Segítségkérés derilltől

Valamit elfelejtettem, ami nagyon fontos. Mielőtt még bárki elitélné moamoát, tudatom mindenkivel, hogy minden elismerésem az övé.

Előttünk, akik nem ismerjük őt személyesen harcol, védi az igazát.

Ugyanakkor pont azok felé, akik őt ismerik személyesen is, megtette az első lépéseket a jó irányba: megcsináltatta a gyermeke utlevelét, hogy odaadhassa az apának.

Ez a legnehezebb, elkezdeni egy kapcsolatot normalizálni oly módon, amit valójában nem szeretne.

Gratulálok moamoa, emberből jelesre vizsgáztál.

Azért kérdeztem, mert a helyzet a következő: (Jelzem, eszem ágában sincs törvényt sérteni!) Az előző kapcsolatomból van 2 gyerek. A mostani párommal 3. éve vagyunk együtt, várjuk a közös gyerekünket. Namost én eddig mint egyedülálló anya szerepeltem, ennek megfelelően kapom az emelt családi pótlékot, stb... Igazából nem gondoltam arra, hogy nekem külön be kell jelentenem, hogy ha összeköltözöm valakivel. Jövő tavaszra várjuk a babát, kell ugye apasági nyilatkozat, egyéb papírok. Ezek alapján én már ugye akkor nem számítok egyedülállónak, hanem élettársi viszonyt folytatok..? És gondolom, hogy akkor az emelt jutattásokat is megvonják. Vagy hogy van ez? Be kell hogy jelentsem a MÁK-nak, hogy 3. gyerek fog születni és akkor már nem vagyok egyedülálló, vagy abból, hogy 3. gyerekem születik egyenesen adódik, hogy élettársam van?

Természetesen amint élettársi kapcsolatot létesitettél, azonnal be kellett volna jelentened, hisz ez esetben már akkortól nem voltál jogosult. Azonban abból, hogy születik egy gyermeked, egyáltalán nem következik, hogy férjnél vagy, vagy pedig élettársad lenne. Tehát azt javaslom, hogy mielőbb jelentsd be, hogy élettársad van.

Köszönöm szépen a gyors választ! Megkérdezném még azt, hogy mi van akkor, ha én bejelentem, és mondjuk megszakad a kapcsolat 5 év múlva? (biztos, hogy nem így lesz!) Akkor újból mehetek bejelenteni, hogy egyedülálló lettem? És honnan fogják ők azt tudni, hogy tényleg kiköltözött-e a lakásból az emberem, vagy nem? Nem kötözködés, csak kíváncsiság...

Hát én is gratulálok Derill neked az informátorodhoz. Még az is lehet, hogy a feleséggel folytatott háttér levelezésed egy gyönyörű barátság kezdete. Persze tévedhetek is, én nem tartom tévedhetetlenek magam. Arra mindenképp jó lehet, hogy a valóságban is megismerd a borderline személyiségzavar természetrajzát, ha már így dobálózol vele. Azért a telefonszámodat ne add meg neki:)

Dia73: elég, hogy nyilatkozol, és szükség esetén tudod bizonyitani. Még az sem kell, hogy kiköltözzön, elegendő, ha maga az élettársi kapcsolat szakad meg, de egy lakásban maradtok, mert mondjuk nincs hova mennie. De tény, hogy azon a határozaton, amivel megállapították Neked a magasabb összegü csp-t, rajta van, hogy minden változást 15 napon belül be kell jelenteni. Tehát bármi változik ami a jogosultságra kihat, be kell jelenteni.

moamoa: ugyanugy, ahogy Te is írtál nekem emailt, ő is írt. Szerintem nincs ebben semmi kivetnivaló, ráadásul megszoktam, hogy próbálnak a kérdezők több információhoz jutni oly módon, hogy a fórumozókkal nem mindent akarnak megosztani. Ez érthető is, főleg ilyen helyzetben, amikor a másik fél is olvassa a fórumot. A telefonszámomat bárkinek megadom, akit érdekel (06-30-381-8350), nem titkos, valahol a neten is fent van, és itt a fórumban is közzétettem már korábban. Egyébként semmi rosszat nem irt Rólad feleség, sőt, elismerően irta, hogy milyen rendes vagy, tényleg fontos Neked a gyermeked.

