gyerekelhelyezés megváltoztatása

Kedves Fórumozók!

A téma címéből is adódik: milyen esetekben lehet a gyermekelhelyezés megváltoztatását kérni? Kötik-e korhoz (esetleg 12éves gyereknél már van-e erre lehetőség)?
Köszönöma válaszokat4

Nem függ a gyerek életkorától.

12 év felett a gyermeket meg kell hallgatni, 14 év felett az elhelyezéséről akarata ellenére nem lehet dönteni (ha jól emlékszem)

De az elhelyezés megváltoztatása bármilyen életkorban lehetséges.

Segítségre lenne szükségem. Tájékoztatást szeretnék kérni.
Elvált szülők: az egyik gyerek az anyánál, másik gyerek az apánál van elhelyezve. Egy családi házban élnek. Az anya elmegy otthonról, és a nála elhelyezett gyermeket bezárja, és ezzel a másikat kizárja a lakásból. Du. 4.-től este 9.-ig. Akkor jött haza az anya. (Egyéb körülményeket nem részletezem.) Az apa eljárást szeretne kezdeményezni a gyámhatóságnál.
Bejelentkezhetek-e az apa mellé ügyfélként, hogy segítsem az eljárásban?
A válaszokat előre is köszönöm.

Már kétszer is válaszoltam, hogy IGEN, mint tanú.

Mint az ügyfél (az apa) képviselője is részt vehet - feltéve, hogy az meghatalmazza.

Sziasztok!

Az lenne a kérdésem, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatásához milyen ok, indok, papírok és egyebek szükségesek?
Helyzet a következő: Párom és volt felesége tavaly nyáron váltak el közös megegyezéssel. Közös, kiskorú gyermeküket az anyánál helyezte el a bíróság (de nem osztotta meg a szülői felügyeletet kettőjük között, amit nem igazán értek, de lehet, hogy ez az én hibám). Az apa maradéktalanul eleget tesz a megállapodásba foglaltaknak mind a gyerektartás fizetése, mind a láthatások "teljesítése" terén. A gyermek közel egy éve szinte minden láthatáskor elmondja, hogy nagyon szeretne hozzánk költözni, mert otthon nem foglalkoznak vele, a legapróbb szót nem fogadásért mindentől eltiltják, folyamatosan büntetik. Rövid ideje a büntetés azon formája is életbe lépett náluk, hogy elveszik a gyermektől a telefont, amit az édesapjától kapott, hogy esténként beszélni tudjanak. Nyári szünet lévén napközben is beszélnek többször, amit az anya rossznéven vesz. Ma délután az történt, hogy a gyerek felhívta az édesapját, hogy nem tud mit csinálni, mert otthon van egyedül, és nem zöröghet, mert az anyja alszik, nehogy felkeltse. Pár perc beszélgetés után jól hallhatóan kivágódott a gyerekszoba ajtaja, és az anya nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kezdett ordítani a gyerekkel ("mi az apád f...t csinálsz?"), mire a gyerek sírva válaszolt, hogy apával beszélek telefonon. Erre jött a felszólítás, hogy "azonnal tedd le a telefont, mert olyat leb..szok, hogy leszakad a fejed". A történethez az is hozzátartozik, hogy az anyának 2006. novemberében született meg a második gyermeke a jelenlegi kapcsolatából, viszont kb. 1 hónapja elkezdett dolgozni (több okból is feltételezem, hogy nem legálisan, bejelentve), hol napközben, hol éjszaka. Napközben a gyerekek a kisebbik gyerek nagyszüleinél vannak, este pedig a kisebbik gyerek apjával.
Mit tehetünk a gyerekért? Előre is köszönöm a segítséget.

