Segítségkérés derilltől

Tamás123, figyelj, te a feleségeddel leéltél 20 évet, tehát nehogy már most hirtelen, mert megsértett, meg gyomorszájon vágott, vagy nem is tudom, hogy szoktál fogalmazni - elfelejtsd, hogy a gyereked anyja, a volt társad. Beszélj vele felnőtt pasi módjára, magyarázd el neki, hogy ne csináljon őrültségeket a gyerekkel. Nem a hatóságok és a be- meg feljelentgetések segitenek ilyenkor, hanem az értelmes emberi beszéd.
Annyit azért hosszú együttélések során szokott tudni az ember a másikról biztosan, hogy van-e jogsija vagy nincs. Legegyszerűbb, ha megkérdezed. Ne feledkezz el az egyszerű,emberi megoldásokról.

Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni.
Problémám a következő:
Lakás öröklési szerződést kötöttünk a fiam számára 13 évvel ezelött ügyvéd közreműködésével. Földhivatal bejegyezte az öröklési jogo még 1993-ban. Örökhagyó meghalt. Közjegyző megállapította, hogy a szerződés alakilag hibás, nem fogadjál el.
( a tanúk csak az utolsó oldalt írták alá )
Kifizettük az Önkormányzati lakás vételárát, kifizettük a hátralékait, fizettük a közösköltségét, havi emelkedő pénzt adtunk neki stb.stb. + az a rengeteg minden amit nem tudunk igazolni.
Hagyatékátadó végzés kézhezvétele: máj 22 (szomszédbácsi) elrakta valahova.
Újból kikértem: megkaptam jún 9.
Közjegyző ügyintézője javasolta, hogy dátumként a máj 22-t vegyem figyelembe.
Hellebbezést megírtam, holnap beadom.
Hogy csináljam?
Hellebbezésben elóször csak a lakásról írjak, vagy egyszerre kell beadom a pénzigényemet?
Fellebbezéshez az( igény benyújtásához) kellenek most a részletek:
pld 13 évre visszamenőleg a közösköltség igazolások, aláírások, megállapodások stb. kifizetések.
vagy egyelőre elég 1 oldalon összesítve? Dokumentumokat késöbb csatolva?
Ügívéd nélkül adom be. Kozben ráérek ügyvédet keresni,
SOS! Holnap jár le a 30nap a perindításához!!!
Mi az esélye annak, hogy a bíróság a fiamnak itéli a lakást?
Lehet-e egyezkedni az állammal, ha több az igényem mint a lakás megállapított
ára?
Hogy kell számítani a kamatot?

Segítséget szeretnék kérni.
Már 3 éve tarta a vállóperem.
A férjem a házasság alatt közösen kapott tárgyakra már a vállóper ideje alatti dátummal a rokonaival ajándékozási papírokat iratott.
Az lenne a kérdésem, hogy ezt a bíróság elfogadja, ill. figyelembe veszi-e vagy mindent közös vagyonként kezel.

Nagyon köszönöm előre is.

Kedves Törpilla: javaslom olvassad el ObudaFan hozzászólását (= ő jogász) a házasság ideje alatt KÖZÖSEN kapott ajándékok dolgával kapcsolatban, melyet ezen topicban 2006.06.02. 00.25.23-kor és 00:22:02-kor írt.

Szia Derill!

Egy fontos dolgot szeretnék Tőled kérdezni.

Hogyan fogom én azt igazolni tudni, ha szükség lesz rá, hogy a feleségem öt hete úgy 3-4 naponta benéz hozzánk szinte csak ruhát cserélni?
Négyszereplős a dolog, fiam,feleségem, én , és a feleségem pasija.
Szorul-e ez bizonyításra, mert csak a fiam erre a tanúm. Ha ez nem elég, kérlek írd meg, hogy mit tegyek, hogy a valódi eseményeket tényleg valódinak fogadják el.

Teljesen hasonló a kérdésem, az alább írt "gyermek veszélyeztetése témában"

Lementem a rendőrségre, írásban feljelentést tettem, továbbá a Jegyzői Gyámhatóságon is felvették a jegyzőkönyvet.

