Gyerektartás és láthatás

Igazán nincs mit... Gondolom a többiek is örömmel segítenek a jövőben - bár inkább ne legyen rá szükség.

Amúgy azt hiszem, hogy korábban is normálisan válaszoltunk, csak legfeljebb nem mindig azt mondtuk, amit a kérdező az adott pillanatban hallani szeretett volna.

De ez már más történet - nem lehetne ok a megsértődésre. jobb szerintem, ha mi tesszük fel ezeket a kérdéseket, mint ha a bíróságon szembesül velük a kérdező.

üdv,

W.

Katakomba

Köszi a hozzászólást. :-)

Örülök hogy van aki megértette a bajomat.

Kedves Gabriella80.

Köszönöm a hozzászólást és hogy kiálltál mellettem, jólesett. :-)

Tetszett a kérdésed, nagyon lényeges szerintem:

"Mondja meg nekem legyen szíves, hogy hogyan készítsem fel a síró gyermeket, aki nem akar az apjához menni, mert számára idegen, vagy éppen bántalmazta.
Őszintén, maga mit mondana a gyermekének?"

Erre megkaptuk a jogi választ de vajon ha ők lennének ilyen helyzetben meglennének elégedve egy ilyen válasszal ha a saját gyerekükről volna szó?

Üdvözlettel:

Bagira-Tours

Wasp

Tisztában vagyok vele hogy ide az ír véleményt aki akar, ezzel nincs is semmi baj. Nem az fáj hogy leírta a véleményét, hanem hogy még én vagyok feltüntetve rossz színben aki a gyerekért mindent megtesz.

Nem nevelem a gyerekemet az apja ellen de mondja meg hogy hogyan készítsem fel a gyereket a kapcsolattartásra ha apuka csak akkor jön ha kedve szottyan? Egy ilyen embert aki csak akkor törődik a gyerekével amikor kedve szottyan hogy lehet feltüntetni a gyerek előtt pozitívan? Érzi ezt a gyerek és 9 évesen felfogja, akkor is ha nem mondok negatív dolgokat az apjára.

Mindegy, nekem tiszta a lelkiismeretem, engedem az apjával ha menni akar, sőt ha nem akar menni próbálom rábeszélni a kapcsolattartásra, de nem ráerőltetni. (Most hétvégén is ez történt, a végén mégis menni akart az apjával.) Akkor most is úgy látják hogy alkalmatlan vagyok a gyermeknevelésre?

Ami még érdekes hogy apuka nem csinált ebből ügyet hogy nem akar menni hozzá a gyerek. Azt mondta hogy nem akarja hogy kötelezőnek érezze a gyerek a hozzájuk való menetelt, ezért ha nincs kedve menni akkor nem erőlteti, ha lesz kedve menni akkor értesítsem.

Ezt értékelem hogy megérti, csak azt nem hogy akkor miért hanyagolja el a kapcsolattartást, miért fontosabb minden a gyermekénél? Erre sajnos itt nem kapok választ, mert az illetékes az apuka aki nem nyilatkozik ezügyben.

Üdvözlettel:

Bagira-Tours

Kedves ügyvéd hölgyek/ urak!

Fizetem a gyerektartást de a gyerekemet nem láthatom.
A drága édesanya sakkban tartja a lányát, szegény még a telefont sem meri felvenni, 15 éves.

A bíróság elhalasztotta a tárgyalást azzal az indokkal, hogy beszéljem meg a gyermekemmel a láthatást. Az anyuka azt mondta a bíróságon, hogy a gyerek nem akar velem találkozni, természetesen ez nem igaz.
Az anyuka kérte a bírónőt, hogy hallgassa meg a gyereket is, természetesen elutasította a bíróság.

Ilyenkor mi a teendő, kihez fordulja, fizetek de nem láthatom a gyermekemet?
Köteles vagyok tovább fizetni?

Ha tényleg a gyerek nem akar látni, akkor én köteles vagyok fizetni de neki nincsenek kötelezettségei?

„Köteles vagyok tovább fizetni?”
Igen, amíg bírósági határozat másképpen nem rendeli. A tdíj és a kapcsolattartás a jog szerint nem kapcsolható össze, az egyik nem a másik fejében jár.

