Végrehajtói költségek és jutalék

Még gyorsan elmagyarázom a matekot.
A végrehajtási költséget a behajtott összegből (letiltás esetén a levont 33 vagy 50 %-ból) kell kielégíteni, nem pedig azon felül - ahogy ez már helyesen elhangzott. Az állami illeték, közjegyzői díj, általános költségátalány, költségátalány, munkadíj, készkiadás (ebben a sorrendben) a teljes kielégítésig feltétlen elsőbbséget élvez (tehát addig a végrehajtást kérő nem kap semmit - ld. 164. § és egyebek). Ha már a végreajtást kérőnek is jut a behajtott összegből, azt úgy lehet manuálisan kiszámolni (mert egyébként dehogyis számolgatja a végrehajtó - ezr a milliós technika végzi el helyette), hogy a vh-kérőnek szánt összeget el kell osztani 108-cal, az eredményt 100-zal megszorozva jön ki a vh-kérőnek kiutalható összeg, 8 rész pedig a végrehajtót illeti.
Aki ennek a rendnek ellene akar menni, tegye, de előre elkönyvelheti veszteségként a kifogás 15 ezer forintos illetékét.

Köszönöm Szépen a Válaszokat.

Maximális Tisztelettel és Üdvözlettel:

Matula Géza

(A szokásosnál is segítőkészebb hangulatban vagyok.)
Ha a jogosult kéri a végrehajtót, hogy fejezze be a végrehajtást, és aztán közvetlen behajtást kér a bíróságtól, akkor tényleg nem lesz jutalék.

Köszi KBS, ez így már azért többet mond. :)

A végrehajtási kifogás illetéke 15 ezer forint.
A végrehajtót megilleti 8% jutalék minden behajtott forintból. Nem a behajtott összeg felett - hiszen az logikailag sem lehetséges -, hanem a behajtottból.
Tehát a munkáltatónak a konkrét esetben egészen precízen a havi tartásdíj 108,7%-át kellene le kell vonnia ahhoz, hogy a jogosult pontosan megkapja a neki járó tartásdíjat, és a végrehajtó se kapjon se kevesebbet, se többet, mint ami neki jár.
Ha azonban a maximálisan levonható bérrész ennél kisebb, akkor a végrehajtónak annak a 8%-a jár - az adós meg hátralékba esik a tartásdíjból hiányzó összeggel.

@gerbera317: Egyrészt az nem 5 lesz? Másrészt szabad megkérdeznem, hogy szerinted miért bukó ez alapból?

Csakhogy a kérdező és Én is hagyj okosodjunk.

Mert ebben pont a lényeg, a miért nincs benne, pedig jó lenne tudni.

:)

Csúnya vagy.

Nos, így kell rábeszélni valakit egy 15 ezer forintos buktára...

Tisztelt ifj.matulageza!

Az összegszerűség szerintem rendben van, a probléma ott van, hogy azt Öntől kellene vonja, nem a végrehajtást kérőtől (a tartásdíj jogosultjától), hanem az adóstól (Öntől) kellene vonják.

Feltehetően azért próbálja a végrehajtó a tartásdíjból vonni, mert Öntől - mint említi is - nem tudja, így próbálva mégiscsak hozzájutni a jussához.

Ebben a vonatkozásban igazuk van, ez a gyakorlat jogszabálysértő, nem megengedett.

A végrehajtást kérő élhet emiatt kifogással a végrehajtást elrendelő bírósághoz címezve, de a végrehajtónál benyújtva.

                       Mélyen Tisztelt Fórum-Társak!

Egy Tisztelt ,Hozzárétő'-től (Jogásztól) Szeretnék megkérdezni valamit...

Mégpedig:
(Tárgy:) Panaszom és Kérdésem: 8%-os ,,sikerdíj" levonás a gyermektartás összegéből: lehetséges-e (jogos-e)??? (azaz: végrehajtói behajtási jutalék levonása a gyermekteartásdíjból???)

A rokkant  nyugdíjamat, azaz a mostani neve: ,,Rehabilitációs Járadékomat" 50%-os gyermektartás levonás terheli (részemről teljesen egyet is értek vele, mert nagyon hosszú ideig elmaradásom volt, amíg nem volt munkám, végül nagyon megromlott az egészségem és leszázalékoltak, tehát emiatt: teljesen jogosnak tartom, maximálisan egyetértek vele = mármint a rehab. járulékomból /rokkant nyugdíjamból történő/ 50%-os gyermektartásdíj levonással.).

Szerencsére a gyermekemmel is és a volt élettársammal is maximálisan normális a viszonyunk.

Nos, én úgy tudtam, hogy a gyermektartásdíj a letiltások közül mindegyiket megelőzi, tőlem az 50%-os levonáson kívül már többet nem vonhatnak le, és a levont gyermektartásdíjból sem vonhatnak le semmit, ebből különösen nem, meg 1 fillért sem, azt a teljes összeget a Gyermekem Édesanyja kapja(-ná...).
(Ez evidens lenne: a Nyugdíjfolyósító levonja a nyugdíjamnk ,,pontosan"(!) a felét, és postázza a Gyemekem Édesanyjának.)

Sokáig azt hittük, hogy minden rendben zajlik, de egyszer véletlenül feltűnt nekem, hogy az Ex-em minden hónapban kb.: 2.500-3.000.-Ft-al kevesebbet kap mint én.
Ekkor számon kértem a Nyugdíjfolyósítót, hogy ,,nem tudnak számolni, másképp fog a ceruzájuk felém, és másképp a Fiam felé, nem tudják mennyi a Rehab. járadékom összegének a pontos fele?"

