Gyerektartás és láthatás

Most látom, hogy nem biztos, hogy mindenkinek érthető. Hogy érthetőbb legyek, a jogszabályok szerint helyes a gyámhivatal döntése, de ez mérlegelési jogkör. Van egy olyan szabály, hogy
20/C. § A gondnok vagyonkezelésének a gondnokolt jólétét kell szolgálnia. A gondnok köteles a gondnokolt személyes kívánságait meghallgatni, és a vagyon állagától függően a jogos igényeket lehetőség szerint teljesíteni.
(Ptk.)

Ezt mindenki úgy értelmezi, ahogyan akarja. Van aki azt mondja, hogy gyüjtögetni kell a megmaradó pénzeket, hogy ha valami gond van, legyen neki. Én úgy értelmezném, hogy kilencvenakárhány évesen már minden nap egy ajándék és ezért meg kell tenni mindent, hogy minden napot boldogan élhessen meg, tehát megkaphassa amit szeretne. A hűtő nem biztos, hogy a bácsi érdekeit szolgálja, az inkább, hogy mindíg friss élelmiszert kaphasson, mondjuk előfizetnék neki valahol, ahol még ehető is amit főznek (sajna ez már egyre ritkább). Ettől persze még lehet, hogy a hűtő is fontos, elviekben egy 50 ezer forintos készülék aminek egyik része fagyasztó, tökéletesen megteszi. Persze ha Ti is ott laktok, akkor már Nektek is hozzá kell járulnotok a hűtőhöz, mivel nyilvánvalóan Ti is használnátok. De minden gyámügyis másképp is dönthet a fentiek szerint. Ezért jogilag jogszerű, ugyanakkor emberileg lehet, hogy kevéssé, de ismerni kell a helyzetet részletesen. Ha nem értetek egyet, fellebbezzétek meg.

Üdvözlök Mindenkit!

Korábban már volt pár kérdésem, és lehet, hogy a mostani is szóba került már, de nem követtem az eseményeket végig, ezért elnézést, ha ismétlek, de sajnos aktuális a problémám:

Az apuka láthatása most hétvégén (09.05-06.)lenne, de tegnap (09.03.) telefonált, hogy beteg és nem tud a kislányért jönni. Viszont mi már barátokkal leszerveztünk a jövő hétvégére (ami az enyém) egy egynapos kirándulást, és mivel nem csak tőlem függ, és igen ritkán tudjuk összeszervezni, nem szeretném lemondani. Viszont mondtam az apukának, hogy csak egynapos kirándulásról van szó, a másik napon elviheti a gyereket. Erre apuka csak úgy reagált, hogy akkor a 19-20, és 26-27-i hétvégére igényt tart.
A kislány most kezdte az első osztályt, és szeretnék legalább kéthetente gyakorolgatni vele (zeneiskolába jár), mert igen szétszórt gyerkőcről beszélek. És sajnos tudom, hogy apuka nem foglalkozik ilyen szinten vele. Igaz, más szinten sem, hisz meg sem kérdezte, milyen iskolába fog járni, hová, mit fog tanulni..... Magyarul a kötelességek és a hétköznapok alól teljesen kivonja magát. És persze közölte korábban, hogy semmi közöm hozzá, hogy a hétvégén hol van a gyerekkel. Nem mintha rossz helyre vinné, de mivel az én gyerekem is, szeretném tudni. Ez most már nem probléma, hisz a kislány eltudja mondani, de amikor még kétéves volt, sok-sok hétvége kimaradt a látókörömből. Én nagyon szívesen pótolom az elmaradt (még ha nem is a mi hibánkból maradt el) hétvégéket, de az, hogy egymás után két hétvégére elvigye úgy, hogy miatta maradt el a láthatás, azt nem tartom igazságosnak, hisz akkor az én jogaim hol maradnak? Én nem szervezhetek előre semmit a hétvégére, mert apuka esetleg nem tud jönni a sajátjára és bezavar a mienkbe? És fenyegetőzik, hogy akkor nem lesz gyerektartás, amit már így is szétszedett: a bíróság négy éve, a váláskor meghatározott egy kötelező összeget, ami ellen nem lázadoztam, mert szóban, peren kívül megegyeztünk egy nagyobb összegben. Nem is volt eddig gond, de amikor tavaly ősszel említettem neki, hogy esetleg a beiskolázásnál besegíthetne, gyorsan külön utalta a bíróság által meghatározott összeget és rendkívüli költségként utalta a fennmaradó részt, azzal a jelszóval, hogy van egy évem arra, hogy összegyűjtsem a beiskolázásra a szükséges anyagiakat. Amellett, hogy több millió forintot és a lakásomat veszítettem miatta el, így 4 évig albérletben voltunk kénytelenek lakni a kislánnyal!
A kérdésem konkrétan az lenne, hogy az apuka hibájából elmaradt láthatást köteles vagyok a saját rovásomra (két egymás utáni hétvége) bepótolni????

