Gyerektartás és láthatás

Értem Kisokos.
Köszönöm.

Üdv.: G.

Kedves Mindenki!

Én nem vagyok jogász sem ügyvéd, csak egy elkeseredett apuka.
Képzeljék el van egy lány akibe szerelmes vagyok. Megjárjuk a poklok - poklát, felépítjük otthonunkat, megszületik 1 szem lányunk és mint a villámcsapás, az asszony felforgatja az életünket amíg én reggeltől estig dolgozok, hogy mindenünk meglegyen.
Kettős életet él amit én Hülye észre sem vettem, olyan jól csinálta.
14 év együttélés után Karácsony este miután kibontottuk az ajándékokat ( a kislány akkor már 8 éves, vacsora előtt közli, hogy Ő terhes egy másik férfitól akivel 3 éve viszonya van és 4 nap múlva elköltözik, viszi a gyereket is aki természetesen sír és nem tudja, hogy most apával vagy anyával legyen, inkább az anyukáját válassza. ( Miért is ne, hiszen 8 évesen azt sem tudta, hogy mi történik körülötte.

Megszületik a testvére és az én lányom minden hétvégén gyerekként vigyáz a testvérére és pelenkázza eteti, miközben anyukája bugyit árul a piacon és vigyorog. Az élettársa nem dolgozik.

Eltelik Őt év és megint jön a villámcsapás hiszen ez ebben a családban szokássá válik. Csenget a postás és hozza a bírósági idézést a gyermekelhelyezési és gyermektartási perre. Köpni, nyelni nem tudtam.

5 év alatt én minden nap láthattam a gyermekemet, oda mentünk ahova akartunk, külföldre is elvihettem, gondoskodtam róla, miközben a gyerek már akkor azt mondta, hogy " Most ezt ne mondjuk meg anyának mert baj lesz" ( később kiderült, hogy elvette a gyerektől azt a pénzt amit én adtam neki, mert kellett a vállalkozásba. Biztosan nagyon sok bugyit vásároltak Bugyin a piacon). Később már azt is titkoltuk az anyuka előtt, hogy Én feltöltöm lányom telefonját.

Tehát, 5 éve elmúlt, hogy elvitte a gyereket, pénzt is kapott de most jutott el odáig, hogy mindezt szentesítse a bíróság előtt, azzal a hazugsággal, hogy a gyerek engem nem akar látni és nem kíván az apjával lenni, kérdezzék meg a bírót hangzott el a tárgyalóteremben. A bírónő idegbajt kapott akkorát csapott az asztalra és utasította az anyukát, hogy üljön le és nem szóljon közbe, csak ha kérdezi.

Most fizetem a tartásdíjat , a gyermekemet nem láthatóm. Közben ballagott is de az anyuka jovoltából ballagási meghívott nem kaptam, nem engedte. Tavaly novemberben találkoztunk utoljára amikor suli bálba készült és cipőt vásároltunk. De Mikulásra, Karácsonyra a gyereket már nem engedte el.

Most ott tartunk, hogy a gyerek a telefonját sem veszi fel, nem meri.
Ha figyelmetlen volt és felvette, egyből hangzott a válasz " Nem érek rá apa és nincs kedvem menni hozzád, háttérben pedig az anya hangja.

Közben mindenkinek azt mondja, hogy én nem törődök a gyermekemmel, nem veszek neki semmit és nem is fizetek egy fillért sem. Ezeket természetesen olyanoknak mondja akik csak Őt ismerik.

Pár héttel ezelőtti nagy felismerés, hogy lehet nem is én vagyok a gyerek apja. Hiszen az anyuka csak azzal nem feküdt le akinek nem kellett.
Ezt a barátok most merték elmondani.

Hát fel van adva a házi feladat van min gondolkodnom, hogy hogyan tovább.

Mindegy, hogy az én gyermekem vagy sem én akkor sem fogok erőszakoskodni a kislánnyal hogy két hetente nálam legyen mert nem akarok neki rosszat és fájdalmat, elég az amit az anyukája csinál vele.

A bírónő azt mondta, hogy ez egy visszavágós játék lesz ahogyan telik az idő, és ezt mind az anyuka fogja visszakapni.
Azért a gyámhatóságot meglátogatom, kíváncsi vagyok mit mondanak, mi a teendő.

