Láthatás / kapcsolattartás

Tényleg nem értem hogy mire gondolsz Kbs. Nem akartam prófétaszerepet játszani, csak arra reagáltam, amit olvastam. Az, hogy benne van a saját tapasztalatom, teljesen természetes. A Te hozzászólásaidban is benne van. Azt a részét értem, hogy a két szülőnek békésen meg kellene egyeznie, ezt vallom én is. De ha nem megy.... Olyankor fordul valaki bírósághoz, gyámhivatalhoz stb.
És amit Rdani írt, abban ez volt. Nem biztattam arra, hogy hagyja a fenébe az exét és rohanjon a gyáhivatalhoz és ha kell, akkor üvöltsön is, hanem nézd csak mit írtam:

"Ha RDani valóban gyermekét szerető tisztességes apuka és békésen próbálta rendezni a dolgot a volt feleséggel, akkor legjobb, ha nem hagyja magát hülyének nézni és kiszolgáltatni nem oda való hivatalnokok kénye-kedvének. Merthogy ezt diktálja a gyerek érdeke. "
De Te csak arról beszéltél, hogy a kissember mennyire rossz tapasztalatokkal rendelkezik, meg mennyire bizalmatlan stb. De arról már nem, hogy akár jogi oldalról milyen kifogásod van azzal kapcsolatban, amit lentebb írtam. Pedig megkértelek rá. Tehát vagy indokold meg, vagy inkább a kérdezőére reagálj..

„de gondolom a fórum arra van, hogy elmondhassam a véleményem... ”
Természetesen.
Csak RDani elcsodálkozott, hogyan lehetnek ennyire különbözőek az álláspontok.

De azért tudod, nekem fájt már fogam, voltam fogorvosnál eleget, húztak is, tömtek is... Mégsem érzek késztetést, hogy bárki fogfájósnak megmondjam, lehet-e még gyökérkezelni a bal felső ötöst, vagy legjobb, ha kidobatja.

Kbs már bocsánat, de tényleg sértett szülő vagyok, mert éppen eléggé megvan rá az okom. Nem akarom itt ismét leírogatni hogy milyen dolgokat tapasztaltam a gyámhivatalnál, de akár azt is leírhatnám, hogy hogyan adhat egy tanárnő 14 tanítási nap után olyan pedagógiai véleményt, hogy "mindenképpen indokoltnak látja a gyermek elhelyezését az anyánál", pedig az apát nem is látta ez idő alatt.... Ezt az ominózus szakvéleményt már több szakember is látta és el is hűlt rajta. Tipikus eset, hogy messziről jött ember azt mond amit akar.
Másik dologgal kapcsolatban csak annyit, hogy attól hogy valaki nem jogász, még lehetnek gondolatai és nekem ezek voltak a gondolataim. Ha hülyeségeket állítottam volna a józan paraszti eszemmel, akkor kérlek javíts ki. Nem akarok kioktatni senkit, nincs senkivel semmi bajom, de gondolom a fórum arra van, hogy elmondhassam a véleményem...

Bár a kérdés KBS nek címezted, azért a rövid véleményem: igen, a volt feleséged rosszhiszemű a kapcsolattartás során, és szerintem is megvalósítja a kiskorú veszélyeztetését magatrtásával, amikor ellened neveli a fiadat. De ha a gyámhatóság - igaz, az anya felróható magatrtása miatt - azt tapasztalja, hogy a gyermek nagyon nem akar a különélő szülővel kapcsolatot tartani, a jogi szabályozáson kívül - kicsit felett is- a kiskorú lelki sérülésének újabb, talán még súlyosabb veszélyeztetéásével néz szembe. Választása: keményen szankcionálva a végsőkig elmenve (lsd Juszt műsor) akár rendőrrel is végrehajtatja a kapcsolattartást. Vagy, ha ezt nem vállaja, és ez gyakori eset - szotyorog áleljárási cselekméynek között, álmegoldásokat kreálva. A szülői felelősség és együttműködési készség a dolog kulcsa, hidd el, a gyámhivatal csak a jogi kereteket addhatja hozzá. Jó esetben

