Zajos szomszédok

Köszönöm válaszodat!

Igen, valószínűleg rossz a padlózat, de az a baj, hogy ha bocsi belülök a Wc-re akkor a Wc ajtót csapkodja felettem. Ha halljuk, hogy a nappali felett dorbézolnak akkor elvonulunk a szobába filmezni, na akkor folyamatosan mint az elefánt odaveri lábait és úgy jön be a szoba feletti helyiségbe és véletlenül percenként elejt valamit. Véletlenül ebben a pillanatban is kiabál a gyerekével (3 éves) a lépcsőházban. Történt úgyanis, hogy kizárta a lépcsőházba a gyereket, kiabált vele és kizárta, ott sírt a pici fiú egyedül. Azonnal felhívtam a gyermekvédelmiseket (hamár az önkorányzat nem tesz semmit) akik szintén nem tettek semmit, mert amire kiértek (órák) addigra aludt az ágyában.
Megpróbáljuk eladni, remélem sikerül, addig is remélem az ilyen emberek visszakapják!

Azért ahhoz amit írsz, már nem csak rosszindulat hanem valami löket is kell agyilag :)

Azért van az önkormányzatnak helyi csendrendelete is, amit be kell tartani. Ha ezt megszegik, a jegyzőhöz lehet fordulni.

hm.) Hát, csak van, vagy nincs?:)

T fórumozok.Vettem egy családi házat és szomszéd folyton utasigat hogy hétvégén ne zörögjek,pedig épitkezés volt és semmi tolerancia nincs benne.Neki van 3 gyermeke kicsik és a nyáron nagy ricsajt csaptak,nem szoltam érte mert gyerekek,de Ö minden kis zörgésért szól.A gyerekzsivaj csendháboritásnak minősül-e.továbbá a zajos klima ellen lehet e tenni valamit,mert ezt a ház hátára szereltette ami felém esik.továbbá az ablaka is felém néz.szeretnék ellene tenni valamit, van-e erre lehetőség Rózsika 101

Probléma: Érd, kertvárosi rész.
A szomszéd ház melléképületét zenekari próbateremnek rendezték be, és szombat délutánonként, vagy vasárnap ott próbál egy popzenekar.

A szomszéddal nem vagyok túl jó viszonyba, az az elve, hogy mindent jogi úton kell megoldani, pl. jeleztem, hogy permetezni fogok, ne teregessen ki hétvégén. Feljelentett fenyegetésért. Locsolás közben a másfél méterre lévő házfalat elérte a vízsugár, ennek is feljelentés lett a vége, meg a szomszéd fiú kakaskodott az utcán,mert ő tánc és illemtanár, ő csak tudja, mit lehet. Nos kitérőnek vége.
Gyakorlatilag a megegyezésnek nem sok esélye, ez már ilyen magyaros történet.
Kérdésem: hogyan tudom rászorítani, hogy a hétvégi pihenésemet ne zavarja. Valahonann az rémlik, hogy már ez is birtokháborításnak minősül. Kinél kezdjem a panaszkodást, hogy tényleg gyors, és hatásos legyen.
Mivel nem az ottani lakosok a rendbontók, a tettenérés/bizonyíték fontos lehet, ugyanakkor hétvégén önkormányzati tisztviselő nem mozdul.
Rendőrség?Ismeretlen tettes ellen tegyek feljelentést? Milyen vád állna meg?
Van a szomszédban egy egy év körüli csecsemő, aki a próba idején az erős zajra felsír. Ezt a gyámhivatalnak kellene jelezni, "erősítheti" a megoldást?

Köszönöm a segítséget, ez a tüske már hónapok ót bennem van,a feleségem csitítgat, de. .. Ennyi.

Azt azért meg kellene vizsgálni, hogy a zenekar tényleg csak a hétvégén tud-e próbálni, valamint a gyakorlási időt be lehet szabályozni, vagyis tól-ig korlátozni. Írj az önkormányzatnak, sőt ha mások is aláírják remélve nyomatékosabb.

Sziasztok!

Fél éve külterületen "Ma" (mezőgazdasági) övezetben lakunk, és az egyik szomszéd a zaj miatt panaszkodik, nem tudom igaza van-e?

A helyi zajrendeletet betartjuk! - A férjem hétköznap, napközben léceket darabol dekopírfűrésszel (nagy mennyiségben, gyakorlatilag fűrészüzemet tart fenn).
Amikor szólt a szomszéd, hogy zavarja, építettünk egy kis zajszigetelt kunyhót - 1 hónap után ugyanez a szomszéd feljenentett, hogy engedély nélküli, így lebontatták...
Most megint szabadban fűrészel, és hát napközben van zaj...

