Gyermek "újraelhelyezés?"

Szia Szatti, nagyon örülök ennek a hirnek. Bitzosan jó szakemberek, köztük nyilván orvos is látták a lányodat, tudják hova tenni a tüneteit. Vigyázz rá, ne igyon és beszélgessetek sokat.

Szatti!

Lehet, hogy igazuk van az orvosoknak...

Elmentem pszichiáterhez januárban, meg még néhányszor azóta, mondván ki tud hozni az exem a sodromból...
Írjon fel valami gyógyszert. Nem látta szükségesnek, de azért beszéltünk még néhányszor.
Aztán átküldött a pszichológus kollegájához tesztet kitölteni. Semmi negatív....

Mégis igazolást keresek-kérek, hogy az exem arcába mondhassam; kezelésre járok.
De így, hogy semmi baj nincs elsőre azt mondják ellinkelem...

Sziasztok!

Megjártuk a vadaskertet... Egyenlőre nem tudok mit mondani. Ott azt mondták a lányomra, hogy nem beteg, semmi probléma, csak egy kicsit viharosabban serdül, és nagyobb volumenű szabadságharcot vív...
Most aztán végképp nem tudom mire gondoljak...
Hiszen nem csak ti mondtátok, hogy problémásnak találjátok a viselkedését... :( és orvosi segítségre lenne szükség.
Kicsit azt hiszem el vagyok keseredve... Nem azt szeretném, hogy valóban beteg legyen a lányom, de.... szerintem ennél többet most nem is tudok mondani....

Üdv: Szatti

Itt a gyámhivatalnak kellene lépnie saját magától hivatalból is, ha tapasztalta mindazt, amit leirtál. Egyrészt az, hogy az anya a gyerek előtt nekimegy a nagyinak, ezzel már eleve veszélyezteti a gyereket, hiszen a gyerek azt látja, hogy ezt kell csinálni, ha valaki nem tetszik neki. Másrészt ha a gyerek ilyen kijelentéseket tesz, hogy leszur valakit, szintén nagy probléma van, tehát erre is lépnie kellene. Irjon levelet nekik, mert ha Ön is begubózik, akkor tényleg senki nem fog tenni semmit. Könnyü másokra panaszkodni, hogy nem csinálnak semmit, miközben mi magunk sem csinálunk semmit.

Úgy tünik, senki nem akar ebben az ügyben,bele szólni, akkor viszont tényleg nem csodálom, hogy ezekkel a gyerekekkel, telik meg, felnőtt korukra a börtön.De úgy tűnik, valakinek ez is jól jövedelmez.

Hm. Ilyenkor mit tehet a gyerek érdekében az állampolgár? Tudja valaki?

De még mekkora baj!Meg jelenek a GYH-előtt panaszkodom, magamból kikelve,hogy nem bírom már hallgatni az anyát, aki reggeltől estig, csak agyalja szegény gyereket.Erre huszanéves kisasszony, közli velem tudja, ismeri már évekóta az anyát.Melyik anyát ,aki a sima modorával elhiteti,ő ártatlan ebben, mert a gyerek beteg.Nem agyilag az biztos,mert a kisegitősuliban kitünő tanuló,csak viselkedési zavarai vannak.Amiről egyértelmüen az anya tehet /ha szeretsz engem anya,hogy tudsz ilyen fájdalmat okozni/ a verésekkel,ez vezette a gyereket tudathasadáshoz.Kitől kérjen segítséget? ha nem a szomszéd nénitől, aki hallja minden nap.De azt is, hogy /mozogj már/de napjában százszor,meg örülj, hogy kapsz kaját /még szép, hogy megver/ az anyám,azt csinál velem amit ő akar,válaszolja a gyerek, akivel néha elmentem sétálni, hogy a pokolból ki, vigyem egy kicsit.Soha nem láttam, akár egyszer is, vitte volna a játszótérre.De sorolhatnám napestig, mit művel vele, az állitólag anya cimű nő.Ezek az előzmények után ,sem a nagyi, sem én ,nemtehet semmit.Most ugyan fordulat állt be, mert az idomitott gyerek, közölte a gyámhatóságon, aki elválassza az anyjától, azt szíven szúrja.Valószinű meg is fogja tenni, csak éppen az anyját.Megfogja torolni, a sok büntetést, éheztetést,ha felnő.

