Bárcsak ilyen egyszerű lenne...péntek 17 órakor viszi el a kicsit, majd vasárnap 18 órára kell(ene) visszahoznia. (A bíróságon épp az ovira tekintettel lett meghatározva az időpont, és ő akkor ezt teljesen elfogadta)
Tegyetek at a lathatast szombatra, akkor masnap kialhatja magat a gyermek.
ovatosan lepj, mert ha az apjaval jo a kapcsolat, az nagy segitseg neked is, ami szinten nem mindegy, hogy nem az allando harc orli fel az energiaidat.
MajorDomus,
nem érzem csorbítva a jogaimat, csak itt nem 20 perces késésekről van szó....Ha az lenne, nem szólnék semmit, ez még belefér nálam is:-) csak ha megbeszélünk vmit, akkor azt illik betartani. Főleg, ha a gyerek érdekét szolgálja, hogy este időben otthon legyen és ágyba kerüljön.
Nem is önkény inkább arról van szó hogy anyuka csorbíva érzi a jogait ha apuka 20 percet késik mert a gyerek jól érezte magát a vidám parkban.
Kedves MajorDomus,
sajnos már beszéltem vele, de hiába ígéri meg, nem tartja be az időpontokat. Tudom, hogy a kisfiú szeret az apukájával lenni, ezért nyáron toleráns voltam, de ez elmúlt, ismét oviba járunk.
Talán nekünk felnőtteknek ez a 1,5-2 óra nem sok, de kisgyermeknek igen.
Én a kisfiam érdekeit tartom szem előtt, egy ovis gyermeknek ui. már kialakult a napirendje. És ha ezt a napirendet rendre megbolygatjuk, épp a gyermeknek nem teszek jó. Pl. ha nem kerül időben ágyba, hanem másfél órás késéssel, másnap nem tud felkelni, egész nap nyűgös lesz, hisztizik, nem, tud aktívan részt venni a foglalkozásokon, stb. Én épp ezt szeretném elkerülni, és ezért várom azok jó tanácsait, akik hasonló cipőben járnak. Tudom, hogy toleránsnak és türelmesnek kell lennem, de csak egy bizonyos pontig. S sajnos amire Eszti08 céloz, nálunk már látható: a gyermek pontosan tudja, hogy kinél mit engedhet meg magának, és ezt ki is használja (anya szigorúbb, apa pedig engedékenyebb)
Nem is önkény inkább arról van szó hogy anyuka csorbíva érzi a jogait ha apuka 20 percet késik mert a gyerek jól érezte magát a vidám parkban.
Kedves Fórumozók!
Én is valami ilyesmit kezdtem feszegetni: Ne önkényeskedésről legyen szó, hanem mindkét fél által megbeszélt elfogadott dologról
Javaslom eloszor hogy a kulonelo szulovel ulj le megbeszelni a dolgot.
ha a gyermek jol erzi magat az apjaval akkor nincs miert panaszkodnod.
Kedves Fórumozók!
Én úgy érzem, nem csak szeretni kell a gyereket, hanem nevelni is. A szabályokat a szülők, ha nem tartják be, hogy fogják betartani a gyermekek? Mi lesz belőlük, hiszen már szinte versengenek a gyerek szeretetéért a szülők. A gyerek hamar átlát ezen és előbb-utóbb ki fogja ezeket játszani. Egyik szülő sem fogja merni nevelni a gyereket, pedig néha nagyon keménynek kell lenni, mert a kis huncutok "átvágják az embert"
aztán majd elindulnak a lejtőn.....
Kell a gyermeket nevelni, nem szabad nekik mindent megadni, legyen kötelességtudatuk.
Azonban ez hogy fog kialakulni, ha a szülőktől nem ezt látják?
Az egyik itt tesz be, a másik ott. Ha az van, hogy igy szeretlek, úgy szeretlek, akkor legyen az is: hogy elvégezted-e a kötelességedet?
