Gyerektartás és láthatás

melak73 MARIS2

Etza téma örök vissza térő.A léáthatást nem a gyerek dönti el (főleg ha ilyen kicsi) hogy menjen vagy ne menjen.Mert ez miatt kiskoruveszélyeztetése című büncselekményt is elköveti a szülő .

Lehet hogy az igazságérzet és a jog nincs köszönő viszonyban.

Mert ha nektek lenne igazatok akkor egy gyerek sem járna iskolába hiszen nem akarnak menni...

És akkor hova jutunk?
Mert bizony a gyereknek „joguk van arra, hogy megmondják, szerintük mi történjen, amikor a felnőttek rájuk vonatkozó döntéseket hoznak, és joguk van ahhoz is, hogy véleményüket figyelembe vegyék.-”

hoppáréka

„A gyerekeknek joguk van arra, hogy megmondják, szerintük mi történjen”

Így van de nem ész nélkül, kedves szülők!
Nagyon szűk keretek között.De a döntés a szülőké akár tetszik akár nem...

Gyermekekről szóló egyezmény...

• A gyerekeknek joguk van arra, hogy megmondják, szerintük mi történjen, amikor a felnőttek rájuk vonatkozó döntéseket hoznak, és joguk van ahhoz is, hogy véleményüket figyelembe vegyék.-

Ilyenkor mi történik?
A gyerekeknek tanácsot adhat a szülő,de a parancsolással semmit nem ér el!
MD nagyon nem értek veled egyet.

Kedves MajorDomus!

És mi az hogy egy 10 éves gyermeknek ne legyen véleménye???Van gyermeked??Neveltél már egyedül gyermeket???Ha igen sajnálom azt a gyermeket !!Ne legyen véleménye ezt hogyan gondolod??Mi a gyermek egy báb vagy tárgy szerinted???FELHÁBORÍTÓ!!!Kicsit gondold végig mit mondasz!!!

Kedves MajorDomus!

Azt írod hogy ,idézem:

"A te felelősséged hogy erről meggyőzd. Veled van egész nap, te formálod a tudatát. Tíz év múlva azzal fog vádolni, hogy te távolítottad el az apjától."

És azt senki se mondja hogy egy most rákényszerített láthatás azt mondatja vele hogy elrontottad a gyerek korát és rossz élmények maradnak benne????aki ennyire nem foglalkozik a saját gyermekével éveken át az nem is szülő!!Egyik napról a másikra nem fog megváltozni!!!!

Jogai az apának is vannak bár kötelességei is.
Indits pert a tartásdijért.

Egy 10 éves gyereknek ne legyen véleménye.
Két választása van, megy vagy megy. Pont.

A te felelősséged hogy erről meggyőzd. Veled van egész nap, te formálod a tudatát. Tiz év mulva azzal fog vádolni, hogy te távolitottad el az apjától.

Tisztelt Fórumozók!
Kérlek válaszoljatok!
Tavalyi évben a volt férjem bement a gyámhivatalba, s követelte a gyerekek láthatását. Előtte másfél évig nem látta, s nem is érdeklődött a gyerekek után. A hivatal meg is engedte a láthatást, de csak egy hivatalos személy előtt. Ennek eleget is tettünk, de a kislányomat annyira megviselte ez az egész, hogy pszichiáterhez kellett vinni. Azóta is hordom minden héten a doktornőhöz, s az apjáról hallani sem akar. A doktornő adott egy papírt a hivatalba, miszerint amíg a kezelés tart, addig nem javasolja a láthatást, de a gyámhivatal szinte hónapról, hónapra zargat, a láthatás miatt. De azt még tudni kell, hogy a volt férjem büntettet előéletű, kétszeri visszaeső. 2005-ben drogterápiás otthonban lakott, ahol a kezelést nem fejezte be, mivel megunta, s a gyerekeket, többször elhagyta, egyedül neveltem őket. Például a kisfiam 6 éves, ebből egy évet neveltük közösen. A kisfiam nem is igen ismeri őt. Ja, és gyerektartást évek óta nem fizet. A gyámhivatal erre azt mondta, hogy ezzek mind elévültek, és mivel nem tudom bebízonyitani, hogy most drogozik e, ezért úgy kezelik őt, mint aki nem drogozott soha. És csak azt fújják, hogy az apa joga, hogy láthassa a gyerekét. Én ezt el is ismerem, de mit csináljak, hogy ha a gyerek nem akar menni. Még csak 10 éves, de szorongás oldó gyógyszert szed, mert annyira tart az apjától. És ez a gyámhivatalt nem érdekli. Mit csináljak? Valaki azt tanácsolta, hogy indítsak a bíróságon kapcsolat tartási pert, ahol kérjem a láthatás szüneteltetését.
Megpróbáljam, van valami esélyem rá? Válaszotokat előre is köszönöm!

