Gyerektartás

Amit Wasp mond, abban az esetben szerintem más a helyzet.
Az én felfogásomban a jelenleg kiszámított gyerektartást arra figyelemmel állapítja meg a törvény, hogy alapból beleszámítja, hogy minden második hétvégét illetve nyáron 2 hetet, stb.... a különélő szülőnél tölt a gyerek - és ezzel együtt kell annyit fizetni, amennyit.
Ha ez módosul - például az egész nyarat a különélő szülővel tölti a gyerek, akkor már jogosnak érzem, hogy a szokásosnál alacsonyabb tartásdíjat állapítsanak meg - ha a gyerekek szükséglete ez megengedi. Vagy magasabbat, amit csak azokban a hónapokban kell fizetni, amikor a gyerek a gondozó szülőnél van.

Olvastam is, szinte már szó szerint, ilyen BH indoklást:
„Az én felfogásomban a jelenleg kiszámított gyerektartást arra figyelemmel állapítja meg a törvény, hogy alapból beleszámítja, hogy minden második hétvégét illetve nyáron 2 hetet, stb.... a különélő szülőnél tölt a gyerek - és ezzel együtt kell annyit fizetni, amennyit.”

_______________________
gratulálok! :)))

Azért ez nem egy ésszerűtlen bírói gyakorlat. Mégsem lenne ésszerű minden hónapra különböző mértékű tartásdíjat megállapítani, így egy "átalány"-értéket kell. Annak ellenére, hogy eltérés van az egyes hónapok között. Van, amikor lefelé, ha két hetet a másik szülőnél tölt a gyermek. Valamikor meg fölfelé, pl. szeptemberben iskolakezdéskor, meg télen a fűtés, ruhák miatt.

Nyusz66!
Azt hiszed, ha másképp fogalmazod meg a mondatot, akkor tartalmilag az más lesz? Hát nem!
Én azt írtam, az fáj talán az anyának, hogy ő kimarad a gyerekekkel való nyaralásból. Ez alatt lehet azt érteni, hogy az apuka gyerekkel való nyaralásából (bár elvált szülőknél ez iránt már nem olyan nagy a kívánalom), de pont ezért inkább úgy kell értelmezni, hogy az fáj neki, hogy nem ő nyaral a gyerekekkel.
Erre te azt írod, hogy nem az fáj neki, hogy ő kimarad a nyaralásból, hanem hogy ő nem viheti el a gyerekeket nyaralni.
Hát ez tökéletesen ugyanazt a tartalmat öleli fel.
Vagyis hogy az anyuka önző, csak az a lényeg, hogy ő mehessen nyaralni a gyerekekkel. És a lényeg nem a gyerekekkel-en van, mert a gyerekek akkor is nyaralnak, megszerzik az élményt, ha az apjukkal mennek történetesen. Ez így anyukának mégsem jó. Csak úgy jó, ha a gyerekek vele nyaralnak, csak az nem fáj neki.

Tudod, csak sajnálni tudom az ilyen anyákat, akiknek fáj, ha a gyerekek egyszer-egyszer az apjukkal is elmennek külföldre nyaralni, és e cél érdekében semmiféle belátásra, engedékenységre, némi kis lemondásra sem hajlandóak. Mert nyilván nem arról van szó, hogy apuka minden évben elvinné külföldre nyaralni a gyerekeket, és ezért minden évben erre az időre fél tartást fizetne. Szerintem egy átlagos magyar családban a gyerekek 18 éve alatt mondjuk 2-3 ilyen alkalomról eshet szó, amikor apuka külföldi nyaralásra vinné a gyerekeket, vagy éppen belföldön egy nívósabbra. Az összes többi nyáron erre ott van anyukának a lehetősége. És akkor még erre e pár alkalomra is valami fáj nekik?
Egy normális anyának ez nem szabad, hogy fájjon!!! És az ügy érdekében ennyi áldozatra neki is képesnek kellene lennie!!!
(Furcsa értékrended lehet, ha szerinted én vagyok a rosszindulatú, és nem azok az anyák, akik így gondolkoznak!)

