Gyermek "újraelhelyezés?"

Szatti, keresd fel a gyermekorvost és ragaszkodj hozzá,hogy utalja be a gyereket pszichiátriára kezelhetetlen viselkedészavarok és alkoholizálás miatt. Amíg nincs pontos diagnózis és kezelési terv,tehát nem vizsgálta meg hozzáértő a gyereket, addig nem érdemes variálni.Gondolom Fejérben Szfehérvár van legközelebb.
Még annyit: kislányod viselkedését próbáld ne személyesen venni.A gyerek nem ellened csinálja ezt az egészet és ha most ez nem is látszik,tudjad hogy nagyon szeret téged.

Most az is mindegy,hogy az apja is "beteg",koncentrálj a gyerekre.Az apával való konfliktusra is lesz megoldás.

u.i.: szerintem az apja is "beteg". Az utóbbi időben ez többek véleménye...
Az apának most egy célja van: engem visszaszerezni - bármi áron. Lehet, hogy ehhez a gyereket használja/használná.
Húúú.. jó belebonyolódtam.. De az biztos, hogy a mi esetünk nem egyszerű. Azt is elhiszem, hogy a múltbeli események nyomták rá a lányomra a bélyeget. De én mit tehetek egyedül, ha az apja sokszor zaklat bennünket még így is, hogy külön élünk....
Egyszerűen nem tudom őt kizárni az életünkből, szép szóval, és hivatalosan sem. Tudom, hogy a lányomnak az utóbbi egy hónap sem volt könnyű, amikor az apja fenyegetőzött, mert van egy barátom, akivel a lányom végre boldogan lát(ott) volna.

Nincs vége...
tudom...

Köszönöm Pappa!

Fejér megyében lakunk, de .. most hirtelen az jutott eszembe, hogy bárhova elvinném az országba, ahol a megfelelő segítséget megkapná. Nem beszélve arról, hogy ha szükséges, akár több hétre is bent maradhatna valami olyan intézetben, ahol segíteni tudnának neki, és nekem is.
Azt gondolom, hogy egy kicsit ki kellene szakítani ebből a közegből (haverok, buli, stb.) annak érdekében, hogy valóban javulás lépjen fel. Erre is van lehetőség? A gyermekorvosával is nagyon jó a viszonyom, tehát ha szükséges, akkor beutalót is ad a lányomnak.

Szatti, abban pontosítanék: az érzésedet értem meg, hogy most már ez a helyzet legyen az apa felelőssége,neked sok. De megoldásként nem tartom jónak. Ahhoz,hogy a gyerek érdekében lépni tudjatok,nagyon jó együttműködésre van szükség kettőtök között.Az nem megy,hogy az apa cinkosává válik a beteg gyereknek.

Kedves Szatti! A nem publikus forma lehet az email, ha kérdésed erre irányult!
Viszont a leányod tegnap reggeli "inkább a kórházba megyek..." kezdetű mondata, sokat sejtető! Remélem, hogy visszakérdeztél!, hogy mélyebb beszélgetést kezdeményezz. (Nem feltételezem, hogy nem így volt, csak a folytatás is érdekelne).

Kedves Szatti!

Szakember és szakember között óriási különbség van.Úgy látom, hogy a négy pszichológus,akinél jártál,nem volt éppen a helyzet magaslatán. A pszichiáter is a lelki tényezőkkel foglalkozik, akárcsak a pszichológus azzal a különbséggel,hogy orvos és így gyógyszert is írhat fel. De nem feltétlenül teszi,a jó orvos nem intézi el a beteget valami kémiával. Én meg vagyok győződve róla hogy egy kamaszokra specializálódott pszichiáter segíteni tud.
Nagyon jó jelnek látom,amit kislányod kiabált: kórházba menne inkább, mint az apjához. Tehát érzi-tudja,hogy vele valami nagyon nincs rendben.Ezen a ponton kell elkapni a gyereket.
Most ebben a krízishelyzetben ne foglalkoztasson téged az,hogyan jutottatok idáig,ki hol követett el hibát.Azt majd később nyugodtabb időben megteheted.Most semmiféle hibáskeresésnek,önvádnak stb. nincs itt az ideje. A lényeg hogy a gyerek minél hamarabb kerüljön jó kezekbe.Ha megírod,melyik megyében vagytok, tudok kérdezősködni orvos-ügyben.
Tarts ki és vigyázz magadra.

Kedves Kérdezőné!

Nagyon szívesen elmesélem az előzményeket, de .. azt inkább nem publikus formában tenném. Milyen lehetőségeim vannak?

Köszönöm: Szatti

Kedves Pappa!

Köszönöm a válaszodat. Igen, én is gondoltam arra, hogy baj van. És tettem is annak érdekében, hogy ez megszűnjön. De mint említettem, négy pszichológust kerestem fel a lányom miatt. Ebből kettő azt mondta, hogy ahhoz, hogy idegileg ne menjek tönkre, inkább én járjak pszichológushoz. Mindenfelől csak a szánalmat és a sajnálatot kapom a lányom miatt. Hisz én tisztességes és becsületes életet élek, nem iszom, a munkahelyemen megbecsült munkatárs vagyok, emellett jó eredményeket érek el a főiskolán. Tehát azt gondolom, jó példával járok előtte. Mégis rettenetesen elszomorít, hogy amit eddig tettem, mind csődöt vallott. Ismerőseim is csak a fejüket fogják, hogy semmi nem használt eddig a lányomnak. :(
A pszichiáter... amit javasoltál... Nem tudom.. Én úgy értesültem, hogy míg a pszichológus a lelki eredetű problémák feltárásával és megoldásával foglalkozik, addig a pszichiáter inkább úgymond "kémiai" oldalról közelíti meg az embert. Aminek egyenes következménye az antidepresszáns gyógyszerek szedése.
Valóban ez segítene?

