Annyit azért még megkérdeznék hogy miből gondolod hogy azért mert valaki külföldön dolgozik akkor óriási vagyona van. A mi esetünkben exnek nagyobb a vagyona. Csak annyit mondok neki tehermentes ingatlana van mig mi albérletben élünk.
Kedves Rita2680,
ha olyan ügyvédetek van, aki szerinted „olyan, mintha nem is lenne”, akkor az első dolog az lenne, hogy lecseréljétek olyanra, aki valóban tud és hajlandó is segíteni. (Nem egyszerű, néhányan hatalmas önbizalommal bírnak ígérgetni, tehát, körültekintően kell eljárni, hogy tényleg jót találjatok.)
Előképzettség, nagyobb tapasztalat nélkül, magad hiába keresgélsz jogszabályokban, történetekben és döntések indoklásaiban, semmire nem fogsz menni velük. Az gyakorlatban az elvek csak elvek, és csak kivételesen szerencsés esetben tudnátok érvényesíteni is. A „gyermek mindenek felett álló érdekét” többnyire rosszul értékelik az eljárók, vagyis, valóban a Gyermekjogi Egyezmény béna fordítása szerint. Ez azt jelenti, hogy a gondozónak jó eséllyel lehet akár valótlan gyermeki betegségek, igények, költségek mögé bújni, és ezt sokan tudják, tehát ki is használják. A másik oldalról viszont szinte lehetetlen az igény valótlanságát bizonyítani, sőt, örülhet az ember, ha nem kelt ellenszenvet az eljárókban azzal, hogy merészeli megkérdőjelezni a „betegséget”, vagy a kizárólag a per időszakában keletkezett és kihasznált drága foglalkozásokat, különórákat, stb.
Ha nagy a tét, sokáig és sokat kellene fizetni (esetleg hiába), inkább vállald egy jó ügyvéd magasabb díját! (Nem egy hasonló történet kimenetelének ismeretében ajánlom.)
A gondozó szülő felelőséggel tartozik a gyermek egészsége iránt, azt hogy egy kezdődő cukorbetegséget "elhanyagol" az anya, hát...
Ami a másik kérdést illeti, való igaz külföldön sincs kolbászból a kerítés, illetve itthon is vannak jómódú emberek.
Köszönöm a hozzászólásod. Elvileg egy nagyon jó , tapasztalt és "drága" ügyvédünk van. Csak mivel mi nem tudunk mindig megjelenni a tárgyaláson mindig benyög valami valótlanságot aminek ellenkezőjét bizonyítanunk kell. Ez megy már egy éve semmilyen hivatalos papirt nem fogad el amit beadunk. Már ott tartunk hogy 10 évvel ezelőtti igazolást is akar. A bíróságot sem értem miért engedi ezt. Szóval kiváncsi lennék milyen ügyvéd bírna ezzel.
Az ex nyög be mindig valami valótlanságot hogy "tudomással bír erről meg arról" aztán fele se igaz mi meg nem győzzük cáfolni a valótlanságot. Szóval ügyvéd legyen a talpán aki ezzel elbánik
Észre kellene venni, hogy az ügyvéd a per elnyújtásával kezd a saját zsebére dolgozni...
„Észre kellene venni, hogy az ügyvéd a per elnyújtásával kezd a saját zsebére dolgozni...”
Egy ismerősöm azt szokta mondani arra, aki nem végzi jól a munkáját, hogy az illető „vagy hülye, vagy rosszindulatú”. Azért lehet ott más is. Az ember nem tudhatja, de azért nem árt időben lépni.
Az, hogy vki „elvileg nagyon jó , tapasztalt és "drága"”, egy jó képviselethez kevés lesz. Sokszor az is kevés sajnos, hogy vkit ismerős ajánl, mert neki pl. pont jó volt, de általában más fajta ügyben. Az értelmet és a szakmai felkészültséget csak feltételezhetjük, hiszen előzetes tudás nélkül nemigen tudjuk ellenőrizni (bár, …), de a hozzáállásából már az elején következtethetsz arra, hogy az adott ügyvédben érdemes-e továbbra is bízni. Ha elérhetetlen, nem válaszol, az utolsó percben készíti a beadványt (vagy nem is akar írni, mert ilyen is volt), ha a számotokra is érthető tájékoztatásotok helyett megsértődik, vagy kioktat, ha hazudik (ilyen is volt), ha időben sehogyan sem halad, nuku ötlete, stb., akkor kár abban reménykedni, hogy végül azért majd jól teljesít.