Köszönettel
Fokker70

Bocsánat az elírásért.

Idézem " Kérdezzék meg a gyereket ( nem a bírót) hangzott el a tárgyalóteremben.

T. Fokker70!

Hát ez a helyzet nagyon elszomorító, és dühítő. :(
Kitartást kívánok a további élethez, és kívánom, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel.

Üdv.: Gabriella

Köszönöm Gabriella.

kisokos, minden szavaddal egyetértek :)

Külön kiemelném az utolsó mondatod, mert szerintem benne van minden:

Felnő, de lelkileg félember marad.

Sajnos nagyon sok, egymással harcoló szülő épp ezt felejti el...

Tisztelt Kisokos!

Tapasztalataim szerint egy gyermek miután felnő csak akkor marad félember, ha egy olyan "szülőt" /apát vagy anyát/ kényszerítenek rá akinek a gyermek valójában teher.
Én hiszem, hogy egy gyermeknek a saját tapasztalatai alapján kell eldöntenie, hogy melyik szülő felé húz, hiszen lelkileg, érzelmileg ő érzi, hogy kitől és mennyit kap. Nyilván nem kell minden esetben döntenie, hiszen mindkét szülő, még külön élve is teljes lelki és érzelmi gazdagságot tud a számára adni. Az a jobbik eset. De, ha hiányt érez vmelyik szülővel kapcsolatban azt tiszteletben kell tartani.

Tisztelt Popzenész

nem kívánnám vitatni az Ön tapasztalatainak relevanciáját, de meg kell említenem, hogy a topicba író összes családjoggal vagy pszichológiával az érdeklődő amatőrnél alaposabb szinten foglalkozó hozzászóló kolléga nagyjából ugyanazt mondta:

A gyermeknek szüksége van a szüleire. Aki megfosztja a gyermeket valamelyik szülőjétől, az többet árt neki, mint azt legrosszabb rémálmában gondolná.

Fokker70: szerintem menj fel a ferfinet.hu-ra és olvass a PAS (szülői elidegenítési) és a DRMMS (rosszindulatú anya) szindrómáról. Van fent pár cikk Tomasovszkitól és néhány tőlem is. A gyerek szeret Téged, csak nem meri mondani. Te is látod. Lemondhatsz róla vagy küzdhetsz érte. A per úgyis folyik, szerintem nem esélytelen a küzdelem, hiszen ha a gyerek elmúlt 14 éves, a Csjt. 74. §-a értelmében már meg kell kérdezni (nem biztos, hogy a bíró személyesen, lehet, hogy csak szakértő útján). Nem lenne rossz a gyereket is megkérdezni, hogy küzdj érte, vagy hagyd inkább. Ő ennyi idősen már valószínűleg tudja. Egyébként meg _Wasp_-nak, nandy-nak és kisokosnak totál igaza van. Ugyanakkor Gabriellának is, hiszen valljuk be, van ilyen is meg olyan is. Tényleg előfordul olyan, hogy egy apukát nem érdekli a gyereke, fontosabb neki az ital, a kocsik és a nők, de azért ez nem sűrűn fordul elő. Mégis, ha előfordul, nem lehet mellette elmenni és a gyerek is látja, érzi a saját bőrén.

Amikor a fiam elsős volt, egyszer azzal jött haza, hogy "anyu, de olyan hülye a tanár". Mondhattam volna, hogy hogyan mondhat ilyet egy tanárra, de hát a fiam sem vak, látja ő hogy hulye a tanár. Ami a legfontosabb, nem én mondtam ki, hogy hülye a tanár, hanem ő. Megbeszéltük miért is hülye, igaza volt. Annyit mondtam neki, hogy "igazad van fiam, de ő adja a jegyeket".

