Gyerektartás és láthatás

Ha keresetkimutatást mutat be AZON rajta van a munkáltató neve-, pontos címe- és telefonszáma, továbbá cégszerű aláírás az illetékes vezetőtől + pecsét.

Ha nem tudja felkutatni a munkáltatót -és itt gondoljunk arra hogy sokan bejelentés nélkül vagyis feketén dolgoznak-, akkor "letiltatni" sehonnan nincs mód. Ilyenkor hónapról hónapra -és nem ritkán évszám- csak gyülemlik a meg nem fizetett t.díj összeg - az anyuka meg legyne pénzügyi zseni hogy "a" nincsből hogyan is tud megélni a gyermekkel.

Az állam bizonyos esetben megelőlegezi a t.díjat, de ennek szigorú előírásai vannak - a gyámhatóságon lehet kezdeményezni egyben részletes tájékoztatást is ott adnak.

Már 2-3 hónap nemfizetés esetén javasolt feljelentést tenni a rendőrségen mert a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény.

Mindeközben a bírósági végrehajtót kell kérni hogy indítsa meg a végrehajtási eljárást., ő majd tudni fogja hogy hónapok/évek múltával is "elérheti" a nemfizető apát - ha a későbbiekben lesz tényleges munkája netán a nevén valami vagyontárgy: lakás és/vagy autó.

Végezetül: nem az a fontos hogy az apának legyen munkahelye (...) hanem hogy a t.díjat rendben fizesse., az hogy miből az legyen az ő dolga/gondja.
Egy t.díj mindenek előtt hiszen a gyermeknek nincs módja saját magát fenntartani.
"Mona"
laikus hozzászóló

Kérdésem a következő lenne:

Egy esetleges gyermek-elhelyezési kérelem részemről milyen esélyű lenne?
A válásunk 2 éve húzódik a feleségem hibájából, nem hajlandó semmilyen megegyezésre, csak a bevett bírói gyakorlatot ismételgeti, azon belül is a majd ha lesz hozzá kedvem oda adom a gyereket.

Jelenleg az anya keveset tud a gyerekemmel lenni, tevőleges gondozását nem tudja biztosítani, mivel reggel fél hatkor elmegy otthonról és este 4-7 óra között ér haza.

Segítő családtagok (édesanyja, testvérei, azok gyerekei) biztosítják a gyerek bölcsődébe vitelét és onnan elhozását, a gyermek ide-oda dobálásával. Az anya valamelyik családtagjánál „veszi át” a gyereket sokszor este 8 órakor! Szabályozatlan a gyerek napirendje, sokszor nem tudja az anya, hogy éppen hol van a gyerek, melyik családtagnál keresse.

A gyereket jelenleg mindenki neveli az anya családjából, és nevelő hatását akaratlanul is kifejti, mindenféle felelősség nélkül.

Anya, a gyermek velem töltött idejét önkényesen korlátozza, mindenkor elsőbbségi jogosítványokkal ruházza fel családtagjait velem, az apával szemben.

Saját személyét kijelölte „időpont beosztónak”, és tanukkal bizonyíthatóan rendszeresen akadályt gördít az apa-gyermek kapcsolat elé. A gyereknek meggyőződésem szerint 1 apára, és 1 anyára van szüksége. Az egyéb családtagoknak, a gyermek életében különélő szülők esetében is mindenkor a szülők után kell jönni. Tanukkal igazolhatóan, többször fenyegetőzve/kijelentette, hogy jelenlegi kapcsolatát, teszi meg a gyerek apjának, és nekem semmilyen szerepet nem szán a továbbiakban, mindössze a gyerektartás összegére korlátozódik a kapcsolatom a gyerekkel.

Feleségem viselkedéséből a gyermeknek a tőlem való tudatos elidegenítésére lehet következtetni!

a kisfiam megszületése óta semmilyen tájékoztatást nem kapok az anyától a kisfiam egészségéről, a tájékoztatás teljes hiánya napi szinten jelen van a kisfiam életében.
A gyerek többször kijelenti, meggyőződésem szerint anyjától érkező ráhatásra, hogy nem akar menni hozzám kötődő személyekhez (nagymama, élettársam), akiket egyébként kedvel és szeret. A nyiladozó gyermeki értelem manipulálásának jelei ezek. Immár bizonyíthatóak azok az érzelmi veszteségek, amelyek a gyermeket az apa és rokonságának részleges vagy teljes elvesztésével érik annak révén, hogy a házastársi ellentétet és indulatokat a felperes kiterjeszti az apán kívül, annak rokonságára is.