„Ha tényleg a gyerek nem akar látni, akkor én köteles vagyok fizetni de neki nincsenek kötelezettségei?”
Kiskorúként nincsenek, helyette a gondozó szülő "felel". Nagykorúként ugyanakkor, ha továbbra is nyomós ok nélkül elutasítja a kapcsolattartást, akkor érdemtelenné válhat a tartásra.

"Ilyenkor mi a teendő, kihez fordulja, fizetek de nem láthatom a gyermekemet?"
Tovább kell próbálkozni minden lehetséges fórumon, alkalommal és helyen. Ha még nem ért teljesen célt az ellened hangolás, akkor a gyermek 16 éves kora után már a gyh hozzájárulásával ugyan, de szabadon választhatja meg, hogy kivel él.

Kedves Kisokos!

Ha jól értem: A gyermek betölti a 16 évét jövőre és még mindig nem veszi fel velem a kapcsolatot, elutasít akkor már nem vagyok köteles fizetni?
És ezt majd hol kell kérelmezni? Mert gondolom nem ugy működik, hogy egyik hónapról a másikra nem adom fel postán a pénzt.

És ha közben kiderül, hogy az édesanyja nem engedi hozzám? akkor kihez forduljak?

„hogyan készítsem fel a gyereket a kapcsolattartásra ha apuka csak akkor jön ha kedve szottyan?”
Pl. így: "sajnos édesapád nagyon elfoglalt, sokat dolgozik, hogy tisztességesen megélhessen. Nagyon szeret téged, de megint közbejöhetett vmi váratlan, fontos dolog, és ezért nem tudott jönni. Sajnálom, hogy ilyen kevés ideje van és megint csalódtál, de biztos vagyok benne, hogy téged nagyon szeret és amint fellélegezhet egy kicsit, keresni fog téged. Talán addig is beszélhetnétek telefonon."

„Egy ilyen embert aki csak akkor törődik a gyerekével amikor kedve szottyan ”
Az a helyzet, hogy észre sem veszed, hogy mennyire süt belőled az indulat az exed iránt. Noha lehet, hogy valóban így van, ilyen ember, ez a te véleményed, jogod van hozzá. Ugyanakkor, ha a gyermek is azonosul ezzel, akkor ő is elutasítja majd önmaga azon részét, amelyet az apjától örökölt. Azt a részét, amely megérti az apját, aki szerint az apjában is van sok szerethető tulajdonság. Végeredményként lesz egy olyan gyereked, aki képtelen lesz elfogadni magát olyannak, amilyen. Annak ellenére, hoyg igyekeztél neki megadni mindent, a gyerek lelkileg borítékolhatóan sérülni fog. Gondja lesz azzal, hogy ő szerethető-e egyáltalán.

Nem összevissza beszélek, első kézből van tapasztalatom mindkét oldalt illetően. Alapvetően nehéz megemészteni, hogy félretedd a saját ellenérzéseidet, sőt még védd is a stiklijeit. Nehéz elfogadni, hogy az ő "lazacsávósága" miatt mindig neked van kellemetlenséged és pluszmunkád. Ugyanakkor a gyereknek nagy szívességet teszel ezzel.

fokker70,

már korábban is ajánlottam, hogy keress egy jó/jobb ügyvédet. Nagyon nagy szolgálatot tennél magadnak.

Nem 16 évtől lesz nagykorú, hanem 18-tól. Az érdemtelenség onnantól "játszik". A tdíj csökkentését, megszüntetését neked kell kérni a gyermek lakhelye szerint illetékes bíróságon.

16. évtől már maga választhatja meg a tartózkodási helyét a gyh beleegyezésével. Ez lehet akár nálad is. Ha ez történik, akkor érdemes azonnal kérni a tdíj újraszabályozását, mert egészen addig fizetned kell, amíg a bíróság másképpen nem határoz. (még akkor is, ha a gyermek már nálad lakik.)

Ha ezután is elutasítja a kapcsolatot, akkor alapvetően nem sok mindent tehetsz, erővel nem érsz célt. Tudasd vele folyamatosan, hogy fontos neked, érdeklődsz iránta és szeretnéd, ha javulna a viszonyotok. Idővel remélhetőleg megérti.