Szia Estella!
Szerinte a gyermekelhelyezés megváltoztatásához igen erős bizonyítékok kellenek. Sajnos nem elég, ha egyáltalán meghallgatják, a gyerek vallomása (? éves). Javaslom, hogy gyűjtsetek minél több bizonyítékot az anyuka elle, ha úgy érzitek valós a fenyegetettség. Azért írom így, mert egy kamasz gyereknél más a helyzet, mint pl. egy ovisnál. Ezek lehetnek tanúk, a gyermekjóléti szolgálat segítségét is lehet kérni, a gyámhatóságét is. Azért nem a gyámhivatalét, mert Õk csak a kapcsolattartási határozat betartatásával foglalkoznak. Fontos az iskola véleménye is, ha ott az anyuka van nyerő pozícióba, ELEVE NEHÉZ LESZ. A bíróságon lehet szakértőt is kérni, de nem tudom mennyire engednek ezen a téren, mert bírója válogatja. Nekünk eddig még egyszer sem rendelték ki. E mellett az is lehet, hogy majd javul a helyzet, ha az anyuka "állapota" is javul. Ezzel arra célzok, hogy lehet, hogy még nem dolgozta fel az eseményeket. Nálunk is így kezdődött, a gyerekek (3 van) folyton sírtak, nem akartak haza menni, ezt csinálja, azt csinálja stb. Mára elfogadható a helyzet. Nem mondom, hogy sokkal jobb, de az alpvető dolgokat megkapják. Viszont amikor a per első részében Nálunk voltak elhelyezve, csak Mi és a bíró nem volt ellenünk, minden egyéb fórum és hivatal "mit képzel egy apuka, hogy magához veszi a gyerekeit" történetben éltünk. Amikor elmentek a gyerekek láthatásra, azonnal le lettek fertőtlenítve és el sem hinnéd miket írogatott a gyámosoknak (a gyerekek éhesek, koszosak, stb.). Szóval rosszabb volt Nekik is meg Nekünk is, mint azután, hogy az anyjukhoz kerültek (közös megeggyezéssel) és eltelt pár év. Nálunk még a kapcsolattartást is folyamatosan akadályozta. Mára a gyerekek megszokták, elfogadták a helyzetet és örülnek, ha jönnek és nincs az állandó cirkusz a hivatalokkal sem. Kitartás

