Gyerektartás és láthatás

Nincs mit.

Sziasztok!
Kérem, aki tud válaszoljon:
4 nap múlva kapcsolattartási ügyben felperesként kell megjelennem tárgyaláson. (ez a második lesz)
Ugyanakkor most derült ki, hogy gyermekemnek szülők részvételével erdei kirándulása lesz. Mentség-e ez arra, hogy a tárgyaláson e miatt nem tudok megjelenni, vagy gyerkőcöm nélkülem kell, hogy kirándulni menjen?

Köszönöm, ha valakitől választ kapok.

A tanáron kívül lesz ott majd szülő a kiránduláson elég, így felügyeletből vélhetően nem lesz hiány.

Számodra most a láthatás/kapcsolattartás dolga a fontos, az elsődleges - a gyermek apjával megfelelően megállapodva erről.

Javaslom írj pár sort a kisérő tanárnak: hivatalos elfoglaltság miatt nem tudsz a kiránduláson résztvenni.

"Lisa"
laikus hozzászóló

Köszönöm a választ.
Nem iskolai kirándulás, óvodai. Nem a felügyelet miatt, hanem a gyerek miatt, óvodás nehezebben éli meg, ha pont az Ő anyukája nincs ott - kisírja a lelkét.

A kapcs.tartás már le van szabályozva: páros hétvége, ünnepek, szünetek stb tekintetében, sőt még minden szerda du.-tól csüt. reggelig is. Tehát a láthatás biztosított, csupán bizonyos módosításokat szeretnék.
Apukával sajnos a legelemibb kommunikáció sem lehetséges, még a köszönés sem megy.

Igazán a jogi vonatkozása érdekelt volna, hogy a gyermek közvetlen érdeke elébe helyezhető-e a tárgyalásnak.

Értem.

Akkor még ma este (...) röviden írd le azt a pár módosítást amit szeretnél elérni, és holnap első dolgod, hogy tértivevény - elsőbbségi levélként feladod a bíróságnak, közvetlenül xy bíró részére címezve. A boritékra az ügyiratszámot is írd oda.

A bíróval tudasd: váratlan elfoglaltság miatt nem tudsz személyesen megjelenni - ezért küldöd a levelet, egyben kérd távollétedben is tartsák meg a tárgyalást. (2 pld-ban írd, egyet az ex-nak a bíró átad majd.)

A jegyzőkönyvet utólag majd megkapod.
A következő tárgyaláson mindenképp legyél ott.

Ismét nagyon szépen köszönöm a választ.
Ezt fogom tenni.
Köszönöm, hogy időt szántál rám!!!
Jó éjszakát!

Szívesen.

Halkan jegyzem meg: sokszor csak képzelik a szülők azt a sírást (...) vagyis már a második kereszteződés után jól megvan a gyerek...

Igen, tudom miről beszélsz - pedagógus vagyok és 3 gyermekes anyuka. Sajnos itt más a helyzet, éppen a szerdai kapcs.tartás bevezetése óta. 5 éves gyermekem életéből eltünt az állandóság, a biztonság, mert 2-3 naponta 20 km-rel messzebb, apukánál tölt egy-egy éjszakát, ill. a hétvégét.
Néhány hónap alatt oda jutottunk, hogy már a házból sem tehetem ki a lábam, hogy ő ne zokogna. (értekezlet, vásárlás stb.) Korábban kiegyensúlyozott volt. Most a két biztos pont az életében az anya ill. az apa. Apjával -amikor nála van - ugyanazt csinálja mint velem. Ő sajnos annak tudja be, hogy még mindig nincsenek elég időt együtt. Nem érti meg, hogy másról van szó, hiszen velem sokat együtt van a gyermek. Bocsi, hosszúra sikeredett.

És miután az apjával is sokat volt már remélhetőleg megnyugszik, tapasztalván hogy kölcsönösen szeretitek őt. És ez biztonságot ad majd neki. Aztán amikor iskolás lesz a szerdai napok úgyis elmaradnak - a 20 km okán.

Te is tudod, sok minden függ tőled, a hozzáállásodtól.
Légy türelemmel.