Kedves monalisa1!

Én csak leírtam több éves tapasztalatomat egy feleség és anya szemszögéből.

Nem kell magyarázatokat gyártani rá, főleg nem a másodfokú ítéletre.

A miértekre nagyjából megkaptuk a választ a szakemberektől :)

Csiza Csaba!

Éppen most voltam egy tárgyaláson, ahol az anyát a TV2 sztárügyvédje védte. Sírva -zokogva jött kia tárgyalásról, mert elveszítette a gyermektartási pert, és tudod miért? Semmi más indok nem volt ellene:
a gyermek tartózkodási helye volt az ítélet indoklása.
És az anya vádolta magát: hogy én hülye miért is adtam oda, csak jót akartam. Apuka ellopta a gyereket és nem vitte vissza. Magánál tartotta. Mire per lett belőle az volt a megszokott tartózkodási helye.
Akkor itt ki volt a hülye??

Tisztelt Grád András Úr!

Én nem vitatkozni akarok Önnel, csak kérdezni.Nagy valószínűséggel sok eset van, amikor akadályozza a gondozó szülő a kapcs. tart.-t. De van olyan is amikor ez nem igaz.
Miért nem vizsgáltatja meg a Gyh a gyermeket, vagy családtagjait is, hiszen egy pszichológus rögtön ki tudná mutatni a valóságot.
Ha egy gyerek sok veszekedést-verekedést, sírást látott, és szorong, fél. Akkor a biztonságot keresi, amit a gondozó szülőtől kap meg.(Irták itt, hogy egyik szülő a másikra karóval támadt, meg hasonló durva dolgokat)
Én azt olvastam egy pszic., könyvben hogy egy gyermeknek az fáj a legjobban, ha az anyját bántják.
Mégis megköveteli a gyámhatóság, hogy ha nem akar, sírva -ordítva vonszolja el a szülő a gyermeket.
Ezzel nem teszik tönkre a kis lelkét?

Én csak annyiban, hogy a kérdéses gyámügyi előadónak valószínűleg számtalan más ügye is van, bár egy kicsit lassú is lehet szegényke...

A másodfokú bíróság megindokolja hogy miért változtatja meg az itéletet. (A gyámhatóság és a pszichológus csak javaslatot tesz a bíróság felé, azt elfogani nem kötelességük.)

Pech vagy szerencse - ki-ki alapon -, hogy az ügye milyen összetételű bíróság elé kerül - véletlenszerűen.

Ha a későbbiekben bebizonyosodik az anya alkalmatlansága, meg lehet próbálni uj eljárást kezdeményezni.

Egy 16. életévét betöltött gyermek meg már annál a szülőnél lakik amelyik neki tetszik- gyámhatósági előzetes jóváhagyással.

