Segítségkérés derilltől

Háát sokmindent írtál, és sokban van igazad. Egyrészt abban, amit speedy-n

„Persze, nyilván az is kellett, hogy - a kezdeti "vérbeborult aggyal egymásnakesés"-állapottól eltekintve - azért a szüleim is értelmes, felelősséggel gondolkodni tudó emberek.

Az biztos, hogy a kedélyek tartósan csak ott csillapodhatnak, ahol mindkét (három, négy) oldalon törekvés, erőfeszítés van etekintetben.ek írtál:”

Csakhogy a tény, hogy több mint 2 év alatt(ez az az idő, amikor én a villámhárító szerepét töltöttem be), dacára a többszöri megállapodásra tett ajánlatoknak a helyzet nemhogy előrébb ment volna, hanem még talán romlott is, számomra nem azt mutatja, hogy közös céljaink lennének, ha úgy tetszik négyünknek.
A miénket ismerem: nyugalom, gyereke ugyanannyit itt mint ott, senkinek ne fájjon. A másik félét nem ismerem, de eddig bíztam benne, hogy egyezik a miénkkel. Most már nem vagyok benne biztos.
És mivel a békítés nem tette rövidebbé a háborút, hát én sem akarom, hogy fegyver nélkül álljunk. Ez most furán hangzik, még nekem is, de így van.

Nem lehet úgy békülni, ha közben téged bekerítenek. Hiába akarsz Te jófej lenni, ha a másik nem tart igényt a jófejségre, mert ő adott esetben bosszút akar állni és kész. (Nem tudom ez- e a motiváció, csak tippelek)

Szerinted mi többet lehet annál tenni, hogy felajánljuk a közös felügyeletet, gyerek nála elhelyezve, a most megszokott láthatással (lsd. korábban), + gyerektartás (attól függetlenül, hogy a gyereket felesben neveljük). Erre a válasz csak annyi volt, hogy nem. Nincs indok, hogy miért, csak nem. Nem látok rá épkézláb magyarázatot, hogy ez miért nem jó. Ha valaki tud, kérem mondja el, hátha megértem. (Az ajánlat eddig 5-6-szor hangzott el.)

Szóval, láthatod, hogy nem a harc a cél. A tehetetlenség az, ami miatt olyasmiket írok, amik valóban megdöbbentőek.
És tudod, amikor olyanokat zaklatnak telefonon esténként, órákon át, akiknek végképp semmi közük a történethez, akkor nem tudsz mihez kezdeni. Tényleg csak arra tudok gondolni, hogy ez betegség, vagy csak egyszerűen részegség.
„Pl.: "Ha SMS-ek vagy telefon-üzenetek vannak, azok felhasználhatóak? Érdemes egyáltalán?" (2005.11.15. 12:11:35)”
És látod, még ebben az ominózus esetbén is ott van a kétely: érdemes-e. Nem csak jogilag, emberileg, erkölcsileg stb.

Tudod, én azt sem értem soha, hogyha két ember elválik, akkor miért kiabálnak egymásra kígyót-békát, hiszen ezzel korábbi önmagukat tagadják meg. Ha pedig már egy gyerekről is szó van, komolyan azt gondolom, nem is érdemlik meg, ha így viselkednek.

De akkor vajon mit kell tenni, ha a másik nem így látja? Ha azzal kerül lépéselőnybe, hogy ő viszont nem korlátozza magát és az eszközeit? Tűrni kell, és majd az idő nekünk dolgozik? És ez mitől biztos? Az én környezetemben viszont erre van példa: az anyuka tűrte apuka játékait, és a kamasz lánya most apuka véleményétől tesz függővé teljesen normális dolgokat. Ha apának tetszik lehet, ha nem, akkor nem.

Nem tudom. Az biztos, hogy elméletben teljesen egyetértünk, de hát az elméleten az élet sokat görbít.
Tényleg csak azt tudom mondani, hogy jólenne ha így lehetne ahogyan Te is mondod, de ehhez 2, adott esetben 4 ember kell. Kellene.

Ja, és még valami! Természetesen nem gondolom, hogy minden amit teszünk helyes, és úgy van jól. Valószínűleg a másik fél is hasonlóan szépen tudna írni a saját szándékáról, és nyilván meg tudná magyarázni saját cselekedetei okát is. És természetesen bizonyára vannak olyan dolgok, amikben neki lehetne igaza. Szóval Isten ments, hogy magyarázkodjak, vagy magunkat mentegessem. A mérlegnek nyilván két oldala van, de sajnos én nem látom, hogy mit tehetnénk a jobb viszony érdekében. Jelenleg ugyanis úgy látom, hogy a jobb viszonyt csak a gyerekről való lemondással érhetnénk el. Ezt viszont nem tudom milyen alapon várja bárki is egy szülőtől.

Sziasztok!
Bocs, hogy betolakszom, de itt az én "2 centesem" a témához:

Nálunk pont fordítva működött a dolog: amikor apuka magányos, akkor ahhoz hasonló módon normálisan viszonyul olyan dolgokhoz, mint pl. láthatás, gyerektartás fizetése. Aztán megjelenik egy barátnő (akit ő mindig kikiált álmai nőjének) és elkezdenek szaporodni a kellemetlenkedések a fenyegetőzés, hogy "megszerzi, ami jár" vagy, hogy "tartsd el te a gyerekeiDET, és ne tőlem várj segítséget".

Úgyhogy a tanulság: soha, semmi nem biztos. Vagy jobb lesz - vagy rosszabb.

Gasko:
csak nyugodtan íed le te mit gondolsz, amit más gonsol azt majd leírja más.

Vzoli: Szép dolog a két értelmes ember gondolat, de az ember elsősorban érzelmi lény, tehát elsősorban az érzelmei befolyásolják a tetteit akár tetszik akár nem.