A kisfiam 8 hónapos korában alá akart velem íratni egy papírt a felperes, hogy amennyiben vele történik valami, a nővére nevelhesse a gyereket, én, pedig mondjak le róla!
Az anya ezzel kísérletet tett önhatalmúlag kivonni a gyermeket, a közös szülői felügyelet alól.

Ez véleményem szerint megvalósítja és kimeríti a „kiskorú veszélyeztetését”, ami bűncselekmény.

Legutóbb egy balesetről szereztem tudomást, aminek részese volt a felperes is. Napokig próbáltam telefonon felhívni, de nem vette fel a telefont. Otthon nem volt, így gyakorlatilag nem tudtam tőle megkérdezni, pl. azt, hogy a kisfiam benne ült-e az autóban, vagy hogy lett-e valami baja? Részemre azóta sem adott semmiféle tájékoztatást. Jelenleg fenyegetőzés van a feleségem részéről folyamatos „nem látod a gyereket az ítélet után, mehetsz a gyámhatóságra,” felkiáltással. Sőt! Legutóbb tanú előtt, kihangosított telefonban megfenyegetett, hogy kivereti a fogaimat, ha továbbra is „ugrálok” a kisfiamért.

A jelen.

Heti kb. 2-4 alkalommal, látom a kisfiamat, ez egy bölcsődei elhozatal, és egy hétvégi napot jelent, kb. 09.00-19.00-ig. Ez sem rendszeres, legutóbb 1 hete láttam, azóta pl. nem tudom elérni az anyát.
Nagyon sokszor ajánlott levélben kértem az ügyvédjét arra, hogy üljünk le, és beszéljük meg a részleteket. Válasz sem jött.

Felmerülhet a kérdés. Miért tűröm, és miért nem vettem magamhoz a gyereket? Egyszerűen nem akarok konfrontálódni, és legfőképpen nem a gyerek előtt. Egyszerűen sajnálom. Mivel elég hangos a feleségem alap hangereje, így volt pl ara példa hogy még egy órát lehetett volna nálam a gyerek, a házam elé jött, és folyamatosan kiabálva, az autója kürtjét nyomva kierőszakolta hogy kivigyem a gyereket. Volt arra is példa, hogy bejött az udvarba, és addig verte az ajtót ököllel, amíg szintén ki nem vittem a gyereket.
Volt olyan ismerősöm, aki nyíltan azt javasolta egyetlen megoldásként, hogy vegyem magamhoz a gyereket, vegyek ki szabadságot, és utazzak el vele. Mivel egyenlő szülő jogok illetnek meg, ezt megtehetem. Ez viszont a gyerek lopkodása, ehhez valahogy nem fűlik a fogam. /kaukázusi kréta kör/.

sió,

Az esélyeket illetően mi is csak találgatni tudunk. A legtöbb, ami felelősen mondható, hogy megjósolhatatlan a kimenetele az elhelyezési pernek, mivel annyi változó van benne és olyan tág tere van a bíró mérlegelésének. Tudom, ez nem lesz "megfelelő válasz", de sajnos pontos előrejelzést legfeljebb az adhatna, aki a jövőbe lát.

Megegyezésre azonban több lehetőség is van. Próbálkozott már azzal, hogy ügyvéd vagy mediátor közvetítésével próbáljon meg egyezséget kötni?

Üdv.
Igen. Próbálkoztam.
Az ügyvédje egy őskövület, egy olyan nő, akinek a max szava járása a bevett bírói gyakorlat.

Ő javasolja folyamatosan a 2 hetente 09.00-15.00- óráig történő láthatást. Nonszensz!