Csak a gyermek saját elmondása a bizonyíték (egy gyermek mindig őszinte, teljesen magától kezdte el az alább említett sztorit)

Megkérlek arra, hogy légy szíves írd meg a módját annak, hogy mit tegyek, hogy a valós tények valójában valósnak szerepeljenek a bíróság, stb előtt.

A rendőrség szerintem nem fog foglalkozni a dologgal.
Ha kell, elviszem holnap a gyermeket pszichológushoz, bármi, de azt szeretném, hogy a tények tényleg tényekként állják meg majd a helyüket, ha szükség lesz rá.

Ebben szeretném a tanácsodat kérni.

Nagyon köszönöm.

Tamás123: mostantól vezess naprakész naplót, aztán azt majd vagy elfogadja a bíróság mint bizonyítás vagy nem. (Mindensetre hasznos lehet, akár már csak a visszaemlékes okán is.)

Kérheted hogy a bíró majd szószerint rögzítse a jegyzőkönyvben az általad elmondandókat, bár ennek nemigen fog örülni...

Bocs hogy közbeírtam, és én csak ennyit.

Tamás123, hidd el, hogy a feleséged abszolút jogosan csinálja,amit csinál. Lényegtelen annak bizonyitása, hogy mostanában otthon van-e vagy nincs. Gondolod,hogy letagadná, hogy megszakitotta veled az életközösséget? Nem fogja letagadni, mert válni akar.Életközösséget megszakítani pedig mindenkinek szabad.
A gyereket elviszi, aztán hazaviszi, te sokat vagy a gyerekkel. Mi ezzel a bajod?
Nem tartom jó ötletnek, hogy feljelented a feleségedet. Egyrészt a gyereked anyja, másrészt pedig még hamis vádba is beleszaladhatsz valahogyan. A helyedben vigyáznék az ilyesmivel.

Azt nem igazán értem,miért vinnéd pszichológushoz a gyereket,ha semmi baja.Adjon neked igazolást arról,hogy amit a gyerek mesélt neked, az a valóság?
Talánbizony nem kellene a gyereket terhelni, nem kellene felhasználni őt semmilyen cél érdekében!

pappa

Ne haragudj meg, de nem tudom miről beszélsz, mert 2 dologról beszélünk.

Mi az, hogy letagadná? Nem egy ügyvéd hölggyel beszéltem, aki le van döbbenve, hogy mire képesek ilyenkor a nők. Idézek: "Nem anyarigrisek, hanem maximálisan eszköznek használják a gyermekük apját"

Másik: Ugyanebben a topicban, talán Derilltől olvastam (de elnézést Derill, ha nem Tőled), sok nőtől még az is kitelik ilyenkor, hogy a saját gyermeke apját pedofíliával vádolja meg.

Ne haragudj, de kifejezetten szakember tanácsát szeretném kérni, mivel a téma nem érzéseken múlik majd.

pappa!

Én például "agyonvertem" öt ével ezelőtt a feleségemet, két tanúval tudja igazolni.

(igaz, hogy látlelet nem készült, gondolom az okát kitalálod)

Tamás123!
Alább olvastam egy-két kérdésed, és hozzászólásod! Én személy szerint csak azt tudom neked javasolni, hogy igenis az utolsókig menj, hogy mindent tudj bizonyítani, amit állítasz, persze az egészséges keretek között! Pont ezért szükséges taktikáznod, és amennyire csak lehet (ha lehet maximlisan) hagyd ki a gyereket ebből! A taktikázás esetében a nyuszika kiugrasztása a bokorból, hogy dőljön bele a saját kardjába.... Ha végiggondoltan, okosan, tökéletes forgatókönyvvel, miben az ő lehetséges reakcióit vázolod fel és erre alapozva mindent előkészítesz, te magad is meg fogsz lepődni az eredményen! A feleségedet pedig beszéltesd, a bíróságon pedig majdan nyilatkoztasd, előbb utóbb el fog veszni, önmagát fogja meghazudtolni... stb
Amit nem tudsz bizonyítani, de állítasz, szóval ezzel szemben egy tagadás lesz, ez bizonytalanságot szül, de valódi tényállást soha.