A Sancho Panza-i szerep helyett inkább lebeszélem a feleségem butaságokról.
Pl: hogy egyből felhívja az exet és megmondja neki mekkora barom állat , mert a gyerrekkel horror filmet nézet és nem aludt az egész család semmit a hülyesége miatt.
Vagy ,hogy ne tiltsa el a gyereket az apjától (ez DErill hatása kizárólag) csak azért mert ellenünk neveli a gyereket, mert tönkre mennek a gyerek cuccai ha ott van , és még sok egyéb eset.
SOk oldalt teleírhatnék a viselt dolgaival.
Bizony egyre jobban aggódom most már a másik gyerekért is aki most született ,mert közvetve őt is érinteni fogja a testvére apja hülyesége.

NAgyon várjuk ,hogy révbe érjen az ürge...

gasko: nem azt irtam, hogy általánosságokban tegyél inditványt. Az általános hivatkozásokból neked vagy ügyvédednek meg kell találnia azokat a pontokat, amik a Te esetedre illenek, ha nem ezt teszed, azért szerencsére a biró sem hülye, fogja látni, ha általános hivatkozás. Ezért szoktam azt mondani, hogy nem lehet sablonositani semmit, mindig mindent egyedi esetre kell alkalmazni. Amiket én irok, azokat az általatok leirtak alapján irom, tehát egyedi esetekre. Irok általánosságokat is, de azokból egyértelmüen kitünik, hogy általánosság-e, vagy a Te eseted, mégpedig a megfogalmazásból: „A közös szülői felügyeletet én nem tudom elképzelni valamelyik szülőnél történő elhelyezéssel, ugyanis szerintem ebbe épp azért szokott a szülő beleegyezni,” ezen pl. látszik, hogy általánosságban irok hasonló esetet.

„Amit leirsz, az elvileg lehet borderline személyiségzavar. Egy vizsgálat döntené csak el.” ezen viszont látszik, hogy konkrétan a Te esetedre irtam.

Az általánosságokról azért irok, mert sokszor igen kevés infot kapok, de az infó alapján, néha egy-egy szó alapján felmerül bennem, hogy esetleg az. A kérdező viszont ráismerhet, hogy tényleg az, vagy elvetheti.

Néha viszont biztos vagyok benne, hogy amit irok, az egy az egyben a kérdező esete.

Moamoa: olyan nincs, hogy: "Lehet, hogy épp miatta ment tönkre az apa hazássága..." Nincs az a nő, aki miatt egy jól müködő házasság tönkre tud menni. Persze egyszerübb a harmadikat hibáztatni, mint saját magunkat, de ha egy házasság tönkremegy, abban mindig hibás az is, akit elhagynak, mégpedig legalább annyira, mint aki elhagyja, ha nem jobban. A harmadik személy ebben véleményem szerint mindig ártatlan. Õ a saját érdekeit érvényesiti, és ha nem elég erős a kötelék a házasok közt, akkor ugyis lesz egy 3. aki "miatt" szétmegy a házasság vagy kapcsolat.

Nálatok a társ biztos, hogy nem borderline személyiségzavaros. Sőt, én semmiféle személyiségzavart nem tudtam észrevenni az irása alapján, még csak halvány gyanuja sem merült fel bennem. Ettől persze még akár lehet is, hiszen tévedhetek, de arról, amit én nem észlelek, nem tudok véleményt irni. Szerintem a Te társad élettársa egyáltalán nem veszélyezteti a gyerekedet.

Sajnos igen sok pocsék szakvéleményt látok, aminek a valósághoz semmi köze. Amit leirsz, annak még logikája sincs, nem tudom, hogy a "szakértő" ezen miért nem gondolkodik el. Mi érdeke füződne valakinek ahhoz, hogy a pasija gyerekét nevelje? Az ő érdeke az lenne, hogy a pasi felejtse el a volt családját, vele éljen, neki csináljon gyereket, és azt neveljék fel együtt. Szivesen megnézném azokat a szakvéleményeket, félő, hogy igen sok hibát találnék bennük. Sajnos a szakértői vélemények néha olyan szakértőktől születnek, akik olyan mértékben nőpártiak, hogy el sem tudják képzelni, hogy a gyereket az anyától az apához helyezzék. Persze ennek megfelelő szakvéleményt adnak. Láttam már olyan szakvéleményt is, ami ugy született az apáról, hogy a "szakértő" az apát nem is látta, nemhogy meg nem vizsgálta. Leirta pl. azt, hogy az apa gyermeknevelési képessége megkérdőjelezhető, mivel nem járult hozzá ahhoz, hogy a gyerek uj iskolába menjen. Persze a szakértő csak anyukát vizsgálta meg az erősen befolyásolt gyereket, akik elsirták magukat, hogy milyen kegyetlen az apa, a válóper ideje alatt anyuka lelépett a gyerkőccel az apa hozzájárulása nélkül, és az apa nem irja alá az iskolaváltást. Naná, hogy nem irja alá, ezzel ugyanis a gyermekelhelyezés eldőlne azzal, hogy még ő is hozzájárult ahhoz, hogy a gyerek oda járjon suliba, ahol az anya lakik. Ráadásul anyukának egyáltalán nem volt probléma fél évig a régi iskolába hordani a gyereket, csak szeptembertől vált ez hirtelen problémává, mert közeledett a tárgyalás ideje. Szakvéleményekről ennyit.

Egyébként meg a Te ügyed igenis sablonügy. Persze mindenki azt hiszi, hogy az ő ügye más, de tudatjával tudok hasonló ügyeket.