Bár a kérdés KBS nek címezted, azért a rövid véleményem: igen, a volt feleséged rosszhiszemű a kapcsolattartás során, és szerintem is megvalósítja a kiskorú veszélyeztetését magatrtásával, amikor ellened neveli a fiadat. De ha a gyámhatóság - igaz, az anya felróható magatrtása miatt - azt tapasztalja, hogy a gyermek nagyon nem akar a különélő szülővel kapcsolatot tartani, a jogi szabályozáson kívül - kicsit felett is- a kiskorú lelki sérülésének újabb, talán még súlyosabb veszélyeztetéásével néz szembe. Választása: keményen szankcionálva a végsőkig elmenve (lsd Juszt műsor) akár rendőrrel is végrehajtatja a kapcsolattartást. Vagy, ha ezt nem vállaja, és ez gyakori eset - szotyorog áleljárási cselekméynek között, álmegoldásokat kreálva. A szülői felelősség és együttműködési készség a dolog kulcsa, hidd el, a gyámhivatal csak a jogi kereteket addhatja hozzá. Jó esetben

Kedves Kovács_Béla_Sándor !

Először is nagyon köszönöm a válaszod. Úgy látszik sikerült egyeseket érzékenyen érintenem a mondandómmal. Nem állt szándékomban. Mindenképpen hasznos, hogy lássam mivel állok szembe, és ne legyenek fölösleges illúzióim. Ezért hálás vagyok soraidért.
Nem várom a gyámhatóságtól, hogy az életemet megoldja. Bizonyítottam, sőt az exem maga is beismerte, hogy megszegte a törvényt, erre szankciók vannak.
Mitől lesz bizonyítható a rosszhiszeműség, vagy miért marad bizonyítatlan? Nagy segítség lenne, ha erre exact válasz kaphatnék. Ha gyámhatóság ki tudja jelenteni, hogy bizonyítatlan, akkor azt is meg tudja mondani, hogy mikor bizonyított a rosszhiszeműség. Sőt azt biztosan definiálni tudja, hogy mi is a rosszhiszeműség.
A gyámhatósági gyakorlattól függetlenül arra is kíváncsi lennék neked mi a személyes véleményed az exem vajon rosszhiszemű vagy sem?

Nem "bizonytalan" hanem "bizonyítatlan". Zongorázzam el a különbséget?

(Egyébként lenne egy nem jogi természetű megjegyzésem. Ezt a nőt te vetted feleségül, te csináltál neki gyereket, nem a gyámhivatal.)

„Meglepő, hogy eléggé egyértelmű ügyben ilyen ellentétes vélemények legyenek.”

Kissember nem jogász, hanem egy meglehetősen sértett és a hatóságokkal szemben rendkívül gyanakvó szülő.

Nagyon köszönöm a válaszokat. Meglepő, hogy eléggé egyértelmű ügyben ilyen ellentétes vélemények legyenek. Lehetséges nem elég infot közöltem.
Azért azt elmondom, a fiam kifejezetten kijelentette, hogy nem tud, mit csinálni anyu nem engedi hogy jöjjön, azt is elmondat hogy egész nyáron azt mondta neki az anyja hogy én nem akarom elvinni nyaralni.

