Segítségkérés derilltől

Kedves Derill!

Látom, már régen nem jártál itt, remélem nincs gond.
Szeretném megköszönni a kb. félévvel ezelőtt nyújtott tanácsodat. Valószínűleg Te már nem emlékszel Rám, a "gyermektartásdíj megváltoztatása százalékos formára" ügyben kértem a segítségedet. A perünknek tegnap lett vége és számomra pozitívan végződött. Olyannyira, hogy az álalam kért minimum összegtől jóval magasabbat ítélt meg a bíróság.
Mégegyszer köszönöm.
És most újabb pert adott be a volt férjem, kérlek ebben is adj tanácsot.

Tehát 2000-ben elköltözött egy másik nőhöz, majd 2003-ban elváltunk és 2006 márciusában a vagyonmegosztó is véget ért. Most azért perel, hogy bizonyos tárgyakat (pl. asztal 150.000.- Ft, mérleg 6.000.-, könyvek, székek, hurkatöltő ?!? stb., minden felárazva ) adjak vissza, vagy fizessek meg, összesen 400.000.- Ft -ot.
Tudni kell, hogy a válás kimondásáig kulcsa volt a lakásunkhoz és azt vitt el, amit akart. Sokszor hétvégén a szüleimtől haza térve, feldúlva találtuk otthonunkat. A válás előtt még eljött és összeszedte, amit akart.
Most a dolgokat az anyja nevében kéri, azzal érvel, hogy nem tartozott a vagyonközösséghez, hanem az anyjáé volt. Valóban a házasságunk elején mindkét családtól kaptunk ezt-azt a kezdéshez. De egyrésze már meg sincs, másrészt pedig meddig fog még visszajárni? Miért nem vitte el, amikor még bejárt. Persze kifizetni sem tudom és nem is akarom. Vagy ki kell?

Mit tehetek?

Tételes leltár hiányában azt ma már elég nehéz bizonyítani - pro és kontra -, hogy a válás kimondásáig mi volt még meg a lakásban és mi már nem.

Mivel neki egy ideig még kulcsa volt (...), a távolléted alatt esetlegesen azt vihetett el amit csak akart - és te nem voltál köteles a cuccait örökké szemmel tartani -, most meg kérné vissza ill. pénzt...

Amije még ott van, rakd egybe, aztán tudasd vele: konkrét időpontban jöhet., tovább nem áll módodban felelősséget vállalni a holmiáért - ha már nem vitte el őket korábban.

Az érkezésekor tanud legyen a lakásban.

Elváltatok, a magánéletedet ne zaklassa többé!

A fentiek csak egy laikus véleménye.

HA jól értem, az a vita tárgya, hogy a házasságkötéskor kapott ajándék kié.

A házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy késôbb, az életközösség fennállása alatt, kedvezôbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az un. menyasszonytáncpénzt is - általában a házastársi közös vagyonba tartozik.
A szülô vagy más rokon által adott jelentôsebb értékû ajándékot viszont rendszerint az ô gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni.
A házassági vagyonjogi perekben sok esetben vitás az, hogy a házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy késôbb, az életközösség fennállása alatt, kedvezôbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándékok a közös vagyonhoz vagy valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak-e. Ezt a kérdést az esetek többségében házassági vagyonjogi szerzôdés nem rendezi.
Ilyen szerzôdés eltérô rendelkezése hiányában a házasságkötés alkalmával adott ajándék: az ún. nászajándék esetén abból kell kiindulni, hogy annak célja a jövendô házasélet terheinek megkönnyítése, a házastársak közös boldogulásának az elôsegítése. Ezért a nászajándék a Csjt. 27. §-nak (1) bekezdése alapján rendszerint a közös vagyonhoz tartozik.
Bizonyítható azonban, hogy az ajándékozó az ajándékot csak az egyik házastársnak kívánta juttatni. A bizonyítás sikere esetében a nászajándékot a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megajándékozott házastárs különvagyonának kell tekinteni. Az ajándékozónak erre a szándékára mindenekelôtt az ajándékozás alkalmával tett nyilatkozatából lehet következtetni.
Ilyen nyilatkozat hiányában meghatározó lehet az ajándéktárgy jellege, így pl. a személyes használatra szolgáló tárgy (ruhanemû, ékszer stb.) vagy foglalkozás folytatását elôsegítô dolog (pl. orvosi mûszer) általában annak a házastársnak a különvagyona, aki azt használja.
A házasságkötés alkalmával adott ajándék egyik gyakori formája a menyasszonytánc alkalmával adott juttatás. Az említettekhez hasonlóan, ennek a juttatásnak is az a célja, hogy a házasulók részére közös otthon megteremtését elôsegítse, így a menyasszonytáncpénz is általában közös vagyonnak minôsül. Ez a juttatás ugyanis az esetek többségében az ajándékozó személyének és az összegnek a külön kiemelése nélkül kerül átadásra, és utólag már az sem állapítható meg, hogy ki, milyen összeget ajándékozott a házasfelek részére. Ezért a menyasszonytáncpénz közös vagyoni jellegétôl csak kivételesen lehet eltekinteni, pl. akkor, ha valamelyik közeli rokon vagy jó barát más nászajándék helyett jelentôs összeget nyújtott ezen a címen, kifejezetten az egyik házastárs részére.
A vagyontárgy közös vagy különvagyoni jellegének megítélésénél a fentieken kívül - jelentôsége lehet az ajándék értékének és az ajándékozónak a megajándékozotthoz fûzôdô kapcsolatának is.
Abban az esetben ugyanis, ha a szülô vagy más rokon ad jelentôsebb értékû ajándékot, ezt - az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint - általában saját gyermekének illetve rokonának szánja. Ilyenkor is jelentôsége van természetesen az ajándékozáskor elhangzott nyilatkozatnak, de a vagyonjogi igények eldöntésénél a bíróságnak fokozott gonddal kell a nyilatkozat valódi tartamát vizsgálnia. Sok esetben ugyanis a szülô, illetve rokon eredetileg nem csupán gyermekét (rokonát), hanem annak családalapítását kívánja támogatni - közvetve tehát a másik házastársat is - szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék értéke ne gyermekét (rokonát) illesse meg, hanem az a másik házastársat is gazdagítsa, és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetekben az ajándékot illetve a helyébe lépett értéket annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akiknek a szülôje, rokona azt adta. Ez a megoldás elejét veheti annak, hogy utóbb az ajándékozó a másik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése iránt külön per megindítására kényszerüljön.
Másként alakul a helyzet akkor ha a mindkét házastárs részére történô ajándékozást okirat bizonyítja (pl. ingatlan ajándékozása esetén). Ekkor csak maga az ajándékozó érvényesíthet igényt bármelyik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése érdekében. Nincs azonban akadálya annak, hogy az ajándékozó szülô vagy más rokon ezt a követelést a Ptk. 328. §-nak (1) bekezdése alapján gyermekére (rokonára) engedményezze, és - ebben az esetben ez az igény a házastársak vagyonjogi elszámolásának keretében, a szülô (rokon) perbenállása nélkül is elbírálható.
Mindezekbôl következik, hogy az eset összes körülményének a vizsgálatára van szükség olyan esetben, amikor az egyik házastárs a házasságkötésre tekintettel adott ajándék közös vagyonba vagy különvagyonba tartozását állítja. A bizonyítékok mérlegelése során - a kifejtetteken túlmenôen - jelentôsége lehet a felek által követett helyi szokásoknak is.
Az említettek vonatkoznak arra az esetre is, amikor a házastársak a házas együttélésük alatt részesülnek ajándékban.

(Ld.: PK 281. szám)

Azért még annyit, hogy a szokásos mértékű ajándék viszont nem követelhető vissza, akkor sem, ha sok szokásos mértékű ajándék halmozódik fel hosszú idő alatt.

Köszönöm a válaszokat.
Obuda Fan!