Huha.... nagy gondok vannak ebben az országban. Ha nincs életveszélyben a gyerek, akkor senki nem lép semmit. Arra meg jó a rendőrség is. A többi hivatal azért van, hogy kevesebb legyen a munkanélküli? Mert én így veszem észre...

Köszönöm a tanácsot, de ez már mrgtörtént de az ügy húzódik.Sem a per nem kezdődött el,semmi sem történik.A nagyi a Gyh.együtt ment a lakásra, mert az any ara hivat.hogy beteg.Természetesen nem volt igaz,szóval a gyámh.ebere előtt mentek az élettársal,neki a nagyinak,és folytogatták.Pontosan én nem tartózkodtam othon, igy csak a nagyi mesélte a történt. Az is igaz felhív.a GYH embere ,hogy tanuskodom e, sajnos nem kockáztatom az életemet.Főleg nem egy,olyan ügy miatt, amiből a gyereknek semmi haszna.Sajnos szomoru tapasztalataim vannak a GYH.szemben.Két család,gyrmekeit sem tudtam megmenteni,akik azóta is kallódnak.Kinyilik a toll a kezemben, amikor a GYH-ki megy egy családhoz, és mindent rendben talál, akkor én mit tehetnék?Hány gyermeket kéne megmenteni, az számokban nem kifejezhető,de ki törődik ma egy gyerekkel? csak jogszabályok vannak, ami egyáltalán nem a gyerekekért születtek.

A nagyi kérheti a nagyszülői kapcsolattartás szabályozását, függetlenül attól, hogy mit jelentett ki a gyerek. Vihet tanukat, akik tanuskodnak arról, hogy milyen volt a gyerekkel a kapcsolata amig az anya el nem tiltotta. Egyébként én azt gondolom, hogy jó lenne, ha azok akik a házban tudnak arról, hogy az anya hogyan "gondoskodik" a gyerekéről, bejelentést tennének a gyámhatóságon, mert a gyerek ily módon akár a nagyihoz is kerülhet, ha az anyja nem bánik vele megfelelően.

Szeretnék a szomszéd nagyiján segíteni.Végleg eltiltották a 10-éves beteg unokájától a szülők.A kisfiu aki eddig imándta a nyagyit egyszercsak úgy döntött,hogy többé nem áll szóban, és nem fogad el semmit a nagyitól.Tette mind ezt a kijelentést a gyámhatóság előtt, és a pszhiológus jelenlétében. Ismerem a családot, hisz 10 cm fal választ el tőlük.A gyerek többször, kért tőlem segítséget.Igy kerültem kapcsolatban, a gyámhatósággal és a nnagyival.tehát jobban ismerem a történteket, mint a gyámhatóság, aki kijön és mindent rendben talál.Hiába mondom, hogy az anyát kéne,orvoshoz hordani nem a gyereket.Mert a tíz év alatt egyszer nem láttam, hogy akár a kis buksiját is meg simogatta volna a gyerknek,vagy bármilyen kedves szóval ,illette volna.Ki merem jelenteni, hogy csak a gyülölet van az anyában a gyerekével szemben.Igy idomitotta betegre a gyereket.De nem tehetek semmit ,én csak egy szomszéd vagyok, aki szinte már belebetegedett ebben a helyzetben.Kb 2 hónapja meg folytogatták a nagyit ,és ez várna én rám is.Véleményem szerint, hiába helyezik vissza a gyereket a családban, attól még az anya nem fogja jobban szeretni gyermekét.

Nagyon örülök, hogy jól alakulnak a dolgok! Minden jót, üdv.: Papp A.

Sziasztok!

Gondoltam tájékoztatlak Benneteket a történésekről...