Kedves Kovács –Béla-Sándor!
Az hogy, az exem megtagadta láthatást fekete-feketén bizonyított van, mert saját maga írta le levélben. Az hogy rosszhiszemű volt-e én tudom, hogy igen (több magyarázat is van. 1. új kapcsolta van akivel összeköltözött és én zavarok abban hogy az új társ a helyembe lépjen., 2. egy héttel azután, hogy az exem által gyerektartás emelésére beadott kérelmét a bírósági határozat a fellebbezésem után csökkentette máris nem láthattam a gyereket.). Az is sejtem, hogy jogilag bizonyítani már nehezebb, de azt hiszem megette a fene az egészet, ha itt ezt még bizonyítani kell. A gyámhivatal nem tudom, mit talál abban bizonytalant, hogy a 30 napos láthatásomból a nyári szünidőben egyetlen napot sem volt velem a fiam, noha az anyjával csak összesen 3 hetet nyaralt együtt a többit inkább az nagyszülőknél (ex oldali) (ex oldali) unatkozta TV nézéssel. Nem tudom, mi a bizonytalan abban hogy az exem megtiltja gyereknek hogy telefonon felhívjam. Vett neki egy új mobil hogy nem tudjam felhívni, a gyerek meg nem meri megadni az új telefonszámot. Pontosan tudja a gyámhatóság is hogy miről van szó.
Mi számít rosszhiszeműségnek, amit bizonyítani kell?
A választ azért köszönöm, mert felhívja a figyelmem, hogy a gyámhatóság is lehet rosszhiszemű.

Kedves tomas64!
Na most egy kicsit megijedtem. Persze tisztában vagyok, hogy nem az exem ügyvédei miatt áll fenn ez a lehetőség, de akkor minek ügyvédet fogadni egy ilyen ügyben? Másrészt a gyámhatósággal való telefonbeszélgetés valahogy azt a benyomást keltetette bennem, hogy valami bűzlik. Sajnos azok alapján is amit írtál igenis úgy látom, hogy nagyon résen kell lenne, ha ennyire nem pártatlan a gyámhatóság
Mi lehet az ok, ami miatt a gyereknek az lenne az érdeke, hogy az apjával ne illetve korlátozva találkozzon?
A soraidból. olyasmi kihangzik mintha én abuzív lennék a fiammal. Ebben az estben amit mondtál az kötelező nem lehetőség.
Mire jó a családjogi törvény?
Az biztos, hogy elbizonytalanodtam, ha egyértelmű jogaimat sem érvényesíthetem a exem pedig büntetlenül tehet amit akar. Egyelőre úgy néz ki hogy a volt nejem az aki ellenem neveli a gyereket és ezzel ő veszélyezteti.

Kedves kissember!
Ez az amit szó szerint én is gondolok.

A gyámhivatalnak az a dolga ilyen esetben, hogy végrehajtsa a bírói végzésben foglaltakat. Ha elmarad a láthatás, akkor apukának be kell bizonyítania. Anyukának meg azt, hogy miért maradt el. Ha nem tudta bebizonyítani, hogy nem volt kellő oka arra, hogy a gyereket felkészítse és átadja, akkor a gyámhivatalnak intézkedni kell, az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, célszerűen már a következő hétvégén. Ha anyuka erre nem hajlandó, akkor meg kell bírságolni. Ha tilosban parkolok, ha gyorshajtok, ha matrica nélkül közlekedek, akkor megbírságolnak. Ez a törvény, mindenkinek be kell tartania, még a gyámhivatalnak is nemcsak az anyukának meg az apukának. Nem az a fontos, hogy szegény anyukát ne kelljen megbírságolni, mert ha anyuka betartja a szabályokat, akkor nincs szükség a bírságra. Érdekelje a gyámhivatalt az, hogy szegény apuka nem látta egész nyáron a gyerekét, és még mód sincs arra, hogy ennyi időt valahogyan pótolni lehessen. Ha 8 hétvégén anyukánál volt egyfolytában a gyerek, akkor apukánál is lehet 8 hétvégén keresztül. Ha a gyámhivatal személyzete nem képes foganatosítani a törvény előírásait, akkor menjen inkább kukoricát morzsolni, ott nem kell lelki okokkal foglalkoznia. Nemcsak az apa kapcsolattartási jogát rúgja fel ilyen esetben, hanem a gyerek jogait is a másik szülővel való kapcsolatát illetően és asszisztál mellékesen az anya törvénysértő magatartásának. Ez már az ezredik eset, hogy a gyámhivatal és a kedves anyuka semmibe veszi a különélő szülő jogait és kötelességeit.
Ha RDani valóban gyermekét szerető tisztességes apuka és békésen próbálta rendezni a dolgot a volt feleséggel, akkor legjobb, ha nem hagyja magát hülyének nézni és kiszolgáltatni nem oda való hivatalnokok kénye-kedvének. Merthogy ezt diktálja a gyerek érdeke.

