ObudaFanhoz...

Köszönöm a válaszod! Az azért megnyugtat, hogy nem magamtól vagyok annyira hülye, hogy még azt sem tudom, ki az alperes és a felperes!
Közben eszembe jutott mégegy esemény, amikor szintén egy véletlenszerű találkozás egy ruházati üzletben, ahol is a kislány nagyon megörült az apjának, ugrott a nyakába, majd kapva az alkalmon jelezte anyjának, hogy akkor vennénk neki ruhát, a választ: nincs neki szüksége semmilyen ruhára és semmire tőled, na gyere kislányom megyünk... Aztán beadta a gytdíj kérelmét.....
Tehát a viszontkereset ügyében úgye jól értem: a kerestlevélben szereplő infók cáfolása, vagy elfogadása. És semmi más, az sem, hogy mi is beadtunk, hogy peregyesítést kértünk, hogy vagyonmegosztást is beadtuk ezért kértük az ideiglenes intézkedést gyt ügyben...
És tényleg nagyon köszönöm minden válaszod, ami egyben segítség is.
A gyjóléthez hétfőn séta, szerdán pedig a bíróságra a jegyzőkönyvért (taln addigra meglesz, hisz csüt.ön volt a tárgyalás)

Tehát ti gyermektartás ügyben kértetek ideiglenes intézkedést? Nem a kapcsolattartás szabályozása miatt?
Az áruházi eset is tipikus bosszúálló és a gyerek érdekét totál figyelmen kívül hagyó anyára vall.

Mi gyt ügyben is kértünk. Azért mert amikor elköltözött a frissen felépített és berendezett házukból -sarkítva-egy szatyorral tette. Meg is állapodtak akkor, hogy a részét a lányzóra hagyja gyt fejében.
(Nemhogy a lányzóra nem iratta az 50%-ot, de úgy tudjuk eladta, amiből kifizette az autóját...) Aztán gondolt egyet és mégis kért gyt, és amíg nem fizet nem adja a gyereket.
Már egyébként arra is gondoltunk, hogy adunk vmennyi pénzt, hivatalosan, papírral igazolva, hogy odaadja a lányzót, addig is amíg a bíróság ül az ügyön. Csakhogy mostanra már a telefont se veszi fel, hogy beszélni lehessen vele. Tehát kifizetnék a láthatást, megvennénk a kislányt...
A bosszúállást jól látod!, ami valahol a féltékenységgel ötvöződik. Engem elképeszt, hogy felnőtt emberek hogyan viselkednek, és milyen példával állank elő gyermeknevelés kapcsán, és mindemellett jó anyának vallják magukat... Az meg még rátesz egy lapáttal, hogy meg is teheti.
A láthatás ügyében is azonnali hatályú ideigelenes intézkedést kértünk.

Nagyon nehéz lesz bizonyítanotok a bíróságon hogy így volt a szóbeli megállapodás és az apa így gondoskodott sok évre anyagilag a gyerekről.
Gyerektartás és láthatás nem függ össze erre senki sem hivatkozhat.Nincs olyan hogy nem adom a gyereket mert nem fizetsz, de olyan sincs,hogy "kifizetjük" a láthatást, ilyesmiben nem lehet megegyezni hivatalosan, szerintem nemhivatalosan sem.
Közben visszaolvastam, láttam hogy a gyerek nálatok való elhelyezését is kértétek, vagyonmegosztást és két ideiglenes intézkedést. A tiáltalatok kezdett per tárgyalása volt semmi előrelépéssel, a következő pedig az anya kezdeményezte gyerektartási per áprilisban.Egyelőre nem világos,hogy lesz-e peregyesítés vagy nem.Jól értem?

Nagyon gyakori eset hogy anyák féltékenységből és bosszúállásból a gyereket használják zsarolási és "büntető"eszköznek és fogalmuk sincs arról hogy mit tesznek a tulajdon gyerekükkel, milyen borzasztó leki károkat okoznak.