Nem a házasságkötéskor kapott dolgokról van szó.
Ezeket a tárgyakat már jóval utána hoztuk el egyik-másik nagyszülőtől. Tehát az anyósom, - akinek a nevében kéri most a dolgait, - lakásában ezek sosem voltak. A nagyszülőknek nem volt már rá szüksége (pl. mérleg, asztal, szék) és elhoztuk, mondván hogy nekünk jó lesz. Az igaz, hogy a kért dolgok az Õ nagyszüleitől vannak.
De mint említettm, már nincs meg minden, és kéri az árát, amit Õ határozott meg. És ami még meg is van azt azért nem akarom oda adni, mert félek, hogy most már mindig ki fog találni valamit, és a nyakamra fog járni.
A gyerekekt nem látogatja, tehát nincs kapcsolatunk. Én végleg meg akarok Tőle szabadulni.
Ilyen megvilágításból mit tehetek?
Követelhet a volt anyósom (aki mögött a fia áll)jogosan?

Kedves adrivik: ObudaFan egyrészt az igen részletes- másrészt az utolsó bejegyzésében minden kérdésedre egyértelműen megválaszolt.

Tehát "... a szokásos mértékű ajándék viszont nem követlehető vissza, akkor sem, ha sok szokásos mértékű ajándék halmozódik fel hosszú idő alatt."

Vagyis az ex-ednek NINCS JOGALAPJA bármit is visszakövetelni az általad feltüntetett tárgyakból.

Tehát bár jogalapja nincs a visszakövetelésnek, de ha neked azok nem okvetlenül szükségesek ami a lakásban jelen idő szerint még ott van, add ki az ex-ednek - és ezzel a témát a magad részéről vele lezártnak tekinted.

Köszönöm.

Ezt fogom tenni.
Ami meg van visszadom, ami nincs azért pedig megyek pereskedni és remélem, hogy nem kell fizetnünk.

Vagyis megy majd ő pereskedni (!), mivelhogy vélt követelése neki van.

Aztán innen olvassad ismét ObudaFan hívatkozott utolsó beírását.

Sőt, mielőtt elkezdené az esetleges jogvitát, erre akár fel is hívhatod a figyelmét!...

Csak aztán ez tényleg szokásos mértékű ajándék legyen. :) Ugyanis ha volt közte nagyobb ajándék, akkor egyértelműen jogos igényről van szó.

Szia Derill!

A segítségedet szeretném kérni, Hozzád irányítottak egy másik fórumról.

Valójában gyermekpszichológustól szerettem volna kérdezni, de hátha tudsz nekem segíteni.

A kérdésem a következő lenne: Egy 10 éves gyermek számára mely időközöket kellene, illene betartania egy válási szándékú anyának, az alábbi események közt?

Kérem javítsd ki a sorszámok sorrendjét, ha más a normális, én úgy írtam, ahogyan a feleségem csinálta. (megjegyzem, szerintem a 2-3 at normál esetben felcseréli az ember)

1.) A válási szándék közlése a gyermekkel
2.) A feleség napokra való kimaradása az új pasival
3.) A gyermek bemutatása az új pasinak
4.) Többnapos programok közösen, a feleség, a gyermek és az új pasi

Tehát a 10 éves gyermek számára elfogadható sorrendre és azok közti megfelelő, elfogadható időtartamra lennék kíváncsi, úgy hogy a gyermek valamilyen szinten fel tudja dolgozni az őt ért hatásokat.

Előre is köszönöm a segítséget, véleményt.

OFF
Derill családjogra specializálódott ügyvéd - nem pedig gyermekpszichológus.
ON

Kovács_Béla_Sándor: Tamás mindezt tudja:„Valójában gyermekpszichológustól szerettem volna kérdezni, de hátha tudsz nekem segíteni.”

Rossz a kérdés. Ha a szülők válnak, ezt nyilván nem árt közölni a gyermekkel. Ha a szülőknek uj partnerük lesz, és ez várhatóan tartós kapcsolat, nem árt bemutatni a gyereknek az élettársjelöltet, mielőtt az odaköltözik.