• édesapa "elnyugodott"...
• gyermek kicsit kiegyensúlyozottabb
• de teljesen elzárkózott a kineziológustól
• viszont bejelentkeztünk a vadaskertbe, áprilisban megyünk... Ez a tény a lányomat nem igazán hozza lázba... Úgy tűnik, mintha nem érdekelné.. Viszont! : múltkor véletlenül hallottam a barátnőjével folytatott beszélgetésből egy részletet, amiben mondta a barátnőnek, hogy pestre megyünk orvoshoz, és hogy úgy érzi, hogy szüksége van rá, mert - idézem: - "idegbeteg vagyok."

Szerintem nem idegbeteg... de mindenképpen örülök ennek a lehetőségnek, és alig várom, hogy mit mondanak a szakemberek.

Nektek még egyszer köszönöm a véleményeket, tanácsokat. Ha megjártuk a Vadaskertet, jelentkezem.

Szép napot: Szatti

Derill, csak magamat ismételhetem, alább ezt irtam:
„Nem arról van szó, hogy a gyereket bárhova is be kellene zárni. Dehogyis! Arról sincs szó feltétlenül,hogy a gyereket kórházba kell juttatni! /Bár a gyerek maga mondta ki,hogy menne! Halljuk már meg, hogy ő maga mit mond!/ A gyereket lássa komoly szakember, aki majd eldönti, hogy mire van szükség! Röviden: lássa orvos!”
Természetesen tiszteletben tartom hosszú ghyámhatósági tapasztalatodat,sőt,egészen véletlenül pont Te voltál az,aki egy barátomnak a kapcsolattartás akadályozási ügyében határozott emberi szavakkal öt perc alatt óriásit segítettél és nem hónapokig eredménytelenül aktatologattál mint mások.
De! Ha egy gyerek,vagy bárki öngyilkos akar lenni, azt meg lehet és kell akadályozni.Az öngyilkossággal való fenyegetés nem más,mint segélykiáltás, azt jelenti,hogy van egy vagy több probléma, amit az illető nem tud megoldani,nem lát kiutat! Mindenkinek tudnia kell ezt,mindenki kerülhet kapcsolatba ilyen emberekkel és mindenkinek kötelessége segíteni, profi segítséget keresni!

Szatti, nagyon örülök,hogy jobban vagytok. Ismerősömet időközben megkérdeztem, milyennek tartja a Vadaskertet.Személyes ismerőse onnan nincs,de a hely szakmai megitélése nagyon jó, csakis ajánlani tudja nektek őket.

pappa: az a baj, hogy Te sem érted. Nincs olyan szabály, amivel a kislányt bárhova is be lehetne zárni, és kötelezni bármire is. Tényleg van intézet, és létezik zárt (különleges) intézet is, azonban ez nem fogja őt megmenteni attól, hogy pl. öngyilkos legyen annak hallatára, hogy intézetbe akarják tenni. Ráadásul neki kórházi kezelésre lenne szüksége, de a kórház nem tartja bent erőszakkal. Zárt helyre pedig csak akkor kerül, ha már megkisérelte, vagy láthatóan, bizonyithatóan fennáll a gyanúja. Az, hogy már mondta, meg a szülő ugy gondolja, nem bizonyiték. Hidd el, 17 évig dolgoztam gyámhatóságon, tudom, hogy ha egy gyerek öngyilkos akar lenni, megteszi, nem lehet megakadályozni.

Ezért mondtam, hogy a szülő menjen előbb. Ez nem időveszteség, hiszen akár holnap elmehet, holnapután már viheti a kislányt is. Sőt, akár holnap is viheti, ha a kilány hajlandó menni. De erőszakkal nem fog sikerülni. A kislány azonban ugy néz ki, hajlandó együttmüködni. (Akkor van gond, ha nem hajlandó, én a helyzetet igy értelmeztem, amikor olvastam Szatti irását.)

