Gyerektartás és láthatás

misu32

30 napon belül a gyámhatósághoz kell fordulni.

Bodzaa

A végrehajtás elrendelése még nem jelent vh. bírságot, az a következő lépés lesz.

Jamina!

Nem értem miért lennék én erénycsősz??
Azért mert valaki a gyermek láthatásával zsarolja a másik szülőt és felvilágosítottam, hogy ez nem normális viselkedés egy anyuka részéről. Szomorú, hogy ilyen szülők gyermeket "nevelnek"!

" Ha az apának ilyen a hozzáállása, nem valószínű hogy a gyermeknek annyira hasznára válna hogy ebben a helyzetben találkozzon vele. "
Azért mert megcsalta anyukát attól még lehet rendes apa és a gyereknek igenis szüksége van rá és ne haragudj de orbitális hülyeség, hogy a gyermeknek nem váll hasznára az apjával történő találkozás egy gyámhivatali eljárásokban jártas szakember ilyet le sem írna, valószínűleg te nem vagy az.
Helikopternek meg csak gratulálni tudok, gondolom hamarosan a gyermektartásdíj és a hogyan ne kelljen odaadni a gyermekünket az életveszély apukának topikban még olvashatunk róla:-))
Köszönöm, de a egyikőtük válaszára sem vagyok kíváncsi.

Tipikus brutál szülő. Egyetértek. Jobb hagyni válasz nélkül az ilyet.....

jajjj....és mindjárt jön a „"igen??? Még hogy én, mikor mit művelt velem az a ..........”" se vége se hossza......

Azért ha megengeded, Honeybear reagálnék hozzászólásodra (ez a szép a fórumozásban, leírhatja mindenki a véleményét anélkül hogy más megszabja neki mire/mennyit írhat.)

Helikopter jogi tanácsot kért nem azt hogy bíráld és személyeskedj. Valószínűleg valami amúgy is nagyon nyomhatja csőrőd hogy így nekiestél.
Feltételezéseid hogy hol fogunk vele találkozni legközelebb, csak ismételten gonoszkodó kommentár.

Ha az apuka annyira szeretné a gyerekét nem fenyegetné annak anyját (amit érthető hogy ő nem részletezett) nem zárná ki a lakásból, nem lopná el a holmiját., és még sorolhatnám. Ha ez neked mind alátámasztja hogy közben igazából milyen nagyszerű apa, hát hajrá, akkor talán élj vele együtt Te, és ne itt oszd az észt.

És még valami kedves Honeybear, az aktatologatós kis bürokratikus országunkban olyan nagyszerűen jártas gyámhivatali ügyintézők vannak, meg gyermekvédelmisek akik mellett megtörténhet hogy gyerekeket verjenek agyon saját otthonukban, meg éheztessenek halálra, kedves szülők "csak mert az joguk van hozzá, az ő tulajdonuk, úgyhogy köszönöm, de nekem nem a gyámhivatalban jártas ügyintéző a mérce.

Jamina!
Egy dolgot láttál tényleg jól az, hogy nyomja a csőrőm az olyan szülő, aki a gyermekét a másik szülő ellen használja, ezt tényleg jól láttad a többihez inkább no comment nagyon gáz a felfogásod, úgy hogy inkább tényleg no comment...
Részemről lezártam, tegye úgy tönkre a gyerekét, ahogy akarja,én részemről megtettem, amit úgy érzem, hogy meg kellett tennem a gyermeke érdekében. Remélem neked nincs ilyen felfogással...

Kedves Jamina!

Köszönöm szépen a támogatásodat. A pár sorból, amit megosztottam ezen a fórumon, is jól érzékeled a helyzetem lényegét.
Azt gondolom, hogy sem "honeybear45"-re sem "andrea1976"-ra sem a hozzájuk hasonló, elborult elmékre ne pazaroljunk több időt.

