Gyerektartás és láthatás

A legszebb az egészben hogy én hiába próbálom magamhoz bejelenteni a kislányom, az okmányirodába megtagadják. Azt mondják mivel még nincs bírósági végzés ezert mind két szülő aláírása kell.
Az anyuka meg simán bejelentette nélkülem Nyíregyházára. Ki érti ezt?

Fblade pont ez volt nálunk is a szitu. A feleség simán kijelentette az iskolából és bejelentette egy másikba. Amikor bezzeg én bementem, akkor azt mondták hogy nem kívánnak beavatkozni és hivatkoztak a bíróságra. Ugyanez történt az önkormányzatnál és az orvosnál.
Olyan ez a dolog, mint amikor a cigány bemegy a dokihoz a viccben, egy kis betegszabadság reményében:

• doktor úr baj van mert nem tudok menni..
  • akkor hogyan jött ide?
  • hát jönni tudok, csak menni nem...

obsitos: általában nem is a pasik lépnek ki egy ilyen helyzetből, hanem a nők. A nők szeretik a biztonságot. Emiatt ha reménytelennek látják az anyagi helyzetet, és közben felbukkan álmaik gazdag pasija, könnyen begőzölnek. A gyerekről lemondás itt szóba sem kerül, hiszen minden esetben viszik azt is magukkal, mintha csak az övék volna. A pasi meg nézi és hagyja, aztán csodálkozik, hogy a nőnek itélik. Naná, a biróság azt mondja, ha nem tett ez ellen semmit, nyilván egyetértett a helyzettel.

fblade: bármelyik okmányirodában kötelesek átjelenteni a gyereket, tehát én a helyedben elmennék nyiregyházára, ahol anyuka bejelentette, és visszajelenteném. Ha meg reklamálnak, hogy hol az anya aláirása, akkor elkezdeném firtatni, hogy ha mindkét szülő aláirása kell, akkor anyuka hogyan jelentette át. Felmennék akár a jegyzőig is ezzel, sziveskedjen vizsgálni, mert ezek szerint az anyai átjelentés is jogszabálysértő volt. Meglátjuk mit lép. Ugyanezt megcsinálnám az orvosnál, az iskolába stb. Vagy mindig kell mindkét szülő, vagy sosem. Döntsék el. Ha mindig kell, akkor már eleve az átjelentés is jogsértő volt. Ha meg nem kell, most se kelljen.

Sziasztok, olvasgattalak mar benneteket, de még nem szoltam hozza.
Kicsit félve irom le az én problémamat, latva hogy milyen altalanos vélemények vannak egy norol, aki a valasa utan uj "alompasira" talal..
Dehat ilyen is van, hogy az ember kilép egy rossz hazassagbol, és utana -jo esetben- mindketten megtalaljak a maguk "alomparjat".
Az én esetemben az tortént, hogy a parom kulfoldi. A lathatasok bonyolitasat, az utikoltségeket nekem kell allnom. Nem panaszkodas képpen, aki hasonlo cipoben jar, az tudja, hogy ez nem kis teher. Dehat viseljuk is, mert mi vittuk el a gyerekeket, és (nem kell velem egyetérteni) emiatt kicsit ugy is vagyunk kezelve, mint a bunosok..
Olyan is elofordult mar, hogy kozvetlenul utazas elott betegettek le a gyerekek, a repulojegy eluszott, azonnal megvettuk a kovetkezot, mert halistennek megtehettuk.
Most azonban mi vagyunk bajban, nem akarom részletezni (betegség, korhaz, miegymas). Most az egyszer kértem a gyerekek apjat: legyen turelmes velunk. Tudjuk mi a kotelesség, de elofordulhat, hogy valaki épp nem tud eleget tenni. Az idei karacsonyi utra nem futja..Megértés persze nincs, csak fenyegetozés; oldjuk meg ahogy akarjuk..

