Gyerektartás és láthatás

Még egy kis személyeskedés(?):
Mennyivel emészthetőbb a véleménynyilvánításnak ez a módja, mint … .
:))

_Wasp_ látom hgoy nem érted, gondolom nem is neveltél soha egyedül gyereket, egyet sem nem hogy hármat, a levegőbe beszélsz. Könnyű ám máséval...

tényleg teljesen felesleges beszélgetnünk.
ógyhogy Ignore On

Akkor megismétlem a kezdő hozzászólásomat, hátha valaki más meglátja a jogi kérdést mögötte:

Mi a véleményetek arról, ha a bíróság a hétvégi láthatásra utaztatásról úgy dönt, hogy anyuka vigye félútig a kölyköket, és menjen értük félútig?
Valóban hosszú útról van szó (300 km egy irányban).

A gyerekeket egy parkolóban kell átadni a t. bíróság végzés alapján. (Milyen emberséges és meghitt... gyermekbarát........)

A költségeket az apa állja.

Kötelezheti-e az anyát a bíróság hogy kéthetente pénteken kettö es fel órával hamarabb hagyja ott a munkahelyét hogy odaérjen a megadott idöpontra?
Ennek a költségeit ki viseli?
És ha emiatt kirúgják a mamát akkor mi van?

Lisall

Sajnálattal látom, hiába. Emészthetőbb, de így is hatástalan :(

?

másik kérdésem volt:

"tényleg, őket ( a gyerekeket) miért nem kérdezik meg ? Lehet azt indítványozni hogy meghallgassák őket? Nemsokára Magyarországon leszünk."

Kedves Lisall!
Nincs más lehetőség, be kell látnod, ha az apával nem tudtok másképp megegyezni, a döntéshez kell tartanotok magatokat.
Ha az apának kellene pénteken 600 km-t vezetnie, az nem 2 órányi, hanem egész napos munkakiesést jelentene neki, nem beszélve arról, ami miatt én mindig végigizgulom azokat a napokat, amelyeken a párom ekkora, v. még nagyobb távolságot kénytelen vezetni. Azt gondolom, hogy szörnyen fárasztó és féltem. Ha őt már nem, félteném legalább a gyerekeimet.

300 km sem kevés, de bizony, ésszerűbb megoldás, mint az egyoldalú terhelés. Szívesen bírálom a jogalkalmazókat, ez a döntés viszont – akármilyen rosszul esik neked–, ésszerűnek tűnik.

A többi, terhet, amit a gyermekek gondozásával kapcsolatosan viselsz, az apa részéről a gyermektartásdíj fizetése ellensúlyozza. Nem sorolnám, miért, nem akarom tudni, hogy kinél, mi, mennyi és mennyit ér, de ez így van. Egy ide, egy oda.

Mennyire tennél jót a gyermekeiddel, ha az apjuk veszítené el azért a munkáját, mert kéthetente a teljes pénteki napról hiányzik? Vagy azt szeretnéd, hogy autózzon szombaton és vasárnap is 600 km-t?
Mennyire lenne a gyerekek érdekeit szolgáló az ilyen apás hétvége?
Elképzelhetetlennek tartottad azt is, hogy a gyerekek felváltva legyenek nála és nálad. Tehát, ragaszkodsz ahhoz, hogy Te légy a gondozó szülő. Képzeld magad kicsit a gyerekek, v. az apjuk helyébe. Hogyan képzeled az igazságos és mindenkinek hasznos apás hétvégéket? Apuka 1200 km között, fáradtan, esetleg idegesen igyekszik a gyerekeinek 2 hetet pótolni? Ez aztán az élvezet!

Szóval, baromi nehéz, a barátnők ilyenkor mindig igazat is adnak (kínos is lenne ellentmondani), ettől még nincs igazad.

Úgy tűnik, a döntés ezúttal, tényleg a gyerekek érdekét szolgálja. A másik, a parkolós kérdés: csak kettőtökön múlik a hely. Nem hiszem, hogy büntetnék a kultúráltabb helyen történő átadást. Gondolom, Te sem hiszed.
Bocsánatot kérek a kéretlen beleszólásért, de szerintem jól sejtem, jogásznak már nem igen akad ezzel dolga.