Most megszegünk valami szabályt, vagy csak unalomból nyavajog a szomszéd?

Köszönettel: Anett

Tisztelt Fórumozók!

Az én kérdésem lényegében ugyanaz, mint sok már itt kivesézett kérdés. Társasház, gyerekek, zajongás. Jelen pillanatban én a gyerektulajdonos fél vagyok, de már rég nem az a célom, hogy a szokásos "de ez engem zavar, és jogom van a pihenéshez", illetve a "de a gyerek zajjal jár" mantrákat ismételgessük.

Legfőképpen jogászok válaszát várnám, hogy valójában mi ilyenkor a jogi helyzet. Ugyanis az világos - építészmérnökként is tapasztaltam ezt, - hogy az embereknek rendkívül különbözik a tűrőképességük. Tehát önmagában, hogy valaki tesz egy bejelentést, feljelentést hogy a gyerekek zajosak, az lehet "jogos" és nem "jogos" is.

• Egyrészt: Ha mondjuk a szenvedő fél vagyok, akkor hova lehet hivatalosan fordulni a problémával, ahol elvileg érdemben foglalkoznak vele?
• Másrészt: Milyen jogszabályok vonatkoznak a kérdés elbírálására?
• Mi ennek a menete? Gondolok itt arra, hogy nénike tesz egy bejelentést. Mi a módja annak a "hivatal" részéről, hogy meggyőződjenek a valóságról és a körülményekről. Mondjuk gondolok itt valami olyasmire, hogy kiküldenek valami gyermekvédelmist, vagy nemtudomkicsodát, aki egy darabig figyeli a családunkat. Sőt tovább megyek: kérhetek-e én ilyet..

Tehát objektív válaszokat várnék, vagy konkrét, már lezajlott jogi procedúrák történetét, ami alapján ezt a témát a lehető legobjektívebben körbe lehet járni jogi szempontból.

a gyerek nem bűnöző,tehát egy bizonyos szintig el kell viselni.

más kérdés,hogy jogai a szomszédoknak is vannak,tehát szélsőséges esetben,például éjjel egy órakor még labdáznak a folyosón,vagy rohangálnak a fejed felett,jogod van a Jegyzőtöl birtokvédelmet kérni,aki ezt kivizsgálja,általában

tanumeghallgatásokkal,vagy akár
helyszini szemlével is

Üdv, én is szomszédproblémával kapcsolatosan kérnék tanácsot.

Páromék zöldövezeti sorházban laknak már vagy 8 éve(nem volt olcsó kégli), két éve az új szomszédok - fiatal pár két gyerekkel - elviselhetetlenek.

A párocska rendes, jó a viszony velük, előre köszönnek stb.. de a két óvodáskorú gyerek tiszta debil, a falak meg vékonyak.
Bármely nap, bármely időpontban dübörögnek, trappolnak, állati hangon üvölt és szirénázik az egyik, de a másik sem értelmesebb. Hisztisek, a szirénázós állandóan bőg ki tudja miért, nyáron meg az utcában fel-alá bicikliznek, közben elmebeteg hangon ordítanak.

Múltkor átmentem szólni (máskor átkopogunk a falon), a gyerekcsősz nő volt csak ott, neki mondtam hogy beszéljen a szülőkkel, legyen már ennek vége. Pár napig csöndesebbek voltak, de azóta megint mindennapos a műsor, lassan idegbajt kapunk ettől a két kretén kölyöktől.

Még eggyel odábbi szomszéd meg hozott egy kis nyihogós kutyát, az előkertben tartják, ez mindenre hisztérikusan csahol, éjjel-nappal.Zeng az egész utca, hol ettől a korcstól, hol pedig a két debil gyerektől.

Több műszakos munkám miatt nappal is szeretnék legalább tízig nyugodtan aludni, a párom művész, nyugalomra volna szükségünk a munkánkhoz. Unjuk ezt a "fogyatékosok óvodáját", még egyszer átmegyek majd beszélni az apukával, de ha ez hatástalan marad, mit tehetünk?

Költözésről szó sem lehet, milyen jogi megoldás lenne reális? Jegyző, esetleg gyámügy? (valami nem oké agyilag a kölykökkel, talán a gyámügy utánanézhetne?) A nyomorult kutyás szomszéd esetében mit tehetnénk?

Köszönettel várjuk a hozzáértők tanácsait!

Kedves Számszon!