"Mona"
laikus hozzászóló

A délelötti hozzászólásom utolsó mondata kicsit erősre sikeredett :)

Mi teljesen két hozzáállást tapasztaltunk lényegében.
A városi bíróság, gyámhatóság és az igazságügyi pszichológus a férjem mellé állt és ők alkalmatlannnak találták, mint szülőt az édesanyát.
Másodfokon, ezt a férjemtől és az ügyvédünkől tudom, az ottani bírók már kész ítélettel kezdték el a tárgyalást, mindegy mit mond a két fél, az anyjánál hagyják a gyereket. Legalábbis nekik ez jött le a viselkedésükből. A tárgyalást három idős női bíró vezette. Ebből nem akarok következtetéseket levonni, de másoktól is azt halottam, ilyen ügyekben néha sokat számít a bíró neme és esetleg kora.
Az itteni gyámhatóság működik, csak iszonyat lassan, ami ha a gyerek szempontjait nézzük, csak káros lehet.
Egy konkrét példa, tavaly október elején, mivel a férjem előre tudta, a határozat szerinti hétvégére nem kap szabit csak a következőre, az anyát írásban, ajánlott, tértivevényes levélben értesítettük erről. Ha az apa rajta kívül álló okok miatt nem tud élni a kapcsolattartással, ez az eset pont ilyen, akkor az anyának kötelessége a pótlást biztosítani. A kedves anyuka ezt megtagadta, a férjem egyből ment a gyámügyre. A pótlásra az anyát rákötelezték, 2010. január végén. Több, mint 3 hónap alatt a pótlás végrehajtásáról meg is született a határozat. Ez szerintem minden, csak nem a gyerek érdeke.

Kedves Csiza Csaba!

Látom, hogy erősen tudatszűkült állapotban lehet, úgyhogy nem valószínű, hogy hinni fog nekem, de hiedelmével ellentétben az igazságszolgáltatásban (vagy akörül) dolgozók mégsem csupa bűnözők. Természetesen ott is akad ilyen (hosszú életem során magam is láttam már nagyjából 3-4 ilyen esetet), miként minden fán akad férges alma, de azért még nem vágjuk ki az egész fát tövestől. Üdvözlettel a nam hazug és nem hülye

Kedves Jogtalan!

Én szakemberként sajnos inkább az ellenkezőjét tapasztalom nap mint nap, mint amit Ön leír. A tipikus az, hogy a gondozó szülő ezerféleképpen akadályozza a kapcsolattartó szülő gyermekkel való normnális kapcsolatát, és a gyámügy vagy eleve nem foglalkozik a kérdéssel ,pl. a huszadik bizonyított kapcsolattartás megakadályozás után sem bírságolják, vagy jobbik esetben "csak" tehetetlenek. Ha ennyire rossz szegény gondozó szülők helyzete, mellesleg nehezen értem, miért ragaszkodik hozzá minden szülő ennyire. :-) Üdv:

Kedves Fuzsina!

A mai magyar jogrendszer és "igazságszolgáltatás" a talárba, egyenruhába bújtatott bűnözés és korrupció fellegvára. Aki belekerül, az megtudja. Ha még ellenkezik is a honpolgár, hogy ő a törvényességet várná el, akkor még jobban belehúzzák a mocsárba a bűnözők.

Aki mást mond az hazudik, vagy hülye.

Van pénzed? Van ismeretséged? Akkor bármit megtehetsz. A törvények le vannak ... va.

Kedves Réka36!

Azt, hogy a gyereket a kapcsolattartó a gyerek 3 éves koráig nem viheti el, éppúgy nem fogja sehol olvasni, mint azt, hogy az ügyfélnek fel kell állni a bíróságon, amikor beszél (mely utóbbi szerintem is hülyeség). A lényeg: Ez a sok évtizedes bírói gyakorlat azért alakult ki, mert nagyjából 3 éves kortól tudja a gyermek elmondani, hogy mi történt vele. Lehet vele egyetérteni vagy nem, ezen egyelőre senki nem fog változtatni. Üdv:

Mammamia76!