:)

Ehh mindegy, vegyük komolyan a kérdéseket, talán világosabb lesz, mire céloztam korábban:

(Bár én "ignore"-on vagyok a hölgynél, mert nemnagyon bírja az ellenvéleményt, de hátha valaki más azért még profitálhat a hozzászólásból.)

„1. Mi a véleményetek....”
Irónia ON Nahát. Szemétség. Irónia OFF (Ez komoly? Mondjunk (meghatározatlan vonatkozásra irányuló) véleményt egy ismeretlen ügyben hozott részleteiben sem idézett ítéletről, melynek sem a rendelkező részét, sem az indoklását nem ismerjük pontosan?)

„2. Kötelezheti-e az anyát a bíróság hogy kéthetente pénteken kettö es fel órával hamarabb hagyja ott a munkahelyét hogy odaérjen a megadott idöpontra?”
Nem. Arra viszont kötelezheti, hogy a végzésben meghatározott helyen és időben átadja a gyermekeket. Azt, hogy az anya hogy oldja ezt meg, a végzés soha nem konkretizálja. Szóval viheti, vitetheti, stb. Amelyik az anyának a legjobb.

„Ennek a költségeit ki viseli?” Az utazás költségét az szokta viselni aki utazik. Ha viszont kifejezetten rendelkezik erről a végzés, akkor az viseli, aki a végzés szerint viseli. (elég evidensnek tűnik, ezért lehet, hogy itt se értem a kérdést)

„És ha emiatt kirúgják a mamát akkor mi van?”
Hogyhogy mi van? (Beesik az eső.)
Ha valakinek felmondanak, akkor a konkrét esetet alaposan megvizsgálva meg kell nézni, hogy a felmondás jogellenes-e vagy sem. Ha jogellenes, akkor lehet perelni a munkáltatót.
Ha kár ér, akkor annak megtérítését egyébként attól lehet követelni, akinek a jogellenes magatartásából a kár származott. Jogos magatartásból származó kár esetén a kártalanítás a megfelelő jogintézmény.
De valószínűleg itt sem értek valamit, mert ezek megintcsak eléggé közismert tények.

volt viszont egy konkrét (fél) kérdésed:
„tényleg, őket ( a gyerekeket) miért nem kérdezik meg ? Lehet azt indítványozni hogy meghallgassák őket? Nemsokára Magyarországon leszünk.”
Persze hogy meg lehet hallgatni a gyermekeket. Sőt, bizonyos esetekben ez kötelező is. De milyen ügyben kívánod ezt érvényesíteni?
(érzésem szerint láthatás korlátozása vonatkozásában: itt viszont elég korlátozottak lennének a lehetőségeid)

Maradtam tisztelettel: W.

Hopp, megelőztek. Azért becopyzom:

Ugye, azt komolyan nem kívánod a bírótól, hogy a volt férj jelenlegi partnerére is kiosszon 300 km-t?
Ha szakítanak, újra bíróság?

A gyerekeket megkérdezni? Én is ügyes és okos kislány voltam, elvált szülőkkel, meggyőződve az anyukám igazáról. (mekkora marhaságokat tudtam mondani! :)) Felnőttem és tudom, egyformán voltak jók és hibásak.

Ezt a bírónak is tudni illik. Hogy tudniillik, a gyerek nagy valószínűséggel a gondozó szülő véleményével azonosul.

Sok hasznos dolgot tehetsz. Megbocsátasz, feldolgozol (esetleg segítséggel), relax, élvezed a gyerekek szeretetét és mások csodálatát. Pasizni is könnyebb lesz, mint dühösen. Tudom, hogy nem ilyen egyszerű, de lehet lépésről-lépésre.

