Öröklés, végrendelet,köteles rész

miki75,

„Figyelembevéve, hogy a beszélgetés már megtörtént, a kimenetelét gyakorlatilag a posztomban összefoglaltam - ha jól értem amit mondasz, te elengednéd a kötelesrész iránti igényedet is a szülők külföldön élő gyerekével szemben erkölcsi és emberi oldalról tanúsított viselkedése miatt. (?)”

Nem.
A köteles részt nem engedném el. Abból a szüleid nem tudnak kizárni, már csak az alábbiak miatt sem (lásd : kitagadás vs. kizárás)
Azt kérném majd valószínűleg, ha úgy alakul, és tényleg nem örökölsz valami okból.
(bár, megjegyzem, ha a tesó elég agyafúrt, akkor köteles részi alap se biztos hogy lesz...)

„Megszakítanád a kapcsolatot velük, és nem láthanák az unokát sem. (Tulképp az unoka se nagyon akarná keresni a társaságukat, ui. az elmúlt években nem csak a két testvér, de az unokák között is más-más mérce érvényesült - ezt a külföldi unoka is érzi és érezte...)”

Nem.
Nem szakítanám meg, csak törölném ezt a témát. Az unoka - akár kiskorú, akár nagykorú - azt tesz amit szeretne, nem befolyásolnám, egészen biztosan nem negatív irányba. Ha akar bármilyen kapcsolatot tarthat a nagyszülőkkel, ha az kölcsönös. De ha velem nem akarnak kapcsolatot tartani, én azért időnként felhívnám, meglátogatnám őket. Ezt a témát lezárva.

Akár milyen nehéz. Mondom : a saját mentális egészségednek is jót teszel, még ha most haragodban ezt nehezen is látod be, teljesen megértem.

miki75
Én értem amit írsz és hasonló cipőben járok,de ne agyald túl ! Éld az életed ha van időd látogasd a szüleidet ha nem akarnak látni azt úgyis érezni fogod! Kitagadni nem igazán tudnak a köteles rész járni fog és ha eljön az idő megtudod hálálni a "testvérednek " a törődést! Tapasztalatból mondom a pénzéhség undorító dolgokat tud testvérek között szülni... Egyébként pedig inkább a jogi oldalával foglalkozz itt a fórumon,mert kbs. tanácsai sokat érnek a szomorú örökös és társai csak hsz.-eket gyártanak saját véleményel az meg olyan mint a fing....

miki75

„Te vagy nem akarod megérteni, vagy te tényleg nem érted amiről írtam”

Nagyon is értem! Te máris az örökségen kattogsz, holott a szüleid még maximális egészségnek örvendenek és úgy döntöttek, hogy azt a gyereket támogatják inkább, aki valóban ott van mellettük. Nincs semmilyen jogalapod ezt számonkérni rajtuk. Ha megteszed, még jobban magad ellen fogod őket fordítani. A testvéred? Nos, az máris nem melletted van nyilván.

És én laikusként csakis az erkölcsi részére válaszoltam, reagáltam, hiszen eleve téged az érdekelt. :-)

@szomorú örökös

Te vagy nem akarod megérteni, vagy te tényleg nem érted amiről írtam. Sebaj: ignoráld nyugodtan MINDEN gondolatomat.
És: köszönöm az elmés hozzászólásaidat.

miki75

És akkor még egyszer az örök mondat: A szülők pedig életükben azt csinálnak a vagyonukkal, amit akarnak

miki75

Akár megköszönöd a válaszomat, akár nem, én a helyedben a szüleimre koncentrálnék ahelyett, hogy máris az örökségen agyalok. Ugyanis a szüleid még élnek és nagy valószínűséggel sokkal jobban szeretnék, ha amíg élnek, te ott lennél a közelükben és átölelhetnének néha ugyanúgy, mint a testvéredet. Mindenesetre gondolom nem nyugtat meg, hogy nem vagy ebben a kérdésben egyedül, nekem is járt így már ismerősöm. De minden a te döntésed, nem másé. Te hagytad el a szülői házat és mentél el messzire, most meg számon kéred a szüleidet és az otthon maradt testvéredet. És egyébként is te kezdted azzal, hogy inkább az erkölcsi részre koncentrálnál, nem a jogira.

„Tulajdonképpen nem is a jogi rész miatt írok, hanem inkább az erkölcsi rész miatt. ”

Akkor ezt megbeszéltük, Ez ugyanis a Jogi Fórum.