Én úgy érzem nem csak azért panaszkodik az anyuka mert...
, hanem van egy nevelési elképzelése, amit véghez akar vinni, hogy tisztességes, becsületes embert faragjon abból a gyerekből. Pl. a pontosság is az.
Itt nem egyszerűen a telefonálgatások számáról van szó, hanem az adott szóról, tiszteletről, ha apuka tiszteletlenül viselkedik, hogy fogja az a gyermek meghallgatni és teljesíteni a nevelőszülő számonkérését. A gyermekért pedig ő felel, ha valami rosszat tesz, őt büntetik meg. Ha pedig fegyelmezni akarja, nem fogja tudni, szerető apuka tárt karokkal várjas majd.
Mivel közös szülői felügyeletről van szó nem hiszem, hogy anyuka nem akarná a normális kapcs. tart.-ást, de véleményem szerint átlátható keretek között.
Ha bármelyik szülő nem tartja be az adott szavát és az írott vagy iratlan szabályokat, a tiszteletet a másik féllel szemben, akkor a gyerek is ezt fogja megtanulni.
Hogy mi lesz belőle???
Nem szeretném ecsetelni.
Köszönöm, hogy elolvastatok:
Eszti
Kedves Fórumozók!
Ha a különélő szülő rendszeresen nem tartja be a láthatási időt, pl. 1,5-2 órával később hozza haza az óvodáskorú gyermeket, mit tehetek? Kihez fordulhatok? van arra vmi jogszabály vagy gyakorlat, hogy mennyi ilyen esetben a "türelmi idő"
Köszönöm előre is.
A forumot osszetevesztik a panaszirodaval.
Ismét érdekes hozzászólások születtek...
Azt nagyon bírom, hogy idejön az anyuka panaszkodni, mi mindent (nem) csinál a külön élő apuka... őszerinte.
Aztán amikor több tapasztalt fórumozó megpróbál rávilágítani az elmondottak egyoldalúságára, akkor rögtön ők lesznek az ellenségek...
Sziszi, ...anyuka, nem ártana pszichológus segítségét igénybe venni, nem pedig itt a fórumon fröcsögni, és bizonygatni a saját igazságotokat... szemellenzősen.
Ha nem vagytok kíváncsiak a reakciókra, akkor nem kell leírni, hogy szerintetek milyen az apuka... Elég csak a kérdés, nem kell a rizsa!
Írom mindezt egyedülálló anyukaként, aki naponta lavírozik a gyermek, az apa és a saját érdekei között...
2gyerekes.....
nem vagyok elvalt apuka eppen most volt a hazassagi evfordulonk.
a forumon tobb eve itt vagyunk s tanacsokat adunk, te most csepentel ide s kioktatsz bennunket hogy mire valo ez a forum. Mi pártatlanul ítéljük meg az eseteket te viszont csak a saját igazságodra keresel itt igazolást. Erre valók a feminin oldalak. s nem ez a fórum. Sok sikert kívánok neked a gyermekeid felneveléséhez de csak akkor lesz sikeres ha sohasem felejted el ezt hogy nem csak a te gyermekeid.
Először is leszögezhetjük, hogy MajorDomus ugyanazt írta le, mint Grád tanár úr!
Felesleges tehát egyik vagy másik válaszolóba belekötni!
A további észrevételeim azok, hogy fogalmad sincsen a férfilélek működéséről.
A férfiak gyermekhez fűződő kapcsolata teljesen más, mint a nőé. Induljunk a kályhától, ami egészen pontosan az első kilenc hónapot jelenti. Aki hordozza magzatot, napi kapcsolatban van vele, tehát mire megszületik szinte ismeri őt. A férfi maximum, ha ráteszi a kezét a magzat feletti kis bőrre, akkor észleli hogy rúg. Optimális esetben összeborulnak a fejek, és együtt sóhajtozik a két leendő szülő!
Tehát elsőkörben 1:0 az anyának.