„Az ex nyög be mindig valami valótlanságot hogy "tudomással bír erről meg arról" aztán fele se igaz mi meg nem győzzük cáfolni a valótlanságot.”
Hogy veletek kapcsolatban az ex miket „nyög be”, nem kell, hogy túlzottan aggasszon. Ezeket igazolni neki kell, ha az állítását visszautasítjátok.
Hogy az ex releváns állításaiból (gyerek költségei, betegsége, a gyerek és a saját anyagi helyzete, stb.) mi valótlan, azt viszont csak ti tudhatjátok, és annak bizonyítékait is nektek kell összekaparni. Viszont, hogy mire érdemes reagálni, hogy a tényeket és bizonyítékokat hogyan a legcélszerűbb felhasználni, azt már érdemes olyan szakemberre bízni, akiről látszik, hogy valóban felkészül, tehát nem beszél és nem ír hasból hülyeségeket az ügyben, stb.
Aggódni azon lehet pl., hogyan igazolod, hogy az ex gyerekkel kapcsolatos költségigénye nem valós. Vagy, hogy mondjuk hogyan állítsd össze a saját költségeitek listáját úgy, hogy abból ne az látsszon, hogy van még ott miből lefaragni, mert a gyerek „mindenek felett”, vagy, hogyan érdemes az elvek szintjén maradó szép szólamokra hivatkozni, hogy annak némi hatása is legyen, stb.
rita2680
A gyerekről 4 év alatt rég ki kellett volna derülni hogy cukorbeteg vagy sem, illetve ha beteg akkor I. ill. II. csoportba tartozó-e. Vagy pedig a betegségre csak hajlamos pl. mert sokat eszik ellenbe keveset mozog...
Az elején még az I. csoportú diabetes betegség kezelése és megfelelő diétája sem kerül havonta néhány tízezer forintnál többe - mint többletkiadás. Igazán "drága mulatság" a betegségből akkortól lesz amikor majd jelentkeznek a járulékos szövődményei: a vesekárosodás, a látásromlás, az alsóvégtagi érszükület stb.
A bíróságnak igazságügyi orvosszakértői vizsgálatot kellene kérnie gyermek diabetológusi szakorvostól, az majd megválaszol minden kérdésre, többek közt arra is hogy a jelenlegi t.díj összegét kell-e emelni, és ha igen mennyivel. (Nemrég itt a fórumon az egyik hozzászólásban olvastam, hogy nyugaton nem százalékosan állapítják meg a t.díj összegét, hanem konkrét összeget határoznak meg.)
Lentebb írtam, hogy nem minden ételt/gyümölcsöt stb. számolhat fel többletkiadás címén az anya, mert kaját stb. egyébként is kell tennie a gyermek tányérjára.
Tanuljon meg "diátásul" sütni-főzni, továbbá ősszel tegyen el többféleképp lekvárt, befőttet, savanyuságot - egészséges a családnak, és mivel egy-egy étkezéshez kevesebb kell, mondhatni még takarékosság is.
Az anyától függ a gyermek egészsége, még a beteg gyermek egészsége is.
Talán a betegséget tudjuk vitatni mivel 4évre visszamenőleg semmilyen orvosi papirt nem tud beadni holott diétára hivatkozik ezért kéri az emelést persze se dietetikus se diétàs napló. Persze becsatolt több diabetikus élelmiszer számláját. Ez vitatható. De a külföldi környezettanulmányt nem tudom ki fogja kifizetni. Mert méltànytalannak tartom ha nekünk kell és közben a mi igazunkat igazolja.
Egyébként ha egy betegségről olyan orvosi papirt hoz hogy átmeneti akkor ez indokolja az emelést? Most banális leszek de számomra ez olyan mintha eltörik valakinek a lába az átmeneti majd meggyógyul ez nem lehet alapja emelésnek. Átmeneti cukoranyagcserezavarról beszélünk. Ez nem cukorbetegség.
A felmerűlt cukorbetegség gyanúját szerteágazó belgyógyászati vizsgálatokkal ki kell deríteni, legjobb 8-10 napra kórházba befeküdni.
Rendkívül nagy a felelősség az anyán mert ha beigazolódik a diabetes, annak megfelelő segítő diétáztatása/gondozása az ő vállán, egyben végig kiséri a beteg életet, befolyásolja az életminőséget, ronthatja az életkilátást.