Csacska47: ezek közös tulajdonnak számitanak. Egyébiránt elgondolkodnék azon, hogy ha a férjem külön számlára gyüjti a pénzét, akkor biztos, hogy én együtt akarok vele élni? Ha ő nem bizik bennem, akkor biztos, hogy nekem meg kell benne biznom? Beszélgess vele erről.

zselyke: szerintem is jár a gyerekkel együtt az összes személyes okmánya. A közös szülői felügyeletbe pedig csak ugy menjetek bele, ha az elhelyezés mindkettőtöknek szól. Hivatkozzatok arra is, hogy a családjogi törvény módositásából ugyis kikerül az, hogy közös szülői felügyeletnél a biróságnak döntenie kell az elhelyezésről, keressék meg Dr. Körös Andrást, ő tartott ez ügyben tájékoztatót az Ügyvédi Kamaránál, neki meg van a tervezet, biztos meg tudja mondani, hogy hol lehet beszerezni, de lehet, hogy az im.hu-n is rajta van.Egyébként kérjétek, hogy az okmányok átadását a biróság vegye bele a határozatba, mert ha kimarad, még arra sem leszel képes, hogy a gyereked személyazonosságát igazold. Nem beszélve arról, hogy a diákigazolvánnyal járnak a kedvezmények, továbbá az Emberjogi Egyezmény 7. kiegészitő jegyzőkönyv 5. cikk szerint a házastársak egyenjoguak, tehát milyen jogon megy ő nyaralni külföldre a gyerekkel, és milyen jogon tagadja ezt meg tőled.

speedy: jelezzétek a jegyzőnek, hogy a gyereket ellenetek neveli, irjátok le, hogy pontosan miket csinál, és kérjétek, hogy kötelezzék a védelembe vételi eljárás keretében arra, hogy a nevelési tanácsadóba járjon apuka, ahol tájékoztatják arról, hogy mit és hogyan lehet egy ennyi idős gyereknek elmondani.

Szerezzetek neki valami csajt:)))

Egyébként ha eltiltanátok a gyereket, akkor sem lenne vége, sőt, akkor jönne az igazi háboru. Tehát nem ez a megoldás. De ha tényleg nevelési gondok vannak, pszichológiai vizsgálat megállapithatja, és nevelési tanácsadó segithet. Azonban erre szerintem Ti is képesek vagytok, ha a gyerek már elég nagy (10 éves kor körül), és meséltek neki arról, hogy a szülők most külön élnek, de attól még szeretik őt mindketten. Vannak dolgok, amikkel Ti nem értetek egyet, de nyilvánvalóan vannak dolgok, amikkel meg az apa nem ért egyet. Amikor az apánál van, azt kell elfogadnia, ami ott van, amikor meg nálatok, azt ami nálatok van. Ezzel erőteljesen javulni fog a gyermek alkalmazkodóképessége is. Viszont ha elzárod az apjától, valószinüleg Téged fog utálni, hiszen a gyerek mindig az után vágyódik, amit szeretne, és amit nem kaphat meg. Ha pedig ez a szülő, akkor az után jobban, mint amelyikkel minden nap együtt lehet. Tehát hamar a saját csapdádba eshetnél, és ha már elcseszted, szinte lehetetlen helyrehozni.

Figyelj Derill,
Az emberi és pszichológiai tudásod is elég gyenge lábakon áll, ha tankönyvi leírások és internetes hozzászólások alapján pszichiátriai kórképeket állítasz fel vagy zársz ki. Valószínűleg az életben nem találkoztál még borderline személyiségzavarral küzdő emberrel. Nem kéne olyan dolgokban is ilyen magabiztosan állást foglalnod, amihez nem értesz. Főleg nem ha ezzel másokat arra buzdítasz, hogy lélektani hadviselésbe kezdjenek, miközben a saját viselkedésük mozgatórugóival sincsenek tisztában.

Derill:
Köszi a választ.
Melyik jegyzőnél jelezzük a mi városunkban vagy az övénél?
Tudnál írni némi jogszabályi hivatkozást, az jobban mutat egy jegyzőnek írt levélben.

Csak egy tvszám és paragrafus kéne.

ÜDv: Speedy

Sziasztok!
Bocsánat mindenkitől, de sajnos most nincs sok időm, így egyelőre csak moamoa írására szeretnék reagálni, mivel ez bőszített fel a legjobban. Később majd minden másra is reagálok, ami engem érint.

Szóval kedves moamoa!
Én eddig úgy érzem, amennyire csak lehet, visszafogtam magam, így igazán nem tudom, hogy honnan veszed a bátorságot, hogy bárkit is minősíts! Se engem, se derillt (de ő majd nyilván megvédi magát, ha szükségét érzi)nem hiszem, hogy van alapod ilyenmód kritizálni!

Kérlek tételesen gyűjtsd ki, hogy én mikor tettem hasonló kijelentéseket rád: „másokat arra buzdítasz, hogy lélektani hadviselésbe kezdjenek, miközben a saját viselkedésük mozgatórugóival sincsenek tisztában”

Feltéve persze, hogy egyáltalán reagálsz arra amit írok, hiszen most sem tetted, nyilván erre is megvan a jó okod, talán egyszer majd ezt is megtudjuk.

Ha a véleményemmel vagy gondolataimmal nem értesz egyet az rendben van, értelmes emberek tudnak egymással vitatkozni. Én még most sem kívánlak Téged minősíteni, de az, hogy Te személyes támadásnak vetted amit neked írtunk, sokat elárul. Attól lettünk első számú ellenségek számodra, mert bizonyos kérdésben máshogy gondolkozunk, mint Te?

Nagyon kérlek válaszolj, és természetesen azért elnézést kérek, ha megbántottalak.

Ugyanmár Moamoa! Ez egy fórum, (remélhetőleg ) felnőtt emberekkel, akik el tudják dönteni magukban azt, hogy a kapott sok jó és kevésbé jó tanácsból mi az amit érdemes megfogadni, és mi az, amit nem.

Ha az ember csak olyan tárgyról beszélhetne egy fórumon amiből kandidátusi fokozatot szerzett: egyrészt borzalmasan unalmas lenne a fórumozás, másrészt meg egy sor kimondatlan hasznos információ sikkadna el. Én pl. nem vagyok autószerelő, de néha szoktam kocsibütykölésről is beszélni.