Már a hozzászólás stílusa alapján is vannak kétségeim a toleranciája mértékéról. A kérdésben a válasz is benne rejlik. Két ÓVODÁS korú gyermekről van szó.
Javaslok egy sétát bármelyik bölcsőde, óvoda, de még iskola környékén is. Meglepően fogja tapasztalni, hogy a jövő mérnökei, több műszakban dolgozó orvosai, fodrászai és éjszaka is melózó pékjei mind az ön szavaival élve debil állatok. Merthogy a jóisten olyannak teremtette a gyereket, hogy az okos felnőttek számára néha érthetetlen okból visítanak, üvöltenek, szaladgálnak. Merthogy a kalózt el kell kapni, a rendőrautó megy a tett helyszínére, és a Thomas vonat nyikorogva kanyarodik a sínen. Ők ezáltal fejlődnek, hogy ezeket lejátszák. Ezt nemhogy lehet, de KELL is csinálniuk. Nem mini felnőttek, akik érdemben tolerálni tudják a felnőtt világ dolgait, és még nem érettek a szociális vonatkozások felmérésére.

Természetesen a szülőknek, nevelőknek az a dolga, hogy erre fokozatosan rávezessék őket. De ez nem úgy zajlik, hogy jól elverem, elmagyarázom neki a világ működését este, majd másnaptól már semmi gond vele. Ez egy hosszú folyamat, ami kb. 6 éves korra ér el oda, hogy mondjuk már 2 percnél tovább el lehessen várni azt, hogy a maga dolgával párhuzamosan mondjuk fél órát magától csendben legyen, és egyáltalán megértse azt, hogy ő mást zavarhat. Az én gyerekeim is elég hangosak együtt - pont a két óvodás korú. Sokat tanulok is módszereket, és el is vittem őket pszichológushoz, hogy segítsen. Képzelje el, azt mondta volt, hogy ha azt elérem, hogy öt, azaz 5 percig csendben játszanak egymás mellett, az már nagy siker, nagyon dícsérjem meg őket. Ezt kell mindig percekkel növelni, amire 6-7 éves korukra meglesz a fél óra..

A 3 évesemnél a minap azon tört ki egy rettenetes hiszti, hogy én a nehéz babakocsit egy lépéssel előbb tettem a lépcső tetejére, mint ahogy ő odaért. Pont abban a korban van, hogy ő akar lenni az első. Egy pillanat alatt tört ki belőle az éktelen üvöltés. Higyje el, én se éreztem magam kellemesen, se önmagában a zaj miatt, se azért, mert tudom, hogy a szomszédok se örülnek neki. De ezt pillanat alatt megszüntetni lehetetlen. Ha az ember ráüt - ami egyébként ma már ha jól tudom büntetendő - akkor csak még jobban üvölt. Nagyjából más megoldás nincs, minthogy az ember berángatja a folyosóról, majd 10 perc múlva, ha lenyugodott, akkor megbeszélni vele, hogy nem szépen viselkedett, miért, és mi lett volna a helyes. Legközelebb már a lépcső alján szóljon, hogy ő akar lenni az első. Egyébként ezen minden nagyobb gyerekem átment, aztán hamar kinőtték, ma már eszükbe nem jut ezen balhézni.

Vagy Ön szerint mi erre a megoldás? Esetleg le kellene lőni a gyereket? És még a ki ér fel elsőnek című dolognál azért akadnak sokkal komolyabb gondok is...

Amit egy társasházban el lehet várni egy óvodás gyerekeket nevelő családtól az körülbelül az, hogy éjszaka, mondjuk 9-6-ig ne legyen zajongás (ugyanis egy átlagosan dolgozó család óvodás gyerekeit akkor keltik), meg mondjuk hogy lakáson belül azért ne legyen biciklizés, labdázás, kismotorozás és fogócskázás. A hangos zene az egy olyan dolog, amivel nyilván nem terhelem a szomszédokat, ha már a gyerekzaj van, ez ok. Meg nyilván én is igyekszem toleráns lenni. Mondjuk most több napja komoly felújítás van a szomszédban. A gyerek retteg a fúrástól. Istenem. Elmondtam neki, hogy a bácsik dolgoznak, ez ezzel jár.. Nyilván én sem fogok leállni ilyenért balhézni, ez világos.

Az, hogy Ön több műszakban dolgozik, tiszteletre méltó, de éppen azért az, mert másoktól eltérően esetleg többet vállal az élet nehezéből. Ez szép dolog. Viszont emiatt a házirend, meg az élet rendje nem fog megváltozni, azt nem lehet elvárni, hogy emiatt abban a társasházban délelőtt 10-kor az éjszakai rend legyen érvényben.

