Gyerektartás és láthatás

Az első kérdésre: az ex fellebbezésében benne kellett lennie a válasznak - ha már a bíróság elfogadta azt és végül is másodfokú döntés született az ügyben. (Bocs, de tessék értelmezni a peranyagot és nem csak "olvasni" azt.)

A másodikra: a munkahely kézfizető kezesként felel a levonásra/kifizetésre kerülő összeg helyességéről, vagyis "a" miértre tessék tőlük tájékoztatást kérni. (Amúgy nagyon könnyü mostanság a gazdasági válságra hivatkozni: kevesebb a megrendelés, ergo kevesebb a munka, vagyis csökkentek a bérek.) Még mindig jobb ha megvan egy munkahely - bár átmenetileg kevesebb a pénz -, mintsem kapun kívül mulatni az időt...

Azt hogy a t.díj havi fix összegben van megállapítva vagy a jövedelem százalékos arányában, azt neked kell tudni.

Ettől függetlenül a különbözet 6 hónapig visszamenőleg követelhető.

"Lisa"
laikus hozzászóló

Sziasztok!

Mondjuk ezzel nem nagyon értek egyet. Nálunk apuka csak azért akarta elperelni a gyereket, hogy én fizessek neki és ne ő nekem. Na az ilyen őszintén szereti a gyereket?

A kérdésem az lenne, vagyis több lenne:

• volt gyermekelhelyezési perünk. Nálam lett megítélve a gyerek. Ő fellebbezett, kapcsolattartás szabályozása miatt, holott az nemis volt tárgya a tárgyalásnak.

Ezért nem első, hanem másodfokú bíróság döntött. Mit kellett ahhoz tennie vagy minek kellett ahhoz történnie, hogy másodfokú ítélet szülessen. Ja és mellesleg nem adtak apukának láthatást. gyámügyhöz kell fordulnia, ha akar.

• a másik kérdés pedig, hogy most jelentősen kevesebb gyermektartást kaptam. Hogy tudnám én nyomon követni, hogy jogos-e a havi utalás vagy éppen család van benne. Munkáltató vonja a fizetést.

Köszi a válaszokat előre is.

Fokker70: szerintem menj fel a ferfinet.hu-ra és olvass a PAS (szülői elidegenítési) és a DRMMS (rosszindulatú anya) szindrómáról. Van fent pár cikk Tomasovszkitól és néhány tőlem is. A gyerek szeret Téged, csak nem meri mondani. Te is látod. Lemondhatsz róla vagy küzdhetsz érte. A per úgyis folyik, szerintem nem esélytelen a küzdelem, hiszen ha a gyerek elmúlt 14 éves, a Csjt. 74. §-a értelmében már meg kell kérdezni (nem biztos, hogy a bíró személyesen, lehet, hogy csak szakértő útján). Nem lenne rossz a gyereket is megkérdezni, hogy küzdj érte, vagy hagyd inkább. Ő ennyi idősen már valószínűleg tudja. Egyébként meg _Wasp_-nak, nandy-nak és kisokosnak totál igaza van. Ugyanakkor Gabriellának is, hiszen valljuk be, van ilyen is meg olyan is. Tényleg előfordul olyan, hogy egy apukát nem érdekli a gyereke, fontosabb neki az ital, a kocsik és a nők, de azért ez nem sűrűn fordul elő. Mégis, ha előfordul, nem lehet mellette elmenni és a gyerek is látja, érzi a saját bőrén.

Amikor a fiam elsős volt, egyszer azzal jött haza, hogy "anyu, de olyan hülye a tanár". Mondhattam volna, hogy hogyan mondhat ilyet egy tanárra, de hát a fiam sem vak, látja ő hogy hulye a tanár. Ami a legfontosabb, nem én mondtam ki, hogy hülye a tanár, hanem ő. Megbeszéltük miért is hülye, igaza volt. Annyit mondtam neki, hogy "igazad van fiam, de ő adja a jegyeket".

Apukánál is lehet ugyanezt. Ne az anya mondja, hogy hülye az apa (vagy fordítva), hanem ha a gyerek maga állítja ezt, meg kell vele beszélni. Mert lehet, hogy nincs igaza, de ha azt mondja, hogy "apa iszik, kocsmában volt egész este, egyedül voltam, nem kaptam enni, majd részegen ordibálva jött haza", akkor ne állítsuk neki, hogy az apa egy angyal. A megfelelő eszközökkel próbáljunk változtatni (védelembe vétel), ha nem megy, akkor kapcsolattartás korlátozása (de ne felejtsük el, hogy mindezt nem elég állítani, bizonyítani is kell).