Rossz tanácsot nem akarok adni, csak azt írom, amit magam tennék:én fizetnék rendszeresen postán feladva a valódi lakóhelyre gyerektartást 3 okból is: a gyerek napi eltartásához hozzá kell járulnom, a bíróság úgyis megítél valamennyit mert a gyerek napi tartási szükségletét veszi alapul függetlenül a folyó vagyonmegosztási ügytől, és akkor nem lenne hátralékom, valamint a bíróságon és más hatóságoknál nagyon rossz fényben tűnik fel az az apa aki nem fizet rendszeresen, az anya ezt mindenütt elpanaszolja és szimpátiát kelt maga iránt.A 4. ok:talán az anya ha postán kap pénzt jelentkezik azzal,hogy apa elviheti a gyereket.

A szóbeli megállapodás kérdését az anya nekem sem firtatta, azt mondta igaz. Tudom, ez még nem bizonyíték. És azt is, hogy nehéz lesz bizonyítani. Ugyan nagyon döcögve, és kéthavonta egy alkalommal, de működött és nem kért gyt egészen tavaly július-augusztusig
Hogy a kifizetésben nem lehet megegyezni se így, se úgy az okés, csak vmi megoldás félét keresgetünk. Õ pénzt akar, mi meg a kislányt....
Az elhelyezést pedig kértük, hisz hivatalosan jelenleg nincs elhelyezve, de nem nálunk, hanem az anyánál, hisz mégiscsak az anyja, bár lassan kétségek merülnek fel, hogy jó döntés volt e. És az is igazság, hogy mi albérletben élünk, de gyermeknevelésre mindenképpen alkalmasabb személyeknek tartom magunkat!
Hogy a láthatás és a gyt között nincsen semmilyen összefüggés azt tudom, és azt is, hogy senki sem hivatkozhat rá. De ez a jelenben kevés, hogy mi mivel vagyunk tisztában....Most az futott végig a fejemben, hogy ő már a jelenben kk veszélyeztetését "csinálja", így logikusnak találom, hogy akár a rendőrségen is fel lehet jelenteni. (Ez lehet, hogy hülyeség)
A peregyesítés ügyében jól érted, nem világos, hogy csak az ő általa beadottat, vagy az általunk beadott is fogják tárgyalni. Ha mindkettőt akkor pedig ki az alperes, és ki a felperes, és azt mi honnan fogjuk megtudni?

Írtad, hogy fizetnél, ami rendben is van, és én is erre utaltam a kifizetnénk a láthatást szövegemmel. Csak itt felmerül a kérdés. Mondjuk mi küldünk 8e Ft-ot, azt mondja kevés, ezért csak egy hétvége jár. Jelenleg a párom mnélküli, mert a volt madója már nem tudott munkát biztosítani egész januárban, majd február 11én közös megegyezéssel küldték el negyedmagával, mindamellett, hogy az egészsége is jócskán ráment (így azért kicsit örülök neki!). November ben és december elején táppénzen volt, majd dec. közepén leállás. Decben kapott 120e Ft a karácsonyi 70e Ftos prémiummal, Januárban 40e Ftot, februárban úgy 5e Ftot. Amit ide írtam az a párom, vagyis az apa keresete az elmúlt hónapokban. Én jól keresek, de az nem számít a bíróságon.
Szóval tuti, hogy ez lenne a reakciója, bár azt sem tudom, hogy a bíróság mennyit határozna meg. 20% ugye? Mnélkülit majd csak márciusban kap,és nem tudjuk, hogy mennyit.