Ha meg történetesen tényleg objektíven is problémásak a gyerekek, vagy éppen az egyik (ami bőven elég ahhoz, hogy még az átlag gyerekzajnál is nagyobb zaj legyen), az meg éppen elég baj önmagában is. (ADHD, autizmus, hiperaktivitás) Egyébként őket meg külön védelem illeti meg, még a szolgáltatók részéről is. Már hogyha hivatalosan is fogyatékkal él. De ezt már megadják egy pervazív fejlődési zavarnál is... Valószínűleg nem véletlenül. Hogy a szülők miért dolgoznak, és miért vannak bébicsősszel? Talán pont azért, hogy a speciális iskolára a havi 40-50ezret összeszedjék..

Ha meg óvodásak a gyerekek nincsenek akkor 10-kor az óvodában?

Ettől még nyilván bosszantó a helyzet, de aki társasházba költözik, ott bizony lehet állandóan ugató kutya, zenetanuló vagy oktató szomszédlány, rockot imádó teenager, a botjával mindig motozó öreglány és üvöltő gyerek, vagy éppen üvöltöző tányértörő párocska.. Aki ezt valami miatt egyáltalán nem tudja tolerálni, legalább részben, azt sohase értettem, miért társasházban vesz "nem olcsó kéglit", ráadásul olyanban, amit előre nem vizsgáltat meg építész szakértővel, és kiderül, hogy 100 éves a födém, és papír vékonyak a falak. Ilyet miért vesznek meg? Ugyanis erről nem a lakók tehetnek önmagukban. Én építészként sokat próbálkoztam azzal, hogy az ingatlanközvetítéshez excluzív szolgáltatásként vezessük be a műszaki és életvitelbeli tanácsadást is. Nem is értették sokan, miről beszélek. Hát erről.

Egyébként meg ott az előző hsz. A kerület vagy település jegyzőjétől lehet birtokvédelmet kérni. Próbálja meg!

T. Szurikáta!

Kezdjük ott, hogy nem társasház, hanem egysoros zöldövezeti sorház, amiről most szó van.

Folytassuk azon, hogy legkevésbé sem érdekel, hogy egy gyereknek mitől van üvöltési és dübörgési kényszere. Kizárólag az érdekel, hogy a zaj szűnjön meg, a többi mind mellébeszélés, ami nem ránk tartozik.
Nem érdekel, hogy a kölyök hiperaktív, vagy csak simán imbecillis, vagy totálisan neveletlen, legyen vége a lármának és kész! Mi sem üvöltünk meg bulizunk mindennap!

Egyáltalán, álljon meg már a menet, hát nehogy már két hülyegyerek miatt a felnőtt, dolgozó emberek álljanak vigyázzban!? 20-30 éve az ilyen kretén kölykökre ha nem a szülők szóltak rá, akkor idegen felnőttek, és ez volt a helyénvaló. Most meg a nagy tolerancia és szabadság jegyében minden hülye azt csinál amit akar, a normális, csendes emberek pedig meneküljenek a kerek erdő közepére, vagy dögöljenek meg? Na neeee!

Arra is kíváncsi volnék, hogy milyen módon lehetne kezdeményezni a törvényhozóknál azt, hogy a több műszakban dolgozók védelmében olyan törvényt hozzanak, ami megtiltja 18 óra és másnap délelőtt 10 óra között az indokolatlan zajkeltést lakóterületeken. Nem csak a gyereküvöltés, hanem az építkezési-felújítási munkavégzés is ilyen. Miért kell ezeket már reggel hétkor elkezdeni? Miért köteles a sok türelmetlen barom miatt mindenki a tyúkokkal kelni-feküdni egy nagyvárosban is????

Minden marhaságra van valami jogszabály, pont erre ami fontos, erre miért nincs???

Valahol mindkettőtőkkel egyetértek.
szurikáta111
Amit leírsz az alapvetően stimmel, de itt azért szerintem többről van szó: folyamatos bulizásról, ez szerintem is túlzás. Nálunk is van óvodás gyerek és: az esetek 95%-ban csönd van. Tehát mégis csak létezik ilyen és mégis csak lehet nevelni is.
Gondolom itt szülők reggel balra el, babysitter érkezik, fejhallgatóval a fején nézi a délelőtti sorozatokat, a gyerkőcök meg visonganak, szabad a gazda.
Számszonnal
abban értek egyet, hogy ha este nem is, de reggel mondjuk 9 előtt én is megtiltanám a barkácsolást-építkezést. Egyesek valóban nem bírják ki, hogy ne félsötétben a tikokkal keljenek, aztán fél 8-kor már menjen a betonkeverő vagy a flex.