Igen, rengeteg olyan nő van, aki ebben a helyzetben eszközként használja gyermeke apját, sőt akár a gyereket is. És tényleg bármi kitelik, ez személyiségbeli kérdés.
De neked mindentől függetlenül, mindenre fel kell készülni! Ezért írtam amit fent írtam.
Tarts ki!

Persze, kérd szakember tanácsát, de mivel nyilvánosan teszed ezt, hát a nem jogászok segitő szándékú hozzászólásait is elviselheted, talán még el is gondolkodhatnál rajtuk.
Sajna pont ez a "téma" az, ami érzéseken múlik, és amin érzések múlnak. Éppen a saját gyereked érzései, aki szép lassan rá fog menni arra, hogy te hadat viselsz az anyja ellen pont úgy, mint az "anyatigrist" eljátszó nőszemélyek szoktak az apák ellen. Bocs, én nem tenném le a nagyesküt rá, hogy kettőtök között te lennél a gyereknevelésre alkalmasabbik.

Kérdezőné!

Köszönöm szépen a bíztatásodat, tényleg jólesik.
Tisztában vagyok vele, hogy a bíróság előtt milyen fontos szerepe van a felhozott dolgok bizonyításának, akár pro, akár kontra.

Mivel nálunk 3+1 szereplős a dolog, sajnálatos módon csak a fiam az, aki tud azokról, amiket írtam. Nagyváros Bp., itt nem szólhatok minden este a szomszédnak, hogy legyen szíves jöjjön már át mindennap 23 órakor és nézze meg, hogy ketten vagyunk a gyermekkel, ugyanez a "gyermek veszélyeztetése" téma is. Nyilvánvaló, hogy a feleségem mást fog állítani, már el is kezdte ezt.

Igazából nekem nincs taktikám, van egy - véleményem szerint - egészséges igazságérzetem, meglátjuk, hogy mire lesz elég. Még az elején elmondtam a feleségemnek, hogy tőlem nem kell majd tartania a bíróság előtt, mert csakis az igazat fogom mondani, de azt mindent, mert az tükör lesz saját magának.

Annyival azért kiokosítottak, hogy ne menjek elébe, hogy figyelmeztetem az elkövethető hibákra. Legyek türelmes, mert magától fogja elkövetni a bakikat. De erről írtál Te is és ez nagyon igaz.

pappa!

Természetesen minden hozzászólásnak örülök és köszönök. Nagyon hasznos tanácsokat kaptam már olyanokkal, akik átéltek hasonlókat és utólag már higgadt, nyugodt fejjel mondják el, hogy mit tegyek.
Örülök az ilyen hozzászólásoknak is, mert objektívebb, mint az enyém, aki épp részese az eseményeknek.

De szerintem nálatok kiinduló szituációd is teljesen más volt, mint nálunk.

Minden szituáció más. Nekem sikerült megegyeznem a gyerekem anyjával annak ellenére,hogy nem az a kifejezetten egyezkedő típus. Ezért ajánlom, hogy ne csak fegyverkezz,hanem a megegyezéses válás lehetőségét se vesd el, és komoly lépéseket tegyél ezirányba, például keress valakit, aki hajlandó közvetíteni közöttetek. A mediátor is lehet jó ötlet,ha vannak családjogi ismeretei, nemcsak lelkizik.

pappa

Egy ésszerű és korrekt egyezkedésben benne lennék. De valahol még régebben írtam, hogy a feleségemnek 2 éve mit jelentett az egyezkedés.

