Gyerektartás és láthatás

sziasztok!

Engem az érdekelne, hogy meglehet e tiltani a láthatást. És hogy mi dönti el pontosan, hogy mennyi gyerektartást lehet követelni?
Olyan van, hogy fellebbez az apuka a határozat ellen?

Reker!

Láthatást megtiltani nem lehet, hisz ez a másik szülőnek joga, és kötelessége hogy attól még a gyerekéről gondoskodjon és kapcsolatot tartson vele.
A gyerektartás összege függ a különélő szülő jövedelmétől, meg nézik azt is hogy akinél a gyerek marad az mennyit kap. Általában 15-25% között szokták megitélni.
Fellebezni lehet, bármelyik félnek.

ezek a jogi formák. az élet azért nem ilyen egyszerű, elég széles skálán mozognak ezek a dolgok.

Lisall!

Tényleg eléggé nem humánus döntés ez tényleg.
A jogi forum egy régebbi hozzászolása jutott eszembe ahol azt boncolgatták hogy a külön élő szülő dolga hogy a láthatást/elvitelt megoldja.
Gondolom majd kapsz jogi választ is.

Ha jól emlékszem Vzoli fórumozó társunk volt az, aki elvált apaként kéthetente 2x300 km-tert autózott azért, hogy a kisfiával lehessen néhány órát - szállodai ott alvásra már nem volt pénze...

Ugyanakor ez egy teljesen egyedi eset, tehát nem általános.

Szerintem az anyával szemben is jogos az elvárás, hogy "mozduljon" otthonról és vigye a gyereket az apa érkezése elé., kettőjük megegyezése, hogy részben felülbírálva a bíróság rendelkezését - nem az országuti parkolóban a légyott.

Ők mint házasemberek bár elváltak, de a gyerek közös, tehát a teherviselés is közös kell hogy legyen.

Vélem az apának is csak gond a munkahelyről való aznapi időelötti eljövetel., ha el is váltak de legyenek egymással szemben segítőleg a továbbiakra nézve is.

ez mind szép és jó elmélet, megjegyzem ha nem tudja megoldani a munkából eljövést jöhet szombat reggel is.

a gyerekek ellátásának időbeli igényét nem lehet "mwegosztani" legalábbis ilyen módon nem, szerinted a 14 napból 11 és fél -12 nap alatt amíg kizárólag velem vannak a fenekemet sem mozdítom a gyereknevelés érdekében?

Ölőmunkám van, vettem egy lépésszámálót, heti 16 kilométert gyaloglok (munkanapokon) a munka előtt és után csak a mindennapi teendőim ellátása érdekében.

A gyerekeket óviba ,iskolába, edzésre, váaásolni szokás vinni, hét végén ha velem vannak akkor közös programokat szervezni, főzni nekik, takarítani velük és utánuk. Ha betegek éjjel virrasztani velük, orvoshoz vinni őket.

Ha én máskor túlórázok hogy pénteken (marha alkalmatlan időpontban) a t bíróság végzésének eleget téve irreálisan korán ott legyek a parkolóban, akkor azt más nunkanapon kell a gyerekeimtől elvenni, mert be kell pótolnom (amíg van munkahelyem)
Ő hasonló munkakörben dolgozik csak van éjszakai és hétvégi műszak, amikor kompenzációként ugyanannyi szabad órát kap, tehát két 12 órás műszak alatt megszolgálhatja egy félév "korábban eljövök a munkából pénteken" időkeretet

Amit én -hangsúlyozom -nem tehetek meg, kizárólag a gyerekektől elvont időkeretben. (magyarul: később hozom az óviból, vagy korábban iszem a legkisebbet
Gyermekbarát, emberséges megoldás.

Most arról már ne is beszéljünk hogy estetleg anya is szeretne kéthetente 2 azaz kettő darab szabad estét, ami ezáltal megfeleződik, 1 azaz egy szabad este lesz belőle.