Ha az anya utasítja el a kapcsolatot és bizonyíthatóan ellened neveli a gyermeket, akkor ez alap lehet az elhelyezés megváltoztatására. Mivel a gyermek 1 éven belül betölti a 16-ot, egy elhelyezési pernek kevés gyakorlati haszna lenne. Ha az agymosás ellenére akar hozzád menni, akkor mehet, ha pedig ennek (v másnak) a hatására nem akar, akkor erre 16. éve után a bíróság sem kötelezheti.

Köszönöm szépen Kisokos!

Kisokos

Elég nehéz a gyereknek "bebeszélni" hogy:

"sajnos édesapád nagyon elfoglalt, sokat dolgozik, hogy tisztességesen megélhessen. Nagyon szeret téged, de megint közbejöhetett vmi váratlan, fontos dolog, és ezért nem tudott jönni. Sajnálom, hogy ilyen kevés ideje van és megint csalódtál, de biztos vagyok benne, hogy téged nagyon szeret és amint fellélegezhet egy kicsit, keresni fog téged. Talán addig is beszélhetnétek telefonon.“

mert tudom hogy nem igaz, állandóan nem dolgozik apuka + amikor lenne az esedékes láthatás apuka mindenfele csavarog, minden mással tölti a szabadidejét csak éppen a gyerekével nem foglalkozik pedig "állítólag" hiányzik neki, ja és fel se hívja telefonon, de még sms-t se ír neki hogy éppen miért nem tudja elvinni.

Úgyhogy inkább hagyjuk ezt a dolgot. Köszönöm hogy reagáltál, nem kérek rá visszajelzést.

Bagira Tours

(mindamellett, hogy kisokos 2009.09.07. 15:41 hozzászólásával 100%-ig - szokásosan - egyetértek, és ha nekem nem hisz, higgye el neki. hiszen feltehetően több ilyen ügyet látott akár a múlt hónapban, mint amennyit ön valaha is fog.)

de hogy tegyek némi pontosítást is:

kérdésére:

„Akkor most is úgy látják hogy alkalmatlan vagyok a gyermeknevelésre?”
mivel úgy tűnik, valamiféle félreértésben leledzik már egy ideje, kérem, olvassa vissza a hozzászólásokat.

Egyrészt ezt szerencsére nem a mi feladatunk megítélni - ez csak a bírók és a Jóisten terhe - másrészt pedig soha nem is írtunk ilyent.

Annyit írtunk, hogy a gyermekét bántalmazó, a kapcsolattartást akadályozó, a gyermeket a másik szülő ellen hangoló személy feltehetően alkalmatlan a (szerintem amúgy helyes) joggyakorlat szerint.

Sajnálom hogy magára vette.

Bagira Tours

(mindamellett, hogy kisokos 2009.09.07. 15:41 hozzászólásával 100%-ig - szokásosan - egyetértek, és ha nekem nem hisz, higgye el neki. hiszen feltehetően több ilyen ügyet látott akár a múlt hónapban, mint amennyit ön valaha is fog.)

de hogy tegyek némi pontosítást is:

kérdésére:

„Akkor most is úgy látják hogy alkalmatlan vagyok a gyermeknevelésre?”
mivel úgy tűnik, valamiféle félreértésben leledzik már egy ideje, kérem, olvassa vissza a hozzászólásokat.

Egyrészt ezt szerencsére nem a mi feladatunk megítélni - ez csak a bírók és a Jóisten terhe - másrészt pedig soha nem is írtunk ilyent.

Annyit írtunk, hogy a gyermekét bántalmazó, a kapcsolattartást akadályozó, a gyermeket a másik szülő ellen hangoló személy feltehetően alkalmatlan a gyermek nevelésére a (szerintem amúgy helyes) joggyakorlat szerint.

Sajnálom hogy magára vette.