Jó, értem Tamás123. De a 2 évvel előttit ne nevezd egyezkedésnek. Az egy kényszerhelyzet volt, a feleséged előzőleg nem volt informálva arról, hogy neked pénz jár az állitólagosan a tulajdonában lévő lakás után, a bíróságon tudta meg, hogy esetleg fizetnie kell, ha kimész a lakásból. Valami ilyet irtál, jól emlékszem? Akkor is válni akart, de aztán visszakozott, mert megijedt, hogy fizetnie kell neked. Közben élt a pasijával, búgtak, mint a galambok, te pedig nem csináltál semmit.
Na, az ilyesmi nem egyezkedés. Az egyezkedés azt jelenti, hogy a felek egy vagy több alkalommal leülnek és egyeztetnek, mindenki megpróbálja a saját érdekeit képviselni, és közben figyelembe veszi a másik érdekeit. Ha gyerek van, akkor mindkét fél arra törekszik, hogy a gyereknek a lehető legjobb legyen. És kompromisszumokra is hajlandónak kell lenni természetesen, a kompromisszumkészséget nemcsak a másik féltől kell várni. Alapszabály, hogy a sértettséget, a szivfájdalmakat félre kell tenni, el kell felejteni.
Szerintem nektek nagyon jó lenne egy profi mediátor, olyan, aki jogász is, nemcsak a nagy lila lelki dumákat eregeti.
Kezdj el egyezkedni, legyenek ütőkártyáid, legyen taktikád, és világos célod. Ehhez kérj segitséget, nem szégyen az, ha az ember zaklatottan nem birja kialakitani,ami szükséges.
A hozzászólásaidból áradó negativizmus és sértett önérzet nem vezet sehova, illetve csak egy ócska, mindhármotokat tönkretevő háborúba, amiben nyertesek nem, csak vesztesek lesznek. Megsütheted az önérzetedet, az emelt fődet, a sértett férfiúságodat, ha a gyereked tönkremegy.
/Budapesten egyébként nem lehetetlen bérlakást találni, egész elfogadható árak vannak. Ne foglalkozz most a lakással, meg azzal, hogy mit fizettél eddig érte. A vagyonmegosztás hosszadalmas. Legyen neked saját otthonod, kezdd újra, vidd magaddal a gyereket és kész. Aztán hogy mi a helyes kifejezés arra, hogy a feleséged megváltoztatta-e a gyerek családi állását vagy jogállását, lényegtelen. Az ilyesmit bizd egyetlen darab jó ügyvédre, ne 26-ra./

Tisztelt Derill!

Ma voltam a bíróságon és lemásoltam a feleségem ügyvédje által beadott bejelentést, mely reagálás volt a gyermekelhelyezés tárgyában beadott keresetlevelemre.

Hogy rövid legyek.

Az általam írt keresetlevélben foglalt valós dolgok, mind le vannak tagadva, hazugságnak vannak feltüntetve.(például a feleségem itthon volt mindennap)

Továbbá. Soha meg nem történt dolgok megtörténtnek vannak feltüntetve velem szemben.

Néhányat említek: 2002-óta nem élek életközösségben a feleségemmel, durva és agresszív vagyok.

ma reggel mondja a feleségem, hogy akár 20 tanúval is tudja igazolni, hogy mindennap itt aludt a fiamnál.

Derill!

Légy szíves mondd el, hogy mit tegyek. Valójában nekem csak a fiam a tanúm a történtekre.

Egész konkrétan: Kérjem már most a bíróságtól, hogy gyermekpszichológus bevonásával legyen letisztázva, hogy mi történt és mi nem?

Tisztában vagyok azzal, hogy amit csinál a feleségem, már 5 hete, azt csak azokkal a hazugságokkal lehet kivédeni, amiket a válaszbejelentésében említ, gondolom erről az ügyvédnője is felvilágosította.
A feleségem pedig szemrebbenés nélkül él ezekkel.

Tamás123, tényleg agresszív vagy. Az agresszivitás nemcsak tettlegességben nyilvánulhat meg.
Bízz meg egy ügyvédet, és hallgass rá.

Tisztelt Derill!

Ma voltam a bíróságon és lemásoltam a feleségem ügyvédje által beadott bejelentést, mely reagálás volt a gyermekelhelyezés tárgyában beadott keresetlevelemre.

Hogy rövid legyek.

Az általam írt keresetlevélben foglalt valós dolgok, mind le vannak tagadva, hazugságnak vannak feltüntetve.(például a feleségem itthon volt mindennap)

Továbbá. Soha meg nem történt dolgok megtörténtnek vannak feltüntetve velem szemben.

Néhányat említek: 2002-óta nem élek életközösségben a feleségemmel, durva és agresszív vagyok.

ma reggel mondja a feleségem, hogy akár 20 tanúval is tudja igazolni, hogy mindennap itt aludt a fiamnál.

