minden ugy van, egészen biztos, ahogyan te beállítod. Csak a "nekemjár" vezérel, és bárkit eltiporsz. Sajnálom szegényt, kíváncsi lennék az ő verziójára is.

Biztosan igazad van. A kiváncsiságodat sajnos nem tudom kielégíteni.

Jesszusom.... Miért veszekedtek?
Csak megjegyzem, hogy minden láthatásnál 1000 km-t utazom. Szombat reggel 9-re megyek, vasárnap este 18-ra viszem vissza a gyereket. Az anyagi oldaláról inkább nem is beszélek, csak kérdezem, hogy ki mennyivel menne ilyenkor az autópályán...?

Szörnyen élénk itt mindenkinek a fantáziája. Autópálya??? Honnan tudtok ti mindent. A képzelet ereje.... Atyám. Aki nem biztos valamiben, csak feltételezi, hogy a fenébe mondhat véleményt??

Kissember részvétem az ezer kilóméterért amit letiporsz rendszeresen. Vigyázz magadra és másokra. De a gyerekkel jó, ugyye? Remélem és kivánom neked, hogy nagyon jó legyen vele.

Nem véleményt mondtam bocs... Elmondtam hogy nálam mi a helyzet és egy kérdést tettem fel: "ki mennyivel menne..." Meg még egyet: "miért veszekedtek?" Számomra egyértelmű, hogy mit írtam.

Kösz pappa. Neked is hasonló jókat. A gyerekkel tényleg jó, csak olyan rövid az idő.

Igen. Köszönöm. Ez az érthetetlen igazságtalanság hogy eleve rövid időt tölthetünk hatóságilag a gyerekeinkkel. Ki a bánat találta ezt ki és milyen elvi alapon? Bármit megtennék hogy megváltozzon a szemlélet. Nekünk nincs lelkünk mert nem írjuk tele a kiskegyedet pszichológiai sirámainkkal. Ahogy mondják rossz a sajtónk.

Pappa ezt már többen is leírtuk hogy miért lehet ez így. Társadalmi beidegződés, meg bírói gyakorlat, meg íratlan törvények, meg szokásjog meg hasonlók. Nem nagyon lehet tenni ellene szerintem:( A láthatási idővel kapcsolatban csak annyit, hogy a másik félnél is ennyi lenne a láthatás ideje, csak neki sokkal több az esélye hogy nála helyezzék el a gyereket. Adhatna a bíróság több időt ha nagyon akarna, itt van pl. a korlátlan láthatás vagy a közös felügyelet de ez ritka mint a fehér holló. De én ezzel se érnék sokat ha ilyen a távolság.
Különben van ebben a hétvégi láthatásban igazság ha belegondolsz, egy átlagos ember dolgozik majdnem estig pénteken és a gyerek is suliba van vagy szakkörre jár vagy akár úszni a sulival. Nyilván nehéz lenne sablonszerűen azt mondani a bíróságnak hogy péntek du. 4-től legyena láthatás mert minden második szülő meg sem tudná oldani. De szerintem ezt is esetileg kellene elbírálni, nem pedig adni a szokásos időt és le van tudva a dolog ezzel.

Vagy: ez egy ötlet: ha már automatikusan standardizálva döntenek akkor adják pontosan a fele időt és akkor megoldják a szülők úgy ahogy tudják. A jogban dolgozó anyapárti garniturától nem várható hogy esetileg bíráljon.
Én mindenesetre ezt fogom javasolni a volt nejemnek ha olyan lesz a helyzet mert ennél jobbat nem tudok kitalálni a gyerek számára. Nálunk szerencsére nincs nagy távolságról szó.

pappa nem tudom hogy mi lenne a jó bevallom. Egy dolog a fontos, a két szülő elválik mert nem értik meg egymást. Szerinted mitől értenék meg egymást válás után? Drukkolok persze, de a bírói döntést de leginkánnb az indoklását látva beláttam, hogy ez egy szélmalomharc. Azért ettől még mindent megteszek amit lehet, ha másért nem is, legalább a lelkiismeretemért. Szerintem vedd így a dolgot Te is, tudod széllel szembe csak az... legalább még ez megy:))