Tisztelt Popzenész

nem kívánnám vitatni az Ön tapasztalatainak relevanciáját, de meg kell említenem, hogy a topicba író összes családjoggal vagy pszichológiával az érdeklődő amatőrnél alaposabb szinten foglalkozó hozzászóló kolléga nagyjából ugyanazt mondta:

A gyermeknek szüksége van a szüleire. Aki megfosztja a gyermeket valamelyik szülőjétől, az többet árt neki, mint azt legrosszabb rémálmában gondolná.

Tisztelt Kisokos!

Tapasztalataim szerint egy gyermek miután felnő csak akkor marad félember, ha egy olyan "szülőt" /apát vagy anyát/ kényszerítenek rá akinek a gyermek valójában teher.
Én hiszem, hogy egy gyermeknek a saját tapasztalatai alapján kell eldöntenie, hogy melyik szülő felé húz, hiszen lelkileg, érzelmileg ő érzi, hogy kitől és mennyit kap. Nyilván nem kell minden esetben döntenie, hiszen mindkét szülő, még külön élve is teljes lelki és érzelmi gazdagságot tud a számára adni. Az a jobbik eset. De, ha hiányt érez vmelyik szülővel kapcsolatban azt tiszteletben kell tartani.

kisokos, minden szavaddal egyetértek :)

Külön kiemelném az utolsó mondatod, mert szerintem benne van minden:

Felnő, de lelkileg félember marad.

Sajnos nagyon sok, egymással harcoló szülő épp ezt felejti el...

Köszönöm Gabriella.

T. Fokker70!

Hát ez a helyzet nagyon elszomorító, és dühítő. :(
Kitartást kívánok a további élethez, és kívánom, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel.

Üdv.: Gabriella

Bocsánat az elírásért.

Idézem " Kérdezzék meg a gyereket ( nem a bírót) hangzott el a tárgyalóteremben.

Kedves Mindenki!

Én nem vagyok jogász sem ügyvéd, csak egy elkeseredett apuka.
Képzeljék el van egy lány akibe szerelmes vagyok. Megjárjuk a poklok - poklát, felépítjük otthonunkat, megszületik 1 szem lányunk és mint a villámcsapás, az asszony felforgatja az életünket amíg én reggeltől estig dolgozok, hogy mindenünk meglegyen.
Kettős életet él amit én Hülye észre sem vettem, olyan jól csinálta.
14 év együttélés után Karácsony este miután kibontottuk az ajándékokat ( a kislány akkor már 8 éves, vacsora előtt közli, hogy Ő terhes egy másik férfitól akivel 3 éve viszonya van és 4 nap múlva elköltözik, viszi a gyereket is aki természetesen sír és nem tudja, hogy most apával vagy anyával legyen, inkább az anyukáját válassza. ( Miért is ne, hiszen 8 évesen azt sem tudta, hogy mi történik körülötte.

Megszületik a testvére és az én lányom minden hétvégén gyerekként vigyáz a testvérére és pelenkázza eteti, miközben anyukája bugyit árul a piacon és vigyorog. Az élettársa nem dolgozik.

Eltelik Őt év és megint jön a villámcsapás hiszen ez ebben a családban szokássá válik. Csenget a postás és hozza a bírósági idézést a gyermekelhelyezési és gyermektartási perre. Köpni, nyelni nem tudtam.

5 év alatt én minden nap láthattam a gyermekemet, oda mentünk ahova akartunk, külföldre is elvihettem, gondoskodtam róla, miközben a gyerek már akkor azt mondta, hogy " Most ezt ne mondjuk meg anyának mert baj lesz" ( később kiderült, hogy elvette a gyerektől azt a pénzt amit én adtam neki, mert kellett a vállalkozásba. Biztosan nagyon sok bugyit vásároltak Bugyin a piacon). Később már azt is titkoltuk az anyuka előtt, hogy Én feltöltöm lányom telefonját.

Tehát, 5 éve elmúlt, hogy elvitte a gyereket, pénzt is kapott de most jutott el odáig, hogy mindezt szentesítse a bíróság előtt, azzal a hazugsággal, hogy a gyerek engem nem akar látni és nem kíván az apjával lenni, kérdezzék meg a bírót hangzott el a tárgyalóteremben. A bírónő idegbajt kapott akkorát csapott az asztalra és utasította az anyukát, hogy üljön le és nem szóljon közbe, csak ha kérdezi.