Ez volt az erkölcsi része.
Az anyagi oldalát tekintve:

Azt írod, hogy az nem fair, hogy amit az ex ad a gyerekek ellátására, abból belátása szerint lenyúlhat pénzt a nyaralásra.
Miért, talán a nyaralás alatt nem kell ellátni, tartani a gyereket? És azt ki végzi, az otthon maradt szülő, vagy a külön élő szülő, aki nyaralni vitte a gyereket? És ugyanilyen nyilvánvaló, hogy a gyereket egyszerre két helyen nem kell ellátni. Amíg nyaral, addig anyuka lakásában pont a gyerek rezsi részével kevesebb rezsi fogy, pont a gyerek részével kevesebb élelem fogy, és amíg nincs otthon, addig nem kell se zsebpénz, se pénz fagyira, mozira, játékra, stb... Ezek a költségek, kiadások viszont éppen megjelennek apukánál ebben az időtartamban.
Ha ilyenkor is fizet gyerektartást, akkor tulajdonképpen apuka duplán tartja ebben az időben a gyereket. Így nehéz összehozni egy nyaralást.

Logikai játékra lebontva a helyzetek:
+1 Ha pénzt kapok arra a kiadásra, ami nem is nálam jelenik meg.
0 Ha pénzt kapok a kiadásra, ami meg is jelenik nálam. Vagy nem kapok pénzt, de nem is jelenik meg a kiadás nálam.

• 1 Ha pénzt adok arra a kiadásra, ami nem a másiknál jelenik meg, hanem nálam.

Szóval apuka, ha nyaralni akar a gyerekekkel, akkor vállalja be a -1 es helyzetet, csak mert anyuka már a 0 ásat sem akarja bevállalni, igényt tart a +1 esre. Ez így korrekt, nem mondom, ez aztán a fair!!!

Sajnálatos, hogy a bírói gyakorlat Magyarországon ehhez asszisztál. Ez nem mindenhol van így. De nem ez az egyetlen helyzet, ahol a jog nem a józan paraszti ész és az erkölcsi norma szerinti mederben szabályoz nálunk. Előbb-utóbb azonban a jognak eme diletációja változhat, mert a jogszabályokat és a bírói gyakorlatot is meg lehet változtatni, ha nehézkesen is. És pont a családjog területén venni észre az utóbbi években ilyesfajta változtatásokat, változásokat.

Pocak, a kirohanásodat nem is kívánom kommentálni.

Obuda Fannal értek egyet: a gyerektartást úgy kell felfogni, hogy EGY ÉVRE ÖSSZESEN kell annyit fizetni, mint a havi tartásdíj 12-szerese. És ebből kell a gondozó szülőnek úgy gazdálkodnia, hogy kijöjjön belőle télen a fütés, a meleg ruha, iskolakezdéskor a könyvek, nyáron pedig - esetleg - a nyaralás.
Az csak az ésszerűség diktálta szokás, hogy az egész évre járó tartásdíjat a különélő szülő havi bontásban utalja - lévén ő is havonta jut fizetéshez.

A Pocak által annyira favorizált történethez pedig annyit azért hozzátennék: TALÁN - hangsúlyozom, talán, HA megbízható a különélő szülő, és nem szokott szemétkedni, anya ellen hergelni, stb., azaz a gondozó szülővel nincs abszolút rossz kapcsolata, akkor talán - a gondozó szülő is beleegyezett volna a félhavi tartásdíjjal kevesebbe, ha ez úgy történik, ahogyan illik: (mivel tul. képpen pénzt szeretne kapni a másik féltől azzal, hogy ő nem fizeti azt ki) odaáll a másik szülő elé, és elétárja az ötletet: "Figyelj, lenne egy lehetőségem elvinni a skacokat külföldra nyaralni idén. De sajnos elég szűkösen vagyok én is. Nem tudnál ehhez annyival hozzájárulni, hogy félhavi tartásdíjat nem fizetek ki neked?"
És persze ezután úgy fair, hogy, ha a gondozó szülő be tudja vállalni, akkor OK, ha nem, akkor azt is el kell fogadja a másik, vagy esetleg elkezdhet vele egyezkedni, hogy pl. mi lenne, ha az iskolakezdéskor visszapótloná ezt a pénzt - mondjuk.

EZ így FAIR. Úgy, hogy elviszi őket, és egyszerűen KIJELENTI, hogy NEM FOG fizetni csak féhavit - na az NEM FAIR.