Szatti: mondd meg a gyerek apjának, hogy olvassa el ezeket. Az talán segit. Neki is segitségre van szüksége, nem tudja kezelni azt a helyzetet, hogy elveszitett téged. Zsarolással még soha senki nem tudta kiharcolni egy másik személy szeretetét. Az kizárólag arra jó, hogy még jobban meggyülöljék. Pedig lehetnétek barátok. Ez rajta is mulik, meg rajtad is (ill. rajtad már nem).

Az önneveléshez olyan személyiség kell. A lányod elindult ezért a segitségért, személyiségért, amikor hazament hozzád, és hozzádbujt. Beszélgess vele. Nagyon sokat. Aztán együtt menjetek el pszichológushoz minél előbb, és vigyétek az apát is ha lehet.

A lányom hazajött az apjától... Én is "pihentem" és gondolkoztam...
első lépésként arra jutottam, hogy normalizálom a kapcsolatomat a volt férjemmel. A gond csak az, hogy ő váltig hangoztatja, hogy mennyire szeret, és amennyiben én nem úgy döntök, hogy a továbbiakban vele folytatom, akkor idézem "vége az életemnek..." Ez szerintem érzelmi zsarolás. Mind felém, mind pedig majd a lányom felé, ha előtte is így beszél...
Igen, szeretnék vele egy emberi, baráti viszonyt, hogy elfogadja a döntéseimet, annak esetleges következményeivel.
Nos, most ezt szeretném megvalósítani. Rajtam nem fog múlni. Viszont arra nem vagyok hajlandó, hogy úgy ugráljak, ahogy a volt férjem fütyül, csak azért, hogy az érzelmi terror alól időlegesen szabaduljunk. Hosszú távon nem vezethet megoldásra.

Másodsorban pedig a kineziológussal való beszélgetés után elvinném a lányomat a vadaskertbe. Természetesen, ha szükséges, én is részt veszek bármiféle kezelésen, terápián, ami az ő érdekét szolgálja.

Jelenleg mindketten közeledünk egymáshoz... Most előjött belőle a "kisgyerek", aki bújik az anyuhoz... nagyon bízom benne, hogy sikerül ezt a folyamatot megállítanom, és utólag is amit elrontottam(tunk) helyrehoznom.

Köszönöm a véleményeteket.

u.i.: Igaza van Pappa-nak abban, hogy ha a szülők nem változnak, akkor sincs minden veszve. Tapasztalatból mondom. Az én szüleim sajnos mindketten fogyasztanak alkoholt, és a nevelésben sem úgy vették ki a részüket, ahogy az... szükséges lett volna. Így aztán "önneveltem" magamat. Így jutottam erre a műveltségi, és anyagi szintre, ahol most tartok...

u.i. 2: a volt férjemmel való viszonyunk rendezésében is hajlandó vagyok szakember segítségét igénybe venni.

Egyszóval: bármit, ami normalizálja ezt a helyzetet, ami senkinek (de a gyereknek semmiképp) sem jó.

