Gyerektartás és láthatás

Tisztelt szakértők!
Nyáron leszek húsz éves és van egy ikertestvérem. Édesanyánk születésünk óta egyedül nevel minket. Apánkat ismerjük ugyan, de életünk során csak néhányszor láttuk, több éves kihagyásokkal. Soha semmilyen formában nem támogatott minket. Édesanyánkkal nem voltak házasok, ezért soha nem indított semmilyen gyerektartási eljárást. A kérdésem az lenne, hogy lehet-e visszamenőleg igényelni gyerektartást tőle ennyi év után? Vagy túl nagy macera lenne már?

Előre is köszönöm!

6 hónapra visszamenőleg tudtok rokontartást igényelni, ha rászorultak vagytok

ehhez az kell, hogy az apai jogállás be legyen töltve édesapátok által, és hogy ne tudjátok magatokat önállóan eltartani (tehát tanuljatok, de az ösztöndíj pl csökkenti a tartás összegét), ez a tanulmányaitok befejezéséig édesapátok jövedelmének kétszer húsz százaléka környékére valószinűsíthető.

Jó estét!

Gyors válaszra lenne szükségem, remélem valaki tud segíteni.
Holnap délben a volt férjem megy a gyerekekért az óvodába és szombat délelőttig nála lennének. Miután jó ha havonta 1 napot szán rájuk, bekövetkezett amire számítani lehetett.A gyerekek rendíthetetlenül azt mondják,nem akarnak elmenni hozzá. Próbáltam meggyőzni Őket,mint eddig sokszor, de most nem sikerült.
Mi lesz ha holnap nem fognak vele menni? Kötelező az óvodának kiadni Őket? Joga van elvinni a tiltakozó gyerekeket? Illetve én ezért számon kérhető vagyok? Azt tudom,hogy a kötelező láthatás,csak rám nézve kötelező.Az,hogy Ő nem tartja be, az más.
Mi történhet?

A "tiltakozó" gyermek a második sarok után már vigan ellesz a kocsiban, és egész idő alatt amit az apjukkal tölthetnek majd. A gyerek CSAK azért "tiltakozik" most, hogy azt mutassa neked AMIT TE SZERETNÉL LÁTNI...

Pszichológus nem egyszer leírta ezt már itt a Jogi Fórumon.

Tehát, továbbra is bátorítsd, lelkesítsd a gyerekeket az apjukkal való újabb találkozás örömére, közben amit magadban érzel azt NE mutasd, NE éreztesd kifelé. Ilyen egyszerű...

Vagyis ha ritka vendég is a gyerekek apja, de mégis csak ő az édesapjuk.

Kedves Kata06!

Amit Monalisa leírt, tökéletesen igaz. Ő egy művelt laikus, én másoddiplomás pszichológusként (6 éves esti, szóval nem egy kifejezett "gyorstalpaló") csak megerősíteni tudom mindezt. Önnek ez az egyetlen házassága és gyermeke, én viszont több mint ezret felbontottam bíróként, ezért Ön nem tudhatja, amit amúgy minden szakember tud: A gyermek ezerből ezerszer azt mondja, amit az aktuálisan vele levő szülője hallani szeretne. A gyerek igen finom műszer, és pontosan érzi, hogy az Ön füleinek muzsika, ha ő azt mondja, hogy nem akar az apjához menni. Megnyugtatom: Tökéletesen biztos lehet benne, hogy az apjának meg azt fogja mondani, hogy nem akar visszamenni Önhöz. Akkor ő majd ne vigye vissza Önhöz, mondván, "a gyerek nem akar menni"? Adja csak szépen oda, és meglátja, hogy a gyereknek az égvilágon semmi baja nem lesz (leszámítva, hogy ha továbbra is ezt szeretné tudat alatt hallani, azt fogja vasárnap este mondani, hogy utált ott lenni). Üdvözlettel:

Köszönöm András.

Köszönöm Tanár Úr!

Kedves Monalisa és András,

Bárcsak igazuk lenne! A válás oka sajnos pont az volt,hogy ha meglátták a gyerekek az apjukat,már sírtak. Soha, ismétlem soha egy szóval sem mondtam semmi rosszat az apjukra és én lennék a legboldogabb ha nem így állna a helyzet.Válás után is kinn maradtak az esküvői képek,hiszen attól még az apjuk maradt.Nagyon figyeltem mindig arra,hogy ne sérüljön az apa személye. Sajnos nem egyszer előfordult már, hogy ismerősök szóltak,akik összefutottak velük az utcán,hogy milyen hangnemben beszél a gyerekekkel. De ez csak tényleg egy példa, Önök pedig szakemberek. Látta szakember az óvodai rajzaikat is...és ismerősöknek is beszélnek az apukájukról az én távollétemben. Nem azt,amit én hallani szeretnék...Én azt szeretném hallani,hogy jól érzik magukat vele és akkor végre hónapok óta lenne pl egy kis szabadidőm.Ugyanis nincs. De tudom,önző dolog most erről írnom, viszont tényleg nem várom el a fiaimtól,hogy ellenségesen viselkedjenek az apukájukkal.
Nem tudom,még mit tehetnék. Biztos valamit én rontottam el.