Derill!

Légy szíves mondd el, hogy mit tegyek. Valójában nekem csak a fiam a tanúm a történtekre.

Egész konkrétan: Kérjem már most a bíróságtól, hogy gyermekpszichológus bevonásával legyen letisztázva, hogy mi történt és mi nem?

Tisztában vagyok azzal, hogy amit csinál a feleségem, már 5 hete, azt csak azokkal a hazugságokkal lehet kivédeni, amiket a válaszbejelentésében említ, gondolom erről az ügyvédnője is felvilágosította.
A feleségem pedig szemrebbenés nélkül él ezekkel.

Sajnos iratok nélkül igazán jó tanácsot nem fogok tudni adni. Átnéztem az irataidat, de önmagukban azok nem bizonyitékok, csak az SMS-ek, azok viszont nem a feleségedről, hanem a pasi "intelligenciájáról" szólnak.

Ne felejtsd el, hogy a jogiforumot ő is olvashatja.

Természetesen hozhat száz tanut, ha mind hamis ennyi férőhely nincs szerintem a börtönökben. Én a helyedben minden hamis tanú esetében irnék az ügyészségnek, hogy vizsgálja, hogy elkövette-e a hamis tanuzást.

A pszichológiai vizsgálat nem arról fog szólni, hogy a gyereknek kell megmondania, hogy ki hazudik, ki nem, hanem csak arról, hogy a gyerek melyikötökhöz ragaszkodik jobban.

Én azt tenném, amit már elmondtam neked telefonon is, nem engedném, hogy a gyereket elvigye. Ha ő elment, és menni akar, menjen, de a gyereket ne rángassa.

Ráadásul egy olyan pasihoz, akinek ennyi az intelligenciája, amennyi az sms-eiből lejön, pláne nem engedném. Egy dologban van igaza a pasinak, hogy az intelligenciát nem oktatják, vagy van, vagy nincs.

Akkor a pasi "a falu bikája" és azon kívül semmi több?!

Hát ez nem túl sok...

Az ilyentől egy kisfiu nemigen tanulhat bármit is.

Tamás, te egyáltalán ismered a krapekot (?) ha már így közös háztömbbeli meg minden, vagy csak a felkurjantásai az utcáról és az SMS-ek szókincse.

Na, a végén még a nejedet is - ÉS FÕLEG -sajnálni kezdem.

Neked meg kitartás.

monalisa1

Csak látásból ismerem a pasit, valamint a kevés, de velős, felém irányuló megnyilvánulásaiból, de mondom az ismeretségünket.

Május közepén ment el a feleségem.

Az ezt követő harmadik péntek volt az első alkalom, hogy megkértem a feleségemet, hogy legyen szíves, menjen el 16h-ra a gyermekért a suliba, mert melóügyből kifolyólag valszínű, hogy nem érek oda. Mondta, hogy jó.

Olyan szépen elhozta a suliból, hogy pasija kocsival a sulitól (na a többi szülő látótávolságán kívül) párszáz méterre leparkolt, gyerek be, iskolatáska be, feleségem be.

18 óra körül hívott a gyermek, hogy "már a faluban vagyunk". Ez volt a pünkösdhétfős hosszú hétvége. Na most én kedd reggelig, a sulikezdésig ennyit tudtam a gyerekről, hogy egy honi faluban van. Feleségem mobilja végig kikapcsolva, igaz, hogy a fiammal tudtam beszélni a mobilján, de hiába kértem rajta keresztül a feleségemet, nem volt hajlandó a telefonhoz jönni. Én azon a hétvégén majdnem hülyét kaptam, nagyon hiányzott már a gyermek, ráadásul a tudtom nélkül vitte el a feleségem, annak módja szerint a pasijához, az "új családba", annak minden részletével együtt, most nem írom le.

Kedd reggel 7-re kell menni a gyerekeknek, heti egy úszás 10 óráig.