És, mint gondozó szülő, azt hiszem minden - nem nagylábon élő - gondozó szülő nevében kijelenthetem: igenis az én pénzemből önkényesen csak ne vigye más nyaralni a gyerekeket. A minimum, hogy legalább megkér, és tudja ő is, én is - ha akkorák, akkor esetleg a gyerekek is - hogy én most ezt a nyaralást X ezer forinttal támogattam.

„az én pénzemből önkényesen csak ne vigye más nyaralni a gyerekeket.”

Az nem a te pénzed, hanem a gyerekeké! Azért kapod te, mert te vagy a gyerekek törvényes képviselője, és ezért a gyerekek pénze, vagyona felett vagyonkezelési jogod van. De attól az még a gyerekek pénze!!!

Történetetsen az a MÁS, aki nyaralni vinné a gyerekeidet, a volt pasid/férjed/szerelmed, de ami még fontosabb, hogy a gyerekeid édesapja. Te meg úgy beszélsz róla, mintha egy vadidegen lenne, akin altruista módon kegyet kellene gyakorlonod.
SZÉGYEN, ahogy gondolkozol!

Egyénbként TE kérted már meg az exedet vmire, vagy csak követelőztél?
TE is lehetsz/lehetnél a kezdeményező fél a normális, gyerekei érdekében cselekvő és néha engedményeket tevő kölcsönös jóviszony kialakításához. Elvégre TE vagy helyzeti előnyben, és ezzel nem csak visszaélni lehetne ám!!!

De engem ez ennél jobban nem foglalkoztat.
Nem az én gyerekeimmel cseszel ki te és a hasonló gondolkozású anyák, hanem a sajátjaitokkal.

Drága Pocak!

Olvasd már vissza amit Obuda Fan írt, és amire válaszoltam: a gondozó szülőnél élő gyerekek EGÉSZ ÉVES eltartásának a különélő szülőre eső része az, amit havi bontásban egész éven át fizet.

Tök lényegtelen, hogyan címkézed, kinek a pénze: a lényeg, hogy az általa fizetett összeg a gondozó szülőnél töltött idő fedezetére van. Hogy jobban el tudd képzelni: amit a különélő szülő fizet, az fedezi minden második olyan napon, amikor a gondozó szülővel vannak a gyerekek a kenyeret, tejet, vajat, felvágottat. Az fedezi a gondozó szülő által megvásárlandó iskolai könyvek felét, a vásárlandó pár cipő félpárját, stb.

Továbbra is fenntartom, hogy ezekhez önkényesen nyúlni, úgy, hogy csak szól, hogy "nem fizetek" nem fair, és ELSÕSORBAN A GYEREKEK MIATT NEM AZ. Persze másodsorban a gondozó szülővel szemben sem fair, hiszen ezután ő lesz az, akin a gyerekek számonkérik a cipőt, a felvágottat a hónap utolsó hetében, stb. És ilyenkor ő - ha normálisan gondolkodik - akkor ugyebár nem hivatkozhat arra, hogy "apátok elnyaralta az arra való pénzt veletek". Hanem fogja magát, aztán gazdálkodja ki, ahogy tudja, ugye?

Aztán meg a nyaralás: vajon miből gondolod, hogy, ha a gyerekeknek is lett volna lehetőségük beleszólni, akkor esetleg nem szerettek volna inkább olcsóbb nyaralás apával ÉS egy másik olcsóbbat anyával IS?! Vannak gyerekeim, biztos lehetsz benne, hogy inkább a két nyaralásra szavazna a legtöbb gyerek.

És vajon fordítva is ilyen nagy szájjal hirdetnéd a nyaraltató fél igazát? Ha a gondozó szülőnek ugyanolyan könnyen lenne rá lehetősége, hogy félhavi tartásdíjjal TÖBBET emeltessen le az ex számlájáról, akkor is úgy gondolnád, hogy azt nem kérni kell, mert a cél - a nyaralás a gyerekekkel - szentesíti az eszközt?
Akkor őt próbálnád meg meggyőzni, hogy "Ugyan már, ne legyél ilyen önző, ennyit igazán megtehetsz a gyerekeidért, és legfeljebb majd, ha ez az összeg hiányzik, akkor mostantól néhány gyerekes-hétvégén nem mentek sehova, és csak valami egyszerű kaját főzöl nekik, hogy kigazdálkodd a hiányt!"

Próbáld meg elképzelni! Szerintem minden különélő szülő kiröhögne, ha ezt előadod.