Tudomásom szerint 15-20 % körül szoktak megítélni egy gyerekre.De a saját tapasztalatom és sok ismerősöm története azt mutatja,hogy ha az apa magától X összeget fizet amit a bíróság is reálisnak tart,akkor nem szokták bolygatni nagyon a dolgot, nem számolgatnak százalékokat.A 8 e Ft-ot igen kevésnek tartom még akkor is ha a párod nehéz helyzetben van.Számoljátok össze hogy egy év alatt netto mennyi volt a jövedelme /betegállománnyal-prémiummal/ és annak mennyi a 15-20 százaléka.A munkanélküliségre tekintettel gondoljátok át,mennyi az, amit tényleg reálisan tud vállalni.
Legalább ti felejtsétek el, hogy a gyerekkel való kapcsolattartás alku tárgya lehet, még ha az anya így is gondolja.Ha ő 8 ezerért egy hétvégére adja a gyereket, az is több mint a semmi.Próbáljátok ki, mit lép, ha pénzt kap.Majd a bíróság úgyis több láthatást ítél meg,ha okosan, jól előkészítve kéritek.
Azt biztosan tudod hogy az emberek a bíróságon mást szoktak mondani mint négyszemközt,ilyesmire mindig lehet számítani - ezt a vagyonmegosztás kérdésére mondom.
Ha úgy gondoljátok,maradjon a kislány az anyukájánál, legyen nála elhelyezve és apa csak rendszeres kapcsolattartást akar, akkor azt a bíróság mindenképpen meg fogja ítélni.Ha jól kiemelitek,hogy milyen régen nem lehetett együtt az apa és a gyerek,a bíró az ideiglenes intézkedést is meg fogja hozni és attól kezdve a kapcsolattartás ügye rendben lesz. Ha mégsem adja a gyereket,akkor már tudtok lépni.
Nem lehet feljelenteni most a rendőrségen, annak ellenére hogy tényleg veszélyezteti a gyereket azzal hogy elzárja az apjától.Feljelentést csak akkor lehet tenni, ha már meg van állapítva a kapcsolattartás hivatalosan és az anya annak ellenére nem adná a gyereket.Most az anya sem jelenthetné fel sehol a párodat,ha fogná a gyereket és elvinné és magánál tartaná.Feljelenteni anyát csak akkor lehet,ha a gyámügy már megbírságolta kapcsolattartás akadályozásáért,de a gyámügy is csak akkor lép ha már van jogerős bírósági végzés.

Ami a pénzügyeket illeti: megnéztem az elmúlt évi, havi bontású keresetkimutatást és igazolást is egyben, eszerint 54 027 Ft a nettó átlagkeresete. Az albérlet ráeső része: 30 000 Ft. Maradt 24 027 Ft.... osztva 30-al, ami átalgos napszám hónapra vetítve: 800,9 fT/nap. Ennyi jut a napi létre. Tömegközlekedésre, étkezésre, ruházkodásra, váratlan kiadásokra...Az ő mérlege papírforma szerint ez. A valóság nem sokkal, de jobb volt, míg nem lett mnélküli. ÉN vagyok a családfenntartó kb 3-4szer akkora a havi jövedelmem, mint az övé. De ezt semmilyen rosszalás, vagy bármilyen negatívumként hozom fel. Egyszerűen most ez van, erről nem tehet senki, állás ügyben pedig egyszerúen szerencsém volt, hogy ki is fizetik az csak a ráadás (de ez már másik ügy).
Így: amennyit reálisan jelenleg ő egyedül be tud vállalni, az az általd is keveslett nyolezer forint. Amit ha levonok a fenti 24e Ft-ból, akkor 16e Ft maradt, ha ezt osztom 30-al 533 Ft a napi megélhetés.
Mint írtam a valóság nem sokkal jobb. Eljött a felépített házból, mindent maga mögött hagyva egy gyenge forint nélkül, hogy nekik legyen, hogy nekik ne kelljen semmit előről kezdeni... DE NEKI KELL!, és ez a mai világban nem olyan egyszerű!

Értem, a keresetkimutatást fogja kérni a bíróság, de nem hiszem hogy figyelembe veszi az albérleti kiadást. De azt biztosan,hogy a párod most munkanélküli.A bíróság helyesen abból indul ki, hogy a gyereknek akkor is enni-ruházkodni kell,ha az apja-anyja keveset keres vagy éppen vita van a vagyonon. Ha most 8 ezret tud fizetni reálisan akkor szerintem fizesse, minden szempontból jobb helyzetben lesz.Mondom én fizetnék a helyében.