A t.díj felemelése iránti kérelemkor nem ritka hogy a bíróság elrendeli a környezettanulmányt, ha "helyből" megy ki hozzátok valaki az emiatti költség valószínűleg nem lesz olyan vészes.
Ahogy lentebb kameleon fórumtárs a hozzászólásában felhívta a figyelmet: a kettőtök bevétel-kiadás összegzésekor a "kiadások" ne haladják meg a bevétel rovatot - könnyen csapdába lehet esni, a bíróság nem fogja elhinni hogy csak annyi a pénz mint amiről papír van...
Végezetül még azt, hogy a diétás készítményekről bemutatott számlákat egyenlőre fenntartással, mert sok nő nem képes lemondani a nassorásról - inkább veszi magának a drága diabetikus dolgokat.
Ha nem inged ne vedd magadra...
Én azért bátorkodtam írni azt amit mert a kérdező 15:16-kor írta: "... egy olyan "betegről" beszélünk akit az anyja 4 évig semmilyen kontrollra, egy vérvételre se vitt."
Ha eddig nem volt bizonyított a cukorbetegség akkor megkérdőjelezhető a t.díj felemelési igény megalapozottsága, ergo ne diabetikus termékek számláit lobogtatva akarjon t.díjat emeltetni.
Nincsen semmilyen kórházba befekvésről, semmilyen további vizsgálatról, egyszerű éhgyomorra glükoz megitatása utáni vérvételből derült ki. További vizsgálatok nincsenek. Ekkor állapították meg hogy átmeneti anyagcserezavar. Szóval az átmeneti jelző indokolja az emelést? Mivel nem tudjuk meddig áll fenn. Tisztelt Ügyvédek mi erre a bírói gyakorlat?
Átmeneti költségnövekedés átmeneti tartásdíj-emelést eredményezhet.
Nagyon köszönöm a választ.
rita2680
Mi hasonló cipőben járunk. A párom válása során kell mindenfélét bizonygatnunk, mert az exe mást nem csinál, csak 2 éve minden tárgyalásra, újabbnál újabb beadvánnyal állnak elő.
Most ott tartunk, hogy nálam lesz környezettanulmány, ami csak azért böki a csőrömet, mert mi 4 éve vagyunk együtt a párommal, de nekem a házam már 11 éve megvan, így minden bútor, minden berendezési tárgy megvolt akkor, amikor mi összekerültünk. Nem értem, hogy ez alapján hogyan akarják majd megállapítani azt, hogy neki mennyi gyerektartást kelljen fizetnie. Ráadásul jelenleg kevesebbet keres mint a minimálbér, elsősorban az én keresetemből élünk meg, de ez úgy tűnik a bíróságot nem érdekli. Voltam tanúként a válópernél, csak az érdekelte a bírót, hogy évekkel ezelőtt mennyit keresett. A másik fél meg azt akarja, hogy 16(!) évre visszamenőleg igazolja, hogy mikor mennyiből élt. Én meg egyszerűen nem értem, hogy minek kell azzal foglalkozni, hogy 5-10 éve mennyit keresett, miért nem lehet csak azt figyelembe venni, hogy tavaly meg most idén mennyi a keresete?!
Valószínűleg arra kíváncsi a bíróság, hogy miért nem keres már annyit, mint akkor.
Elnézést ha picit hosszú leszek...
Szép napot minden kedves fórumozónak!
János vagyok, 53 éves férfi, és nem azért látogattam el ide, hogy megköpködjenek, vagy pálcát törjenek felettem, hanem szeretném tudni, másoknak, ismeretlenül, csak a tények vázolása után mi a véleménye az esetemről. Jó tanácsot, segítséget tisztelettel megköszönök!
Nincs sem szépítés, sem a másik rossz színben feltüntetése, csak a tények. Nem célom szennyes teregetés.
Íme a történetem, röviden:
Második párommal 18 éve ismerkedtünk meg, ekkor egyikünknek sem volt semmije, de szerencsénk is volt, amikor egy jó szerződéshez jutottunk, a tartalma lényegtelen, de szellemi termékeket állítottunk elő. Nekem az előző kapcsolatomból van két lányom, már ők is harmincsasok, volt páromnak is van két hasonló korú csemetéje, szintén az előző kapcsolatából.