Üdvözlettel: helikopter

Helikopter! Bár az általad negatív előjellel említett válaszadók valóban nem jogi megközelítéssel adtak tanácsot, helytelenül jelzőkkel és túl sok érzelemmel, mégis helytálló, amit írtak neked. A jog nem old meg mindent, nem az agymosás eszköze, amivel az elborult fejű, pl. megcsallak-megbosszulom, stb., típusú szülőket a helyes irányba lehet állítani.
Másrészt, a jog annak a társadalomnak az elvárásai, erkölcsi és egyéb normái szerint működik, amelyben élsz. Tehát, csak logikusan kell gondolkodnod, és rájössz, hogy az általad vázolt ügyben mi az, ami egyben helyes is és jogos is.
A gyermek érdeke minden esetben meg fogja előzni a szemellenzőssé vált szüleiét. Nyilván a vagyoni érdekeiteket is.
A gyermeket még attól a különélő szülőtől sem lehet eltiltani, aki az eltartásához soha, egy fillérrel sem járul hozzá. Ha a gyermek valódi érdeke nem, hanem kizárólag a jogi szankciók érdekelnek: nem csak erkölcsi, de akár súlyos anyagi károd is származhat ebből a magatartásból. Persze, ehhez az kell, hogy a férjed felvegye a kesztyűt, és megtalálja ezeket a törvényadta lehetőségeket. Ha ügyvédhez, vagy egy ilyen fórumhoz fordul, meg is fogja találni.
Szóval, azt javaslom, óvatosan az érzelmekkel, és miután lehiggadtál, koncentrálj a gyermek HOSSZÚTÁVÚ érdekeire. Hidd el, ezek egybe fognak esni a Te érdekeiddel, akkor is, ha most még nem látod.
(Fölösleges a sérelmeidet itt felsorolni, mert ebben a témában már nincs új a nap alatt, és a tényeken nem változtat!)

Jamina és Helikopter, ezt figyelmetekbe ajánlom:

„"A hatályos szabályozás kimondja, hogy veszélyezteti a gyermekét az a szülő, aki őt indokolatlanul a másik szülő ellen neveli, vagy a kapcsolattartásra vonatkozó határozatnak nem tesz eleget. Amennyiben a szülő veszélyezteti a gyermeket, és önként nem hajlandó vagy nem képes a veszélyeztetést megszüntetni, a gyermek védelembe vételét kell elrendelni, mely a gyámhatóságok hatásköre. A védelembe vételt követően a gyermekjóléti szolgálatok családgondozóinak az a feladata, hogy a szülőt meggyőzzék arról, hogy a kapcsolattartást a továbbiakban ne akadályozza, ellenkező esetben a gyermekvédelem más eszközét kell majd alkalmazni, ez pedig a gyermek kiemelését jelenti az őt gondozó szülői környezetből. Amennyiben a kötelezett nem pótolja az elmaradt kapcsolattartásokat, valamint ismételten, ok nélkül akadályozza (függetlenül attól, hogy általában megfelelően gondozza a gyermeket), a gyámhivatal pert indít a kiskorú másnál történő elhelyezése érdekében. Súlyosabb esetben ki kell emelni a gyermeket a családból, és más, arra alkalmas személynél kell elhelyezni, aki lehet a különélő másik szülő, vagy ha ő nem alkalmas, más olyan személy, aki alkalmas a nevelésére, és kapcsolattartási kötelezettségének is eleget tenne.”"

Marcika ti most engem provokáltok, vagy Helikoptert?

Szerintem alig várjátok, hogy idejöjjön valaki, akinek az orra alá lehet dörgölni valamit.

Amit a hatályos jogszabályról írsz, kb. ez a véleményem: bla, bla, bla.

Ha olyan frankó lenne a hatályos jogszabályzás, alapvetően minden esetet egyedileg mérlegelve, összes körülményt figyelembe véve hoznának meg, gyermek jövőjét meghatározó döntéseket. Amit írsz az a száraz tananyag, a valóságban azonban közel nem foglalkoznak senkivel sem ilyen mélységekben.
Amiről írsz annak pont az ellenkezője is igaz. Majd Helikopter szépen szerez magának egy nagyon jó ügyvédet, és mehet a véget nem érő pereskedés meg hajtépés. Gondolom előbb utóbb az apuka is belátja, hogy nem tulajdoníthatja el a gyermeke anyjának holmiját, nem zárhatja ki a közös lakásukból, nem fenyegetheti, mert akkor majd zaklatásért bepereli, ésatöbbiésatöbbi.

Engem nem kell meggyőznötök, én boldogan élek a hároméves kislányom apjával ahol terítékre sem kerül az ilyesmi mert kölcsönösen tiszteljük egymást. De
Honeybear mint jog üdvöskéje annyira mindenhatónak tekinti magát, hogy még ő mondja meg kinek legyen gyereke, egy jogi fórumon, hát erre csak röhögni tudok. L.O.L (csupa nagybetűkkel...)