7 előtt 10 perccel odamantem a sulihoz, hogy legalább puszit adjak a gyereknek és azért megkérdezzem a pasit, hogy hogy gondolta, hogy a tudtom nélkül péntek estétől kedd reggelig elviszi a gyermekemet.
(jó, tudom, a feleségemmel ment a jog szerint, dehát a feleségemnek nincs autója, sem jogosítványa, habár vezet)

Várok-várok, a többi gyereket már elvitték közben kisbusszal úszni. Háromnegyed nyolckor beparkol a sulitól úgy 200-300 méterre a zöld opel (a suli előtti parkoló tök üres)
Feleségem kiszáll a gyerekkel, indulnak a suli felé. Indulok feléjük, mondom, mindjárt jövök. Odamentem a kocsihoz, a pasi először nem is volt hajlandó lehúzni az ablakot.
Végülis egy résnyire lehúzta.
Megkérdem tőle: "Hogyan gondolta azt, hogy a tudtom nélkül négy napra elviszi a fiamat egy ismeretlen helyre"
A pasi arrogánsan:" Nem én vittem el, hanem a feleséged"
Mondom neki: A feleségemnek nincs jogosítványa és ismét rákérdeztem, hogy hogyan gondolta azt, hogy ...
A pasi: "Na húzz inne, de gyorsan" Aztán gáz és elhajtott.
Na itt kezdődött a verbális ismeretségünk.

Bemegyek a suli előtérbe, puszi a gyereknek.
Feleségem: Egész úton hányt a gyerek, ezért késtünk. Be akarta vinni az osztályba, holott a többiek 10-re jönnek vissza. Azt mondta, neki most menni kell, dolga van.
A gyermek falfehér volt, hányingere volt, na mondom hazamegyek vele és ha nem érzi jobban magát, akkor nem viszem vissza 10-re a suliba. Mesélte, hogy már a hétvégén is hányingere volt, meg egész úton hányt. (soha nem hányt autóban, buszon, szóval más az ok) Előttem tiszta volt a hányinger oka. Nem lett jobban a gyerek, nem vittem vissza suliba, elmentem vele orvoshoz. Két mondatban azért mondtam a gyermekorvosnak, hogy sajna mi a 3 hete tartó körülmény. Megvizsgálta a gyereket, semmi egyebet nem talált, mondta, hogy pszichikai alapon van és beutalót írt a Nevelési tanácsadó pszichológusához.

Következő szóbeli kontaktus.
Megyek a boltba, csörög a telefon: XY vagyok, úgy elverlek, mint buzi a f...t

Aztán jöttek a mocskolódó sms-ek

Hozzáteszem, hogy nagyon féltékeny a pasi, ha már a gyerekkel kapcsolatos sms-t merek írni a feleségemnek, kapom a mocskolódó sms-t.

Megjegyzem, hogy nem vettem fel a kesztyűt, nem reagálok neki, kapcsolatot meg főleg nem kezdeményezek vele. Mindig magázom, nem bratyizom vele, a feleségem apja lehetne életkor szerint, úgy 55-nek saccolom. (Én 41 vagyok, gyerkőc 10)

Derill!

Azt szeretném megkérdezni Tőled, hogy jelen stádiumban, nekem, mint közös szülői felügyeleti joggal rendelkező apának, van-e jogom meghatározni azt, hogy a gyermekem ki/kik által vezetett személygépkocsiba ülhessen be?

Vagy már ilyen mélységre nem megy le a kapcsolattartás szabályozás téma.

Érzésem szerint nincs, de hátha

Derill!

Legyetek szíves adj nekem tanácsot.

Úgy volt, hogy hétvégére viszi el a feleségem a gyermeket, kértem, hogy ma este hozza meg.

Most beszéltem a telefonon a fiammal.

Azt mondja a fiam, lehet, hogy csak a jövő héten jönnek, de fogalma sincs, hogy mikor.

Kérdeztem, de nem tudta/vagy nem engedik megmondani, hogy melyik faluban van.

Kértem, hogy hívja a telefonhoz az anyját, aki nem hajlandó odajönni.

Mit lenne jogom tudni?
A tartózkodási helyét?
Azt hogy kivel lesz a jövő héten, ha nem hoznák meg?
Megkíséreljem a feleségemet is felhívni? vagy ilyen esetben neki illene szólni?
Meddig várjak? (hétfő, kedd ... ) Mikor, mit tegyek?