Kedves Monalisa!
Egy gyermeknek éppúgy szüksége van apára, mint anyára. Egy családban, ahol együtt él apa, anya, gyerek, ott sem engedheti meg magának a gyermek, hogy bocs apa, ok nélkül persze most egy pár hónapig ne gyere be a szobámba, ne nézz rám, ne szólj hozzám, persze az alapszükségleteimhez járulj hozzá.
Szerintem egyáltalán nincs igazad egy apa igenis menjem a gyermekeiért, tartsa velük a kapcsolatot, hogy ne tudjanak elhidegülni egymástól, szeretetet adhassanak egymásnak és még sorolhatnám. Valószínűleg Te nem élsz külön a gyermekedtől, már ha van egyáltalán, nem tudod mit érez a gyermek valójában tényleg nem akar menni, vagy csak a nevelő szülői ráhatás következtében nyilatkozik így az édesapjának, és te nem érzed azt, amit egy szülő, akitől megfosztják a gyermekét.
Könnyű másnak osztani az észt, de ha osztod, akkor legalább ne a tapasztalatlan véleményed add, hanem segíts, hogy hogyan tud előre lépni az ügyében, mely a gyermek érdekét szolgálja, hiszen az, hogy tartsa a kapcsolatot a gyermekével az a gyermek érdekét szolgálja legfőképpen és ez nem éppen egy elhanyagoldandó tény!!