Hogy lelkizzek én is: tudjátok milyen jó érzés amikor a gyerek jól bekajál a főztödből és érzed hogy nyugodt és biztonságban érzi magát veled és tudja hogy bármit kimondhat nem lesz érte szidva és nem fogsz feszülni és nincsenek tabuk akármit mondhat. Apa vagy és te ezt tudod adni mint ahogy az Apád is ezt adta neked. A biztonságot. Aki bizony elvált anya szemmel szörnyeteg lehetett volna mert megverte a pimaszkodó szomszéd Jóskát 30 évvel ezelőtt és biztos gyorsan hajtott volna ha lett volna neki mivel. De Édesanyád nem elvált hanem szeretett mindannyiotokat és dolgozott és ettől boldog volt. Öregasszony, okos öregasszony. De ez már más történet, sajnos más világ amikor a férfi és nő szerepek tiszták voltak. Most buta harc van és senki nem ért semmit: rámennek a gyerekeink!

Kissember nem tudom én sem hogy mi lenne jó de ez így nem jó a gyerekeknek ahogy van. Jó, ne értsék meg egymást a válás után, ne is várja el ezt senki. Ha már az egyik fél nem ért, akkor nincs mit ezen feszülni. De ne adjunk az anya kezébe jogosítványokat, ne érezhesse úgy az apa, hogy ez az egész szélmalomharc. Kissember én nem ismerem a te bírói indokláásodat, de látatlanban azt mondom, hogy vicc. Ami nem vicc az a te lelkiismereted mert te is azt adod a gyerekednek, hogy legyen neki is lelkiismerete és bármilyen is volt az én Édesapám (verekedett az ellenségeivel szentigaz) mégis tőle kaptam a lelkiismeretemet és a bátorságomat amit továbbadok a fiamnak ami értékesebb bárminél. Most, ebben az éles helyztetben váltak világossá ezek a dolgok. Tudod én nem kivánom a fiamnak ha lesznek gyerekei így kinlodjon értük mint én. Én ezt most akarom megelőzni valahogy példamutatással. És közben élnünk kell viszonylag boldogan neked is, nekem is, hogy bírjuk. Hogy menjen a bolt és neked is meglegyen az ezer kilóméterre az üzemanyag hogy eltölthess másfél rövid napot a gyerekeddel.

Pappa sajnos ez van, ebbe kell beletörődni vagy próbálkozni szüntelenül. Az én esetem nem a szokásos: anya apa elválnak, aztán bírói gyakorlatból két alkalmas szülő között az anyánál hagyják a gyereket, Nálunk azért ezer más dolog fontos lenne, csak éppen nem foglalkoznak vele kellőképpen. A mi esetünkben aztán már tényleg minden volt, rendőrség többször, vámellenőrzés, 2 feljelentés, láthatás korlátozása több hónapon keresztül, gyermekjóléti, nevelési tanácsadó, gyámhivatal. Az anya pszichiátriai kezelt, rokkantnyugdíjas és még sorolhatnám, de leírtam nagyjából az összeset már a fórumon.
A bírói végzés nem végleges gyermekelhelyezésről szólt, hanem ideiglenes intézkedésről csak amiben végülis engedélyezték a láthatásom, úgyhogy a mérkőzés még csak most kezdődik bár már egy éve tart.
Arról a dologról, meg hogy az apáink milyenek voltak, hát olyanok amit az élet és a szükség kínált. Hivatkoznak mindig a francos jogra, hogy aszerint kell élni meg nem szabad öntörvényűnek lenni, meg már katonaság sincs ami kicsi kis tartást adna fiainknak. Az iskolában szólni kell a tanítónéninek ha bántanak és nem szabad visszaütni. Na így lesznek majd szép lassan elférfiasodott Nők és elnőiesedett férfiak, aztán majd nyalogathatjuk a sebeinket, hogy minden férfi elszalad ha meglát egy lapátot, mondván hogy Õ ezt nem tanulta. Úgyhogy a hozzáállás nem csak a hivatalok és a bíróság hibája, hanem össztársadalmi problámának az eredménye. Úgyhogy hiáyozni fog az apakép fiaink számára szerintem.