Értem és hidd el, nem is lesz másképp. Azt nem igazán értem, és nem látok benne logikát, hogy az albérleti kiadást miért nem veszi figyelembe. Elég sokáig lakott munkásszállón, mert az csak 28e Ft/hónap volt. Létszükséglete, alapszükséglete hogy legyen hol laknia. Egyébként indulótőkének neki lakásvásárláshoz, vagy bármilyen más befektetéshez, vagy csak úgy a biztosabb jövőképének kialakításához az a pénzösszeg, mit otthagyott a házban, és soha nem kért, tökéletes lenne. Ergo: azért lakik albérletben, mert egyébként hajléktalan lenne, mert mindenét otthagyta, ahonnan most még kérnek. Vagy Te másképp látod?
A bíróság kiindulópontja jogos, és nem is vitatom. Sokkal inkább járulunk(ok) hozzá a kislány ruházkodásához, úgy, hogy ruhát veszünk, kifizetjük az óvodáját stb. De mint írtam már, az anya nem veszi fel a telefont, nem reagál semmire!
Nem tartom fernek, hogy a teljes kisemmizés élhessen, csak azért, mert az anya úgy gondolja...
És kedves pappa! Mégegyszer köszönöm minden hozzászólásod, és hogy "velem" töltötted a napod...

Nézd, úgy van ez, hogy egy szülő a saját eltartásának rovására is köteles gondoskodni a gyerekről.Ez így van az életben egyébként hiszen az ember előbb eteti meg a gyerekét minthogy maga egyen.A bíróság nyilván tekintettel lesz az apa nehéz anyagi helyzetére is, és nem fog óriási gyermektartást megállapítani és ha az apa már fizet, akkor nem fogja nagyon megemelni az összeget. Én csak azt akarom mondani nektek, hogy amit otthagyott a házban a párod,abból a gyerek nem tud naponta enni. /Azt az értéket amit annak idején otthagyott könnyelműen - a könnyelműséget úgy értem hogy számítva minden eshetőségre okos lett volna a megegyezést okiratba foglalni- a vagyonmegosztási per útján lehet megkapni, esetleg meg lehet majd az anyával egyezni./
Én magam is úgy gondolom, hogy sokkal jobb lenne ha egy gyerekétől különélő apa befizethetné az óvodát és ruhát-cipőt vehetne a gyereknek, de sajnos manapság ezt csak a gyerektartáson felül teheti meg és csakis az anyára van bízva hogy a gyerektartást hogyan ossza be és mire költi.
Gondolkodtam, mit írnék a viszontkeresetbe.Ezen lehet, hogy jogászok nevetnének, de szerintem semmi baj nem lehet belőle.Beleírnám, hogy kérem elhelyezni a gyereket anyánál és kérem a kapcsolattartás rendezését, erre kérnék ideiglenes intézkedést és kérném a közös vagyon megosztását is.A gyerektartással kapcsolatban milyen ideiglenes intézkedést kértetek?
Szerintem az a legfontosabb hogy az apa és gyereke mihamarabb minél többet lehessenek együtt.Gondoljátok jól át hogy a havi szokásos 2 hétvégén kívül mennyi szabad időtök lesz a gyerekre és kérjétek a lehető legtöbbet.

Ûgyis hónap vége van ésha március 1-én megkapja az anya a 8 ezret postán és mondjuk a párod ír neki egy levelet párhuzamosan hogy szombat reggel szeretné elvinni a gyereket vasárnap estig, akkor talán belemegy az anya.Hidd el, majd be fogja látni hogy a gyerek odaadása nem lehet pénzügyi alku tárgya, mert a kapcsolattartás jogát mindenféleképpen meg fogja ítélni a bíróság.Ideiglenes intézkedést akkor szoktak hozni,ha a fennálló helyzet valakinek az érdekét súlyosan sérti és bizony a gyerek érdekét súlyosan sérti az, ha az apukájával nem találkozhat.