@szomorú örökös

• Bocs, de a te hozzászólásodat nem köszönöm meg, ezt megspórolhattad volna. A kérdésem direkt arra irányult, hogy HA TI LENNÉTEK A KÜLFÖLDÖN ÉLŐ TESTVÉR HELYÉBEN - hogy járnátok el - figyelembevéve a leírt helyzetet. Sőt: nem(csak) jogi vonatkozásban, hanem emberileg/erkölcsileg stb...

A kijelentésed meg a testvér "fizikai ottlétére" vonatkozóan már ott megbukott, hogy mint írtam a szülők semennyire sincsenek rászorulva az otthon élő testvérre (ő inkább profitál mindenből ami a szülőké...), ha meg igen (egyszer kétszer ez+az) azt bőven lefedi az a "szolgáltatás", amit a szülők babysitter és gyereknevelés kapcsán szolgáltattak az otthon élő testvér családja részére 10+ éven keresztül...

A hozzászólásomat eddig drbjózsef értette meg, az ő hozzászólását köszönöm.

drbjozsef:

• Figyelembevéve, hogy a beszélgetés már megtörtént, a kimenetelét gyakorlatilag a posztomban összefoglaltam - ha jól értem amit mondasz, te elengednéd a kötelesrész iránti igényedet is a szülők külföldön élő gyerekével szemben erkölcsi és emberi oldalról tanúsított viselkedése miatt. (?)
• Megszakítanád a kapcsolatot velük, és nem láthanák az unokát sem. (Tulképp az unoka se nagyon akarná keresni a társaságukat, ui. az elmúlt években nem csak a két testvér, de az unokák között is más-más mérce érvényesült - ezt a külföldi unoka is érzi és érezte...)
• Még annyival kiegészíteném a sztorit, hogy:

1. Az otthon élő testvér szándékosan rájátszik arra, hogy a külföldön élő testvér ki legyen fúrva az örökségből
2. A szülők egyike (nem írom, hogy apa -e vagy anya) van teljesen az otthon élő testvér mellett és gyakorlatilag ő gyakorol nyomást a másik szülőre, hogy a külföldön élő testvér "ki legyen szorítva"
3. Az öröklésnél viszonylag nagy vagyonról beszélünk

Vívódom magamban, hogy a majdani esetleges kötelesrész ér -e annyit, hogy ez a helyzet a szülőkkel számomra erkölcsileg viselhető legyen. - Igen, én vagyok a külföldön élő (azaz "a naív", aki eddig hitte, hogy szülei, és nem ellenségei várják odahaza, és, hogy "a gyerekek egyenlősége" nem csak marketing-duma, hanem valóban így van).

„A kérdésem az lenne, hogy ti hogy járnátok el, ha a külföldön élő gyermek helyében”

Felülnék a repülőre, hazamennék, és leülnék beszélni a szüleimmel, közösen.
Ha nem sikerül dűlőre jutni, és akceptálni az esetleges érveiket (ha van), akkor elköszönnék tőlük, és elengedném a dolgot. Mást ugyanis nemigen tehetsz, csak stresszeled magad. Azt meg minek.

miki75

„Nyilvánvaló, hogy a "mindkét gyermek egyenlő" szlogen megbukott.....otthon élő testvér felé erőteljesen lejt a pálya”
Ez nem is vitás, hiszen a külföldön élő testvér nincs jelen. Bármi történik a szülőkkel, azt csak az itthon élő testvér tudja kezelni fizikailag. És egyébként is ez a szöveg, hogy a „külföldön élő testvér szinte minden nap beszélt szüleivel telefonon, gyakorlatilag a szülei az életének a részei maradtak” nem is teljesen fedi a valóságot, mert mindig a fizikai jelenlét az, ami leginkább számít egy szülő felé.

„Ettől kezdve kritikusan kezdte a külföldön élő testvér is értékelni a kapcsolatot, és kiderült, hogy a szülei
egy ingatlanügylet kapcsán becsapták, nem az igazat mondták, az otthon élő testvért részesítették anyagi előnyben”
Hogy a külföldön élő testvér hogy bánik a szüleivel, az az ő döntése marad mindig, őt jellemzi.
A szülők pedig életükben azt csinálnak a vagyonukkal, amit akarnak, ebbe nem lehet senkinek beleszólása.

„Ha a külföldön élő testvér a történtek után elfordul a szüleitől - ami egyébként véleményem szerint jogos lenne ebben a helyzetben- , akkor a köteles rész is ugrik (ha jól tudom).”
Rosszul tudod, de nem jár automatikusan és kérni kell hivatalos úton.