Szegény apának kéthetente minimum 10 szabad estéje van, marhára sajnálom hogy hármat eddig a gyerekekre kellett áldoznia, igaza van a bíróságnak, igazságtalan, vissza neki a vasárnap estét. Nem várhatunk el tőle EKKORA áldotatot egy apától.

Monalisa: én elvált anyaként kéthetente 11 és fél nap leisztolás mellett ugyanannyit fogok autózni mint Vzoli.

Javasoljatok arra valamit hogy mi van ha a koxcsi lerohad?
a végzésben szereplő helyre minimum egy átszállással lehet csak eljutni.
másik technikai kérdés: mit tegyek ha az egyik lázas? ne vigyem őket? vagy a lázas gyereket kétszer 300 kilométeren át hurcolom a kocsiban, vagy?

Vélem mindkettőtöknek van mobiltelefonja, tehát a nap 24 órájában elérhetők vagytok: hangposta és/vagy sms küldés útján is akár.

Adódhatnak előre nem látható váratlan esetek, ilyen a kocsi lerobbanása, vagy az egyik kisgyerek belázasodása. Ilyenkor az elmaradt-, félbeszakadt- netán meg sem kezdett láthatás soron kívül pótlandó - a gyámhatóság ezt tartja helyénvalónak.

Amúgy nem hiszem, hogy "leányálom" a gyerekeknek ezen rendszerességű országjárás. Tehát figyelemmel erre, és egyéb más dolgokra, körülményekre, és bármennyire is fájó, de a láthatás gyakoriságát ritkitani lenne célszerű - alapvetően a kettőtök dolga.

Ha sajnálatosan csak olyan kocsid van amelyik tartósan nem üzembiztos, illetőleg a rendszeres/gyakori szervízelés sok pénzbe kerül stb., alapból nem kötelezhetnek arra, hogy kéthetente bevállald az oda-vissza sok-sok kilométert. A kocsid csak a városban okés, na, és ezt vegyét tudomásul. A tömegközlekedés meg szinte lehetetlen ekkora távolságon kicsi gyerekekkel: fogod a kezüket meg cipeled az x számú cuccotokat, játékjaikat stb., stb. Ugyan már.

Ha tél van ha nyár van.
Az a gyerek a kényszerutazás okán meg fogja utálni az apját, de egész héten veled is nyűgösek lesznek majd.

A gyereknek is a nyugalomra, a biztonságra, a kiszámíthatóságra van szüksége, kicsi korától már.

figyi, ha tudnánk beszélni nem lenne gondunk :-)
alapvető problémák vannak, az emiljeimre nem válaszol, van amelyiket 6* küldtem el neki (semmi sértő nincs benen, a nyarat kéne megbeszélni, felvázoltam a menetrendet) 1 hónapja semmi reakció.

Másfél éve feleslegesen több tartásdíjat fizet mint kéne: külföldön élünk, átváltja forintra, magyar bankba befizeti én meg visszaváltom helyi pénzre, mert mit csináljak annyi forinttal. Kértem középárfolyamon egyezzünk meg. VÁlasz: nem a bíróság forintban ítélte, forintban kapod. Merev az agya mint egy winchester.

Betegség: tehát azt gondolod, az egyik gyereket vigyem "A" héten egy fél országon keresztül, hátsó ülésen a lázas másikkal, majd következő ("B") héten a meggyógyult gyereket vigyem pótlásra, hátsó ülése a még nem otthonhagyha korú másikkal?

mert hogy az egészéges láthatását nem hagyhatom ki különben feljelent, az hétszentség.

