Kedves Számszon!
Már a hozzászólás stílusa alapján is vannak kétségeim a toleranciája mértékéról. A kérdésben a válasz is benne rejlik. Két ÓVODÁS korú gyermekről van szó.
Javaslok egy sétát bármelyik bölcsőde, óvoda, de még iskola környékén is. Meglepően fogja tapasztalni, hogy a jövő mérnökei, több műszakban dolgozó orvosai, fodrászai és éjszaka is melózó pékjei mind az ön szavaival élve debil állatok. Merthogy a jóisten olyannak teremtette a gyereket, hogy az okos felnőttek számára néha érthetetlen okból visítanak, üvöltenek, szaladgálnak. Merthogy a kalózt el kell kapni, a rendőrautó megy a tett helyszínére, és a Thomas vonat nyikorogva kanyarodik a sínen. Ők ezáltal fejlődnek, hogy ezeket lejátszák. Ezt nemhogy lehet, de KELL is csinálniuk. Nem mini felnőttek, akik érdemben tolerálni tudják a felnőtt világ dolgait, és még nem érettek a szociális vonatkozások felmérésére.
Természetesen a szülőknek, nevelőknek az a dolga, hogy erre fokozatosan rávezessék őket. De ez nem úgy zajlik, hogy jól elverem, elmagyarázom neki a világ működését este, majd másnaptól már semmi gond vele. Ez egy hosszú folyamat, ami kb. 6 éves korra ér el oda, hogy mondjuk már 2 percnél tovább el lehessen várni azt, hogy a maga dolgával párhuzamosan mondjuk fél órát magától csendben legyen, és egyáltalán megértse azt, hogy ő mást zavarhat. Az én gyerekeim is elég hangosak együtt - pont a két óvodás korú. Sokat tanulok is módszereket, és el is vittem őket pszichológushoz, hogy segítsen. Képzelje el, azt mondta volt, hogy ha azt elérem, hogy öt, azaz 5 percig csendben játszanak egymás mellett, az már nagy siker, nagyon dícsérjem meg őket. Ezt kell mindig percekkel növelni, amire 6-7 éves korukra meglesz a fél óra..
A 3 évesemnél a minap azon tört ki egy rettenetes hiszti, hogy én a nehéz babakocsit egy lépéssel előbb tettem a lépcső tetejére, mint ahogy ő odaért. Pont abban a korban van, hogy ő akar lenni az első. Egy pillanat alatt tört ki belőle az éktelen üvöltés. Higyje el, én se éreztem magam kellemesen, se önmagában a zaj miatt, se azért, mert tudom, hogy a szomszédok se örülnek neki. De ezt pillanat alatt megszüntetni lehetetlen. Ha az ember ráüt - ami egyébként ma már ha jól tudom büntetendő - akkor csak még jobban üvölt. Nagyjából más megoldás nincs, minthogy az ember berángatja a folyosóról, majd 10 perc múlva, ha lenyugodott, akkor megbeszélni vele, hogy nem szépen viselkedett, miért, és mi lett volna a helyes. Legközelebb már a lépcső alján szóljon, hogy ő akar lenni az első. Egyébként ezen minden nagyobb gyerekem átment, aztán hamar kinőtték, ma már eszükbe nem jut ezen balhézni.
Vagy Ön szerint mi erre a megoldás? Esetleg le kellene lőni a gyereket? És még a ki ér fel elsőnek című dolognál azért akadnak sokkal komolyabb gondok is...
Amit egy társasházban el lehet várni egy óvodás gyerekeket nevelő családtól az körülbelül az, hogy éjszaka, mondjuk 9-6-ig ne legyen zajongás (ugyanis egy átlagosan dolgozó család óvodás gyerekeit akkor keltik), meg mondjuk hogy lakáson belül azért ne legyen biciklizés, labdázás, kismotorozás és fogócskázás. A hangos zene az egy olyan dolog, amivel nyilván nem terhelem a szomszédokat, ha már a gyerekzaj van, ez ok. Meg nyilván én is igyekszem toleráns lenni. Mondjuk most több napja komoly felújítás van a szomszédban. A gyerek retteg a fúrástól. Istenem. Elmondtam neki, hogy a bácsik dolgoznak, ez ezzel jár.. Nyilván én sem fogok leállni ilyenért balhézni, ez világos.
Az, hogy Ön több műszakban dolgozik, tiszteletre méltó, de éppen azért az, mert másoktól eltérően esetleg többet vállal az élet nehezéből. Ez szép dolog. Viszont emiatt a házirend, meg az élet rendje nem fog megváltozni, azt nem lehet elvárni, hogy emiatt abban a társasházban délelőtt 10-kor az éjszakai rend legyen érvényben.
Ha meg történetesen tényleg objektíven is problémásak a gyerekek, vagy éppen az egyik (ami bőven elég ahhoz, hogy még az átlag gyerekzajnál is nagyobb zaj legyen), az meg éppen elég baj önmagában is. (ADHD, autizmus, hiperaktivitás) Egyébként őket meg külön védelem illeti meg, még a szolgáltatók részéről is. Már hogyha hivatalosan is fogyatékkal él. De ezt már megadják egy pervazív fejlődési zavarnál is... Valószínűleg nem véletlenül. Hogy a szülők miért dolgoznak, és miért vannak bébicsősszel? Talán pont azért, hogy a speciális iskolára a havi 40-50ezret összeszedjék..
Ha meg óvodásak a gyerekek nincsenek akkor 10-kor az óvodában?
Ettől még nyilván bosszantó a helyzet, de aki társasházba költözik, ott bizony lehet állandóan ugató kutya, zenetanuló vagy oktató szomszédlány, rockot imádó teenager, a botjával mindig motozó öreglány és üvöltő gyerek, vagy éppen üvöltöző tányértörő párocska.. Aki ezt valami miatt egyáltalán nem tudja tolerálni, legalább részben, azt sohase értettem, miért társasházban vesz "nem olcsó kéglit", ráadásul olyanban, amit előre nem vizsgáltat meg építész szakértővel, és kiderül, hogy 100 éves a födém, és papír vékonyak a falak. Ilyet miért vesznek meg? Ugyanis erről nem a lakók tehetnek önmagukban. Én építészként sokat próbálkoztam azzal, hogy az ingatlanközvetítéshez excluzív szolgáltatásként vezessük be a műszaki és életvitelbeli tanácsadást is. Nem is értették sokan, miről beszélek. Hát erről.
Egyébként meg ott az előző hsz. A kerület vagy település jegyzőjétől lehet birtokvédelmet kérni. Próbálja meg!