Szomorú örökös,
én nem akarlak téged sem megsérteni, de semmi kedvem egy szakmai fórumon olyan szinten vitázni, hogy a Legfelsőbb Bíróság politikai utasításra mentette fel a vádlottat (egyébként 2002. júniusában, azaz már a kormányváltás után). De még ha így lett volna, akkor is az lenne a jogerős ítélet, és aki ennek az ellenkezőjét állítja, azt magánindítvány esetén elmarasztalnák, senkit nem érdekelne, hogy szerinte miért felelős mégis az illető.
A jogerős ítéletek valóságtartalmáról meg valóban megvan mindenkinek a saját véleménye, ami többnyire fordítottan arányos az illető tény- és jogismeretével. A bíró ismeri a bizonyítás teljes anyagát, a hatelemis fotelhuszár három félfüllel hallott mondat alapján megfellebbezhetetlen ítéletet mond bármiről, gátlástalanul lehülyézve mindenkit, aki más véleményen van. Ezzel együtt kell élni, cserébe jogi jelentősége nincs.
Annak viszont örülök, hogy a hozzászólásodban van jogi érvelés is, azzal szívesen vitatkozom. Igen, elég jól ismerem az általad idézett Kresz szakaszt és a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlatot is; teljesen igaz, hogy a megkülönböztető jelzéssel haladó gépkocsi vezetőjének meggyőződési kötelezettsége is van, és csak akkor kerül elsőbbségi helyzetbe, ha az elsőbbséget megadták neki.
Csakhogy - amennyi adat a cikkből kitűnik - itt nem erről volt szó, hanem a sértett gépkocsi vezetője balra kanyarodást kezdett meg (ráadásul nem is a kereszteződésben, hanem 24 méterrel előtte, záróvonalon keresztül), és ennek során haladt át a másik sávba anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy a járműve előzését más jármű megkezdte-e. Ezzel a Kresz 31. § (6) bekezdését kezdte meg, és vezetett a balesethez.