Amióta itt jártam jól elszabadultak az indulatok.

Penzeri: olvasd vissza Te amit irtál. A lényege az volt, hogy a pasi csak fizessen, mert egy agressziv ördög, Te vagy az angyal, aki mindent megtett a gyerekeiért, és most szeretnéd az agressziv ördög kapcsolattartási jogát megvonatni, a tartásdijat felemeltetni, nehogy az apa véletlenül is elvigye a gyerekeket külföldre, netán az ő szüleihez. Ezen nincs mit szépiteni utólag. Épp Te irtad, hogy: "No én ezt a topikot ezennel itthagyom, mert úgy tűnik a végén én leszek a bűnöző! " mi ez, ha nem megfutamodás. A célom pedig épp az volt, hogy ne tedd, olvasd el mások hozzászólását is, maradj itt és tanulj, ahogy én is tettem, hiszen tanulni legjobban az érintettektől lehet. Lásd, hogy mit érez egy apa, amikor elvesziti a gyerekét, és lásd, hogy mit érez a gyereked, amiről esetleg neked nem beszél, mert nem mer. Vagy azért, mert retorziótól tart, vagy azért, mert nem akar megbántani.

Te meg vagy győződve arról, hogy mindent jól csinálsz, de ez nem igy van. Dr. Grád András irta a félrelépők kézikönyvében: "E téren is nagyon sok múlik a felek emberi intelligenciáján. Amennyiben a másikban kizárólag esküdt ellenségüket képesek látni, aki biztosan nem is szereti igazán a gyermeket és csak azért akarja, hogy a biróság nála helyezze el, hogy ezzel is őket bosszantsa, ez reménytelen zsákutca. Az effajta h ozzáállás legfeljebb arra jó, hogy tartósítsa a háborúskodást, és a gyerek nagykorúságáig egymást érjék a különféle ezzel kapcsolatos perek. Sajnos rengeteg ember ennek ellenére gy jár el, abban a téves feltevésben, hogy ők azok a kivételek, akik nem egy másik emberrel, hanem a sátánnal kötötték össze az életüket, és akitől a gyermeket bármi áron meg kell óvniuk. Eközben sikerrel győzik meg magukat arról, hogy mindez kizárólag a gyermek érdekében történik, h olott ha egy pillanatra őszinték lennének magukhoz, rájönnének, hogy a háttérben igazából mindössze kicsinyes bosszú áll. Az ilyen állandósult háborúskodás mindent inkább szolgál, mint a gyermek érdekét, akinek két szerető szülőre lenne szüksége, nem pedig egy gyűlölködőre."

Sajnos a nők nagy része úgy képzeli, hogy a gyerek vagy az övé, vagy a pasié. Az a verzió, ami a pasik nagy részénél tapasztalható, miszerint a gyereknek két szülője van, csak nem élnek együtt, valahogy sehogysem fér a fejükbe.

Judit67: nő vagyok, és van gyermekem, igaz nem lány, hanem fiú. Nem figyeltél, nem azt irtam, miért szültél gyermeket. Azt irtam, hogy Te választottad a gyermeked apját, tehát tudomásul kell venned, hogy élete végéig a gyermeked apja marad, és gyermeked számára mindig ő marad a vér szerinti apa, akkor is, ha már nem fog élni. A lényeg tehát, hogy mivel ilyen férfit választottál amilyen, ezzel kell együtt élned, akkor is, ha nem tetszik, mert soha nem fogod tudni ezt a helyzetet megváltoztatni, akkor sem, ha utólag nem tetszik, mert nem tudod visszacsinálni, nem tudod a fogantatást meg nem történtté tenni. Te is ott voltál, Te is benne voltál. Vagy akkor kellett volna jobban meggondolnod, vagy most kell tudomásulvenned, hogy volt egy rossz döntésed, ami az egész életedre kihat. Attól pedig, hogy a pasi neked nem felelt meg, a gyerekednek még az apja, és apának adott esetben még lehet nagyon is alkalmas.