Amikor Derill-nek egy pszichológiai jellegű fejtegetését olvasom: pontosan tudom, hogy ezt nem kell szentírásként figyelembe venni. Más miért ne tudná ezt?

Sőt, mivel az ember tudja, hogy a jog sem matematikai igazságként érvényesülő egyértelműség: Derill jogi tanácsait sem szentírásként, hanem egy szakember, az adott tárgykörben valószínűleg azért gyakorlati tapasztalattal rendelkező ember véleményeként olvasom. Az ember praktizálhat ügyvédként 50 évig folyamatosan, de akkor sem fog az igazságtalálás képességére szert tenni. Legtöbbször még a jogtalálás képességére sem.

Ha én tudom ezt: más miért ne tudná?

Egyébként meggyőződésem, hogy a társadalomtudományok körében nagyon sokszor épp az úgynevezett laikusok éreznek rá a helyes útra. Az adott társadalomtudományi tárgykörben működő szakember gondolkodását sokszor beszűkítik, béklyóba kötik a megtanult szabályok.

Ott van pl. a jog, amelyről - mivel az erkölcsi-etikai alapokon nyugszik - mindenki rendelkezik bizonyos tudással. Nem a kis részletszabályokról, hanem a jog logikájáról, működési elveiről. Ezért van az, hogy az ember sokszor a homlokára csapna a jogszabályokat olvasván, hogy "-De én ezt tudtam!"

A pszichológia miért működne másként? Mindannyian élünk, magunk körül ezer dolgot tapasztalunk; tapasztalattal rendelkezünk az emberi lélek működéséről.

Millióegy tanácsot adunk másoknak, gyereket nevelünk ami szintén ebbe a tárgykörbe tartozik; és közben persze sokszor hibázunk. És sokszor hibáznak azok, akik tanácsot adnak nekünk. Ilyen az élet.

De még mindig jobb, mintha egyedül állnánk a világban, és a magunk kis "igazságát" nem hagynánk alakítani mások igazsága által. A fórumozás arra szolgál, hogy az ember egyrészt kikapcsolódjon (nem kell véresen venni a dolgokat egy jogi fórumon sem), másrészt meg meghallgatja a másikat. Amire nincs szüksége, azt az ember úgyis eldobja.

Ha meg valaki annyira befolyásolható: akkor annak az életét nem egy fórum vagy egy fórumozó fogja tévútra vezetni; hanem valószínűleg már megtette azt maga az élet.

Derill!

Köszönöm a gyors választ. Azzal tisztában vagyok, hogy ez is része lenne a közös vagyonnak, de szerintem nem gyűjtögeti ott, hanem nagy részét el is költi. Szerinte ránk.
Kérdés:
Válás esetén mi a helyzet??
Létezik-e utólagos "követelés", ill. kinek a részéről milyen bizonyítási kötelezettségek léteznek?

Köszönettel, üdvölettel:
csacska47

Vzoli: persze, hogy senki véleménye sem szentírás. Lehet hogy, nem is kell különösebben komolyan venni Derill tanácsait sem, bár ha az ember Tőle kér segítséget, akkor nyilván komolyan gondolja azt, hogy mérvadó a válasz, amit kap. Hozzám közel állt az érvelési stílusa, nyíltsága, magabiztossága és legfőképp a jogi felkészültsége. Figyelmesebben végigolvasva a válaszait, azonban úgy gondolom sokszor az elvakultságig elfogulttá válik ha az általa képviselt nézeteknek ellentmondó tények fogalmazódnak meg. Tanácsait olvasva az a benyomásom, hogy Derill meg van győződve arról, hogy mindig jól látja a dolgokat. Én ezen csodálkozom, mert úgy gondolom, hogy minél nagyobb tapasztalattal rendelkezik valaki, annál jobban tisztában van azzal is, hogy tévedhet.
A legvadabb indulatok felszínre törhetnek váláskor, a legtöbben szélsőségesen reagálnak a veszteségeikre, de attól még lényeges különbség van aközött valaki pszichiátriai beteg vagy az ellenérdekelt fél (jelen esetben Gasko) beírása alapján Derillnek annak tűnik, és ennek a feltételezésének a meglovagolására buzdítja Gaskot. Az szerintem nem korrekt.

Jajjj már... Miért vitatkoztok? Nyilván mindenki ragaszkodik az igazához, itt a fórumon is, a gyerekkel kapcsolatban is és a tönkrement házasságában is. Az hogy ki mit gondol itt a fórumon arról amit leírunk, az az Õ dolga. Ha nem tudja hasznosítani akkor az Õ baja...
Derillel kapcsolatban annyit, hogy a segíteni akarás a célja, nyilván fog tévedni is. Szinte mindenkinek van ügyvédje aki itt van, enélkül már talán nem is működik. Bizony fog az ügyvéd is tévedni, a bíró is meg mindenki más a hivatalban is.
Én például úgy éreztem az ügyvéddel kapcsolatban, hogy nem foglalkozik az ügyemmel eléggé, nem ad nekem holtbiztos mentő tippeket. Aztán rájöttem, hogy a megoldás bennem van, nekem kell tenni érte, más emberek legfeljebb a tapasztalatukkal irányt mutathatnak és segíthetnek jogi meg mindenféle oldalról.
Szerintem ez a fórum is arra szolgál, hogy kibeszélhessük kínunkat-bajunkat, meghallgassuk másokét és hátha egy kicsit más szemmel tudjuk látni a kis életünket...
Moamoa egyébként megjegyzem, sajnos ha két ember válik, akkor onnantól kezdve felperes és alperes. Egyik sem fog válogatni az eszközökben, hogy érvényesíthesse az igazát. Vérre megy a játék, ez az élet törvénye. Neked sem mindegy, hogyan szállsz ki a házasságodból anyagilag, erkölcsileg, stb. Még akkor is, ha van közös gyereketek. Tehát az, hogy ki mire buzdít kicsodát, az egy dolog. Ki fogad meg milyen tanácsot, az is egy dolog. Kinek mennyire nem tetszenek vagy tetszenek az itt elhangzottak, az is egy dolog.
Senkit nem ez a fórum fog megmenteni vagy sárba tiporni, ez itt csak egy lehetőség.
Szeressük egymást gyerekek ugye?:)

Na, sziasztok!