Teljes mértékben egyetértek veled!
A mai világban bármilyen legyen is az apa, ha bemegy a Gyh.-ra és azt mondja, hogy anya ellene neveli a gyereket vagy "elidegeníti" az Atyaúristen sem tudja bebizonyítani, hogy ez nem igaz. Bár minden tőle telhetőt megtesz az anya, a Gyh csak azt tudja mondani,akkoris az anya a hibás. Nem vizsgálják, miért nem akar menni az a gyerek, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon sokszor nem az anya nevelése a kiváltó ok. Persze vannak kivételek is.

Tisztelt Grád András!
Köszönöm válaszát. Én nem az anya, annak barátja vagyok,aki miután apa utoljára megverte anyát elköltözése előtt elcipelte az orvoshoz, mert 3 napig folyamatosan hányt, és az orvos agyrázkódást állapított meg. Anya nem vetetett fel látleletet, kvázi semmi bizonyítéka nincs apáról, pl. aki mozgó autóra, mikor gyerekek benne voltak, oldalról sikítva felugrott, hogy anya meg akarja ölni. Apa pont azokra az ön által ismertetett "szakkönyvekből" vett ismeretekre hivatkozik, mit Ön is mondott (én is végeztem 3 év pszichológiát, de 2 másik szak mellett már nem fejeztem be), amivel egyet is értenék, ha nem ismerném a hátteret. Anya nem teregette ki a szennyest, apa sem az ügyvédjének,erről ügyvéd semmit nem is sejt, ő a családjárt dolgozó apa képet látja, aki így, mint Ön is "jogosan" mondja az alapján amit hall, (a nagyobbik gyerek nem szól apához, csak nagyszülő jelenlétében, akiben bízik, oldódik fel) hogy a gyereke szülői elidegenítés szindrómáját produkálja. Apa természetesen ügyvédjének nem mutatja agresszív oldalát. Apa profi, kiváló színjátszó, negatív pszichiátriai lelete van ám a gyerek azt is látta, hogy apa saját fejét üti, ruháját szaggatta, felvétel, kép erről nincs. Gyereknek ki hinne? Anya nem akarja berángatni, örül, hogy jobban van. "csak" válni akar, hogy szabaduljon. Megértem, hogy a hatósági szakemberek azt hiszik, mire bizonyíték van. Itt nincs. Arra van, hogy a gyerek nem akar menni, sír, és ezt kiválóan lehet magyarázni elidegenítéssel. Apa mindent tagad. Anya kitalációja, aki gyereket bevonta. Anyának hosszú ideig tartott, míg megértette, h apa beteg, ám a tény, hogy most ezt apa anyára mondja, h mindent megkapjon nonsense. Anyának a szava van, a gyerek hál Isten halványuló élményei, mire apa azt mondja a gyerekének is h nem igaz, és felveszi, mikor megkérdezi mért nem akarsz velem jönni, a gyerek elmondja, apa tagadja, majd azt mondja „látom nem jó helyen vagy anyádnál. Mona, anya részéről 2 orvosi lelet van. Ő még mindig közös megegyezéssel szeretne búcsúzni. Van viszont fenyegetés gyámhatósággal, bírsággal. Anya szabadulni akar ( és hagyni, h apa , ha tudja, építse fel a bizalmat a gyerek felé, ennek lehetőségeit megteremti, ám apa jogra hivatkozva, kompromisszumképtelen, azt hajtogatja „jogom van”, illetve „szeretetet akarok”.