Mediátoron túl vagyunk nem jött el, szakpszichológuson túl vagyunk, rácsapta az ajtót, hogy kitörtek a pántok a helyéről!
Pszichológust kerestem kb. 1 hónapja, oda sem volt hajlandó eljönni.
Ennél többet ember nem tehet.
Most pl. követtem tanúval az autóját. Kb 20 km volt az útja, fogalma nem volt hol van a gyerek. Minden rokont végig járt, mire megtalálta az egyik nővérénél.
Saját ügyvéd? Egy sem tudja elképzelni, hogy az apánál helyezzék el a gyereket. Mintha ez mumus volna. Pedig nem az. Amennyi időt van a gyerekével, ezt az időt én is meg tudom neki adni, ha nálam van a gyerek.

Ja majd elfelejtettem. A gyereknek tüdőgyulladása van. Még így is ráncigálják ide-oda, belátás nélkül.

Pszichiáterhez kellene elvinni mert a betegsége hosszú távon még nagy baj okozója lehet.,
önerőből kimászni a gödörből képtelen, sőt...

A leírtak alapján szerintem jelenleg nem tud és nem is képes kellő felelőséggel gondoskodni a gyermekről.

Menj el a gyámhatósághoz és mondj el mindent, és kérd az írásbeli hozzájárulásukat hogy a gyermeket magadhoz vehesd - aztán a végleges elhelyezés kérdésében a bíróság majd dönt.

Ügyvéded neked is legyen, már az "ősküvelet" miatt is...

"Mona"
laikus hozzászóló

Tehát orvoshoz.
Szerintem is.
Viszont magától a büdös életbe sem jön el.
A bíróság figyelmét felhívni, és szakvéleményt kérni a nevelésre való alkalmasságáról? Ez járható út volna?
Egyébként ég és föld vagyunk, ő állandóan ingerült a gyerekkel.
Szereti a gyerek, szereti, de valahogy azt érzem, hogy engem jobban. Persze nem bízom el magam, hiszen ő az édesanyja.
De olyan elánnal tud bújni hozzám, és olyan mélyen ragaszkodik hozzám, /legalábbis így érzem/ amit náluk soha nem tapasztaltam még.
Mondjuk én még soha nem emeltem fel a hangomat akkor, amikor itt van, fegyelmezni is halkan szoktam. Nekem a halk szóra mindent megtesz.
Az anyjának a kiabálásra sem. Azért ez is sokat elárul szerintem...
A bíróság a szakértőt kirendeli? És akkor megint 4 hónap a következő tárgyalásig?
Lassan felnő a gyerek mire eredmény lesz...

szeretném azért a tényeket is megkérdezni.
mit érdemes előadni a bíróságon, /érvként, hogy nállam helyezzék el a kisfiamat?/ abból amit leírtam az anyáról, és az egész szerintem lehetetlen helyzetről?
gondolom konkrétumok, dátumok, tanuk.
azért ha van aki tud ebben segíteni azt megköszönném. nem komplett beszédre gondolok, /az sem lenne rossz/ a sarokpontokban is elég ha segít valaki.

elsősorban arra lesznek kiváncsiak, mit tudsz és akarsz megadni a gyermekednek, amit az anya nem képes (nem az anyagiakról beszélünk, hiszen azt különélő szülőként is megadhatod), hanem inkább több törődésről.

Nagy hátrányban vagy, hogy most nem nálad van a gyermek, a bíróság igencsak szereti a status quo-t fenntartani, tehát nem piszkál bele működő viszonyokba.

Ha jogszerűen nálad lenne a gyermek, akkor az esélyeid sokszorosára nőnének, ezért szerintem megérné felvállalni néhány konfliktust.

Ha nem biztosítják számodra a kapcsolattartást megfelelően, akkor ez jó ok arra, hogy nálad helyezzék el a gyermeket, hiszen a másik szülő ezzel az alkalmatlanságát bizonyítja. Csak ehhez az kell, hogy legyen kapcsolattartás, tehát pl. állapodjatok meg róla, vagy hogy nem nálad legyen elhelyezve a gyermek, és ezzel együtt te kapcsolattartási jogosultságot kapj. (viszont az ugye rontja az esélyeidet, hogy nincs nálad a gyermek)

ne arra koncentrálj, hogy befeketítsd a másik szülőt, hanem arra, hogy objetkíven érvelve, számodra előnyösen elő tudd vezetni, nálad miért lenne jobb helye a gyermeknek.

köszönöm!
magam is hasonlóra gondoltam.
igazából rendkívül nehéz szembeszállni egyáltalán a helyzettel. egy olyan ember ellen harcolni, nemes üggyel, akivel azért jó pár évet éltem.
na ez nehéz dolog.
meg aztán nagyon sok szemétséget elkövetett velem szemben mióta nem élünk együtt. végül is megérdemli.sajnálom.
az egészet.