Próbáljátok a helyzetet a saját eszközeitekkel is rendezni, tudom nagyon nehéz ha a másik fél egyszerűen elzárkózik mindenféle tárgyalástól.Nem érdemes az igazságszolgáltatásra hagyatkozni.A gyereknek szüksége van az apjára és mint ahogy az áruházi történeted mutatja, még őszintén viselkedik és örömmel menne hozzá.Később az anya hatására ez megváltozik,szegény gyerek tudja hogy az anyja utálja az apát és nem veszi jónéven ha jól érzik magukat együtt.Az még rátesz egy lapáttal,hogy te is létezel,anya nyilván féltékeny és nagyon bosszantja hogy a párod valakivel új életet tudott kezdeni és boldogan él.
Azt hajtsátok ki mindenképpen hogy elvihessétek a kicsit rendszeresen minél hamarabb.Ezért is ajánlom a gyermekjólétihez való fordulást,ők nem hatósági eszközökkel, de máshogy talán akarnak és tudnak segíteni a gyereknek. Szerintem ne panaszkodjatok sehol az anyára, csak tényszerűek legyetek: elzárja a gyereket apjától és kész,abban segítsenek, hogy a gyerek és az apa között helyreálljon a kapcsolat. Azt ne várjátok semmilyen hatóságtól hogy az anyát bármilyen módon el fogja marasztalni az eddigiekért.A viszontkeresetbe azért írjátok bele,hogyan beszél anyuka a gyerek előtt az apáról.Ezt te tudod tanusitani.

A kérdésedre még nem válaszoltam: nem tartom én sem fairnek, ha valakit kisemmiznek.De ezt az esetet valóban másképp látom,mert a párodnak annak idején lett volna lehetősége úgy rendezni a helyzetet,hogy ő maga ne kényszerüljön munkásszállóra és párhuzamosan rendezhette volna a gyerektartást és a láthatást is.Ne érts félre, ezzel csak azt akarom érzékeltetni,hogy kívülről nézve nem egyértelműen pozitív az,ha valaki mindent otthagy a másiknak egy nyikk nélkül.Az ilyesmi mindig magában hordozza a későbbi viták lehetőségét és jobb az ilyet megelőzni és ha a képben gyerek is van, akkor ő issza meg az egésznek a levét.Én magam is követtem el hasonló hibákat, ezért mondom el ilyen nyíltan a véleményemet.

Elolvastam, de az biztos, hogy én magamhoz venném a kislányt. Azt mondod magatokat alkalmasabbnak tartod, és az alapján, amit leirtál, én is ugy gondolom, hogy az az anya, aki indokolatlanul elzárja a gyereket az apától, nem alkalmas a nevelésére. Az óvoda egyébként köteles kiadni a gyereket, semmit sem tehetnek, ha az anya nem tud egy jogerős vagy végrehajtható határozatot felmutatni. Az viszont biztos, hogy az anya mindent megtenne, hogy visszaszerezze a gyereket, és megpróbálná továbbra is elzárni. Az is biztos, hogy azonnal lenne ideiglenes intézkedés. Viszont javaslom, hogy keressetek ügyvédet, mert ugy látom szükségetek lesz rá.