Beregi: a sok egyéb hozzászólásomban már leírtam hogy az apa TUD pluszmunkát vállalni, hét végén vagy éjszaka pl amiért dupla idejú szabadság jár neki. Mert olyan a beosztása.
Nekem meg nem olyan, többek között azért mert a gyerekekkel vagyok két hét alatt 11 napot (most már 12-t)

Azt is leírtam hogy az ex eddig semmi, még saját anyagi érdekeibe vágó változtatást sem tudoptt kipréselni magából, annyira mereven ragaszkodik a bírói végzésekhez. Ilyen típus hogy még a tízezres nagyságrendű havi veszteség sem érdekli :-)

Az utazás költségét egyébként neki kell állnia a végzés alapján, ezért kérdeztem hogy máshol mi a tapasztalat, ez egyébként mellékszál, nem a pénzről szól a dolog részemről.

na hagyjuk is, teljesen felesleges még egyszer leírnom, akit érdekel elolvassa, nekem mennem kell az orvosi ügyeletre a legkisebbel 9 óra munka után, autóval, de ne panaszkodjak mert meg van fizetve az éjszakám a gyerektartás révén :-)

Konkrétan mit tehet a bíróság ha NEM hagyom ott a melóhelyet kettő és fél órával hamarabb apuka kényelme érdekében?
Hozhat-e a bíróság olyan döntést ami az egyik felet (engem ) méltánytalanul hátrányosan érint, kettő és fél órát elvesz a pénteki munkaidőmből?
Miért nem szombat reggel van az áatadás, az a normális nem? Ez nem az az ország ahol "szabad péntek" van......

A gyerekek megkérdezése mondjuk arról hogy hogy akarnak utazni... például :-)

(Wasp: ide azért járok mert remekül felkészítetek az ellenfél érzelemvilágából és gondolataiból. Nem túlzottan érdekel a személyes(kedő) véleményetek és minősítgetésetek, kioktatás*, lepereg, IRL többet fog az ember, a jogi része az értékes, azért köszi

*megjegyzem én is rendszeresen adok szabadidőmben tanácsokat as szakmámban vagy nem szakmémban. SOHA nem jutott eszembe ironizálni azokon a laikusokon akik kérdeznek, ha ennyire idegesítenének a hülyeségükkel mint én téged, akkor egyszerűen abbahagynám. De te tudod miért van erre szükséged.)

„SOHA nem jutott eszembe ironizálni azokon a laikusokon akik kérdeznek, ha ennyire idegesítenének a hülyeségükkel mint én téged, akkor egyszerűen abbahagynám. De te tudod miért van erre szükséged”
Félreértesz. Picit sem idegesítenek a kérdezők "hülyeségei". (én nem használnám a kifejezést, de mindegy) Igazából mulatságosnak találtam, hogy elbeszéltünk egymás mellett.

Én ugyanis azért jövök ide, hogy segítsek.

Tehát, ha valaki segítséget kér, az megkapja. Sokan vannak itt, akik szabadidejükből nem keveset áldoznak "hülye" kérdésekre. Merthogy azok a kérdések nagyon fontosak a kérdezőnek.

Viszont van egy típus, aki nem tanácsot vár, hanem megerősítést. Aki addig megy embertől emberig, amíg valaki igazat nem ad neki. (ha beteg, és orvosokról van szó, akkor így járt...) Ez a típus, aki nekiáll vitatkozni ténykérdéseken, és szívesen összekeveri a jogszabályban a kivételt a főszabállyal. Ha a bíróság döntése (az élet) mégsem úgy alakul, ahogy elképzelte, akkor felháborodik. Vagy igazat adunk nekik a hülyeségeikben (és megszivatjuk őket) vagy azt hiszik, hogy gonoszok vagyunk. Ezekkel nehéz.

De pont ez a jog szépsége: különböző emberek legkülönbözőbb problémái. Ha egynek tudok segíteni, akár azzal, hogy elkerül egy felesleges (jó eséllyel bukott) pert, akkor az bőven megér 10 kritikát azoktól, akik nem hiszik el, hogy másnak is lehet igaza a bíróságon nem csak nekik.

(mindenki elvakult a saját igazára. A jogait mindenki nagyon tudja. A másik kötelességeit is. szerintem ez az egyenlőtlenség egyébként a magyar társadalom rákja, de ez már tényleg nagyon offtopic volt, sry)

Jó fej vagy Lisall!