T. Kisokos!

A gyermeknek nincs joga tudni az igazságot, miért kell hazudni egy apáról, csak azért, hogy ha nem érdemli, akkor is jobb színben tűnjön fel?
Nem minden apára igaz, hogy hanyagolja a gyermekét, de amelyik hanyagolja és előtérbe helyezi az aktuális barátnőt, haverokat, italt, bármit, lehetne sorolni, arról én miért állítsak pozitív dolgokat a gyermekemnek?
Minden gyereknek joga van az igazsághoz!

Üdv.: G.

Bagira-tours totál nem érti a lényeget, majd ha kieresztetette a gőzt elgondolkodik azon, hogy egy gyermeknek szüksége van ugyanúgy apára, mint anyára még ha az az apa olyan is amilyen...( és itt nem a gyermekeiket kínzó szülőkre gondoltam) még mielőtt az én szavaimat is kiforgatná.
Én csak a gyermeket sajnálom, mert ebben a felesleges harcban - az írásai alapján valószínűsíthető, hogy kemény csaták zajlódhatnak a szülők között a háttérben- nem veszik észre, hogy a gyermek szép lassan tönkremegy. Persze utána jön az újjal mutogatás, hogy kinek is volt a hibája, de addigra már a gyermek jelentős mértékben sérült.
Sorry, ha nem tetszik a válasz ez a véleményem én csak egy szülő vagyok...

T. Honeybear!

"még ha az az apa olyan is amilyen…( és itt nem a gyermekeiket kínzó szülőkre gondoltam)"

• esetleg lehet tudni, hogy akkor mégis milyen apára gondolt?

Üdv.: G.

Gabriella80:

„A gyermeknek nincs joga tudni az igazságot, miért kell hazudni egy apáról, csak azért, hogy ha nem érdemli, akkor is jobb színben tűnjön fel?
Nem minden apára igaz, hogy hanyagolja a gyermekét, de amelyik hanyagolja és előtérbe helyezi az aktuális barátnőt, haverokat, italt, bármit, lehetne sorolni, arról én miért állítsak pozitív dolgokat a gyermekemnek?
Minden gyereknek joga van az igazsághoz!”

Én nem csak jogász vagyok, de gyakorló szülő is. mint jogász, tudom, hogy nincs "igazság", hanem csak elképzelések vannak arról, hogy mi történhetett.

Mint szülő, viszont azt tapasztalom, hogy a gyermek nem szeret rosszat hallani senkiről.

Ha épp nem tudok jót mondani a másik szülőről, akkor inkább nem mondok semmit - ilyen egyszerű.

Ha viszont soha semmi jót nem tudnék valakiről mondani, akkor fel kéne tegyem magamnak a kérdést, hogy mennyire voltam igényes vagy igénytelen annak terén, hogy kit választok a gyermekem szülőjének, és mekkora a felelősségem abban, hogy így alakultak a dolgok.

A gyermeknek úgy vélem nem valamilyen önkényesen összeválogatott igazságra van szüksége, hanem arra, hogy érezze, hogy mindkét szülője szereti.

Az ilyen "igazságokra" ha tényleg igazak - úgyis rájön magától, ha elég érett lesz hozzá. Ha viszont mégsem igazak, akkor nagyon nagyon valószínű hogy nem egy szülőt veszít el miattuk, hanem kettőt - és kevés szomorúbb dolog van annál, mint olyan gyermeket látni, aki már egyik szülőjében sem tud bízni.

Megéri a másik szülőre rosszat mondva kiereszteni a gőzt? Ez a gyermeknek fáj elsősorban és nem annak, aki - esetleg - megérdemelné. Kérem, gondolja át.

T. Wasp!

Tudom sok kérdésem van, dehát erről szól a fórum, nem?

„Ha épp nem tudok jót mondani a másik szülőről, akkor inkább nem mondok semmit – ilyen egyszerű.”

• És akkor most hogyan is készítsem fel a gyermeket a láthatásra? :)

„Ha viszont soha semmi jót nem tudnék valakiről mondani, akkor fel kéne tegyem magamnak a kérdést, hogy mennyire voltam igényes vagy igénytelen annak terén, hogy kit választok a gyermekem szülőjének, és mekkora a felelősségem abban, hogy így alakultak a dolgok.”

• Nem hallot olyanról, hogy az egyik fél csak a házasságkötés után mutatja meg az igazi arcát?