Beleolvasgattam a hozzászólásokba és egy konkrét tapasztalatot szeretnék megosztani. Ez mai magyar jogrendszer:

A férjemnek van egy 8 éves kislánya, aki az anyjával lakik. Az anyuka hozzáállása tipikus, miután évekkel ezelőtt a férjem elköltözött tőlük, mindenáron ki akarja zárni a gyereke életéből az apját, amit a mai joggyakorlat még mindig támogat.
Az előzmény nagyon röviden, miután a közös fiunk megszületet, pár hónapig a férjem járt el a kislányhoz, mert az anyuka előző párkapcsolata annyira kiborította, hogy az anyja nélkül nem akart sehova menni. Miután a kislány megint önszántából jött volna hozzánk, az anyja kitalálta, az apjával sehova, a férjem ezentúl is járjon el hozzájuk, a kislányt nem viheti el sehova. Nagy veszekedések árán a kislány anyja belement, kéthetente egy napra jöhet hozzánk. Ez addig működött is rendesen, miután az anyjának mondtuk, a 2004-ben született bírósági határozat alapján szeretnénk, ha egész hét végén ott lenne nálunk. A kislány már 5 éves, jól elvan a két testvér, jó lenne, ha a lehetőségekhez képest minél több időt töltene az apjával és velünk. Erre az anya megmakacsolta magát és teljesen megtagatta a láthatást, megint azt akarta elérni, csak az otthonában látogathassa a kislányt az apja. Persze gyámhatóság, majd bíróság az úgy felgyorsítása érdekében. Két év után, két igazságügyi szakvélemyénnyel megerősítve, hogy a láthatás megromlásáról az anya tehet és ez által alkalmatlan az anya a gyereke nevelésére első fokon a bíróság a férjemnél helyezte el a kislányt. Persze fellebeztek, ez idő alatt az anya felmondott a munkahelyén, a mai napig nincs normális munkahelye, rövidebb időre még el is költözött a kislánnyal 100 km-re tőlünk. Ennek ismeretében a másodfokú bíróság mégis az anyjánál hagyta, mondván kb. 4 hónapja működik a láthatás, ez idő alatt 4szer el tudta hozni a férjem és egyszer már ott is aludt nálunk. Mindez 200.000 Ft-unka került.
Most 1 év után ott tartunk, ha a bírósági végzés szerint meg tudja oldani a férjem a láthatást jöhet a gyerek, egyébként ha az utcán összetalálkozunk, nem köszönhet és nem jöhet oda hozzánk. Mivel a férjem folyamatos 3 műszakban dolgozik, így nagyon sokszor hétvégén is, szabadságot alig kap, mert kevesen vannak. Az anyuka erre úgy reagál, amint láttam, itt sok anyuka, oldja meg vagy változtasson munkahelyet. Pillanatnyilag a nyári láthatáson megy a veszekedés, mert nem biztos, hogy úgy kap szabit a férjem, ahogy a végzésben van. A gyámhatóság meg széttárja a kezét, ők csak a végzés szerint tudnak az anyával szemben eljárni, ami persze szokás szerint heteket vesz igénybe.
Most én is nő, és anya vagyok. Egyszerűen nem fér a fejembe, miért kell a gyereket az apjától tiltani, ha külön élnek. Miért kell hivatalos papírt lobogtatva szándékosan keresztbe tenni az apának. Ezzel a gyereket is tönkre teszik. Szerencsétlen gyerek CSAK azt látja, a szülei folyamatosan háborúznak miatta. Igen, kell a gyereknek az állandóság, de a bizalom is. Annak a tudata, bármikor találkozhat az apjával, és az apjának, amint van szabad ideje, akkor ő az első.
Nekünk, mint különélő szülőnek, házastársnak és testvérnek ugyanúgy alkalmazkodni kell arra a rövid időre a nálunk lévő gyerekhez, mert az ő igényeit is figyelembe kell vennünk, azokat a hét végéket külön meg kell szerveznünk, ha nálunk van.
Röviden, én ebben a pár évben azt szűrtem le, a különélő szülő, akinél a gyerek el van helyezve, azt csinálhat amit akar, a ami magyar jogrendszer és a hatóságok maximálisan támogatják ebben.