És még valami. A pasi vagy ilyen volt, amikor választottad, akkor egyértelműen Te is hibás vagy, vagy melletted lett ilyen, és akkor Te is hibás vagy. Nyilván ő is hibás, hiszen lehetne másmilyen is. Ezt ketten hoztátok össze, nem ő egyedül. Egy kedves, rendes, szerető feleség mellett többnyire nem válnak a férfiak ördöggé.

obsitos: a nehéz helyzetbe került anyák maguk is igen keményen "megdolgoztak" azért, hogy ebbe a helyzetbe kerüljenek. Nem szép dolog csak a pasit rossznak beállitani azzal, hogy a pasi az ördög, ők meg az angyalok. Az ördög és az angyal ugyanis találkozhat egymással, de a legritkább esetben kötnek egymással házasságot, és nemzenek közös utódot.

Penzeri jogi segitséget kért, ez igaz, de nem értek egyet azzal, hogy ha egy nő ahhoz kér jogi segitséget, hogy a pasit levágja, a gyerekétől elzárja, akkor azt meg is kapja. Azt gondolom, hogy épp azért vagyok itt, hogy az ilyen szemléletet megváltoztassam, és ráébresszem, hogy amit most csinál, annál rosszabbat a gyerekével nem tud tenni.

140-nel is lehet biztonságosan vezetni, és 50-nel is lehet úgy, hogy belehalhatsz. Egyik ügyben például az anya folyamatosan azt kifogásolta, hogy a pasi szerinte nem biztonságosan vezet. Ehhez képest a pasinak sosem volt balesete, a nőnek háromszor, abból kétszer a gyerek is a kocsiban ült, és az egyik alkalommal meg is sérült. Ha valaki ilyen sürün karambolózik, az azt hiszem kevésbé alkalmas arra, hogy a gyerekkel kocsiba üljön, még akkor is, ha csak 50-nel megy.

Egyébiránt ráadásul amiket irsz, azoknak semmi alapja nincs, penzeri egyetlen egyszer sem irta, hogy az apa agressziv lenne a gyerekeivel.

Damned: lehet aggódni. Ez természetes is. A gond akkor van, ha ez tullép egy határon, ha már a gyerekek is érzékelik, ha már korlátozza is a gyerekeket vagy az apjukat. Egyetlen módon tudta volna a gyerekeit megóvni, ha meg sem szüli őket. Mert amint megszületnek, bármikor baj érheti őket akkor is, ha bezárkóznak a szobába és ki sem mennek. Ezen felül ha valaki kamiont vezet, nyilvánvalóan tudja, hogy egy kisebb autó nem védi meg. Nem gondolnám, hogy egy barkasban a gyerekek kevésbé lennének veszélyben, sőt... Az, hogy penzeri pontosan mit mond el, egy dolog. Nyilvánvalóan az ő szemszögéből igaz is. Ezért kapott jogi tanácsot is arra vonatkozóan, hogy igenis emeltesse fel nyugodtan a tartásdijat, ezzel semmi gond. De a kapcsolattartás más téma. Amiket irt, azok nem arról szóltak, hogy olyan nagyon oda akarja adni a gyereket (mintha a gyerekek tárgyak lennének). Én azt gondolom, hogy nem penzeri dolga eldönteni, hogy a gyermekek mikor vannak az apjukkal. Ha egyszer ettől a férfitől gyerekeket szült, akkor ennek a férfinak ugyanannyi időt van joga a gyermekeivel tölteni, mint amennyit penzeri tölthet velük. Ez lenne a gyermekek szempontjából a legelőnyösebb felállás. Az, hogy az apa kamionos és nem mindig tud menni, megint egy dolog. Tudomásul kell venni, és akkor biztositani a kapcsolattartást, amikor az apa tud vele élni. Ez szolgálja a gyerekek érdekét, és nem az, hogy játszadozik egy anya azzal, hogy megkapod-nem kapod. Mint az óvodában. Nem adom a játékot, mert az enyém.