No, a válaszon lepődtünk meg a legjobban.
Nem a Nyugdíjfolyósító számol rosszul, hanem akit a bíróság kijelölt végrehajtónak: Keresztesi Jánost, Ő saját magának megállapított 8% sikerdíjat a gyermektartás összegéből, és azt a kezdetektől (2015.-től) folyamatosan minden hónapban levonattatja a Nyugdífolyósítónál és átutaltatja a saját bankszámlájára.

Ezt szeretném megkérdezni Önöntől/Öntől (Mélyen Tisztelt Válaszoló), hogy jogos-e, hogy a gyermektartás összegéből havonta 8% ,,sikerdíjat" (végrehajtói behajtási jutalék) vonat le a végrehajtó saját magának???

Borzasztóan Felháborodtunk ezen az egykori élettársammal, és Elhatároztuk, hogy a végére járunk az ügynek, azóta megtudtuk, hogy már más az illetékes végrehajtó, aki a ,,sikerdíjat" kapja.

(Vajon hányan lehetnek az országban még, akik megkapják a megítélt gyermektartás összegét és nem is tudnak róla, hogy esetleg tőlük is levonják a 8%-os ,,siker" díjat.
Mert például nem vették észre, vagy nincsenek beszélő viszonyban, stb.

Hány ezren/hány tízezren lehetnek még így az egész országot tekintve?)

TEHÁT A KÉRDÉSEM AZ LENNE, HOGY JOGILAG LEHETSÉGES-E A LEVONT GYERMEKTARTÁSDÍBÓL: 8%-OS ,BEHAJTÁSI JUTALÉKOT' LEVONNI/LEVONATNI, ÉS AZ EZZEL CSÖKKENTETT ,,MARADÉK" ÖSSZEGET (GYERMEKTARTÁSDÍJ MÍNUSZ 8%) POSTÁZTATNI A KISKORÚ FIAM ÉDESANYJA RÉSZÉRE?

A Megtisztelő Választ Előre is Köszönjük Szépen,

Maximális Tisztelettel és Üdvözlettel: 

Matula Géza, az Ex-Élettársa és a Fia

Grave7: Köszi, várom majd.

Jól mondja gerbera317.
Ha ráérek a héten valamelyik este, leírom majd az ezt kiegészítő álláspontomat.

gerbera317: Köszönöm.

Hát dehogynem arra kell hivatkozni. Ez a számítás ellene mond annak az alapvető elvnek, hogy kétség esetén a terhelt javára kell dönteni. Itt kétség merült fel, és most nemhogy nem a javadra, hanem egyenesen a hátrányodra döntöttek, mert az úgymond "adóskímélő" díjszabást úgy alkalmazzák, hogy az még hátrányosabb eredményt hoz, mint az eredeti, "lehúzós" díjszabás. Mert még ott is csak 5 százalékkal számolnának, ehelyett most fizettetik veled a 8 százalékot. Ha nem tudod megmagyarázni a másodfoknak, hogy ez micsoda méltánytalanság, akkor meg is érdemled, hogy lehúzzanak 8 százalékra.

gerbera317:

Köszi. És mire hivatkozzak a fellebbezésben? Mert azt mégsem írhatom bele, hogy szerintem ez így nem jó és nem korrekt. :)

„Kérdésem: hol van ez leírva a díjrendeletben vagy bármilyen törvényben?”
Viccelsz? Ha ez le volna írva, akkor a bíróság nem a végrehajtó és a bíróság közös álláspontját hangoztatná az indoklásban, hanem magára a jogszabályra hivatkozna. Nincs ez leírva, hanem így értelmezik a az előzőt és a meglévőt, pontosabban: úgy tartják, hogy ez a helyes alkalmazás.
Tipikus esete annak, amikor visszanyal a fagyi. Ment a nagy lobbi a végrehajtó 10-8-5 százalékos jutaléka ellen; a fiúk azt 2015-ben visszanyirbálták 8-6-3 százalékra azzal, hogy ők a nagy adósmentők. (OFF Azóta persze megtudtuk, hogy egyáltalán nem azok. ON) A fagyi pedig azt mondja a lobbizóknak, hogy "ha neked nem volt jó a 10-8-5, akkor nesze, most frankón-grátisz megkapod a 10-8-5-8-at: így lobbizzál legközelebb".
Én egyébként megtámadnám.

Összefoglalva annak, aki a hosszas előzményeket és a bírósági végzést nem szeretné elolvasni:

Két megtérülés volt.

2014-ben: 15 millió Ft
2018-ban: 3,8 millió Ft

A jutalékszámítás:
14/1994 szerint a 15 millióra: 900e Ft+az 5 millió Ft. 5%-a, tehát: 1.150.000,-Ft
Ez rendben is van.

Viszont a 2018-as befizetésben a 3,8 millió Ft szerintem a 10 millió Ft feletti rész, hiszen ugyanebben az ügyben 2014-ben történt már egy 15 milliós befizetés, ezért szerintem 3%-on kellett volna számolni a jutalékot.