Köszönöm a biztató szavakat, de éppen ez a probléma, hogy szeptemberben iskolás lesz, ezért szeretném az ott alvást szerdánként délutáni találkozásra változtatni, de apuka hallani sem akar erről. S az első tárgyaláson a bírónő is értetlenül nézett rám, hogy miért is nem jó ez? Megjegyzem apuka 12 hónapja gyt.-t sem fizet, mégsem akadályoztam egyetlen találkozást sem. Nem szidom az apát, nem hangolom ellene a gyerekeket, szeretik őt is nagyon. Bár gondolhatod milyen nehéz számomra, hiszen tőle semmit sem kapnak, mindent a férjem és én teremtünk nekik elő - és sajnos nem vet fel a pénz. A legszomorúbb, hogy lenne miből adnia, de feketén dolgozik stb., de erről regényt írhatnék.

Kedves Fórumózok!
Új vagyok itt, sikerült is elrepítenem valahová az első megírt hozzászólásomat.
Beírom még egyszer: Több mint két és fél év válási procedúra után még mindig vannak láthatási és vagyoni elintézetlen dolgaink és sajnos a kommunikáció sem megy a volt férjemmel, a köszönés sem. A mai késő délután történt esetben kérném a segítségeteket. A láthatás kezdete után több mint fél órával érkezett meg a volt férjem a kisfiunkért, de a késéseket már megszoktuk, több mint 130 km van a lakóhely között és állítólag sokszor dugó. A gyermek elköszönt tőlem, ment az apukájához, elkezdtek valamit susmusolni, elég zaj volt az utcán, csak töredékmondatokat hallottam ("Nem jó nálunk?... Akkor most nem jössz?"...), aztán egyszercsak a cókmókját kivette a gyerkőc az apja kezéből, elindult felém és már bent is volt a házban. Én teljesen elképedtem, apuka beült a kocsiba, röviden rákérdeztem, hogy most ezt ennyiben hagyja? erre az volt a válasz, hogy nem fogja erőltetni a gyereket, ha nem akar menni. Még most is értetlenül állok az egész előtt, persze a gyerkőccel megpróbáltam beszélgetni, de mégiscsak furcsa, hogy apuka nem képes ezt megbeszélni a 6 éves fiával, mert a kisfiú azt nem fogja föl, hogy ha ő egy óra múlva már meggondolná magát, nem tud elmenni hozzá, mert nincs aki elvigye. Két hetente hétvégén találkoznak, a végzésben meghatározott +1 délután lassan elmaradt a távolság miatt (mikor hozták, még egy településen laktunk), és nekem az volt az érzésem, ex nem is akar vele lenni, neki könnyebb volt ezt ennyivel elintézni, majd megy a gyámhivatalba, és bejelenti, aztán lesz majd valami. Sajnálom hogy idáig jutottunk, de nem tudok apukával sem szakkör témában egyeztetni, mert nem beszél velem, néha óvónéniket fölhívja, mi újság van a kisfúval. Kérlek adjatok tanácsot, mit tegyek, ez nekem is okoz némi galibát, mert a jövőre nézve most belegondoltam, ez bármikor előfordulhat ezentúl, hogy leutazik, gyerkőcöt nem akarja meggyőzni (most sem volt sírás, hangoskodás a kisfiú részéről, csak súgdolózás), hogy csüccs be a kocsiba, indulunk, inkább elmenekült egyedül vissza. Persze lehet, ez volt a feltett szándéka... és majd utólag pesze engem hibáztat. A gyermek egyébként lelkesen készült, előtte semmi jele nem volt a nemakarásnak. Nekem úgy tűnt, csak "kérette" magát, nekem azt mondta, mikor bejöttünk; Apa nem mondta azt, hogy 'légyszíves'. Szívesen várom jogászok és hasonló cipőben járók véleményét, tanácsait is, van erre jó/áthidaló megoldás?
Előre is köszönöm, mesh

Szia meshi!
Itt a fórumon kaptam néhány hónapja tanácsot, s azóta már a gyámhivatalban magam is utána jártam.
A kapcsolattartás kezdete mindenkire nézve kötelező.
Ha apuka pl. 9-kor (amennyiben ez szerepel a végzésben) nincs ott, előtte nem telefonál, hogy késni fog, ugrott számára a kapcs.tartás. A gyámhivatal nem fog téged hibáztatni. Ha telefonál, hogy késik, eldöntheted, hogy megvárod-e (10perc). A lényeg: legyen tanú arra, hogy kellő időben nem volt ott. Ugyanakkor, szintén tanúval bizonyítva te panaszt tehetsz a gyámhivatalban, hogy nem a végzésben megírtak szerint jár el. Ugyanis a kapcs.tartás nemcsak joga, de kötelessége is apukának.
Az általad leírt esetben is jó, ha van tanú arra, - akár a párod, anyukád stb. - hogy te nem akadályoztad a kapcsolattartást, nem te vetted ki a gyerkőcöt a kocsiból, s akkor a gyámhivatalra hiába megy.