Különálló ház sem jó, én is szenvedek a szomszéd kölyköktől. Vagy inkább az anyjuktól, mert az viszi a prímet, az ordít leghangosabban. Nyáron nem tudok ablakot nyitni, mert zeng a ház!
Egyébként Szurikáta111-nek nem adok igazat. Én se voltam visítós, ok nélkül bömbölős gyerek. Öcsém se. Másik szomszéd kislányát se hallottam, soha! Nevelni kell a gyereket és akkor nem fog nonstop sikítozni, rohangálni éjjel, ordítani. Hiszti? Na ne már! Anyukáméknak egyszer hisztiztem, oda se figyeltek rám. Öt perc múlva abbahagytam és egy életre megtanultam, hogy ennek nincs értelme. Nagyimnak is csak egyszer hisztiztem, ott a hideg víz tett csodát. Öcsém, ha jól emlékszem szintén egyszer vágta ki a hisztit, a bolt közepén. Nem voltunk csodagyerekek. Csak akkor még létezett nevelés! Akkor még nem volt divat a "Az én gyerekemet senki ne korlátozza!"
Innentől meg nem hiszem, hogy tűrni kéne a zajos gyerekeket.
Részemről tanyára szeretnék költözni, ott nincsenek szomszéd-gondok.

Kedves Számszon!

Az óvodás korú gyerek régen is óvodás korú volt, azaz 3-6 éves. Régen is hisztiztek, meg hangoskodtak, az a legenda, hogy nem. Annyiban viszont régen egyszerűbb volt, hogy 5-6 éves korban egy zárt lakótelepen már le voltunk engedve olyan játszótérre, ahol lehetett a korunknak megfelelően hangoskodni. A mai világban ez sajnos elképzelhetetlen, hogy a lakókörnyezettől távolabb kiengendjünk ekkora gyerekeket. Tudja mit, egyetértek abban, hogy ez néha pedig jó lenne a kisebb "környezeti terhelés" érdekében. Mert az, hogy egy órára kiviszem őket a játszótérre a másik 12 órát nem oldja meg.

Abban továbbra is egyetértek Önnel, hogy amit lehet ez ellen tenni, azt meg is kell tenni. Pusztán arra hívtam volna fel a figyelmet, hogy ez nem olyan egyszerű, és azért nem fognak egy gyermekeit egyébként kifogástalanul nevelő családot letartóztatni, mert Pistike éppen hisztizik a fogmosásnál.
Ha meg ebben az esetben olyan biztos az igazában, hajrá az önkormányzat, tegyen ténylegesen feljelentést, illetve kérjen birtokvédelmet. Sőt, amikor tapasztalja a problémát, a rendőrséget is jogában áll kihívni. Sőt, - és ebben erősítsen meg valami írástudó - a bíróságon is feljelentheti őket, kezdeményezhet polgári pert is.

Viszont felhívom a figyelmet még egy apróságra: a gyereknek egy fontos tulajdonsága: felnő. Mégpedig igen hamar.

Ha két óvodás korú gyermekről van szó, akkor kb. 3,5 és 5,5 évesek lehetnek. Ez a kicsit őrültekháza jellegű probléma kb. egy év múlva jelentősen csökkenni fog, két év múlva meg egy-két alakalmi veszekedést leszámítva teljesen megszűnik. Ha nem így van, én leszek az első, aki Önt támogatva megyek őket feljelenteni. Merthogy egy 7-9 éves testvérpártól már valóban el lehet várni, hogy azért akkora ricsajt már ne csapjanak.

A pereskedésnek, feljelentgetésnek körülbelül akkorra lenne valami vége. Mit nyert Ön? Négy gyűlölködő embert szomszédként...

Egyébként meg pont azért írtam ebbe a fórumba, mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy hogyan zajlik egy ilyen procedúra élesben. Ha úgy dönt, hogy belekezd, érdekelnének a fejlemények. Mert nyilván van mindkét félnek igaza, vagy legalábbis ennyi leírásból lehet igaza. Kíváncsi vagyok, ilyenkor a jog mit lép és mi alapján.

Kedves Szalay!

Meg fog lepődni, de nagy részben egyetértek Önnel. Az a helyzet viszont, hogy amennyiben különbözik mondjuk a tantuszos telefon a mai okostelefontól, annyiban különbözik a gyerekek idegi, mentális állapota és ezáltal a kezelhetősége a 30-40 évvel ezelőtti gyerekekétől. És igen, az óvónénik is mondják, hogy az általános zajszint is sokkal magasabb, mint a 20 évvel ezelőtti, és az egyénre lebontott gondok is mások.