Apukánál is lehet ugyanezt. Ne az anya mondja, hogy hülye az apa (vagy fordítva), hanem ha a gyerek maga állítja ezt, meg kell vele beszélni. Mert lehet, hogy nincs igaza, de ha azt mondja, hogy "apa iszik, kocsmában volt egész este, egyedül voltam, nem kaptam enni, majd részegen ordibálva jött haza", akkor ne állítsuk neki, hogy az apa egy angyal. A megfelelő eszközökkel próbáljunk változtatni (védelembe vétel), ha nem megy, akkor kapcsolattartás korlátozása (de ne felejtsük el, hogy mindezt nem elég állítani, bizonyítani is kell).

Sziasztok!

Mondjuk ezzel nem nagyon értek egyet. Nálunk apuka csak azért akarta elperelni a gyereket, hogy én fizessek neki és ne ő nekem. Na az ilyen őszintén szereti a gyereket?

A kérdésem az lenne, vagyis több lenne:

• volt gyermekelhelyezési perünk. Nálam lett megítélve a gyerek. Ő fellebbezett, kapcsolattartás szabályozása miatt, holott az nemis volt tárgya a tárgyalásnak.

Ezért nem első, hanem másodfokú bíróság döntött. Mit kellett ahhoz tennie vagy minek kellett ahhoz történnie, hogy másodfokú ítélet szülessen. Ja és mellesleg nem adtak apukának láthatást. gyámügyhöz kell fordulnia, ha akar.

• a másik kérdés pedig, hogy most jelentősen kevesebb gyermektartást kaptam. Hogy tudnám én nyomon követni, hogy jogos-e a havi utalás vagy éppen család van benne. Munkáltató vonja a fizetést.

Köszi a válaszokat előre is.

Az első kérdésre: az ex fellebbezésében benne kellett lennie a válasznak - ha már a bíróság elfogadta azt és végül is másodfokú döntés született az ügyben. (Bocs, de tessék értelmezni a peranyagot és nem csak "olvasni" azt.)

A másodikra: a munkahely kézfizető kezesként felel a levonásra/kifizetésre kerülő összeg helyességéről, vagyis "a" miértre tessék tőlük tájékoztatást kérni. (Amúgy nagyon könnyü mostanság a gazdasági válságra hivatkozni: kevesebb a megrendelés, ergo kevesebb a munka, vagyis csökkentek a bérek.) Még mindig jobb ha megvan egy munkahely - bár átmenetileg kevesebb a pénz -, mintsem kapun kívül mulatni az időt...

Azt hogy a t.díj havi fix összegben van megállapítva vagy a jövedelem százalékos arányában, azt neked kell tudni.

Ettől függetlenül a különbözet 6 hónapig visszamenőleg követelhető.

"Lisa"
laikus hozzászóló

"Nálunk apuka csak azért akarta elperelni a gyereket, hogy én fizessek neki és ne ő nekem. Na az ilyen őszintén szereti a gyereket?"

Jópár évig voltam családjogi bíró, és nagyjából naponta háromszor hallgattam végig ezt a szamárságot. Tiszta szerencse, hogy az emberek nem látják saját magukat kívülről, mert azonnal ásót és lapátot keresnének az elsüllyedéshez. Így azonban ehelyett tudatszűkült állapotukban azt képzelik, hogy ha ők nem szeretik a másikat, viszont szeretik a gyermeküket, akkor fogalmilag kizárt, hogy a másik is szerethesse a közös gyermeket. Ebben nagyjából annyi a logika, mint abban a levezetésben, miszerint szeretem a csirkét, viszont nem szeretem a csirketápot. Ebből semmi más nem következhet, mint hogy a csirke sem szeretheti a csirketápot. Teljesen természetes és logikus nem? ÉBRESZTŐ!!!

„Jópár évig voltam családjogi bíró, és nagyjából naponta háromszor hallgattam végig ezt a szamárságot. Tiszta szerencse, hogy az emberek nem látják saját magukat kívülről, mert azonnal ásót és lapátot keresnének az elsüllyedéshez. Így azonban ehelyett tudatszűkült állapotukban azt képzelik, hogy ha ők nem szeretik a másikat, viszont szeretik a gyermeküket, akkor fogalmilag kizárt, hogy a másik is szerethesse a közös gyermeket. Ebben nagyjából annyi a logika, mint abban a levezetésben, miszerint szeretem a csirkét, viszont nem szeretem a csirketápot. Ebből semmi más nem következhet, mint hogy a csirke sem szeretheti a csirketápot. Teljesen természetes és logikus nem? ÉBRESZTŐ!!!”