A végrehajtó és a bíróság szerint ezekben az ügyekben viszont nulláról újra kell indítani a százalék számításokat, nem 18,8m Ft-os megtérülésnél tartunk 2018-ban, csak 3,8 milliónál, ezért nem 3%-al, hanem 8%-al kell számolni a behajtási jutalékot.

"A bíróság elfogadva és egyetértve a végrehajtó érvelésével kiemeli, hogy a behajtási jutalék számítási módja a régi és az új Dsz. rendszerében alapjaiban eltérő, így a két számítási mód az adós által hivatkozott módon nem vonható össze. Ebből következően az új Dsz. hatályba lépését követően behajtott összeg (ügyértéktérülés) számítása újrakezdődik, s ezen behajtott, illetve megtérült összeg alapulvételével kell a jutalékot kiszámítani Dsz. 19.§ (1) bekezdése alapján."

Kérdésem: hol van ez leírva a díjrendeletben vagy bármilyen törvényben? Elfogadható, ha csak szimplán azt mondják (mind a VH, mind pedig a bíróság), hogy ezt így kell és kész?

Sziasztok,

Korábban (még 2018. októberében) gerbera317 és Grave7 sok segítséget nyújtott a VH kifogásom elkészítésében, amit ismételten ezúton is szeretnék megköszönni nekik. Szerintük jók a számításaim, ma megkaptam a bíróságtól az elutasító végzést, a bíróság szerint nem így van. Kérdésem az lenne, hogy fussak még egy kört egy fellebbezéssel, vagy teljesen értelmetlen, és inkább engedjem el az ügyet?

A VH kifogásban a végrehajtó által alkalmazott behajtási jutalék díjszámításával nem értettünk egyet, még 2014-ben indult az ügy, történt megtérülés a 14/1994 és a 35/2015 rendeletek szerint is. A végrehajtó szerint a mi számításunk azért nem jó, mert ilyen összemosott ügyekben idézem: "A 35/2015. IM rendelet hatálybalépését követő befizetéseknél, figyelemmel arra, hogy a két rendelet által alkalmazott számításnak teljesen eltérő az alapja, a számítás figyelembe vétele elölről kezdődik, és a figyelembe veendő jutalék százalék az adós által alkalmazott 3%-tól eltérően 8%." - Ez valóban így van???

Tehát azonos ügyben a 35/2015 esetén történő megfizetéskor nullázódik a már eddig befolyt összeg, és a 35/2015 díjszámítási alapjába (tehát a 10 millió Ft feletti részbe) a már 14/1994 szerint megfizetett összeg nem számít bele, és hiába 10 millió Ft feletti a megtérülés, de mégis kisebb értékű térülési számmal és nagyobb százalékkal kell számolni a 35/2015 esetén???

Íme az előzmény, amit még ide a fórumba írtam októberben:

Díjszámításban szeretném a segítségeteket kérni, mert sajnos valami nagyon nem egyértelmű nálam (én próbálok a "józan paraszti észre" hagyatkozni, a végrehajtó pedig a saját VH költség kiszámoló szoftverjére, és a két szám nagyon nem stimmel). Abban kérnék segítséget, hogy szerintetek hol lehet az eltérés?

A történet (sajnos nem túl) röviden:
Bank által felmondott jelzálog hitel, még 2014-ben. Egyetemleges felelősség, adós + adóstárs (adóstárs nem törlesztett semmit, ő csak az egyetemlegesség miatt került a képbe). Elindult a VH., időközben pedig megegyeztünk a bankkal, hogy a fedezetül szolgáló ingatlant értékesítsük.

A bank ajánlata a következő volt:
Értékesítsük az ingatlant 15M Ft-os áron, ez befolyik a bankhoz, a fennmaradó tartozás egy részére pedig részletfizetést ad, a másik részét elengedi. További feltétel, hogy a 15M Ft behajtási jutalékát, valamint az összes felmerült VH költséget fizessük a végrehajtó felé. Ezt meg is tettük, 2.1 millió Ft össz VH költséget befizettünk a végrehajtónak. Itt később előjött egy probléma, de ezt elfogadtuk, és utólagosan ezt a tételt is befizettük: az egyetemlegesség miatt a végrehajtó csak egyszer számolta 2014-ben az MBVK költségátalányt, melyre 2018-ban felhívta a figyelmünket, hogy ezt az adóstársnak is meg kellene fizetni. VH kifogást adtunk be emiatt, de ezt a bíróság elutasította, mivel a VH 2014-ben indult, és az egyetemleges ügyek dupla MBVK költségátalányának tiltása csak a 2015 után elrendelt VH-k esetén érvényes. Ezt elfogadom, de félig ezt sem értem, mivel erre felhívást csak 2018-ban kapott az adóstárs. A költségátalányt befizettük másodszor is.

Az ingatlan értékesítése után a fennmaradt követelést a bank egy másik követeléskezelő cégre engedményezte, az új cég abszolút korrekt volt, mindenben segítőkészséget mutatott és elfogadta ő is a bankkal kötött megállapodásunkat, határidőket, részleteket. A VH ügyszáma nem változott, kaptunk egy új díjjegyzéket a végrehajtótól, amiben a VH kérő már az új követeléskezelő cég, a költségek és a befolyt összegeknél viszont már szerepelt a korábban a bank és a végrehajtó részére is megfizetett összegek.