Kedves Sió !

Nos én saját tapasztalatból mondom :
Neked azt kell bizonyítanod hogy a másik szülő alkalmatlan a nevelésre egyébként nem fogják tőle elvenni a gyereket. Hiába vagy te jobb ha a nevelésre ő is alkalmas...

Sziasztok!A segítségeteket szeretném kérni! 9 hónapja vagyunk együtt a párommal kb 7hónapja együtt is élünk.A páromnak van egy 4és fél éves kisfia akit az édesanyja nevel...Azaz nem is ő hanem a nagymama mert a csaj csak odaadja neki h hétköznap a nagyi vigye oviba és hozza el. Tehát nagy részt a nagymamával van a gyerek.Eddig (amíg nem ismert meg engem a párom) elvihette a gyereket rendszeresen hétvégére is(anyuka ilyenkor pasizott stb.) Amióta vagyok összesen 4szer láthatta a gyereket akkor is csak pár órára.Az indoklás, hogy túl kicsi!A bíróságra beadtuk a láthatás kérvényét, csak tudni szeretném, hogy mire számíthatunk.Tényleg kicsi még a gyerek?Szívesen várom a személyes tapasztalatokat is!Köszi!Lujzi

„Té nyleg kicsi még a gyerek?”
négy és fél éves gyermek általános esetben biztosan alkalmas rá, hogy a másik szülőnél aludjon.

És ilyenkor kijönnek ellenőrizni, hogy hogyan élünk, mekkora a ház stb.?Lujzi

És ilyenkor kijönnek ellenőrizni, hogy hogyan élünk, mekkora a ház stb.?Lujzi

Hogy milyen bizonyítás lesz, az attól függ, melyik fél mi vitat és mit nem.

Megvolt a tárgyalás.
Mindketten benyújtottuk az ideiglenes elhelyezésre a kérelmet.
8 napon belül reflektálnunk kell egymás beadványára.
Nem idézem be amit ellenem írtak, de több mint vádló. Gyakorlatilag arról szól, hogy meg kell tőlem menteni a gyereket. /Nonszensz!/
Ezzel szemben én a tényeket írtam. Ahogy láttam tetszett a bíróságnak az egyszerű tényközlés, vádló hangvétel nélkül.
Új ügyvéd merült fel a másik oldalon. Igaz el nem jött a tárgyalásra, a neve mindenesetre ott van a beadványon.
Ami érdekesség, hogy nem találom sehol sem. Mintha nem létezne. Mintha nem is volna ügyvéd.
Azt kérdezném, hol lehet a neten ügyvédi szaknévsort megnézni, lehet hogy én nem voltam elég figyelmes. /Habár 2 órája keresem név alapján/
Mindenesetre egyre jobban érdekel az illető kiléte.
A tárgyalás után megkerestem, és próbáltam vele normális nexust kialakítani. És egy megállapodást tető alá hozni.
Hát én nem minősítek senkit sem, de ez egy akkora paraszt, amekkorát a föld nem látott.
Pár példa a beszólásai közül, amit röpke 3 percben kaptam tőle:
HE? AKKO MIT IS AKAR ITTEN? MINEK GYÜTT? MAJD ÉN MÖGMONDOM MI IS LÖSSZ ITTEN, stb.
Én eddig úgy tudtam, hogy az ügyvédek művelt emberek. Sőt én kizárólag művelt ügyvédet ismerek. Olyat, aki jól nevelt, tud viselkedni, van szókincse.
Ez mindenesetre szégyent hoz az ügyvédi hívatásra az fix.
Szóval ezért egyre jobban kezd izgatni a dolog, amilyen szerencsém van, még belefutok egy ecserin vett diplomába.
Előre is köszönöm.

az előzőhöz.

Idézek.

Hangsúlyozom. Nincs ideiglenes elhelyezés sem, tehát egyenlő jogunk van az anyával.