A másik kérdésem pedig az lenne, hogy mivel a fentiekben leírtak alapján folyamatosan fenyegetőzik a gyerektartás bíróság által meghatározott összegére való csökkentésével, tehetek-e valamit annak érdekében, hogy hivatalossá tetessem a szóban megállapodott összeget. Eddig azért nem léptem, mert volt, aki azt mondta, hogy az apuka élhet ellenkeresettel, mert családja van és ott is született egy gyermeke, és akár csökkentetheti is a gyerektartást.... Akkor én innen kezdve húzzam meg magam és nem tehetek semmit? Nagy szükségem van az eddig küldött összegre (amit évek óta tud küldeni folyószámlára, igaz négy éve ugyanannyi), mert és lakáshitelt fizetek és nem keresek túl jól, főleg a gazdasági válság kezdete óta. Kihez fordulhatok ebben az esetben?

A választ előre is köszönöm.

Üdvözlettel

Müller Timea

„A kérdésem konkrétan az lenne, hogy az apuka hibájából elmaradt láthatást köteles vagyok a saját rovásomra (két egymás utáni hétvége) bepótolni????”

a kapcsolattartó szülő hibájából elmaradt kapcsolattartást nem kell pótolni. A betegség, főleg, amit időben jeleznek, nem számít a kapcsolattartó szülő hibájának.

Kéthetenkénti kapcsolattartás pótlásánál fennáll az a helyzet, hogy 3 héten keresztül minden hétvégén a gyermek a kapcsolattartó szülőnél van, érdemesebb ezért megpróbálni fenntartani a kapcsolattartás megszakítatlan folyamatosságát.

Lehet, hogy nem "hibája" a betegség, de ezért az én kéthetenkénti láthatásomat akadályozhatja az ő elmaradt hétvégéjével úgy, hogy két egymás utáni hétvégét KÖVETEL magának?? Nekem csak hétköznapi kötelességeim vannak? Tudom, hogy ez így túl egyszerű és sarkított, de így néz ki az apuka szemszögéből.

szerény véleményem szerint a kapcsolattartó önhibájának minősül, ha a kapcsolattartás kezdetén nem jelenik meg, vagy megjelenik ugyan, de nem a kapcsolattartásra alkalmas állapotban. Ha a betegség olyan természetű, amely nem teszi alkalmassá a kapcsolattartásra, de még az elvitelre sem, akkor ez szerintem sajnos önhiba és nem jár automatikusan pótlás érte.

Ugyanakkor természetesen a józan megoldás az lenne, ha a felek előzetesen egyeztetnének és pótolnák a kimaradást. Ahogy sem apuka élete, sem a gyerek lelkivilága nem roppan össze amiatt, mert egy láthatás érthető indokkal kimarad, úgy valószínűleg anyuka élete sem hullik poraira, ha elcseréli a hétvégét. Lehet, hogy legközelebb neki lesz szüksége hasonló szívességre...

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, és teszem hozzá, én is próbáltam többször is humánusan hozzáállni az ilyen szituációkhoz és eddig többnyire működött is, azonban jó lenne tudnom egy jogbszabályt, vagy hivatalos forrást, ami szabályozza azt, hogy KÖTELES VAGYOK - AKÁR A SAJÁT ROVÁSOMRA - EGYMÁS UTÁN KÉT HÉTVÉGÉVEL PÓTOLNI AZ ÁLTALA LEMONDOTT LÁTHATÁST. Sajnos a sima hétvége-cserébe nem megy bele! Ezért nem egyszerű. Sajnos apukánál a józan és és a normális kommunikáció nem működik.

mullert,

a kapcsolattartást szabályozó határozat rendelkezik általában a pótlásról. Ha ott az van, hogy a következő hétvégén kell pótolni, akkor köteles vagy. Ha csak az, hogy pótolni kell, akkor nem kell szükségképpen a hétvégén pótolni, bár nem látom, hogy hogyan lehetne egyébként hétközben bepótolni a hétvégi láthatást.