Igen,előfordulhat, hogy a bírósági szabályozáshoz képest rosszabbul jársz! De ez nem annak lesz köszönhető, hogy az exed ( vagy ahogy ebben az eljárásban szerepel, a törvényes képviselő) családjában sok az ügyvéd. A gyámhatósági eljárásoknál a nemzetközi joggyakorlatnak megfelelően a kiskorú érdekét kell előrevalóbbanak tekintetni a különélő szülő kapcsolatatrtási jogánál. A két jog (a kiskorú személyiségét védő, és a különélő szülő kapcsolattarási joga) optimális esetben egymásnak nem ellentmondó, egymást erősítő jogok. Ennek megállapítása azonban nem jogi kérdés, a gyámhatóság ezért nem meri a végrehajtási cselekményeket kellő eréjjel végezni. A pszichológus szakértői vélemények sem segítik minden esetben az ügy elbírálását. A szülőkenk meg kell érteniük, hogy óriási a felelősségük a gyermekük közös nevelésében válás után is, mert ezen a területen, csak hatósági eszközökkel és jogszabályokkal nagy eredményeket elérni nem lehet.

Az elmarasztaláshoz nem elegendő, hogy a láthatás elmaradt. Ahhoz bizonyítani kell, hogy a gyermekkel együttélő szülő rosszhiszemű magatartásával akadályozta meg a kapcsolattartást. Szvsz a gyámhivatal ez utóbbi körülmény bizonyítatlansága miatt nemigen tud mit tenni. Azzal együtt a határozatát meg lehet fellebezni, a másodfokú határozatot bíróság előtt meg lehet támadni. Kérdés, hogy minek.
Az ilyen ügyeket megnyugtatóan valóban csak a felek megegyezésével, együttműködésével lehet rendezni. Nem mellesleg a gyerek érdeke is ez lenne.