„ Ebben a helyzetben a külföldön élő unoka el lenne tiltva a nagyszülőktől”
Ezt addig teheted meg, amíg nagykorúvá nem válik. Onnan kezdve ugyanis önállóan dönt mindenben.

„A külföldön élő testvér fejében az is megfordult, hogy ha végrendelettel kizárják az örökségből, akkor még a családnevét is megváltoztatja, ugyanis erkölcsileg vállalhatatlan számára az, ahogy vele a szülei eljárnak/eljártak”
No látod, ez is csakis az ő döntése lesz, nem másé.

Tisztelt Fórum!

Tulajdonképpen nem is a jogi rész miatt írok, hanem inkább az erkölcsi rész miatt. Próbálom a helyzetet objektíven leírni.

Adott egy család, ahol két testvér nőtt fel. Az apa és anya mindvégig azt hangsúlyozta, hogy nekik mindkét gyermek egyenlő. (Ez persze visszagondolva soha nem volt így...)
A két gyerek közül az egyik 15 éve külföldön él, 17 éves fia van. A másik gyerek otthon maradt. A szülők nem szorulnak rá a támogatására, az otthon maradt testvér 3 gyereke és az ő családja is hosszú évekig profitált a szülőkből: ott nőtt fel majdnemhogy a nagyszülőknél mindegyik gyermeke, ott ebédeltek hétvégén stb. - Míg a másik testvérnél külföldön a feleség nem tudott dolgozni menni 11 évig, ugyanis otthon kellett maradnia gyermekükkel nagyszülők hiányában, ez nyilván komoly anyagi kiesést okozott.
A külföldön élő testvér szinte minden nap beszélt szüleivel telefonon, gyakorlatilag a szülei az életének a részei maradtak - mindenről beszámolt a szüleinek és minden évben legalább 3-4 alkalommal meglátogatta a szülőket, minden alkalommal heteket töltött a szülőkkel, a külföldön élő testvér gyereke képein születésétől fogva folyamatosan szerepelnek a nagyszülők...

Aztán telik-múlik az idő, a szülők idősödnek, aztán egyik napról a másikra azt veszi észre a külföldön élő testvér, hogy a szülei részéről az egyik provokáció után a másik éri (gyakorlatilag alaptalanul belekötnek a szülők mindenféle mondvacsinált "vádaskodással"), majd a szülők kilátásba helyezik, hogy ha nem tetszik az a vádaskodás, amit csinálnak, akkor "nem kell őket többet keresnie". 
Ettől kezdve kritikusan kezdte a külföldön élő testvér is értékelni a kapcsolatot, és kiderült, hogy a szülei egy ingatlanügylet kapcsán becsapták, nem az igazat mondták, az otthon élő testvért részesítették anyagi előnyben.

A kérdésem az lenne, hogy ti hogy járnátok el, ha a külföldön élő gyermek helyében -és a fent vázolt helyzetben- lennétek, mégpedig, hogy az otthon élő testvér felé erőteljesen lejt a pálya és a kettős mérce a szülők részéről szinte vállalhatatlan helyzeteket teremt?

• Nyilvánvaló, hogy a "mindkét gyermek egyenlő" szlogen megbukott, és várható, hogy az otthon maradt testvér fog profitálni egy esetleges végrendelettel a szülők vagyonából
• Ha a külföldön élő testvér a történtek után elfordul a szüleitől - ami egyébként véleményem szerint jogos lenne ebben a helyzetben- , akkor a köteles rész is ugrik (ha jól tudom). Ebben a helyzetben a külföldön élő unoka el lenne tiltva a nagyszülőktől.- A külföldön élő testvér fejében az is megfordult, hogy ha végrendelettel kizárják az örökségből, akkor még a családnevét is megváltoztatja, ugyanis erkölcsileg vállalhatatlan számára az, ahogy vele a szülei eljárnak/eljártak.

Megkérdezhetem, hogy ki hogy látja ezt a helyzetet?

Most végül is mi történt nálatok? Felvette édesanyád 15-én?
Ha jól értelek, a kérdésből, akkor nem vette fel.
Ez esetben meg kell várjad a hagyatéki tárgyalást, majd a végzést, és azzal felveheted majd.
Én a helyedben bejelenteném a közjegyzőnek, hogy az elhunyt utolsó havi nyugdíja nem lett felvéve, azt a közjegyző vezesse fel a hagyatéki leltárba azzal, hogy az örökös azt a jogerős végzéssel a nyufigtól felveheti.