Derill, vitatkozom veled. Szerintem nem áll az,hogy amíg a szülők nem változnak, addig a gyereken sem lehet segíteni, sem sürgősen, sem sehogy.
Tegyük fel,hogy soha az életben nem változnak a tisztelt szülők és akkor az lenne a sorsa a kislánynak,hogy alkoholista lesz, leépül testileg szellemileg, képzés,szakma nélkül marad esetleg hajléktalan lesz,esetleg gyereket szül a semmire,esetleg bűncselekménybe keveredik akár áldozatként akár tettesként stb.? Akkor nincs segítség?
Dehogynincs. Vannak ilyen esetekre kiképzett szakemberek! Olyan szakembert kell keresni,aki elég tapasztalt és elsősorban a gyerek érdekét nézi, nem áll be a tisztelt szülőket nagyon sajnálók sorába és nem hagyja magát félrevezetni. Ettől függetlenül továbbra is azt gondolom,hogy minden szülő megérdemel minden segítséget és együttérzést,akinek a gyermeke bajban van,hisz az életben ez a lehető rosszabb dolog.
Ha az a szerencsétlen gyermek jó szakemberrel találkozik, aki képes megnyerni a bizalmát és kialakítani vele egy olyan kapcsolatot,melyben a gyerek megnyílik és elfogadja a harmadik személy segítségét, akkor megteremtődik a kezelésre való helyzet.Az a gyerek inni szokott,ami óriási baj! A gyerek,aki iszik,önveszélyes is lehet! Aztán ha valaki önveszélyes, nehogy már széttárjuk a kezünket,hogy ó itt nem lehet mit tenni,nem lehet kezelni úgysem,mert úgyis megszökik, úgyis visszautasítja a segítséget stb.!
Nem arról van szó, hogy a gyereket bárhova is be kellene zárni. Dehogyis! Arról sincs szó feltétlenül,hogy a gyereket kórházba kell juttatni! /Bár a gyerek maga mondta ki,hogy menne! Halljuk már meg, hogy ő maga mit mond!/ A gyereket lássa komoly szakember, aki majd eldönti, hogy mire van szükség! Röviden: lássa orvos!
A "környezetből való időleges kiemeléshez" annyit, hogy az bizony tényleg nem működik. Korábban nem is reagáltam rá. A gyermeknek a környezete, a baráti köre pont ugyanolyan problémákkal küzdő fiatalokból áll, az a kisleány eddig csakis tőlük kapott megértést.Azért ment közéjük, mert közöttük érezte jól magát,nem pedig otthon.A törő-zúzó,drogozó, alkoholizáló,lopkodó tizenévescsoportok éppen azért alakulnak ki,mert nincs normális családi háttér.Ezek a gyerekek összekapaszkodnak a bajukban,és megpróbálják kriminális módokon ijesztgetni a felnőtt világot.
Tekintetbe kell venni azt is,hogy annak a kislánynak azok a gyerekek az igaz barátai.Nincs is joga senkinek rá,hogy elszakítsa a gyereket a barátaitól. Úgyis visszamegy,még akkor is,ha a maga gondja már meg is szűnt,mert azok az emberkék az ő különbejáratú kapcsolatai.Senki nem mondhatja ki,hogy azok a kapcsolatok csakis ártalmasak és értéktelenek.
Az időleges kiemelés ötlete inkább csak arról szól, hogy a megfáradt szülő akar egy kis nyugalmat végre.
Tehát tartom a véleményemet a sorrendiséget illetően: 1. gyerek számára igazi segítséget keresni 2. a két szülő keressen segítséget arra hogy a nagyon régóta fennálló konfliktusaikat rendezzék.

Pappa: igazad van, hogy a kislánynak van szüksége sürgős segitségre, de amig a szülők nem változnak, a kislányon nem lehet segiteni, sem sürgősen, sem sehogy, mert el fogja utasitani a segitséget. Nem lehet bezárni őt, nem lehet kórházban tartani az akarata ellenére, még az intézetek közt is igen kevés van, amely zárt intézet, és nem egyszerü oda sem bekerülni. Tehát akarata ellenére nem kezelhető, márpedig ha nem kezelhető, akkor az akaratát kell megváltoztatni. Ez nem megy ugy, hogy közlik vele, mész a kórházba. Csak ugy megy, ha látja, hogy a szülők járnak kezelésre és ezt érte teszik, és együtt mennek. Ehhez pedig igen sok beszélgetés kell. Megérteni őt, ahogy irod. De előbb a szülőknek van szükségük arra, hogy beszélgessenek egy pszichológussal, mert ha nem értik mi miért van, ők sem tudnak segiteni. Õ sajnos ebben a körben találta meg azokat, akik megértik (mert ugyanolyanok mint ő, ugyanolyan problémákkal). Ezért nehéz innen kiszakitani, és ezért kell ehhez szakember a szülőknek is ahhoz, hogy tudják, mit tegyenek. Egyenlőre jó ötletnek látszik amit Szatti irt. Minél sürübben járj fel beszélgetni. Mindannyiótokra ráfér. Ha elmondod a problémáidat, ők is megnyilnak és elmondják. Nem szabad eröltetni az együttélést, de barátság lehet belőle.