Ugyanakkor nem értem a gondolatmenetedet. Ha az nem válik a gyermek kárára, hogy egymást követően kettő, v több hétvégét is az édesanyával tölt, akkor miért rossz neki, ha a pótlás miatt egymás után több hétvégét az édesapával tölt?

kisokos,

Én nem azért nem szeretném, hogy egymás után két hétvégét az apjával töltsön, mert az a gyereknek rossz lenne, hanem azért, mert én is szeretnék hétvégén a gyerekemmel lenni! Legalábbis nekem ez fontos. És ráadásul ha előre (a saját hétvégémre) leszervezett programunk van, miért kellene NEKEM azt lemondanom az apuka miatt??????? A hétközbeni együttlét messze nem olyan, mint egy hétvége! Legalábbis nálunk. Egyébként szó nem volt hétközbeni pótlásról! Másrészt ez az apuka messze nem az az apuka, akinek az ember szivességet tenne!
Szóval, ha valaki érdemi segítséget tud erre az esetre adni az jobb lenne, mint ha az érzelmeimre kellene bízni, mert sajnos a kedvességeket már mind a visszájára fordította a volt férjem. Úgyhogy maradnék a törvény betűinél!!!! (Talán ha valaki végre elejétől a végéig elolvasná az első üzenetemet....)

A családjogunk az apukának biztosítja a hétvégi láthatást általánosságban. Van is erre egy kifejezés"hétvégi apuka". Viszont "hétközbeni apuka" kifejezés nincs . Igy arra következtethetünk, hogy a szokásjog is biztosítja az apukának a hétvégi kapcsolattartást.

kisokos:
nem értek veled egyet. (lásd lenn)

Mullert:

aki ingyen kér valamit, az próbáljon meg udvariasan viselkedni. Nagymellényű koldusnak üres a tarisznyája.
Persze ennek ellenére ismét szívesen válaszolok - szóval nincs probléma.

Itt az általad kért jogszabályi hivatkozás:

„ 
Az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, ha

1. az a kapcsolattartásra kötelezett miatt maradt el,
2. az a kapcsolattartásra jogosultnak fel nem róható okból maradt el, feltéve, hogy a kapcsolattartást szabályozó döntésben foglaltak szerint eleget tett előzetes értesítési kötelezettségének, illetve az előre nem látható akadályok felmerülését utólag igazolja.” (149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet)

Egyébként a kérdésedre választ kellett adjon a kapcsolattartást szabályozó határozat is, hiszen annak jogszabályi előírás alapján kelléke az említett dolgok szabályozása.

Kisokosnak magyarázat a jogszabályhoz: nem a jogosulti és a kötelezetti érdekkörökről van szó a kapcsolattartás meghiúsulásának tárgyában, hanem arról, hogy fennáll-e a felróhatóság a jogosulti oldalon.

Ha nincs felróható magatartás, akkor a kapcsolattartás pótlása - egyébként könnyen beláthatóan - ésszerű, hogy indokolt legyen.

Attika: szerencsére nem kell emiatt a szokásjogra hagyatkoznunk, vannak szép, veretes jogszabályaink :)

Sziasztok.

Mi van olyankor ha a gyerek nem akar menni az apjával láthatáskor?

9 éves a fiam, az apja össze-vissza viszi. Most például 5 hét után jelentkezett (2 hét helyett), azt se tudtuk él-e vagy hal-e.

Engem az zavar hogy nem rendszeres a láthatás (ő miatta) és a gyereket ezzel felzaklatja, mert mire "megszokja" hogy az apja nem érdeklődik iránta (se telefon, se sms, semmilyen formában) akkor váratlanul jelentkezik apuka 4-5 hét után (2 hét helyett) és a gyerek pattanjon azonnal mert apuka méltóztatik időt szánni rá és még örüljön is neki a gyerek.

(Persze ha hangot adok apukának a véleményemről minden vagyok csak jó nem.)

Lehet arra kötelezni hogy vigye rendesen vagy ha nem tudja "megoldani" a 2 hetenkénti láthatást akkor hagyja békén a gyereket és szüntessük meg a láthatást, mert legszívesebben ezt tenném.

Aki tud erre válaszolni azt megköszönném.