Wasp megint megelőzött, ugyanaz jutott nekem is eszembe.
Az ismerősöm feleségére emlékeztetsz, aki óvónő létére, a 16 hónapos lányukat orvosokhoz kezdte hurcolászni, mert még nem beszélt és nem akart a pelenkájától megválni, pedig a nővére már ebben az időben …. .
Mindegyik azt mondta, egészséges, csak hagyja békén a gyereket, mindenkinek megvan a saját tempója, nem szabad siettetni.
Addig ment, és vizsgáltatta, míg végül talált egy „zseniális” szakértőt, aki neki adott igazat. Mondjuk, úgy a huszadik. És akkor boldog lett. Igazolta, hogy neki van igaza.
Mi van a gyerekkel? Megsínylette. A továbbiakat is. Most, a mama, amikor a terheiről mesél, legalább azzal is „büszkélkedhet”, hogy egy tanulási nehézségekkel küzdő, részképesség zavaros gyereket nevel, amíg a szemét férje éli világát. (szerinte)

A téged „méltánytalanul érint” kérdés kissé szemellenzős, mert a bíróságnak nem csak egyik fél van, hanem két fél, plusz a gyerekek. Hogy hozhat- e a bíróság ilyen ítéletet, arra válasz, hogy hozott, és a fórum képzett és képzetlen olvasói sem háborodtak fel a dolgon. A többi csjt, meg gyámügy (mármint, mit tehetnek, ha nem tartod magad a bíróság ítéletéhez). Érdemes olvasgatni, ha már szükség lett rá.

(Annyit tennék az előzőekhez, hogy milyen érdekes, én éppen azt tapasztaltam, hogy _Wasp_ az empatikusabb és barátságos válaszolgatók közé tartozik. Háát, nem minden olyan nyílvánvaló. Azért, kedves _Wasp_, nem vagyunk egyformák! Óvatosan azzal az általánosítással! :)
Mindenesetre, sok szerencsét Lisall!

Tényleg utoljára, mert fontosnak érzem, és nem is egyedi.

„de ne panaszkodjak, mert meg van fizetve az éjszakám a gyerektartás révén” Lehet, hogy viccnek szántad?

Ha mégsem: a gyermektartásdíjjal nem a gondozó szülő munkáját fizetik meg!! Te az erődet, az idegeidet és az idődet adod, akár az éjszakádat is. A másik szülő a pénzt (amit akár éjszakai túlmunkával teremt elő). Akkor is a pénzt, ha ő is szívesen vállalná a Te részedet.

Nem egymásnak adjátok. A gyerekeknek.

Beregi
te tisztán látod ezt a dolgot (kinek a részére jár és miért a tartásdíj), de sajnos vannak, akik nem értik... (talán mert nme akarják?) Pedig ez nem afféle elvont jogi okoskodás hanem egyszerű "jogérzet" (talán igazságérzetként lehetne megközelíteni kicsit pontatlanul)

egyébként amit írtam, a "nyilvánvaló jogi dolgokról", azt nem úgy értettem, hogy aki nincs tisztában a terminus technikusokkal, az hülye lenne (semmiképpen. még jogászok is bakiznak!), hanem arra az említett alap jogérzetre utaltam, ami mindenkiben megvan:
pl ha károkozás van-meg kell téríteni.
vagy
ha azt mondom (okoskodó latinsággal) hogy "casus nocet domino", akkor lehet hogy nem tudod mifene akar ez lenni, de azt törvénykönyvek lapozgatása nélkül is sejted, hogy ha magadnak okozol kárt, akkor mást általában nem lehet a megtérítésére kötelezni.

szóval ilyenekre gondoltam...