Egyébként meg az apa is aggódik. Például pont attól, hogy egy anya mindentől félti a gyereket, a gyerek pedig ezzel megtanulja, hogy mindentől félnie kell, és rettegésben éli le az életét. Nem hinném, hogy ez a jobb megoldás. Egy pasi mindig életre neveli a gyermekét, racionálisan, annak figyelembevételével, hogy ha ő nem lenne, akkor is megálljon a gyermeke a lábán. A nők többsége nem ilyen, babusgatja, tulvédi a gyereket és eszébe sem jut, hogy ő is meghalhat, mint ahogy penzeri ki is jelentette. Eszében sincs meghalni, még fiatal. Ez biztos igaz. De a halál nem válogat, balesetek, betegségek vannak és mindig is lesznek. És ha egyik napról a másikra a gyermekei egyedül maradnak, kérdéses, hogy mi lesz akkor velük, ha az apjukkal nincs, vagy nem jó a kapcsolatuk.

Természetesen mindenkiről lehet véleményt mondani, és ahány vélemény, annyiféle. De épp az, hogy az ember véleményt mond, a másik meghallgatja, alkalmas arra, hogy befolyásolja másoknak a saját magukról vagy másokról kialakitott véleményét. Minél nagyobb a véleménykülönbség, annál inkább alkalmas arra, hogy megvitassák.

Én eddig még mindenkitől tanultam - ha mást nem, akkor legalább azt, hogy igy nem csinálnám.

„Biztosan megvan az oka az exednek arra, hogy így viselkedjen veled. Nem minden ugy van, egészen biztos, ahogyan te beállítod”
- ezzel látod egyetértek, és ez mindenki esetére áll, tehát penzeriére is. Mindig minden két emberen mulik. Nem mondom, hogy a pasi nem hibás, csak azt, hogy a nő is az, tehát kettőjüknek kell a dolgokat rendezni. A csak a „nekemjár” többnyire a nők vezérfonala. Nekik jár a vagyon, a gyerek, a tartásdij, az asszonytartás. Nem emlékszem, hogy valaha hallottam volna olyat, hogy a pasi házastársi tartást igényelt volna.

Kiváncsi lennék például, hogy melyik nő csinálná végig, hogy kéthetente két órát láthatja a gyermekét az ország másik végében, és 4 éven keresztül minden alkalommal ott van ugy, hogy közben a gyereket meg nem kapja meg, még a két órára sem. De tudok olyan pasiról, aki végigcsinálta.

„Vagy: ez egy ötlet: ha már automatikusan standardizálva döntenek akkor adják pontosan a fele időt és akkor megoldják a szülők úgy ahogy tudják. A jogban dolgozó anyapárti garniturától nem várható hogy esetileg bíráljon.
Én mindenesetre ezt fogom javasolni a volt nejemnek ha olyan lesz a helyzet mert ennél jobbat nem tudok kitalálni a gyerek számára. Nálunk szerencsére nincs nagy távolságról szó. ” Ezzel egyetértek. Eleve ennek kellett volna lennie az alapállásnak már régóta. Szerencsére ezt benyujtottam jogszabálymódositási javaslatként, és tudomásom szerint el is fogadták, bevették a tervezetbe. Az alapállás tehát az lesz, hogy a különélő szülő felügyeleti joga nem fog szünetelni, közös szülői felügyelet lesz, és egy hét az egyik, egy hét a másik szülőnél.

Persze nyilván idő kell, mig néhány középkori gondolkodásu gyámhivatali dolgozónál és birónál ez a gyakorlatba is átmegy, de a többség szerencsére már látja milyen problémákat okoz, ha nem igy van.
Németországban már rádöbbentek, és megrémültek.

a német kutatási eredményeket, mely szerint vérszerinti apjuk nélküli családban nő fel:

63%-a a fiatalkorú öngyilkosoknak
71%-a a fiatalkorúként teherbeesett lányoknak
90%-a az otthonról elszökött fiatalkorúak- és tinédzsereknek
70%-a nevelőintézetbe kerülőknek
85%-a a fiatalkorúak börtönében szabadságvesztésüket töltőknek
71%-a a tanulmányaikat megszakító fiatalkorúaknak
75%-a a drogelvonó központokban ápolt fiatalkorúaknak
(forrás http://www.vafk.de/vaeter.htm)

Lehet gondolkodni. Ezt akarják a nők?