Bagira,

kérni kell a gyh-tól a kapcsolattartás olyan újraszabályozását, amely megfelel a kialakult gyakorlatnak. Addig viszont menni kell.
Teljesen megszüntetni nem fogják a láthatást.

Bagira-Tours

„Mi van olyankor ha a gyerek nem akar menni az apjával láthatáskor?”
semmi - attól még mennie kell.

„Lehet arra kötelezni hogy vigye rendesen vagy ha nem tudja „megoldani“ a 2 hetenkénti láthatást akkor hagyja békén a gyereket és szüntessük meg a láthatást”
Biztos, hogy nem lehetséges ez alapján.

Arra viszont sor kerülhet, hogy gyámhatósági, vagy bírósági eljárás során olyan láthatási szabályok legyenek meghatározva, amiket a jogosult majd várhatóan tartani is tud.

Amikor nincs kapcsolattartás, akkor egyébként nem köteles odaadni a gyermeket - jöjjön az apa kapcsolattartási időben.

Wasp,

Nem gondolom, hogy udvariatlan lettem volna azzal, hogy konkrét jogszabályi leírást kérek az általam felhozott körülményekre egy olyan ügyben, ami igen érzelemmentes! Főleg, mivel a kiragadott részlet nem fedte az egész valóságot.

Wasp,

„nem a jogosulti és a kötelezetti érdekkörökről van szó a kapcsolattartás meghiúsulásának tárgyában, hanem arról, hogy fennáll-e a felróhatóság a jogosulti oldalon.”

Vagyis, ha a jogosult beteg lesz, az neki nem felróható, tehát pótolni kell az elmaradt láthatást. Ha a gyermek beteg lesz, akkor mi történik? Gondolom a betegség sem neki, sem a gondozó szülőnek nem felróható, tehát nem áll meg, hogy a kötelezett miatt marad el a láthatás. Ergo pótolni sem kell.

Vagy mégis pótolni kell? Én úgy tudom, hogy igen...

Érzek itt egy kis logikai bukfencet.. de ha a jogszabály ezt, mondja, akkor ezt mondja. :-)) Köszönöm az infot.

kisokos

idéztem lenn a jogszabályt :)))

szerintem tudod te egyedül is értelmezni, csak arról van szó, hogy ezt elnézted. Velem is előfordul...

nem gond, idézem még egyszer:

„Az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, ha
1. az a kapcsolattartásra kötelezett miatt maradt el,
2. az a kapcsolattartásra jogosultnak fel nem róható okból maradt el, feltéve, hogy a kapcsolattartást szabályozó döntésben foglaltak szerint eleget tett előzetes értesítési kötelezettségének, illetve az előre nem látható akadályok felmerülését utólag igazolja.” ”(149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet)

arról van tehát szó, hogy a kapcsolattartást pótolni kell, ha nem a jogosultnak felróható az elmaradása.

A gyermek betegsége nem neki felróható. A saját betegsége sem. A kötelezett által szervezett más program sem.

Ugye, így már világos lett az értelmezés helyes módja?

Üdv, W.

Wasp,

Ok, képben vagyok, igazad van. :-)

Wasp és Kisokos

Köszönöm mindkettőtök válaszát.

Hát megvan a véleményem a törvényről, mert sok esetben nem foglalkoznak azzal hogy a gyerek mit akar. Vágjon jópofát akkor is ha nem akar menni az apjával, az meg röhög a markába hogy "akkor jövök amikor akarok a gyerek úgyis jön velem mert kénytelen". Így aztán éli világát, amikor kedve szottyan jön és méltóztatik egy napot a gyerekével tölteni. Utálom ezt az egészet.

Arra viszont kíváncsi leszek ha a gyerek nagyobb lesz akkor már én se tudok "ráparancsolni" hogy márpedig menned kell apáddal mert muszáj, már most megvan a véleménye az apjáról pedig még "csak" 9 éves és nem nevelem az apja ellen. Nagy már ahhoz hogy felérje ésszel hogy az apja mennyit törődik vele és remélem megkapja apuka a megérdemelt "büntetését" majd a fiától mert elhanyagolta.

Ez az én szerény véleményem az egészről. De nektek köszi a választ.

Wasp és Kisokos

Köszönöm mindkettőtök válaszát.