Derill olyan tök egyszerű dolog ez az egész, ahogyan írod, mellesleg az ügyvédem is ezt mondta. A feleség kijelenti, akkor jelentsem vissza. Elviszi a gyereket akkor hozzam vissza. A gyereket ellenem nevelik, neveljem vissza. Csak azt felejti el mindenki, ha én viszem el a gyereket, ha én jelentem ki, ha én nevelem az anyja ellen, azért minimum fejvesztés jár, de ha egy anya teszi ezt, akkor az tök természetes mert hiszen szereti a gyerekét... Csakhogy míg az anya csak úgy megteheti és én bármi módon ellenszegülök, akkor mindenki szemében én vagyok a feketebárány és másnap azt hallom vissza, hogy bejött az APA és kiabált és borogatni akarta az asztalt, meg tiszta dilisnek látszott. Nem mondanám, ha nem éltem volná át ezt a szitut többször is.
Az egyik legemlékezetesebb szitu az volt, amikor a feleség étkezési hozzájárulásért folyamodott az önkormányzathoz, mondván hogy egyedül neveli a gyerekét, mert válófélben van és az apa nem járul hozzá. Megkapta a hozzájárulást, persze én mit sem sejtettem addig, hogy mire megy ki a játék. Én voltam a szemét apa, aki nem ad enni a gyerekének. Erre persze bedurrant az agyam, bementem az önkormányzathoz, betekintést kértem, hogy mire fel kérte a feleségem a hozzájárulást. Tiszta hülének néztek persze, amikor mondtam hogy köszönöm a kedvességüket, de az én gyerekem nem éhezik és így vissza szeretném fizetni. Persze azt már az iskola kasszájába kellett megtennem. Emiatt a 6288 Ft miatt voltam benn az iskolában és az önkormányzatnál összesen 6-szor, mondanom se kell hogy én voltam a hüle mert vissza akartam fizetni ami nem jár. Sértette a búrámat a dolog, hogy a kedves feleség ilyen módszerekkel akarja a talajt kihúzni a lábam alól.
Ez volt az első lecke, ami után megtanultam, hogy a hazugságok ellen csak úgy védekezhetek ha minimum 150 ember ott van és tanúskodik is mellettem, vagy ha papíron van.
Akkor aláírattam a feleséggel, hogy ezt a pénzt átvette tőlem, az önkormányzatnál írásban kérelmeztem az összeg visszafizetését, az iskolából kértem a nyugtát, hogy a visszafizetés megtörtént. Ezentúl ha pénzt adtam a feleségnek, azt csak csekken küldtem el, ha közölnivalóm volt akkor csak írásban tértivevénnyel, hivatalos szervnek csak olyan faxszal ami a visszaigazolásban az is benne van amit elküldtem (nehogy azt mondják hogy üres faxot küldtem megtévesztésből) és még sorolhatnám a védekező mechanizmusokat, hogy mire kényszerül az ember ostoba állítások ellen.
Erről ennyit, hogy milyen könnyű azt mondani, hogy asztalra kell csapni az igazunk miatt és ha kell akkor az atyaúristenig is el kell menni az igazunkkal. Leginkább ezekben a beosztásokban olyanok ülnek akik kinn már ilyenkor nagyon fáznak, nyáron meg tisztes szabadságukat töltik...
Tisztelet persze a kivételeknek, mert tapasztaltam, hogy azért azok is vannak.

Kissember: ennek épp az a lényege, hogy amennyiben van egy jogsértés - anyának átjelentik, neked nem - kérni kell irásban az átjelentést. Erre leirják, hogy két szülő kell hozzá, merthogy irásbeli kérelemre, irásban kell válaszolniuk. Erre Te irásban rákérdezel, hogy akkor ha két szülő kell, jogellenes volt az átjelentés, kéred, hogy töröljék a jogellenesen bejelentett cimet. Na erre mit léphetnek? Vagy leirják, hogy bocs, mégsem volt jogellenes, és akkor nálad sem az, vagy leirják, hogy igen, jogellenes volt, és visszajelentik. Ha bármi mást csinálnak, az pedig médiaügy lehet választások előtt, tehát meggondolandó.

Tudom, hogy probléma, hogy aki jogsértő, annak semmi sem számit, aki meg jogszerü, az kénytelen kerülőutakra, de akkor sem tehetsz mást, legfeljebb utána benyomsz egy kártéritési pert egyrészt az anya ellen, hogy felesleges költségeket okozott neked, másrészt a polgármesteri hivatal ellen, hogy elsőre nem intézkedtek, vagy jogellenesen intézkedtek, és legközelebb meggondolják. Lehet, hogy magadon már nem segitesz (a pénz önmagában nem boldogít, de mondjuk boldogtalanná tesz ha nincs), de másoknak igen, és végül is neked is kikaparta valaki a neked egyébként járó gesztenyét, hiszen korábban, évtizedekkel ezelőtt az apának nem járt kapcsolattartás, most már jár.