Köszönjük.
Bizonyára vannak kivételek a sablon esetektől, valószínűleg egy ilyenről olvashatunk most. És igaz az is, hogy MINDENT nem lehet leírni ide a Fórumra - számtalan oldala/árnyalata van minden egyes esetnek.

Próbálja a gyermekeket nyugtatni, bátorítani., talán éppen most indul be az apánál az eddig hiányzó felelősségtudat, és a későbbiekben már minden rendjén lesz - akár.

Egy nőben, a magzati első "rugástól" kezdve az az ő gyermeke, ezzel szemben a férfiban ehhez idő kell - és lehetőséget/alkalmat adni számára a feladathoz felnőni...

Ugyanakkor tudni kell, egyes férfiakból soha nem lesz igazi édesapa, ez van - anno rosszul választottunk...

"Tökéletesen biztos lehet benne, hogy az apjának meg azt fogja mondani, hogy nem akar visszamenni Önhöz. Akkor ő majd ne vigye vissza Önhöz, mondván, „a gyerek nem akar menni“?"

Látják,ez az amiben biztos vagyok,hogy nem így van a mi esetünkben. Ha néha nála is aludtak a gyerekek,reggeli előtt már bepakolták a kis hátizsákjukat,pedig estig maradtak (volna) és szóltak,hogy ők most már itt aludtak...akkor mehetnek haza? Tehát valami tényleg nem stimmel...Elmondásuk szerint amíg ott vannak,nem foglalkoznak velük.Letudják a programot azzal,hogy betesznek nekik 1-2 dvd-t. Ennyi. Azt ugye senki nem gondolja,hogy egy szülő,aki 1 hónapja nem ért rá a gyerekéhez menni, ennyivel ki is meríti a foglalkozás fogalmát? Nem közös mesenézésről beszélünk,mondjuk lefekvés előtt. Ez általában egész délutánra szóló dvd nézés , amíg apa játszik a számítógépen.

Ha még ezek után is azt mondják, én sugallom a gyerekeknek,hogy ne menjenek,holott apuka egy mintapéldány, akkor valamit tényleg nagyon rosszul látok.

Mindenesetre nagyon örülök a véleményüknek, mert így tudom,hogy mit láthat és mire gondolhat egy kívülálló. Természetesen Önök szakemberek és ezért sokat számít a véleményük.

Köszönöm!

Amikor láthatás van, akkor a különélő szülőnek az kell hogy legyen a legfontosabb aktuális program. Tehát a gyermekkel foglalkozni kell, akár egész nap, lankadatlanul...

Ha a srácok nem érzik jól magukat, vagyis uncsi ott lenni, akkor érthető, hogy nemigen kívánkoznak ismét...

A szeretet, az együvé tartozás érzésének hiánya.
Nagy hiba, és sajnálatos az eset.

Monalisa,

Hát én akkor nagyon beleválasztottam.:)

Ez a "hátha majd mostantól..." érzés már ismerős....aztán nem lett belőle semmi. Idén "már" -ha holnap elmennek hozzá- 7 napot töltött együtt a fiaival. Ez tavaly összesen 8 volt. Ahhoz képest tényleg javulást tapasztalhatunk.:)

András volt kedves és válaszolt nekem 2 napja egy másik kérdésre. Ő írta,hogy a gyermektartást be lehet hajtani egy apán, hiszen ott a törvény. De az apai szeretetet semmilyen eszközzel nem lehet kikényszeríteni. Nagyon igaz!
Mikor egyik kisfiam megműtötték, 1 sms volt,ami érdeklődés érkezett apától. Nem hogy ott izgult volna a műtő előtt vagy meglátogatta volna a kórházban. Még utána itthon sem.
Kell ezen még bármit magyarázni?