Egyébiránt ismerek borderline-s embereket, nem is egyet, és azokból ítélve, amiket feleség írt, szerintem ő nem tartozik ebbe a kategóriába.

Szerintem adj esélyt magadnak és neki is, hogy normalizálódjon a kapcsolatotok. Nem kell őt szeretned, de felesleges támadnod, hiszen amikor a gyermeked az apánál van, valószínű, hogy vele is van és ő is gondoskodik sokszor róla. Annyit talán megérdemel, hogy ne utáld ennyire. Hidd el, a Te multadról nem Õ tehet. Sőt, hibást sem érdemes keresni. Sajnos élni senkit nem tanítanak, mindenki próbálkozás alapon tanulja. Neked így sikerült, próbálj egy jobb életet keresni magadnak. Az élet tele van szép dolgokkal.

Valahol hallottam: a bosszankodás = mások hülyesége miatt magunkat büntetni.

Kedves Derill,

A Moamoa ügyhöz szólnék hozzá, mint az az eddigiekben emlitett másik nő, akivel a pasi egy ideig együtt volt. Moamoát személyesen nem ismerem, párszor beszéltünk telefonon az elmúlt 2 hónapban. Tőle tudok erről a fórumról. Moamoát én kerestem meg, mikor segitségre és megértésre volt szükségem, a volt feleség nem szűnő zaklatásai miatt, és meg kell hogy mondjam, örülök, hogy megismertem, nagyszerű ember. Addig nem voltunk kapcsolatban, akkor sem, mikor a kislány fél évig az én lakásomba járt az apjával. Moamoa ettől nyugodt volt.
A volt feleség súlyos borderline, amit sajnos onnan tudok, hogy végigéltem egyrészt a tavaly végződött per egy részét, másrészt a nő egy évig tartó, nem szűnő, éjjel nappali zaklatásait.
Olyan súlyos volt a helyzet, hogy miután a pasival szakitottam, nekem is szakemberhez kellett fordulnom, onnan tudom, hogy a volt feleség a DSM skála szerinti 9-ből nyolc tünetét produkálja az emlitett betegségnek, méghozzá tartósan és intenziven. Nem kivánom neked, hogy igy zaklassanak téged csaknem egy éven át, napi 20 sms-sel és telefonnal, 9 oldalas e-mailekkel, amik a pasit pocskondiázzák, nem mesélem el, hogy hogyan levelezett és szakitott velem a pasi nevében, mikor az aludt és a nő lenyúlta a telefonját. Azt sem mesélem el, hogy milyen nemibetegség sztorit talált ki, hogy éket verjen a pasi és közém. Nem mesélem el részletesen, hogy két hónapja is megtalálta a módját, hogy röhögjön azon, hogy szinte pont egy éve elvesztettem a gyerekemet (a pasitól persze, aki a nő presszúrája alatt nem tudott azzal törődni, hogy éppen vetélem azt a gyereket, akit ő annyira akart.)Szó ami a szó, a nő csaknem húsz éve zsarolja a pasit érzelmileg (folyamatos öngyilkossági fenyegetések), fizikálisan (üti veri, hihetetlen 8 napon túl gyógyuló nyomokat láttam), és valamely általam ismeretlen konkrétum folytán.
A pszichiáterem szerint a gyerek túsznak kell a nőnek, ezért találta ki a tavaly végződött per koncepcióját (ő találta ki), ezért tartott a kezében mindenfajta kommunikációt Moamoával és velem a pasi helyett - ne bonyolódjunk bele, hogy erre hogyan nyilt módja -, és ezért keres új fogásokat Moamoán. Hihetetlenül intelligens, jól bánik a szavakkal, ezért tudott Téged is átvágni. A célja, hogy mindenkit megszüntessen, aki a beteg viszonyát veszélyeztetheti. A madarak ledöglenek az égből, amerre jár.
Nem tudom, hogy ebből jogilag mennyi a releváns info, csak szerettem volna adni egy másik szempontot, amiből a Moamoa ügy talán nem is annyira sablonos.
Nekem is van egy 19 éves fiam, akit egyedül neveltem születése óta, az apja külföldi, jó a kapcsolat az apával ás az új családdal, és ez elsősorban nekem köszönhető, még ha ez nagyképűen hangzik is. A gyógyuláshoz pedig további erőt kivánok, én is igy gyogyultam meg 7 évvel ezelőtt.