Sajnos sok ilyen eset van.

Üdv.: G.

Hű, micsoda pezsgés van itt!

Gabriella80 és mások!
"A gyermeknek joga van tudni az igazságot" De kinek az igazságát?
Jómagam szülő vagyok, ráadásul elvált szülő, egyébként pedig nap, mint nap találkozom a kapcsolattartási problémákkal, ahol a két szülő hadakozik, a gyermek pedig eszköz, a fegyver ebben a harcban. Ők sérülnek a legjobban, pedig róluk kellene, hogy szóljon a történet! A gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van, akkor is, ha az egyik szülő úgy gondolja, hogy a másikra nincs szükség. Az a helyzet, hogy ezt az egyik szülő nem döntheti el a gyerek nevében.
Sajnos nagyon gyakran tapasztalom, hogy a gyermeket gondozó szülő (s az esetek nagy többségében ez ma még az anya) mintegy mellékbüntetésként a gyermektől való teljes eltiltást, elidegenítést rója az apára. Egyet felejt el: az igazságszolgáltatás nem az ő dolga, ráadásul nem csak az apát bünteti, hanem főként a gyermeket.

A házasság felbontható, de a vagyonmegosztásba a gyermek nem tartozik bele. Ő nem vagyontárgy még akkor sem, ha ő a legféltettebb kincsünk. Nem lehet azt mondani, hogy a ház a tiéd, a kocsi az enyém, a herendi a tiéd, a gyerek az enyém, ami a tiéd azt viheted, de ami az enyém, ahhoz semmi közöd tovább. A gyerekre legalábbis NEM!
A gyermek akkor is érzi a gondozó szülő másik fél iránti ellenszenvét, ha nem mondja ki. És mennyire másként hangzik az, ha azt mondom a gyereknek, hogy "Muszáj elmenned apáddal, mert ha nem mész, megbírságol a gyámhatóság!", vagy " De jó neked, kérd meg apát, hogy vigyen el egy moziba, aztán majd elmeséled nekem a filmet!"
Vagy ha éppen nem ment az apa, pedig a gyerek várta, mennyire másként hangzik, hogy "Na, látod, apád megint átvert, hát ennyire lehet rá számítani!", vagy az, hogy "Ne búslakodj, biztosan közbejött neki valami, gyere felhívjuk és megkérdezzük tőle, mikor jön!"
Nem kívánok tanácsokat osztogatni, főként, hogy a feleket ezen a fórumon nem lehet megismerni, de elképzelhető, hogy hathatósabb lenne az apával megbeszélni, hogy a gyermeknek csak árt, ha hitegeti, és nem az a baj, hogy ritkán megy, hanem, hogy a gyermeknek csalódást okoz. És inkább menjen kevesebb alkalommal, de ha megígéri, akkor mindenképpen menjen.

Ja, és még egyet ne felejtsünk el. Valaha azt az embert szerettük, mi választottuk őt. Ja, hogy akkor rózsaszín szemüveg volt rajtunk? :-)

fokker 70!
Ha minden kötél szakad, a kapcsolattartás végrehajtását lehet kérni a gyámhivatalnál. Az első írásából úgy vettem ki, hogy a gyermek szeretne kapcsolatot tartani, csak az édesanya ellenzi. A gyámhivatal meghallgathatja a gyermeket a szülők jelenléte nélkül is, akkor biztosan kiderül, hogy valóban ő nem akar menni, vagy csak az anyának akar megfelelni.

Most látom, hogy egyidőben majdnem azonos dolgokat írtam, mint Wasp, akivel teljesen egyetértek.

Tanulságul még egy dolog: a gyerekek nagyon nehezen viselik azt a helyzetet, amikor bárki szidja, rosszakat mond azokról az emberekről, akiket ők szeretnek. Előbb-utóbb azok ellen fordulnak, akik szidják az általa szeretett személyt.
Valami hasonló ez ahhoz, amikor az én gyerekemet szidja valaki - látatlanul megvédem, mert szülőként nem viselem el, ha bántják. Még akkor is megvédem őt, ha tudom, hogy az illetőnek esetleg igaza van.