A Családjogi Törvény (az 1952. évi IV. törvény, a továbbiakban: Csjt.) tartalmazza a gyermek elhelyezésének, valamint a gyermekelhelyezés megváltoztatásának szabályait. Az 1995. július 4-én hatályba lépett 1995. évi XXXI. törvény - elsősorban az említett Egyezményre tekintettel - részben módosította ezeket a rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt évek során számos határozatában - a jogalkotásra is kiható, az ország életében azóta bekövetkezett alapvető változások után is jórészt érvényes - elvi iránymutatást adott. Ezek között említhető mindenekelőtt annak kimondása, hogy a gyermek elhelyezésénél és az elhelyezés megváltoztatásánál elsősorban a gyermek érdekét kell szem előtt tartani.
A Csjt. 72/A. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermekelhelyezés megváltoztatását a 18. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn - két éven - belül, illetőleg a határidő letelte után is csak abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll. E rendelkezés alkalmazásánál a körülmények lényeges megváltozását a gyermek érdeke szempontjából kell vizsgálni. Nem elég tehát a körülmények lényeges megváltozása (pl. az elvált házastárs új házasságkötése, lakáshelyzetének rendeződése, anyagi viszonyainak javulása), hanem azt is vizsgálni kell, hogy az elhelyezés megváltoztatása szolgálja-e a gyermek érdekét.
Ha a szülők az életközösség megszakadása után peren kívül megállapodtak a gyermek elhelyezésében, és a megállapodásnak megfelelően a gyermeket a szülő huzamosan gondozta, az ellene indított - gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti pernek minősülő - per csak akkor vezethet sikerre, ha a jogszabály által megkívánt kettős feltétel fennáll.
Mindennek azért van nagy jelentősége, mert előfordul, hogy az a szülő, aki közvetlenül nem maga neveli a gyermeket, a másik fél zaklatására használja fel a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per indításának lehetőségét. A szülő gyakran éppen azzal bizonyítja a gyermek nevelésére való alkalmatlanságát, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt sorozatosan - nemegyszer rövid időközökkel - egymás után indított perekkel nyugtalanítja a gyermeket megfelelően gondozó szülőt, és zavarja a gyermek neveléséhez elengedhetetlenül szükséges nyugodt légkört. Az ilyen törekvés nincs tekintettel a gyermek érdekeire, ezért bírósági védelmet nem kaphat.
Ugyanígy kell megítélni azt a szülőt, aki tartási kötelezettségét nem teljesítette, vagy az alól kibújni igyekezett, s aki csak a másik szülő által ellene indított tartási perben támaszt igényt arra, hogy a bíróság a gyermeket nála helyezze el.
A gyermekelhelyezéssel kapcsolatban felmerülő kérdés az is, hogy miként kell értékelni annak a szülőnek az új házasságkötését, akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte. A gyermek életében is kedvező fejlemény lehet szülőjének új házasságkötése, ha az új házastárs a gyermek nevelésére képes és alkalmas olyan személy, akitől kellő erkölcsi, anyagi támogatásban részesülhet, s aki a közös otthonban nyugodt légkört képes biztosítani.
Az új házastárs gyermeknevelésre alkalmatlansága, a gyermekkel szembeni ellenszenve, a környezet olyan alakulása, melyben a gyermek nyugodt, egészséges fejlődésének feltételei nincsenek biztosítva, a gyermek elhelyezésének megváltoztatását eredményezheti.
A szülő új házasságkötése tehát önmagában nem elegendő ok a gyermekelhelyezés megváltoztatására. Erre akkor kerülhet sor, ha megállapítható, hogy a szülő új házasságkötésével kialakult új környezetre tekintettel az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.
Vonatkozik ez arra az esetre is, ha az új házasság következtében a családban mostohagyermekek nevelkednek együtt. Ez a körülmény sem ok az elhelyezés megváltoztatására, hiszen a mostohagyermekek között kialakuló egészséges kapcsolat még kedvező is lehet a gyermekek számára. Az elhelyezés megváltoztatása válhat viszont szükségessé akkor, ha a mostohatestvérek között olyan tartósan rossz kapcsolat alakul ki, amelyre tekintettel ez az intézkedés szolgálja a gyermek érdekét.
Abban az esetben, amikor a szülők a gyermek elhelyezéséről egyezséget kötöttek, és utóbb az egyik szülő a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt pert indít, gondosan vizsgálni kell, letelt-e a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdésében meghatározott határidő, illetőleg a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét valóban súlyosan sérti-e, az egyezség megváltoztatása a gyermek érdekét szolgálja-e, továbbá hogy valóban megváltoztak-e azok a körülmények, amelyek a gyermek korábbi elhelyezését indokolták. A tárgyalás gondos előkészítésével érhető el, hogy a veszélyeztetett gyermek azonnali bírósági segítséget kapjon elhelyezése megváltoztatásához, de az is, hogy kitűnjék, vajon nem alaptalan perlésről van-e szó. Ha igen, akkor a jól előkészített első tárgyaláson indokolt befejezni a pert a kereset érdemben történő elutasításával, a lehető legrövidebbre csökkentve azt az időt, amely alatt a gyermeket megfelelően tartó szülő zaklatása fennáll.
A szülőnek az említett mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső soron az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének a megváltoztatására is vezet.

Ld.: 17. sz. irányelv.

Kedves csildi és Obudafan!

Köszönöm a válaszokat, bár még mindig tanácstalan vagyok. Momentán azt érzem, hogy két lehetőség van. Az egyik, hogy elkezdek nyomozgatni az anya után, hogy pl. mikor, hol és milyen időbeosztással dolgozik, valószínüleg feketén, amiből egyértelműen következik, hogy a 8 éves és a 8 hónapos gyerekre Isten tudja ki vigyáz éppen. Kikérdezgetem a gyereket, és magnóra rögzítem, vagy stikában elviszem egy pszichológushoz, hogy állítson ki szakvéleményt, stb. stb. Viszont lehet, hogy ezeknek a "bizonyítékoknak" a felét sem fogom tudni felhasználni, mert nem fogadják el. A másik lehetőség, hogy nem csinálok semmit. Csak megvárom, míg eltelik az a 4 év a gyerek 12 éves koráig, amikor már esetleg őt is meghallgatják és figyelembe veszik az óhaját. Ezzel viszont az a bajom, hogy ez a gyerek már így is lelki toprongy. Rettentő szélsőségesen viselkedik. Az egyik pillanatban nekiront az apjának, üti-veri, utána meg vigasztalhatatlanul elsírja magát, és kitör belőle a panaszáradat az otthoni dolgok miatt.
Ilyenkor utálok szülő lenni, pedig még nem is az én gyerekemről van szó...

A harmadik lehetőség pedig az, hogy megpróbálsz mindent tanúkkal bizonyítani, mert azt biztosan elfogadják. És hát ha a gyermekek ennyire rosszul érzik magukat, azt a pszichológus szakértő észlelni fogja.

Kedves Estella!
Tudom, hogy milyen nehéz, de mint írtad is, hiába nyomozgatnál. Senki nem (bíróság) vetheti az anya szemére, ha elmegy dolgozni, és pl. az élettársára vagy valamelyik rokonára hagyja a gyerekeket. A körzeti orvosnak, az iskola orvosnak, a gondozó nőnek van angyobb esélye arra, hogy amennyiben úgy látja valamelyik, hogy a gyerekek nincsenek ellátva, értesíti a gyermekjóléti szolgálatot. Igen kicsi még ez a gyeremek ahhoz, hogy tisztázni tudja magában a helyzeteket. nálunk a kisebbik 5, a nagyobbik 7 éves volt amikor Nálunk voltak. A kisebbik semmit nem változott az évek alatt, persze felszedett sok mindent az anyja viselkedésétből, modorából. a nagyobbik már akkor nehezen viselte, évek múlva is azt akarta, hogy a szülei újból együtt legyenek, pedig eleinte gyűlölte az anyját, most 14 éves és teljesen magába foddult. Az otthoni "életforma", az elvárások stb. miatt úgy hiszi, Neki kell az apja helyett az anyját támogatni, ellátni a testvéreit. Saját élete, gyermekkora már szinte csak az iskolában van. Pedig itt mindig felszabadult, kedves volt, most szinte meg sem szólal. Az anyja annak idején igen sokszor bántotta, megalázta, mert a kislány imádta az apját és szeretett itt lenni. Na most meg ez van. Az anyának, ha nála ven elhelyezve egy gyerek (vagy több) éé uralkodó típus, akkora befolyása van, lesz a gyerekre, hogy bárminnyire is rossz Neki, vagy szeretne eljönniu, ha nem erős személyiség és nem elégggé bátor, nem fog az anyja ellen vallani. Egyébként egy példa: A Gyámhivatal egy anyai beadvány miatt meghallgatta a gyerekeket (10-12 évesek voltak), azt hiszem kapcsolattartás módosítása, vagy korlátozása vagy ilyesmi volt. Mindkettő egy-egy mondatban elmondta, hogy szeretnek itt lenni és nem akarják, hogy kevesebbet lehessenek itt, plusz nincs Velünk semmi bajuk. Mikor haza felé mentek, az anyjuk dühösen elkezdett telefonálgatni (gondolom lelki társak után) és a gyerekekre üvöltve azt mondta Nekik, hogy becsapták Õt! Egy másik Gyámhivatali ügy kapcsán, az ügyintéző ezt mondta (nem szó szerint): azért nem hallgatják meg a gyerekekt, nehogy olyat mondjanak, ami az anyjuknak nem tetszik és ezért otthon m,ajd kikapnak!? Szerinted, ha a Gyámhivatal ilyet mond, mennyi lett volna az esélye, hogy hozzánk kerüljenek? Miért nem intézkedett a hivatal, pl. védelembe vétel stb.?! Na ez a nagy Magyar valóság. szerintem várj!