Én azt gondolom, hogy ha mindenki végigmegy a törvényes utján, akkor egy-két kártéritési per után már a hivatal sem meri megcsinálni, hogy packázik.

Kedves Derill,
Nagyon köszönöm válaszod (a külföldi láthatásra). Tudom hol iduljak el. Azt hiszem inkább kint a gyerek is kettős állampolgár.
A legjobbakat Neked.
Üvözlet, Dani

kisember,
teljesen egyetértek Veled, de sajna ezaz egész már rég nem a gyerekről szól-holott igazán neki kell/ene a középpontban lenni-mert személyes bosszúhadjáratot folytat az ex és semmitől sem riad vissza.
Gyakorlatilag űnhödünk a tévedésünk miatt és nem "bírjuk" ezt a mocskot lemosni az életünkről....
A jog nem mindig az igazság oldalán áll_meggyőzés erejeki milyen módon adja elő magát.Sokszor Gobbi Hilda megirigyelhetné azokat az előadásokat amit a törvény előttelőadnak az ex-ek
ennyi

Kedves Derill!
Írtam egy e-mailt, megnézed?
Köszi,
Vikus
kissember, örülök, hogy több hónap után találkozhattál a gyermekeddel : )

Svejk
mégha csak ez lenne a baj, hogy ki hogyan viselkedik a bíróság vagy hivatalok előtt. De aztán egyszer megszületik a nagy döntés, elhelyezik a gyereket. És aztán ennek a csatározásnak sohasem lesz vége, én így gondolom a gyerekkel kapcsolatban, az ex meg úgy és szépen megy tovább az öldöklés a gyerek érdekeire hivatkozva. Én nem hiszek benne hogy egy döntéstől sok minden megváltozna. Eddig se értettük meg egymást, ezentúl se hiszem hogy fogjuk, pláne hogy időközben agyonaláztuk egymást a szent cél érdekében. Különben nem látom én ezt annyira tévedésnek, nem mondogatom hogy mekkora barom vagyok meg hova tettem az agyamat amikor elvettem ezt a nőt, mert egyszerűen csak nem illettünk össze.
Nekem leginkább csak az fáj, hogy nehezebben nézek azóta tükörbe, amióta rákényszerítenek arra, hogy ugyanilyen mocsok eszközökkel szálljak harcba. Brrrrrrrrrr....

Vikos köszönöm szépen az együttérzést, én is örültem neki:)
Erről jut eszembe egy dolog, hátha valaki tudja használni, jó ötlet.
Mondtam az ügyvédnek hogy megvolt az első láthatás. Erre megkérdezte, hogy fotókat csináltam e. Mondtam neki, hogy máskor szoktam, de most annyira el voltam foglalva, hogy eszembe se jutott. Erre azt mondja hogy mindenképpen kellett volna, mert ha a feleség azt állítja majd a láthatás után, hogy a gyerek teljesen magába volt roskadva amikor hazavittem és nem akar többet menni az apjához, akkor tudjam valamivel cáfolni és ne kelljen mindig 5 tanút cipelni a bíróság elé, hogy bizonyítsák az igazamat, hogy a gyerek nagyon jól érezte magát...
Ezek az apró dolgok szerintem nagyon jó ötletek, sose gondolkodtam eddig úgy, hogy még azt is be kell bizonyítanom egyszer, hogy normális vagyok:))

Sziasztok!

Röviden elmondom az alaphelyzetet és utána a kérdéseimet.

Feleségem 2006 júliusában nyaralás címszó alatt elvitte a fiamat a vidéken élő barátjához, azóta nem lehettem a fiammal, elzárjál tőlem.

Két dologban kértünk soronkívüli intézkedést.

1. A feleségem arról, hogy kizárólagosan használhassa azt a lakást a gyermekkel, amiben most én lakom. A lakás a feleségem tulajdonában került, amikor jóhiszeműen aláírtam a közjegyzőnél egy papírt, perfeljegyzési jog elrendelését kértem, ez be lett jegyezve már a földhivatalban
2. Én a kapcsolattartás soronkívüli rendezését kértem.

A bíróság azt a végzést hozta, hogy a feleségemet jogosította fel a lakás kizárólagos használatára, valamint nekem kéthetente, szombati napokra 9-16 óráig biztosított láthatást a fiammal.