És itt jön a képbe a problémám:
A követkeléskezelőnek kifizettük a teljes megállapodásunk szerinti összeget, meg is kaptuk a VH törlési engedélyt, elballagtam szépen a végrehajtóhoz, hogy szeretném kifizetni a maradék megtérülés behajtási jutalékát, és szeretném lezárni az ügyet. Előre kiszámoltam, hogy ez mekkora összeg lesz, semmilyen más költséggel nem is számoltam, hiszen a teljes VH költség már az ingatlan értékesítésekor megfizetésre került, véleményem szerint már csak a fennmaradóan teljesített befizetések behajtási jutalékával tartozom a végrehajtó felé.

Sajnos kiderült, hogy az én számaim és a végrehajtó számai nem egyeznek, a végrehajtó magasabb összeget szeretne, de megindokolni nem tudja, hogy miért. Azt mondja, hogy egy szoftver számolja ki a VH költségeket, és "ezt dobta ki a gép".

Először az volt a probléma, hogy a maradék megtérülést nem hozzám, hanem az adóstárshoz írta be befolytnak, és mivel ugye ez a 10 millió Ft alatti rész, ezért magasabb százaléka van a behajtási jutaléknak. Miután tájékoztattam a végrehajtót, hogy nem az adóstárs, hanem én törlesztettem, máris kaptam egy százezres nagyságrenddel kedvezőbb összeget. Azt mondta a végrehajtó, hogy a szoftver nem úgy számol, ahogyan én, de én laikusként a törvény betűit próbálom értelmezni.

Tehát akkor a számok, illetve a végrehajtó szerinti behajtási jutalék:

• Megtérülések:

Szerintem a behajtási jutalék:

14 / 1994 Im. rendelet szerint a 15 millió Ft jutaléka (mivel 2014-ben még ez alapján számoltak):
900e Ft + 5 millió Ft 5%-a, tehát: 1 150 000 Ft

35 / 2015 Im. rendelet szerint a 3,8 millió Ft jutaléka (mivel ez már 2018-as megtérülés):
3,8 millió Ft 3%-a, azaz 114e Ft. (mivel ugye ez a 3,8M Ft a 10 millió Ft feletti rész, hiszen előtte volt már egy 15 millió Ft-os megtérülés.)

Tehát szerintem a teljes behajtási jutalék 1 264 000 Ft szerintem.

Viszont a végrehajtó szerint nem. Szerinte máshogyan kell számolni, de azt nem mondja el, hogy hogyan. A lényeg, hogy neki ezek a számok jöttek ki:

A 2014-es 15M Ft-ra számolt:
14/1994 Im. rendelet alapján 1 199 657 Ft behajtási jutalékot.
35/2015 Im. rendelet alapján 14 883 Ft jutalékot. (ezt nem tudom, hogy miért, mivel ez még 2014-ben teljesített megtérülés volt)

A 2018-ban befizetett 3,8M Ft-os megtérülésre pedig szeretne még "kérni" 209 000 Ft-ot. Abból gondolom, hogy ez csak behajtási jutalék lehet, mivel az összes többi VH költség még 2014-ben meg lett fizetve, azóta pedig nem történt semmilyen VH cselekmény, csak a 3,8 millió Ft megtérülése, és egyben a teljes VH lezárásának kérelme.

Tehát szerintem a behajtási jutalék 1 264 000 Ft, a végrehajtó szerint 1 423 540 Ft. Kérdésem, hogy miből adódik a 159 540 Ft-os különbözet?

Részteljesítések esetén a behajtási jutalék 10 millió Ft feletti részét nem a teljes megtérült összegre kell számolni, hanem részteljesítésenként a 10 millió Ft alatti százalékokkal, még úgy is, ha a részletek összege meghaladja a 10 millió Ft-ot?

• Kifizetjük a véleményem szerinti magasabb VH költséget is most a végrehajtónak, mivel fontos lenne, hogy a VH minél előbb lezáruljon, de érdemes emiatt a VH lezárása után végrehajtási kifogást beterjeszteni, és visszakérni a jogosulatlanul felszámított költségeket?

Köszi előre is a segítségeteket.

Beadtuk a VH kifogást, eltelt 5 hónap, és megjött a bíróságtól az elutasító végzés. Íme:

A bíróság a XXX végrehajtást kérőnek - YYY adós ellen ZZZ önálló bírósági végrehajtó előtt ... számon folyamatban lévő végrehajtási ügyben végzést:

A bíróság a ... számú díjjegyzéket hatályában fenntartja, és az adós végrehajtási kifogását elutasítja.

A bíróság megállapítja, hogy a jelen eljárással felmerült 15.000,- Ft (tizenötezer forint) eljárási illetéket az adós viseli.

A végzés ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet jelen bíróságnál - de a Fővárosi Törvényszéknek címzeve - 4 példányban kell benyújtani.

Indoklás

A ... önálló bírósági végrehajtó által a ... ügyszámon foganatosított végrehajtásban az adós a 2018.10.24. napján kelt és az önálló bírósági végrehajtó útján 2018.12.19. napján érkezett beadványában a törvényes határidőn belül végrehajtási kifogást terjesztett elő a ... számú díjjegyzékkel szemben kérve annak megsemmisítését, és a végrehajtó új díjjegyzék kiállítására kötelezését.