Imádtuk egymást, tervezgettük, hogy ha nyugdíjasok leszünk, mit pótolunk be az életből, szinte betegek voltunk, ha már egy órányi ideig ha mást nem is, de nem mosolyogtunk egymásra, tudtuk egymás minden gondolatát, mindenki szerint mi voltunk az álompár.
Mi is így éreztük!
Két éven belül tudtunk venni egy szép házat, ezt az én legnagyobb lányom nevére vásároltuk, ez fontos. Közben született három közös kislányunk, jól éltünk és imádtuk egymást:
Exem egy ügyes húzással egy volt kollégámnak nagyobb összeget adott kölcsön, természetesen ahogy lenni szokott, nem adta vissza.
Kellett a pénz a munka folytatásához, így nagylányom számunkra felvett 4 millió Ft jelzáloghitelt a házra, három évig mi fizettük a havi 70egynéhányezres törlesztést.
Ekkor jött a krach, a szerződés megszünt, a rezsi maradt.
Szüleim az egy életen át összespórolt pénzükből adtak kölcsönt, hogy új vállalkozásba kezdhessünk, egy presszót nyitottunk. Exem jószívű lány, annyi hitelt adott a vendégeknek (közel fél mill!!!) hogy a vállalkozás belerogyott.
Hm, visszaköltöztünk Pestre, egy bérelt lakásba. Nem ment valami jól a dolgunk, de gyúrtam rajta, hogy az alaptevékenységet, a szellemi termék értékesítést újra tudjam indítani. Az utolsó fél évben már kizárólag szüleim segítségével tudtuk magunkat fenntartani. 2009 áprilisában szervi problémák miatt a bal lábam majdnem teljesen lebénult irtó fájdalmak közt, öt hónapig csak két mankóval tudtam vonszolni magam, de ma sem tudok 4-500 méternél többet menni egyszerre, de ez az én bajom. Az asztmám, ami mára elég durvává vált kezelés és gyógyszerek nélkül, csak hab a tortánJ
4 éve és 1 hónapja egyik pillanatról a másikra exem közölte, vagy leteszek az asztalra 400ezer Forintot, vagy eltakarodok. Ez meglepett, mert előtte semmi jelét nem láttam, hogy valami baj lenne köztünk.
Pénzem nem volt, fogtam a batyumat és megindultam. Egyik régi barátom fogadott be, az irodája irattárában laktam néhány hónapig, és viszonzásul segítettem neki a munkában, fordítottam, a nemzetközi ügyeit intéztem. Ekkor még megvolt az autóm, egy Grand Cherokee. Nem, nem nagyzási hóbort volt, előtte olyan sportot űztem, amihez kellett a terepjáró.
Novemberben hallottam egy rendes, bejelentett munkáról, sikeresen be is kerültem, épp a céget futtatta fel a tulaj, november elejétől március végéig napi 16 (nem elírás) dolgoztam, az öt hónapra összesen kb 10 szabad nappal… Én ilyen vagyok, ha kellek valahol, ott lojális vagyok. Én marha. Március utolsó napján amikor már futott a cég, a tulaj közölta, sajnos a korom miatt nem felelek meg a cég fiatalos arculatának, így megválik tőlem. Remek.
Meghirdettem az autómat eladásra, gondoltam még sürgős eladással is kapok 7-800ezret érte.
Milyen a sors, exem felhívott, és közölte, másnapra kell neki 120ezer Forint, mert el kell költözniük. Ekkor már együtt volt egy régi közös ismerősünkkel. Róla nem mondhatok semmi rosszat, a férfi normális, szereti a lányaimat, velem is mindig (mármint az összaköltözésük után is) korrekt és normális volt.
Hú, elmentem exemhez, volt néhány ezer Forintom, azt átvittem mind, hogy ennyim van. Kitört a cirkusz, ha nem adok 120ezret, nem tudnal elköltözni, neki vége, elkezdi kidobálni a gyerekeket a kilencedikről és utánuk ugrik. Még remekebbL
Felhívtam az egyik embert, aki a kocsira potencális vevő volt, és megkérdeztem, mennyi kp van a zsebében? 90ezer volt. Mondtam neki, ha most 1 órán belül jön a kocsiért, megkapja 90ezerért. Úgy is lett, ő boldog volt, én elbuktam jó nagy pénzt, de el tudtam vinni a pénzt az exemnek.