Azt, hogy ez az élettárs jelölt és a gyermek hogyan jön ki egymással, egyetlen módon lehet megtudni, ugy, hogy közös programokat szerveznek.

Azt pedig, hogy ez az uj pasi élettárs jelölt lehet-e egyáltalán, csak ugy lehet megtudni, ha pár napot, hetet, együtt töltünk vele.

Tehát visszakérdeznék: Ha anyuka megismerkedik egy pasival, akkor előbb mutassa be a gyereknek, aztán költözzön össze vele ugy, hogy még azt sem tudja, hogy neki megfelel-e? Ha nem csinálnak közös programokat a pasival, akkor honnan fogja tudni az anya, hogy a gyermeke kijön-e egyáltalán a pasival?

Az már más kérdés, hogy a gyermeknek nem tesz jót, ha mondjuk az élettárs jelöltek egymásnak adják a kilincset, de itt szerintem nem erről van szó, hanem arról, hogy féltékeny vagy.

Tudomásul kell venni, hogy az anya nélküled uj életet kezdett. Ettől még lehetsz tökéletesen jó apa. Ahogyan neked is vannak barátaid, barátnőid, és valószinüleg neked is lesz élettársad, feleséged, ugy neki is lehet.

Nehéz megmondani előre, hogy mi a jó módszer, mert ezt mindig az adott helyzet dönti el. De azt hiszem anyuka jelen esetben helyesen járt el, még akkor is, ha önmagában az a tény, hogy "napokra kimaradt" a gyermek szempontjából hátrányosan itélendő meg a közfelfogás szerint. Azonban én helyesnek tartom abból a szempontból, hogy a kisebbik rossz, hiszen még mindig jobb, hogy ő napokra összeköltözik a pasival, hogy megtudja, tudnak-e együtt élni, mint összeköltözni vele, és majd fél év mulva derül ki, hogy mégsem alkalmas erre, és keresni egy másikat, egy harmadikat, egy negyediket....

Szia Derill!

A férfinet fórumján már találkoztam az alábbi témával kapcsolatos hozzászólásoddal.

Azt szeretném megkérdezni, hogy a "családi állás megváltoztatása" , ill. a "családi jogállás megváltoztatása" azonos fogalmak-e a jogban.

Továbbá legyetek szívesek megmondani, hogy hol van ezek egész pontosan definiálva, hogy mi minősül ezeknek.

Előre is köszönöm a segítségedet.

Szia Derill!

Egy ügyvéddel beszéltem és azt mondja, az hogy a feleségem a barátjához viszi a közös gyemekünket pl. 4 napra, az a családi jogállás megváltoztatásának minősül.

Az ügyvéd azt említette, hogy fontos körülmény, hogy a pasijához (nem rokonhoz, stb.) viszi, valamint az, hogy napokat ott tölt a gyermek és ott is alszik.

Ez lenne a kérdésem, hogy igaz-e az ügyvéd állítása vagy sem.

Köszönöm a válaszodat.

Tamas123, Obudafan már megválaszolta a kérdésedet a másik topikban, nyilván láttad.

Nem igaz. Ez már logikailag sem stimmel. Az anya oda viszi a gyerekét, ahova akarja, és az apa is. Ilyen alapon, hogyha elmennél nyaralni mondjuk egy társasággal, és a gyerekedet is vinnéd, Te is elkövetnéd. Próbáld logikusan végiggondolni.

Köszönöm a válaszodat Derill!

Egyébként a Btk. általad idézett részét ismertem, ez alapján valóban nem minősül annak, azért kérdeztem rá, mert egy ügyvéd mondta ezt nekem.

Végső soron akkor az lenne a kérdésem:

Hogy 2006.-ban, Magyaroszágon az egy jogilag tiszta dolog-e, hogy egy anya(?) egyik napról a másikra elmegy a gyermektől (néha azért benéz ruhát cserélni), majd a távozásától követő 2-3 héten belül, a tudtom nélkül napokra a pasijához viszi a 10 éves közös gyermekünket.