Előadta, hogy a végrehajtást kérő jogelődjével a végrehajtási eljáráson kívül 2014. évben megállapodást kötött, a teljesítést megkezdte. Ezen egyezséget a jogutód végrehajtást kérő is elfogadta. Rögzítette, hogy a végrehajtónak 2.284.789,- Ft "behajtási jutalékot és végrehajtási költségeket" megfizetett, a végrehajtó ezért semmilyen érdemi lépést nem tett, de mind az adós, mind a végrehajtást kérői bejelentésekre pontatlanul, késve reagált. Hangsúlyozta, hogy a kifogásolt díjjegyzék végrehajtási jutalék számításával nem ért egyet.

Álláspontja szerint a helyes számítás az alábbi:

Megtérülések:
2014-2015.: 15.000.000,-Ft
2018.: 3.800.000,-Ft.

Rögzítette, hogy
a 14/1994. IM rendelet szerint a 15.000.000,-Ft jutaléka: 900e Ft+az 5 millió Ft. 5%-a, tehát: 1.150.000,-Ft;
a 35/2015. IM rendelet szerint a 3.800.000,-Ft jutaléka 114.000,-Ft (mivel ez a 3,8 M Ft a 10 millió Ft feletti rész, hiszen előtte volt már egy 15 millió Ft.-os megtérülés).

Levezetése szerint a teljes behajtási jutalék összege 1.264.000,-Ft, ezzel szemben a végrehajtó által kiszámolt behajtási jutalék: 1.423.4540,-Ft

Taglalta azt is, hogy személyesen fizetett be folyó hónapban 209.000,-Ft végrehajtási költséget, melyet a végrehajtó teljes egészében jutalékra számolt el a 35/2015 IM rendelet szerint. A díjjegyzékből látszik, hogy a korábbi (... sz.) díjjegyzéken csak kb. 14.883,-Ft jutalék szerepelt ezen IM rendelet szerint, most pedig már 223.883,-Ft. Álláspontja szerint a 159.540,- Ft különbözet részére a fenti jogszabályok alapján visszajár.

Kifejtette azt is, hogy ha a végrehajtó helyesen számította volna ki az elszámolt jutalékot, az azt jelentené, hogy 15.993.140,-Ft (a 14/1994. IM rendelet 19. § (1) bek. utolsó fordulata szerint az 1.199.657,-Ft-ból 900.000,-Ft 10 millió Ft behajtása esetén, 299.657,-Ft pedig 5.993.140,-Ft behajtása esetén jár (5.993.140 * 0,05=299.657) és 7.462.767,-Ft (a 35/2015. IM rendelet 15. § (1) bek. c) pontja szerint, 7.462.767 * 0,03=223.883,-Ft), tehát összesen: 23.455.907,-Ft térült volna meg. A díjjegyzékben befolyt összegként 20.799.507,-Ft szerepel, de a végrehajtó még ennél is nagyobb térülés után számította a jutalékot. Mindezért kérte, hogy a bíróság kötelezze a végrehajtót a jogszabályoknak megfelelő számadásra és új díjjegyzék készítésére.

Eljáró bírósági végrehajtó a kifogásra tett észrevételében kiemelte, hogy a végrehajtási ügyben lefoglalásra került az adós gépjármű tulajdona, üzletrész tulajdona, végrehajtási jogok bejegyzését kezdeményezte az ingatlan tulajdoni illetőségeire, hatósági átutalási megbízást adott ki több alkalommal, helyszíni eljárást folytatott le, az adós jövedelmére letiltást adott ki, majd az adós ingatlan tulajdoni illetősége tekintetében becsértéket közölt, ezt követően ingatlanárverési hirdetményt (majd ismételt ingatlanárverési hirdetményt) adott ki. Fentiek alapján álláspontja szerint az adós azon állítása, hogy a végrehajtó az ügyben érdemi intézkedést nem foganatosított teljes mértékben alaptalan.

A behajtási jutalékszámítás vitatása kapcsán előadta, hogy az adós által hivatkozott ... számú díjjegyzéken, mely a Vht. 52. § f) pontja alapján került kibocsátásra, elszámolt jutalékként (a 14/1994. IM rendelet alapján elszámolt: 1.199.657,-Ft + a 35/215. IM rendelet: 14.883,-Ft) 1.214.540,-Ft került feltüntetésre, mely a teljes ügyértékre járó behajtási jutalék összegét (... sz. díjjegyzék: 2.038.236,-Ft) nem fedezi.

Kifejtette, hogy a jelen végrehajtási ügyben kezdetben a végrehajtást kérő összesen 15.000.000,-Ft. összegű térülést jelentett be (2014.11.14 - 7.200.000,- Ft. + 2015.01.09. - 80.000,- Ft + 2015.01.28. - 7.720.000,- Ft).

Rögzítette, hogy a felek előzetes egyezkedésére figyelemmel a fenti térülésre vonatkozó végrehajtási költségek a jelen végrehajtási ügyben /... szám alatt kibocsátott jegyzőkönyvben foglaltak szerint előre meghatározásra kerültek, melynek megfizetése mellett a végrehajtást kérő hozzájárulását adta az adós jelen végrehajtási ügyben lefoglalt egyik ingatlanának a végrehajtás alól történő feloldására. Mindezekre figyelemmel jelen végrehajtási ügyben a /... szám alatt kibocsátott pénzügyi elszámolásban foglaltak szerint a 14/1994. IM rendelet alapján behajtási jutalék összegeként 1.199.657,- Ft. összeg elszámolására került sor.