Egyetértőleg csatlakozom Kaméleon bölcs és mértéktartó álláspontjához. A kölcsönös erőszak spirálja senkinek sem tesz jót, viszont akit garantáltan tönkretesz, az a gyermek. Vagyis aki valóban a gyermek érdekét nézi, és nem személyes bosszú vezérli önigazoló frázisokkal támogatva, az nem próbálja meg akkor sem elzárni a gyermeket a másik szülőjétől, ha az milliárdokat érő vagyont oroz el éppen előle a legaljasabb módon. Ugyanis ha valaki még nem szólt volna, ezúton jelzem, hogy a szülők egymástól válnak, és nem a gyermeküktől. Ezt nem ártana minden érintettnek az eszébe vésni tudatszűkült vagdalkozás helyett...

T. Forumozók!

Gyermektartás esetében nálunk pl. 15-e van megadva határidőnek és valahol olvastam, hogy késedelmes fizetés esetén késedelmi kamatot lehet kérni. Érdekelne, hogy ez valóban így van-e és hogy ennek mi a mértéke, hogyan lehet ezt kiszámítani és mennyi időre visszamenőleg?

Üdvözlettel!

Üdv. Mindenkinek!

Szeretnék egy kérdésre választ kapni.
Kíváncsi lennék, mi a maximum láthatás, amit egy apuka igényelhet a bírósági beadványában.
Magyarán, mi az a maximum, ami jár neki hivatalosan.

Aggódó, és szomorú nagyi vagyok, és nézzék el nekem, hogy nem megyek bele a részletezésbe, mert pár soros vázlatomra csak fellengzős válaszok születnének, anélkül, hogy a dolgok mélyére adhatnék bárkinek is betekintést!

Annyit csak, hogy fiamék kapcsolata megromlott, szétköltözés lett a vége ez év januárjában. Csütörtökön, a bírósági idézővel együtt megkapta fiam a volt élettársának a kérelmét is, melyben ez szerepel:
„két hetente történő, minden második szombaton (vagy páratlan, ez lényegtelen), saját otthonában, az ő felügyelete mellett 4 órában, szabályozzák a láthatást”.

Nos, az előzményeket tekintve, ez borzalmas ötlet, mert fiam szinte elmenekült (több generáció élt együtt) „otthonról”, és azt mondta oda be nem teszi a lábát…

Kérdésem, mi a maximum – mert ezt nagyon elszeparáltnak, és kevésnek érezzük, fiam is és mi nagyszülők is, mivel eddig minden második hétvégén (míg együtt voltak anya és apa), nálunk töltötte uncsikánk a szombat és vasárnapot, kapcsolatunk különös ragaszkodáson alapul, mely kölcsönös „imádottunkkal”!

Mint nagyszülőnek van-e jogom külön kérni a láthatást – függetlenül az apától?

Létezik-e hosszú hétvége egy hónapban egyszer, mely lehetőséget adna arra, hogy unokánk az édesapja családjával is fenn tudjon tartani normális, későbbi életre hasznos, léleképítő kapcsolatot? Értem itt pl. az első fiamat aki imádja és a nagybátyja, másik fiamat, aki a keresztapja , férjem anyukáját, az én szüleimet, és testvéreimet, akiket eddig úgy ismert: „család”… Nos a 2 heti 4 óra, pusztán arra elég, hogy a gyermekkel töltendő idő helyett az acsarkodás-vita-veszekedés (anyai felügyelet) vegye át a szerepet, ezért érdekelne, ilyen esetben kérhető-e, valamilyen semleges találkozóhely megjelölése?

Köszönettel: vadszamoca2010

Kedves Monalisa és Kaméleon!
Én a másik oldalról – anyaként és gondozó szülőként – szenvedek el hasonló dolgokat apától NÉGY ÉVE. Minden hétköznapi – heti kétszer két óra, a javaslatomra – és hétvégi láthatásra időben, nyugodtan mennek el a gyerekek, míg apa minimum félórás, órás késéssel – minden értesítés nélkül – ő halottal nem beszél – , hozza haza a gyerekeket.
Ami még megszokható lenne, de sajnos mellette a gyerekek kialvatlanok, zaklatottak és nem csinálták meg a házijukat…

Azt gondolom, nem normális, ha egy 8 és 10 éves gyermek szombaton este 8 órakor megy buliba, hajnalig, és, hogy apa kijelentheti, ne az ő ideje alatt tanuljon a gyerek…hogy folyamatosan lecigányoz és kritizál a gyerekeink előtt, miközben semmi közöm a kisebbséghez, és mindenről én gondoskodom a gyerekek körül, hogy szó nélkül félórás, órás késésekkel hozza őket haza, semmibe véve a bírósági határozatot, miközben én kint toporgok a ház előtt azon filózva, hogy csak késnek, vagy most történt velük valami.

