„(...) ezt azért nem értem, mert amikor a gyh hoz egy döntést, akkor a határozatában szakasz és bekezdés szerint kell hivatkoznia, hogy döntését milyen jogszabályhelyekre alapozza, mit, miért vett, illetve nem vett figyelembe, milyen szakértői (ha volt) véleményekre támaszkodott.”
Hát ez az! Ezért – mivel nem tudják biztosan, sőt, félek, hogy sehogyan sem – a határozatból egyszerűen kihagyták a külföldön tartózkodó gyereket. Így nem kell hivatkozni. A végrehajtási kérelem a két gyerekre vonatkozóan lett beadva, de csak a kisebb, itthon élőről hoztak határozatot, szóban pedig azt mondták, értse már meg az apa, hogy a másik nincs itt.
A következő elmaradt kapcsolattartások miatti végrehajtási kérelem már csak a külföldön lévő gyerekre vonatkozott, ezért ott elkezdtek időt húzni, vagyis 17 nappal később iktatták a kérelmet (legalábbis az értesítő végzésben ezt írják), és hozzávárták a következő két elmaradást is. A meghallgatáson még mindig nem tudták megmondani, hogy mi ilyenkor a szabályos eljárás, így most (is) azt mondták, hogy ők nem foglalnak állást, ezért nem válaszolnak a kérdésre. Ezután azzal gondolták megoldani a dolgot, hogy miután az apát kikérdezték, levélben tartja-e a kapcsolatot, és megtudták, hogy e-mailben igen, megpróbálták arra rábeszélni, hogy fogadja el ezt folyamatos kapcsolattartásnak.
„Az ügyfél a maga igazát látja igazoltnak, és ez így megy tovább......körbe-körbe.”
Ez így van, viszont alaposan utánajárok annak az igaznak, és – egyelőre az üf. oldaláról – csak azt látom igazoltnak, aminek a szabályozását egyértelműen megtalálom, a többi kérdőjel, keresem tovább. Nálam még nem volt a hivatalihoz hasonló érv, ami nem sokban tér el a gyermeki „Mert. Csak”-tól. Nagyon tanulságos, ha valaha lesz még alkalmam a másik oldalon állni, legalább egy kis előnnyel indulok. :)