Fél órát késni valóban nem okés, különben meg ott a mobil a zsebében miért nem szól: várhatóan késni fog.

Ami az apa és a fia közti beszélgetést illeti - aminek végén a kissrác végül is nem ment vele -, szóval a férfi aznap dolgozott (...) aztán levezetett 130 kilométert (!), így könnyen előfordulhat, hogy aktuálisan nem volt ráhangolódva a "légyszíves" finomkodásra - na.

Azért mégse a farok csóválja a kutyát...

meshi!
Tudnám javasolni, hogy a volt férjeddel ne egymást "lessétek", vagyis hogy ki mit mond és mit csínál - vagy mit nem, hanem kellően rugalmasnak kell lenni. Főleg amikor a "haragszom rád" időszakot élitek a valamikori párkapcsolatból.

Ezt általánosságban írtam le.

"Lisa"
laikus hozzászóló

köszönöm a válaszokat, anya 45 és Lisa. A késés és a láthatás elmaradásáról már volt 'szerencsém' tájékozódni, és nem akarom én a láthatást emiatt úsztatni, de ha a mobilomat egy éve nem hívja, merthogy én ne zaklassam őt, cserébe ő sem hív (a gyerkőcöt sem az én számomon!). Pont a sorozatos késések miatt nem tervezek semmit csak 7 utáni kezdéssel. Értem én azt is, hogy elszokott a kissráctól, és hogy sokat dolgozott, meg vezetett (együttélésünk alatt is utaztunk min. ennyit), és jaj, szegény, fizeti a gyerektartást is (többet egy fillérrel sem költ a gyerkőcre) meg azt is értem, a gyerkőcöt is nyűgnek érezheti egy dolgos hét után, jaj. Nem ez lesz az első eset, már látom sajnos, kiskamaszként még ellenkezőbb lesz, az apja pedig nem lesz elég erős - az elmúlt két és fél évnek ez lett egyébként az első "apaellenes" látható jele, pszichológussal, óvónénikkel beszéltünk már erről az elhidegülésről... Amúgy megértek én mindent, de már azt is látom, az elvált nők gyerekkel nagyon sokat kibírnak. Mindenesetre csinált egy szabad hétvégét, az új csaj is örülhet...
A sérelmek még mindig elég elevenek, amiatt, hogy a vagyoni dolgok nincsenek lezárva, csak a házasságot bontották föl. Volt egy mediátori megbeszélés tavaly a gyermek ügyében, aminek a közepén közölte, neki ebből elege volt, fölállt és kiment. Ezek után nem fogok neki könyörögni, hogy márpedig viselkedjen apa módjára a láthatáson és beszéljen a gyerkőccel vagy álljon velem szóba.
Harmadik személyek bevonása persze megoldható, de röhej, hogy két 15 éven át együtt élő ember tanukra kell támaszkodjon...

Igen, igazad van.
De azt is meg kell értened, hogy ezzel a magatartással a törvény előtt apuka veszélyezteti a gyermeket, aki most is miután rákészült a találkozásra, hoppon maradt.
Nálunk is megtörtént, hogy 1 óra leforgása alatt haza kerültek a gyerekek - közben több napra indultak el. Mivel apuka elvárásainak nem megfelelően nyilatkoztak arról, hogy x napot hol szeretnék tölteni, hazahozta a síró gyerekeket, plusz megfenyegette őket, hogy soha többé nem jön értük, nem fognak hallani róla, befejezte stb.
HA sms-t írtam neki arról, mikor kell jönnie szünetben a gyerekekért - kikérte magának, hogy mit zaklatom.
Mikor nem tudta, hogy a téli szünet mikor kezdődik - számon kérte, miért nem szóltam.
Feljelentett a gyámhiv-nál, ők kivizsgálták - a hazahozós esetet is, s a következő hasonló esetnél felülbírálják kapcsolattartási jogát stb. Itt az anyja hamisan tanúskodott mellette, holott nem voltak nálunk a kellő időben.
Kénye-kedve szerint rakosgatta a hétközbeni kapcsolattartást egyik napról a másikra, ezt már nem teszi, mióta a gyámhiv. figyelmeztette.
A mi esetünkben nincs már vagyoni vita, de a mai napig nem kaptam meg azt az összeget, amiben kiegyeztünk. Sajnos csak szóbeli megállapodásként szerepel a végzésben. Így nagyon nehéz a sérelmeket félre tenni.
A mi esetünkben a legszebb az, hogy ő lépett félre, most meg úgy viselkedik, mintha fordítva történt volna. Igaz, én újra férjhez mentem már. Igen elszomorító, hogy így alakultak a dolgok.