Derill amit most leírtál csak egy kifogásom van.
Nem hagytál esélyt, hogy eszembe jusson még valami amivel ki tudnám egészíteni :)
Egy tuti: sok Nő örülne ha a gyerek apját érdekelné a saját gyereke. Olyan Nőt is ismerek, aki évekig küzdött azért, hogy az apa egyáltalán apa akarjon lenni. Ezek a Nők miért nem írnak a topikba???

Kedves Derill! Valahol elkerülte figyelemedet a perzeri "kedves férjével" kapcsolatban, hogy a pasi ellen két ízben volt már bűntetőeljárás erőszakos cselekmény miatt...

A gyereket nem bántja = akkor ez automatice "szereti őket" értendő?

A lányok előtt (!) fenyegeti meg az anyjukat egyre-másra!

Nem hinném, hogy mindezek után annyira "jó" apuka lenne, és hogy a gyerekek "dalolva" mennek az aktuális kapcsolattartásra.

Az én olvasatomban durva ez a férfi!

Köszönöm kedves obsitos a hozzászólásod! Nincs szükség itt már semmire, hidd el. Olyan mintha nem is akarnák meghallani, amit én mondok, csakis azért, mert valakit megint végre meg kellene védeni, és az megintcsak a szokásos eset, a szegény apuka esete. Nem látják a fától az erdőt. Én a gyerekek érdekében cselekszem, amikor nem nekik beszélek ezekről a gondolatokról, ÕK azok akiket meg kell óvni, bármelyikőnknél is van, felelősséggel tartozunk az épségükért. Akkor is megtörténhet a baj, ha nem vigyázunk, hát még ha keressük azt.........Hiába mondassz akármit, úgyis ellened fordítják. Itt mindent eldöntöttek már, felvázoltak egy helyzetet, melyben..... Ha valaki végigolvassa, feltűnne, hogy soha olyat nem montam, pl, hogy eltiltani, elzárni a gyerekeket az apjuk elől..... Egyetlenegyszer írtam le azt , hogy örüljön, hogy nem intézkedem ellene. De állandóan magyarázkodnom kell, hogy soha még nem akadályoztam a láthatásukat, hogy minden karácsony első napját ott töltik, hogy az x hibájából elmaradt láthatást is elősegítem bepótolni, hogy nem beszélek rólla a gyerekeknek, hogy aggódom, hogy nem fordítom az apjuk ellen, hogy nyaralni elmennek, hogy akár egy-egy kitalált mozinak sem álltam útját,hogy a nagyszülők is akár idejönnek, meg a többi rokon, hogy nem fosztottam ki a gyerektatás jogcímén,.................. Hidd el hiába minden. Nonszensz,hogy még én mentegetem magam.A magyarázkodásommal (amire szerintem nem nekem lenne szükség...) semmit nem érek el, sőt............. Minden ki van itt már találva. pl. figyeltetem a gyerekkel a kilométerórát, eltiltom, megakadályozom, undorodnak attól amit képviselek, fényezem magam, eltiprom a másikat,irigykedem rá, csak a péze kell (ezzel kapcsolatban is olvasatlan maradt amit írtam, nem veszik figyelembe)..................... Millió és millió hasonló eset van tudom, amikor az egyik szülő eltiltja a másiktól a gyerekeket. ITT ERRÕL VAN SZÓ???? Ugy érzem elég rugalmasan kezeltem ezt a dolgot. SZERINTED MEGÉRTE??? Ja! Ráhúzták ezt a sablont a témára, anélkül, hogy melléülnének és végiggondolnák............ Olyan ez, mintha valaki fejjel lefele hintázna. Hidd el, nincs mit tenni!!!!! Szerintem nem az a döbbenet, amit én képviselek, hanem amit más. Valami különös oknál fogva teljesen elfogadhatónak tartják azt, ami szerintem kivetnivalót hagy maga után és nem normális társadalmi viselkedés. Tudjátok mit kedves hozzászólók!!!! Látom mondhatok én akármit. Maradjunk annyiban, hogy gondoljatok amit akartok! Jóideje már csak mulattat, hogy az emberi képzelet mikre képes, itt midenki mindent tud, már azt is tudják, hogy a száguldozás is csak a gyerekek érdekei miatt van, minnél előbb megtegy szegény apuka azt a többszáz km-t az érdekükben (senki nem olvasta azt sem el: egy városban lakunk).... NEVETSÉGES!!!!! Én ismerem a magam gondját, és egyvalamit most mocskosul megtanultam: HA MEG SZERETNÉK OLDANI EGY PROBLÉMÁT, HÁT NEM ITT KÉREM KI MÁSOK TANÁCSÁT: Olyanokét, akik el sem olvassák amiket írok, csak minha valami betanult szöveget szajkóznának arról a szegény egyikről, meg a gonosz másikról.......... Utólag még elmondom: semmiben nem túloztam, és természetesen nekem is vannak hibáim. Mindenkinek ajánlom azonban, hogy ha valamihez hozzá akar szólni, akkor alaposan olvassa el előtte magát a problémát. Ez, ami itt lezajlott már horrorfilmbe illő..........
És még egy utólsó gondolat ,ami neked szól kedves Derill!!!! Most tényleg elmenekülök!!!! El innen, jó messzire és megpróbálom elfelejteni az egészet, akinek megmutattam, eddig még mindenki le volt döbbenve!!!! ÉS mégegy!!! Nem fogok a szemléletemen és az életmódomon, a gyerekeimhez való hozzáállásomon változtatni, mert nem nekem kell!!!!!!!!