Az apjával eléggé... hullámzó a kapcsolata a lánynak. Most, hogy én begurultam, és mondtam neki, hogy költözzön oda, és elég volt a viselkedéséből (illetve nemviselkedéséből), most úgy tűnik cinkosokká váltak. Egyébként nem kedveli az apját túlságosan. Tegnap délelőtt még azt kiabálta a lányom: "inkább a kórházba megyek be, de apámhoz nem!"

Bármiféle segítséget köszönök!

Kedves Szatti! Mikor elolvastam mit írtál, picit megdöbbentem...Kíváncsi vagyok, hogy neked milyen a kapcsolatod a lány apjával, aztán arra is, hogy a lányodnak milyen a kapcsolata az apjával.
Azért vagyok ezekre kíváncsi, mert nyilván valahonnan elindult ez a romlás. Valamiért megbetegedett a lányod (és itt egyet is értek pappa gondolataival).
Tény, hogy sokkal erőszakosabbnak kell lenned a tekintetben, hogy a lányod meggyógyuljon, hogy belássa hibás magatartását, és, hogy más úton kell haladnia! De tudnod kell, hogy a kamaszkorú gyermeked nem magától ilyen!
Ha lepasszolod az apjának, képzeld el mit fog érezni! Az intézettel kapcsolatban, amit pappa ír tök igaz! Teljesen bizonytalan a kimenetele.

Szerintem nem érthető, hogy legyen az apa felelőssége, rossz lépés lenne. Szerintem a közös útnak lehet valami reális esélye. Apa (akkor is, ha külön él), anya, és leányzó.

A lány beteg és AZONNAL orvosi segítségre van szüksége! Minden hivatalos szerv kizárásával, hisz őt most támogatni kell, nem támadni! Nagyon nehéz a küzdés, de csinálni kell! Érte!
Az nagyon fura, hogy egy pszichológus azt mondja, nincs megfelelő kezelés. Ezt azért én kétségbe vonom, de azt egy pillanatra sem, hogy nagyon nehéz, bonyolult ügy lesz.

Kedves Szatti!

Biztosan nem mondok újat,te is tudod,hogy a lányod beteg.Úgy gondolom, hogy komoly orvosi segítségre van szüksége, pszichiáterre. Igenis, van megfelelő kezelés.
Az intézettől semmi nem oldódna meg, sőt, a gyerek állapota csak rosszabbodna és semmi biztosíték arra,hogy ottmaradna. Lelépne és menne tovabbra is hozzád lopkodni törni-zúzni, kihívhatod rá a rendőrséget,visszaviszik és kezdődik minden elölről. Nem tudom, a gyereknek milyen a kapcsolata az apjával.Teljesen érthető, ha most már úgy gondolod,legyen az apja felelőssége ez az egész.
Muszáj annak a gyereknek sürgős orvosi segítséget kapnia, nagyon hamar alkoholista lesz és elveszítitek.
Együttérzek veled, hiszen a világon nagyobb baj nincs mint amikor az ember gyerekének baja van.

Sziasztok!

Az alábbi kérdésben szeretném a segítségeteket kérni:

A lányom 15 éves múlt. Az utóbbi két évben nagyon sok probléma van vele. (elváltam, egyedül nevelem, a bíróság nekem ítélte). A gondok: nem tanul, alkoholt fogyaszt (sokszor igen nagy mennyiségben), a magatartása megdöbbentő (felelőtlen, szemtelen), időnként pénzt lop tőlem.
Többször, és több pszichológusnál voltam vele, de nem volt hajlandó a kezeléseken részt venni, a legutóbbi pszichológus véleménye szerint: nincs is megfelelő kezelés a gyerekre. Az ő javaslata az volt, hogy kérjem gyámügyi felügyelő megfigyelését, és ha úgy alakul a helyzet, akkor kerüljön intézetbe a gyerek.
Két hete ittasan ment be az iskolába, és kirúgták. Mivel még tanköteles, sikerült beiratnom egy másik intézménybe, de... itt sem nagyon foglalkozik semmivel.
Nem tudom, hogy lemondhatok-e a gyerekről az apja javára - hogy a továbbiakban nála legyen elhelyezve a lányunk, vagy megtehetem-e ezt bármiféle hivatalos intézkedés nélkül, hogy egyszerűen átköltözik az apjához?
Illetve a gyámügyi felügyelő esete nem tudom hogy működik, kit kell felkeresnem, megoldás-e az intézetbe való küldése?

ui.: hétvégén mire hazaértem a fél lakást széttörték a barátaival...
nem hirtelen felindulásból kérdezem ezeket, hanem igen kilátástalannak látom már a helyzetet. Két éve ez megy... ha valamit nem kap meg, öngyilkossággal fenyeget...

Köszönöm a válaszokat.