A válóper immár kettő és fél éve zajlik a legalapvetőbb dolgokon kívül az égvilágon semmi nem történik. A gyerekek elhelyezéséről sem dntöttek még. Egyáltalán arról sem melyik országban folyjon a tárgyalás (az ex mindent megfellebbez). Ilyenek, hogy láthatás ritkítása? inkább ne is mondok semmit :-) gondolom sejted mi lenne a válasz. (persze napokban nem járna rosszabbul háromhetente három nappal, de hát a "bíróság így ítélte így lesz " még ha belerokkan is minden érdekelt, kit izgat. Az érdekeltek között persze leginkább a gyerekek a sajnálatra méltók.

tényleg, őket miért nem kérdezik meg ? Lehet azt indítványozni hogy meghallgassák őket? Nemsokára Magyarországon leszünk.

monalisa: az a gyerek akit lázasan berakok a kocsiba ENGEM fog megutálni, nam az apját, nem a bíróságot.
Ki az aki kiszedi az ágyból és autóba ülteti: az anyja.

(egyébként mielőtt valaki nekemesne, NEM fog ilyen előfordulni, csak a helyzet abszurditását akartam érzékeltetni)

Monalisa: a kocsival kapcsolatos tanácsok nagyon kreatívak csak ők sem most jöttek le a falvédőről: egy év alatt kb 20 ezer kilométert vezettem, volt hogy három nap alatt oda 2500 kilométert 6 országon keresztül majd vissza ugyanennyit és ezt idén is meg fogom csinálni...
szóval ez pont nem előadható.

Hát nem könnyű a helyzeted - azzal az érthetetlen fiatalemberrel.

Az sms-eket ne törüld ki, alkalmasint mint bizonyíték még felhasználható lesz számodra.

A gyerekek hány évesek? (Biztos írtad már, de mint tű a szalmakazalban...) Ha kicsik, legfeljebb a bíróság rendelheti el a gyermekpszichológusi vizsgálatukat - elbeszélgetést velük életkorúknak megfelelően -, bár szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy lelkiismerets szakembert fogjál ki ezen kirendeléshez. (15-20 percnyi "vizsgálata" alatt ugyan mit tudható meg egy gyerkőcről?) Egy 8-10 éves gyerekkel persze már másként lehet beszélgetni, őtőle már meg lehet kérdezni: anyuval-e vagy az apuval. Aztán majd a bíróság dönt, nem okvetlenül a szakvélemény alapján...

Ennyire rossz emberismerő vagy, hogy anno ENNYIRE befaragtál a választottaddal. Ismét csak azt: nem könnyű a helyzeted, nagyon nem. Persze az együttérzés itt vajmi keveset ér.

És az igazsághoz tartozik, hogy halgatassék meg a másik is... Mit miért tesz, illetve miért nem.

5-6 év múlva, ebbe a gyakori 300 km-es oda-vissza mászkálásba stb. új autót fog majd kelleni venni - lesz-e rá pénzed, igaz semmi közöm hozzá -, közben a szervízre, javításra stb. egy fél új autó ára elmegy majd külön.

Igazából ez nem szól a pénzröl, hálistennek. Elsösorban az idö elb..szása ami nagyon idegesítö, felesleges és hülye szempontok szeirnt, amik másról nem szólnak mint apuka kényelméröl
Ha még a pénz is gond lenne, nem tudom mit csinálnék.

19 éve kerültünk össze, ennyi idö alatt egy ember rengeteget tud változni. Nem mondom hogy nem voltam hülye, mert az voltam, de ezen már nem lehet változtatni.

pszichológusi vizsgálat már volt, teljesen semmitmondó eredménnyel. Vannak családok ahol az érzelmi zsarolás magas fokon müködik, az övé olyan. Van ugye egy kérdés a gyerekekhez, hogy hová száll a kismadár apa fészkére vagy anya fészkére, a gyerek inkább az ágon altatja a kismadarat csak ne kelljen választani. Ez a gyerek 11 éves, NEM akar apához költözni, erre mit mondhatok neki? Ha ezt nem meri senkinek elmondani, még "madaras" virágnyelven sem, akkor nem tudok érte mit tenni.Én megmondtam a két nagynak hogy övék a döntés, szabadok, csak döntsenek "saját " érdekeik szerint, ne sajnálatból, azért mert egyik szülö elöadja a hattyú halálát hogy nem vele laknak.

két tinigyerekröl és egy óvodásról beszélünk.

