Gyerektartás és láthatás

Sziasztok!
A párommal gyerekekként(15 évesen) találkoztunk, és egymás első szerelmei voltunk. 19 éves korunkban született egy kisfiunk, aki már 5éves is elmúlt. 5 és fél éve élek vele a szüleinél, de nem házasodtunk össze, mivel megromlott köztünk a kapcsolat, én most már azon gondolkozom, hogy elköltöznék a fiammal valahova máshova. Sajnos nem tudom miveljár ez a számunkra, mivel még csak most kezdek dolgozni, és nincs nagy anyagi hátterem, nem tudom fent tudnék-e tartani egy albérletet , és el tudnám-e látni a fiamat mindennel amire szüksége van. Tartásdíj v. más juttatás nélkül. Tud valaki nekem felvilágosítást adni??
Előre is köszi!
Valery

Kedves Valery!

A gyermek tartásához, gondozásához az édesapa köteles hozzájárulni.
Amennyiben ennek önkéntesen, megegyezéssel nem tenne eleget, természetesen törvényes lehetőséged, hogy igényedet akár bírói úton is érvényesítse.

Életvezetési és egzisztzenciális tanácsokkal nem szolgálhatok...

ÓbudaFan!

Sajnos a Másodfokú bíróság nem osztotta ezt a nézetet, ezért jelenleg az LB döntésére vár az ismerősöm.
A mostohatestvéremnek is azonos problémája van, mert a GYÁMHIVATAL nem volt hajlandó megszüntetni a szülői felügyeleti jogát.

Miért, az ismerősöd apa, és nem kap tartásdíjat, mert az anya egyoldalúan hozzájárult az örökbefogadáshoz?

Egyébként ObudaFan nem úgy értette. Adottnak vette, hogy annak a gyereknek nincs apja. Már jogilag.

Az ismerősöm apa, hozzájárult a gyermeke örökbefogadásához. A Gyámhivatal megszüntette a szülői jogait, de a tartásdíj fizetésére kötelezte! (Ezt a szülői kötelmét meghagyták...)
Most a legfelsőbb Bíróság előtt van az ügy...

Mostohatestvérem ügyében a XI. kerületi Gyámhivatal ugyanígy akart eljárni, ott ültem vele az ügyintézőnél.

Nem szünteti meg teljes mértékben a felügyeleti jogokat, hanem a tartásdíj fizetési kötelmet meghagyja...

Felhívhatod őket, meg lehet kérdezni!!!

Nagyon helyesen teszik. Még egyszer mondom: egészen más eset az, amikor az egyedülálló anya tesz hozzájáruló nyilatkozatot. Biztos vagyok benne, hogy ObudaFan kizárólag arra gondolt.

Minden tiszteletem derillé, de az az ötlet, amit ezzel kapcsolatban kitalált, hajmeresztő - és abszolút téves jogértelmezésen alapszik. Úgy látszik, annak is meg van a maga büntetése, ha valaki túlságosan specializálódik - például elvált aoák képviseletére.

Tahát az a helyes, hogy az anyuka lemondhat a gyerekéről következmények nélkül, az apuka meg nem???

Azért áljon meg a menet KBS! Ezt te sem gondolhatod komolyan???

Ez a jogegyenlőség??? .... és a GYEREK???

Most mondjam el harmadszor is?

Nem kell elmondanod, csak nem értek egyett veled.

Kíváncsi lennék egy olyan esetre, ahol az anyuka hozzájárult a gyermek örökbefogadásához. Apuka neveli a gyereket és az anyukának fizetnie kell.

Egyszerűen az igazságérzetemet is sérti a dolog, de ebbe ne menjünk bele...

Az ég szerelmére! Mi a fene sérti az igazságérzetedet? Hiszen az anya - ha a gyermeket az apánál helyezték el - ugyanúgy nem tud megszabadulni egy nyilatkozattal a gyerektartástól, ahogyan az apa sem.
Na tessék, mégis elmondtam harmadszor is...

Ne bosszankodj! Az zavarja az igazságérzetem, hogy fordított esetről még nem hallottam... Ennyi és nem több!