Ja, és Pocak!

Igenis AZ ÉN PÉNZEMBÕL vinné őket nyaralni, mert azt nyilván nem gondolod, hogy amennyivel kevesebbet fizet, annyival megrövidítem majd a gyerekeket?! Nyilván kipótolom, ugyanúgy megveszem a felvágottat, a sulis könyveket, a cipőt, stb. - csak legfeljebb kölcsönkérek, vagy valamelyik számlát majd késve fizetem. Ez pedig nyilván már AZ ÉN PÉNZEM, mert amennyivel kevesebbet fizetett, az az én pénzemből fogom hiányként érzékelni - vagy te tényleg egyszerűen annyival kevesebbet költenél a gyerekekre, mondván A GYEREKEK PÉNZE?!

Nyusz66:
Meg kell jegyezzem, vannak rendszerek, ahol a gyerektartást az kapja, aki aktuálisan gondoskodik a gyermekről. Annak, hogy magyarországon miért olyan ítélkezési gyakorlattal alakult, ahogyan alakult történeti okai vannak, nem egyéb.

Bizonyos országokban nemcsak hogy nem kapnál pénzt erre az időszakra, de neked kéne fizetned.

_________________
még mielőtt elmérgesedik a vita

Kedves Wasp!

Azt hiszem, hogy azokban az országokban talán nem is hiányozna :-)
Legalábbis nem hiszem, hogy ott előfordulhat, hogy az aktuális 50 forintos nettó minimálbér mellett gyerekenként 4500 Ft tartásdíjat fizessen valaki.

Ha a bírói gyakorlat úgy gondolja, hogy a csóró magyar különélő szülő havi bontásban fizessen valamennyit, akkor úgy gondolja. Máshol meg valószínűleg úgy gondolják, hogy annyit fizessen, amennyi az adott ottartózkodási időszakban TÉNYLEGESEN szükséges a gyerekek tartásához. Ilyen helyzetben, ha mondjuk minden hónapban megkapnám TÉNYLEGESEN legalább a felét annak, amibe a gyerekek az adott hónapban kerülnek, én sem haboznék, hogy jogosnak tartsam, ha a másik félnél töltött időre én fizetek hasonlóan.

Igazad van. Gyerekenként 4500 Ft semmire nem elég.

De a gyermekre költött összeg felét, sok különélő szülő örömmel fizetné a jelenlegi tartásdíj helyett.

Egyébként, ha tényleg érdeklődsz az érem mindkét oldala iránt, akkor ajánlom figyelmedbe:

http://epa.oszk.hu/…/hernadi.pdf

(nemrég olvastam, nagyon érdekes, az elvált szülők helyzete az Államokban, aránylag elfogulatlan próbál maradni)

Nos, elolvastam.
Az eleje még elég érdekesnek tűnt, a szociológiai tanulmány tévedése is izgalmasnak indult.
Hanem az egész írás vége - az egy vicc, ugye?
Hogy arra a problémára, ha anyuka keveselli azt a pénzt, amiből neki meg a gyerekeknek ki kell jönniük, akkor az a megoldás, hogy átpasszolja a gyerekeket az apához?!
Komolyan mondom, normális ember ilyet nem ír. És ezt úgy mondom, hogy fordítva is így gondolom: ha az apánál vannak a gyerekek (speckó a férjem neveli az előző házasságból született lányát, és nem az anyja) és nehéz az anyagi helyzetük, akkor dobja vissza őket az anyához?! Ez még viccnek is rossz. Nem is fűznék hozzá inkább semmit.

„Ilyen helyzetben, ha mondjuk minden hónapban megkapnám TÉNYLEGESEN legalább a felét annak, amibe a gyerekek az adott hónapban kerülnek, én sem haboznék, hogy jogosnak tartsam, ha a másik félnél töltött időre én fizetek hasonlóan.”

Látod, nyusz, én pontosan ebből a helyzetből indultam ki. Mert a jog, és a bíró gyakorlat is ebből indul ki, azaz a külön élő szülőnek a gyerek tartásának a feléhez hozzá kell járulnia, erre tekintettel állapítják meg a tartásdíj összegét. Ezért van az, hogy a külön élő szülő nettó fizetésének a 20 %-a általában az egy gyerek után járó tartásdíj. És ez kb. fedezi is az 1 gyerek eltartásának a felét, a másik felét természetesen anyukánka kell hozzáraknia, plusz ott van még a családi pótlék is.
Ennél többet akkor se tudnának 1 gyerekre fordítani, ha együtt élne a két szülő.