(megjegyzem, az elhunyttal együtt élő hozzátartozónak a nyufig kifizeti, nem tudom mi a gyakorlat, az együtt élést kell-e pl. lakcímkártyával bizonyítani. Ha nem, elég bemondani, akkor a fiú elvileg fel tudja venni a nyufigtól a végzés nélkül is, ha ez esetleg megtörténne, akkor azt te utólag, a jogerős hagyatéki végzés birtokában követelheted tőle, végső esetben fizetési meghagyással. Hiszen NEM vele együttélő hozzátartozó volt.)

tmsnmeth80,

A halál hónapjára még jár a nyugdíj, és azt a nyufig a tárgyhónapra fizei.
Ha azt az elhunyt felveszi és elkölti nincs kérdés, ha felveszi, és megvan, akkor nyilván a hagyaték része.
Ez a helyzet nálatok is, bárki vette fel, az az elhunytat illette, a hagyatékának a része. Az az örököst illeti.
Ha senki nem veszi fel, akkor a nyufig azt kifizeti az örökösnek, a hagyatéki végzéssel, mert arra a hónapra még a törvény szerint járt.

Köszönöm szépen a válaszokat!

Elhunyt a szomszéd a Bácsi május 3.-án. Hátrahagyott egy Végrendeletet, melyben minden ingó és ingatlan vagyonát rám hagyja. Van neki egy fia, aki nem törődött vele sohasem, de most, hogy elhunyt a bácsi, előkerült a fia. A nyugdíját május 15.-én hozza a Postás. Édesanyámnak van meghatalmazása, hogy átveheti a nyugdíját a postástól. A nyugdíjának az összege 261 000 ft. A kérdésem az lenne, hogy ez a nyugdíj jár-e még a bácsinak? Ha igen, akkor nekem jár, mint végrendeleti örökösnek? A fia felveheti? Vagy a hagyatéki tárgyaláson adják át a nyugdíjat? Mi lenne most a helyes cselekedett részemről?

Egyébként a nagyobbat. Logikus, nem?

„Aki eladta az ingatlant annak nincs a nevén semmi vagyon, és nincs legális jövedelme.”

Hát akkor tök mindegy mennyit követel. Akármennyit is lehet, egy kanyit sem fog látni ezek szerint belőle.

Mekkora összeget követelhet? Amennyiért szerződés szerint eladta az ingatlant, vagy amennyiért felértékelte az Önkormányzat a hagyatéki leltár felvételekor?

Aki eladta az ingatlant annak nincs a nevén semmi vagyon, és nincs legális jövedelme.

(Ha kifut az egy évből, akkor nem a közjegyző előtt kérhet megismétlést, hanem a bíróság előtt indíthat pert.)

tmsnmeth80,

Szerintem az osztap által írt követelés előtt meg kell ismételni a hagyatéki eljárást.
Most, a végrendeleti örökös jogilag nincs örökösnek nevezve, anélkül nincs jogalapja.

Hetv. 105.§

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?…

Csípkedje magát az illető, mert a 105.§(2) szerint a hagyatéki végzés jogerőssé válástól számított 1 éven belül kell benyújtani a megismétlés iránti kérelmet. Ha jól látom, még belül van.

tmsnmeth80,

Az árát követelheti az örökbefogadott gyerektől. Az ingatlanra nem tarthat igényt. Vékás-féle Ptk-kommentár:

„7:2. § Az öröklési igény tulajdoni igény, és így az elévülés kizárására vonatkozó külön rendelkezés csak konkretizálja a tulajdoni igény tekintetében a magyar polgári jogban hagyományosan érvényesülő és a Ptk. 5:35. §-ában is tételesen megállapított szabályt. Az örökséget, a dologi hagyományt [Ptk. 7:31. § (1) bekezdés] és a halál esetére szóló ajándékot [Ptk. 7:53. § (2) bekezdés] mint tulajdoni igényeket tehát bármikor lehet követelni, amíg a dolog az álörökösnél megvan. A Legfelsőbb Bíróság elvi határozatban is leszögezte: a tulajdoni igény elévülése a dolog megléte alatt kizárt. Ha azonban a tulajdoni igény természetben nem elégíthető ki, mert a dolog nincs meg (például az álörökös felhasználta vagy jóhiszemű harmadik személynek visszterhesen értékesítette), helyébe kötelmi jellegű igény lép, és ez az igény már a rendes elévülés szabályai alá esik (EBH2004. 1024.). A teljes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése után az álörökös jogalap nélküli birtokosnak minősül. A dolognak, a dolog hasznainak kiadására vonatkozó kötelezettségére, megtérítési igényére, a dolog értékesítésére, felhasználására és elvitelére vonatkozó jogára, továbbá az örökössel szembeni felelősségére a jogalap nélküli birtoklás szabályait (Ptk. 5:9-5:12. §) kell alkalmazni.”