Végigolvastam a topicot, és nagyon tartalmas! Köszönöm a közreműködéseket!
Pappa: amit írsz, és ahogy gondolkodtál az ügyünkön... szóval én magánemberként és anyaként is egyetértek veled! A kezdeti időszakokban nem kért gyt, a leányzót pedig igaz, hogy döcögve, de adta. Aztán miután azt érzékelte, hogy minden jel arra mutat, hogy az apa élete rendbe jöhet velem, meggondolta magát, gyt kért. De a kislányt nem adta. 2004 karácsonyán ahhoz a feltételhez kötötte a kislány odaadását, és a nagyszülőkhöz való vitelét, ha én nem megyek. Ezt én be is vállaltam volna, de a párom ragaszkodott ahhoz, hogy menjek, merthogy ő sem szabja meg az anyának, hogy kivel él vagy élhet együtt. Miután a kislányt visszavitte, talán 5 perc sem telt el, és csörgött a telefonja, hogy mégis hogy képzeli azt ami történt? Vagyishogy én is mentem. Aztán én is kaptam a fejemre, hogy én mekkora kurva vagyok (bocsika, de idéztem), és azt hogyan képzelem, hogy a kisányával együtt fürödtem, és énekeltünk a fürdőkádban.... Az iménti minősítés nem egy alkalommal hangzott el. Aztán ha kicsit úgy látszott, hogy a magánélete rendben van, odaadta a kislányt egy-egy napra. Olyan is volt, hogy a kislány szeretett volna nálunk aludni, majd felhívta az anyját, aki azt mondta: nem. Majd miután elhagyta a pasija, többé nem adta a kislányt. Ekkor egyszer azt mondta, hogy szegény ő, mert egyedül van a gyerekkel, és mindent meg kell oldania, és nagyon kíváncsi, hogy ezt az párom hogy oldaná meg. A párom azt kérte tőle, hogy csomagold össze, két perc és ottvagyok érte, megmutatom... Na azt már nem! Felejtsd el, hogy valaha láthatod a gyereked! Te hagytál el minket...
Aztán a kislány is mondta -anno- nekem, hogy az anyát az idegesíti, hogy én még mindig az apával vagyok....STB

A kisemmizés vonatkozásában pedig igazad van, meg lehetett volna előzni! De ha tudta volna, hogy elesik, leül. Egyszer egyébként volt ügyvédnél, aki levelet írt az anyának, hogy beszéljük meg, írjuk le.... Kért 5e Ftot érte, és nem történt semmi. Mára a saját eszközeinkkel történő ügyrendezések tárháza kimerült. (Kivéve a küldünk gy-t, hogy láthassuk a gyereket...) De tényleg igazad van! Minden közös megállapodás jobb a bírósági ítéletnél...
Azt is írod, hogy amit otthagyott abból nem fog tudni a kislány naponta enni. Ez teljesen igaz, de! Akkor a kislány érdekeit figyelembe véve, miért nem iratta a ház 50%-át, tehát az apai részt a kislányra. -Ha igaz, miért adta el, és miért az autóját fizette ki belőle? Hol van ebben a kislány érdeke. Biztosan érted: az anya magatartására gondoltam. Ha így cselekedett volna, ma mi sem vitatnánk a gytigényét. Nem is jó szó a vitatjuk, mert valóban jogos, és nem a kifizetés a problema, hanem ez az egész.... A viselkedése, hozzáállása, példa?mutatása, magatartása....

Derill: szívünk szerint mi is magunkhoz vennénk a kislányt. De, ha ezt a jelen helyzetben tennénk el tudod képzelni mi lenne? Mit élne át a kicsilány? Hogy az óvoda köteles kiadni azt tudom. Csakhogy forgatókönyv tuti van már arra az esetre, ha az apa elmenne a kislányért. Addig vitáznának vele, míg az anya oda nem ér, hisz az első dolguk az lenne, hogy őt értesítenék. Ügyvéd ügyben igazad van, csak ahogy írtam, az anyagi lehetőségeink végesek, arról nem is beszélve, hogy (talán magasak az elvárásaink) olyat szeretnénk kinek valóban szívügye! De ha tudsz javasolni bárkit, akivel az anyagiakban is korrekten meg tudunk állapodni; nagyon várom!!! Akár emailban is! No meg aztán azzal sem vagyunk tisztában, hogy mennyi egy ilyen ügynek az ügyvédi díja. A tól-ig határokra gondolok. Bár olvastam olyat is, hogy lehet kérni a bíróságtól kirendelt ügyvédet (ezt én nem annyira tartom jó ötletnek a részünkről, de végső megoldásként szóba jöhet!)

De hosszúra sikeredett......