Először is Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat.

Másodsorban annyi történt, hogy beszéltem az apukával, jelenleg nála tölt pár napot a lányunk. Úgy láttam, hogy az apja igyekszik normalizálni a kapcsolatot a gyerekkel. Ugyanis eddig én (és nemcsak én) úgy láttam, hogy a gyereket arra használja, hogy engem visszaszerezzen. Nos, az apuka most kineziológiát "tanul", és a lányunkat kineziológiai szempontból közelíti, és közelítteti meg.
Azt gondolom, hogy most hagyom őket kettesben, időnként felmegyek hozzájuk beszélgetni.
Ha ez a kineziológia nem segít, akkor megyek tovább...

Beszéltem a lányom háziorvosával is. Mondtam neki, hogy jelenleg mi a helyzet, és hogy gondolkozom valami komolyabb megoldáson (értem ez alatt a több hétre való kiszakítását a közegből), és a doktornő azonnal a vadaskertet említette. Tehát itt megköszönném mégegyszer a javaslatot.

Tisztában vagyok azzal is, hogy ez az állapot egy hosszú negatív folyamat eredménye.
Ha már így alakult, akkor röviden leírom az előzményeket is:
18 évesen született meg a lányunk, és kicsi korától kezdve az édesapja igen agresszívan viselkedett velünk, de főként velem. Nem alkoholista volt, hiszen elteltek hónapok is, hogy nem ivott. De amikor ivott, akkor ott kő kövön nem maradt. Verekedés, verés, vér, üldözés, menekülés, rendőrség (volt, hogy a lány 9 évesen ő hívta ki apjára a rendőröket, mert látta, ahogy üt)...
Igyekeztem többet adni a lányomnak, mint egy "átlagos" családanya, pótolni ezzel azt, amit a körülmények elvettek tőle. De egyik pszichológus azt mondta, hogy nem egy 150%-os anya kell egy gyereknek, hanem 100100%-ban apa - és anya egyaránt. Sajnos ez nem rajtam múlott.
12 éves volt, amikor különköltöztünk az édesapától. Nehezen, de megteremtettem egy saját lakást, ahol biztonságban lehettünk.
Időközben az apuka lemondott az alkoholról (azóta sem fogyaszt), és ismét udvarolni kezdett. Változott. Én pedig azt gondoltam, hogy próbáljuk meg ismét, hiszen a család az család. És folyamatosan láttam a javulást az apukán.
Újra összeköltöztünk, egy évig tudtunk együtt lakni. Igaz, nem volt italozás, de a jelleme sajnos nem sokat változott... Nem figyelt ránk, követelőző, parancsoló, és utasító volt. Egyre kevesebb időt töltött velünk, állandóan rohant, egyszóval... nem volt harmónia. Rosszul éreztük magunkat a lányommal, és hazaköltöztünk... most már több, mint fél éve.

a lányommal a gondok olyan 13 évesen kezdődtek - a komolyabbak. Alsó tagozatban 4-es 5-ös tanuló volt, idegennyelvi tagozatra járt, sokat tanultam vele, sajátkészítésű farsangi jelmeze volt, szóval.. azért igyektünk.. a magunk módján. És ha az apja is "nyugodtabb" volt, akkor elmentünk nyaralni, kirándulni, sétálni...

És most pedig.. itt tartunk...

Még annyit talán hozzáfűznék a dologhoz, hogy a két családban szinte csak én és a hugom az, akik nem fogyasztunk abszolút alkoholt. Tavaly áprilisban a lányom apai nagymamája elhunyt. Azt is gondolom, hogy még nem sikerült feldolgoznia, pedig igyekeztem segíteni neki ebben. Sőt, a pszichológusoknak is mondtam, hogy ez egy kibeszéletlen dolog a gyereknél...

Nah.. egyenlőre befejezem... Talán a lényeg megvan.

Nem is tudom hogyan köszönjem meg a segítségeteket....