Érdekes amiket irsz, azonban még mindig azt mondom, hogy az alapján, amit irt, a borderline véleményem szerint nem áll. Ha látnék egy szakvéleményt, ami ezt kimondja, elhinném. Viszont amiket eddig megtudtam róla moamoától, az alapján a borderline tuti nem áll.

Az viszont fura amit irtál: „Moamoát személyesen nem ismerem, ”Moamoát én kerestem meg, mikor segitségre és megértésre volt szükségem, a volt feleség nem szűnő zaklatásai miatt, és meg kell hogy mondjam, örülök, hogy megismertem, nagyszerű ember. Ha nem is ismered személyesen, akkor ez a megállapítás kissé elhamarkodott. Két nő, aki ugyanazt a pasit szereti reménytelenül...aztán egymásra találnak.

Eléggé kétlem, hogy valósak a megállapításaid, tulságosan érintett vagy, tulságosan elfogult vagy.

Iratokkal én is meggyőzhető vagyok, azonban úgy gondolom, ha netán ez is lenne a valóság, akkor sem feleség a hibás ebben a helyzetben, hanem azok a nők, akik képtelenek ebből a kapcsolatból normálisan távozni.

Zaklatni pedig csak azt lehet, aki hagyja magát, és ez biztos. (Ha pedig egy pasi ennyire függ egy nőtől, akkor az a pasi azé a nőé, és senki másé, tehát nem igazán értem, miért dőltetek be neki.)

Elmesélek egy példát: valamelyik agyament megtudta a titkos otthoni telefonszámomat, és az volt a mániája, hogy úgy éjfél és egy óra között rámcsörgött, ha felvettem, belelihegte a telefonba, hogy: "megdöglesz Te szemét".

Ettől persze nekem meg kellett volna ijednem, vagy legalábbis fel kellett volna háborodnom, vagy ilyesmi.

Nem számolt azzal, hogy én éjfélkor még bőven ébren vagyok, tehát nem riasztott fel a legszebb álmomból, sőt, beszélgetni is van kedvem (ő fizeti a számlát nem én). Ez a hivás kb. 3-4-szer ismétlődött meg, én jól elszórakoztam közben. Aztán leszokott róla, mert nem érte el az általa kívánt hatást (ijedtség, düh, félelem stb.).

Ugyanez a helyzet az élettárs zaklatással is. Ha vevő vagy rá, akkor nyilván zaklatni fog (most függetlenitve attól, hogy nagyon kitaláltszagunak tartom a történetet). A pasi nevében sms-en szakítani pedig szintén hihetetlen dolog, mert ha a pasim olyat kreálna, ami nem volt várható, felhivnám, és szóban beszélném meg vele, nem sms-ben. Tehát ha ilyen történt, akkor ebben megint Te vagy a hunyó.

Tehát az egész történet erőteljesen sántikál, semmi logika nincs benne.

Ez esetben viszont Te voltál az a harmadik, aki szintén levelet írt nekem, és próbált meggyőzni, hogy feleség borderline, skizofrén (egyébiránt a kettő együtt nem fordul elő, merthogy eléggé egymás ellentétei) paranoiás, vagy valami hasonló.

Szerintem próbáld rendezni az életedet. A pasit és ezt az egész történetet próbáld elfelejteni. Egy ilyen kapcsolatba én bele sem mentem volna.

Azt hiszem, csak azt hallod meg, ami belepasszol az elsőre kialakitott képbe. Ez nem baj, csak hiteltelen. Sokmindent irsz, info hiján vonsz le messzemenő következtetéseket arról, hogy hogyan élek, milyen döntéseket hozok stb. Ez kissé bosszantó. A helyzet jóval bonyolultabb, mint gondolod. Idübe telt, mig kiderült a volt feleség létezése, majd az, hogy stokk idióta, veszélyes hazugsággyáros és dráma gerjesztő. (Te is benyaltad a sztoriját.) A lenyúlt telefon esetében tényt közöltem, az általad leirt megoldással magam is éltem az első adandó alkalommal - és nem éreztem úgy, hogy ezzel én találtam föl a spanyolviaszt. El is hagytam a pasit, és jó ideje remekül elboldogulok az életemmel, nincsen benne semmi rendetlenség.
Szó sincs reménytelen szerelemről, sem könnyes egymásra találásról, két normális ember megosztott egy tapasztalatot, mit csak az érthet, aki benne volt, annyira abszurd és logikátlan az egész. Ezt az egyet jól látod.
A történetet már elraktam a helyére. Nme mondom, hogy könnyű volt. Elfelejteni nem akarom, mert akkor kidobnám azokat az értékes tapasztalatokat, amikhez ennyi sz.rság után jutottam. A pasi nagyon régi barátom is, előbb ismertem, mint a volt feleség, nem jó látni, hogy ilyen helyzetben van, mégha nem is tudok neki segiteni - nem is lehet - és mégha most már arról is meggyőzte a volt nej, hogy bolond vagyok és ellenség. A kislányt is megkedveltem amig hozzám jártak, és bár azóta nem láttam, nem közömbös a sorsa. Elmesélek mégegy utolsó történetet, amit majd nem hiszel el. Mikor a pasi már velem járt, és kiderült számoomra a volt nej létezése, és vice versa, akkor a nő bombázni kezdte Moamoát a "jóindulatú" információival, miszerint én alkoholista, drogos és leszbikus vagyok, és a gyerekkel a hátsó ülésen részegen száguldozunk a városban, és hogy a gyerek nincs biztonságbabn mikor én is ott vagyok. Ezzel párhuzamosan nyomta a hasonló baromságokat Moamoáról nekem, aki akkor a másik nő voltam, aki potenciálisan része lehetett a gyerek életének. Mindent megtett azért, hogy miután ő kikerült a képből egymásnak ugrasszon bennünket Moamoával. Ki akkor itten a bosszúszomjas elhaygott nő, aki a "gyerek érdekében" kelti a feszültséget? Megjegyzem sem Moamoa sem én nem nyaltuk be ezt a baromságot, és a történet szépen passzol az eddigiekbe.
Nem tudom, hogy kire utalsz a leveled végén, én tegnap irtam neked először, és ma utoljára levelet.
Ha én is adhatok egy tanácsot, te is vizsgáld meg a saját életedben annak az okát, hogy ennyire egyoldalű a véleményed a hasonló esetekben.

Jól sejtetted, hogy nem hiszem el. Nagyon logikátlan a történeted. Azt irod: „A pasi nagyon régi barátom is, előbb ismertem, mint a volt feleség,” ezek után meg azt:„Megjegyzem sem Moamoa sem én nem nyaltuk be ezt a baromságot”

A pasit régóta ismered, mégis bedőltél neki, terhes lettél ugy tőle, hogy ismerted, hogy milyen, tehát nyilvánvalóan várható volt ez a magatartás tőle, ha ennyire ismerted. Ugyanakkor feleséget és Moamoát egyáltalán nem ismerted, mégis gyönyörü összhang volt közted és moamoa közt az irásod szerint, ugyanakkor feleséget látatlanban megitélted és elitélted. Abban sincs logika, hogy miért állt volna feleségnek érdekében Téged és Moamoát összeugrasztani, miért nem Téged és a pasit ugrasztott össze, hiszen abból származott volna haszna.

Ugyanakkor terhes lettél ugy a pasitól, hogy valójában ezek szerint nem is ismerted igazán, bár "régóta ismerted". Hogy van ez?

Lehet, hogy benyaltam a sztoriját, de az legalább logikus volt, nem volt benne ennyi hiba. Ezért ugy gondolom, hogy az ő sztorija az igaz és valós. Meggyőzhetsz az ellenkezőjéről, küldd el emailben a borderline szakvéleményt amit róla készítettek.

Az én életemben nincs defekt, ne aggódj. Vagy talán az egyetlen defekt az, hogy imádom a jogot (na nem az írottat, mert előfordul hogy az hibás, hanem a logikus és fair jogot) és rosszul viselem a jogsértést.