Mert pl. ha két minimálbéres (nettó 50000) szülőt veszünk, akkor az 1 gyerekre fordítandó összeg (20%-kal számolva) 10-10000 Ft. plusz 10000 csládi pótlék, az 30000 Ft egy hónapban. Ha a két szülő együtt él, akkor se tudna a két minimálbéres fizetéséből ennél többet költeni 1 gyerekére. Ha több gerek van, ez még inkább igaz. Mert akkor 60000 megy el a két gyerekre, és az esetleges lakástörlesztésre, rezsire, a szülők élelmezésére és szükségleteire, benzinre, stb. is csak 60000 jut.

Szóval a jogszabály és a bírói gyakorlat is úgy van kitalálva, hogy a külön élő szülő a gyerek tartásának a felét köteles fizetni. Nagyon gyakori, ha olvashhatod a fórumnak ezen topikjait,pl., hogy a külön élő szülő, havi 20-40000-et fizet gyerekenként. Ez már nem ritkaság.
És ezek szerint akkor te is elismered, hogy erkölcsileg jogosak a felvetéseim.

Azt nem tudhattam, és nem is lehetek én vagy más hibás abban, hogy te ezek szerint nem olyan összeget kapsz, ami ennek az elvnek megfelel, hanem annál jóval kevesebbet.
Ha tényleg havi 4500-at kapsz gyerekenként, akkor megértem a szempontjaidat, de te is értsd meg, kérlek, hogy ne a saját helyzetedből indulj ki, mert egyáltalán nem ez az általános.
Ez a 4500 egyébként úgy jöhet csak ki, ha minimálbéres az exed, és emellett 5 saját gyerek eltartásáról kell gondoskodnia.
A jövedelemnél nem csak az számít, hogy mennyire van bejelentve hivatalosan, hanem hogy az életviteléből milyen jövedelemre lehet következtetni. Szóval ha nagy lábon él, és ez bizonyítható, akkor nem számít, hogy papíron mennyit keres, a bíróság meg fogja becsülni, hogy kb. mennyi lehet a havi jövedelme ténylegesen, és az alapján határozza meg a tartásdíjat.
Szóval ha ténylegesen nagyobb lehet a jövedelme, vagy esetleg nincs 5 gyereke, akkor mindenképpen indokolt a tartásdíj emelését kérned a bíróságtól.

Kösz a tanácsot, már megtörtént, meg is ítélték a magasabb összeget, mivel éppen jól fizető helyen dolgozott az ex. Erre ő azonnal keresett egy minimálbérest, és beadta a keresetet a csökkentésre. Persze elutasították.

Mindenesetre amit Wasp belinkelt, abban például olvastam, hogy az USA-ban eleve beleveszik a tartásdíjba az inflációval való emelkedést. Nos, nekem a 4500 úgy jött ki, hogy akkor amikor megállapították, akkor korrekt volt minimum összegnek, ám ez évek hosszú során át magától ugyebár nálunk nem nő - az ex meg csak a minimumot volt hajlandó fizetni.

Wasp! Annak alapján, amit belinkeltél - a végén lévő hülyeségeket inkább felejtsük el - kitaláltam egy szerintem igazságos tartásdíj-rendszert:
A gyerekek után - ellentétben a mostani helyzettel, ahol csak a nagycsaládosoknak jár - járjon adókedvezmény. Ezt azonban szabják meg úgy, hogy együttélés esetén külön külön is igénybevehetik a szülők, de dönthetnek úgy, hogy csak az egyikük veszi igénybe a két kedvezményt összevonva (Pl. ha csak egyiküknek van jelentős bevétele, a másik meg mondjuk otthon van). Ha viszont különélnek, akkor alapból külön-külön vehessék igénybe a kedvezményt. A mértékét pedig úgy kell megállapítani, hogy a dupla-érték egyfajta "gyerek-minimálbér" legyen, azaz annyi, amiből egy gyereket el lehet tartani, ha a családi pótlékot hozzátesszük. Ilyenformán a minimálisan fizetendő tartásdíj adókedvezményként igénybevehető lenne. Szívem szerint tennék még egy olyan rendelkezést is bele, hogy amennyiben a különélő szülő a fél "gyerekminimálbérnél" több tartásdíjat fizet, a különbözet után egy kedvezményes sávban adózzon, hiszen az a pénz nem a luxusra megy el - hanem egy leendő állampolgár kultúrált nevelésére.