Elnézést kérek, de normálisan gondolkodó embertársaim nevében is azt kérdezem, hogy ez hazánkban ma egy elfogadott dolog?

Mit takarnak akkor a jogban a

• hűtlen elhagyás
• közös otthon elhagyása
• a gyermek szülői felügyeleti jogának időszakos nem gyakorlása

és különösképp mit takar a

• családi élet felelőtlen megbontása?

Ismételten szerteném kiemelni, hogy a feleségemmel való kapcsolatot már hetekkel ezelőtt lezártam, csak a gyermekünket érintő kérdésekben vagyok hajlandó vele kommunikálni.

derill!

Elsőfokon a bíróság úgy szabályozta a láthatást, hogy elvitelkor a nagyszülők is hozhatják a gyereket, hiszen, amennyiben a munkám miatt nem tudnék érte menni, úgy ne sérüljenek a gyerekek jogai. Az exfeleségem megfellebbezte ezt, mondván, a nagyszülők láthatását a törvény sehogyan nem szabályozza, ergo, nehogy már vigyék tőlük a gyereket (a saját szülei sem). Fellebbezésében megjegyezte, hogy az igazságügyi pszichológus azt írta, hogy amíg a nagyszülőknél volt a gyerek, érezhető volt, hogy az anya ellen nevelték (az most mindegy, hogy ezt az állítását semmivel nem tudta alátámasztani). Benne van azonban az is a szakértői jelentésben, hogy a gyerkőc nagyon ragaszkodik a nagyszülőkhöz.
Kérdés: mire tudnék hivatkozni a másodfokú tárgyaláson, hogy ne csak én (a volt férj), hanem a nagyszülők is hozhassák a gyereket az elsőfokú ítélet szerint? a gyerkőc és köztem a távolság 400 km, a nagyszülők nyugdíjasok, tehát elvileg jobb a mozgásterük, mint egy dolgozó apukának.

Válaszod köszönve, Hejt...

Erre amit leirtál. Meg arra, hogy a Te rokonaidnak tulajdonképpen ugyanakkor van kapcsolattartási lehetősége, amikor neked. Az anya indokolja meg, hogy miért ne hozhatná el a nagyszülő, vagy bármelyik rokonod. Egyetlen kifogása lehet ez ellen, ha bizonyitja, hogy ez a rokon veszélyezteti a gyereket. Ezt mégcsak valószinüsiteni sem tudta, tehát teljes mértékben indokolatlan arra hivatkoznia, hogy azért nem adja oda a rokonodnak, mert: "csak". Az ügyvéded pedig amikor megmondja az indokot, kifogásolja meg, ha olyan jellegü az indok.

Nem tudom, csak remélem jó helyre írom a kérdésemet - minden használható információt, segítséget előre is köszönök!
Ha jól tudom, az örökség (lakás és festmények) az öröklö saját különvagyonát képezik egészen a haláláig - soha nem válik közös tulajdonná. A kérdésem: ugyanez a helyzet, ha az örökhagyó halálakor már 4 éve éltünk együtt, illetve 3 éve házasok voltunk és kezdettől fogva az adott lakásban éltünk (a később örököltben)? Végrendelet nem készült! (nem akarnám hosszú lére ereszteni a dolgot, de 12 évi együttélés után, saját örökségem közös felélése után, "csak leugrom egy doboz gyufáért"eset, a lakás kétszeri elárverezését családi kölcsönből én akadályoztam meg stb... most elvárná volt férjem, hogy menjek a börőndjeimmel, ahova csak akarok).
Köszönettel, Hoping

Az örökölt vagyon különvagyon mindaddig, amig az meg van. Ha felélitek, akkor közös vagyonná válik. Azonban mivel mindvégig ebben a lakásban laktatok, ezért un. "lelépési dij" (lakáshasználati dij) jár neked, tehát nem két bőrönddel kell távoznod.

2. A házassági vagyonjog
Csjt. 27. § (1) A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.

Csjt. 28. § (1) A házastárs különvagyonához tartozik:

1. a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,
2. a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,
3. a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,
4. a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.

(2) Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenötévi házassági együttélés után közös vagyonná válik.

Csjt. 29. § (1) A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat rendeltetésük szerint mindegyik házastárs használhatja.
(2) A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat a házastársak közösen jogosultak kezelni. Mindegyik házastárs kívánhatja, hogy a másik járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy fenntartása vagy értékcsökkenésének elkerülése végett szükségesek.
(3) A vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket elsősorban a közös vagyonból kell fedezni, ha pedig az erre nem elegendő, a házastársak kötelesek a költséghez különvagyonukból arányosan hozzájárulni.
Csjt. 30. § (1) A vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.

3. A házastársak lakáshasználatának rendezése
Csjt. 31/A. § (1) A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére rendezhetik a közös lakás további használatát, így megállapodhatnak abban is, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A megállapodást közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
(2) A házasság felbontása esetén a bíróság csak a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel rendezheti a lakás használatát a házastársak megállapodásától eltérően.
Csjt. 31/B. § (1) Ha a lakásban a házastársak egyikőjük vagy mindkettőjük tulajdonjoga vagy bérleti joga alapján laknak, a házasság felbontása esetén - kérelemre - a bíróság dönt a lakás használata felől.
(2) A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogát - életkörülményeinek megfelelően - általában a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha más állandó lakása van.
(3) Ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg. A bíróság a másik házastársat kivételesen, és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve. Szolgálati lakás esetében azonban a bérlőt a lakás elhagyására nem lehet kötelezni.
(4) A bíróság a házastársak közös tulajdonában vagy közös bérletében levő lakásának használatát megosztja, ha azt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma lehetővé teszi. Nem osztható meg a lakás használata, ha a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár.
(5) Ha a lakás használata nem osztható meg, a bíróság közös tulajdonban álló lakás esetében az egyik házastársat az egész lakás kizárólagos használatára jogosítja fel, illetve bérlakás esetében a bérlőtársi jogviszonyt megszünteti, és az egyik házastársat a lakás elhagyására kötelezi.
(6) A bíróság - a házastársak egyikének kérelmére - a bérlőtársi jogviszonyt akkor is megszüntetheti, ha a közös lakást két másik lakásra el lehet cserélni, és a lakáscsere folytán mindkét házastárs megfelelő lakáshoz jut. Ilyen esetben a bíróság meghatározza, hogy melyik lakásba, melyik volt házastárs költözzék. Ilyen kérelemnek akkor is helye van, ha a bíróság a lakás használatáról már egyéb módon döntött. A 18. § (3) bekezdését ilyen kérelemre nem kell alkalmazni.
Csjtr. 4. § (1) A bíróság a bérlőtársi jogviszonyt a házastársak cserelakásokba való költözésének elrendelésével akkor szünteti meg, ha a cserelakást felajánló személy a per tárgyalásán szóban vagy pedig teljes bizonyító erejű okiratban a csereszerződés lényeges feltételeire kiterjedő nyilatkozatot tesz, és a jogerős határozat meghozatalát követő harminc napon belül a szerződés megkötését vállalja.
(2) A bíróság a volt házastársat akkor is kötelezheti arra, hogy a volt közös lakást másik megfelelő lakásra - értékkülönbözet fizetése ellenében - cserélje el, ha a második házastársat korábban a lakás kiürítésére kötelezte, de a lakásban maradó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékét nem fizette meg, az erre irányuló végrehajtás nem járt eredménnyel, és kiegyenlítésére a közös vagyonból sincs lehetőség. Az értékkülönbözetet a használati jog ellenértékének kifizetésére kell fordítani. A kereset előterjesztésének, illetve a cserére való kötelezésnek feltétele, hogy a másik házastárs a lakás kiürítésére vonatkozó kötelezettségét teljesítse. Az (1) bekezdésben foglaltakat ebben az esetben is alkalmazni kell.
Csjt. 31/C. § (1) A lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult.
(2) A lakáshasználati jog ellenértéke - közös tulajdonban vagy valamelyik házastárs tulajdonában álló lakás esetén - a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének különbözete. Bérlakás esetén a lakáshasználati jog ellenértéke legalább a hasonló önkormányzati bérlakásra - a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére - az önkormányzat rendeletében meghatározott pénzbeli térítés mértékének megfelelő összeg, függetlenül attól, hogy a távozó házastárs milyen lakásba költözik.
(3) A távozó házastárs a használati jog ellenértékének arra a részére tarthat igényt, amely őt a visszamaradt volt házastársra és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel, arányosan megilleti. A távozó házastárs igényelheti az értéknövelő - meg nem térült - ráfordítások költségét is, ha a ráfordítás a használati jog ellenértékében nem fejeződik ki. A jogosultnak járó összeg - különös méltánylást érdemlő esetet kivéve - a használati jog ellenértékének egyharmadánál kevesebb nem lehet, kivéve, ha a bíróság az egyik házastárs különvagyonában levő lakás vagy szolgálati lakás elhagyására kötelezte a másik házastársat, vagy ha a lakásnak a házasságkötést megelőzően önálló bérlője a lakásban maradó házastárs volt.
(4) Ha a lakásban maradó házastárs az ellenérték megfizetésére nem képes, illetőleg erre a célra felhasználható különvagyona nincsen, vagy egyébként, ha kéri, a házastársi közös vagyon rá eső részét az ellenérték összegével csökkenteni kell.
(5) A használati jog ellenértéke a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes.
Csjt. 31/D. § Bérlakás esetében, ha valamelyik házastárs a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, a bíróság - a visszamaradt házastárs kérelmére - az eltávozott házastárs bérlőtársi jogviszonyát megszünteti. A házastárs azonban a használati jog ellenértékének rá eső részét igényelheti.
Csjt. 31/E. § A házastársak lakáshasználatának rendezése során a végrehajtási eljárásra a lakásbérletre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

Szia Derill!

Beírom ide is és nagyon megköszönném, ha segítenél, hogy mit tegyek, kihez forduljak.

Ma is ketten vagyunk a fiammal és teljesen magától elkezdett mesélni, hogy ezen és a két héttel ezelőtti hétvégén is a feleségem vezette a pasija kocsiját egy olyan ~ 10 km-es útszakaszon, ahol nincs forgalom.
A fiam elmondása alapján, 60, ill 120 km/h-ás sebességgel vezetett a feleségem. Látta a mutatót, a pasi is említette. Idehívtam a fiamat az ablakhoz, a Soroksári út mellett lakunk és kérdeztem tőle, hogy amik az utcán mennek autók olyan gyorsan vezetett anya? Azt mondja, sokkal gyorsabban. Azt mondja a fiam, hogy be sem volt kötve biztonsági övvel.

A lényeg: A feleségemnek nincs jogosítványa, legalábbis soha nem említette, de még csak vezetési gyakorlatáról sem tudok ezeken kívül.

Derill!

Úgy érzem, hogy kötelességem lépni mindenképp, megítélésem szerint kiskorú gyermek veszélyeztetéséről van szó.

Kihez forduljak? Gyámhivatal, gyámügy, rendőrség, bíróság?

A rendőrségre tippelek.
Ha igen, bejelentést vagy feljelentést tegyek-e?

Megkérdezzem-e a feleségemet előtte, hogy van-e jogsija, vagy ez már a rendőrség dolga?

Elfogadja-e a rendőrség (pszichológus bevonásával) a gyermek elmondását bizonyítéknak?

Légyszi mond meg mit tegyek.

Nagyon köszönöm előre is.

Derill!

van jogsim, de már nem emlékszem, hogyan van ez szabályozva. Ha véletlenül ez az útszakasz el van zárva a közforgalom elől, akkor megtehetné ezt a feleségem jogsi nélkül? Főként, hogy az autóban ül a gyermek is.