Segítségkérés derilltől

Nagyon-nagyon-nagyon, sőt, egyre jobban azt látom, hogy sokszor nem az észérvek és a jogkövető magatartás a jó és eredményes, hanem az " erősebb" győz.
Én nem tudom, hogy ez mindenféle jogra igaz-e, de a családjogra biztosan!
Indokot mindig és mindenre lehet találni.
Mindenesetre kíváncsian várom a nov. 23-at.
(tárgyalás)
Amivel még nagyon nehéz szembesülnöm, az az, hogy néhány ügyvéd hogyan áll a dolgokhoz gyerekelhelyezésnél.
Amikor a saját fülemmel hallom, hogy a gyerekemet buzdítja arra, hogy tegyen rám terhelő vallomást, ne engedjen be a házba, a többit nem is sorolom.
Nyilván az a célja, hogy pert nyerjen. De milyen áron??
Minden tisztességes ügyvédtől elnézést kérek és tudom, hogy nagyon sok ilyen van.
Én viszont kifogtam a férjem mellet egy ilyet.
Mindenesetre ezt megfogom említeni a tárgyaláson, mit veszthetek vele?
Annyira gusztustalan és övön alulinak érzem, hogy naaaaaaaa!!

Kissember és Balázs01: az ideiglenes intézkedést csak akkor rendelheti el a biróság, ha a gyermek vagy a fél ennek hiányában sulyos veszélynek lenne kitéve. A gond az, hogy a biróság nem nagyon értékeli sulyos veszélynek azt, ha mondjuk egy gyerek hónapokig el van zárva a másik szülőjétől, mégpedig azért, mert ez a tipusu veszélyeztetettség nem látszik kék-zöld foltok formájában. Ez ugyanis lelki veszélyeztetettség, aminek az eredménye évek multán - de tuti, hogy megmutatkozik. Ezzel viszont a biró nem sok mindent tud kezdeni, főleg, ha az inditvány nem megfelelően alátámasztott. Olyan esetben viszont azonnal születne ideiglenes intézkedés, ha az egyik szülő elzárja a gyereket a másikkal önhatalommal, a másik szülő erre önhatalommal visszaszerzi a gyermeket (és ez időnként ismétlődik, köznyelven szólva lopkodják egymástól a gyermeket). Ez esetben viszont a biróságnak elvileg a gyerek állandósághoz füződő érdekeit kellene figyelembe vennie, és azt, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek nevelésére mindaddig, amig végleges döntés születik. Az állandóság még egyértelmü, hiszen az addigi lakóhelye. Figyelembe kellene venni, hogy melyik szülő volt a jogsértő, de ezt igen nehéz aprólékos vizsgálat nélkül megállapitani, ugyanis az egyik elviszi a gyermeket vagy kizárja a másik szülőt, és arra hivatkozik, hogy a másik szülő valamilyen oknál fogva veszélyes a gyerekre. A másik meg arra, hogy ez nem igaz, jogellenesen vitte el a gyereket a gondozó szülő. A biróságok (általában nők), hajlamosabbak azt elhinni, amit a nők állitanak, hogy őket verik, nem törődnek velük, a gyerekekkel sem, a pasi nőzik, iszik, brutális, pedofil, alkoholista, buzi, vagy tudomisén még micsoda, mert a korábbi tapasztalatok azt támasztották alá, hogy ez igaz volt sok esetben, tehát kategorizálnak, és döntenek, az anyánál tuti jó helyen van a gyerek, hisz addig is szinte teljes mértékben ő nevelte.

Azokkal az ügyekkel van probléma, ahol egyértelmü, hogy nem ez a helyzet, ahol az apa is kivette a részét a gyereknevelésből, gyerekfürdetésből, házimunkából.

Vagy ahol a pasi dolgozik, a nő nem, de bébiszitterek garmadája vigyáz a gyerekre, mert a nő éli a világát, persze a biróságon meg előadja a szegény háziasszony sztoriját - és még sok biró beveszi.

Épp most mondta ki a Strasbourgi Emberjogi Biróság, hogy jogsértésre nem lehet jogot alapitani. Ha az egyik szülő indokolatlanul önhatalmulag kivonja a gyermeket a közös szülői felügyelet alól és a hatóságok éveken keresztül semmit sem csinálnak az ügyben, majd arra hivatkozással, hogy a gyermek az uj környezetbe beilleszkedett, elhelyezik a jogsértő szülőnél, ez esetben éppen a hatóságok, biróságok teremtik meg azt a helyzetet, hogy a jogsérelem bekövetkezzen.
(Monory ügy).

Tehát megfelelően, megfelelő dolgokra kell hivatkozni, és akkor talán a biróság is elgondolkodik, és egyre többen gondolkodnak el.

Gasko: én csak javaslatot terjesztettem be, a döntés joga nem az enyém. Egyébként meg bárki, bármilyen javaslatot előterjeszthet az adott minisztérium felé, és ha megalapozottnak látják, elgondolkodnak rajta, és meg is valósitják adott esetben. De a döntési jog nem az enyém, és nem is az övék, hanem az országgyülési képviselőké, akik viszont többnyire legkevésbé sem jogászok. Sajnos a KET is igy született, olyan is. Egy példa: kiskoru ügyfél esetében soron kivül kell eljárni, és a határidő 15 nappal hosszabbitható. Na most a soron kivül az mit jelent, és mikor jár le, tehát melyik napon kell a határidőt meghosszabbitani?

Látszólag lényegtelen, de ha mondjuk kiskoru kérelmezi, hogy az ingatlanának az eladásához a gyámhivatal járuljon hozzá, és a gyámhivatal határidőn tul intézkedik, ez megalapozhat egy kártéritési eljárást. Egy több milliós ingatlannál meg nagyon nem mindegy, hogy hogy is van az a soron kivül? Főleg, ha gyámhivatal lévén több olyan ügy is lehet, ahol kiskoru volt a kérelmező, tehát a soron kivülben máris ott a sor. Ez csak egy, de van még pár hibája.

Egyébiránt gyámhivatalban dolgoztam, azonban tavaly szeptember 1-től betegállományban vagyok (kisebb megszakitásokkal, amikor tanulmányi szabadságon, vagy rendes szabadságon voltam).

Balázs szerintem nagyon gondold meg hogy mit mondassz a tárgyaláson. Sok szerencsét hozzá. Addig mi biztosan megfellebbezzük az ideiglenes elbírálását, a következő tárgyalásunk dec. elején lesz. Sajnos ez az erősebb kutya elv ez érvényesülhet. Többször is elhangzott itt a fórumon, hogy előnyben van aki ítélethozatalig neveli a gyereket. Ez van, ezt szívom most én is. A gyerek ellennevelésével kapcsolatban én is abban bízom, hogy a pszich. vélemény alá fogja támasztani az igazamat. De bárcsak ne bíznék...

Értem a jogalkotásról szóló részt, és megint tanultam tőled :-)

Milyen jellegű tanulmányokról van szó? És a betegség? (Persze csak ha tudsz és akarsz róla írni)

Derill!
Nagyon elszomorít amit a id. elhelyezésről írtál.
Azzal nem értek egyet, hogy a lelki veszélyeztetettség csak évek múlva jelentkezik. Én tökéletesen látom a 19, 14 és 7 éves gyerekeimen is már most.

Hahó gasko!

Azok fiktív nevek és címek és pont annyira igazak, mint ahogy Papp Zsolt vagyok (vagy Levi ami az e-mail címben volt) ... :-)
De azért köszönöm.

ZsLGy

Jaaa! Bocs, nem vagyok enyire rafkós. Modhatnám persze úgyis, hog teljesen hülye vagyok, de erről már vannak elképzeléseid... (pedig nem is vayok "szőke")

Egyetértek azzal, hogy a gyereken már most látszik sőt talán ilyen brutális változás után leginkább a kis életében a lelki veszélyeztetettség. Derill szerintem mivel az esetek többségében elvben persze mindkét szülő ugyananyira alkalmas, még ideiglenes elbírálás esetén is legalább annyira fontosak a bizonyítékok mint nem sürgősségi esetén. És legalább annyira be kell bizonyítani, ha nem jobban mint normális esetben. A gond inkább az, hogy súlyos veszélyeztetettség esetén dönt a bíróság az elhelyezésben és mivel ez ritkán állhat fent, ezért talán a kevésbé alkalmas szülő nevelheti a végleges döntésig a gyereket. Csak pont az a gyakorlat nem kellene ebben az esetben, hogy előnyére válljon az ideiglenes intézkedés annak előnyére, akinél ideiglenesen elhelyezték. És ne hivatkozzanak arra utólag, hogy a folytonosság, meg az a szülő aki ideiglenesen egyedül nevelte a gyereket az alkalmasabb lenne mint akinek nem volt meg ez a lehetősége, sőt plusz hátrányt szenved azáltal, hogy a másik szülő befolyásolhatja a gyereket.

Kissember, szívemből szóltál!!
Ez egy nagyon jó jogi csavar a gyerekelhelyezésnél és nagyon figyelembe kellene venni az általad leírtakat a bíróságnak!!!!

Balázs, Kissember: általában csak évek multán van komoly hatása, pl. olyan jellegü pszichés betegség kialakulása, aminek következtében gondnokság alá kerülhet a gyermek. Természetesen a szülők már azonnal látják a hatását, ők azonban tudják, hogy a gyermek milyen volt előtte. Ugyanakkor a szakemberek, pszichológusok nem látják, hisz fogalmuk sincs, mihez kellene hasonlitani. Ezen felül a jog olyan, hogy a kicsit nem biztos, hogy értékeli. Ilyen a kiskoru veszélyeztetése. Ez ugyan veszélyeztetési tényállás lévén ugy néz ki, hogy nem kell a kárnak is bekövetkezni, elegendő, ha a veszélye fennáll, mégis kaptam már olyan választ a rendőrségtől, hogy még nem érte el azt a fokozatot, amely büntetőjogilag értékelhető lenne. Minisztériumi dolgozó részéről is kaptam már olyat, hogy a gyermekvédelmi és a büntetőjogi veszélyeztetés nem ugyanaz. Veszélyeztetési tényállásként véleményem szerint ugyanaz. Ha a gyerekemet a sinek közt hagyom játszani, akkor is veszélyeztetem, ha épp nem jött a vonat, mert a veszélye fennállt, hogy jöhet.

Az a baj, hogy a bazinagy szakemberek egy érzelmi veszélyeztetéssel képtelenek bármit is kezdeni. Ugyanakkor mégis vannak olyan szakemberek, akik ezt érzik, ezért lett Btk. tényállás a kapcsolattartás akadályozása.

Nem is az a baj, amit az ideiglenes intézkedésről irsz, hisz a biróság itt elviekben azt kellene, hogy vizsgálja, hogy a gyermek életében a lehető legkevesebb változást, traumát okozza az elhelyezés. Tehát ha eddig lakott x helyen, lehetőleg ne kelljen ezt megváltoztatni. A gond inkább az, hogy a jogalkalmazók eleve feltételezik, hogy az anyánál jobb a gyereknek, holott ez igen sokszor nem igy van. Ma már egyre több apa sokkal alkalmasabb a gyerek nevelésére, mivel a férfiak személyiségéből adódóan ritkábban fordul elő, hogy manipulálják, a nők ellen próbálják forditani a gyereket, mint a nők esetében. A nők személyisége alapjában igy alakult ki évszázadok alatt, hiszen a férfiak fizikális erejével nem tudták felvenni a versenyt, tehát a szájukkal, eszükkel kellett ellensulyozniuk. Tehát a nők alapban manipulativ lények. Ugyanakkor a biróságok, gyámhatóságok elnőiesedtek, és a nők eleve ugy állnak hozzá, hogy szegény nőtől nem fogom elvenni a gyereket, mert akkor mi lesz vele, hisz ő anya. Én viszont azt gondolom, hogy ugy is kellene viselkednie.