Elnézést, lehet, hogy elcsépelt téma, de számomra még új. Legjobb, ha az elején kezdem. Volt egy rövid kapcsolatom, és szakítás után derült ki a terhesség. Bennem fel sem merült az abortusz, imádom a kisfiam (már négy hónapos). Az apja aláírta az apaságit, nevére is vette (bár ezt ő akarta, nem én) de nem foglalkozik a kicsivel, pedig én nem tiltom, és nem éreztetem vele, hogy többet érdemelne a kisfiunk. Lassan három hónapja semmi hír róla, pedig öt percre lakik tőlünk. Szeretném beadni a kérelmet a gyerektartásra, és szeretnék segítséget kérni, hogy miket kell beleírni. Tudom, hogy a láthatásról is kell nyilatkoznom, de én nem szeretném ezt korlátozni. Ha később szeretné többször látni a kicsit, én nem bánom, a kisfiamnak így lenne jobb. Vagy tévedek? Nem tudom, ilyenkor mi a teendő. És neki még nincs jövedelme, főiskolás. A bíróságon azt mondták, írjam le az igényem három példányban, de fogalmam sincs, miket kell beleírnom. Ehhez kérnék egy kis segítséget. Előre is köszönöm.

Beregi: akkor ne fogalmazz így nekünk szegény hülyéknek:
"A többi, terhet, amit a gyermekek gondozásával kapcsolatosan viselsz, az apa részéről a gyermektartásdíj fizetése ellensúlyozza.

a tartásdíj úgy van megállapítva (az ő nettójának 18 %-ban ) hogy a költségeket éppen fele-fele arányban fizessük. Volt ugyan próbálkozása a pazar fizetésemre tekintettel hogy csökkentse ezt a terhet,, de nem sikerült :-)

mi ellensúlyoz mit?

ha a bíróság arra kötelez hogy péntek délután mondjuk hatra legyek 300-600-1200 kilométerre a melóhelyemtől, és ennek a betartása miatt kirúgnak, akkor miért én okoztam a kárt magamnak?

Lisall a "hülye"....

Akkor még egyszer megkérdezem , hátha egyszer konkrét választ kapok a kérdésre: mit tehet a bíróság ha mondjuk nem megyek el a munkahelyemről a munkaidő lejárta előtt.
Mi a következő lépés.

a kioktatást mellőzhetitek, valóban sivatagba kiáltott szó, felesleges egy ismeretlen embert elemezgetnetek, én pusztán VÁLASZÉRT vagyok itt. Baromira nem érdekel senki óvónő ismerőse.

„ha a bíróság arra kötelez hogy péntek délután mondjuk hatra legyek 300-600-1200 kilométerre a melóhelyemtől, és ennek a betartása miatt kirúgnak, akkor miért én okoztam a kárt magamnak?”
nem te okoztad.

„Lisall a "hülye"....”
hülye aki mondja... (bocs, ezt nem lehetett kihagyni, nem is úgy gondoltam)

„Akkor még egyszer megkérdezem , hátha egyszer konkrét választ kapok a kérdésre: mit tehet a bíróság ha mondjuk nem megyek el a munkahelyemről a munkaidő lejárta előtt.”
GYH lesz az illetékes először.
Szankciók: figyelmeztetés - pénzbírság - gyermek elhelyezésének megváltoztatása. Szélsőséges (nagoyn szélsőséges, még nem is volt rá példa a gyakorlatban emiatt) ha megvalósul a kiskorú veszélyeztetése, akkor akár büntetőjogi szankciója is lehet: börtön. (még egyszer: szerintem ez utóbbi szinte kizárt!)

„mi ellensúlyoz mit?”
a jogok ellensúlyozzák a kötelezettségeket.

„...fogalmam sincs, miket kell beleírnom...”
Van egy ekkor és ekkor született ilyen nevű gyermekeg gyermeked x apától, kéred (mondjuk) a tartásdíj mindenkori jövedelmének, de minimum 15eFt megfelelő összegben történő megállapítását.
Ilyesmit.

Esetleg kérheted a láthatás rendezését is, akkor rá tudod majd szorítani a trehány apát, hogy elkezdje látogatni a gyermekét, legalább kialakulhat a kötődés (és a felelősségérzet.) De ez inkább csak a gyermeked érdekét szolgálhatná... idővel... bár a fene tudja.