Nem vagytok egyedül az ilyen karácsonyi "élményekkel".Nálunk is előfordult hogy a volt feleségem megpróbálta megszabni hogy itt-vagy ott jelen lehet-e a mostani feleségem, például karácsony másnapján "letiltotta" volna a gyerekkel való találkozásunkat.A következő karácsonyon el is utazott gyerekestül, még az ajándékomat sem adhattam át.Tette ezt annak ellenére hogy a bíróság előtt megegyeztünk a láthatásról.Õt nem zavarta e tény abban hogy az én magánéletemben rendezkedni próbált volna.Sosem láttam senki máson olyan elvakult gyűlöletet talán csak filmeken mint a gyerekem anyján második feleségem iránt. Ijesztő volt és komolyan féltettem tőle a fiamat,teljesen kifordult magából.
Derillnek igaza van, egy ilyen anya alkalmatlan a gyereknevelésre.Csak tudjátok ezt bíróság előtt bizonyítani... Igen nehéz ügy. A Legfelsőbb Bíróság 17. sz. Irányelve olyasmit mond hogy annál a szülőnél aki a gyereket a másiktól elzárja,felmerül az alkalmatlanság vélelme.Ez iránymutatás a bírónak ha ilyet hall,akkor gondoljon rá,talán az anya alkalmatlan.
Persze az ember azonnal magához venné a szegény gyereket.Csak a gyakorlatban ez sehova sem vezet és nem működik.Apuka elviszi az óvodából,amihez joga van és senki nem akadályozhatja meg.Ennek ellenére óvónők az anya pártján vannak,felhívják és anya egy óra múlva már ki is tépte apa kezéből a kislányt... Mehet a gyereklopkodás a végtelenségig, ami borzasztó lehetne a kicsinek.És hogy a bíróság a gyerek elvitelét főleg jó és lelkes az ügyet szívügyének tekintő ügyvéd hiányában az apa rovására írja, az manapság majdnem biztos.
A miértekkel ne foglalkozzatok.Miért nem a megállapodás szerint jár el az anya? Miért nem íratta a ház felét a gyerekre?Miért kér gyerektartást? Ezekre a választ csak ő tudja,ti csak felhúzzátok magatokat,ha a választ keresitek.A válasz valahol ott lehet,ahol arra is,miért veszi zokon az a nő ha a gyerek veled boldogan fürdik.A féltékenységben van a válasz amit nem tud megfékezni magában,amitől gonosz és megbízhatatlan lett.Ezen nincs mit érteni,mert érthetetlen.

A pároddal nagyon együttérzek mint apa.Átéltem sokszor amit ő. A legrosszabb amikor az ember gyereke a túsz és teljes tehetetlenségre van kárhoztatva,gyors segítséget sehonnan sem remélhet. Az emberben ilyenkor indulatok kavarognak és nem érti hogyan nézhetik el a hatóságok is a helyzetet és miért nem segít gyorsan valaki.A rendszer most olyan hogy gyors segítség nem létezik, az ember ügye egy a sok ügy közül és sajnos egyáltalán nem különleges. Ennek tudatában kicsit könnyebben lehet viselni az egész helyzetet.

Régi barátom igy vigasztalt engem annak idején,amikor volt nejem sokáig nem engedte látni a fiamat: Gondolj bele,mit vághat a fejedhez egy sértett és féltékeny nő? Azt nem mondhatja,hogy Engem többet nem látsz!!!, mert ennek csak örülnél. Tehát mit mondhat? Nem láthatod a gyereket!!! Ezzel ér célt, görnyedj hétrét a fájdalomtól!

Megint csak egyetérteni tudok Veled, és megköszönni a megértésed! Valóban egy lehetetlen helyzet, amiben mindenki tehetetlen.. De azt is írod egyben, hogy "ezzel ér célt". Miféle cél az ilyen? Neked egyébként azóta rendeződött a kapcsolatod a fiaddal? Szoktál e beszélgetni vele a múltról, és, ha igen, hogyan vélekedik?