Az igazi szakember ahhoz kell, hogy ezeket a manipulációkat észrevegye egy eljárás során, és ha ugy látja, hogy manipulálják a gyermeket, az apa ellen forditják, akkor azonnal ki kellene emelni a gyereket a nő mellől. Igen sok elhelyezési perben tapasztalható, hogy a gyereknek korábban igen jó kapcsolata volt az apával, majd anya megszakitotta a kapcsolatot, és a gyereket igen rövid idő alatt, három-négy hét alatt, olyan mértékben forditja az apa ellen, hogy ezt évek alatt sem lehet már eredeti állapotába visszaállitani. Ha ilyen esetekben ráadásul az apának még kapcsolattartási lehetősége sincs, ez olyan sikeressé válhat, mint pl. a Vámosi ügyben. http://im.hu/…i_vamosi.doc
Ilyen helyzetben az apának esélye sincs, hogy a gyermeke és közte lévő kapcsolatot helyreállitsa. A hónapokig tartó manipuláció eredménye az, hogy a gyermek olyan szinten fordul az apa ellen, hogy a végén szóba sem akar vele állni. Ezt utána visszacsinálni sem lehet, mert a gyerek nem olyan, mint egy butordarab, hogy ha nem kapjuk meg ma, majd végrehajtják, és elveszik pár év alatt. A gyerek sosem lesz ujra 2-3-4 éves, ezek az évek kimaradnak az apa életéből, nem visszahozhatóak.

Egyébiránt épp mostanában mondta ki a Monory ügyben a biróság, hogy jogsértésre nem lehet jogot alapitani, amit persze eddig is tudtunk. Az ügy lényege az, hogy az anya lelépett a gyerekkel Romániába. A román hatóságok átértelmezték a hágai egyezményt, és a magyar hatóságok sem nagyon tüsténkedtek. Ennek következtében a gyerek évekig Romániában élt (magyarul is elfelejtett, mert anyukának nem állt érdekében, hogy a gyereke ismerje az apa nyelvét). Majd ezen indokkal, hogy a gyermek az uj környezetébe beilleszkedett, kialakult a baráti köre stb. a biróság elhelyezte az anyánál. Az Emberjogi Biróság pedig kimondta, hogy a román (és magyar) hatóságoknak köszönhető, hogy egy jogsértő helyzetet legalizáltak, ők tették lehetővé, hogy ez a jogsértő helyzet tartóssá váljon és megszilárduljon. Márpedig jogsértésre nem lehet jogot alapitani. Ennek kapcsán elmarasztalták Romániát és Magyarországot. Persze ettől az apának még nem lett sokkal jobb, hiszen a gyermekével továbbra sincs kapcsolata (kapott ugy 21 ezer eurónyi kártéritést). http://www.im.hu/…ania_ugy.pdf

gasko: a betegség rák, a tanulmányok: letettem a jogi szakvizsgát, európai szakjogászképzésre jártam Pécsre, és strasbourgi eljárást tanultam - ez utóbbi még folyamatban, meg kereskedelmi jogot tanulok, na meg angolt, csak azzal igen lassan haladok, mostanában valahogy kevés az időm.

Derill nálam a pszichológus azt nyilatkozza "az anya igyekszik a gyermeket az apa ellen nevelni..." Ez is benn volt a bírónál amikor döntött. Hivatkozott a bíró arra az indoklásban, hogy "xy iskolában kezdte meg a tanévet, beilleszkedése folyamatban van." A feleség kérvényezte az apa számára az ottani családgondozóban az ellenőrzött láthatást, számomra világosan elismerte hogy eddig is korlátozta azt. Kórházi kezelése alatt nem adta át az apának a gyermeket. stb stb..... arra hivatkozott a bíró, hogy a kapcsolattartás szabályozását még a nyári szünidőre kértem, persze intézkedés nem történt, potólni sem pótolták az elmaradt időt.... innentől NO COMMENT....

A pótlásról annyit, hogy hajamra kenhetem, mert sokszor az sem jön össze.Az idő meg halad és a gyerek sehol...
Vissza emlékezve ...nem a gyerektől válnak el az apák, hanem az anyától!