Még valami, Mi minden alkalommal kértük a szakértőt, de a Gyámhivatalnél Nekünk kellett megelőlegezni a költségét és közölték, hogy így sem kötelesek elfogadni a véleményt. A byróság sem rendelt ki egy esetben sem szakértőt és meg is mondták, hogy amennyiben mi visszük el a gyerekeket szakértőhöz ami, az anya beleegyezése nélkül nem lehet, akkor is csak az általuk kirendelt szakértő véleményét fogadják el.

Kedves ObudaFan!

Ezzel a tanúval igazoltatós dologgal az a gondom, hogy azt pl. hogy tudom igazolni, hogy az anya akadályozza a különélő szülő kapcsolattartási jogát azzal, hogy elvette és kikapcsolta a gyerek mobiltelefonját? Mert kérek én a szolgáltatótól (már persze, ha ad) egy listát, hogy mikor volt bekapcsolva a hálózatba a kártya és mikor nem, na de erre mondhatja a "kedves" anyuka, hogy csak le volt merülve vagy éppen beejtette a gyerek az ágy alá a telefont és nem találták meg, mert nem volt térerő. A másik dolog, amit én durvának érzek, viszont bizonyítani megint csak nem tudom az az, hogy dolgozik. Egyrészt - tudomásom szerint - az anya a gyerek 2. életévének betöltése előtt még 4 órában sem vállalhat munkát. Ehhez képest a kisebbik gyerek 8 hónapos, anyuka pedig dolgozik. Többek között emiatt (de még számos más tényező miatt is) gondolom, hogy nem legálisan, bejelentett munkavállalóként dolgozik. Ebből egyenesen következik, hogy ha ki is derítem, hogy hol dolgozik, a "munkáltatója" nem fogja nekem önként és dalolva le, és aláírni, hogy foglalkoztatja.

Azért ezt a két dolgot emeltem ki, mert számomra ez a kettő jelentős és elítélhető. Az ilyenekre, minthogy a gyerek pszichológiai vizsgálata alapján majd a gyámügy esetleg kezd valamit, vagy a bíróságon bármit is elérhetek, egyáltalán nem számítok.

Írtad, hogy a gyermekelhelyezési per indítása nyugtalanítja a gyermeket megfelelően gondozó szülőt. Na de mit is értünk gyermeket megfelelően gondozó szülő alatt?
Mert az utóbbi időben tapasztaltak alapján azt mondom, hogy az erkölcsi fejlődése nem biztosított, de nincs rá bizonyítékom, hogy azokat a dolgokat üvöltötte a gyereknek, mert csak a gyerek és a párom hallották.
A gyerekkel nincs gond a suliban, rendesen tanul, de nem otthon az anyjával, hanem kora estig a napköziben. A magatartásával vannak kisebb problémák, de hát egy 8 éves fiúról beszélünk :)
Enni kap, más kérdés, hogy miket (péntek esti tejbegrízt vasárnap reggel, félig véres csirkepörköltet, stb). Nem kórosan sovány, de nem is tartom egészségesnek a 130 centijéhez a 22 kilót.
Játszani nem játszanak vele, mert míg anyuka nem dolgozott, nem ért rá a kisebbik gyerek gondozása, a számítógép előtt ülés és az alvás mellett ilyenekre. Ha futkározik a lakásban vagy bohóckodik a kutyájukkal min. 1 órát kell állnia a sarokban, mondván, hogy rossz.
Nem jár pucéran a gyerek, de néha az is jobb lenne annál, mint amilyen ruhákat ráad az anyja. Ruhákat szinte csak a nagyszülőktől és tőlünk kap, viszont azokat nem veheti fel, mert "tönkreteszi őket".
Szóval, mi is az a megfelelő gondozás???