Nem hallottál még olyat, hogy az anya fizeti a gyerektartást?

Olyat nem, amikor hozzájárult az örökbefogadáshoz és utána fizet.
Olyat igen, hisz a szomszédomban is lelépett az anyuka, a két kislány pedig otthagyta az apjukra. Olyat igen. Ne keverd.

Kész... Juszt se mondom el negyedszer. Ha nem érted, hát nem érted.

Nincs mit elmondani, hisz elsőre is értettem.

PÉLDÁT szerettem volna hallani, de ilyet TE sem tudtál mondani...

Nem kell értetlenkedni és mellébeszélni.

Nem vagyok jogász, ezért megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy korrekt és egyértelmű legyek!

Sziasztok!
Tanácsot, tapasztalatokat szeretnék kérni.

A volt férjem 5 évig nem látogatta közös gyermekünket /3-8éves koráig/ mígnem tavaly agusztusban előkerült és rögtön 1 hétre követelte a lányát. Mivel én nemet mondtam így megfenyegetett, hogy a gyereket ellopja engem pedig megöl.
Elmentem a gyámhatóságra ahol a láthatást
kéthetenkénti 1 napra korlátozták, de az apa nem tartja be a határozatot. Nem hozza haza a kislányt csak vasárnap és most csak 3.nap után hozta haza. Nem telefonált és semmilyen módon nem jelentette szándékát.
Én vas. este 9-kor felhívtam a rendőrséget, hogy ilyenkor mit kell csinálni????????
Állítólag szerdáig semmit sem tehetek és szerdán is a gyámhatóságon panaszkodhatok......
Valóban a magyar jogrendszer ilyen?????????
Nekem kötelességem odaadni, sőt felkészíteni lelkileg a találkozásra, de az apának nincs kötelessége?????????

Én agusztusban feljelentést tettem veszélyes fenyegetés címszóval holnap után lesz az első tárgyalás...............de túl sokat nem várok, mert a kislányomat szeretném kihagyni, márpedig a fenyegetésekben Õ lehetne a "koronatanú" csakhogy neki lelke is van..........és nem szeretném mégjobban tönkretenni szegényt........

Ezek szerint bejelentetted, hogy elvitte a gyermeked és nem hozta vissza.
Erre a rendőrség nem tett semmit?
Bíróság (GYERMEKELHELYEZÉS) mit mondott???

Kedves Maryke!

Ilyen esetben a gyermekkorút semmilyen indokolással nem hallgatja meg a bíróság...

Nyilván a gyermek már el van helyezve, ez egyszerű kapcsolattartási kérdés, és valóban a gyámhatóságra tartozik. A gyámhatóság majd bírságol, de nagy eredményt nem kell ettől sem várni.

Sziasztok!
Megköszönném, ha vki tudna abban segíteni, hogy a gyorskocsi u-ban milyen jellegű teszteket kell kitölteni gyámhivatali megkeresésre?

Szép napot mindenkinek!
Én egy "fizetős apuka" vagyok. A gyerek rám nem kiváncsi, nem jön, nem ér rá, éppen tanul stb. Teljesen megszakadt a kapcsolatunk. Egy évben kétszer a születésnapján és karácsonykor megjelenik, és várja az ajándékokat. Elegem lett. Mit tudok tenni? Szívem, szerint lemondanék a gyerekről, hiszen szinte nem is ismerjük egymást. Teljesen eltávolodtunk egymástól.
Tudom ez nagyon szomorú dolog, de ő egy más világban él. Arra az elhatározásra jutottam, hogy lemondok róla. Nehéz volt ezt a döntést meghozni, de értelmetlen dolognak tartom egy olyan emberkéért fizetni aki nem is kiváncsi az apjára. Próbálom hívni, telefonon, levélben, de közölte, őt igazán nem érdekli hogy ki az apja. Hiába a bírósági végzés, hogy kéthetente jöhet a gyermek, (17 éves) finoman szólva nem érdekli, jobb programja van. Ráadásul a bíróság is kissé "kegyetlen" gyermektartást határozott meg, mert 19.000.-Ft-ot fizetek, a nem láthatásért, és keresek 91.ooo Ft-ot, a feleségem gyesen és 1 eltartottam is van. Mit tudok tenni, van-e kiút ebből a lehetetlen helyzetből? Köszönöm.