Milyen jó kis aranyköpés ez svejk...
Derill mi a véleményed arról a véleményről amit küldtem Neked?

Derill!
Hogy tudom Neked elküldeni a pszic. vizsgálat eredményét, ha nincs scannelem??

Előre is elnézést kérek mindenkitől, mert nem az itteni beszélgetés témájához kapcsolódik néhány sorom, de muszály a nagy nyílvánosság előtt írnom:

Kedves Derill!

Valamivel alant Gasko kérdezett tőled egy személyes dolgot és Te - egy éppen aktuális hozzászólásodban - amúgy fél szóban válaszoltál a príváti kérdésre is...

EZ az ami nem kerülte el a figyelmemet.

Derill: mi, laikus fúrumosok, akik egyre-másra kérdéseinkkel ostromlunk benneteket jogászokat - jogban jártas szakembereket, és többek közt Tőled is rengeteg segítséget, hasznos tanácsot kaptunk az eltelt hónapok alatt, nos nem is tudom mi lenne velünk nélküled?!

Nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, széles látókörű ember lehetsz, és bizonyára példás családanya.

Rendkívül erős akarattal és keményen küzdő ember lehetsz, mégis tele meleg szívvel, érzésekkel.

Kívánok tanulmányaidhoz további sikereket, és - és mielőbbi teljes gyógyulást!

Nekünk- fórumosoknak is szükségünk van
Rád!

Miklós

kissember: bocsánat, de nem volt még időm végigolvasni, és csak hétvégén lesz, remélem addig kibirod. Kielemzem, és megküldöm emailben az elemzést.

svejk: kicsit Te is hunyó vagy. Légyszives pontosan menni a kapcsolattartásra, tanuval igazolni, hogy megjelentél, és ha anyuka nem adja a gyereket, már büncselekmény, mivel nálad már volt birság. Ha pedig az ügyintéző ir, válaszolj, igazold amit kér, vagy jelenj meg nála, attól függően mit akar. Ha nem reagálsz, egyet tehet, megszünteti az eljárást. Még akkor is, ha neked abban igazad van, hogy unod, hogy luftra jársz. Ahhoz, hogy célt érj, legalább neked jogkövetőnek kell maradnod.

balázs01: gépeld le, és küldd el email-ben, ez a leggyorsabb.

obsitos: köszönöm:) a gyógyulásom a családom, a barátaim és nélkületek nem sikerülne. A kemo alatt Ti tartottátok bennem a lelket, a rosszulléteket a gép előtt töltöttem, és sokszor sikerült elfelejtenem, hogy épp lábra sem tudok állni. Szerencsére írni ülve is lehet:)) Sokat tanultam Tőletek és igen sokat fejlődött a jogi tudásom az eltelt több mint egy év alatt, bár még mindig van mit tanulnom. Vannak céljaim, már nem a halálra készülök. Meg akarok változtatni egy rendszert (egyes bírók és gyámhivatalok törvénysértő, diszkriminativ gyakorlatát), ami biztos, hogy nélkülem is megváltozna (hisz nálunk európaibb országokban már müködik a rendszer), csak talán sokkal lassabban. Ehhez a fórum igen sok segitséget nyujt, ily módon viszont én mondok köszönetet egyrészt nektek, másrészt a főszerkesztőnek.

Derill,
én midig pontosan indulok, csak előzőnap derül ki, hogy pont éppen akkor van más elfoglaltsága-programja van a gyerkőcnek és megint.....
szóval kicsit nehézkes.
Nem értem.

Kedves Derill!
Ismeretlenül is tisztelettel és nagy elismeréssel irántad. További sok sikert tanulmányidhoz, és mielőbbi teljes gyógyulást!

Szia derill!