Én értek azzal a legjobban egyet, hogy gond van a mai szülői réteggel (amit mellesleg az Önök generációja nevelt), ugyanis pont azon kínlódok sokat, hogy hogyan tudnék a gyerekeknek jó átlagos normális helyet találni. Az egyik végén ott vannak a nagyon nemtörődöm, buta szülők, míg a másik végén a sznob, álgazdag pillanatnyi eredményt néző, a gyerekeiket túlzott elvárásaikkal kikészítő szülők. Nehéz a kettő között a normalitást megtalálni, ez sem úgy van, mint régen.

Én egy darabig együtt laktam a szüleimmel még kis gyerekekkel. Ráadásul ugyanott, ugyanoda hordtam őket oviba, még volt olyan óvónéni, aki a mi korunkból volt. Bár én neveltem őket elsődlegesen, nyilván a helyzet miatt még ráhatásuk volt a szüleimnek is a dolgokra. Ők voltak a legjobban meglepődve, hogy hogyan lehet, hogy amit mi bizony első szóra megtettünk, vagy tényleg könnyen irányíthatóak voltunk, addig ezek a maiak miért nem. Ugyanazon körülmények és elvek között sem. A 10 éves lányom ma már hálistennek kitűnő magatartású, kitűnő tanuló, a klasszikus zenét szerető és művelő kis hölgy. De azt bizony anyámék is elismerik, hogy azért nehezebb volt, mint velünk.

Viszont az is igaz, hogy régen a szomszédok nem balhéztak annyit, az emberek eleve nyugodtabbak voltak, a napi és családi feszültséget kevésbé egymáson akarták elverni. Én 10 évig tanultam tangóharmónikázni, soha senki egy szót sem szólt, pedig még rá is kérdeztünk sokszor, nem zavarja-e őket nagyon. A lányomat már csomószor bántják emiatt. A házirend viszont egyértelműen szabályozza a zene gyakorlását, azt percre betartjuk, és ennyi. A gyerekek egyébként nem másért hangosabbak és rosszabbak talán, mint azért, mert a felnőttek is azok, és egymással is azok.

Egyébként én is éltem jó ideig gyerek nélkül, panelban, amikoris voltak körülöttem gyerekek. Néha üvöltöttek, néha nem, de soha eszünkbe se jutott ezért kiborulni. Ugyanolyan háttérzajnak hatott az agyamban, mint a lift zúgása, az M7-es autópálya, a mentő zaja, vagy éppen a szomszéd kutya állandó ugatása, és a felettünk lakó lány zongorajátéka. (Más meg ezek miatt már régen kitért volna a hitéből) Mert mindig volt más, amire koncentráltam, amire figyeltem. Attól meg úgy kifáradtam, hogy aludtam, mint a bunda.

Egyébként mindemellett fordult már meg olyan a fejemben, hogy kellene olyah házakat csinálni, ahova mondjuk gyerekkel nem lehet költözni, meg olyat, ahova kutyával, meg olyat, ahol mondjuk nem lehet zenélni.. Én se mint gyerekes, se mint zenész nem sértődnék meg ezen. Boldogan mennék abba, ahol lehet. Igen, talán sokkal jobb lenne, ha ezeknek a néha méltatlan szomszédháborúknak elejét lehetne venni. Mert szerintem valójában nagyon sokan szenvednek ettől, akár pro, akár kontra.

Kedves Efi99!

Még annyit, hogy ha nálunk egy óvodás gyerek van itthon, és akár még kettő pluszban, akkor nálunk is halál csend szokott lenni a három gyerek ellenére. A két óvodás viszont azonnal összekap valamin, sőt, még ha nem, akkor is szinte azonnal rájuk kell szólni, mert hangosan játszanak. Egydül meg nem.

A másik arany igazság meg, hogy a gyerekek nem egyformák.

Zajongás tekintetében mindenkinek javaslom a helyi önkormányzatok "csend" rendeleteinek áttanulmányozását.

Ebben benne van mettől meddig lehet "hangoskodni" azaz flexelni, bulit tartani stb..

Annyi biztos, hogy hétköznapokon (ez úgy általános, de lehet eltérés egyes településeken) reggel 8 és este 8v10 (ez is változó) óra között szabad "zajongani". Ilyenkor a birtokvédelem sem él álláspontom szerint, persze nagyban függ mit csinál a szomszéd.

Hétvége az más akkor általában a reggeli zajongás kezdetét általában megemelik pl 10 óra stb...