A baba megszületik, és a nő egyből, ösztönből tudja hogy mi a jó, és hogy kell etetni, stb. A férfi nem feltétlen tudja, bár vannak kivételek. Ha jól működő családról van szó, a helyes családon belüli szerepek leosztásával, akkor a nő segít a férjének, és ha minden optimális, akkor a férj x idő (mindenkinél változó) beletanul a szerepébe, és az anyával egyenrangú félként lesz jelen a gyerek életében. Tehát az anya segíti a férfi-szülői szerepének stabilitásában rejlő lelki odafordulást a felszínre hozni.
Tehát részedről az apuka magzathoz való kötődését emlegetni, nagyfokú tudatlanságról árulkodik! Javaslom képezd magad!
Nagyon érdekes a következő mondatod, amiben írod, hogy lesz még egy gyereked, ezt mondta. Tehát valószínűleg az elsőt is teljes mértékben kisajátítottad, és ezért ő háttérben érezhette magát. Ezen is érdemes elgondolkodnod!
„„De nem bántam meg a döntésemet, még akkor sem, ha most egyedülálló anya lettem, mert imádom mindkét gyermekemet és tudom, látom, hogy ők is szeretik egymást, és ez a legfontosabb.””
Ki kell, hogy javítsalak. Nem ez a legfontosabb.
Sokkal fontosabb az hogy a te értékrendedben még ha külön is él az apa, a fontossági sorrendben veled együtt az első helyen legyen, aztán szintén az első helyen a testvér.
Teljesen más első helyről beszélünk, mindössze az első hely megjelölés számít azonosnak, a szeretet mikéntje és adása már nem. Más szeretet adunk a szüleinknek, és mást a testvérünknek. Viszont mindenki más előtt. Remélem érted, amit írok.
Írod még, hogy nem bántad meg a döntésedet. Tehát a te döntésed volt, illetve annak tudod be a kistestvért. Tehát apuka csak donor volt? Ejnye!
Ez felelőtlenség a részedről, és önzőség a javából! Én-központú gondolkodásra vall, amit a családtervezés, mint az egyik legfontosabb társas esemény két ember életében nem bír el!
(Élelmesebb hölgyek jól megélnek egy-egy ilyen közös döntésből, amikor elhagyják a jól kereső bankigazgató férjüket!)
Írod: a közeledés lassan megy. Persze hogy lassan megy, az előzőekben írtam neked az okokat.
Segítsd, de ne állandó pesztra legyél, segítsd, de nem beszélj állandóan, segítsd de csak annyira amit fordított esetben te is elviselnél ellenállás kifejtése nélkül. Mit értek ellenállás alatt? Azt, hogy ha megmondod neki a frankót, és nem engeded önállóan dönteni, /elnyomod/ akkor dacból nem fogja azt tenni, amit te szeretnél, a végremény pedig az hogy nem látod majd apának, azzal illeted hogy nem igazán megy neki.
A telefonhívásokat aljasságnak tartom emlegetni. A zaklatásos perek java része erről szól. A különélő anya sikeres akció keretében leválasztja egyre jobban a különélő felet a gyerekről. Ezek a perek szinte 100 % ban női sértettről beszélnek, ez a lélektani hadviselés egyik alapfegyvere. Talán azért mert nincs igazából szabályozva. A tanár úr által említett 1 hívás is lehet zaklató, de 20 sem. Megítélés kérdése az egész. Mindenesetre talán változik valami a jogban, és a bírói hozzáállásban, amikor az ilyen jelegű pereket már az ügyészség elutasítja, mert felismeri a miértet.
Ismét érdekes dologhoz értünk.
Idézlek.
„„És mivel a kommunikáció köztünk szinte nulla, nem tudom, mit tegyek. Ő egyszerűen tudomást sem vesz rólam, vagy arról, amit mondok. Szelektív a hallása csak azt hall meg, amit akar…””
Az előzőek tükrében talán próbáld ki a csendes kommunikációt.