Így most, hogy ne hót fáradtan kelljen vasárnap éjszaka tanulnia a gyerekeknek, minden pénteken 13 órára bejönnek a munkahelyemre, hogy a 16 órakor kezdődő kapcsolattartásra megtanuljanak, így legalább vasárnap, mikor 18 óra helyett 19 re hazaesnek, csak át kell nézzük a tanulnivalót.

A gyh többször megbüntette, a családgondozónk – 3 éve gondozásban vagyunk az agresszív viselkedése miatt -zaklatás és garázdaság, – próbál vele hangot találni, de sikertelenül.

Most azt javasolták, kérjem a gyh-nál a kapcstartás szigorítását, mely szerint hétköznap nem vihetné őket el, hétvégén pedig vagy később vinné el vagy hamarabb hozná őket vasárnap, hogy tudjanak tanulni.
Kérdésem: Van-e értelme megpróbálni? Mennyire szokott eredményes lenni a gyámhivatal ilyen intézkedése?
Tartok apa reakciójától, illetve én nem akarom az apjuktól elszakítani a gyerekeket, de azt sem szeretném, ha ők mondanák ki, hogy többet nem akarnak menni… hiszen egyre inkább szeretnének suli utána haverjaikkal focizni, bicajozni és hát a tanulást is sokkal nehezebb így megoldaniuk.
Csak annyit szeretnék négy éve, hogy tudjunk apával együttműködni a gyerekek érdekében – ez eddig sajnos nem sikerült.

Vadgszamoca

Tudni kellene még ogy hány éves a gyermek ill. volt e már tárgyalás ill. amit írtál azt csak az anya kérte?
Részletezd kissé...

Sagit

"Pici lányunk" decemberben volt 2 éves.

Előzmények: 2007. májusában a munkahelyemen közölték velem (anya és lánya), hogy 13 hetes terhes, és nem is óhajtotta, óhajtja elvetetni... a legkisebb fiam még nem volt 18. éves. Persze azt az érzelmi káoszt, ami bennünk dúlt, és csatázott képtelenség leírni... Meg akarta tartani (szakítások tömege után is) a fiamat, ez két évnél tovább nem sikerült, addig is csak azért, mert próbáltunk a "csakakislányralégytekintettel" szöveggel hatni rá, mert a szívünk facsarodott bele, hogy ennek a tüneménynek így kelljen felnőni...aztán beláttam, a saját gyermekemtől sem várhatok akkora áldozatot, hogy az egész előtte álló életét egy olyan kapcsolatba kényszerítve élje le, mint amilyen ez volt, hiszen az sem picurkánk lelki épülését szolgálná, csak ellene dolgozna.

1 éven át ezt hallottam, és nem volt erőm tovább belekényszeríteni, azt mondtam gyere akkor haza!

Cirkusszal jött el, utána a volt párja a kislánnyal szintén sírva - otthonról - hogy maradhatnak-e pár napig nálunk, mert otthon áll a bál! Persze, gondoltam, nyugodjanak meg a kedélyek, majd otthon anya-lánya kapcsolat is valamelyest rendeződik (ez külön történet egyébként).
(Bevallom, még reménykedtem, hátha..., de nem)

A tárgyalás ki van tűzve, arról kaptuk az idézőt, és az anya beadványát, melyben kéri az előző hsz-emben leírt láthatási idő akkénti elrendelését, vagy szabályozását.

Erre kellene most a mi álláspontunkat is benyújtani, ezért szeretnénk a maximumot kérni, amit csak törvényileg lehetséges.

Nem szeretnék lemaradni semmiről, ami vele kapcsolatos, pusztán azért, mert a szülei nem értették meg egymást!
Nem szeretnék úgy menni el hosszú évek multán mellette, hogy nem ismerem fel, vagy ami még rosszabb, úgy gondolja, hogy nem érdekelt bennünket, de "cigánykodni" utcahosszat kiabálni sem, mert nem stílusom, és nem lenne méltó hozzám. De azt sem szeretném, hogy most, miután szétmentek a fiatalok, anyuka ismét csak pallosként, eszközként tartsa maga előtt az unokámat, mert tudom, abban reménykedik, visszaállítható - bár szerintem ez a módszer még nálam nőnél is kiveri a biztosítékot... nem csak azért mert 3 fiam van, és a mai kapcsolatok tartósságát elnézve születhet bármennyi unokám - mind el is veszíthetem!