„Az alperes ………….. napján a közös kiskorú gyermeket a felperes hozzájárulása nélkül a bölcsödéből elvitte magával. Ez a felperesben rémületet keltett, az alperes magatartása kiszámíthatatlanná vált és bármi megtörténhetett volna. Az a körülmény hogy ideiglenes intézkedés hiányában az alperes továbbra is bármikor elviheti önhatalmúlag a ténylegesen a felperes gondozásában álló gyermeket, veszélyt hordoz magában, és megítélésünk szerint ellentétes a gyermek érdekeivel”

Én ilyenkor értetlen pofát vágnék, és ha szót kapok megkérdezni, hogy hogy is érti ezt, mi a probléma, miért ne lehetne nálam is a gyermek, hiszen úgy jártam el ahogy elvárható, értesítettem az anyát, stb...

(remélem van ügyvéded, nem olvasok vissza, de egy ilyen súlyos következményekkel járó perbe belemenni ügyvéd nélkül több mint felelőtlenség. ha van, aki segítsen a perben, akkor pedig meg kéne fogadni a tanácsát, én drukkolok neked.)

Azt nem tartom valószínűnek, hogy ne lenne a másik félnek diplomája (a kamaránál kell érdeklődni), sőt neked jó is, ha csak féligképzett, és agresszív az illető. Te mindenesetre ne ess ki a szerepkörödből, csak azt bizonygasd, mennyire szereted a gyermeked, ő is téged, és milyen jó sora lesz nálad, mennyi törődést kaphat.

Az ellened felhozott vádak, ha könnyen cáfolhatók, akkor nagyon visszaüthetnek a másik félre, de nem biztos, hogy érdemes belemenni ilyen adok kapokba. Ezt tényleg az ügyvédedre kellene bízni, hogy megítélje.

...és reméld a legjobbakat, mi drukkolunk.

A jelen helyzet.
Alapvetően azt gondoltam mindig hogy tudok bánni az emberekkel, de most ez nem megy.
Tehát képtelenség kommunikálni a feleségemmel. Nem veszi fel a telefont, ha felveszi a harmincadik hívás után, akkor mond egy napot, amikor elvihetem a gyereket. Amit ő egyedül eldöntött! És kész. Amikor visszaviszem a gyereket, nem kommunikál, még csak nem is köszön. A gyerek előtt leszólja azt az ajándékot, pl. amit tőlem kapott, és simán „ilyen szart veszel a gyereknek” beszólásig terjed a szókincse.

Az e havi gyerektartást nem veszi át, majd a bíróság, amit megítél. Mondja. Mivel nincs bankszámlám, így az első perctől kezdve édesanyám adta neki oda, nehogy letagadja az átvételt. Ha tehát nem veszi át, akkor mi van?

Az ügyvédjét is próbáltam elérni, nem kommunikál. Mint egy ötéves gyerek lerakja a telefont.
Vagy letagadja saját magát! /ehhez mondjuk, nem tudom hogy pofa kell-e, vagy elég hülyének lenni!/
Ez nekem valahogy lelki kiéheztetésre kezd emlékeztetni. Szerintem arra várnak, hogy meggondolatlanságot kövessek el, és ezt fel tudják ellenem használni majd anno.
Amíg nincs ideiglenes elhelyezés sem, addig úgy tudom joga van mindkét szülőnek elvinni a bölcsiből a gyereket. Ha ezt megteszem, az ideiglenes kimondása előtt, ezt vajon felhasználhatják ellenem? Gondoltam rá hogy előre jelzem neki, sms-ben, mivel a telefont nem veszi fel, és azt is leírom neki, hol leszünk.

Kezd herótom lenni az egésztől, hogy őszinte legyek. Ha van szeme a bíróságnak, /remélem, van!/ akkor meglátja, hogy kinél volna jobb helyen a gyerek! Egy biztos: így nem lehet leélni egy életet. Azt nem lehet megengedni, hogy egy végül is vadidegen ember diktáljon csak azért mert most nála van a gyerek!

Sio, a gyerektartast postan is el tudod kuldeni, igy van rola bizonyitekod, hogy feladtad.

Az, hogy mikor van lathatas azt egy hatarozatban kell fixen meghatarozni, (lathatas, telefonos kapcsolattartas, potlas, nyari szunet stb...) igy nem lehet vita. Ha az egyik fel nem tartja be a masik mehet a Gyamra es kerhet vegrehajtast. Szoval jol meg kell gondolni, melyik idopont jo es be is tarthato, mert az elmaradt kapcsolattartast igazolni kell.