Hát megvan a véleményem a törvényről, mert sok esetben nem foglalkoznak azzal hogy a gyerek mit akar. Vágjon jópofát akkor is ha nem akar menni az apjával, az meg röhög a markába hogy "akkor jövök amikor akarok a gyerek úgyis jön velem mert kénytelen". Így aztán éli világát, amikor kedve szottyan jön és méltóztatik egy napot a gyerekével tölteni. Utálom ezt az egészet.

Arra viszont kíváncsi leszek ha a gyerek nagyobb lesz akkor már én se tudok "ráparancsolni" hogy márpedig menned kell apáddal mert muszáj, már most megvan a véleménye az apjáról pedig még "csak" 9 éves és nem nevelem az apja ellen. Nagy már ahhoz hogy felérje ésszel hogy az apja mennyit törődik vele és remélem megkapja apuka a megérdemelt "büntetését" majd a fiától mert elhanyagolta.

Ez az én szerény véleményem az egészről. De nektek köszi a választ.

Egyetértek Veled és igazad is van.

A törvény a gyermek védelmét szolgálja, és nem azt, hogy valakinek jobb legyen, vagy valakin bosszút lehessen általa állni.

A gyermeknek pedig joga a szüleivel való kapcsolat tartása.

Megjegyzem, hogy abban az esetben, ha a szülő is törekszik a kapcsolattartásra, akkor ez érdeke is.

Az a gyermek, aki nem akar a különélő szülővel elmenni kapcsolattartásra, 10 esetből 9-szer a gondozó szülő befolyására teszi ezt - egyébként a jog értelmezése szerint az ilyen befolyásolás a gyermek nevelésére való alkalmatlanság egyik biztos jele.

Ha a gyermek idősebb lesz, és nem akarja tartani az apjával a kapcsolatot, akkor valóban nehéz lesz a helyzet. Hasonlóképpen nehéz, mintha nem akarna iskolába menni. Gondolom arra nézvést sincs ötlete, hogy azt a problémát hogyan tudná megoldani...

De vissza a témához: ha a kapcsolattartóval a nagykorúvá vált gyermek a kapcsolattartást folyamatosan visszautasítja, azzal több joghátránynak teszi ki magát, és ebből csak egy a tartásdíj csökkentése, vagy akár teljes megszüntetése.

A nagykorú gyermektől ugyanis már elvárható, hogy ne csak követeléseket támasszon, de ő maga is megfelelően - érdemesen - viselkedjen az őt eltartó szülővel szemben.

Bólogatok, úgy is, mint másoddiplomás pszichológus. Kedves Asszonyom! Vagy megfogadja Wasp szavait, vagy nagyon-nagyon megszívja, ami előbb-utóbb következik. A legjobban azonban sajnos a gyermek fog károsodni.

Tisztelt Grád András!

"A legjobban azonban sajnos a gyermek fog károsodni."

• Kérdezném, hogy ugyan miben fog a gyermek károsodni, ha nem akar egy olyan apával lenni, aki csak a láthatások töredékét szánja rá?

Üdvözlettel: Gabriella

„kérdezném, hogy ugyan miben fog a gyermek károsodni, ha nem akar egy olyan apával lenni, aki csak a láthatások töredékét szánja rá?”

ez egyrészt nem tipikus, és nem életszerű (hiszen azért viszik el a gyermeket, hogy vele legyenek)

másrészt, hogy választ is adjak (a saját nevemben, hiszen András nem állhat mindig ugrásra készen): ugyanazt a kárt szenvedi el a gyermek, ha megfosztják a kapcsolattartás nagy részét nem vele töltő apjától, mintha megfosztanák attól az anyjától, aki a hétköznapok csak töredékét fordítja rá.

A gyermeknek mindkét szülőre szüksége lenne, aki ezt nem látja be, annak kérdéses lehet a szülői szerep megértésével kapcsolatos véleménye.

A gyermekeknek nagyon fontos a tudat, hogy szeretik őket, és hogy akarnak velük találkozni. Az se számít, ha nem olyan tartalmas a kapcsolattartás, mint egy túra Disneyland-ben, vagy nem tanulnak annyit, mint a Révai Nagylexikon szorgalmas lapozgatásával, a lényeg, hogy folyamatosan tudatában legyenek annak, hogy két szülőjük van, akire számíthatnak.

Bármikor történhet az anyával valami. Nem megnyugtató a gondolat, hogy a gyermek akkor sem kallódik el? Nem jó tudni, hogy lesz, aki törődjön vele, mert szereti?

Érdemes ezeket megfontolni.