A végzésből idézem:

"A végzés fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajtható"

"A végzés ellen a kézbesítésből számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye"

Két kérdésem lenne:

1. A fentiek alapján nekem 15 napon belül el kell költöznöm a lakásból? Tehát kerülhetek-e abba a helyzetbe, hogy 15 nap múlva jönnék a lakásba, ahol már a feleségem, a barátja és a fiam lakik és a zár lecserélve?
2. Jogomban áll-e, hogy a gyermekemmel hétköznapokon is válthassak néhány szót az iskolánál. Vegy ezt negatívomként venné-e a bíróság?

Köszönöm a választ.

Bocs, előbb elfelejtettem leírni, hogy az szerepel a végzésben, hogy

"Az ingatlant a felperes 15 nap alatt köteles ingóságaitól kiürítve elhagyni"

1. Igen, de fellebezd meg, és kérd a végrehajtás felfüggesztését.
2. Önmagában ezt nem fogja negatívumként értékelni.

Köszi Obuda Fan!

15 napon belül nem tudok sajnos elköltözni.

Azt még had kérdezzem meg, ha ideköltöznének és zárat cserélnének, mit tudok jogszerűen tenni?

Ha kérem a végrehajtás fellebbezését, akkor nem tehetik meg, hogy a jogerős ítéletig kitegyenek innen?

Egyébként ma beszéltem két ügyvéddel, akik azt mondták, hogy ha megfelebbezem, a jogerős végzésig, végrehajtásig ittmaradhatok.

Valahol nonszensznek érzem a 15 napos elköltözést

Az előbb tévesen írtam, szóval, ha kérem a végrehajtás felfüggesztését, akkor mik a jogaim?

Számomra valahol érthetetlen, hogy 15 napos határidővel hogyan lehet valakit kitenni, ha nincs jogerős döntés.

Sziasztok!

Az alábbi dologban szeretnék tanácsot kérni.
Röviden az eset, majd a kérdéseim.

Feleségem tavaly májusban elment tőlem és a fiamtól a barátjához. Júliusban elvitte "nyaralni" a fiamat, akivel azóta nem lehettem. Vidéken élnek, de naponta Bp.-re hordják a gyereket a régi iskolájába.

Szeptember első péntekén az iskolához mentem, hogy beszéljek a feleségemmel, hogy két hónap után végre szeretnék egy hétvégét a fiammal tölteni. Nem járult hozzá. Közben kijött a 11 éves fiam az iskolából és így négyesben (+ egy fiam barátja) elindultunk az utcában parkoló személygépkocsi felé, amiben a feleségem barátja ült. Közben tovább kértem a feleségemet, hogy szeretnék a fiammal lenni hétvégén, majd hétfőn elviszem suliba.

Mintegy 15 méterre voltunk a kocsitól, amikor a feleségem élettársa kiszáltt a kocsiból, a hátsó csomagtartóból kivett egy kb. fél méteres rudat, odaszaladt hozzám, majd ütni kezdett. Az első ütések a hátamat érték, majd a fejemet akarta ütni, amit sikerült az alkarommal kivédeni. Mindez a feleségem és a kiskorú GYERMEKEM SZEME LÁTTÁRA, tőle mindössze 10 méterre történt. A feleségem annyit mondott neki, hogy "ne itt".

A karomból ömlött a vér, egyből elmentem a rendőrségre, megtettem a feljelentést testi sértés miatt, majd látleletet készíttettem a sérülésekről, ezekről fényképfelvételek is vannak.

Az esetnek sok szemtanúja volt, (akkor jöttek ki a gyerekek az iskolából, a szülők várták őket) de a ledöbbenésemben és arra figyelve, hogy védjem magamat, mindössze egy olyan szemlélőre emlékszem, aki láthatta a dolgot és akit ismerek. A fiam osztálytársának az anyukája.

Az eset után, mint akik jól végezték a dolgukat.

A feleségem új élettársa hasonló tartalmú sms-ek özönével látott el az elmúlt időszakban:

"a pofádat laposra verem az első alkalommal ahogy meglátlak te buzi. Nehogy már holnap az iskolánál lerendezzem a hülye gyökér buzeráns fejed. Megvárlak baszod, tudom hogy ¾ 9-re kell menned. Jobban jársz ha most bocsánatot kérsz, a jó büdös kurva anyádat foglalkoztasd, akinek a picsája kár hogy nem szecska vágó volt amikor a világra hozott"

A kérdéseim sorszámmal lesznek:

A testis sértés elleni első rövid tárgyaláson tagadta a férfi, hogy bántalmazott akkor.