Monalisa,

Azt hiszem, most értette meg,amit én még a mai napig nem bírok épp ésszel felfogni. Hogyan lehet,nem imádni a gyerekünket?
Igazából nem tudom,mi lenne a helyes megoldás. Amikor fociztunk pár hete(apa még soha nem focizott velük!), egyik kisfiam lecsücsült a labdára a kis 15 kilójával, rám nézett és azt mondta : "Anya! Kéne nekem egy igazi apuka!"
Ott,akkor megszakadt a szívem. Testvérével ecsetelni kezdték,hogy milyen lenne az apuka,akit ők szeretnének. Nehéz volt nem sírnom közben.

Ilyenkor mi lenne a helyes lépés?

Édesapa csak egy van, de számtalan a példa, hogy egy másik férfi adott esetben jobb és különb szülő tud lenni, mint az "édes"...

Tulajdonképpen gyermeket nemzeni még egy bolod is tud (...), a felnevelés- és azon belül is annak mikéntje/tartalma a lényeg!

És akkor Maga sem marad egymagára!...

Sem a gyermeknevelés mindennapos felelősségével, feladatával.

Hallottam olyan házaspárról, akinél a gyermek megszületése óta "nincs" tévé és rádió, a sz.gép sem folyasztja az áramot napközben., A GYERMEK van mint mindennapos és állandó program., sokat beszélhetnek, együtt rajzolnak, festenek, sokfelé kirándulnak - végső soron akár autó nélkül is megoldható...

Bizonyára nagyon tartalmas családi életet élnek.

Részemről ez és ennyi.

A Kata által leírtakban teljes egészében magunkra ismertem!
Ugyanaz az eset. Legalábbis hasonló. A nagyfiam minden férfiismerősünkben apukát látott, barátnőm férje szerint egyszerűen félelmetes.....
A jelenlegi férjemnek ismerkedésünk után egy héttel feltette a kérdést a gyerek, hogy "leszel az apukám?"

hmmm

bár nem vagyok pszichológus, mint Grád András, de a dolog legalábbis furcsa. Számomra ez azt jelzi, hogy a vagy a gyermeknek van szüksége az apai törődésre, és azt jelzi így, vagy a rejtett szülői nyomásnak engedelmeskedik ("ne aggódj kisfiam, találunk neked apukát!")

fura na. Lehet, érdemes lenne szakember segítségét igénybe venni, mert ha nem a megfelelési vágy mozgatja a gyermeket, akkor valami komolyabb dolog lehet a háttérben.

Érdekes dologgal kellett szembesülnöm, és egyenlőre nem tudom rá a helyes választ, csak véleményem van...

Gyermekemet osztálytársa, egyben legjobb barátja, születésnapi bulira hívta vasárnap 15-19 óráig. Igen ám, de pont azon a hétvégén apai kapcsolattartás van, 18 óráig. Írtam egy smst apának - mivel nem hajlandó beszéd utján kommunikálni velem - leírtam neki a tényeket és megkérdeztem, hogy hajlandó-e elvinni a gyereket, én meg majd érte megyek a buli végére.
Apa tegnap este felhívta a férjemet - nem engem, mert ugye velem nem kommunikál - hogy hazahozza a gyereket 15 óra előtt, vigyük el mi, az elmaradt 3 órát meg pótoljuk neki....????
Férjem csak annyit felelt apának, hogy szerinte apának is ugyanúgy kötelessége a gyerekkel foglalkozni - még akkor is, ha ez éppen a gyerek saját programjában való közreműködés, és miért kéne ezt pótoljuk?! Apa dühösen lecsapta a kagylót, hogy na már a férjem is szánalmas ...., és nehogy már kioktassa őt!

Kérdésem, mi ilyen helyzetben a megoldás? Keérheti-e a pótlást, ha a gyereknek saját programja van az apai kapcstartás alatt - amit nem én szerveztem neki?

Egyébként - megjegyezném, hogy apa folyamatosan félórás késésekkel hozza haza a gyereket a kapcstartásokról - természetesen szó nélkül, hiszen nem kommunikál velem. Félórákat állok az erkélyen,és várom, hogy mikor jönnek meg - hiszen még meg sem hajlandó csörgetni... Szóval apa önkényesen szerzett már magának biztosan 3 órát, ha nem többet - és én nem jelentem fel, nem teszem szóvá, már beletörődtem.
Szeret uralkodni, és ez örömet okoz neki, hogy megvárat, hogy nyugtalaníthat, azzal, ha nem tudok a gyerekről.
Kijelentette, hogy az ő ideje alatt nem tanul a gyerek, nem jár edzésre, mert olyankor vele kell foglalkoznia... ezt sokszor erőn felüli megoldani, hiszen apának hétköznapi kapcstartása is van heti 2szer délután (javaslatomra annó).
Szerintem neki ugyanolyan kötelessége lenne a gyerek dolgaival foglalkozni, és sajnos a gyereknek 9 éves, egyre több saját programja lesz...