A bíróság nem szólhat bele egy munkahely időbeosztásába. Tehát onnantól, hogy mikor is van vége a pénteki munkanapodnak, valamint a 300 km zavarmentes megtételére számítandó optimális időszükséglet, mindezek alapján határozzák meg újra az átadás időpontját - mely úgyis csak hozzávetőleges pontosságú lehet.

Véleményem szerint egy új beadványban kérd a bíróságtól, hogy az átadás idejét tegye aznapi későbbi időpontra - rajtad kívülálló okokból. Vagy figyelemmel a megérkezés aznapi késői idejére, az átadás legyen valamikor szombat délelőtt.

És a helyszínt is kérd korrigálni: egy országúti parkoló nem alkalmas arra, hogy az érkezők/távozók esetleges "folyó" stb. dolgaikat elvégezzék.

Ha mindezek után a bíróság hajthatatlan marad, a végzés ellen fellebbez.

Végső esetben vegyél egy helikoptert, nos igen., tuti hogy onnantól kezdve te érsz előbb a találkahelyre.

Azért ezeken az esetenkénti 300-600-1200 kilométereken el kellene gondolkodni, mert éveken keresztül reálisan nem tartható, illetve nem követelhető., sem a transzportáló szülőtől sem a gyerek(ek)től. Dög fárasztó, na, és ha csak egyszer is kihagy a figyele a fáradtság miatt, kész a baj, szélsőséges esetben tragádia következhet be. Annyit meg ugye az egész nem ér meg...

Mégis csak megoldás lenne a fél év itt fél év ott megosztás, és az éppen távollévő szülő havi egy hosszú hétvégére tenné a saját látogatását. Tulajdonképpen csak a kettőjük megállapodásán múlik az egész.

Véleményem szerint, bár minden gyerek szeret autózni, de ez a kényszerű rendszeresség inkább strapa mint a láthatás öröme.

Köszönöm Monalisa a hozzáállásodat.

a fellebbezésben kb ezeket írtam a saját kútfőm alapján. (írta az ügyvédnő az emiljeim alapján)

A szombat minden egyes résztvevőval még nagyobb kiszúrás lenne, azt kihagyom.
bele fogom viszont vetetni a vonattal utazást, kísérővel majd később anélkül, ekkor a papának 70 km-re kell vezetni, nekem 5-re, vonatátszállás nincs. A biztonsági különbségekre nem térnék ki, ég és föld a különbség az autózáshoz képest, gyorsabb és olcsóbb. hamarabb a vonatra tehetem őket (suli után rögtön, hiszen csak "kiugrom a melóhelyről" és vonatindulás után visszamegyek, ez elfogadott). Többször utaztak így, igaz nem egyedül és teljesen jó volt.

a végzés ellen 15 napon belül fellebbezhetek, ez telik most. Konkrétan most akkor a fellebbezés a következő lépés vagy egy új beadvány?

Wasp, neked köszönöm a szankciók részletezését.

örülök hogy normalizálódott a hangnem, még egyszer köszi mindenkinek, jó éjt.

A vonatos ötlet kifejezetten jónak tűnik. Nem látom okát, hogy miért utasítanák el. Ebbe szerintem vélhetően belemenne az exed is, szóval sima ügy.
Esetleg azt is meg lehetne próbálni megbeszélni az apával, hogy jöjjön el értük kisérőnek havonta egyszer, havi egyszer meg te kisérnéd, így akár szabinapokkal-csúsztatásokkal is meg lehet oldani a dolgot, és mégsem kell egyedül utazni a gyerekeknek.

Vagy van még egy javaslatom:
egyeztess a láthatás pl 3 hetenkéntire ritkításáról, amit nyári-téli szünetben kompenzálnátok jelentősen hosszabb kapcsolattartásokkal.
így kisebb lenne a fajlagos utazási idő

(ámbár ehhez egyeztetni kéne, ez izomból nemigen megy.)

(Azt is megértem, ha az apa inkább a sűrűbb rendszeres kapcsolattartáshoz ragaszkodik. Az mégiscsak család jelleget ad, míg a nyári-téli kapcsolattartás inkább afféle vendégség-nyaralás jellegű)