Sió, most azért egy picit elkanyarodtál.
„az alapprobléma még mindig ugyanaz: a nem fizető, de arra képes apukák miért nem kapják meg a magukét? Miért menti fel őket mindenki a kötelezettségeik alól?”
A gyermek tartása mindkét szülő kötelessége, nem csak anyukáé vagy apukáé. Most hagyjuk azt, hogy miért nem lehet megosztott nevelés, pl. egy hónapig/évig apánál, egy hónapig/évig anyánál. Ugyan ez lehetne reális megoldás, mégsem járható út nálunk.
Nagyon sokszor elmondtuk már itt a fórumon, hogy a gyermektartás és a láthatás nem függ egymástól, az egyik kötelesség, a másik pedig jog. Mindkét félnek van ugyanúgy joga és kötelessége is: nevelni, szeretni, és eltartani a gyermeket.
Vitathatatlanul kötelessége a külön élő szülőnek fizetnie a gyermektartást, a nevelőnek pedig biztosítani a kapcsolattartást. Azt pedig ismerjük el (túl az anyukák hozzáállásán), hogy az apák egy része tudatosan nem, vagy alig fizet gyerektartást, mert tisztában van azzal, hogy tőle nem lehet behajtani.Ráadásul ez az a követelés, amit csak fél évig lehet végrehajtásra adni! Ellentétben az általános 5 évvel... (Ez az, amit az új Ptk. szintén rendezett volna)
A nemfizetéstől az állami megelőlegezésig nagyon sok idő eltelik, ami aránytalanul megterheli a nevelő szülőt, míg a másik fél gondtalanul éli világát.
Szóval lenne mit javítani a fizetési hajlandóságon (nem csak gyerektartás ügyben...), de ezt törvényekkel nagyon nehéz. Talán az eljárás idejét lehetne felgyorsítani, illetve szigorúbb büntetéseket kellene kiszabni, de ha nincs alaposan kivizsgálva minden ügy egyedileg, az meg visszaélésekre adhat okot.