„Kérdésem, mi ilyen helyzetben a megoldás? Keérheti-e a pótlást, ha a gyereknek saját programja van az apai kapcstartás alatt – amit nem én szerveztem neki?”

igen

Ebben a helyzetben a megoldás szerintem az, hogy apuka vagy "önszántából" visszahozza a gyermeket úgy, hogy még el tudjon menni a szülinapra és nem jár pótlás, vagy hozza a szokott időben, és akkor a gyermek sajna nem megy szülinapra.

Persze a legjobb megoldás az lenne, ha eljutna az agyáig, hogy a korral együtt a gyereknek is egyre fontosabb lesz a saját szociális élete. Némi rugalmasságtól még nem rövidül meg. Sőt, a gyerek örülni fog, ha megmutathatja őt a barátainak a szülinapi zsúron.

A rendszeres késésekkel kapcsolatban okító jeleggel megpróbálhatnád, hogy te is késel az átadással. Véletlenül később érsz haza a gyerekkel... addig várjon az ajtó előtt.

„A rendszeres késésekkel kapcsolatban okító jeleggel megpróbálhatnád, hogy te is késel az átadással. Véletlenül később érsz haza a gyerekkel… addig várjon az ajtó előtt.”

a többivel elvileg egyetértek, de megoldásnak ezt nem javaslom, (hiszen a jogszerű válasz soha nem az, hogyha megöli az anyámat, akkor megölöm én is az ő anyját, és rendben vagyunk - egál)

Ráadásul ha nem vagy otthon, akkor szépen elmegy haza a gyermekkel, aztán mehetsz panaszra a sóhivatalba.

Ehelyett inkább azt javaslom, hogy szóljon az apának a következő átadás átvételkor, hogyha neki felróható okból késik, illetve nem jelzi azt telefonon, akkor gyámhatósághoz fordulsz, aki néhány ilyen után szépen elkezdi megbírságolgatni.

"A rendszeres késésekkel kapcsolatban okító jelleggel megpróbálhatnád, hogy te is késel az átadással. Véletlenül később érsz haza a gyerekkel… addig várjon az ajtó előtt."
Véleményem szerint Kisokos ez egyáltalán nem helyes tanács, hiszen az apuka panasszal élhet az illetékes gyámhatóság felé, hogy nem a kapcsolattartást szabályozó határozat szerint jár el az anyuka, melyért felelősségre vonhatják. Ellenben, ha az apuka folyamatosan késve hozza vissza a gyermeket, úgy az anyuka is élhet ezen bejelentési jogával.
Nem értem miért kell problémázni három órán az anyukának, örüljön, hogy az apuka akarja tartani a kapcsolatot a gyermekével, mert sajnos sok esetben ez nem így van!
Legyen Ön a rugalmas, és adja oda a gyermeket és meglátja a volt férje is pozitívabban fog ehhez a helyzethez viszonyulni. Ilyen kényes helyzetekben sohasem megoldás " ha ő így, akkor én úgy..." és a szülők harcában a két tűz között őrlődve végül mindig a gyermek lesz a vesztes.

Kedves honeybear!
Én azt gondolom, hogy maradéktalanul megteszek mindent azért, hogy apa rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekkel, bővített kapcsolatartást akartam, soha egy perccel nem rövidítettem meg a kapcsolattartási idejét, és nem jelentgetem a gyámhivatalnál a millió késésért - mert úgysem érek el vele semmit, max megbűntetik pár ezer forintra, de attól még ugyanúgy késik továbbra is.
Viszont, az, hogy több mint 3 év után is, tűrnöm kell apa önkény uralmát, melynek eszköze a gyermek - pl. nem tudunk programot szervezni az apás napokon, mert soha nem tudhatom, mikor hozza haza a gyereket; mivel a gyereket nem hajlandó edzésekre, szakkörökre vinni a napjain, a maradék két napba zsúfolunk mindent, alkalmazkodva az ő igényeihez, nem a gyerekéhez;
nem normális az sem, hogy páros péntekeken a gyereket délben kell elhoznom a suliból, hogy meg tudjon tanulni du -ra, mire az apja érte jön - hiszen apához nem vihet házit, mert az apa idejét csökkentené...