Aki mellett nem állok ki, az mindig azt gondolja, hogy egyoldalu vagyok, főleg azért, mert sokszor a pasik mellett állok ki. De ez nem azért van, mintha én olyan nagyon pasipárti lennék (köztük is vannak lumpenek, szemetek, az ilyeneket én is kerülöm), hanem azért, mert többnyire ők kerülnek jogsértett helyzetbe.

Én azt gondolom, hogy attól, hogy két ember elválik, a gyerekhez mindkettőnek azonos joga van. A nő pedig nem vagdalkozhat azzal, hogy milyen a pasi, mivel ő választotta a gyereke apjának az összes következményével együtt, tehát ő legalább ugyanolyan hibás abban, hogy ilyen az apa, mint az apa.

Az a mai berögzött szokás, hogy a nő lenyulja a gyereket, a vagyont, és angolosan távozik, ráadásul ehhez még a biróságok és a hatóságok is aszisztálnak, szerintem vérlázitó (akkor is, amikor a pasi nyulja le a gyereket, mint balázs01 esetében). Azt gondolom, hogy a kapcsolat megszakadása után mindkét szülőnek ugyanannyi joga van a gyerekéhez. Ugyanugy joga van a gyerekével szülinapot, szentestét ünnepelni, tüzijátékot nézni, külföldön nyaralni, egyáltalán a gyerekkel ugyanannyit tölteni, mint a gyereket gondozó szülőnek, hiszen nem a gyerektől, hanem a társától válik.

A nők sajnos fegyverként használják a gyereket, és kihasználják azt az állapotot is, hogy a biróságok nőpártiak. Nem véletlen, hogy bizonyos birók ellen valamilyen oknál fogva csak a férfiak tesznek panaszt, a nők sosem. Ha a biró nem lenne elfogult, mindkét oldalról azonos mennyiségü panasz érkezne, hiszen a panasz nem kizárható, mert a vesztes fél általában panaszt tesz. De hogy lehet, hogy mindig a férfi a vesztes fél?

Ezen azt gondolom, érdemes elgondolkodni, és azon is, hogy pl. bizonyos bírók ellen minden ügyfél ugyanazt a panaszt nyujtja be, pedig nem is ismerik egymást. Pl. szelektiv jegyzőkönyvezés, minimális kapcsolattartás megállapítása, vagy egyáltalán nem is foglalkozik a kapcsolattartással, csak azzal, hogyan tudna a lehető legmagasabb tartásdijat megállapitani.

Moamoa esete pont azért kavart ekkora port, mert logikátlan jogsértésen alapult, nem volt indokolt az, hogy megtagadja az apától azt, hogy a gyerekével külföldön nyaraljon, az indok (a feleség befolyása) hihetetlen hadilábon állt, hiszen a feleség itt is befolyásolta, ehhez nem kellett a gyereknek külföldre utaznia. Moamoa szerencsére átgondolta és véleményem szerint jó döntést hozott. Az meg, hogy a feleséggel gondjai vannak, külön történet, szerintem rendezhető, csak akarni kell, és mindkettőjüknek, sőt mindhármuknak akarni kell.

Az biztos, a borderlint eddig még mindig azoknál a nőknél tapasztaltam, akik megpróbálják a gyereket valamilyen formában elzárni az apától. Pasinál még nem találkoztam megállapitott borderline-nel, persze ettől még nyilván létezik.

Köszönöm a segítséget! Bocsánat, hogy csak ilyen késve, de eddig nem működött a gépem.

derill,
az alanti írásod annyi jó, hogy "kivonatolva" minden elvált férjnek - aki a gyerekért küzd - bekeretezve otthon ki kellene tűznie.
Csak így tovább.

És legfőbb további jó egészséget!