még egy dolog, amit megkérdeznék: szükséges/ajánlott/érdemes elmenni nekem a Gyámhivatalba, vagy legalább egy levelet írni nekik címezve, hogy mi történt? Gondolom ex majd menni fog (vagy nem) és sajnos az egész válási procedúra alatt azt tapasztalom, kellenek a hivatalos papírok, bejelentések, el kell tenni minden SMS-t, nem fogadott/tárcsázott híváslistát, üzeneteket, mert hónapokkal később valamiért szükség lehet rá. Nem szeretnék persze délelőttöket ott tölteni, lehet oda beküldeni egy egyszerű írásbeli nyilatkozatot, tényleírást vagy ilyesmit, vagy mindenképp szóban kell elmondani az ügyintéző előtt?
Egyáltalán kell nekem ezzel foglalkoznom, van valami bejelentési kötelezettségem, hogy meghiúsult a gyermek elvitele? Vagy várjam meg míg az ex lép és kapok megkeresést a hivataltól?
anya 45-nek: a gyerkőcöket sajnálom, mert ők sínylik meg, és lehet csak később jelentkezik náluk a hatás, felnőttkorban. Hasonlókon keresztülmentünk mi is, de ha belegondolok mi vár még ránk az évek során... nálunk is ő volt aki félrelépett, o.k., előzményekben ketten voltunk benne, de magát a döntést ő hozta meg, egyedül. Aztán kiakadt, mikor rájöttem és mondtam, hogy költözzön - el is ment, de papíron közös használat maradt, ahonnan aztán kizárt minket (büntetőeljárás folyamatban). A szünetek első fele az övé, de nehogy azt hidd, megkérdezte, lesz-e tavaszi szünet az oviban... ha szólsz az a baj, ha nem szólsz, az... mennyire ismerős

„De azt is meg kell értened, hogy ezzel a magatartással a törvény előtt apuka veszélyezteti a gyermeket, aki most is miután rákészült a találkozásra, hoppon maradt.” - na azért a gyermek veszélyztetése ettől nagyon, de nagyon messze áll.......

Meshi!! - szerintem a helyett, hogy most ebbe a szerinted förtelemesen ronda dolgoba ölöd az energiádat, inkább beszélj a gyermekkel. Apa is fáradt, ne nyűglődj,örülj és használd ki az együtt töltött hét végéket! - így tudsz neki segíteni, és nem úgy ha rohansz a gyh-ba. Ez inkább tükrözi azt, hogy a bosszúállás fontosabb a gyermek lelki békéjénél. Szerintem nem kell minden felfújni, ha te lennél a kpacsolattartó szülő, lehet te is késnél dugóban, vagy neked sem lenne türelmed ha lelkesen jössz a gyermekért és az nem akar veled menni.........na az ember is hibázik, lehet rossz passzban amikor is a helyett hogy megoldást és szép szavakat keres rácspaja az ajtót a másikra. Mint ahogyan azt most te is tervezet a GYH-lal......