A gyermekek zajongása más megítélés alá tartozik. Ilyennel a legtöbb esetben nem szívesen foglalkoznak a jegyzők, legfeljebb kiadják a gyámhatóságnak nézze meg mi van.

türelem! a gyerek hamar megnő

Nem hiszem, hogy a jelenlegi cirkuszhelyzet a közeli jövőben megváltozna, az se valószínű hogy ép ésszel kibírjuk addig, amíg ez a két rohadt kis féreg felnő.

(sajnos ezek tényleg agyalágyultak, neveletlen és bizonyára nem 100-asok agyilag - ismerek pár kisgyerekes családot, remek kölkökkel, velük semmi gond nincs. Én sem voltam üvöltős kiskoromban, de a családunkban is senki sem volt ennyire borzalmas gyerekkorában, szóval itt nem az átlagos gyerekhisztiről van szó!)

Mivel a házaspárral, főleg a pasassal amúgy köszönőviszonyban vagyunk, beszélni fogok a manussal, hogy szigeteljék ki a gyerekszobát, és nyáron ne üvöltözzenek a kölkök az utcán.

Ha belemegy, akkor minden oké, ha pedig nem lesz változás, akkor gyámügy + birtokvédelem, ha a párom is egyetért ezzel. (én csak vendég vagyok itt náluk) A tapasztalatokat szívesen megosztom veletek / Önökkel is, majd meglátjuk mi sül ki az egészből.

Országgyűlési képviselőnek vajon volna-e értelme írni, egy általánosabb de szigorúbb csendrendelet (országos) lakossági kikényszerítése végett?

Kedves Számszon!

Kezdjük a végén. Hivatalosan valószínűleg nem. De ha mégis, az csak valamilyen kétoldalúságon alapulhat. Gondolok itt arra, hogy legyen mondjuk 10 óra a zajongás kezdete, viszont délután 4-6-ig aztán senki sem szólhat semmit, ha a gyerek, vagy a kutya kicsit aktívabb. Egy normál emberekből álló társadalomban ennek úgy kellene működni, hogy minimum mindenki beszélőviszonyban van a szomszédjával. Mondjuk mondhatod azt, hogy "jaj Mancika kedves, tudod nekem a munkám miatt az egyetlen amikor ki tudom magam aludni, az a szombat délelőtt meg a szerda délután. Csináljuk már úgy, hogy akkor a lehetőségekhez mérten a legnagyobb csend legyen" Viszont egyéb időpontban meg a gyerek az gyerek. Persze nem éjszaka, hanem nappal... Valahogy így kellene ennek működni. Ha én lennék Mancika, akkor valahogy úgy csinálnám a békesség érdekében, hogy akkor csend legyen. Akkor megyünk múzeumba, meg a nagymamához. Az viszont nem megy, hogy "de mindig csend legyen". Lehet ilyet akarni, de úgyse lesz így.

A felújításra vonatkoztatva meg szintén legfeljebb ebben lehet bízni. Viszont az kőkemény gazdasági kérdés. Nem mindegy, hogy hány napig fizetem a brigádot, hány napig kell szabit kivenni emiatt. Ma az építőiparban hivatalosan is 6 napos munkahéttel számolunk. Tuti ne fogják azt bevezetni, hogy 10-12-ig lehet dolgozni. Ugyanmár!
Merthogy a felújítás olyan, hogy ma nekem, holnap neked. Előbb-utóbb mindenkire rákerül a sor. Ha nem önszántából, előbb-utóbb kényszerből, mert annyira tönkremegy minden.

Ami a konkrét esetedet illeti, szerintem irány a jegyző, mindenkinek jobb, ha minél előbb tisztázódik a helyzet, ebben így fórumon igazságot úgyse lehet tenni.

Viszont ha már ilyen jól összemelegedtünk, adok egy pár tanácsot:

Rötgön az első, hogy a saját érdekében a bejelentéskor csiszoljon a stílusán egy kicsit, mert csak fél ilyen kijelentés, amit itt az elmúlt szösszenetekben megengedett, és még akkor se fognak szóbaállni Önnel, ha történetesen minden szava igaz. Az önkormányzatnál nagyon nem mellékes, hogy ki az ügyben a szimpatikus.

A másik az, hogy azért készüjön fel a háborúra. Ne feledje, hogy az egyik legjobb bosszú, hogyha elköltöznek. Miért is? Mert ők adják el a lakást. ÉS ŐK DÖNTIK EL, KINEK. Tovább nem is mondom...