Gyerekek nélkül találkozzatok, és mond neki hogy próbáljon azokra a kérdésekre válaszolni amiket te magadban teszel fel. Lehet nem fogja érteni, az se baj ha 20 perc masszív csend lesz, de aztán szépen meg fogja fogalmazni azokat fogalmazni.
Nagyon fontos hogy ne szólj közbe, és ne zavard meg. Ha csendben van, ha bármit mond, akkor se!
Sok érdekes dologra fogsz rájönni az elmondottakból!
Ha rugalmasak, és nyitottak vagytok, talán kettőtök élete is menthető.
Kedves 2gyerekesanyuka"
Abban egyetértek, hogy a volt férjének éppúgy biztosítania kell a gyermekével a telefonon kapcsolatot, mint fordítva, ezt mindkettejüknek be kell tehát tartania. Fenyegetni sincs joga Önt, de erre valószínűleg kevesebb oka lenne, ha Ön is betartaná a már általam leírtakat. Vagyis célszerű lenne megszakítani ezt a konfrontáció-spirált.
Ami az imprintinget illeti, ez sajnos nem elhatározás dolga, ahhoz, hogy ez ki tudjon alakulni, jóval több időt kellene ehhez a volt férjének és a babának együtt eltöltenie. Ez elől zárkózik el a volt férje? Mert ha igen, akkor célszerű lenne emlékeztetni rá, hogy a szülő-gyermek kapcsolat sokban az első 3 életévben eldől, még ha ezt az érintettek nem is tudják. Üdvözlettel:
dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu
Kedves 2gyerekesanyuka!
Bevallom nem teljesen világos számomra, hogy mi a problémája Önnek azzal, hogy az apja is szereti a gyermeküket, és ezt el is mondja neki. Ön nem szokott ilyesmit mondani neki? Ha igen, akkor ezt a volt férjének kifogásolnia kellene? Én azt gondolom, hogy az adna okot az Ön részéről az aggodalomra, ha nem mondana ilyesmiket. Az pedig, hogy a kisebb gyermeket nem emlegeti, minden valószínűséggel egyrészt azért lehet, amit Majordomus is írt, hogy vele még nem tud beszélni, de talán ennél is fontosabb, hogy vele soha nem élt együtt, nyilván a kettejük közötti kötődés foka alacsonyabb. Ha szaknyelven akarnám kifejezni magam, azt mondanám, hogy nem igazán alakult ki közöttük az un. imprinting.
A a volt férjének természetesen semmiféle joga nincs az Ön különvagyoni ingóságaiban bármiféle kárt okozni. Viszont Önnek sincs joga meggátolni a telefonos kapcsolattartását (ha jól értem, ezt Ön azáltal teszi, hogy nem veszi fel a telefont). Célszerű lenne jogkövető és jóhiszemű magatartást tanúsítania, de a legjobb az lenne, ha belátná, hogy a kapcsolattartás meggátlásával igazából nem a volt férjét és közvetve a saját ingóságait teszi tönkre, hanem a gyermeke lelki egészségét. És ahelyett nem fog kapni a boltban másikat...
Üdvözlettel:
dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu
Ugy gondolom joga van naponta beszelni a fiaval. Orulj neki hogy a fia iranti szeretetet mondja el, s nem azt hogy teged mennyire gyulol.
a 7 honapos gyerekkel meg nem tud beszelni.
lehet hogy nem vagy apuka gyulolo de hogy mar erre is feltekenyen irigy vagy az biztos.
Nem csak fizetni van joga, de a gyerekevel kapcsolatot is tartani.
Meg vagyok dobbenve azon, hogy sokallod a heti egyszeri lathatast.
Kedves 2gyerekesanyuka!