1. A feljelentés, a látlelet, a fényképfelvételek a sérülésekről elegendőek-e számomra, hogy igazoljam a bántalmazás megtörténtét? Különösképpen fontos lenne, mivel a fenti esetet a fiamnak végig kellett néznie, ahogy rúddal veri az apját egy vadidegen férfi.

Közismert, hogy tanúként nem szeret senki részt venni a dolgokban. Aki szemtanúra emlékszem, csak a nevét tudom.

2. Kérhetem-e a bírót, hogy a tanút megnevezve idézze meg úgy, hogy ne kerüljön nyilvánosságra a kiléte? Nem szeretnék neki későbbi kellemetlenséget, a fiam osztálytársának az anyukája. Vagy elégségesek-e a fenti bizonyítékaim.

A gyermekem hét hónapja ezzel a férfival kénytelen élni, a feleségem jóvoltából. A férfi elmeorvosi vizsgálatát már kértem a bontóperi tárgyaláson.

Úgy érzem a gyermekem apjaként, hogy a fenti események miatt nem vagyok kénytelen eltűrni, hogy egy ilyen férfival éljen a gyermekem, aki a szeme láttára rúddal veri az édesapját.

3. Mit tudok tenni, hogy a férfit kizárják a gyermekemmel való mindennemű érintkezésből, egyáltalán megalapozott-e ezen igényem?

Köszönöm a válaszokat.

Szia!

Ó, te szegény.. Két út van:
Az egyik a jog útja.. járhatatlan és semmit sem nyertek vele..
Ha el is ítélnék az új barátot, akkor sem
a gyermeked ellen, hanem ellened vétett, így továbbra is együtt élne a gyermekeddel..

A másikat nekem ajánlották,: "Kaphatók emberek a rendszabályozásra.. Ha rendesen
megrendszabályozzák a pasit meg az exed, megszünnek a problémáid.."

Nos, nem is tudom, én a jogot próbáltam.. tényleg járhatatlan.. Talán mégis hallgatnom kellett volna a "jó tanácsokra" ?

Szia Gézoo!

Nekem az javasolták, hogy kiskorú veszélyeztetése (erkölcsi) miatt símán feljelenthetem, de a deleségem sem tett semmit.

Sziasztok!

Az alábbiban szeretnék segítséget kérni.

Válófélben vagyok a feleségemtől, a gyereket már 7 hónapja elzárja. Szeptemberrben odamentem az iskolához, hogy megbeszéljem a feleségemmel, hogy a hétvégére elvinném a gyermeket, 11 éves.

A feleségem új élettársa egy rúddal támadt nekem, a gyerek is és a feleségem is végignézte a történteket.

Egyből rendőrségre, mentem, majd látlelett, majd fényképek a sérülésekről.

Egy tárgyalás volt, a férfi tagadja, a feleségem azt állítja nem volt ott.

Volt ott egy tanú, akire emlékszem, hogy látta az esetet, a fiam osztálytársának az anyukája.

A kérdésem az lenne.

1. Megidézhetem-e úgy tanúnak, hogy a neve ne kerüljön feleségemék tudtára.

Ennek két oka van. Nem szeretnék neki később kellemetlenséget, továbbá amennyiben a tárgyalás előtt megtudják a nevét, tuti, hogy lefizetik.

2. Vagy: elég erős bizonyíték-e a a feljelentés, a látlelet, a sérülés képei, de arról is van fotóm, hogy utána hárman beszállnak a kocsiba.

Köszönöm

Kedves Tamás!

A keserű tréfát (cinizmust) félretéve a jog szerint több dolgot is tehetsz.
Nézzük sorban.

A tanú lehet titkos, ekkor egy borítékban lesznek adatai (név,cím), becsatolva a peranyagban. Amit a tettes ügyvédje elolvashat.. és ha beszélő viszonyban van az ügyfelével, el tudod képzelni a többit.

A látlelet, fotó, tanúk bizonyítékok, de legfeljebb felfüggesztett megrovásban részesítik őket.. és nem mész ezzel semmire.