Nekem sincs igazán időm most sokat írni, de nem tudok és nem is akarok elmenni a kérdésemre adott válaszod mellett.
Mi nem régóta tartjuk a kapcsolatot, de Te ezidő alatt is rengeteg dologban tudtál segíteni nekem, és most nem csak a jogi kérdésekre gondolok. Úgy érzem, sok dologban gondolkozunk hasonlóan a világról, így egy kicsit már ismerősömnek érezlek.
Éppen ezért ért áramütésként amit írtál. Nem tudom, hogy hogy éled meg a betegséget, és a legkevésbé sem szeretnélek megbántani semmivel, vagy beleavatkozni dolgokba amik nem rám tartoznak, de kérlek, ha bármiben tudok esetleg segíteni, szólj!
És hidd el, keresve sem találhattál volna jobb terápiát, mint ez a fórum. Kedves és segítőkész vagy, a szakmai tudásoddal pedig mindenkit leveszel a lábáról, úgyhogy csak így tovább! Én mindenképp számítok még rád :-)
(Az őszinteségedet pedig külön köszönöm, hiszen nem valószínű hogy valaha is kiderül/ne bármelyikünkről, ha nem ír igazat, így Te is megtehetted volna)

szia derill!
Picit sokkolt, amit irtal. GYOGYULJAL MEG NAGYON HAMAR!!!
Szeretettel: kandi

Mas dolog:
Te a Vamosi helyeben mit tettel volna? Szerinted, hol volt az a pont, ahol meg valtoztatni lehetett volna a dolgon? (elolvastam a bazikusan hosszu iratot)

Kedves Derill! tanácsot szeretnék tőled kérni!

Már 5 éve elváltam.A lányom 8 éves,hallássérült. Édesapja soha nem kereste,nem fizet gyerektartást se.Nem volt tiltás se áskálodás ellene.Egyszerüen nem érdekli a gyereke.Az utolsó információm róla,hogy drogozik. Mit tegyek?

svejk: ez nem igy van. Olyan nincs, hogy előző nap derül ki, akkor ugyanis a gyerek szépen megy kapcsolattartásra, Te pontosan értemész, ha anyuka nem adja oda, akkor birságolni fogják, sőt, most már büncselekmény, tehát le is ültethetik. Ha viszont belemész a kifogásokba, akkor az ügyintéző sem tud mit tenni, hiszen Te sem tartottad be a jogerős határozatot, nem akkor mentél, és nem igazoltad tanuval, hogy akkor mentél, amikor az elő van irva.

Obsitos: még egyszer köszönöm.

Gasko: hogy éltem meg? Tavaly szeptember 27-én tudtam meg - egyébként akkor már vagy fél éve fórumoztam. Először megijedtem. Készültem a halálra, hiszen három kolleganőm már belehalt. Tanitottam a családomat főzni, mosni, hiszen sosem csinálták előtte. Tájékozódtam a netről, hogy mi is ez. Én - remélem - még időben vettem észre, tehát én igazából csak "papiron" voltam beteg. Persze a mütét (szerencsére az ország legjobb sebésze műtött, igy alig látszik valami), a kezelések időlegesen azzá tettek, de igyekeztem nem tudomást venni róla, ezért is volt a sok suli. Étrendet és életmódot változtattam, hogy többet ne forduljon elő. Amikor megtudtam azonnal arra is rájöttem, hogy muszáj tennem azért valamit, hogy ne kelljen azt dolgoznom amit addig (napi 8-10 óra munka, rendszertelen étkezés többnyire a közeli cukrászdából), tehát tanultam, ami néna nagyon nehéz volt, a vizsgaidőszak a kemoterápia végére esett, akkoriban napi 20 órát aludtam már. De segitséget kaptam a tanáraimtól is, a barátaimtól és persze a családomtól. Ez sok mindenre jó volt végül is. Átértékeltem dolgokat. Az emberi kapcsolatokat addig is sokra becsültem, azóta még többre. Sokat változtam. Új céljaim lettek.

Mindezt azért irom le, hogy ha bárki hasonló helyzetbe kerül, ne adja fel. Mindig van tovább, és ez rajtunk mulik.

Akkoriban sokat gondolkoztam azon, hogy milyen lehet azoknak, akik mellett nem áll senki ilyen helyzetben. Azt hiszem azok szoktak belehalni, mert nincs miért élniük.