Hello Derill,

Én nem akarlak téged meggyőzni, nekem pont elég, hogy én tudom, hogy igy történt, a pasi is tudja és a feleség is tudja.
Az általad leirt joggyakorlat pasiellennes visszásságai engem is felháboritanak, egyetértek veled ebben. De ettől még nem kell ennyire dogmatikusan és előitéletesen kezelni minden témát. Ráadásul itt a pasit igazán senki nem bántja, arról van szó hogy egy profi szarkeverő mozgatja a szálakat, akit nem látatlanban itélek meg, hanem a bőven csorgó elmebeteg megnyilvánulásai alapján, aminek direkt és indirekt módon ki voltam téve, amig végleg meg nem untam.
Egyébként a pasival is összeugrasztott (ahogy összeugrasztotta a pasit annak családjával és barátai egy részével), többek közt ezért hagytam el őt, meg azért, mert rájöttem, hogy minden kiugrási kisérlete ellenére a pasi ettől a nőtől valamely oknál fogva nem tud és nem is akar megszabadulni. Megint információ hiján hozol messzemenő következtetéseket.
A pasi régi ismeretsége és aközött, hogy moamoa meg én nem nyaltuk be a feleség szarkeverését egymás irányában nem látok összefüggést, nem is értem, hogy mi ebben a logikátlan. Megjegyzem a valóság gyakran logikátlanabb, mint a szép kerek jóságos nagymama történetek. Lényeg a lényeg, én enm akarlak meggyőzni semmiről, tökmindegy nekem, hogy kinek a pártjára állsz. Az is lehet, hogy nálad és a feleségnél van a bölcsek köve, és csak ti tudtok helyzeteket látatlanban és értetlenben megitélni. (Bocs a személyeskedésért, a te személyeskedő stilusod indukálta.)
Ki is szállok ebből a témából, van millió más dolgom, van saját életem, saját pasim, saját gyerekem. Moamoa is meg fogja tudni oldani a dolgait, ahogy eddig is megoldotta. Csináltatott útlevelet a gyereknek, nem korlátozza a láthatást, nem is értem hogy akkor honnan ez a vihar a biliben, hogy a feleség mond-e igazat, vagy moamoa, vagy én.
Felmerült bennem egy kérdés, lehet hogy rosszul olvastad az egészet? Mert azt irod, hogy pasik ritkán borderek. A pasi enm is border, a feleség az.

Derill, szerintem kár az élethelyzetekben logikát keresni, az emberek viselkedése, főleg feszült helyzetekben a legkevésbé sem racionális. Amúgy a te érvelésed sem mindig az, szívesen kimazsolázgatom elfogult hozzászólásaidból (nemcsak a rám vonatkozókból) a szép számmal előforduló logikai bukfenceket, ha igényled.
Az én személyes ügyemben úgy gondolom nemhogy a sorok között nem olvastál, de még a sorokat sem. Én ugyanis nem zártam el a kislányomat az apjától, sőt. Õ lépett le még a várandósságom alatt. A kapcsolattartást ezzel egy időben a már oly sokat emlegetett régi-új-régi-új (talán épp most régi, de lehet, hogy aztán majd újra új) élettársa igényelte, ő akarta az apát képviselni e szülői joga és kötelessége teljesítésében. Ez a számomra vadidegen, ellenszenves, és súlyos zavarokkal küzdő (de nem ezért ellenszenves) személy. A lelki kikészítéssel, zaklatással, fenyegetőzéssel kezdődött, majd a perek sorozata következett, újabb és újabb hamis beadványokkal, feljelentésekkel, patologikus hazudozással fűszerezve. Tényleg minden aljas eszközt megjátszottak, orvosokat vesztegettek meg, vagy vezettek félre. Nincs kedvem részletezni. Egyáltalán nem túlzás az, amit „másik” írt a nőről. Azért hihetetlenül intelligensnek én nem nevezném, csak rafináltnak és végtelenül manipulatívnak.
Közös gyerekünkkel kapcsolatos dolgainkat én nem peres úton, hanem kölcsönös bizalmon alapuló együttműködésben szerettem volna az apával rendezni. Közben is erre törekedtem és törekszem a mai napig.
Csak hát a bizalom az átélt tapasztalataim alapján jócskán megcsappant. Eredeti kérdésemben sem arra vonatkozott, hogy nem akarok útlevelet csináltatni, csupán tudni szerettem volna, hogy milyen jogi lehetőségeim vannak, ha gond van. Ezeket a válaszokat megkaptam, még egyszer köszönöm.
Az, hogy Te engem akarsz a tipikus kapcsolttartást akadályozó anya sztereotípiájává redukálni szíved joga, ez a te fórumod, a te terápiád.
Én továbbra is igyekszem elsősorban a kislányom és a magam szempontjait végiggondolva dönteni a bennünket érintő kérdésekről, és örömmel veszem, ha az apa részt vállal ebből (már a gyerekkel kapcsolatos részből).
Viszont túl messzire menő következtetéseket én nem vonnék le abból, hogy ki mit ír le magáról, mint, ahogy abból sem, hogy te mit írsz le magadról, és másokról, akiket nem is ismersz.