• ??

Ritkán szólalok meg itt, de el kéne gondolkodni kinek is kell itt ébresztő.
Az itteni emberek a saját tapasztalataikat írják be.
Az itteni jogászok nem értem miért tesznek úgy mint ha mindenki hülye lenne csak ők lennének okosak.
Sokféleképpen kinyilváníthatja egy apa/anya azt, hogy mennyire is kötődik a gyermekéhez. Nem föltétlenül kell ide az, hogy ki is mondja.
Mikor valaki ez ügyben beír, hogy észrevette, hogy a volt párja nem szereti csak felhasználja a gyermekét azt miért kell föltétlenül hülyének, sőt sokszor burkoltan hazugnak titulálni. Inkább segíteni kéne nem?
Nekem az a meglátásom, hogy itt nagyon sokan csak a diplomájukon és a jogon keresztül nézik a dolgokat és mindezt ráadásul szubjektíven teszik. Mert azt gondolják valamiféle szellemi felsőbbrendűség az övék a pór néppel szemben.
Márpedig tudjuk egy diploma senkit nem tett még okosabbá vagy intelligensebbé mint amilyen valójában.
Ezért néha le kéne szállni a magas lóról, és az egyszeri volt feleségtől/férjtől szenvedő ember szintjén megvizsgálni a dolgokat.

Popzenész!

Teljes mértékben egyet értek. És nem azért, mert pont az én hozzászólásomat vitatjuk, hanem egyébként is. Én tudom, hogy apuka nem szereti a gyereket. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy lebeséljek arról, hogy megszülessen. Mióta megszületett, keseríti az életemet azzal, hogy én csak azért szültem gyereket, hogy több pénzem legyen. Ugyan már! Akinek gyereke van az tudja, hogy lehet akármennyi pénze, magára úgysem fog jutni, mert hamarabb adja a gyereknek, minthogy fordítsa magára. Normális szülők esetében.

Kedves Popzenész és Reker!

Azt hiszem félreértettek valamit. Szó sincs itt bármiféle magas lóról, de még csak alacsonyról sem. Ehelyett tapasztalatról van szó, amivel Önök a saját ügyüket leszámítva nemigen rendelkeznek. Önök azt az egyet ismerik, a sajátjukat, törvényszerűen elfogultan, mert a saját ügyében mindenki törvényszerűen és emberileg teljesen érthető módon elfogult. Nem is lenne ezzel semmi gond, feltéve hogy hallgatnak azokra, akik párezer hasonló helyzetet és történetet láttak már. Van ugyanis egy régi és bölcs mondás, miszerint ha az embernek hárman mondják, hogy részeg, menjen lefeküdni. Ha az összes itteni szakember véleménye nagyjából egybecseng egy kérdésben (Pl. Wasp, Kisokos, Nandy stb.) talán el kellene gondolkodni azon, hogy hátha mégsem mind egytől egyig színhülye, gonosz, buta, magas lóról beszélő stb., hanem hogy esetleg elfogulatlanabbul látják kívülről a helyzetet, mint Önök érintettként... Üdv:

Kedves Reker !

Védeni senkit nem akarok de ez megütötte a fülem:

"Én tudom, hogy apuka nem szereti a gyereket. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy lebeséljek arról, hogy megszülessen."

Úgy gondolom hogy egy gyerekvállalás KETTŐ szülő KÖZÖS döntésének kell legyen így hát ne csodálkozzon ha nem repes az örömtől apuka... Én sem tenném!

Kedves sagit!

Ennek a dolognak még egyszer fuss neki.
Pont erről van szó. Ha nem kell neki, akkor ne is pereskedjen pitiáner bosszú, vagy pár fillér miatt.

Kedves Popzenész és Sagit!