Korábbi válaszokat nagyon köszönöm.
Ide írom az kérdéseimet noha egy kicsit eltér az előttem írtakétól, de talán van néhány átfedés. Nem akartam új topikot nyitni, mert lényegében egy a téma. Beszéltem a gyámhatósággal az elmaradt láthatások és megtagadott láthatások ügyében beadott panaszommal kapcsolatban. Nem sok jóval bíztattak. Egyrészt azt mondják, hogy csak olyan láthatást tudnak támogatni, ami végrehajtható is, azaz megegyezés alapján jön létre. Egyelőre az anyuka a bírósági ítéletben meghatározott láthatást is megtagadja., tehát nem lennék a gyámhatóságnál, ha lenne megegyezés, másrészt a gyámhatóság vonakodik a jelenlegi láthatás végrehajtásától is. Az elmaradt láthatások pótlását nem támogatják, azzal az indokkal, hogy ellenőrizetlenné válik, hogy melyik hétvége kié. A konkrétumokon kívül ebben az érdekes, hogy eleve a hozzáállás furcsa. Levelekkel bizonyított, hogy az exem negyedik hónapja megtagadja a láthatást, (30 napos nyári szünidőt is beleértve), és nem arról beszél a gyámhatóság, hogyan fogja jobb belátásra bírni, és elmaradt láthatások pótlására kényszeríteni, hanem arról hogy mit nem tudnak tenni. Mire van akkor a gyámhatóság? Egyébként a fiatalember nem akart lerázni, szívesen beszélt, csak éppen azzal, amit mondott semmi értelmét nem látom annak, hogy a gyámhatósághoz fordultam. Abba az irányba akarja terelni az ügyet, hogy valami kompromisszum alakuljon ki köztem és a volt nejem között, és így figyelmeztetés vagy bírságolás nélkül lezáruljon azt ügy. Tartok attól, hogy a végén a gyámhatóság olyan határozatot fog hozni (mivel kértem a láthatások újraszabályozását is), ami kevesebb mint a bírósági határozatban megadott (több mint 2 éve). Biztos vagyok benne, hogy az exem valami olyan érveléssel fog előállni (ügyvédet is fogadott), hogy a fiam (11 éves) érdeke, ha minél kevesebbet találkozik velem.
Tehát a kérdésem: Lehetséges-e egy olyan kimenetele a gyámhatósági eljárásnak, ( ha nem vagyok résen az exem rokonsága tele van ügyvédekkel), hogy kevesebb láthatást ítélnek meg mint ami a jelenlegi érvényes bírósági ítéletben van?
Valóban lehetséges-e az, hogy hiába fordultam a gyámhatósághoz a láthatások pótlását nem fogják valamilyen határozatba foglalni? Lehetséges-e az hogy a bizonyított elmaradt láthatások pótlására semmilyen intézkedést nem fognak hozni, és nem is marasztalják el volt feleségemet?
(A gyámhatósági idézés még nem jött ki, de tájékoztattak, hogy az első meghallgatás novemberben lesz.)

Kedves Pocak!

Igazad van, hogy ez nem jogi probléma, csak hirtelen egy kicsit sok volt és kiírtam magamból...
A többiben is egyetértek.

Minden jót!
gombócartúr

Kedves Gombócartúr!

Egy percig sem vontam kétségbe, hogy ne tudnátok gondoskodni egy beteg gyerekről.
Ha nem vmi súlyos betegégről van szó, akkor azt sme hiszem, hogy különleges szakértelemre lenne szükség az otthoni ápoláshoz.
Én inkább arra céloztam, hogy ha egy gyerek lázas, vagy egyfolytában folyik az orra, vagy megy a hasa, stb., akkor a leginkább ahhoz nincs kedve és ereje, hogy kimoccanjon a pihe-puha ágyból, vagy a jó meleg lakásból. Bár ehhez szerintem még csak gyereknek sem kell lenni, mi felnőttek is így vagyunk ezzel. Kinek kell betegen az a macera, hogy kikeljen az ágyból, öltözködés, csomagolás, esetleges várakozás felöltözve, míg megjön apu, aztán kimenni a meleg lakásból a hidegre, fél-egy órát autóban zötykölődni, stb...
Csak gondold magad egy kicsit a gyerek helyébe, és máris rájössz, hogy igazam van.

A hozzászólásod első felében nem tudok mit segíteni. Inkább pszichológiai jellegű problémák, a jog eszközével ezt nem nagyon lehet tudni megoldani. Talán beszélni kellene egy kicsit anyukával is, megértetni vele, hogy amit csinál, az pszichésen tönkre teszi a gyermeket.
Szerintem érdemes lenne pszichológust felkeresni és tőle tanácsot kérni, hogy hogyan lehetne egy ilyen beszélgetést kezdeményezni és lefolytatni a gyerek anyjával.

Kedves Pocak!

Most 56 percig könyörgött a gyereknek a férjem, hogy jöjjön.:( Kínomban mértem...:) Én csak a parkból figyeltem a lépcsőházat. A gyereket csak egy méretes ajándékkal lehetett elcsalogatni a kocsiig, ahol kikerült az anyuka hatósugarából és újra az a kedves kisgyerek lett mint akit ismertünk.
Amikor hétvégén megkérdeztem (egy igazán meghitt és bensőséges pillanatban), hogy miért nem jött eddig, elkezdett öklendezni, hányni... Hmm! Nagyon szomorú, hogy tönkre fog menni a gyerek lelkileg.
A hétvége ennek ellenére vígan telt, és egy elszólásából kiderült, hogy anya azt mondogatta neki, hogy,ha elmegy akkor anya nagyon szomorú lesz és magányos. Aludni sem fog majd tudni az anyu, mert nem lesz vele és nincs aki esti puszit adjon anyának. ....
A kicsi nagyon szereti az anyukáját (maximálisan támogatjuk ebben) és majdnem belepusztul a lelkiismeretfurdalásba, hogy neki valami jó amikor az az anyának rossz...
Ahogy mentünk vasárnap haza úgy lett egyre csendesebb a gyerek. Felhúzta a sapkám, mint egy védősisakot beleburkolózott a hallgatásba. Nem tudom mi lesz. Nem jó így. Már csak abban bízom, hogy ez az együtt töltött sok év majd talán megvédi a kicsit.

Visszatérve a betegségre: a férjem orvos és nehéz találni olyan indoktot amit ne tudnánk megoldani, de természetesen tiszteletben tartottuk a "saját ágyban fekvés" -jogát, de itt is itthon van és itt is van saját ágya..... (de tudom, hogy ez sohasem lesz olyan, hiába békésebb, meghittebb, az lesz majd mindig az igazi)

Mindenkinek minden jót!
gombócartúr

Szia Kedves Pocak!

Szerinted, hogyan lehet per nélkül rábírni a gyámhatóság nőnemű vezetőjét arra, hogy
a törvényeknek megfelelően intézkedjen?

Azért téged kérdezlek, mert bár itt sok jogász van, de mint láthatod Te is, egy hét alatt egyetlen épkézláb ötletük sem volt.

A kapcsolattartással kapcsolatban, egyetértek veled, a gondozó szülőnek a magatartása látszik a "gyerek nem akar menni.." kijelentésben.
Bár olyankor ha az apuka nem akarja ápolni, akkor legalább a látogatási jogával élhetne.. Ahhoz pedig még a kapcsolattartási időpont bírói rögzítése sem kell.. hiszen a törvényben benne van.

Lehet, hogy első hallásra egy kicsit kegyetlenül hangzik, de a 14 éven aluli gyermek nem dönthet a kapcsolattartása ügyében önállóan.
A kapcsolattartásról szóló bírósági végzés kötelező erővel bír mind a gyermek, mind a jogosult (apuka), mind a kötelezett (anyuka) irányában. A gyermeknek sincsen joga ellenkezni a jogerős végzéssel szemben.
Nyilván ez azért is van így, mert egy gyermek még nagyon könnyen befolyásolható, minden irányból. Ezért alapvetően a gondozó szülő felelőssége és feladata, hogy felkészítse a gyermeket a kapcsolattartásra, magyarul elérje azt, hogy a gyermekben ne legyenek ellenérzések a kapcsolattartás iránt.

Tehát ha a kapcsolattartásra kötelezett anyuka arra való hivatkozással hiúsítja meg a kapcsolattartást, hogy a gyermek nem kívánja azt, akkor ezzel ugyaqnúgy a gyámügyhöz kell fordulni végrehajtás miatt.

Ha viszont a gyermek tényleg beteg volt, és valóban ő kérte, hogy betegen ne kelljen otthonról kimozdulnia, akkor véleményem szerint ez egy méltányolható kérés.

Kedves Pocak!