Most fizetem a tartásdíjat , a gyermekemet nem láthatóm. Közben ballagott is de az anyuka jovoltából ballagási meghívott nem kaptam, nem engedte. Tavaly novemberben találkoztunk utoljára amikor suli bálba készült és cipőt vásároltunk. De Mikulásra, Karácsonyra a gyereket már nem engedte el.

Most ott tartunk, hogy a gyerek a telefonját sem veszi fel, nem meri.
Ha figyelmetlen volt és felvette, egyből hangzott a válasz " Nem érek rá apa és nincs kedvem menni hozzád, háttérben pedig az anya hangja.

Közben mindenkinek azt mondja, hogy én nem törődök a gyermekemmel, nem veszek neki semmit és nem is fizetek egy fillért sem. Ezeket természetesen olyanoknak mondja akik csak Őt ismerik.

Pár héttel ezelőtti nagy felismerés, hogy lehet nem is én vagyok a gyerek apja. Hiszen az anyuka csak azzal nem feküdt le akinek nem kellett.
Ezt a barátok most merték elmondani.

Hát fel van adva a házi feladat van min gondolkodnom, hogy hogyan tovább.

Mindegy, hogy az én gyermekem vagy sem én akkor sem fogok erőszakoskodni a kislánnyal hogy két hetente nálam legyen mert nem akarok neki rosszat és fájdalmat, elég az amit az anyukája csinál vele.

A bírónő azt mondta, hogy ez egy visszavágós játék lesz ahogyan telik az idő, és ezt mind az anyuka fogja visszakapni.
Azért a gyámhatóságot meglátogatom, kíváncsi vagyok mit mondanak, mi a teendő.

Köszönettel
Fokker70

Értem Kisokos.
Köszönöm.

Üdv.: G.

Gabriella80,

„A gyermeknek nincs joga tudni az igazságot, miért kell hazudni egy apáról, csak azért, hogy ha nem érdemli, akkor is jobb színben tűnjön fel?”

• Nem igazság, csak vélemény. Mint véleményt el lehet mondani, hiszen ha minden olyan szuper lenne, akkor miért is váltak volna el a szülők. Ugyanakkor "joga van" ahhoz is, hogy ő másképpen lássa és ahhoz is, hogy aki szereti, az elfogadja, tisztelje és szeresse őt akkor is, ha eltérő néhány dologban a véleményük.
• „miért kell hazudni” A Mikulásról, a Jézuskáról, a húsvéti nyúlról miért hazudunk? Miért mondjuk bizonyos kor alatt, hogy a gyermeket a "gólya hozza"? Miért nem magyarázzuk el egész konkrétan, félrebeszélés nélkül, hogy hogyan készül a gyerek?
• Nem kell hazudni. Csak azt kell elmondani, hogy ez a te véleményed. Ő gondolhatja másképpen és ez teljesen rendben van. Az is rendben van, ha a másféle érzelmeit szabadon kifejezi. Mindezt úgy kell elmondani, hogy az megfeleljen a gyermek adott életkorában megnyilvánuló felfogóképességének.
• ezzel megtaníthatod a gyermeket arra, hogy elfogadja és tolerálja, ha más emberek másképpen éreznek egy helyzetben, mint ő maga. Szerintem ez nagyon hasznos útravaló a felnőtt életre. Sokkal hasznosabb, mint az "egy az ország, egy az igazság" és "aki nincs velem, az ellenem van". De ez is csak egy vélemény.
• Nem az apánk lesz jobb a "kegyes hazugsággal". Nem a Jézuskának lesz jobb azzal, hogy a gyermek egy ideig azt hiszi, hogy tőle kapja a karácsonyi ajándékot. Idővel, amikor megérik rá, úgyis megtudja az igazságot.
• A gyermek genetikai értelemben, de sokszor pszichésen is fele részben anya, fele részben apa. Számára fontos, hogy mindkét örökölt felét szeresse, elfogadja olyannak, amilyen. Így lesz egészséges, lelkileg egész felnőtt. A szülők harca a gyermekben önmaga két fele közötti belső harcként képeződik le. Ez egyfajta skizofrén állapot. Az egyik szülő "győzelme" a belső harcra lefordítva azt jelenti, hogy a gyermek elfojtja önmaga egy részét a másik rovására. Felnő, de lelkileg félember marad.

Gabriella80.