Közben a kisebbik nagylányomtól is kért kölcsön 60ezret pár napra, de természetesen arról elfeledkezett.
Sikerült az új házba költözésük, én is béreltem egy kis szobát a közelükben, így a kislányokkal egyszerübb volt a kapcsolattartás. “Rendes” munkám már nem volt, és egy sánta, túlképzett 50 feletti pasi nem is igazán népszerü munkavállaló.
Nekiláttam ismét a még meglévő, exemmel közös szellemei termékeket árulni. Kb fele nálam van, a másik fele nála, azt em tudom, ő mennyit szedet be belőle. Háát, a régi piac halott már, havi 25-30ezret tudtam kiárusítani belőle, ennek felét korrektül oda adtam exemnek. A lakbéremet és az élelmezésemet szégyen szemre a 80 éves szüleim fizették.
Közben a legnagyobb lányomra terhelte a bank az addigra több mint 7milliós tartozást, amit a házra felvett nekünk. Ő ma külföldön dolgozik, hogy megéljen, tudja milyen helyzetben vagyok, nem is piszkál a pénze miatt, exem pedig lekakilja az egészet, bár a pénzt vele közösen vettük át a lányomtól.
Én még ekkor is abban a hitben voltam, hogy az egész csak azért történt, hogy a gyerekeknek az új párja által jobb anyagiakat tudjon biztosítani, és ha kicsit egyenesbe jövök, véget ér a rémálom, éy újra egy pár leszünk…
Gyerektartásra nem volt konkrétum, amim volt, mindig odaadtam, mint írtam, a szobámat és az ebédemet szüleim állták, másom meg már nem volt, csak a laptopom.
2012 tavaszán 2 hónapra kijutottam Olaszországba dolgozni. Nem volt egy nagy durranás, 250 ezerrel jöttem haza. Az első kint töltött hónapom alatt a kisebbik nagylányomat kértem meg, hogy vigyen át exemnek 90ezer forintot, ha hazaérek, kifizetem neki. Megtette, amiért hálás is vagyok. Hazajöttem, első utam exemékhez vezetett, épp húsvét volt. Örömmel láttam, hohy lányom kocsija is a ház előtt áll, ment a kistesókhoz.
Exem amikor beléptem, puszira tartotta az arcát, de közben a hajamba markolt, ököllel többször arcon ütött, rúgdosott, én marha meg a 130 kilómmal csak tűrtem, eszembe se jutott megütni. Nagy nehezen ahogy ütött és a ruhámat tépte kiaraszoltunk az utcára, ahol lányom kinyitotta a kocsiajtót, hogy “kimenekítsen”. Exem örjöngve követelt pénzt, szaggatta a nyitott kocsiajtót, megpróbálták lefogni, de nem ment. Én nem is védekeztem, úgyis az lett volna belőle, hogy oda mentem kötekedni, bár nem tudom miért jött ki ez belőle?
Végre ütlegek közt elvette a 90ezret ami nálam volt, rámvágta az ajtót és lányom adott egy kövér gázt, mert félt a továbbiaktól.
Ez ment egy jó darabig, amikor bíróságra került a dolog, és a bíró megítélt havi 30ezer plusz 9500 elmaradt tartást havonta. Ez most májusban volt. Május-júniusban ki is tudtam fizetni, épp szerncsém volt és volt annyi bevételem, de augusztusban már csak 31ezer Forint össz bevételem volt, a kisebbik nagylányotől kértem hozzá, hogy meglegyen a pénz. Hangsúlyozom, nincs letagadott bevételem, ha lenne, nem lennék rászorulva, hogy lyukas cipőben járjak. Ez év augusztusában megint beütött a szerencse, egy külföldi partner ajánlatot tett a teljes meglévő szellemi termékeinkre, de csak egy tételben érdekelte, 50-50 százalékos osztozkodással!
Gyorsan felhívtam exemet, hogy ez a helyzet, az én 50 százalékom fele természetesen az övé. Ő is örült a pénznek, rábólintott. Augusztus második felében szólt a partner, hogy küldhetem a teljes anyagot. Ekkor szóltam exemnek, hogy átmennék érte, de addigra azt mondta, nem vihetek el belőle semmit, nem adja, és az új párjábak is megtiltja, hogy odaadja nekem.
Na egyből jó kedvem lett, oda a munka és a pénz.
Na, itt már tudtam, hogy az elképzelésem, hogy a rémálom véget ér, csak buta feltételezés volt részemről.