Már csak ki kéne dolgozni a részletes törvényjavaslatot, és elfogadtatni ;-)

Nem bolond ötlet. Egyébként a belinkelt doksi írójában is jól láthatóan valami hasonló fogalmazódott meg.

Én speciel örömmel venném ha "átpasszolnák" hozzám a gyermekemet. Szerintem neki sem lenne rossz.

Nos, nekem volt alkalmam végigkövetni, amikor a férjemhez passzolta az ex a gyerekeket, mert nem tudott tőlük nyugodtan szórakozni járni.
Mint pszichológiában kissé jártas, nyugodtan kijelenthetem, hogy azért rendesen meg kellett küzdeniük a visszautasítottság érzésével - hiába mond akárki akármit, ha egy gyereket egyik napról a másikra a másik szülő (akit mellesleg mindig kitörő örömmel vártak, tehát végülis örültek a fejleményeknek) kezdi el nevelni, míg az eddigi gondozó csak 2 hetente egy hétvégére jelenik meg, ezt a gyerek akkoris tudatalatt úgy értékeli, hogy vele van valami baja annak a másiknak, ő nem elég jó, talán sokat rosszalkodott, vagy nem volt elég rendszerető, stb. És erre nem mondhatom nyugodt szívvel, hogy csupán anyagiakat figyelembevéve tegye csak ki bárki a gyerekét, mert "majd csak túlteszi magát rajta".

Sziasztok!
Egy kis segítségre lenne szükségem. Én ebben a gyerektartás ügyben a "másik" oldalon állok hogy így mondjam. A sztori röviden: gyermekem egy éves kora óta külön élek tőlük. Láthatás, gyerektartás tekintetében nem egyeztünk meg, köszönhetően annak, hogy én egy másfél éves börtönbüntetést töltöttem 2003.03 - 2004.09 hóig. Miután szabadultam, a gyermek anyjával megegyeztünk a láthatásban, illetve a gyermeket hivatalosan is elhelyezték az anyánál gyámügyi határozat alapján. A gyerektartás ügyében nem kötöttünk hivatalos egyeszséget, a gyámügyön azt mondták ez a bíróság dolga. Szóban megegyeztünk. Egy-két havi tartásdíjfizetés után a gyermek és anyja elköltözött egy albérletbe, állítólag a saját anyját sem engedi be oda. Mivel címét, tartózkodási helyét, telefonszámát nem tudom így nem is tudom fizetni a tartásdíjat.
Kérdésem:
1.,indíthat-e ő bírósági eljárást tartás elmulasztása miatt(mégegyszer mondom bírósági és semmilyen határozat nincs ezzel kapcsolatban)?
2.,Én hogyan tudnám ezt megelőzni? Próbáltam bíróságon, ott azt mondták saját terhemre nem kérhetem a tartásdíj megállapítását.
Köszönöm a segítségetek!

Ha tartásdíj perként a büntető eljárásra gondolsz, mármint tartásdíjfizetés elmulasztása címén, akkor azt nem indíthat, mert az csak akkor áll fenn, ha már jogerős bírói végzéssel meg van állapítva a tartásdíj fizetési kötelezettséget.
E miatt tehát ne aggódj.
Végrehajtási eljárást sem indíthat ellened, mert annak is feltétele a jogerős bírósági végzés.

Valószínűleg, ha nem tart igényt a tartásdíjra, akkor el tudja tartani a gyereket így is. Ha mégsem, akkor bármikor indíthat pert a tartásdíj megállapítására, de a kereseti kérelme beadásásnak dátumától számított fél évre visszamenőleg kérheti csak.
Ha nem túl megterhelő a számodra, akkor javaslom, hogy a szóban megállapodott összeget havonta rakd félre akár otthon, akár egy külön bankszámlára (ami a te neveden van). Így akkor sem fog nagy meglepetés, illetve anyagi teher érni, ha majd egyszer mégis per lesz, és visszamenőleg fél évre megállapítják a kötelezettségedet.