A harmadik meg, amit már említettem, és érdemel lenne utánanézni: ha óvodás korúak, akkor miért nincsenek óvodában? Az én gyerekeim reggel 7-kor kilépnek az ajtón, és délután ötkor lépnek be, nyáron meg inkább hétkor. 5 éves kortól kötelező az óvoda. Olyannyira, hogy nálunk pl. évente 3 szülői igazolást fogadnak el, szóval már azt se tehetem meg, hogy elmegyünk egy-két napra a nagyihoz csak úgy. Tényleg baromi szigorúan veszik. Idéntől meg jönne be az, hogy már 3 éves kortól kötelező az óvoda. Bár talán ebben volt valami enyhítés, nem vagyok teljesen naprakész, de az biztos, hogy arra irányul a szemlélet, hogy az óvodában legyenek a gyerekek. Ez alól lehet felmentést kérni, de az eleve jegyzői kérvénnyel jár, meg azzal, hogy megnézik a családot, hogy jó helyen van-e a gyerek otthon. Esetleg ezen a vonalon elindulni??

A mi szomszédunkban pont az van, ami Számszonéknál, úgy látszik nem egyedi a dolog.

Az egyik szomszéd kisgyereknek valami stichje lehet, mert minden ok nélkül folyton üvölt, ahogy a torkán kifér (pl. áll a kert közepén, nincs a közelében senki, nembántja senki, és csak áll és üvölt).
Az öccse egy darabig tök normális, aranyos kissrác volt, de amikor tudatosult neki a bátyja viselkedése, elkezdett versenyt üvölteni vele (amikor a bátyja nincs ott, érdekes módon akkor továbbra is tök normális).

Az apjuk (aki csendes, halk szavú ember) próbálja nevelni őket, de szarnak rá, sőt a nagyobb (kb. öt éves lehetett) lazán elküldte a picsába az apját, aki erre bambán vigyorgott.

Az anyjuk és a nagymutter viszont szinte élvezi, ha a gyerekek üvöltenek, szinte hergelik őket.

Szerintem erre a hatóság nem fog lépni semmit, valószínűleg orvoshoz kellene vinni a nagyobb gyereket, de ha ezt mi, mint szomszédok mondanánk a T. szülőknek, valószínűleg nem állnának velünk szóba többet.

valóban lehet várni, amíg felnőnek, csak kicsit hosszú idő, és nyáron, ha ők kint vannak a kertben, nekünk be kell csuknimindent, mert a szobában nem értjük egymás szavát.

Pont azon poénkodtunk a feleségemmel, hogy vajon a nagyobb gyerek egyetemista korában is ki fog ülni a kert közepére, és üvölt? Mert akkor talán már ki lehet hívni a fehér köpenyes bácsikat a kényszerzubbonnyal....(hacsak nekünk nem hozzák ki már korábban):))

Per pillanat a mai műsor: Most 10.21 van, reggel 8 óta kisebb szünetekkel üvöltés, most főleg egyfolytában dübörögnek, mintha valami munkások nehéz tárgyakat dobálnának. De nincs ott semmiféle melós, csak a két kiskretén.

Amúgy nekünk nem a z a cél hogy elköltözzenek (bár azt se bánnánk, ennél csak jobb jöhet) hanem hogy este nyolctól másnap tízig lehessen rendeltetésszerűen használni a lakást (pihenni), és az üvöltés-dübörgés ezen kívül is szűnjön meg. Fegyelmezzék meg a kölyköket, és hangszigeteljék a gyerekszobát, ez végülis egy alap, normális elvárás!

A munkás zajokról annyit, hogy korábban magam is dolgoztam az építőiparban, és otthon komoly műhelyt tartok fenn, rengeteg zajos kis és nagygéppel. Ha nekem van annyi belátásom és kulturáltságom, hogy nem kezdek el reggel hétkor a kertben flexelni, akkor más se tegye, végülis nem vagyunk a puszta közepén a senki földjén!

Amúgy nem értem, miért nincs a két féreg óvodában, bár a nő állítólag pedagógus.. Ez a gyereknevelési eredményein nem igazán látszik.

T. Egyjogász, itt nálunk is az egyik gyerek a hülyébb, ez teljesen debil, a másikra viszont eléggé nagy hatással van, már az is totál hülye lett. De többnyire mindig a kisebbik kezdi a szirénázást meg a dübörgést, ezt már megfigyeltük. Őszintén megértem Önt, a hasonszőrű problémái miatt, vélhetően az egész orzág tele van hasonló esetekkel, csak mi nem tudunk róluk..

a suszter cipője,és a pedagógus gyereke!