Jelenleg nem érzem magam betegnek. Fogytam ugy 15 kg-ot, és nagyon élvezem. Imádok főzni, a varrás után ez a második hobbim, sok új ízt fedeztem fel az új étrenddel. Igaz, új ruhatárat kellett varrnom magamnak, mert minden leesett rólam (most 64 kg vagyok). Persze kapok még kezeléseket, de az inkább már csak macerás, mint fájdalmas, elveszi az egész napomat.

Vámosi: azt hiszem az a gond, hogy igazából gyereket nevelni sehol sem tanulunk meg, mindenki kisérletezik, aztán ahogy sikerül, az eredmény majd 15-20 év mulva mutakozik, amikor már késő bármit is tenni. Pedig pl. a gyermekpszichológia, vagy gyermeknevelési helyzetek megoldásának oktatása nem ártana, és talán sokkal fontosabb lenne annál, semhogy tudjuk mikor is élt Mozart vagy mi a sósav vegyjele.

Ebben a helyzetben csak az segitett volna, ha a gyereket elhozza az anyától, mert ilyenkor muszáj a befolyásoló szülő hatása alól a gyermeket kiemelni, hogy a manipulációt ellensulyozni lehessen a másik szülő jelenlétével, szeretetével. Ez itt nem sikerült, mert az anya magániskolájába járt a gyerek, tehát gyakorlatilag ki sem tette a lábát az utcára. Ott a gyermek persze jeles tanuló volt, bizonyitandó, hogy milyen jól gondoskodik az anyuka róla. Ezután viszont a jeles bizonyitvánnyal az egyik legjobb egyetemre nyert felvételt, ahol viszont az apa elmondása szerint igencsak bukdácsol. Talán majd az idő meghozza a változást. Talán majd a kislány is belátja, hogy rosszul döntött. De az is lehet, hogy sosem. Sajnos az anya nem mérte fel, hogy a lányának ártott a legtöbbet.

kate: hát sajnos nem tul sokat. Ha drogozik, elég valószinütlen, hogy van vagyona. Én kérném a tartásdij megállapitását, és ha megállapitották, kérném az állam általi megelőlegezését. Ezt három évre állapithatják meg, és még egyszer ujra kérhető, tehát legalább 6 évig kaphatsz tartásdijat a jelenlegi szabályozás szerint. Addig talán megjön a gyerek apjának az esze, vagy szerez valami vagyontárgyat, és talán abból behajtható lesz a továbbiakban a tartásdij.

És ha dolgozik? Soha nem látogatta,és ha felbukkan? Köteles vagyok ennyi év után odaadni a gyereket?

Volt szabályozva a kapcsolattartás? Ha nem volt, nem vagy köteles. Ha volt,, akkor viszont érdemes kérni a kapcsolattartás korlátozását vagy megvonását az alapján, hogy évekig nem tartotta a kapcsolatot a gyermekével.
Gyer. 31. § (1) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelmet elutasítja, ha a jogosult a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, illetőleg a szülő szülői kötelességeit saját hibájából tartósan nem teljesítette, illetve elhanyagolta, és magatartásán nem változtatott.
(2) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a már megállapított kapcsolattartási jogot a gyermek érdekében - kérelemre - korlátozza, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaél. Visszaélésnek minősül az is, ha a jogosult nem a szabályozásnak megfelelően él kapcsolattartási jogával, illetve ha ezen kötelezettségének önhibájából 6 hónapig nem tesz eleget.
(3) A kapcsolattartási jog korlátozása során a gyámhivatal vagy a bíróság a már megállapított kapcsolattartás formájának vagy gyakoriságának, továbbá időtartamának megváltoztatásáról dönthet.
(4) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság - kérelemre - meghatározott időre a kapcsolattartási jog szüneteltetését rendeli el, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél. A szünetelés leghosszabb időtartama 6 hónap, különösen súlyos visszaélés esetén 1 év.
(5) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a határozatában megállapított kapcsolattartási jogot - kérelemre - megvonja, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél, és e magatartásával a gyermek nevelését és fejlődését súlyosan veszélyeztette.