Szerintem elég hülye végzés az hogy az anya vigye félutig a gyereket.
Miért kéne hogy az anya kocsival rendelkezzen? És miért a saját idejéből töltsön az apukára?

Ugy gondolom nem véletlenül van az hogy a különélő szülő a gondozó szülő lakásán veszi-adja át a gyereket.
Nem is értem hogy lehet kötelezni valakit arra hogy még ő vigye a gyereket. Mert akkor ha ez probléma időben akkor miért nem szombat reggel megy az apuka a gyerekekért? Annyi pluszt élményt nem hiszem hogy nyujt a gyereknek hogy a péntek délutánja azzal megy el hogy utazgat, azért hogy máshol aludjon, azért hogy apukával több időt töltsön a gyerek. Hisz ténylegesen nem töltenek együtt időt, hisz gondolom éjszaka alszik mindenki, szoval marad az utazás, a vacsi... az a pár óra nem eget rengető.

Persze az is kérdés számomra hogy miért kerül két szülő ilyen messzire egymástól? Mert ha a saját életbe gondolnám bele ezt az egészet, ha a volt férjem költözik el jó messzire, akkor igenis oldja meg ő, ha én költözök a gyerekkel akkort belátom hogy az én hibám ez a nagy távolság. Meg ha nem az anya hibája ez a távolság, akkor miért is kéne a saját költségén szállítani a gyereket? akkor eleve az apának kéne? legalábbis így gondolom ferrnek, meg valamelyik nap volt egy problémám melyben azt boncolgattuk ha én megyek el nyáron vidékre akkor én álljam az apuka költésgeit a láthatásokkor.. és van benne valami, hisz az én "hibám"

És az hogy van mobil telefon.. hát én pl írásban éretekezek, és nem is tudjuk egymás telefonszámát. Persze ennek oka van, de bár ez hülyén hangzik de nem feltétlen kell mobillal rendelkezni az embernek, és régen amikor még rikta volt a telefon akkor hogy oldották meg az ilyen problémákat a volt házastársak?

És azt sem értem, hogy mi van akkor ha pl apuka lerobban, akkor az anya vigye a gyereket el végig az uton? vagy vigye haza? vagy várják meg féluton az időjárás viszontagságainak kitéve magukat?

És tényleg miért kockáztassa az anya a munkahelyét emiatt? és ha kirugják az apa fog több pénzt fizetni hogy a gyerekeket azért el lehessen tartani? Mert kétlem hogy lenne olyan segítőkész hogy ha miatta történik a munkahely vesztés akkor támogatná a családját. Sajnos nem ez a jellemző hogy az apukák ilyenek, vannak kivételek, de az a kevesebb.

Én ha ilyen döntés hoznának nekem a bíróságon tuti továbblépnék, mert ezt nem hagynám annyiba

Kali:
ö költözött el.

Ha lerobban (mondjuk influenzás lesz) a papa akkor nyilván a gyerekek ellátására sem alkalmas, ergo azon a hétvégen elmarad a láthatás.
Józan paraszti ésszel átgondolva, de remélem jön valaki jogtudós és véleményt nyilvánít :-)

ha elvesztem a munkahelyem az neki csak jó, mert ha nem tudom a gyerekeket eltartani, majd jól nála helyezik el. Egyszerü ez...

èjszakai alvás: rendszeresen éjfélkor telefonoz a kicsi jó éjt kívánni, nem csak pénteken de szombaton is.
No comment.

Azért ez nem ilyen egyszerű, mert a törvény is kimondja hogy attól mert a másik fél jobb anyagi körülmények között él az nem ok arra hogy megváltoztassák a gyermekelhelyezést.