Ezt követően a végrehajtást kérő a /... szám alatt iktatott beadványában 2018. évben történt további részteljesítéseket jelentett be összesen 3.800.000,- Ft. összegű térüléssel. Hivatkozott beadványában a végrehajtást kérő a végrehajtási költségek adós által történő megfizetése esetére hozzájárulását adta a végrehajtási eljárás megszüntetéséhez.

Az adós a végrehajtást kérő bejelentése előtt (/...) 133.339,-Ft. összegű behajtási jutalékot fizetett meg, majd a végrehajtást kérő bejelentésének kézhezvételét követően további 75.661,-Ft. összegű behajtási jutalék befizetésére került sor.

Mindezeken túl, a jelen végrehajtási ügyben kibocsátott letiltásból 2018. évben 13.535,- Ft. (/...) majd 1.348,-Ft. (/...) került behajtási jutalékként elszámolásra.

A fentiekre figyelemmel jelen végrehajtási ügyben behajtási jutalékként összesen 1.423.540,-Ft. elszámolására került sor.

A 14/1994. IM rendelet alapján 15.993.140,-Ft. ügyérték alapján 1.199.657,-Ft. elszámolására, míg a 35/2015. IM rendelet alapján 2.798.537,-Ft ügyértékre 223.883,-Ft. behajtási jutalék felszámítására került sor (összesen 1.423.540.-Ft.).

Taglalta azt is, hogy az előre kiszámolt jutalék összege nem pontosan került kiszámításra, és a ténylegesen befolyó összegnél (15.000.000,- Ft) nagyobb ügyérték (15.993.140,-Ft.) alapján került megállapításra. E téves számítást azonban korrigálta akként, hogy a későbbiekben ténylegesen befolyt összegnél (3.800.000,-Ft) alacsonyabb ügyérték alapján (2.798.537.-Ft.) számította ki a behajtási jutalék összegét.

Álláspontja szerint téves az adós azon állítása, hogy a két rendelet alapján felszámolt összeg számítása összemosható, tekintettel arra, hogy a 35/2015. IM rendelet 31. § rendelkezéseiben foglaltak szerint ezt a rendeletet a hatálybalépésének az időpontjában folyamatban lévő eljárásokban, azonban csak a hatálybalépést követően tett díjfizetési felhívásra, díjjegyzék elkészítésére irányuló végrehajtási intézkedés során kell alkalmazni.

Így meglátása szerint téves az adós azon hivatkozása, hogy a 3.800.000,- Ft. összegű térülés esetén csupán a 35/2015. IM rendelet 15. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt 3% összegű jutalék összeggel végzi számításait. A vonatkozó rendelet ugyanis a folyamatban lévő ügyekben a hatálybalépését követően végzett intézkedések tekintetében kell alkalmazni.

A fentiekre figyelemmel a korábban hatályos jogszabály alapján meghatározott (14/1994. IM rendelet 19. § (1) bek.) fix 900.000,-Ft. összegű és további 5%-os jutalék számítás nem mosható össze a jelenleg hatályos fix 700.000,-Ft. összegű és további 3%-os összegű jutalék számítással.

A 35/2015. IM rendelet hatálybalépését követő befizetéseknél, figyelemmel arra, hogy a két rendelet által alkalmazott számításnak teljesen eltérő az alapja, a számítás figyelembe vétele elölről kezdődik, és a figyelembe veendő jutalék százalék az adós által alkalmazott 3%-tól eltérően a 8%.

Hangsúlyozta azt is, hogy az általa előadott számítás értelmezésének és alkalmazásának a helyességét egyúttal a MBVK által létrehozott pénzügyi program automatikus számítása is alátámasztja és megerősíti, melyet a végrehajtók egységesen alkalmaznak.

A fentiekre tekintettel - véleménye szerint - nemhogy jelen esetben az adós részére visszajáró behajtási jutalék összege lenne meghatározható, hanem ezzel ellentétben megállapítható, hogy a befolyt összeg alapján az adós részére kedvezőbb behajtási jutalék összeg került meghatározásra, a végrehajtó hátrányára.

Megállapítható ugyanis, hogy az első, nagyobb összegű térülés után magasabb ügyérték alapján került behajtási jutalék felszámításra, a 14/1994. IM rendelet alkalmazásával 5%-kal számítva, míg a későbbiekben behajtott összeg alapján, kompezálva a korábbi adminisztrációs tévedést, kisebb ügyértékkel számítva (3.800.000,- Ft helyett mindössze 2.798.537,- Ft. után) került 8%-os jutalék felszámításra. (Tehát az alacsonyabb százalékkal (8 helyett 5%-kal) történő számítás az adós számára kedvezőbb adminisztrációs tévedést eredményez).

A megvalósult számítás: 15.993.140,-Ft. térülés után tehát 900.000,-Ft + tízmillió forint feletti rész 5%-a: 900.000,-Ft + 299.657,-Ft. = 1.199.657,- Ft.
Míg 2.798.537,- Ft után annak 8%-a = 223.883,-Ft - összesen 1.423.540,-Ft.

A helyes számítás az alábbi lett volna:
15.000.000,- Ft után: 900.000,-Ft + a tízmillió feletti rész 5%-a: 900.000,- Ft + 250.000- Ft = 1.150.000,- Ft és a 3.800.000,- Ft összeg után annak 8%-a, azaz 304.000,- Ft. - összesen: 1.454.000,- Ft.

Ez összesen 1.454.000,- Ft lett volna helyes számítással az adós által megfizetett 1.423.540,-Ft. jutalék összeg helyett.