Általánosságban: ha késik az apa, akkor mehet a csudába, miért nem jött időben??? Ugyan már...... felnőtt emeberek között!!! Ez semmi egyéb csak a gonoszság! Szegény gyermekek akik ebben nőnek fel!!!! Előbb-utóbb nem az apjukat foják a késés miatt elítélni, hanem a kakaskodó anyjukat, akik rácsapják 10 perc, fél óra miatt az apára az ajtót, mert "nyeregben" vannak, és "győztek", és mostmár innen a gyermeket el nem viheti akármit is terevztek.....!!!

ui: kivételek, visszaélések vannak, mégmielőtt valaki megkövezne! Na de ha nem erről van szó, akkor...

kalamalyka! egyáltalán nem a késés volt a gond, hanem apuka hozzáállása és az, hogy a 2 és fél év alatt rohangál a hivatalokba, fel és bejelentgetni - ezt szeretném kivédeni azzal, hogy egyidőben én is írok GyH-nak az esetről. A gyerkőc sírás, hiszti és minden előzmény nélkül közölte az apjával, hogy nem megy (az átadás a jelenlegi lakóhelyünk kapujában történik, nem engedem be, mert volt, hogy megütött) az apja meg elengedte a kezét, nyújtotta a korábban átadott cókmókját és szó nélkül elengedte. Gyerkőc visszament a házba, én csak annyit kérdeztem meglepődve a történteken, hogy "és ezt ennyiben hagyod?" mire ő visszaült a kocsiba és azt mondta, "nem fogom erőltetni a gyereket".
Nem akarok rohangálni a hivatalba, de néha KELL, mert az szív, aki nem elég rámenős, volt mikor apuka bejelentésére fél évig heti 1x családlátogatók jöttek.
Persze lehet az lett volna a legjobb megoldás, ha a gyerkőcöt még ott a kapuban elkapom, beszélgetek vele, rábeszélem, menjen az apjához, aki közben ezt a beszélgetést tétlenül figyeli, majd elvisi, aztán rá 20 perccel visszajönnek, mert ő mégsem bír vele. Egyébként egy nagyon békés, nem hisztiző kisfiú, rábeszéléssel lehet őt meggyőzni, de apuka ezt nem akarja tudomásul venni, mert egész egyszerűen neki ez fárasztó/időtrabló/büszkeséget sértő, hogy rá kell beszélni a gyerekét arra, hogy az apjával töltse el a hétvégi 2 napot.

Igen, tudom, a másik legjobb megoldás a kommunikáció a volt házastársak között, de ez nem megy, kényszeríteni meg nem tudom, hogy egyeztessünk.

Kalamalyka!
Várakoztál már gyermekkel apukára? Láttad már amikor az ablakhoz rohangál, lesi, hogy apa jött-e már? Ha nem, fogalmad sem lehet ezekről a dolgokról, ilyenkor a percek is óráknak tünnek, hát még az órák. Véleményed van, azt látom. Nem bosszúállás amikor anyaként megköveteljük, hogy apuka is tartsa be kötelességét gyermekével szemben. S ha ezt csak a gyámhivatali figyelmeztetés után képes betartani, akkor igenis el kell menni, vagy levelet kell írni a gyámhivatalba. A veszélyeztetéssel kapcsolatban... ezt a gyámhivatalban mondták, ez a törvényes álláspont: ha nem tartja be a szabályokat.
Volt férjem sokszor órákat késett, mégis mindig elengedtem vele a gyerekeket, mert szerettek volna menni.
Ugyanakkor a törvény úgy rendelkezik, ahogyan a korábbi hsz-okban írtam. Tehát nem vagyok köteles késés után odaadni a gyerkőcöket.
Nálunk is apuka volt aki először ment panaszkodni a gyh-ba, ráadásul egyetlen szava sem volt igaz. Mégis nekem kellett bizonygatnom az igazamat.

Sajnos amíg nem jártok hasonló cipőben nem tudjátok átérezni a mi gondjainkat. Tudom, mert én sem mindig voltam ebben a helyzetben.

„Várakoztál már gyermekkel apukára? Láttad már amikor az ablakhoz rohangál, lesi, hogy apa jött-e már? ”

Igen, jómagam is elváltam, két gyermekkel, és olyan láthatási/kapcsolattartási/nemtörődömségi/VESZÉLYEZTETÉSI (de nem ám mondvacsinált!!) gondokkal, amik jobb ha soha sehol elő nem fordulnak.

Azon kívül családsegítőben dolgozom mint szociálpedagógus, így sok-sok hasonló és ettől sokkal durvább esetet láttam, élek meg nap mint nap...........

A gyermek ablakhoz rohangálását, várakozását senki de senki meg nem könnyítheti, csalódásást nem enyhítheti csak TE!!! Nem biztos hogy a legjobb módszer az általad választott............