Maga mit tenne, mikor fél órát, órát állva az erkélyen azon izgul, hogy, most csak apa kicsit késik a gyerekkel, vagy történt velük valami? - mert nem értesít a késésről, mivel ő egy halottal nem hajlandó beszélni...
Vagy mit szólna, ha miközben a gyerekét műtik, és maga izgul érte a kórházban, jön egy sms, amelyben megfenyegeti apa, hogy ha most azonnal nem nyilatkozik arról, hogy a kórházi bent tartózkodás miatt elmaradt órákat mikor pótolja, apa viszi el a frissen műtött gyereket haza...
Az egész csak a hatalommániáról, és a jogairól szól, élete döntő célja, hogy engem bosszantson, megalázzon, és ha kell ehhez könnyedén felhasználja a gyereket.
Mert én azt gondolom, hogy egy válás után ugyanúgy tisztelni kell(ene)a másikat, hiszen a gyerekem apja, vagy anyja az a másik, és legalább annyit meg kellene tenni, hogy köszönök neki (legalább a gyerek jelenlétében)és a gyerek dolgairól kommunikálok vele. Mert a gyereknek ez a minta majd, az ő későbbi párkapcsolataihoz...és mert mit rombol az egy gyermekben, ha az egyik szülő (nálunk apa mániája) folyamatosan lenézi és semmibe nem veszi a másikat...hiszen ő mindkét szülőjét szereti, és nincs nagyobb vágya, mint hogy azok ne gyűlöljék egymást.
Szóval, kedves honeybear, a rugalmasság részemről régóta megvan, csak adok, csak adok, pedig viszonzásul mindig csak "megrugdosnak", elvárnak, és soha nem adnak...nem csak nekem, még a gyerek érdekében sem.
A rugalmassághoz két ember kell(ene)...

Kedves wasp!

"fura na. Lehet, érdemes lenne szakember segítségét igénybe venni, mert ha nem a megfelelési vágy mozgatja a gyermeket, akkor valami komolyabb dolog lehet a háttérben."

Ezt ha esetleg nekem címezted, akkor válasz: azidőtájt valóban voltunk pszichológusnál, igaz nem emiatt a probléma miatt kifejezetten. A pszichológus is megállapította a nevelési tanácsadóban, hogy "apahiányban" szenved a gyerek. Azóta hálistennek elmúltak a problémák, egészséges 15 éves kiskamasz gyerekem van. Az eset 4 éve és még annál is régebben történt meg.
Azóta az illetővel, akinek feltette a kérdést, házasok vagyunk, normális kapcsolat van közöttük, nem akar az apja lenni és a gyerek sem várja el tőle. Viszont megkapta a nagyfiam a várva várt törődést.

Wasp,

Úgy értettem, hogy "éppen, véletlenül" nem ér haza a gyermekkel együtt az elvitel kezdetére. Hanem csak 20-30 perccel később. Így esett, nagy a forgalom és ki tudja, hogy legközelebb milyen nagy lesz. Pontosan olyan nagy a forgalom, mint visszavitelkor. Sajnos így esett.

Panaszra megy a gyh-hoz??? És a visszavitel időpontja? Ott lehet késni, akkor közbejöhet bármi? Gyh megbírságol? Ugyan miért? Senki nem akadályozza a kapcsolattartást, "csakhát a szokásos pénteki dugó"... Istenem, emberek vagyunk mind, néha előfordul. Apukának sem esik le a karikagyűrű az ujjáról, ha egy kicsit várni kell. Nem ő az első ember és nem is az utolsó. Ha olyan laza csávó, aki nem érti, hogy miért akad ki a másik fél 30 perc késésen, akkor mi is a baja fordított esetben????

Persze, nem jogszerű, meg kicsit szemet szemért jellegű. Ha vki jobban bízik abban, hogy majd a hivatal megoldja és majd a hivatal közbeavatkozása csökkenti a konfliktus szintjét és józan belátásra bírja a másik felet akkor hajrá.

ezt értem, de akkor mit csinál a példabeli kérdező, ha az apa odamegy a visszaadás helyszínére, és nincs ott senki, majd szépen hazamegy a gyerekkel, hogy nem volt kinek átadni? magának csinál problémát...

10-20 percből nyilván nincs gondja senkinek - főleg, ha jelzi, hogy késni fognak.

Mindannyian tudjuk, hogy ugyanaz az út Budapesten lehet 10 perc, és lehet 2 óra is.

Ha viszont rendszeresen nem hozza vissza időre a gyermeket akkor véleményem szerint igenis bírságolható, vagy megváltoztathatók a kapcsolattartás paraméterei.

De nem hinném, hogy ez olyan nagy probléma lenne, egy 15 éves gyermek nyugodtan tud jönni menni a szülők között, ha akar.