másik: azt, hogy a pasik nem szoktak borderline-k lenni, általánosságban irtam.

moamoa: Igénylem:) Szivesen tanulok a saját és más hibáiból is.

Ne aggódj rád nem is irtam, hogy borderline vagy. Hihetetlenül intelligensnek én sem neveztem feleséget, annyit irtam, hogy az ő története legalább logikus.

Azt sem irtam, hogy Te tipikusan kapcsolattartást akadályozó anya vagy, de azt igen, hogy az a sztori, amit előadtál az utlevéllel kapcsolatosan, az a kapcsolattartás akadályozására ment ki, és ezt most is tartom. Viszont becsüllek, amiért végül elfogadtad az érveimet, és csináltattál utlevelet a gyermekednek, annnak ellenére, hogy nagy vonalakban nem értettél velem egyet. Ez arra utal, hogy nagyon fontos neked a gyermeked, és képes vagy a sértődést mellőzni az ő érdekében.

Szia derill!

Nem tűntem ám el nagyon, csak elég sok dolgom van. Minden rendben?
Látom itt még mindig megy a szkander... Engem is érdekelne, hogy mire gondolt moamoa, kaptál már valamit?

Minden rendben:) csak épn is el vagyok havazva.
Nem kaptam semmit, remélhetőleg azért, mert minden rendben van náluk.

Szia derill!

Rendszeresen olvaslak ám, de ez a karácsonyi őrület úgy látom mindenkire hatással van... Eléggé pang a fórum mostanában. Azért ugye minden oké?

Köszönöm gasko, csak a fórum pang, én meg el vagyok havazva. De azért hétvégenként tuti felnézek:)

# a gyermek a tartásra kötelezettel (vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával) szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenné válik) ,
Fenti résszel kapcsolatban kérdezném,hogy mit jelent. Mikor nem kell tartásdíjat fizetni egy még tanuló, de 18. életévét betöltött gyerek után , aki évek óta nem tartja a kapcsolatot az apjával, az úton köszsönés nélkül megy el mellette.
Köszönöm a segítséget

Ez az, amiről a másik topicban irtam Neked. Ha például a kapcsolatot nem tartja, szóba sem áll az apjával, holott erre az apa önmagában nem adott okot, tehát sosem bántalmazta, a tartásáról gondoskodott stb.
A Ti esetetek pont ez az eset véleményem szerint. A biróság igen nehezen állapitja meg, de volt már példa rá, szerintem érdemes megpróbálni.

Jó napot kívánok!

Az lenne a kérdésem,hogy nekem,mint férfinak van-e jogom és lehetőségem a volt barátnőm abortusz műtétének elvégzéséről kiállítottdokumentumot látni,másolatát megkapni.Magyarul,ha a lány nem hajlandó nekem megmutatni,akkor kikérhetem-e a műtétet végző intézményben?

Köszönöm.

Nem. Még akkor sem, ha a gyermek tőled származott volna.

Off

Szia Derill!
Csak érdekeségképp, emlékszem volt egy téma a gyereknévváltoztatásáról.
Hát nálunk is felmerült a téma , fogalmam sincs honnan vette a gyerek.
Persze nem komoly a dolog, jó neki a régi neve is, csak gondolom szeretne névileg is a családhoz tartozni. Egész pontosan összevonta az apja és az én nevemet, és ráírta a füzetére.

Hihetetlen a gyerekagy...
Persze nem lesz semmiféle névváltozás, csak e kellett magyarázni neki, hogy nagyon szép neve van.

On

Helyes:)