Amennyiben ez rendszeres, és apa hibájából adódód, akkor valóban jogos az ellene tevés.

„Véleményed van, azt látom” - csakúgy mint neked, és bárki másnak itt, különben be sem lépnénk ide......

„Tehát nem vagyok köteles késés után odaadni a gyerkőcöket.”

• természetesen így van. Tégy csak így....... de fontold meg előtte, hogy mit érsz el vele és mik a következményei....ezt nem találod meg egy Tv-ben sem, és a Gyh sem fog levélben értesíteni erről.

„Sajnos amíg nem jártok hasonló cipőben nem tudjátok átérezni a mi gondjaink” - az én cipőmbe soha senki nem járjon, mert az nagyon rosszul jár......

Ennek ellenére azt mondom, tényleg vannak apai túlkapások, de éppúgy az anya elleni bosszú vezérli, mint a feljelentgetést a késésért. Abban is igazatok van, hogy rendezni kell.... De a gyerekt jó volna kihagyni ebből. Véleményem még mindíg az kimondva: ha menni szeretne, hát ne a késés miatt ne engedjétek, mert csalódni fog!!! - bennnetek is.........

Nálunk nincs ilyen.Mivel a szomszédban lakik az apuka aki akor jönn a gyerekeihez amikor csak akar!De megértem milyen lehet ha csak vár a gyerek az apjára,mondjuk egy nagyobb gyerek nem hülye ráfog jönni magától milyen is az apukája!Ha csak nem tényleg véletlen van a késés!

Ja az lemaradt pedig gyerektartást sem fizet!De nem tiltom töle a gyerekeket!

Csupán annyit szólnék még hozzá:

ha elolvastad, látod, én is azt írtam: késés miatt - egyéb okból sem - még soha nem tiltottam gyermekeimet apjuktól. A gyámhiv-hoz semmiképpen nem bosszúból fordultam, de az örökös késés és "nap-tologatás" miatt valamit tenni kellett.
Mosolyogva fogadtam gyermekeimet, amikor a több napos találkozás helyett egy órán belül visszahozta őket, mert valami nem tetszett - pedig belül űvöltöttem, sírtam, pánikoltam, hogy EZT most hogy élik meg a gyerkőcök. Sírva szálltak ki az autóból, majd magatartásomat látva gyorsan megnyugodtak.
"De a gyerekt jó volna kihagyni ebből."
Nem kötöm az orrukra mi történik a gyámhivatalban, a bíróságon stb., ha apjukról akarnak mesélni, beszélgetni partner vagyok ebben - mintha semmi gondom nem lenne vele.
Örülök, hogy szivesen mennek, az ellenkezője rosszabb lenne, hiszen menni muszály! De irigylem a szeretetet ettől az embertől, mert nem érdemli meg. Azonban ezeket az érzéseket soha nem osztanám meg gyermekeimmel.

Sziasztok! Segitséget kérnék! Volt férjemtől hivatalosan elváltam, a láthatásban is megegyeztünk, kéthetente hétvégén vihetné a gyerekeket. ( 9 és 12 évesek ) A problémám az, hogy a gyerekek nem akarnak menni, illetve menni mennének, csak ott aludni nem akarnak. Ezért az apa inkább nem is vitte el őket az utolsó 1 hónapban. Gyámhatóságon eljárást inditott ellenem, hogy akadályozom a láthatást. Mit tegyek? Kényszeritsem a gyerekeket, hogy nekem ne legyen ebből problémám? Egyáltalán milyen gondom lehet ebből? Vagy mi a teendőm?

„Egyáltalán milyen gondom lehet ebből?”
Ha bebizonyosodik, hogy az apa ellen neveled a gyermekeket és ezért utasítják el a kapcsolattartást, akkor az elegendő ok lehet az elhelyezés megváltoztatására. Érdemes tehát komolyan venni a problémát.

„Mit tegyek? Kényszeritsem a gyerekeket, hogy nekem ne legyen ebből problémám?”
Talán jó lenne kideríteni, hogy mi az az ok, amiért a gyerkőcök nem akarnak menni...
Ha iskolába nem akarnának menni, akkor mit tennél? Kényszerítenéd őket bizonyos határok között, rájuk hagynád, vagy megpróbálnád kideríteni az okát és minden résztvevőnek megfelelő megoldást találni?