Igen, Derill és Szatti, a probléma gyökere valóban azokban a sorokban van leirva, melyeket Derill kiemelt.
De úgy gondolom, hogy első lépésben a gyereknek van orvosi segítségre szüksége, mégpedig sürgősen.Az a kisleány iszik,öngyilkosságról beszél,iskolát kerül, tör-zúz, az a gyerek régóta rettendő rosszul érzi magát a világban.A gyereknek most rögtön nincs lehetősége arra, hogy a segítséget megkapja a szüleitől.Miközben a gyerek baját kezelik, a jó szakember éppen a gyerek érdekében rá fogja vezetni a kedves szülőket arra, hogy rendezzék a dolgaikat. Irtam alább,hogy a két szülőnek nagyon jó együttműködése kell ahhoz, hogy a gyereken segíteni tudjanak és ez jelen pillanatban nincs meg.
Hangsúlyozom a sorrendiséget, mert úgy látom,ez egy nagyon veszélyes helyzet! Egy részeg 15 éves kislánnyal bármilyen baj megtörténhet! A két szülő szintén bajban van, hiszen a gyereküknek van baja, aki egészen bizonyosan mindkettejük számára a legfontosabb a világon.Az egész problémára nyilvánvalóan akkor lesz végleges és megnyugtató megoldás,ha a szülők önmaguk megértik,mi miért történt úgy, mégpedig nagyon rosszul,ahogy. És hogyan lehet ezen változtatni, hogyan lehet rendbehozni, amit csak lehet! Csakhogy ez egy hosszú folyamat lesz.A gyerek addig nem várhat!

Szatti, azt mondom neked,készülj el egy hosszú és nehéz meccsre elsősorban önmagaddal.Abban biztos vagyok, hogy a gyerekedért képes leszel olyasmire is,amire most még nem is gondolsz, hogy meg tudod csinálni.Azt tartsd mindig szem előtt ezekben a nehéz időkben,hogy a lányod sokkalta és ezerszer nehezebb helyzetben van, mint te.Te nagy vagy, felnőtt vagy, elismert ember, aki dolgozik és tanul, akit sokan sajnálnak.
A lányod kicsi,kamasz, állandóan kudarcai vannak, semminek nem látja hosszú távú értelmét és úgy érzi, hogy az a két ember, akit a világon a legjobban szeret,nem vele törődik,hanem minden mással,munkával, önmagával. Õt nem sajnálja senki, őt elcsapnák a háztól is. Nem akartam korábban erre kitérni,de azt hiszem, hogy a kislány az édesapját is szereti és bizony az lenne neki a jó,ha az anyját az apjával láthatná boldognak,nem valaki mással. Minden gyereknek ez a vágya és sajnos keveseknek adatik meg a valódi családi biztonság.A gyermeked nem tudja magát még kifejezni,talán azért,mert korábban senki sem volt kíváncsi igazán arra,mit is érez ő. A felnőttek el voltak foglalva a saját dolgaikkal és konfliktusaikkal és őrá, a kicsire nem maradt energia. A gyerek kamaszodni kezdett,és most különböző módokon fejezi ki magát, viselkedészavarosan,ijesztően.És kábítja magát az egyik legaljasabban romboló legális droggal,az alkohollal.Mindezzel azt kiabálja nektek: nézzétek,ez vagyok én, ezt csináltátok, és ha nem tetszik,vessetek magatokra!
Azt gondolom,most nincs itt az ideje sem az önvádnak,sem a másik vádolásának. Sok erőt kívánok ahhoz is, hogy a gyereked apját meg tudd nyerni partnernak a kislány és mindannyótok érdekében.

Kérdezőné, légy szíves ne hozz zavarba. Amire igen büszke vagyok,a fórumozásban egész jól megtanultam tíz ujjal gépelni. :)

„De én mit tehetek egyedül, ha az apja sokszor zaklat bennünket még így is, hogy külön élünk....
Egyszerűen nem tudom őt kizárni az életünkből, szép szóval, és hivatalosan sem. ”

A probléma gyökere itt van. Miért gondolod, hogy a gyereked apját ki kellene zárnod az életedből? Mivel erre törekedtél, ez viselte meg a lányodat az elmult évek alatt. Õ ezt érezte, tudta. De neki az apja, akkor is, ha Te ennek nem örülsz.