Összegezve, hangsúlyozva, hogy a csatolt iratokra figyelemmel meglátása szerint maradéktalanul a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően járt el, az eljárás szabályait sértő végrehajtói intézkedésre, illetve múlasztásra nem került sor. Mindezekért kérte, hogy a bíróság a kifogást mint alaptalant utasítsa el.

A Vht. 217. § (1) A végrehajtónak a végrehajtási eljárás szabályait és a végrehajtási kifogást előterjesztő jogát vagy jogos érdekét lényegesen sértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást (a továbbiakban: kifogás) terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. E § alkalmazásában a végrehajtási eljárás szabályainak lényeges megsértése az olyan jogszabálysértés, amelynek a végrehajtási eljárás lefolytatására érdemi kihatása volt.

A kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell benyújrani a végrehajtónál. Ha az intézkedés később jutott a kifogást előterjesztő tudomására, vagy a kifogás előterjesztésében a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon túl is akadályozva volt, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani, amennyiben a kifogást előterjesztő a későbbi tudomásszerzés vagy az akadályoztatás tényét kellően igazolja. (Vht. 217. § (2)).

A végrehajtó inzézkedése ellen bármilyen címen előterjesztett megtámadást kifogásnak kell tekinteni. A kifogásban meg kell jelölni a kifogásolt végrehajtói intézkedést, és azt, hogy a kifogást előterjesztő az intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását milyen okból, mennyiben kívánja (Vht. 217. § (4)).

A bíróság a kifogásról - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kifogásban foglalt kérelem keretei között dönt. (Vht. 217/A. § (3)).

Ha a kifogásolt intézkedés a jogszabályoknak megfelel vagy nem lényegesen jogszabálysértő, a bíróság a kifogásolt intézkedést hatályában fenntartja és a kifogást elutasítja (Vht. 217/A. § (5)).

A bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet (a továbbiakban: Vüsz.) 33. § b) pontja értelmében befejezett a végrehajtási ügy (érdemi befejezés), ha az adós a végrehajtható okiratban foglaltaknak eleget tett, és ezt a végrehajtó megállapította.

A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet (a továbbiakban: Díjrendelet) 28. § (1) bekezdése szerint a végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor az által felszámított munkadíjról, költségtérítésről, behajtási jutalékról és az őt megillető egyéb végrehajtói díjról díjjegyzéket állít ki, amelyet a feleknek, végrehajtási kérelem elkészítése esetén a kérelmezőnek kézbesít. A díjjegyzéknek tartalmaznia kell azt a tájékoztatást, hogy a díjfelszámítás ellen végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni.

A Vht. 34. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtás során felmerülő költséget - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli.

A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (régi Dsz.) 18. §-a értelmében ha a végrehajtási eljárás teljesen vagy részben eredményes, a végrehajtót behajtási jutalék illeti meg.

Ugyanezen rendelet 19. § (1) bekezdése értelmében pénzkövetelés esetén a behajtási jutalék összege a végrehajtható okiratban feltüntetett teljes összeből (7. §) behajtott összeg alapulvételével a következő:

5 000 000 Ft-ot meg nem haladó összeg esetén 10%
5 000 000 Ft feletti, de 10 000 000 Ft-ot meg nem haladó összeg esetén 500 000 Ft és az 5 000 000 Ft feletti rész 8%-a
10 000 000 Ft feletti összeg esetén 900 000 Ft és a 10 000 000 Ft feletti rész 5%-a.

A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet (új Dsz.) 14. §-a szerint ha a végrehajtási eljárás teljesen vagy részben eredményes, a végrehajtót behajtási jutalék illeti meg.

Ugyanezen rendelet 15. § (1) bekezdése alapján pénzkövetelés esetén a behajtási jutalék összege a végrehajtható okiratban feltüntetett, a jutalékok időközbeni változásától függő követelésből behajtott vagy megtérült összeg alapulvételével

5 000 000 Ft-ot meg nem haladó összeg esetén 8%
5 000 000 Ft feletti, de 10 000 000 Ft-ot meg nem haladó összeg esetén 400 000 Ft és az 5 000 000 Ft feletti rész 6%-a
10 000 000 Ft feletti összeg esetén 700 000 Ft és a 10 000 000 Ft feletti rész 3%-a.

Az új Dsz. 31. §-a értelmében ezt a rendeletet a hatálybalépésének időpontjában folyamatban lévő eljárásokban, a hatálybalépést követően tett, díjfizetési felhívásra, díjjegyzék elkészítésére irányuló végrehajtói intézkedés során kell alkalmazni.

Az adós kifogása megalapozatlan.

Az iratanyag tanúsága szerint eljáró bírósági végrehajtó - a Vüsz. 33. § b) pontja alapján történő befejezésre tekintettel - a ... szám alatt díjjegyzéket állított ki, melyben megállapította, hogy a régi Dsz. alapján 1.199.657,- Ft jutalékot (/... sz. irat), az új Dsz. alapján összesen: 223.883,- Ft jutalékot számolt el (tételesen: ... sz irat: 133.339,- Ft, ... sz irat: 75.661 Ft, ... sz irat: 13.535 Ft, ... sz irat: 1.348 Ft), további befizetendő összeg: 0-,Ft.