Pontosan erről beszéltem! Ilyen az, amikor valakinek abban a bizonyos általa ismert egyetlen ügyben az érzelmei eluralkodnak, és nem vesz tudomást a realitásról. Rengeteg (Mondom: RENGETEG!) olyan üggyel találkoztam hosszú életem során, ahol az egyik szülő (gyakran pont az anya) nem igazán akarta a gyermeket, de miután megszületett, őszintén ragaszkodott hozzá. De uram bocsá' talán már Önök is hallottak olyan anyákról, akik annak idején meg szerették volna szakítani a terhességüket, ami valamiért mégsem sikerült nekik, de a gyermeküket utána mégis őszintén és nagyon szerették. Vagy akkor az ilyen esetekben kerüljön át a gyermek automatikusan az apához, és az anya ne is lássa többé? :-)

Összegzem: Attól, hogy eredetileg az apa nem akarta a gyermeket, jottányival sincs kevesebb joga vele kapcsolatban, és nagy valószínűséggel tényleg szereti, még ha ez a kognitív disszonancia feloldó mechanizmus folytán az őt szíve minden melegével gyűlölő másik fél számára elképzelhetetlen is. Üdv:

Kedves Sagit!

Számtalanszor előfordul az, hogy a nő valamiért nem tud védekezni, a férfi pedig nem hajlandó, ennek ellenére nem és nem hagynák ki azt a bizonyos alkalmat. Nos, itt máris hoztak egy DÖNTÉST, mégpedig KÖZÖSEN. Lehetne még sorolni a hasonló eseteket, de a lényeg szerintem ugyanaz.

Az hogy vki lefekszik a másikkal valóban egy közös döntés de abból még nem mindig szokott (!) gyermek születni.
Az ha az egyik szülő nem akarja mert nem érzi felkészülnek magát egy gyermekre akkor azt tiszteletben kellene tartani. Saját tapasztalatom hogy utána annál jobban szeretheti (mint én is) de míg idáig eljut az igen sz@r... és nem mindenkinél a szeretet kerül előtérbe hanem az anya elleni kicsinyes bosszú !

Anya elleni kicsinyes bosszú. Ez a legjobb kifejezés, amit a mi esetünkben használhatunk. És, hogy tiszteltben kell tartani mások döntését a gyerekvállalással kapcsolatban? Igen, igaz. De akkor hol vannak az anya tiszteletbeni döntései? Nem lehet egy gyereket vállalni is meg nem is.

Na végéülis én most azt kérdezném, hogy mivel nem lett szabályozva a kapcsolattartás nálunk, akkor hogy kell ezt bonyolítani vagy mitkell ilyenkor tenni, ha apuka hepciáskodik és mutatja, hogy ő látni akarja a gyereket, ami szintén csak a kicsinyes bosszú része lenne, csak hogy idegesítsen minket.

Pontosítani szeretném előző kérdésemet.

Bírósági döntés alapján a gyermek nálam van elhelyezve. Októberben kettő éves lesz a drága.
A bíróság nem tárgyalt kapcsolattartás szabályozását, mert nem kértem a gyermekelhelyezés folyamán.
Most akkor apuka akkor jöhet, mikor neki kedve van????
És nekem mindig rendelkezésére kell állnom gyerekestül együtt akármikor????

azt lehet mondani, hogy most nem alkalmas. Ekkor az apa nem viheti el a gyermeket.

persze ez a gyermeknek ez vélhetően nem fog használni, sőt, a kapcsolattartás rövid úton szabályozva is lesz, de mindenkinek ez az érdeke:
az apa nem tud alkalmatlan pillanatokban betolakodni az anya életébe, az anya meg nem tudja a gyermeket jog által támogatva távoltartani az apjától.

Talán egy kapcsolattartást szabályozó közös kérelem lenne a legcélszerűbb, de ezt az eddigiek alapján kizártnak gondolom.

Eszembe jutott valami.
Amikor válás után ugye megtörténik a gyermek elhelyezése, akkor, ha a gyermek nem akar a különélő szülővel találkozni az a szülő a hibás akinél él. Mondván nincs jól felkészítve.
Viszont, ha csak külön él egy házaspár, és nem váltak el és a gyermek nem akarja tartani a kapcsolatot a külön élő szülővel nem hibáztatnak senkit.

Vagy igen?

Akkor is hibás az a fél, apa/anya akinél a gyermek él? Akkor is támadható az a szülő?
Vagy, ha nem akkor miért nem?

Remélem nem túl zavaros a kérdésem...