Úgy látom, hogy előző beírásom nem ragadta meg a fantáziáját annak, akinek kellett volna, úgyhogy innentől kezdve ebben a kérdésben megpróbálom én is moamoa taktikáját választani: nem reagálok. Ez biztos így helyes, bár még mindig nem értem, mivel érdemeltem ki.

Ha valaki megtenné, akkor magyarázza el nekem, kérem szépen. Merthogy mégcsak ott sem tartunk, hogy semmibe vesz, hiszen utal rám... Na mindegy, ettől nem fogok a fának hajtani. :-)

zsejkee itt vagy még? Bocs a feltételezésért is... Talán Te is tudsz speedy helyzetére reagálni, nagyjából hasonló cipőben járunk mindannyian.

speedy!
Ha jól értem a 8 éves gyerek nálatok van elhelyezve, és kéthetente megy apukához. Mondom, nem vagyok szakértő, de szerintem sok választásotok nincs ebben a kérdésben. Ha az elhelyezés megvolt, nagy gubanc már nem lehet, persze a gyerek érzelmi fejlődésén kívül. De ha Ti biztos támpontot adtok neki, akkor minden rendben lesz. Sajnos tényleg úgy van, hogy az embernek nagyon sokszor uralkodnia kell magán, amikor a gyerek úgy jön haza, hogy az új cipője tönkrement, mert a legszívesebben kimondaná amit gondol. Aztán mégsem szövegelünk, mert tudjuk, hogy ezzel nem annak ártanánk, akire dühösek vagyunk!
Apukával különben le kell ülni, és fel kell világosítani, hogy a horrorfilmek nem a 8 éveseknek készülnek, és hogy emiatt a gyereke egész éjjel nem aludt. Ha szereti, márpedig miért ne tenné, megérti majd!
Õ titeket nem szeret, vagy inkább csak veletek van baja, ezért tesz meg mindent annak érdekében, hogy keresztbe tegyen! Gondolom, ha látja, hogy az aljas húzások nem jönnek be, mást próbál majd, nem?
Azért az elég fura, hogy egy rossz döntés az ember életét így meg tudja keseríteni... Tulajdonképp az egész életet színjátékká teszi. Kénytelen vagy eljátszani a rád osztott szerepet, mert más a rendező. Persze ez is biztos részigazság, hiszen az életünket mi irányítjuk, de hát azért sokszor érzem így, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül...

derill!
Látod, látod, nem lehet ám csak úgy eltűnni napokra, mert különben oldalakat kell bepótolnod, a feltett kérdésekre való válaszolásokról nem is beszélve... :-) Minden oké, hogy vagy?

Amit írtál elsőre is értettem, világos, hogy nem általános vizsgálatot kell kérni, csak azt nem tudom, hogy a korábban írt pszichológiai vizsgálatnál kell felhívni a figyelmet erre, vagy külön orvosi vizsgálatot kell kérni.
(A pszichológiai vizsgálatot a bíró rendelte el, és mindenkit megnéznek. A gyerek vizsgálatáról írtad, hogy lehet indítványozni, nézzék meg pl. hogy manipulálja-e valaki stb.)

A másik, amiben kicsit tanácstalan vagyok, hogy érdemes-e. Egyrészt a normális, emberi viszonyok tekintetében, másrészt a cél elérése érdekében, bár e kettő igen erősen összefügg.
Nem hiszem, hogy emberi állapotok uralkodnának utána, mert anyuka (némileg jogosan) biztos berágna, és akkor aztán igazi mocskolódás kezdődne. Másfelől viszont szitkozódás így is van, csak egylőre mi ezt tűrjük. Arról nem beszélve, hogyha tényleg van valami a háttérben, arról jobb minél hamarabb értesülni, mind a gyerek, mind a mi és végül de nem utolsó sorban az anya szempontjából is. (Ezt eddig nem írtam,
jó nagy barom vagyok, de az anyának van egy másik gyereke is az előző kapcsolatából. A 2 gyerek testvérként szereti egymást, így ez sem elhanyagolható... Hülye vagyok)
Szóval ha pedig "jogi" szempontból közelítem a dolgot, egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy jót tesz egy ilyen beadvány az ügyünknek. Jelenleg ugyanis úgy áll a dolog, hogy ellentétben a anyukáékkal, mi nem támadtunk egyszer sem, sőt minden alkalommal a megegyezést hangsúlyoztuk.
Ahogy írtam is, gondolom az apáknak az ilyesfajta vizsgálat kérése szokott lenni a hasonló eszköz, mint az anyáknál az apa erőszakosságára, iszákosságára vonatkozó kijelentések. Nem?
Te mit mondasz? Köszi

És a félrértések elkerülése végett természetesen nem fogom készpénznek venni a kijelentéseid, majd hazamegyek és otthon a kupaktanács eldönti, mit szerencsés tenni és mit nem. Hiszen tudjuk, minden eset más és más, arról már nem is beszélve, hogy értelmes, felnőtt emberek vagyunk...

Előre is nyugodalmas hétvégét mindenkinek!

Derill: Benne van az egyezségtervezetben, írásban és szóban is többször kértük, hogy adja oda az igazolványokat. Egyszerűen nem hajlandó rá. Nem értem mitől fél....