Köszönöm a választ.

Ez egy másik ügy, bár hasonló:

Volt egy házaspár hagyatéki tárgyalása 2023. júniusában. Örökölt az örökbefogadott gyerekük egy kertes házat. Most került elő a házaspár férfi tagjának a végrendelete, melyben a szomszédra hagyja a vagyonát (a kertes ház 1/2 tulajdoni hányadát). Az örökbefogadott gyerek már 2023.-ban eladta az örökölt kertes házat. Aki a végrendelet kedvezményezetje az mit tud csinálni ilyen helyzetben?

tmsnmeth80,

Így a számoktól függ. Az általad öröklendő vagyon (tartozás levonása előtt):

1. Kisebb, mint a tartozás fele? Akkor nincs kötelesrész, csak Neked van követelésed, mint hagyatéki hitelező
2. A tartozás felénél nagyobb, de a teljes tartozásnál kisebb? Akkor Neked van követelésed mint hagyatéki hitelező ÉS mint adóstárs jogutódja is, a másik örökös élhet viszontkeresettel a kötelesrész iránt, amint az adóstársi igényedből vonhat le. Csak akkor jár neki kötelesrész, ha az adóstársi igényed sikerrel érvényesíted (egyébként nulla a hagyaték tiszta értéke). Tehát Te nem élhetsz viszontkeresettel , csak kérelmező lehetsz.
3. Nagyobb, mint a teljes tartozás? Akkor mint hagyatéki hitelező már nincs követelésed, DE mint adóstárs jogutódja van követelésed, a teljes tartozás fele. Neki pedig van kötelesrészi igénye, hiszen a hagyaték tiszta értéke nagyobb, mint nulla. Hagyatéki hitelezőként itt sem élhetsz viszontkeresettel, de mint adóstárs jogutódja, igen. De nem kell megvárnod, amíg a másik örökös megindítja a pert, megindíthatod magad is, aztán ő viszontkereshet, ha akar

Én csak a házaspár férfi tagjától öröklök, a feleségétől a lánya örököl. Viszont a kölcsönért a férj és feleség felel. Ezért a felesége részénél nem leszek örökös, csak hagyatéki hitelező. A lánya biztos, hogy beperel a kötelesrész miatt. Viszont akkor a kölcsön felét szeretném, hogy kifizesse, ha már megörökölte az anyja tartozását.

Így sem indíthatok viszontkeresetet?

tmsnmeth80,

„ebben a perben indíthatok egy viszontkeresetet, ”

Nem. Miért: A közjegyző megállapítja a hagyatékban levő vagyont, ÉS az ismert hagyatéki tartozásokat. Az örökös a felel a hagyatéki hitelezőknek a hagyatéki tartozásokért. Mivel Te vagy mind a kettő, azért kielégítést nyersz előbb mint hagyatéki hitelező. Ha maradt valami, az lesz a hagyaték tiszta értéke (vagyon mínusz tartozások), amit mint örökös kapsz meg. A kötelesrész a hagyaték tiszta értéke után számítandó, nem csak a vagyon után.

Nem indíthatsz viszontkeresetet: Vagy már nincs követelésed, hiszen mint hagyatéki hitelező, kielégítést nyertél. Vagy nem nyertél kielégítést, mert nem volt elég a vagyon - akkor viszont nincs kötelesrész sem.

A fenti az alapeset, lehet cizellálni, ha az örökhagyó több személynek tartozott, ha a kötelesrészbe beleszámít olyan vagyon, ami a hagyatéknak nem része (halál előtti tíz évben ajándékozás pl.), stb.

Olvasgasd a Ptk. 7:94-100. §-t. Meg a 7:80. § és vidéke is érdekes a kötelesrészről.

A hagyatéki tárgyaláson jelzem, okirattal bizonyítva, hogy tartozik nekem a házaspár férfi tagja. Igaz a férje kért kölcsön, de a tartozásért közösen felelnek. Csak a férje hagyta rám a vagyonát. Egyszerre hunytak el. Ha beperel a törvényes örökös, hogy fizessem ki a kötelesrészt, ekkor ebben a perben indíthatok egy viszontkeresetet, hogy a kötelesrész összegéből vonják le a házaspár tartozását?