Hát ez az, hogy mind amellett hogy ecseteltem a kételyeket azzal hogy te vigyed félutig, tényleg mi van ha lebetegszik, vagy teszem azt a munkahelyén lesz rosszul és onnan küldik haza, és gyanítom hogy nem te leszel az első gondolata, tök jogosan hanem hogy orvoshoz jusson.
Vagy mi van akkor ha balesete van utközben, neki, vagy más miatt de késik, vagy nem is megy.

És még azon gondolkoztam hogy mi van ha nincs kocsid, akkor lehet az egész napod azzal telne a gyerekek meg hiányoznának a közintézményekből, csak azért hogy időre leszállítsd a megadott helyre őket.
Nekem pl nincs kocsim és ha ilyen helyzetbe lennék, eléggé elmenne azzal a napom hogy utazzunk, és már eleve ez nem a gyerekek érdekét, védelmét szolgjálja, tényleg kimaradnának aznap a suliból, és az időjárás és az emberek ártalmainak lenne kitéve az a gyerek.
Elégi izgi lenne egy ilyen téli honapba, jól felöltöztetve a gyereket vonaton, buszon, egyéb jármüvön fel-le cuccolni, a megfázás, meg a virus elkapás esélye eléggé nőne, nyárom meg az elviselhetetlen meleg.

Tudom hogy ez nem jogi tanács, csak puffogok itt ez ellen az eset ellen. Bocsi, csak megint az igazolodik hogy nem fér a fejembe milyen hülye megoldásokat hoznak, és állítják hogy ez a gyerek érdekel.

nem tudom de úgy rémlik hogy azt is kimondja hogy a láthatással kapcsolatos utaztatás nem annak a szülönek a dolga akinél egyébként a gyerekek laknak.

A lehetö leghülyébb megoldást választotta a bírónö, ha megelégedett volna az én közepes mértékü szívatásommal akkor elrendelte volna hogy minden második láthatásra (havonta egyszer) szállítsam én a gyerekeket, de nem, feltétlenül a gyerekek is szívjanak minden alkalommal, félúton adott esetben várni a másik szülöre, ki a meleg kocsiból, át a másikba, átböröndözni, legkisebbet felébreszteni, átkötözni a másik gyerekülésbe. Csak gratulálni tudok.
Az hogy ez a "kéthetenkénti szállításos" megoldás az én magánéletemnek totálisan betesz, természetesen a legkevésbé sem lehet szempont, tudom. ("Use condom")

mivel a végzésben szó nincs arról hogy milyen jármüvel kell a gyerekeket odaszállítanom, ha a kocsit nem tudom üzemképes állapotban tartani, vihetem-hozhatom öket vonattal. Minimum egy átszállás, de akkor nagyon késöi vagy korai , drága vonatot kell választani. Az elirt idöpontban csak két átszállással tudom megoldani a vitelüket. Három gyerek, három börönd két átszállás oda, két átszállás vissza. A családbarátság és gyermekek jogai legnagyobb dicsöségére.

Van olyan városka is félúton ahová direkt vonatösszeköttetés van. Oda tölem gyorsforgalmi út, az extöl "erdei utak" vezetnek.
A végzésben szereplö városhoz tölem "erdei utak", az extöl nemzetközi rangú autópálya vezet.
Nyilván nem ezt választotta...

nálunk is nagyon fura a helyzet de nem ennyire...
talán azért mert mi nem vontuk be a biróságot?

Lisall!

Én a helyedbe mindenképp csinálnék valamit, akár másodfokra vinném az ügyet ha lehet vagy valamit, de ez nem megoldás, és nem humánus megoldás a gyerekekkel szemben.

Persze hogy az senkit nem érdekel hogy te hogy éled a magánéleted, talán a volt férjed direkt is csinálta így a dolgokat, hogy esélyed se legyen, hisz ez se lenne csoda, sajnos sok elvált házastárs nem hagy békét a másiknak. És ebbe a gyereket is belevonják, és itt most én a volt férjedet tartom annak aki jól keresztbetett neked, és szerintem még örül is neki.