Egy német statisztika szerint a vérszerinti apjuk nélküli családban nő fel a:

63%-a a fiatalkorú öngyilkosoknak
71%-a a fiatalkorúként teherbeesett lányoknak
90%-a az otthonról elszökött fiatalkorúak- és tinédzsereknek
70%-a nevelőintézetbe kerülőknek
85%-a a fiatalkorúak börtönében szabadságvesztésüket töltőknek
71%-a a tanulmányaikat megszakító fiatalkorúaknak
75%-a a drogelvonó központokban ápolt fiatalkorúaknak

Mivel nagyon elrontottad, nehéz lesz helyrehozni. A pszichológus, pszichiáter közvetlenül neki nem segit egyenlőre, mert a lányod nem fogja igénybevenni, és kötelezni nem tudod rá. Bármikor megszökhet, és meg is fog szökni. Közvetetten tud segiteni, tehát neked, és a gyerek apjának kell mennie először. A pszichológus (nem pszichiáter) irányitása mellett talán rendbe tudjátok hozni, de nehéz lesz.

Pappa és kérdezőné is jól látja a helyeztet, a lányodnak szüksége van rád, és az apjára.

Ülj le az apjával beszélni erről. Mondj el neki mindent és kérd, hogy segitsen, hogy a lányotok meggyógyuljon. Ehhez hárman kellettek, sem neked egyedül, sem a lányodnak egyedül, sem az apjának egyedül nem fog menni.

Előbb az kell, hogy a gyerek apjával a kapcsolatod normalizálódjon. Ez nem azt jelenti, hogy vele kellene élned, de azt mindenképpen, hogy jó kapcsolatotok legyen, meg tudjátok beszélni a lányotokkal kapcsolatos problémákat anélkül, hogy összevesznétek azon, ki cseszte el (ha mégis vita alakul ki emiatt, jó ha tudod, hogy mindketten).

Ha az apjával már rendezted a problémákat , akkor tudtok leülni a lányoddal.

Meg kell tudnotok, hogy pontosan mi a problémája, mit érez, hogyan élte meg a válásotokat, mit szeretett volna ő, mi viselte meg, hogyan képzeli a jövőjét, mit szeretne és miért. Sajnos, ezerrel könnyebb elcseszni valamit, mint helyrehozni. Nagyon nehéz elismerni, hogy hibáztunk, és nagyon nehéz mély érzelmeket kimutatni ott, ahol eddig ez nem volt "divat".

Az intézet pedig tényleg nem megoldás, ezt nektek kell rendbehoznotok.

pappa: a múltban bírónak neveztelek -volna-ki, ha megtehetném, de most... most....várj, keresem a szavakat! nemtom, de tény, hogy állatira jól látod a helyzeteket. Nagyon gratula az emberségedért!!!!!!
szatti: csak megerősíteni tudom a pappa által írottakat, hogy nem ellened szól a viselkedése, hanem globál. És tudd, hogy nagyon szeret, szüksége van rád, bármit is tesz! A jelenlegi környezetéből való kiszakítás NAGYON JÓ ötlet! Út a gyógyuláshoz, ha lát, érez mást, másképp!

Nagyon komolyan veendő hogy a kislány öngyilkosságot emleget,mondd el a gyermekorvosnak is.

Amit megtudtam:

Itt azonnali segítséget kapsz éjjel-nappal fogadnak

Erzsébet Kórház Krízisintervenciós Osztály
Budapest VII. Alsóerdősor u. 7.
Telefon: /1/ 321 52 15/294-es mellék, vagy 322 34 50

Minden jót nektek és mielőbbi gyógyulást!

Szatti, Budapesten működik a Vadaskert kórház http://vadaskert.freeweb.hu/ a lelki sérült gyerekeknek. Nézd meg!