Miféle cél? Féltékenység, gyűlölet, irigység motiválta cél, az, hogy az apának rossz legyen.Hogy párhuzamosan a gyereknek rossz, hogy tönkremegy bele? Ugyan.Egy ilyen anyának ez nem jut eszébe...
Igen, a kisfiam hozzám került.Nem jogi procedúra után,amit már elinditottam, hanem közbejött édesanyjának a betegsége. A volt nejem családja is sokban segített azzal,hogy meggyőzték az anyát,nálam van a gyerek a legjobb helyen.Senki sem vállalta a gyereket a kórházi tartózkodás idejére sem.Mindenki kiválóan viselkedett abban a családban is csakis a gyerek érdekét nézve és óriási segítségünkre voltak.
Fiam az "elzárásos" időket nagyon rosszul viselte, szorongásai lettek és úgy érezte hogy én már nem szeretem, túlságosan igyekezett jó lenni talán azzal valahogy visszaszerez stb. Arra is gondolt hogy meghaltam csak neki nem mondják meg. Borzasztó. Nyolc évesen elkezdett bepisilni és állandó hasfájása volt szervi ok nélkül, anyja kismillió orvoshoz vitte. Nálam néhány hét alatt rendbejött. Éppen anyukáját látogatja az anyai nagymamával most 2 napig.

Tinálatok az anya családjában nincs véletlenül olyan normális gyerekszerető személy akivel lehetne beszélni a problémáról? Azért jutott ez eszembe,mert a volt feleségem családjából olyanok is mellénk álltak,akikről azt sem tudtam hogy tudnak a problémákról és csak felületesen ismertem őket.Nagyon kellemes meglepetések értek,a családtagokat nagyon felháborította volt nejem azzal hogy elzárta tőlem a gyereket.

Valóban nagy segítség volt, hogy az anyai család segítő szándékú volt. Nálunk ez kicsit sincs így, sőt! A kapcsolatuk az anyós miatt ment tönkre, és kétszer sem mondom, hogy az anya jelen viselkedése is neki köszönhető. Kizárólagosságot érez az irányba, hogy ő döntse el, hogy mi hogyan legyen, ki mit tegyen, kinek mi jár. Az kislány édesanyja pedig tökéletesen jó gyerekként viselkedve fogad (és fogadott) szót. És mindemellett az áldozatok is ők. Gondolom figyeltél, és jól érzed, hogy az ügyben leginkább érintett kicsilányról még nem írtam. Nem volt véletlen....

Most, hogy így ebbe kezdünk belemenni: információim szerint a kislány édesanyjának az apját is kisemmizték a váláskor. Tehát a "tökéletes" példa, és a történelem megismétli önmagát. Legalábbis próbálja.

Alapvetően nem tudom elképzelni, hogy lehet élni ilyen lelkülettel lelkiismeretfurdalás nélkül. Hiszen a cél az, hogy a gyerekünk azt érezze fontos nekünk, hogy szeretjük. Ha ez így van, akkor fontos, amit kér, amit mond, és fontosak az általad is írt pszichoszomatikus jelek, és akarunk belőle olvasni... És keressük a megoldást..., ami nem a saját akaratunk ráerőszakolása.
Ez veszélyes játék, mint ahogy azt a mi élő példánk is mutatja.
Nagyon-nagy baj, hogy ezt az igazságszolgáltatás és a társadalom végignézi, széttárja a kezét és ennyi....

Egy ilyen nagyanyával előre programozott dolog hogy ilyen lesz a kicsi is anyaként ha csak és kizárólag közöttük nőhet fel.Kell,hogy az apjával-veled jó és stabil kapcsolata legyen, lásson érzékeljen más beállítódást is. Együtt lehessen rendszeresen két egymással egyetértő,egymást támogató emberrel és megismerjen egy másfajta világot. Óriási szüksége van rá!
Tudod én meg szoktam sajnálni az olyan felnőtt embereket akik a szüleik igája alatt élnek, van pár ilyen kollégám. De ha valakinek gyereke van akkor már nem engedheti meg magának hogy maga is gyerek legyen és vezessék.Az olyanok panaszait meg sem hallgatom.
Kicsit jobban értem már a párodat miért hagyott csapot-papot és menekült :)