Estella!
Abból, hogy az anya illegálisan dolgozik (szerinted), nem feltétlenül következik, hogy nem látja el a gyerekekt. Egyébként, ha az anya GYED-en van akkor nem dolgozhat, ha GYES-en van a gyerek 1 éves kora után korlátozás nélkül vállalhat munkát. A telefonnal nem érsz el semmit, a gyerekekt amennyiben nem hallgatják meg, gyakorlatilag semmit nem tudsz bizonyítani, ha meghallgatják, a bíróság belátása szerint ítéli meg, befolyásolva van a gyerek valaki által vagy nem, abban amit mond? Úgy érzem (érthetően), kissé elfogult vagy és dühös. A párod mit akar?

Csildi!

A párom azt szeretné, amit minden normális, a gyerekéért aggódó szülő: elhozni onnan. Persze nem illegálisan, láthatásról vissza nem adva, hanem a hivatalos utat bejárva. Csak azt nem tudom, hogy érdemes-e belevágni?! Bár azt hiszem, ez költői kérdés...
Alanyi jogon járó GYES-en van - szerintem -, mert korábban sem dolgozott bejelentve sehol, a kisebbik gyereke, ahogy már írtam többször, 8 hónapos.
Nyilván befolyásolva van a gyerek, leginkább a körülmények által. Az anyjától és büntetéseitől tart, így az anyjára nekünk panaszkodik, de ki tudja, otthon mit mond pl. rólunk?! Ugyan hallottam már vissza az anyjától, hogy nagyon szeret nálunk lenni, és engem is nagyon szeret, de valószínűsítem, hogy azt nem fogja neki megmondani, hogy szeretne hozzánk költözni.
És igen, nagyon jól érzed, hogy dühös vagyok. Egyrészt, mint anya mélységesen felháborít a dolog. Én is elváltam, nekem is rengeteg problémám van a volt férjemmel, aki a gyereken keresztül próbál kiakasztani, de az ilyen dolgoknak még csak a gondolata sem fordult meg soha a fejemben, mert ezekkel csak még nagyobb támadási felületet adnék magam ellen. Másrészt pedig a tehetetlenség dühít. Hogy minden nap látom a páromon, hogy őrlődik, agyal, hogy vajon mi lehet a gyerekkel (mert azóta sem tudott vele beszélni), mit kezdjünk ezzel az egész helyzettel, és nem tudok neki segíteni.

Estella!
Attól tartok, ha kiderül mit tervezetek az anya ellen, még rosszabb lesz a helyzet és bizonyítékok híjján, nem valószínű, hogy ideiglenes intézkeddéssel akár a per alatt is Nálatok helyeznék el, de ha lenne ilyen (ki tudja) szerencséte, utána mi lesz? A gyereknek muszály lesz az anyjához menni láthatásra, akkor milyen lesz a helyzet, a gyerek min fog kerewsztül menni, pláne, ha az anya bosszút akar állni? Mindegy, hogy mennyi az az idő, amit az esetleges bosszú végrehajtására fordítana, egy nap, egy óra vagy egy hosszú láthatás. Ebbe is gondolj bele, a gyerek érdekében.

No azért kedves Estella, én csak annyit mondok, hogy kicsinyt próbáld magad az anya bőrében érezni. Vajon Te mit szólnál hozzá, ha egy hasonló helyzetben saját magadda/magatokkal kellene szembenézni?

Vajon nem lennél-e néha ingerült vagy ideges? Akár a gyerek előtt is? Talán tudnál-e minden feszültséget kontrolálni, levezetni??
Úgy érzem igen sok támadás érheti....