Katakomba!
Ez a lényeg amit leírtál. Sajnos az anyák javarésze tényleg zsarolja a volt férjet a gyermekkel. Az igazságszolgáltatás nem az anya feladata, de ha te is átolvasod a mai családjogi törvényünket, akkor rájössz, hogy a jog csak akkor avatkozik bele a gyermek elhelyezés kérdésébe, ha ezt a szülők nem a gyermek érdekében teszik. A fő gond az, hogy a párválasztás alapja már nem a szerelem, a "tőle akarok gyermeket", hanem hogy legyek valakivel. Ha meg nem szimpi, akkor elválunk és lenyúljuk a havifizetése x százalékát.

tényleg nagy a pezsgés...
szerintem látszik, mennyire fontos kérdés ez - kevés fontosabb van.

egyébként érdekesnek találom, hogy a fórumba írogató jogászoknak - akik hivatalból több ilyen ügyet látnak - mennyire egybevág a véleménye. Pedig nem beszéltünk össze (pl én Grád Andrást ismerem csak személyesen), és más témákban azért jó nagy vitákat bírtunk folytatni, szóval nem félünk megmondani, ha nem értünk egymással egyet.

Pedig még Derill be sem futott, és amennyire én tudom a hosszas gyámhatósági gyakorlata, és tapasztalatai neki se súgnának nagyon mást.... Azért ha olvassa ezt, remélem beír, és említ saját tapasztalatot is.

Gabriella80.

Pont olyan kérdéseket írtál amiket én tennék fel. Egyet értek.

Én többet nem írok kérdést mert felesleges szélmalomharc.

Gabriella80,

„A gyermeknek nincs joga tudni az igazságot, miért kell hazudni egy apáról, csak azért, hogy ha nem érdemli, akkor is jobb színben tűnjön fel?”

• Nem igazság, csak vélemény. Mint véleményt el lehet mondani, hiszen ha minden olyan szuper lenne, akkor miért is váltak volna el a szülők. Ugyanakkor "joga van" ahhoz is, hogy ő másképpen lássa és ahhoz is, hogy aki szereti, az elfogadja, tisztelje és szeresse őt akkor is, ha eltérő néhány dologban a véleményük.
• „miért kell hazudni” A Mikulásról, a Jézuskáról, a húsvéti nyúlról miért hazudunk? Miért mondjuk bizonyos kor alatt, hogy a gyermeket a "gólya hozza"? Miért nem magyarázzuk el egész konkrétan, félrebeszélés nélkül, hogy hogyan készül a gyerek?
• Nem kell hazudni. Csak azt kell elmondani, hogy ez a te véleményed. Ő gondolhatja másképpen és ez teljesen rendben van. Az is rendben van, ha a másféle érzelmeit szabadon kifejezi. Mindezt úgy kell elmondani, hogy az megfeleljen a gyermek adott életkorában megnyilvánuló felfogóképességének.
• ezzel megtaníthatod a gyermeket arra, hogy elfogadja és tolerálja, ha más emberek másképpen éreznek egy helyzetben, mint ő maga. Szerintem ez nagyon hasznos útravaló a felnőtt életre. Sokkal hasznosabb, mint az "egy az ország, egy az igazság" és "aki nincs velem, az ellenem van". De ez is csak egy vélemény.
• Nem az apánk lesz jobb a "kegyes hazugsággal". Nem a Jézuskának lesz jobb azzal, hogy a gyermek egy ideig azt hiszi, hogy tőle kapja a karácsonyi ajándékot. Idővel, amikor megérik rá, úgyis megtudja az igazságot.
• A gyermek genetikai értelemben, de sokszor pszichésen is fele részben anya, fele részben apa. Számára fontos, hogy mindkét örökölt felét szeresse, elfogadja olyannak, amilyen. Így lesz egészséges, lelkileg egész felnőtt. A szülők harca a gyermekben önmaga két fele közötti belső harcként képeződik le. Ez egyfajta skizofrén állapot. Az egyik szülő "győzelme" a belső harcra lefordítva azt jelenti, hogy a gyermek elfojtja önmaga egy részét a másik rovására. Felnő, de lelkileg félember marad.