Az adós az új Dsz. szerint felszámított jutalék számítási módját és ezzel összefüggésben annak összegszerűségét sérelmezte, nevezetesen, hogy az új Dsz. hatályba lépését követő térülés után álláspontja szerint a korábbi megtérülésre tekintettel a Dsz. 15. § c) pontja szerinti számítási mód alkalmazásával kellett volna a jutalék összegét megállapítani. Ebből következően számításai alapján a végrehajtót meglátása szerint összesen 1.264.000,-Ft behajtási jutalék illette volna meg a felszámított 1.423.540,-Ft-tal szemben.

A bíróság nem osztotta a kifogást előterjesztő adós álláspontját. Tekintettel arra, hogy jelen végrehajtási ügy az új Dsz. hatályba lépésének időpontjában már folyamatban volt, így a végrehajtónak a jutalékot a hatályba lépése előtt megtérült ügyérték után a régi Dsz. 19. § (1) bekezdése alapján, míg a hatályba lépését követően kiállított díjjegyzékben az azt követően megtérült ügyérték után, jelen esetben az új Dsz. 15.§ (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával kellett kiszámítania. A bíróság elfogadva és egyetértve a végrehajtó érvelésével kiemeli, hogy a behajtási jutalék számítási módja a régi és az új Dsz. rendszerében alapjaiban eltérő, így a két számítási mód az adós által hivatkozott módon nem vonható össze. Ebből következően az új Dsz. hatályba lépését követően behajtott összeg (ügyértéktérülés) számítása újrakezdődik, s ezen behajtott, illetve megtérült összeg alapulvételével kell a jutalékot kiszámítani Dsz. 19.§ (1) bekezdése alapján.

Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy a végrehajtó a jogszabályoknak megfelelően járt el, a kifogással támadott ... számú díjjegyzék intézkedése a sem a végrehajtási eljárás szabályait, sem a kifogást előterjesztő jogát nem sértette, ezért a Vht. 217/A. § (5) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott.

Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (8) bekezdése szerinti 15.000,-Ft nagyságú illetéket a Pp. 78. § (1) bekezdése megfelelő alkalmazásával az adós viseli.

A fellebbezési jog a Vht. 218.§ (1) bekezdésén alapul.

Köszönöm a gyors választ.

Kérd a végrehajtót, hogy intézkedjen a letétben lévő összeg sorsa felől, intézkedés elmulasztása esetére kilátásba helyezve a végrehajtási kifogást is.

Tisztelt Fórumozók!

Végrehajtási ügyemben a Nyugdíjfolyósító a letiltást járadékból 1 éve nem küldi meg a jelenlegi jogutód végrehajtónak, mivel azt egy korábbi végrehajtó rendelte el, aki azóta már nem dolgozik. Az ügyem ez miatt leállt. Most egyösszegű kifizetéssel rendezem a bank felé a tartozást illetve a vh felé a költségeket. A letétben levő összeg fedezi a jutalékot és a többi költséget is. A végrehajtó azonban nem tesz semmit ennek rendezésére. Én tehetek ez ügyben valamit, hogy a latétben lévő levont összeg minél hamarabb átutalásra kerüljön a vh-nak?
Köszönöm megtisztelő válaszukat.

Az átutalási költség levonása általános szabály, és az értelmezésének a legfőbb alapja a Vht. 34. §, amiből egyenesen következik, hogy végrehajtással felmerült költséget a végrehajtó - eltekintve a bíróság erre vonatkozó végzéseitől - nem köteles sem előlegezni, sem viselni, így az átutalás költségeit sem.
Még lehetne erőlködni, hogy hát akkor a vh-kérő előlegezze, végső soron pedig az adós viselje. De akkor felmerül a kérdés, hogy több vh-kérő esetén melyik, vagy ha mind, akkor milyen arányban előlegezzék. Továbbá, ha nem előlegezik határidőre, akkor a visszautalás mellőzhető-e addig. Nyilván nem, hanem azt teljesíteni kell. Ha pedig nem mellőzhető, akkor mégiscsak a végrehajtónak kell előlegeznie az átutalási költségeket, amire ő nem köteles.
És mi van akkor, ha a végén behajthatatlan marad a követelés és a költségek, mert az ingatlan nem kel el?
Nem. Az egyetlen észszerű megoldás, hogy az előleg forgalmának banki költségét az árverező viseli. Mondjuk azt, hogy ez az ő kockázata.

Hát, ennek a cikkelynek a az elemzése a törvényalkotás és alkalmazás mai gyakorlatának fényében nagyon messzire vezetne... :D

De a konkrét esetben nem is kérdés, hogy csak a határidőre vonatkozik.

A "kérelem hiányában..." fordulat kifejezetten az eltérő határidőre vonatkozik, semmiféle más szabályt nem állít fel.

Az ellenkező véleményen lévőknek ajánlom szíves figyelmébe az Alaptörvény 28. cikkét.

@atika931: Van ilyen értelmezés is, meg olyan is, hogy a kérelemhez a 3 munkanap kapcsolódik csak, de az átutalási költség levonása az általános (kérelemtől független) szabály.
Ha úgy gondolod nem volt szabályos a végrehajtó eljárása, akkor 15 napon belül végrehajtási kifogást nyújthatsz be a végrehajtónál, amit bíróság fog elbírálni (a levélben a bíróságtól kéred a végrehajtó kötelezését a levont összeg átutalására). Ennek illetéke 15.000 Ft (illetékbélyegben fizetendő), ha neked ad igazat a bíróság, akkor ezt is visszakapod.