Tökéletesen olyan nekem ez, hogy így, nyomorogva, egyedül, teljesen ki vagyok neki szolgáltatva, már fenyeget rendőrséggel, mindennel, ha nem fizetek, becsukat. Hamar megváltozott.
Kérdezhetitek, miért nem fizetek szeptember óta? Mert nincs bevételem. Munkanélkülit nem kapok, mert mint volt vállalkozó nem kaphatok, „hivatalos“ munkám rég volt, évek óta orvoshoz sem járok, nincs biztsításom sem, most eljutottam oda, hogy önként feladom magam, csukjanak be a fenébe, attól nem lesz pénzem.
Mellékesen azért családomtól exem rendszeresen kért kölcsönöket, amit úgy kaptak visza, mint ti.
Most itt ülök, vakargatom a fülem tövét, hogy havi 20-22 ezerből hogy fizessek 39500-at?
...és sajnos valóban ennyi a bevételem.
Nos, sajnálom, ha túl hosszúra sikerült az írás, de szeretném tudni, részben ti mit tennétek a helyemben, de gondolom, olyan hozzászólás is lesz, hogy mit lehetne még elvenni tőlem, de érdekel az emberek véleménye!
Tisztelettel,
János
PS: Exemék 2 szintes házban élnek, bőrbútorokkal berendezve, 50 négyzetméteres nappalival, amiről a bíróságon zokogva nyilatkozta, hogy havi 30, azaz harmincezer Forintért béreli egyedül... Fura, nekem rezsivel együtt 160ezret mondott, de mit számít ez már. A gyerekek minden találkozás alkamával mondják, hogy anyu és a párja szombat délelőttől vasárnap estig, de egyre sűrübben péntek délutántól hétfő estig elmennek exem új párjának hétvégi házába, és nem egyszer fordult elő, hogy exem felhívott, hogy a gyerekeknek nincs kajapénze, átjönnek hozzám, adjak oda nekik 4-5-6ezer Forintot. Durvább dolgokat nem szeretnék mondani, az már nem publikus.
A legutolsó üzenetet 3 napja kaptam exemtől, Skype-on, elnézést, az azonosítót nem tettem közzé:
[2013.10.02. 23:51:29] Lassan az e havi is esedékes. Kérlek pontos összeget küldj a végzés szerintit mert ha nem akkor nem veszem át...
Önök mit tennének a helyemben?
PSPS:
Ma délelőtt felvettem a havi "jövedelmemet" 23.000 Forintot, ebből 21.000-et a postai rózsaszínű csekken feladtam, a maradék 2.000-ból fizettem a postai díjat, az abból maradó 600 Forintot aljas módon eltettem vésztartaléknak.
Sziasztok! Férjem januárban elköltözött a szeretőjéhez,azóta rendszeresen fizet csak úgy magától mindenféle bírósági határozat nélkül havi 15000 forintot a közös 17 éves fiunk után.ez ugye a minimálbér után fizetendő gyerektartási összeg. Kamionozik és nyilvánvaló hogy a fizetése nem a minimálbérrel megegyező összeg hanem jóval több,de csak a minimálbérre van bejelentve.Nem tanácsot kérek csak felháborító hogy ennyit kell fizetnie törvényileg,és semmiben nem támogatja a fiát.Ez az összeg a kajára nem elég akkor a többiről már ne is beszéljünk.
Az nem volt felháborító, hogy a férjed éveken át azzal a minimálbéres jövedelembevallással csalta az adót, mi...
Fordulhatsz bírósághoz.
"Az nem volt felháborító, hogy a férjed éveken át azzal a minimálbéres jövedelembevallással csalta az adót, mi..."
Kedves monalisa1 ! Felháborító igen az is ahogy adót csalt és csal is a munkáltatója!Nem az exem mivelhogy alkalmazott. mi...
Próbálj beszélni vele: ne rövidítse meg a gyerekét., egy eltartott után az előző évi nettó össz jövedelem alapján a 15-25% százalák a t.díj összege - általánosságban a húsz százalékot szokták megállapítani.
Aztán akár fiu akár lány, egy 17 éves gyereknél bizony vannak költségek/kiadások a kaján- a ruhán kívül is.
Kedves Sönike!
Bírósági döntés nélkül biztos hogy nem fog többet fizetni. És minél tovább húzod annál jobban kifutsz az időből hogy gyt-t igényelhess...