Pont olyan kérdéseket írtál amiket én tennék fel. Egyet értek.

Én többet nem írok kérdést mert felesleges szélmalomharc.

tényleg nagy a pezsgés...
szerintem látszik, mennyire fontos kérdés ez - kevés fontosabb van.

egyébként érdekesnek találom, hogy a fórumba írogató jogászoknak - akik hivatalból több ilyen ügyet látnak - mennyire egybevág a véleménye. Pedig nem beszéltünk össze (pl én Grád Andrást ismerem csak személyesen), és más témákban azért jó nagy vitákat bírtunk folytatni, szóval nem félünk megmondani, ha nem értünk egymással egyet.

Pedig még Derill be sem futott, és amennyire én tudom a hosszas gyámhatósági gyakorlata, és tapasztalatai neki se súgnának nagyon mást.... Azért ha olvassa ezt, remélem beír, és említ saját tapasztalatot is.

Katakomba!
Ez a lényeg amit leírtál. Sajnos az anyák javarésze tényleg zsarolja a volt férjet a gyermekkel. Az igazságszolgáltatás nem az anya feladata, de ha te is átolvasod a mai családjogi törvényünket, akkor rájössz, hogy a jog csak akkor avatkozik bele a gyermek elhelyezés kérdésébe, ha ezt a szülők nem a gyermek érdekében teszik. A fő gond az, hogy a párválasztás alapja már nem a szerelem, a "tőle akarok gyermeket", hanem hogy legyek valakivel. Ha meg nem szimpi, akkor elválunk és lenyúljuk a havifizetése x százalékát.

Most látom, hogy egyidőben majdnem azonos dolgokat írtam, mint Wasp, akivel teljesen egyetértek.

Tanulságul még egy dolog: a gyerekek nagyon nehezen viselik azt a helyzetet, amikor bárki szidja, rosszakat mond azokról az emberekről, akiket ők szeretnek. Előbb-utóbb azok ellen fordulnak, akik szidják az általa szeretett személyt.
Valami hasonló ez ahhoz, amikor az én gyerekemet szidja valaki - látatlanul megvédem, mert szülőként nem viselem el, ha bántják. Még akkor is megvédem őt, ha tudom, hogy az illetőnek esetleg igaza van.

Hű, micsoda pezsgés van itt!

Gabriella80 és mások!
"A gyermeknek joga van tudni az igazságot" De kinek az igazságát?
Jómagam szülő vagyok, ráadásul elvált szülő, egyébként pedig nap, mint nap találkozom a kapcsolattartási problémákkal, ahol a két szülő hadakozik, a gyermek pedig eszköz, a fegyver ebben a harcban. Ők sérülnek a legjobban, pedig róluk kellene, hogy szóljon a történet! A gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van, akkor is, ha az egyik szülő úgy gondolja, hogy a másikra nincs szükség. Az a helyzet, hogy ezt az egyik szülő nem döntheti el a gyerek nevében.
Sajnos nagyon gyakran tapasztalom, hogy a gyermeket gondozó szülő (s az esetek nagy többségében ez ma még az anya) mintegy mellékbüntetésként a gyermektől való teljes eltiltást, elidegenítést rója az apára. Egyet felejt el: az igazságszolgáltatás nem az ő dolga, ráadásul nem csak az apát bünteti, hanem főként a gyermeket.

A házasság felbontható, de a vagyonmegosztásba a gyermek nem tartozik bele. Ő nem vagyontárgy még akkor sem, ha ő a legféltettebb kincsünk. Nem lehet azt mondani, hogy a ház a tiéd, a kocsi az enyém, a herendi a tiéd, a gyerek az enyém, ami a tiéd azt viheted, de ami az enyém, ahhoz semmi közöd tovább. A gyerekre legalábbis NEM!
A gyermek akkor is érzi a gondozó szülő másik fél iránti ellenszenvét, ha nem mondja ki. És mennyire másként hangzik az, ha azt mondom a gyereknek, hogy "Muszáj elmenned apáddal, mert ha nem mész, megbírságol a gyámhatóság!", vagy " De jó neked, kérd meg apát, hogy vigyen el egy moziba, aztán majd elmeséled nekem a filmet!"
Vagy ha éppen nem ment az apa, pedig a gyerek várta, mennyire másként hangzik, hogy "Na, látod, apád megint átvert, hát ennyire lehet rá számítani!", vagy az, hogy "Ne búslakodj, biztosan közbejött neki valami, gyere felhívjuk és megkérdezzük tőle, mikor jön!"
Nem kívánok tanácsokat osztogatni, főként, hogy a feleket ezen a fórumon nem lehet megismerni, de elképzelhető, hogy hathatósabb lenne az apával megbeszélni, hogy a gyermeknek csak árt, ha hitegeti, és nem az a baj, hogy ritkán megy, hanem, hogy a gyermeknek csalódást okoz. És inkább menjen kevesebb alkalommal, de ha megígéri, akkor mindenképpen menjen.