NAGYON köszönöm a tippet, az im.hu-n nem találtam, de mindneképp megkeresem dr. Körös Andrást és ezt a tervezetet!!! :)))

Speedy: van akiben ez fel sem merül... márhogy árthat egy horrorfilm. Az emberi természet sokszínű... Kitartás, mi azért rimánkodunk, hogy ugyan ne nézze meg a gyerek a hiradót ha van rá lehetőség.

Gaskó: :))) mi is két éve próbáljuk normalizálni a helyzetet. Remélem egyre közelebb jutunk és nektek is záros határidőn belül valami békésebb megoldás születik. Bocsi, de lemaradtam az elejéről, megírnád privátba, ha nem gond...?

Gondolom ezek az egyre eltávolodó nevelési elvek, szakadt ruhában való átküldés, téli kabát nem odaadása stb. általános, ahogy itt olvasgatom :((( Sajnos igaza volt annak (elnézést nem kerestem vissza a nevet), hogy a felnőttek háborúja, amiben a gyerek az áldozat. :(((

kisember: te is régóta vagy itt, emlékeim szerint. Sok sikert!!!!

Gasko:

Nagyjából jól látod a helyzetet.
A gond az ,hogy apukának nem mondhatjuk meg ,hogy a gyerek elmondta mit csinál ott mert a gyereknek ez meg van tiltva és hosszú hónapok munkája volt míg el merte mondani mit csinál ott.

HA az apja megtudja megbünteti a kislányt.
Nem veréssel ,hanem sír neki vagy leszidja ,hogy nem szereti stb, a gyerek meg azt utálja a legjobban.

A gyerek még az apai nagyanyjának sem mondhat el mindent.
Nehéz neki szerencsére ma már felénk nyitott.

Sziasztok!

Miért van az, hogy mindenki kap választ a kérdésére, csak én nem?
A "Gyermekelhelyezés testvérnél" témába írtam.
Nagyon megköszönném, ha valaki tudna nekem segíteni.

Talán másold ide mégegyszer a kérdést, DErillnek is leeht más dolga mint azt kutatni mire nem válaszolt....

Jézusom speedy.
És mindig elviszi rendesen a láthatásra? Tényleg keressétek fel a szaktanácsadókat...
Sajnos a szurkoláson kívül más segítséget nem tudok nyújtani...
REttenetes lehet, hogy ebbe a közös gyereketek is óhatatlanul belekeveredik. Hát ennyit a kívül maradásról :(((

Tessék azonnal mindenkinek Vzoli szülők példáját követni :)))

Arra lusta ,hogy elvigye a nagymama jön-megy.
Mondjuk a helyzet folyamatosan javul, hisz "mi vagyunk házon belül" bár még sok év míg elcsitulnak a hullámok.

A gyerek meg ezt szokta...

Sziasztok!

6 testvér közül már csak 2 él otthon édesanyjukkal, és új "nevelőapjukkal", akit a 2 gyerek nem fogadott be. A helyzet odáig fajult, hogy a gyerekek el akarnak költözni otthonról. A megbeszélés az édesanyával, nem vezetett eredményre, így úgy döntöttek a testvérek, hogy kell valamit tenni. A kérdés, hogy ha az anya is beleegyezik abba, hogy a gyerekek valamelyik testvérhez kerüljenek, akkor kell e valamilyen jogi utat bejárni, vagy nem?

Még azt fűzném a dologhoz, hogy az édesapához se lenne szerencsés helyezni a gyerekeket, annak italozó életmódja miatt. Segítségüket előre is köszönöm!

vzoli!

Jéééé!!!
Pont egy egészen hasonló beírásra készültem, mint a te 2005.11.17 15:50-esed. :-)
100 %-osan egyetértek veled. :-)

kissember!

Bocs, de veled nem feltétlen, mikor a következőket írtad (és az a szomorú, hogy még támogatást is kaptál a topic-ból utána ):

"sajnos ha két ember válik, akkor onnantól kezdve felperes és alperes. Egyik sem fog válogatni az eszközökben, hogy érvényesíthesse az igazát. Vérre megy a játék, ez az élet törvénye. Neked sem mindegy, hogyan szállsz ki a házasságodból anyagilag, erkölcsileg, stb. Még akkor is, ha van közös gyereketek."

Én azt gondolom, hogy az esetek nagy többségében lehet ésszerű kompromisszumokat kötni, és kultűráltan lezárni a dolgot. De sajnos a két felet, ( aki a te szemszögedből kissember automatikusan felperes és alperes ) elvakítja a gyűlölet és a bosszúvágy.
Ha nem megy ketten akkor keressenek fel pl. mediátort. Vagy mittomén. Hátha úgy sikerül.
Ez a legeseglegfontosabb.
Vagyis:
1, a viszony normalizálása
2, ésszerű kompromisszumok megkötése

És csak utána jöhet a jog,a "lepapírozáshoz".
Persze szigorúan csak szerintem. :-)

Papp Zsolt sajnálom, de közös megegyezésnek indult a mi válásunk. -szer hívtam a feleséget nyílt-napi meghallgatásra de nem jött el. Úgyszintén mediátorhoz is fordulni akartam, oda sem jött el. Személyesen mentem el az Õ ügyvédjéhez, hogy valamire jussunk, arra sem jött el, mondván hogy velem nem lehet szót érteni, menjek el egyedül. Aztán nagy ívben letojt mindent és ment a saját feje után és kerültem így igen nagy slamasztikába a borzasztó nagy megegyezni akarásommal. Akkor még én is pont úgy láttam a helyzetet, ami miatt nem értessz velem egyet most.
Még egy dolog, aminek kezdetekkor nem láttam az értelmét, hogy az ügyvédem első kérdése az volt, hogy szeretem e a feleségem....
Persze nem akarok hittéríteni és senkit semmire biztatni, csak elmondtam hogy én hogyan látom.

Sziasztok!