Az más kérdés, hogy hónapok óta elzárja a nejed előled a gyermeked.
Mert ez valóban a kiskorú veszélyeztetése a törvény szerint, de ne örülj túl korán, mert ez csak tisztességes bíró, gyámügyes esetén érne valamit, de én még olyan esetet nem hallottam, amikor a törvényt bárki is betartotta volna.
Ugyanis a gyámhatóság működéséről szóló törvény kötelezi a gyámhatóságot arra, hogy
a válás alatt is intézkedjen az elzáró szülővel szemben, de soha sem intézkednek, arra hivatkozva, hogy per folyik..
Persze ha a felettes szervhez fordulsz, megkavarod a vizet, de csak akkor van hatása, amikor a felettes szerv visszadobja a helyi jegyzőnek az ügyet és ugyanaz a gyh, ugyanúgy nem tesz semmit, akkor feljelented a helyieket és a megyei gyh-t
mindenütt ahol csak lehet: ügyészségen, minisztériumban, stb..
A bírónak is kötelessége lenne intézkedni, de ő is arra fog hivatkozni, hogy nem teheti.. hazudik.
A tárgyalási jegyzőkönyvbe minden tárgyaláson vetesd be, (legjobb ha írásban!) az elzárás tényét..
Így elérheted, hogy valamelyikük, vagy a bíró vagy a gyh elunja és kötelezi az anyát egy-két órás látogatás bisztosítására.. talán..
Az is segíthet, ha naponta bemész a gyh-ra, és naponta a Családsegítőkhöz és minden alkalommal jegyzőkönyvezteted, a kapcsolattartás akadályoztatását..
Ha ezeket megteszed, három hónap alatt, de max fél év alatt egyszer, néhány órára láthatod a fiad..

Abban meg ne is reménykedj, hogy a bíró betartja a törvényt és nálad helyezi el a gyermeked.
Az én exem bizonyítottan kínozta az alatt az egy év alatt amíg elzárta a fiamat, mégis a bírói álláspont:"bocsássunk meg neki, mégis csak ő az anya.." és ott helyezte el..

Sok erőt, kitartást kívánok!

És csak kijön belőlem újra, mert átéltem szinte ugyanezt én is. Pont így látom én is mint Gézoo. Érdekesen értelmezik a törvény betűit, az biztos. Egy esélyed van csak, ha meggyőzöd valahogy a bírót

Pervesztesek, ha talákoznak. Alapíthatnátok klubot is. "Géza vagyok - pervesztes..."

Sziasztok!

Vákófélben vagyok, a feleségem és a barátja már lassan 8 hónapja elzárja tólem a fiamat.
A feleségemék a barátjához költöztek.

Előtte nagyon jó kapcsolatom volt a fiammal, aki most 11 éves.

A kérdésem az lenne, hogy egy ekkora gyerekben azért nem kellene megfogalmazódnia, hogy igenis odamegyek egy kicsit apához az iskolánál, igenis, nem másolok le egy valótlan levelet, amelyet feleségem beadott a bírósághoz, stb.

Lehet-e ennyire befolyásolni, ellenem hangolni egy 11 éves gyermeket vagy pedig a gyermeknek is kellene már ekkora korban azt mondani, hogy igenis odamegyek a sulinál apához, igenis nem másolok le egy más által megírt valótlan levelet, stb.

Rosszul esnek ezek a dolgok, hol van az igazság?

Kbs még nem vagyok pervesztes, csak éppen látom azt az említett hozzáállást. Nem kellene ennyire rosszmájúnak lenni szerintem felénk, ha pedig mégis az vagy, akkor viseld hogy mi is azok vagyunk a bánásmód miatt. Lehet hogy azt gondolod, hogy a törvénykezés, végrehajtás ott van a topplista tetején és úgy jó ahogy van. Minden ellenkező vélemény pedig csak azért van, mert éppen valaki pert vesztett és nyalogatja sebeit. Ha építeni nem tudsz kedves Kbs, legalább ne rombolj oké?

Tamás neked csak annyit, hogy sajnos lehet. Egy ekkora gyereket szerintem remekül lehet formálni és el is fogja hinni a hazugságokat, egy ideig mindenképpen. Átéltem, borzasztó dolog ha az egyik szülő ilyeneket tesz a másik szülő ellen, még azok a dolgok is másképpen lesznek magyarázva amik jók voltak. Én agymosásnak neveztem el. Képzeld magad egy 11 éves gyerek helyébe, hogy mit tudnál ez ellen tenni. Leginkább azt, hogy annak adsz igazat, akitől minden nap ezt hallod.