Ja, és még egyet ne felejtsünk el. Valaha azt az embert szerettük, mi választottuk őt. Ja, hogy akkor rózsaszín szemüveg volt rajtunk? :-)

fokker 70!
Ha minden kötél szakad, a kapcsolattartás végrehajtását lehet kérni a gyámhivatalnál. Az első írásából úgy vettem ki, hogy a gyermek szeretne kapcsolatot tartani, csak az édesanya ellenzi. A gyámhivatal meghallgathatja a gyermeket a szülők jelenléte nélkül is, akkor biztosan kiderül, hogy valóban ő nem akar menni, vagy csak az anyának akar megfelelni.

T. Wasp!

Tudom sok kérdésem van, dehát erről szól a fórum, nem?

„Ha épp nem tudok jót mondani a másik szülőről, akkor inkább nem mondok semmit – ilyen egyszerű.”

• És akkor most hogyan is készítsem fel a gyermeket a láthatásra? :)

„Ha viszont soha semmi jót nem tudnék valakiről mondani, akkor fel kéne tegyem magamnak a kérdést, hogy mennyire voltam igényes vagy igénytelen annak terén, hogy kit választok a gyermekem szülőjének, és mekkora a felelősségem abban, hogy így alakultak a dolgok.”

• Nem hallot olyanról, hogy az egyik fél csak a házasságkötés után mutatja meg az igazi arcát?

Sajnos sok ilyen eset van.

Üdv.: G.

Gabriella80:

„A gyermeknek nincs joga tudni az igazságot, miért kell hazudni egy apáról, csak azért, hogy ha nem érdemli, akkor is jobb színben tűnjön fel?
Nem minden apára igaz, hogy hanyagolja a gyermekét, de amelyik hanyagolja és előtérbe helyezi az aktuális barátnőt, haverokat, italt, bármit, lehetne sorolni, arról én miért állítsak pozitív dolgokat a gyermekemnek?
Minden gyereknek joga van az igazsághoz!”

Én nem csak jogász vagyok, de gyakorló szülő is. mint jogász, tudom, hogy nincs "igazság", hanem csak elképzelések vannak arról, hogy mi történhetett.

Mint szülő, viszont azt tapasztalom, hogy a gyermek nem szeret rosszat hallani senkiről.

Ha épp nem tudok jót mondani a másik szülőről, akkor inkább nem mondok semmit - ilyen egyszerű.

Ha viszont soha semmi jót nem tudnék valakiről mondani, akkor fel kéne tegyem magamnak a kérdést, hogy mennyire voltam igényes vagy igénytelen annak terén, hogy kit választok a gyermekem szülőjének, és mekkora a felelősségem abban, hogy így alakultak a dolgok.

A gyermeknek úgy vélem nem valamilyen önkényesen összeválogatott igazságra van szüksége, hanem arra, hogy érezze, hogy mindkét szülője szereti.

Az ilyen "igazságokra" ha tényleg igazak - úgyis rájön magától, ha elég érett lesz hozzá. Ha viszont mégsem igazak, akkor nagyon nagyon valószínű hogy nem egy szülőt veszít el miattuk, hanem kettőt - és kevés szomorúbb dolog van annál, mint olyan gyermeket látni, aki már egyik szülőjében sem tud bízni.

Megéri a másik szülőre rosszat mondva kiereszteni a gőzt? Ez a gyermeknek fáj elsősorban és nem annak, aki - esetleg - megérdemelné. Kérem, gondolja át.

T. Honeybear!

"még ha az az apa olyan is amilyen…( és itt nem a gyermekeiket kínzó szülőkre gondoltam)"

• esetleg lehet tudni, hogy akkor mégis milyen apára gondolt?

Üdv.: G.