A gyermek tartózkodási helyét nem titkolhatja el tőled. Már csak azért sem, mert úgy tudom, az elhelyezésről szóló gyámügyi határozat nem egyenértékű a bírósági végzéssel. Vagyis ugyanolyan szülői felügyeleti jogokkal rendelkezel, mint az édesanya. Menj be a gyámhatóságra, és kérd, hogy a lakcímnyilvántartóból keressék ki a gyermeked bejelentett lakóhelyét. Ehhez akkor is jogod lenne, ha bírói végzés lenne az elhelyezésről, és ezáltal a szülői felügyeleti jogod szünetelne.
Végső esetben a rendőrségre is fordulhatsz, mert ha nem tudsz semmit a gyermeked hollétéről, jelentsd be eltűnt személynek, akkor hivatalból felkutatják.

Tartásdíj megállapítása iránt nem indíthatsz pert, de gyermekelhelyezés ügyében igen, akkor is, ha az anyánál való elhelyezést kéred, és egyben kérheted a kapcsolttartás szabályozását is. Ekkor az anya viszontkeresetként kérheti a tartásdíj megállapítását.

Kedves pocak!
Köszönöm a gyors és érthető választ!

Üdvüzlet Mindenkinek!

Nekem is lenne egy kérdésem. Házasságban élek négy gyermekkel. A negyedik gyermek nem a férjemtől van, de az ő nevét viseli. A vérszerinti apja nem akar tudomást venni a gyermekről. Milyen jogai vannak a gyermeknek a vérszerinti apja felé? Lehet-e követelni tőle anyagi hozzájárulást, vagy hogy egyáltalán elismerje az apaságát? Ha idővel öröklésről lenne szó, milyen jogokkal élhet?

Elég ám egy helyen...

Üdv mindenkinek!

A jelenlegi párom lassan 2 éve vált el a férjétől, akivel ügyvéd előtt mindenben megegyeztek és ezt szerződésben is rögzítették, amit a bíróságra is beadtak. A volt férj tavaly nyár óta önkényesen a gyerektartás felét fizeti, amit a párom a „jóviszony” érdekében elfogadott. Tavasszal már a fele pénz sem érkezett meg, így kérte a párom a végrehajtást, természetes módon az egész összegre. A volt férj most perrel fenyegetőzik, vagyis már a vh előtt is folyamatosan ezt tette, mert úgy érzi, hogy számára a szerződés hátrányos volt. A szerződés még békés légkörben született, így a benne szereplő adatok lehet némely esetben eltérnek a valóságtól, de ez hol egyik fél számára kedvező, hol a másikéra. Nyilván a párom nem fegyverrel kényszeritette (legalábbis remélem:)) a szerződés aláírására és a beszámíthatatlanságot is nehéz lenne bizonyítania. Az lenne a kérdésem, hogy milyen a bírói gyakorlat ilyen esetben? Hajlandó-e a bíróság újratárgyalni egy ilyen ügyet és azt vizsgálni, hogy egy családi ház két évvel ezelőtt 20 vagy 25 milliót ért és ezért új szerződésre kötelezni a feleket, vagy egy új határozatott hoznia? Ki tud-e egy ilyen dologgal bújni a gyerektartás fizetése alól?
Előre is köszi a segitséget!!

A gyerekek elhelyezése és a tartásdíj módosítása érdekében lehet újabb pert indítani.
Egyéb vonatkozásban - például a vagyonmegosztást illetően - legfeljebb perújításnak van helye, de ennek is csak akkor, ha a fél olyan új tényre hivatkozik, amelyről az egyezség megkötésekor nem volt tudomása. A határidő is rövid, a tudomásszerzést követő hat hónap. És nem érinti a tartásdíj-fizetési kötelezettséget.

Nagyon valószínűtlen, anyagi jogi és eljárási akadályai is vannak. Az anyagi jogi akadály az, hogy a Ptk. 240. § (4) értelmében az egyezséggel való szerzôdésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után elôkerült bizonyítékokkal a vitát vagy a bizonytalanságot el lehetett volna hárítani.

Az eljárási akadály lényege az, hogy A Pp. 260. § (2) értelmében arra a perújítási okra, hogy oly tényre vagy bizonyítékra, illetôleg olyan jogerôs bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - reá kedvezôbb határozatot eredményezhetett volna a felek bármelyike csak alapíthat perújítást, ha az említett tényt, bizonyítékot vagy határozatot a korábbi eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthette.