gerbera317 fejtegetésével kapcsolatban pár gondolat:
- Még ha az adós nem is lakik a lakóingatlanban (albérletbe költözött, ismeretlen helyen v. külföldön van, stb.) nem biztos hogy maga a lakóingatlan üres (adós jogán ott lakó személy van).
- A lakóingatlan elhagyott/üres állapotát (és így tényleges birtokba adhatóságát) hogyan állapítsa meg a végrehajtó? Kérdezze meg a szomszédokat, a gondnokot? Nyittassa fel a birtokbaadás előtt pár héttel az ingatlant, hogy körbenézzen? (ez utóbbi felesleges plusz költség, hiszen ingóvégrehajtás már rég megtörtént, vagy nincs is helye annak) A bizonyítási eljárások lefolytatása nem véletlenül nem tartozik a végrehajtó hatáskörébe.
- Ha úgy dönt a végrehajtó, hogy birtokba adja a lakóingatlant, mert szerinte megvan erre a lehetőség (a lentebb vázoltak alapján), de az időpontban mégis van valaki az ingatlanban, vagy arra utaló jeleket talál, hogy lakják azt csak éppen üres (pl. félbehagyott -még romlatlan- étel, szivacs és ágynemű, stb.) akkor mégis el kell majd halasztania a birtokba adást, hiszen így már lakáskiürítés lenne. Ez felesleges plusz költség, kiszállási díjak, a vevő pedig mégjobban fel lesz háborodva, hiszen készült az átadásra.
- Ha ténylegesen üres lakóingatlan ad birtokba a végrehajtó, akkor is előfordulhat, hogy egy túlbuzgó szomszéd "feljelenti" mert a moratórium ideje alatt "kilakoltatott". Semmilyen vizsgálat nem hiányzik a végrehajtóknak, az meg főleg nem, hogy a médiába is bekerüljön ezzel.
Szerintem mindezek után érthető, hogy a végrehajtó inkább megvárja a moratórium végét, amikor biztos helyzetben van. Ha erre irányuló kifogást kap, akkor meg a foganatosító bíróság fogja eldönteni, hogy birtokba lehet-e adni az ingatlant, rögtön védve van ezzel.
Engem érdekelne egy ilyen (kifogásnak helyt adó) végzés indokolás része, hogy milyen körülmények alapján állapította meg a bíróság birtokba adhatóságot. Szintúgy egy olyan ítélet is, ahol kártérítést állapítottak meg a végrehajtó mulasztása (helytelen jogértelmezése) miatt.
(e-mail me!^^)