Tisztelt Fórumozók!
Tapasztlatok, vélemények érdekelnének apa és gyermek kapcsolattartásának ügyében. Esetünkben az átlgtól eltérően az apa minden módonkibújik a kapcsolattartás alól. Külföldön dolgozik, ám nagyjából minden második hétvégén itthon van. Amennyiben nem ezekre a hétvégekre esnek a kapcsolattartási időpontok, a gyerekem eszébe sem jut. 5 hete nem látta a gyerek az apját, mert ő "véletlenül" pont akkor nincs állítólag magyarországon. Tudjuk, hogy ez nem igaz, az új barátnőnél tölti az időt. Tehetünk valamit vagy apukát csak akkor láthatja a kislány, ha apunak kedve szottyan rá?

köszönöm a válaszokat

Kedves Grád András!

Ez nekem új: " a baba kora miatt a kapcsolattartást még évekig (konkrétan 3 éves koráig) az anya lakásán fogja tudni csak gyakorolni." Hol találok erre vonatkozó adatot, pargrafust?

Nekem eddig minden jogi képviselő azt mondta, hogy nincs erre törvény, csak az ellenkezőjére, és hogy akár egy két hónapos babát is köteles az édesanya elengedni két etetés között még ha szoptat, akkor is.

Várom válaszát!

mammamia76

Nagy bajok vannak annak a férfinak a fejével - többféleképp is, mielőbb orvoshoz kellene fordulnia.

Ami a láthatás/kapcsolattartás dolgát illeti, a gyámhatóság korlátozhatja az erőszakos apa ezen jogát.

ml.

Kedves Mammamia76!

A gyereknek akkor is az apja marad élete végéig az apja, ha mondjuk mindaz 100%-ban igaz, amit Ön leírt. És még egy ilyen apa is jobb, mint egy semmilyen. Úgyhogy kénytelen lesz a gyermek érdekében "kilökni". Erről még annyit, hogy amit ezek szerint a többi pszichológusok (nekem is ez a másoddiplomám) nem mondtak el Önnek: A gyermek 100-ból 100-szor úgy fog viselkedni, ahogyan az Önnek tudat alatt jól esik. Mindaddig, amíg Önnek olyan, ha a gyermek üvölt a gondolatra, hogy el kell mennie az apjával, mintha hájjal kenegetnék, a gyerek garantáltan üvölteni fog, mert a gyerek igen finom műszer, pontosan érzi az Ön ki sem mondott érzelmeit és tudat alatti elvárásait. (Aztán persze ha elviszi az apja, mihelyt befordultak a sarkon abbahagyja, mert ez persze fordítva is működik). Szóval a gyermeke valódi érdeke, hogy tartsa a kapcsolatot az apjával, mert közhely, de az apa Öntől válik, nem a gyermekeiktől. Üdv:

1965

Ha nem voltak házasok akkor nincs "első" tárgyalás se sehányadik - az élettársak szétmennek... Ugyanakkor bármelyik fél bírósághoz fordulhat és kérheti hogy a gyermeket nála helyezzék el, azonban egy szoptatós pici babánál az elhelyezés "iránya" nem lehet különösebben kétséges. Innentől csak a havi t.díj összegének meghatározása valamint a láthatás/kapcsolattartás részletes leszabályozása marad mint kettőjük közti megállapodás ill. bírósági feladat.

A férfi 100% biztos abban hogy a gyermek tőle van?! (Azt tudni kell hogy a DNS vizsgálat több mint 200 ezer forint...)

Amúgy egy első tárgyaláson az adategyeztetésen és a felek rövid meghallgatásán kívül lényegében nincs más. (Kapnak 3 hónap gondolkodási időt hátha kibékülnek...) Ha mégsem, akkor bármelyikük kérheti írásban hogy a bíróság folytassa a válópert.

A válást addig nem mondják ki amíg a gyermekelhelyzés-, a t.díj- valamint a láthatás dolga rendezve nem lett.

Az esetleges közös vagyon megosztása -ingatlan és/vagy ingóságok- a válóperben vagy majd egy külön perben, bár ez utóbbi elhuzódó és elég költséges.

Van még más nő is a világon, föl a fejjel!

"Mona"
laikus hozzászóló