Szép napot mindenkinek!
Én egy "fizetős apuka" vagyok. A gyerek rám nem kiváncsi, nem jön, nem ér rá, éppen tanul stb. Teljesen megszakadt a kapcsolatunk. Egy évben kétszer a születésnapján és karácsonykor megjelenik, és várja az ajándékokat. Elegem lett. Mit tudok tenni? Szívem, szerint lemondanék a gyerekről, hiszen szinte nem is ismerjük egymást. Teljesen eltávolodtunk egymástól.
Tudom ez nagyon szomorú dolog, de ő egy más világban él. Arra az elhatározásra jutottam, hogy lemondok róla. Nehéz volt ezt a döntést meghozni, de értelmetlen dolognak tartom egy olyan emberkéért fizetni aki nem is kiváncsi az apjára. Próbálom hívni, telefonon, levélben, de közölte, őt igazán nem érdekli hogy ki az apja. Hiába a bírósági végzés, hogy kéthetente jöhet a gyermek, (17 éves) finoman szólva nem érdekli, jobb programja van. Ráadásul a bíróság is kissé "kegyetlen" gyermektartást határozott meg, mert 19.000.-Ft-ot fizetek, a nem láthatásért, és keresek 91.ooo Ft-ot, a feleségem gyesen és 1 eltartottam is van. Mit tudok tenni, van-e kiút ebből a lehetetlen helyzetből? Köszönöm.

P.Marcsi!

Nem jogászként írom, ezt vedd figyelembe, de szerintem addig, amíg a gyereked kiskorú - illetve amíg a kiskorúként megkezdett középiskolai tanulmányait folytatja - : addig nem sok mindent csinálhatsz. Érdemtelenségre nem nagyon hivatkozhatsz, mert egy kiskorú a kiskorú állapotánál fogva nem nagyon lehet érdemtelen a tartásra. A kiskorút el kell tartani, punktum; akkor is, ha mondjuk az apja feje tetejére csinál. És megmondom őszintén: ezt - mármint a szabályt; bár nem érzem tökéletesnek - abszolút el tudom fogadni. Mert lehet bármilyen utálatos egy kiskorú gyerek: a kiskorú állapotánál fogva csak kiszolgáltatott. Tehát el kell tartani.

Azt nem tudom, hogy a "lemondás" alatt mit értesz. Gondolom, első körben a tartási kötelezettségtől szabadulást. Ha ez ilyen egyszerű lenne kiskorú gyerek esetén: a Lemondó Hivatal előtt 300 km hosszú tömött sorokban állnának az elvált apák.

Ha meg az öröklésből szeretnéd kitagadni: azt csak - igen szigorú - kitagadási okok alapján lehet. Az, hogy nem akarja veled tartani a kapcsolatot: az igen kevés, és nem kitagadási ok.

Én neked azt tanácsolnám, hogy várj, amíg a gyereked nagykorú lesz, illetve amíg befejezi a kiskorúként elkezdett középiskolai tanulmányait. Addig nyelni kell. Utána viszont két eset lehetséges:

1. A gyerek nem tanul tovább. Ekkor a nagykorú gyerek után neked már nem áll fenn tartási kötelezettséged.
2. A gyerek továbbtanul. Ekkor viszont a nagykorú gyereknél egyrészt elvárható, hogy saját maga is hozzájáruljon a tartásához; másrészt pedig elvárható tőle, hogy a tartásáról akár részben is gondoskodó szülőjével szemben ennek megfelelő magatartást tanúsítson. Tehát itt már megjelenhet a tartásra érdemtelenség mint hivatkozási alap az eltartó részéről, amely - ha bíróság előtt megállja a helyét - a tartási kötelezettség megszűntét eredményezheti. Abban biztos vagyok, hogy egy, az eltartó személyével szembeni - minden alapot nélkülöző - folyamatos, nyílt, agresszív, támadó magatartás okot adhat az érdemtelenség megállapítására. Hogy egy passzív, a kapcsolattartás elhanyagolásában jelentkező magatartás a bíróság előtt hogyan minősülhet: atekintetben jogászok tudnának neked tanácsot adni. Biztos vagyok benne, hogy ekkor is több körülményt mérlegelnek. Pl. hogy az eltartó szülő részéről történt-e olyan magatartás, amely hivatkozási alapot jelenthet a kapcsolattartást elhanyagoló gyerek számára. De egy biztos: semmi esetre sem te döntöd el, hogy érdemtelen-e a gyerek a tartásra, és onnantól nem fizetsz; hanem ehelyett tartási kötelezettség megszüntetése iránti pert indítasz (indíthatsz) érdemtelenségre hivatkozással az illetékes bíróságon.

(Egyébként - lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de - azt a 19 ezer Ft-os tartásdíjat én a magam részéről 91 ezer Ft-os munkabér mellett nem érzem olyan felháborítóan soknak, meg kegyetlennek. Szerintem összegét tekintve nagyjából megfelel az általános gyakorlatnak. Az egyéb körülményeket is figyelembevéve. Lehet, hogy kicsivel magasabb a szokásos 20%-nál, de a "kegyetlen" kifejezés azért túlzás. Pl. akinek minimálbéres fizetés után van 4 eltartottja: na, az a "kegyetlen". Ami nálad van: az - legalábbis ehhez képest - csak "kellemetlen". )

...

Még valami, amit elfelejtettem említeni. Én - bár nem ismerem a konkrét helyzetet - azért nem törnék lándzsát elhamarkodottan egyszer s mindenkorra a 17 éves gyerekem feje felett. Most nem tartásdíjról, kitagadásról meg hasonlókról beszélek, hanem arról, hogy szerintem jelenleg az a legfontosabb, hogy a nagykorúságáig hátralévő egy évet arra kell fordítani, hogy az ember minden erejével megpróbálja felvenni a gyerekével a kapcsolatot. Ha száztízszer kirúgják, akkor száztizenegyedszer is. És a nagykorúságának is legalább az első néhány hónapjában próbálkozni kell. Hogy az ember utána - amikor már nem is próbálkozik - : egyenes tekintettel tudjon tükörbe nézni. Értem én, hogy mindenki csak véges mértékű türelemmel rendelkezik, és nyelni is csak addig lehet, amíg az ember torka tele nem lesz. De én magam - ettől függetlenül - mindig csodálkozom, amikor kiskorú gyereknél az érdemtelenség kérdését feszegetik. Egy 17 éves emberke legfeljebb csak egy nagyra nőtt gyerek. Aki még nem tudja az érzéseit azok megfelelő helyén kezelni. Pláne az elvált szülők gyereke, akinek valakit utálnia mindig muszáj; hiszen úgy érzi, hogy a múltban sérelem érte. Hogy milyen sérelem és kitől: azt nem tudja pontosan megfogalmazni magának; erre lehet, hogy majd csak 5-10 év múlva lesz képes, amikor csodálkozva állapítja majd meg, hogy milyen buta indulatok dúltak benne egykoron. A jelenben viszont csak utálni tud. És a távollevőt mindig könnyebb utálni, mert nem kell szembesülni a jó tulajdonságaival, amelyek ezt az egyoldalú képet jelentősen árnyalnák. Pláne könnyű utálni fiúnak a távollevő apját, lánynak a távollevő anyját. Véleményem szerint nagyon bután cselekszik az, aki felnőtt ember felnőtt érzelmeiként és cselekedeteiként kezeli és értékeli serdülőkorban lévő emberkék hullámzó lelkivilágát és ezek külvilági megnyilvánulásait. Mert ez lehet a jelenben egy jó hivatkozási alap valamihez, amit az ember el akar érni; viszont könnyen lehet, hogy az illető mindezt megbánja majd a jövőben, amikor az egykoron elérni kívánt cél esetleg már csak egy igen nagy butaságnak tűnik. Méghozzá nagyon megbánhatja.