Ne húzzad fel magad!
Nem éri meg!!

A problémádat leírtad, arra nem mindenki úgy válaszolt ahogy és amit kellett volna...

Valaki így látja a dolgokat más meg másként.
Szemlélet dolga.

Egy fúrum nyílt, megvítatják az emberek az egyes eseteket.

Nem okvetlenül kell azonos hullámsávon lenni.

A dolog ezért érdekes, változatos.

Neveld csak továbbra is a lányaidat ahogy eddig = jól!

A társadnak is kitartást kívánok az ex-eddel szemben.

Nem azt mondom, hogy mindent tűrjetek el, de okos enged...

És nem okvetlenül kell eltünnöd a jogi fórumról, majd kifújod magad...

MINDEN JÓT!

Ha hiszed, ha nem, a legnagyobb megnyugvással írtam ezeket a sorokat. Sokmindenre jó volt, ahogy mondtad. Tanultam belőlle, de felhúzni semmiként nem húztam fel magam. Köszönök mindent.

Penzeri azért Te is olvasd végig amit írnak.
Amit itt elmondunk vagy elmondassz azt is lehet többféleképpen érteni.
Már ne haragudj, de én pl a hétvégi láthatásom 1000 km-éről beszéltem, nem pedig az exed láthatásáról. Úgyhogy ha valaki 140-el megy, annak millió oka lehet. Nem Rád értve volt kritika, hanem csak úgy megkérdeztem, hogy az én esetemben pl ki mennyivel menne.... Meg az se mindegy, hogy a Pappával beszéltem és nem is hozzád szóltam. Derillnek az általános véleményéről beszéltem, hogy egyetértek vele, de nem állást foglaltam azzal kapcsolatban amit leírtál. Meg már ne is haragudj, de általában az van, hogy a Nőnél helyezik el a gyereket, ezért nem is tudunk nagyon arról nyilatkozni, hogy miképpen tenne keresztbe az apa az anyának fordított esetben.
Téyleg olvasd végig hogy mit írunk és miről próbálunk beszélni. Próbáld átérezni mások baját ahhoz, hogy mások is átérezzék a Te problémád.
Nem mindig virágnyelven beszélgetünk, mint ahogyan az élet sem úgy beszélget velünk.
Te sem mondtad, "hogy szegény kissember utazik egy hétvégén 1000 km-t azért hogy pár órát a kisfiát.....". Pedig hidd el hogy nagyon fáj, hogy ez így van és nem tudok ellene tenni.
Erről ennyit, sértődj meg ha nagyon akarsz...