A telefonos kapcsolattartás mind az apa, mind a gyerekek joga. Visszaélésszerűen persze nem lehet alkalmazni, de napi egy 10-15 perces telefonhívásban nincs semmi kivetnivaló. Szükség esetén egyébként az egyezségtől 2 éven belül a bíróságnál, azt követően a gyámügynél lehet kezdeményezni a kapcsolattartás módosítását. Ezt csak komoly okból érdemes, de ha a telefonálás zaklatás szintet érne el, akkor érdemes. Az, hogy a gyermek hogy viselkedik egy telefonhívás után, erősen szubjektív. Alapvetően örülni kell a kapcsolattartásnak, ugyanis vagy 25 éves tapasztalatom (másoddiplomás pszichológusként is), milyen pusztító a gyermek személyiségére nézve a kapcsolattartás hiánya. Úgyhogy vonatkoztasson el a saját személyes érzelmeitől, még ha ez nem is könnyű, és a gyermekei mentális egészsége érdekében ne akarja meggátolni a kapcsolattartást! Üdvözlettel:
dr. Grád Andrásügyvéd - egyetemi tanár1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.06-30-280-1846www.kapcsolattartas.hu
Kedves Csillagpor!
Te meg majd akkor fogsz csodálkozni, ha kikötik az áramot, vagy a gázt.( vagy mégis besegít valaki?? Gondolkozzál már mielőtt gyt. ügyben megszólalsz!!!
Ugy latom a női szakasz helyére tette a dolgokat jobb ha nem teszünk hozzá semmit.
Sziszi68
Csodálkozni fogsz,
de nekem is van villany számlám,én is frissen szült anyuka vagyok,nekem is hiányzik a segítő férj, vagy a támogató gyerek tartás.de mégsem acsarkodom érte hosszú levelekben fórumokon és mégsem alázom az apákat úton útfélen.Valószínűleg jellem függő ez is.
Mondtam hogy csodálkozni fogsz!
Próbáld egyszer a másik fél helyébe képzelni magadat, és szembesülj azzal, hogy kéthetente leszel szülő!
Ugye hogy nem könnyű?
Na erre való tekintettel vegyél vissza az arcodból, amikor bármelyik gyermekétől különélő férfi vérét szívod itt ezen a fórumon!
Próbálj meg együtt élni a gondolattal: elvált két ember, de csak egymástól, és nem a gyerektől! A gyereküket mindketten egyformán szeretik, és egyformán jót akarnak neki! Nem kell istent játszani a gondozó szülőnek, nem kell a frankót megmondani állandóan, és legfőképpen nem felétlenül annál a szülőnél helyezte el a sokszor felkészületlen, és alacsony mentális képességű bíró a gyereket, aki a rátermettebb!
Maximum megérezte egymást a tárgyalóteremben a két hülye, és egy összekacsintás után letaglózta azt akinek pénisze van! Nem a nő-férfi háborút kell tehát itt is szítani, és nem a nő-férfi ellentétet kell kiélezni, hanem a gyerekkel kell törődni, és annak életét kell megszépíteni, és boldoggá tenni!
Kedves sziszi, sajnálom, ha nő létünkre ennyire a lelkedbe tapostunk...
De megkérlek szépen, hogy a továbbiakban más fórumon oszd meg a problémádat.
Kedves Sziszi
"
Az, hogy a válásig milyen rögös úton jutott el egy-egy kapcsolat, azt meg nagy ívben letojják."
Bizony ezt itt mindenki letolja! MERT Az hogy TE és volt FÉRJED mennyire marjátok egymást csak annyiban érint itt mindenkit hogy "látják" mennyire manipulálja egyik-másik szülő a gyermeket a másik ellen.
Mert ugye a szülők egymástól válnak nem a gyermektől... Abba gondolj bele neked milyen rosszul esne - függetlenül attól hogy te nem vagy hívő - ha meg lenne szabva mikor mennyit láthatod a gyermeked.
Ha nem sikerül megállapodni vele, el kellene indítani a tulajdoni pert és perfeljegyzést kérni az ingatlanra, mielőtt tényleg kirak, vagy eladja az ingatlant.