Én nem ismerem az exet, félre ne érts! De azt inkább tiszteletre méltó dolognak tartom, ha pici baba mellett dolgozik. Elítélendőnek semmiképp.

Csildi!

Tudom, hogy bosszút állna a gyereken, nem véletlenül az a legelső retorzió, ha bármi "rosszaságot" csinál a gyerek, hogy elveszi az időszakosan egyetlen kapcsolatát az apjával, éppen ezért voltam/vagyok bizonytalan, hogy szabad-e belevágni egy ilyen pereskedésbe, mert mi van, ha nem sikerül?

Esztike!

Amint írtam, valamilyen szinten én is hasonló cipőben járok, mint a szóban forgó anyuka.
Én is elváltam, a volt férjem állandóan szekíroz a gyerekkel kapcsolatban, és leginkább olyan dolgokkal, amiket át sem lát, vagy éppen nincs hozzá köze. Úgyhogy valóban többször is előfordul, hogy az értetlenségtől és a tehetetlenségtől betelik a pohár, de az indulataimat nem a gyerek előtt, és leginkább nem rajta töltöm ki, főleg nem úgy, hogy a volt férjem fültanúja az esetnek, mert azzal jogos támadási felületet adok saját magam ellen. Nem én vagyok a mintaanya, nehogy félreérts :) Viszont elfogadhatatlannak tartom ezt a "gyereknevelési" módszert, és azt, hogy a volt párom és köztem lévő; vélt, vagy valós sérelmekből fakadó vitákat a gyerek szenvedje meg.
Azt nem tudom, mennyi támadás éri, egy biztos, a párom sokkal higgadtabb, "elnézőbb" vele, mint amilyen pl. én lennék hasonló esetben, úgyhogy pl. tőlünk szinte semmiféle támadás nem érte eddig.
Azt pedig azért ítélem el, hogy elment dolgozni, mert egyrészt törvénybe ütköző, másrészt pedig úgy gondolom, hogy egy anyának a 8 hónapos gyereke mellett a helye.

Kedves Estella!

Igen, megértek sok mindent amit írtál.
Talán van más módja is annak, hogy rendezzétek az ügyet.
Sokmindet nem kellene annyira eltúlozni. A gyereke és mindenki szempontjából a legjob megoldás az, hogy tiszteletben tartjuk a másik otthont, a másik családot. Nem egészséges dolog teret adni annak, hogy a gyerek egy esetleges , sokszor eltúlzott, panaszkodásával pillanatnyilag hozzátok közelebb kerül. Mindez leginkább csak a nálatok eltöltött időre szól, aztán otthon bűntudata lehet amiatt amit mondott.
Én szívem szerint a gyereket nem veszélyeztető (pl.véres csirke (?) ( dolgokat nem fujnám így fel. Lehet valami a dologban, de nem hiszem, hogy emiatt védelembe vettek volna akár eyetlen gyermeket is. Annak igen komoly okai lehetnek, és már a közvetlen támaszok, a család híjján mint végső megoldás jön csak szóba.

Fenn tartom változatlanul álláspontomat, miszerint nemhogy elítélni nem lehet amiatt az anyukát, hogy dogozik, de minden tiszteletem övé. valószínű, hogy nem jókedvéből teszi .

Üdv
Hány éves korában döntheti el egy
gyerek, hogy melyik szülőjénél akar élni?
A választ előre is köszönöm!!!!

12 év felett meg kell hallgatni, 14 év felett az elhelyezéséről akarata ellenére nem lehet dönteni, ha jól emlékszem.

Rosszul emlkészel, 14 éves kortól is csak akkor nem lehet az akarata ellenére dönteni, ha az az ő fejlődése szempontjából nem hátrányos döntés. Vagyis magunk között szólva tképp ekkor is csak meg kell hallgatni.