Papp Zsolt, örülök, hogy újra itt vagy, rég nem irtál.
Alapvetően természetesen egyezik az álláspontunk. Talán ott lehet a bibi, hogy ezek az élethelyzetek tipikusan olyanok, amiket az ember még akkor is csak nehezen ért meg, mikor belekerül. Ha pedig valaki olyan szerencsés, hogy úgy tud elválni, hogy senki ne sérüljőn, sőt talán még egyfajta barátság is megmarad, hát akkor tuti, hogy soha nem is fogja megérteni.
Én úgy veszem észre, hogy akik itt fórumon beszélgetünk, a legtöbben belátják a problémákat, fel tudják mérni, hogy mi mivel járhat, és az esetleges nagyobb traumákat próbáljuk elkerülni (akár a saját, akár a szeretteink esetében).
Azt azonban mindenkinek látni kell, hogy a normális, emberi váláshoz ugyanúgy 2 ember kell, mint annak idején a gyerekcsináláshoz...
Emlited a mediátort. Gondolod, hogy az aki, nem hajlandó értelmesen beszélni a másikkal, csak a szitkokat szórja a fejére, nem veszi ugyanúgy támadásnak, ha az illető előáll azzal a tervvel, hogy egy 3. felet vonjon be a társalgásba? Nálunk egy ilyen ajánlatra biztosan tudom, hogy azt mondaná: ezt csak azért csináljuk, hogy vele szórakozzunk.
Honnan tudom? Akkor is vele szórakozunk, amikor a gyerekekkel nyaralni megyünk...

Sőt, jobbat mondok. A legtöbb helyen mégcsak nem is a kommunikáció alapvető hiányáról van szó, sokkal inkább az egymás mellett való elbeszélésről, nem?

Sziasztok! Lenne egy kérdésem, nem tudom, hogy jó helyen érdeklődöm-e... Szóval, ha én együtt élek valakivel, az élettársi kapcsolatnak számít hivatalosan? Tehát, ha én összeköltözöm a barátommal, akkor a törvény minket automatikusan élettársaknak minősít?

moamoa: kritizálni persze lehet, de attól még amit irtam, az áll. Eléggé hozzászoktam már a fórumon, hogy akinek nem tetszik az amit irok, az azonnal közellenségként kezel. Majd elmulik, ha meg nem, az nem az én bajom lesz, hanem a Tied. Nem az én kapcsolatom áll ugyanis romokban, nem én nevelem egyedül a gyermekemet, az én házasságom 23 éve rendezett.

Viszont ahhoz pl. nem kell orvosnak lenni, hogy ha valaki elkezd köhögni, akkor megállapitsam róla, hogy valószinüleg megfázott. Persze az is lehet, hogy tüdőrákja van, de ettől még valószinü, hogy ha azt mondom, hogy menjen el orvoshoz, mert valószinüleg megfázott, akkor lényegtelen lesz, hogy miért megy el, ha elmegy.

Itt ugyanez a helyzet. Azt irtam: "Amit leirsz, az elvileg lehet borderline személyiségzavar. Egy vizsgálat döntené csak el."

Tehát nem felállitottam egy diagnózist, hanem felmerült egy gyanúm, hogy esetleg ez a baja.

Csak azt tudom javasolni, hogy olvass figyelmesebben, és gondold is át, ahelyett, hogy üres vagdalkozásba kezdesz.

Arra meg, hogy meg vagyok győződve arról, hogy jól látom a dolgokat, azt tudom mondani, hogy igazad van. Sajnos nem nagyon van rá példa, hogy tévednék, pedig néha nagyon szeretném, ha valami nem ugy lenne, ahogy érzem.

Nézzük a Te esetedet. Van egy apa, osztrák. Van egy élettársa, magyarországon él. Apa el akarná vinni a gyerekét sielni, erre azt mondod, azért nem akarod az utlevelet odaadni, mert akkor az élettársa veszélyeztetné a gyerekét. Igazad is lenne, ha az élettárs nem magyar lenne, és nem itt élne, mert akkor azzal, hogy utlevelet kap a gyerek, olyan helyzetbe kerülne, hogy a kinti élettárs veszélyeztetheti. Csakhogy a Te esetedben itt is veszélyeztetheti, tehát totál indokolatlan az utlevél kiadásának megtagadása. Nem logikus. Épp a logika hiánya jellemzi azokat az eseteket, amikor igazából a kapcsolattartás akadályozása a cél, persze valami más indok mögé bujtatva. Te is ezen buktál meg.

speedy: a gyerek törvényes képviselője lakóhelye szerinti jegyzői gyámhatóságon jelezzétek.

csacska47: ha elkölti, és ugy érzed nem Rátok, akkor én a helyedben közölném vele, hogy vagy megszünteti a különszámlát, vagy elválok és kérem a házastársi vagyon megosztását, és erre nem nagyon adnék gondolkodási időt, nehogy azalatt tényleg leüritse a számlát. Utólag ugyanis nehéz lenne bizonyitanod, hogy nem rátok költötte, márpedig a házastársi vagyonközösséget feltételezve a biróság azt is feltételezi, hogy amit viszont a számlákról levesztek, azt közösen költitek el. Tehát neked kell majd bizonyitani, hogy mégsem igy volt.

gasko: ne izgasd magad. A kapcsolattartást akadályozó nőkre egyébiránt jellemző, hogy ha olyan kérdést kapnak, amire nem tudnak válaszolni, inkább nem reagálnak. Sőt, igyekszenek az olyan helyzeteket kerülni, amikor ilyen kérdést fel lehet nekik tenni, és nincs velük az ügyvédjük, akik helyettük válaszolhatna. Egyébiránt meg amit speedy-nek irtál, az sajnos nem áll.