Monaco
(magan velemeny)

Tegnap műtötték a fiamat orrmandulával. Szerettem volna bemenni hozzá, hogy meglátogassam. De az új apuka nem engedi meg. Bementem a gyámhivatalba, és ott mondták, hogy nincs jogom hozzá.
Előtte az anyuka azt mondta, hogy bemehetek. Le is beszéltük az időpontot és hogy mit vigyek be. Rá 10 percre hívott, hogy meggondolta magát. Majd az újdonsült apukával próbáltam megértetni, hogy csak 15 percet kérek!
Ennyi sem jár egy elvált apukának?
Csak mert fölvállaltam ezelőtt 2,5 évvel, hogy elválok? Ez a büntetés?
Elnézést, hogy kitört belőlem, de a könnyeimmel küszködve valahova le kellett írnom.
Elnézést.

...és ma van a 4. születésnapja. Gondoltam viszek be neki valami apróságot, habár az ünneplés már megvolt a legutóbbi láthatáson.

„az új apuka nem engedi meg”
Ezt nem az új apuka dönti el. Legfeljebb az anyuka. Elvileg tényleg nincs jogod a kapcsolattartásra a neked megítélt időn kívül, így a gyh nem tehet semmit. Persze mit tud tenni az új apuka, ha te nyilvános helyen figyelmen kívül hagyod az ő utasításait és váltasz néhány szót a fiaddal... Erőszakkal visszatart? Rendőrt hív? Feljelent a gyh-nál?
Azért legközelebb inkább olyan módon kommunikálj az anyával, hogy később igazolni tudd a beleegyezését.

„az új apuka nem engedi meg”
Ezt nem az új apuka dönti el. Legfeljebb az anyuka. Elvileg tényleg nincs jogod a kapcsolattartásra a neked megítélt időn kívül, így a gyh nem tehet semmit. Persze mit tud tenni az új apuka, ha te nyilvános helyen figyelmen kívül hagyod az ő utasításait és váltasz néhány szót a fiaddal... Erőszakkal visszatart? Rendőrt hív? Feljelent a gyh-nál?
Azért legközelebb inkább olyan módon kommunikálj az anyával, hogy később igazolni tudd a beleegyezését.

Sziasztok! A segítségeteket szeretném kérni. A problémám a következő: a volt párommal van egy 2,5 éves kislányunk, de nem engedi, h elvigyem a gyereket. Úgy gondolom, hogy neki nincs ehhez joga, nekem viszont jogom van a láthatásra. Ehhez azonban tudni kell a következőket: Először is nem voltunk házasok. Másodsorban 4 hónapja nem tudtam fizetni a gyerektartást, mert munkanélküli lettem, de a volt párommal volt egy közös autónk, ami után maradt hitel a nyakunkon és megegyeztünk, hogy azt fizetem, mert egyszerre nem megy a kettő (gyerektartás+hitel), de nem írásban egyeztünk meg. Nincs is ebből probléma, mert nem követelőzik, nem pereskedik, de mindenféle kifogásokat keres, hogy miért nem hozhatom el a kislányomat, például: nem vihetem haza, mert az édesanyámmal élek és ők nincsenek jóban. A másik, hogy a gyereknek van egy kialakult életvitele, amit nem kéne megbolygatni. Ez úgy néz ki, hogy a gyerekért vagy a volt párom barátnője megy a bölcsődébe, vagy a testvére, és amikor hazaér munkából akkor megy érte 5-6 körül. (A gyámhivatalnál nem jártunk még ez ügyben)
Az meg nem megoldás, hogy estére felmenjek a kislányomhoz, mert nagy a feszültség köztünk és nem akarom, hogy ezt érezze/lássa a gyerek. A kérdésem az lenne, hogy van-e ehhez joga, hogy megtagadja/korlátozza a láthatást (így, hogy nem fizetem a gyerektartást)? Tudom nagyon jól, hogy ezzel nekem akar ártani, de nem veszi észre, hogy ezzel a gyerekünknek is árt. Mit javasoltok, mit tegyek?
Előre is köszönöm a válaszotokat.
Egy kétségbeesett apuka.