Igazad van egy kicsit pongyolán fogalmaztam. Anyuka azt mondta, hogy "a gyerek nem akart jönni"
Furcsa ugye, hogy egy gyerek nem akar jönni és ezen elkeseredünk, de tudod eddig semmi gond nem volt az aprónéppel. Annyira jól érezte magát,hogy sokszor elszólásból anyának hívott. Szakemberként tudom, hogy ez azt jelenti, hogy tényleg jól érzi magát .....és nincs más jelentése.
Nagyon szeretem a férjem kisfiát. Sokat aggódok érte emberként és szakemberként is, de sohasem akartam az anyukája lenni. Van már neki egy, és ez így jó. De a hírtelen "meggondolás" mögött nagyon rosszat sejtek. Az "új" apuka a túlodalon agresszív, előző feleségét verte, gyerekeire fegyvert fogott. Nincs minden rendben ott és tudom, hogy ez nem az én kompetenciám... Kistestvér is született nemrég az é.a-nál (mi készítettük fel a kicsit, mert az utolsó idős anyuka nem szólt semmit a gyereknek..).
Egyszóval nincs minden rendben. Csak normális életet akarunk élni. És egy nem kooperáló túloldal miatt nem megy. Pedig mennyivel könnyebb lenne nekik is.

Most indulunk a kicsiért. Remélem végre hazajön velünk!
Minden jót mindenkinek!
Jó hétvégét! Sok játékot!
Üdv!
gombócartúr

Gézoo,
köszönöm a hozzászólásod! Pont erre voltam kíváncsi, hogy születtek-e már ilyen ítéletek is. Körülnézek.

KBS,
ha a szülők - válás alatt és után is - intelligensen tudnának egymáshoz és a kialakult helyzethez (!) viszonyulni, tényleg a gyermek további sorsát szem előtt tartani, s ekként cselekedni, akkor a bíróságnak sem kellene "csak rossz meg még rosszabb döntések között" válogatnia.
Mint ahogy szerencsére - Gézoo és pár hozzászóló említésében is - olvashatunk ilyen történeteket is!

Bocs a betűhiányokért és a kisbetűkért!

Sziasztok!

Kedves pezsoka! Nézz körül a BH-k között.

Több olyan van amikor a bíróság heti két-két
délutánt határozott meg plusszban..
Vagyis a hétvégék felváltva a két szülőnél,
a héközben oviból-isiből a másik szülő hozhatja el pl. kedden és csütörtökön és még aznap hatra-hétre stb a gondotzó szülőhöz elviszi..
Több ilyen ítélet született.. Érdemes turkálni ..

„hát a gyermek nem azt kívánná meg, hogy minél többet együtt lehessen az édesapával is???!!!”

A gyerek érdeke azt kívánná meg, hogy harmónikus családi légkörben, szeretetben együttélő szülei közösen neveljék. Ha jól látom, ez már nem megy - innen kezdve a bíróság csak rossz meg még rosszabb döntések között válogathat.

Gondold végig, hova vezetne, ha a bíróságnak valaimféle középarányos, a szülők kívánságát felező-átlagoló láthatást kellene megítélnie. Ez esetben anyuka ötévenkénti kapcsolattartást tartana kívánatosnak, és apuka napi kérésével ki is jönne a két és fél évenkénti láthatás...

Sziasztok!
Senki nem tud pozitív példát mondani a tegnapi kérdésemre? :-(
Reménykedünk akkor abban, hogy egy jó dologért való küzdelem nem lehet hiábavaló, illetve hogy sokkal rosszabb nem jöhet!

Szép napot mindenkinek!

Ez nem jó hír :-(
Legalább akkor valami köztes állapot mellett döntene.
De volt már vajon olyan a bírói gyakorlatban, hogy az apa "javára" döntöttek?
Zárójelben jelezném meg, hogy akkor hol érvényesül a gyermek érdeke az ilyen döntéseknél? Nem tudom a paragrafusokat, csak egyszerű paraszti ésszel gondolkodom, s érzek...... hát a gyermek nem azt kívánná meg, hogy minél többet együtt lehessen az édesapával is???!!!
Bocsánat, egy kicsit feldühödtem!