Bagira-tours totál nem érti a lényeget, majd ha kieresztetette a gőzt elgondolkodik azon, hogy egy gyermeknek szüksége van ugyanúgy apára, mint anyára még ha az az apa olyan is amilyen...( és itt nem a gyermekeiket kínzó szülőkre gondoltam) még mielőtt az én szavaimat is kiforgatná.
Én csak a gyermeket sajnálom, mert ebben a felesleges harcban - az írásai alapján valószínűsíthető, hogy kemény csaták zajlódhatnak a szülők között a háttérben- nem veszik észre, hogy a gyermek szép lassan tönkremegy. Persze utána jön az újjal mutogatás, hogy kinek is volt a hibája, de addigra már a gyermek jelentős mértékben sérült.
Sorry, ha nem tetszik a válasz ez a véleményem én csak egy szülő vagyok...

T. Kisokos!

A gyermeknek nincs joga tudni az igazságot, miért kell hazudni egy apáról, csak azért, hogy ha nem érdemli, akkor is jobb színben tűnjön fel?
Nem minden apára igaz, hogy hanyagolja a gyermekét, de amelyik hanyagolja és előtérbe helyezi az aktuális barátnőt, haverokat, italt, bármit, lehetne sorolni, arról én miért állítsak pozitív dolgokat a gyermekemnek?
Minden gyereknek joga van az igazsághoz!

Üdv.: G.

Bagira Tours

(mindamellett, hogy kisokos 2009.09.07. 15:41 hozzászólásával 100%-ig - szokásosan - egyetértek, és ha nekem nem hisz, higgye el neki. hiszen feltehetően több ilyen ügyet látott akár a múlt hónapban, mint amennyit ön valaha is fog.)

de hogy tegyek némi pontosítást is:

kérdésére:

„Akkor most is úgy látják hogy alkalmatlan vagyok a gyermeknevelésre?”
mivel úgy tűnik, valamiféle félreértésben leledzik már egy ideje, kérem, olvassa vissza a hozzászólásokat.

Egyrészt ezt szerencsére nem a mi feladatunk megítélni - ez csak a bírók és a Jóisten terhe - másrészt pedig soha nem is írtunk ilyent.

Annyit írtunk, hogy a gyermekét bántalmazó, a kapcsolattartást akadályozó, a gyermeket a másik szülő ellen hangoló személy feltehetően alkalmatlan a gyermek nevelésére a (szerintem amúgy helyes) joggyakorlat szerint.

Sajnálom hogy magára vette.

Bagira Tours

(mindamellett, hogy kisokos 2009.09.07. 15:41 hozzászólásával 100%-ig - szokásosan - egyetértek, és ha nekem nem hisz, higgye el neki. hiszen feltehetően több ilyen ügyet látott akár a múlt hónapban, mint amennyit ön valaha is fog.)

de hogy tegyek némi pontosítást is:

kérdésére:

„Akkor most is úgy látják hogy alkalmatlan vagyok a gyermeknevelésre?”
mivel úgy tűnik, valamiféle félreértésben leledzik már egy ideje, kérem, olvassa vissza a hozzászólásokat.

Egyrészt ezt szerencsére nem a mi feladatunk megítélni - ez csak a bírók és a Jóisten terhe - másrészt pedig soha nem is írtunk ilyent.

Annyit írtunk, hogy a gyermekét bántalmazó, a kapcsolattartást akadályozó, a gyermeket a másik szülő ellen hangoló személy feltehetően alkalmatlan a (szerintem amúgy helyes) joggyakorlat szerint.

Sajnálom hogy magára vette.

Kisokos

Elég nehéz a gyereknek "bebeszélni" hogy:

"sajnos édesapád nagyon elfoglalt, sokat dolgozik, hogy tisztességesen megélhessen. Nagyon szeret téged, de megint közbejöhetett vmi váratlan, fontos dolog, és ezért nem tudott jönni. Sajnálom, hogy ilyen kevés ideje van és megint csalódtál, de biztos vagyok benne, hogy téged nagyon szeret és amint fellélegezhet egy kicsit, keresni fog téged. Talán addig is beszélhetnétek telefonon.“

mert tudom hogy nem igaz, állandóan nem dolgozik apuka + amikor lenne az esedékes láthatás apuka mindenfele csavarog, minden mással tölti a szabadidejét csak éppen a gyerekével nem foglalkozik pedig "állítólag" hiányzik neki, ja és fel se hívja telefonon, de még sms-t se ír neki hogy éppen miért nem tudja elvinni.

Úgyhogy inkább hagyjuk ezt a dolgot. Köszönöm hogy reagáltál, nem kérek rá visszajelzést.