És ez borzalmas érzés. Próbáltam beszélni, józan észre hatni, apelláltam az anyai szívre, hogy ne a saját csalódottságát, sértettségét, elhagyatottságát nézze, hisz ő sem volt fair, mégis próbáltuk a legjobbat kihozni, de úgy látszik teljesen értelmetlen...
Sok "buta" nő sustorog a fülébe nap mint nap.
Sok lúd, disznót győz, tartja a mondás! És bizony igaz.
Akinél az "adu-ász" van (gyerek), azé a nyerő pozíció!

Jó lenne, hogy ha mindenki előtt ott lebegne, ami hibát most elkövetünk a gyerekekkel szemben, nem lesz jóvá tehető 1-5-10-15 év múlva..
Én és az apja nem akkor akarunk sírva összeölelkezni, hogy jaj mennyire szerettünk és szeretünk, hanem az életútján szeretnénk végig mellette állni, úgy, hogy azt érezze, nem idegenek vagyunk, és a szülei csak egymástól távolodtak el, tőle nem...

Bízom abban, hogy évek múlva az együttműködés már zökkenő mentes lesz... de addig...

Sajnálattal olvasom szavaid..
De mivel a kicsi ilyen kicsi még biztosan az anyánál lehet a láthatás késöbb már mikor nagyobb ovodás akkor simán beálhat a minden 2, hétvége péntek du tól vasárnap du-ig. ill hétközbeni találkozások. Ezeket simán bele lehet íratni a papírokba... már ha meg tudtok egyezni. olvass itt vissza Monalisa-nak rengeteg ilyen hozzászólása volt már...
sok sikert

Ez érdekes!Mindig az anyósok a jók!!Ez tótál érdekes!Minden szentnek maga felé hajlik a keze!Hát ez nagyon is igaz!Én,és fiam,szegény fiam,szegény én síralmas vagy szamoca,és ilyen anyósokból lesznek a vipereák.

Kedves Tátika-Vipera!
Ezt figyelmen kívül hagyom, gondolom elhagytak, és anyósod nem olyan volt, mint én....
Sajnállak, de neked én nem segíthetek. Reméltem megkímélsz a kígyó-mérgedtől!

Nem tőled várok tanácsot, ez biztos!

További szép napot... (találó név: tátogsz, és nem mondasz semmit)!

Azon sem csodálkoznék,ha Te martad volna szét a fiatalokat!!Hagyd az anyukát békén!Téged nem a bosszú hajt de hogy is nem,csak próbálod kihozni,a tökéltességed!!A gyereket ki kérdezi meg Ő mit akar,és melyik anyuka szeretne rosszat a gyerekének!!Attól,hogy abba picilányba a Te véred is csörgedezik nem azt jelenti,hogy Te mond meg neki mi a jó!Majd Ő eldönti mi a jó neki!Engedjük már meg a gyerekeknek,hogy a döntés az övéké legyen,és ne a felnőtteké.Szerintem a fiad is épp oly ludas,hogy tönkre ment a kapcsolata.És ha 2 hetente 4 óra akkor 4 óra én örülnék a helyedbe,hogy láthatom 4 órát is a kisunokám!!Ennyi!!

Hát igen vadszamoca kimutattad ki is vagy valójában!Na ha Te így élnél mind én nem lennél ennyire megkeseredett!Sütt belőled a rosszindulat!!Látod saját magad ellensége vagy!!Mit vártál mindenki bólogat rá amit írsz,vagy mindenkinek egyzeni kell a Te véleményeddel mert ha nem kimutatod fogad fehérjét!Sajnálom pici lányt Ő igazán nem tehet arról,hogy nagymamája ennyire...Mi jót tudsz Te neki adni,ha 1 szóra berágsz,és sértegetsz mást akinek eltérő véleménye!!

Tátika177, ha van kérdésed, tedd fel, de ez a fórum nem arra hivatott, hogy a sérelmek másokon való leverésének terepe legyen! Ez egy jogi, és nem „véleménymegmondó” fórum.

Csak jó lenne ha a másik oldal is meg lenne hallgatva!
Akár ki akár mit is ír ide, a bíró dönt!

Sagit!
köszönöm a gyors reagálást, és a tanácsot.

Megpróbáljuk a beadványban leírni, megindokolni a fiam mit szeretne, aztán meglátjuk, hátha sikerül konszenzusra jutnunk...hiszen a vak is ezt mondta..:)))

Azért ha valakinek még van építő ötlete, akkor szívesen fogadom, mert ez a dolog sajnos új az életünkben, és egyáltalán nem örömteli foglalatosság!