Én nem tudom létezik e ilyen törvény hogy kinek kell állni az utaztatást, de én nem hiszem hogy erre a célra költenék, bár mondhatja azt a kedves apuka hogy a tartásdíjból futja az utaztatásra, de ez is baromság mert a benzinből nem fog jól lakni a gyerek, és nem lesz ruhája, szoval ez is gyenge érv lenne.

Elég hülye bírónőt fogtál ki, én az ilyenekenek tenném ilyen helyzetekbe mint amiket ők hoznak a nagy szakértelmükkel. A barmok. Már bocsánat a véleménynyilvánításért:)

Sajnálom hogy ilyen a helyzeted

kali:
persze fellebbezek, de ez is megint csak húzza elfelé a válást mint a rétestésztát.

Lisall:

Ha jól értem, amit írtál külföldre költöztél valami miatt. (Tehát nem arról van szó, hogy az apa elköltözött 300 km-re tőletek, és Rád hárítja a láthatás terheit.)

Mivel te döntöttél az országból való távozásról, ezért méltánytalan lenne az apával, ha emiatt nem találkozhatna a gyermekeivel. (a szokásos megoldás: az országhatárig a Te feladatod a gyemeked elhozatala)
Ha nem tudod biztosítani a láthatást, akkor kérheti akár a gyermek(ek) elhelyezésének megváltoztatását is. Ebben az esetben Neked kéne láthatásre járnod, és feltehetően nem kellene neki félútig sem elvinni a gyermekeket, hiszen a lakhelyük Magyarországon lenne. (szerintem ez nem lenne jó rajta kívül senkinek.)

Azt értem, hogy nehezebb lett ezáltal a bírói döntés által az életed, de úgy vélem nagyon méltányos döntést hoztak számodra: Te költöztél, de ennek a terhét mégis (részben) az apa viseli.

Jó napot kívánok!

Segítségre lenne szükségem (SOS)!
A papíron férjem több mint négy éve egy "kedves" közös ismerősünkkel él együtt. Amikor a közös gyermekünk megszületett és hazamehettünk a korházból, jelentette be, hogy szerelmes!
Nem volt egy éves a lányunk, mikor el is költözött. Tavaly februárban elkezdte elhordani, először csak hétvégeken a lányunkat. Albérletben éltünk, amit ő fizetett. Tavaly nyár közepén közölte, hogy keressek egy kisebb albérletet, 50E ft-ig fizeti.
Szeptember elsején költöztünk egy kicsi, de barátságos, egy szobás lakásba. Amit beígért nem tartotta be.
Egyedül tartom fent magunkat, gyermektartást sem fizet, mondván, hogy a lányunk fele-fele arányban van nálunk.
Négy év után végre beadja a válást. Közölte, hogy ezután sem óhajt gyermektartást fizetni, mivel ő finanszírozza a gyermekünk óvodai ellátását, vásárol neki ruhákat, stb.
Jól menő (nem bejelentett) vállalkozása van (várható, hogy valami minimális összegre bejelenteti magát).
Én örülök, ha fent tudom tartani magunkat (jelenleg már hosszabb ideje fixen gyermekekre vigyázom egy családnál, ami biztos bevétel - beszéltem velük róla, valószínűleg hajlandóak bejelentve alkalmazni).
Imádom a lányom és amit lehet én is megveszek neki, de nyilván nem tehetem meg azt amit az apja. A napokban közölte velem, hogy keresni fog az ügyvédje a válással kapcsolatosan.
Nekem nincs pénzem ügyvédre és tartok attól, hogy akár még a lányunkat is képes lenne elvenni tőlem! Sokszor megfenyegetett, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretné, mindent elkövet, hogy elvegye a kicsit tőlem.
Azt sem tartom tisztességesnek, hogy nem hajlandó gyermektartást fizetni, de nem tudok ellene semmit tenni! Megköszönném, ha valaki tudna ötletet adni, hová forduljak, mit tegyek!

Benita05