Nézőpont kérdése, hogy mi tesz jót egy gyereknek. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy a horrorfilm erősiti az idegrendszert stb. Én ugyan nem értek vele egyet, az én fiam sosem nézett horrorfilmet , igyekeztem ugy nevelni, hogy ne is érdekelje, de nem biztos, hogy speedy esetében az apukát meg lehet győzni arról, hogy ami neki tetszik, az a gyerekre viszont ártalmas. Ez ugyanis függ attól is, hogy milyen a pasi beállítottsága, kulturszintje. Persze erre azt szoktam mondani, hogy végül is a nő választott ilyen pasit, ne csodálkozzon, hogy a pasi a saját szintjén próbálja a gyereket nevelni, aztán igy sikerül neki. Ugyanakkor érthető, hogy anyuka megpróbál valamit tenni az ellen, hogy a gyereke horrorfilmet nézzen.

Az eltünésemért meg bocsi, de nem mindig van időm.

„mert anyuka (némileg jogosan) biztos berágna, és akkor aztán igazi mocskolódás kezdődne.” Erre az alábbiakat tudom irni: sokszor előfordul, hogy nők jönnek hozzám panaszra azzal, hogy a férjük veri, de nem merik feljelenteni, mert akkor megint megveri őket. Erre azt szoktam mondani, hogy: "nem tök mindegy, hogy miért veri meg? Azért, mert feljelentette, vagy azért, mert épp olyanja van? Igy legalább esélye lenne arra, hogy előbb-utóbb abbahagyja, mert lecsukják. Ugy meg semmi esélye."

Persze döntenetek nektek kell. Én tudom, hogy nem jelenteném fel, de nálam eleve ilyen helyzet nem keletkezne, mert én másképp kezelem ezeket a kérdéseket. Példának okáért: nincsenek haragosaim, soha senkivel nem vagyok rossz viszonyban, nem szoktam veszekedni, és velem sem lehet veszekedni. Igy azt gondolom, hogy nektek kell eldöntenetek, hogy mit vált ki egy esetleges bejelentés, vagy ha nem jelentitek, hogyan tudjátok mégis ellensulyozni a dolgot. Én azt gondolom, hogy talán a gyerekkel is le lehet ülni, amikor olyan dolgot tapasztaltok, ami épp az ellenetek nevelés következménye, és el lehet neki magyarázni a helyzetet. A gyerek nem hülye, csak kicsi, a maga szintjén mindent megért. Ezen felül szerintem az anyával is le lehet ülni megbeszélni, én legalább is megpróbálnám. Meghivnám ebédre vagy vacsira, és próbálnék vele beszélni a saját problémáimról. Az embereket ez arra ösztönzi, hogy a sajátjukról ők is beszéljenek.

zselyke: némelyik esti mese is felér egy horrorfilmmel. A fiam 4 éves volt, amikor ugy gondoltam, hogy: Minden napra egy mese. Aztán az első után ugy döntöttem, hogy inkább nem mesélek belőle többet. Tele van alkoholistákkal, bántalmazással. Csak nézd meg a hamupipőkét, vagy a hófehérkét. Verés, gyilkosság. Maradtam az elgurult egy rézgarasnál...

Papp Zsolt: „Én azt gondolom, hogy az esetek nagy többségében lehet ésszerű kompromisszumokat kötni” - egyetértünk, és ezt mutatja a statisztika is. Igen sok a válás, nyilvánvalóan igen sok gyerek marad az egyik szülő nélkül. Ugyanakkor azért szerencsére igen kevés ügy kerül a gyámhivatalokhoz, igaz, azokkal csak az igen jól képzett és megfelelő személyiségjegyekkel rendelkező gyámhivatali ügyintézők képesek megbirkózni, ezért sajnos vannak olyan ügyek is, amik évekig elhuzódnak.

Most volt pl. egy ügy, ahol apuka évekig nem láthatta a gyermekét, majd belebetegedett a dologba - vastagbélrák. A gyámhivatal egyáltalán nem állt a helyzet magaslatán, bírságolta anyukát ugy 2,7 millió (nem gépeltem el!) összegre, aminek ugyan értelme nem volt, hisz az első félmillió után már egyértelmű volt, hogy a többi is eredménytelen lesz, de más végrehajtási eszközt nem volt hajlandó alkalmazni, mert nem annyira értette a végrehajtási eljárás szabályait, folyamatát, értelmét, célját. Tehát itt tartott az ügy, na meg apuka strasbourgi eljárást inditott. Most kaptam a hirt, hogy az apa meghalt. Vége a kapcsolattartási mizériának, mindenki megnyugodhat...

Viszont egy dolgot ne felejts el. A megegyezéshez két ember kell. Ha pedig az egyik teljes mértékben elzárkózik, se kép, se hang, akkor a másik semmit sem tehet.

A másik lehetőség amit gasko ir, hogy mindenki hajtja a magáét, és a másikat meg sem hallja. Ez sem ritka.

Te azért nem érted ezt az egészet, mert Te jól választottál, és valószinüleg legközelebb is jól választasz, mert adott személyiség általában adott személyiségü társat választ. Tehát igen kicsi az esélye, hogy másodszorra majd rosszul választasz, és kifogsz egy ilyen partnert, akivel képtelenség megértetni bármit is.

Dia73 Élettársi kapcsolatnak számit ugyan, de bizonyitani kell, hogy élettársi kapcsolatot létesitettetek, ha ez ügyben vita merül fel. Ez akkor szokott felmerülni, amikor az élettársi kapcsolat megszünik, és meg kellene osztani mindazt, amit az együttélés alatt közösen szereztek, sőt, egyáltalán bizonyitani kellene valahogy, hogy az, aki a másik félhez költözött, jogosan tartana igényt néhány vagyontárgyra. Természetesen azért többnyire vannak barátok, rokonok, akik minderről tudnak. De van, hogy az élettársi kapcsolat nem ennyire nyilvánvaló. Miért kérdezted? Az talán jobban segit abban, hogy eldöntsem, mit is akarsz tudni valójában?